A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=153770#post153770][b]Sharlotte Johanson - 2013.07.23. 10:42[/b][/url]

Nem kivételes eset ez sem, mert rengeteg hülye ötlete volt már, egyik rosszabb, mint a másik, vagy éppen semmire se volt jó, csak elmondhatja, hogy ő ezt csinálta, ne tessék hülyének nézni. Most viszont nem akart túltenni magán, csak az éjszaka közepén minden ok nélkül felnézni a kastélyba. Prefektusok, tanárok? Az nem gond.
Fekete, rövid ujjú ruhát vett fel, hogy legalább annyira nagyon feltűnő ne legyen, de a magas sarkú akkor is elengedhetetlen, ugyanebben a színben, csak a hatás kedvéért.
Végül aztán el is indult, és a faluból feljutást nagyjából zökkenőmentesen megoldotta, ott nem volt probléma. Régebben annyi szabadideje volt, hogy a sok mászkálás következtében most már még arról is tudja, hogy hol van, amiről talán nem kéne. Ez egy kis segítség, de a kastélyban nem járkál annyit, hogy mindent ismerjen. Elég neki, ha az alapvető dolgokkal tisztába van.
Éppen ezért itt valószínűleg nem is jut messzire, és ha már valahogy kikötött a déli szárnyban, akkor nem is kísérti a szerencséjét, hanem valami talán nyugis helyre, mondjuk, a trófeaterembe beül. Mikor benyit, még tökéletesen egyedül van, amivel nincs is problémája, így hogy legalább ne unatkozzon annyira, mint szokott, valami távoli szegletében a teremnek kezdte tekintetét futtatni a csillogó kupákon. Annyira nem érdekelte, csak legalább a tekintetét lefoglalta vele, amíg már nem csak saját magas sarkúja kopogását, meg egy férfihangot hallott. Azonnal megfordult persze, és a két emberke felé nézve az egyiket automatikusan felismerte. Mira, büntette már meg, nem is egyszer, de azon kívül DÖK elnök is, a tusán is szervező, lehetetlen, hogy ne ismerje. A másik viszont ismeretlen, és éppen annyira furcsa is. A fekete ruházatuk még nem, de a bőrnadrág meg a bakancs ilyenkor... rendben, nem baj. De valószínűleg ő is rellonos. És ha rellonos, akkor rögtön az első gondolat, hogy mit keresnek ezek itt, és hogy neki itt kellene-e lenni egyáltalán. Elsasszézni nyugiban nem tud, mert ott állnak azon a ponton, amerre mindenképpen mennie kell, ha az ajtón is át akar jutni.  Hát, próba szerencse; pár másodpercig még csendben figyeli őket, aztán el is indul. Hiába érdekli nagyon, hogy mit csinálnak, ezt látja a legjobb megoldásnak, pár lépés erejéig. Ott megállt, bár elég közel van hozzájuk, nem ment tovább. Számított rá, hogy jó vége nem lesz, annak, amit csinál, pontosabban majd a zöldek csinálnak, de nem érdekli, legalább fel lehet dobni valamivel az unalmas estéjét.
Valószínű, hogy észrevették már, ezért csak egy erőltetettnek tűnő félmosolyt kiült a pár felé, és vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=154629#post154629][b]Sharlotte Johanson - 2013.07.26. 13:07[/b][/url]

Hatalmas szerencséje van, de tényleg. Balszerencséből legalábbis kijutott neki, de még talán valami érdemlegeset ki lehet hozni a dologból. Mirát ismeri végül is, de a srácot még soha nem látta. Megismerné valamikor, helyzettől függetlenül, de a rellonosok talán nem azok, akikkel annyira el lehet csevegni. Persze akadnak kivételek, de nem biztos, hogy ő pont az.
Az erőltetett mosoly után a feketeség meg is szólal, amire ez csak átvált valami határozott félmosolyba.
- Ha akarnék, biztos, hogy tudnék... -   csak az a helyzet, hogy most már nem is biztos, hogy akar, sőt. Inkább nem, meg ők sem engednék bizonyára, hogy nyugisan elsasszézzon és hazamenjen.
Ahogy a fiú ismét megszólal tekintetét rá emeli, és azt az egy mondatot is figyelmesen hallgatja, még ha nem is neki, csak épp róla szól. Erre őszintén kíváncsi az első pillanatban már, mégis mit rejt az a gondolkodás. Semmi jóra nem lehet számítani, ha már a zöldekről van szó, de ki tudja. Nem ismeri, így róla nem tud mit mondani.
Vigyorogva sétál a magasabb irányába, mert ő azon kevesek egyike, akikre fel kell néznie. Bár magassarkúban nagyjából ugyanazon a szinten vannak. Nagyjából harminc centire előtte áll meg, tekintetét keresve, és csak utána szólal meg.
- Hogyan gondoltad azt a gondoskodást? - még ő sem tudja konkrétan, hogy ezt a kérdést miért kellett feltennie, de a félmosolyából a srác is konkrét dolgokat kiolvashat. Vagy éppen semmitmondó dolgokat, amivel nem megy semmire, neki mindegy. Elsőre talán kinézné belőle, hogy bántaná, de ezeket még homály fedi, és előbbi megnyilvánulása a nyomatékosított gondolkodással... jó emberismerő, nem nem jó rellonismerő, majd kiderül.
- Amira? - íriszeit a lányra emeli, és kérdőn tekint rá, csak hogy egyértelmű legyen. Tehát van-e valami terve, esetleg ő szeretné kezelésbe venni. Bár, szívesen ismerkedik, így ha választási lehetőség van.. akkor tudja mi lesz.