29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. augusztus 25. 09:41 | Link

Harmatos rózsakert


Egyszer, kétszer, háromszor... Komolyan, hányszor fog még feltűnni ennek a Doléance vagy ki a fenének a neve? Annyi biztos, hogy eme kedves elvtársnak jó nagy nyelve lehetett, ha ennyiszer bekerült az iskola elsők közé. Vagy szimplán csak okos volt, azt sem szabad persze kizárni. Ilyen temérdek sokszor az évfolyam csúcsán lenni azért nem kis dolog. Na, az biztos, hogy én nem fogok egyszer sem ilyen vagy ezekhez hasonló trófeára kerülni, ha így folytatom. Mondjuk szerintem annak örülhetek, ha drága JG nem buktat meg Varázsháztartástanból a csókocskánk miatt, nemhogy az miatt kelljen aggódnom, hogy meg lesz e a kiváló a tantárgyából. Félre ne értsen senki, amúgy eszes gyerek vagyok én. Ha valamihez, akkor a manipuláláshoz nagyon értek, azzal pedig olyan sok hasznot hozhatok a konyhára, amely elegendő ahhoz, hogy bármiből elérjem a céljaimat. Sajnos ebbe kedves tanárnőm oktatási rendszere nem tartozik bele. Főleg hogy nem csak őt, de az öccsét is igen csúnyán megrontottam. Én mindkét aktust élveztem, az már más tészta, hogy ők nem hiszem. Bár a kisfiú ellenkezett, szerintem valamennyire neki is tetszett. Végtére is eljött a kis randinkra, azt pedig senkinek nem kell tudnia, hogy csak azért, mert megfosztottam az egyik értékes családi ereklyéétől. Az a karkötő ízléstelenül rusnya volt, ha tovább tartottam volna magamnál félek, hogy elkaptam volna valami undorító kórságot, ami befolyásolhatta volna a csodálatos preferenciámat. Helyette beszereztem egy újabb szuvenírt a drágától, amikor elment mosdóba, én kicsentem az egyik szájfényét a táskájából, ezzel újabb okot keresve arra, hogy ismét találkozzon velem. Nem tudom miért, de valami vonz Junhoz. Tudom, furcsán hangzik, hogy én, aki körülbelül bárkit megkaphatna és teszi is, úgy gondolom, hogy jó életem lenne egy egyszerű kis ázsiai fiúka mellett. Lehet, hogy az tetszett meg benne, hogy túlságosan is ellenkezik ellenem, ezzel kihívást állatva elém, na meg felébresztve a mazochista énemet.
Fáradsággal kevert frusztrációs sóhaj hagyja el a számat, amint körülbelül a századik biztató, aranyba foglalt feliraton siklik át a szemem. „Teher alatt nő a pálma”, meg a fenéket! Én inkább darabokra zúzom azt a pálmát, mintsem hogy én legyek az. Lehet mégiscsak maradnom kellett volna odahaza. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan. Minden jobb, mint apám. Szó szerint bármi. Ha kell, hát az utcán élek, és a testemmel keresem meg a kenyeret, de oda többé nem megyek vissza.
Azért mégiscsak jó lenne kimenni innen végre. Az ajtót megközelítve próbálok kiszúrni valakit a résnyire nyitott bejárat mögül. A folyosó kifejezetten üresen kong ebben az órában, így beletelik jó néhány percbe, mire feltűnik egy leányka és gyanútlanul elsétál a szoba előtt.  
- Pszt! Hé! – Próbálom felhívni a figyelmét. Ő nem láthat belőlem sokat, egyedül barna íriszeim kandikálnak ki a lyukon.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 109
Írta: 2019. augusztus 25. 11:52 | Link

       Barna szemű Theon

Jelenleg nem vágyom másra, minthogy kiszakadjak kicsit a tanulásból, és a vizsgák helyett valami másra gondoljak. Napok óta bűbájokat magolok, aztán gyakorlom őket. Majd megint bemagolok egy párat, és újra a gyakorlásra kerül a sor. Ennél monotonabbak már nem lehetnek a napjaim. És hogy még idegesebb legyek, nem mennek a bűbájok! A mágia története pedig már annyira untat, hogy fel sem fogom, mi áll a lapokon. Az elmúlt napokbam annyit magoltam és tanultam, hogy még kedvenc időtöltésem, az olvasás sem köt le. Szerintem elég betűt látok egy napra a tanulás alatt.
A levitások közül mindenki tanul, így a könyveimet az ágyamon hagyva, csendben kisurranok. Nem tudom merre tartok, de előbb-utóbb csak jön majd valami érdekes. A folyosók kihaltak, minden egyes lassú léptem nagy zajt ver, ahogy cipőm a padlóhoz ér. Néhol ugyan szembe jön velem egy-egy diák, akik mind zombi módjára járkálnak a folyosókon. Én is valahogy úgy nézhetek ki, bár fésületlen hajammal talán inkább egy őrült hatását kelthetem. A szoknyám is gyűrött, és pólóm alján egy kis folt is éktelenkedik, ami szétszórtságomban nem vettem eddig észre. Bosszankodva próbálom kisimítani a ráncokat a ruhámon, a foltot pedig valahogy eltakarni. Közben befordulok egy folyosóra.
Mikor úgy ítélem meg, hogy viszonylag elfogadható a külsőm, ismét eszembe jutnak a vizsgák. Kellemes gondolatok.Próbálom elterelni a figyelmem, nem túl sok sikerrel. Mindig vissza-vissza kanyarodom valahogy a vizsgákhoz. A varázsháztartástan, ami még hátra van, bár abból biztos átmegyek, hiszen az egyik kedvenc tantárgyam, abból mindent tudok. Az átváltoztatástan már más tészta. Azzal meg fogok küzdeni.
A gondolataimba mélyedve sétálok el egy ajtó előtt, és ha nem hallanék egy pisszenést odabentről, talán észre se venném, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Odafordulok, és egy barna szempárral találom szembe magam. Visszafordulva odasétálok hozzá, és kérdő tekintettel nézek rá.
 - Hát te? - kérdem, s a fejemben már sorakoznak a furcsábbnál furcsább gondolatok, hogy mit kereshet itt a barna szempár tulajdonosa. Látszólag bújkál. De vajon ki elől?
Körül nézve rajtam kívül nincsen senki a folyosón, így nem tudom, mi oka ennyire rejtve maradni.
 - Mit keresel itt? - húzom fel a szemöldököm, és az ajtó felé nyúlok, hogy kicsit jobban kinyissam, és lássam, ki tartózkodik a mögötte.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. augusztus 27. 11:13 | Link

Harmatos rózsakert

Elég kihalt a kastély manapság. A sok hülye, valószínűleg mindegyik görcsösen tanul a vizsgáira. Szerintem totálisan felesleges ennyire beleélni magad egy-egy eléd kerülő akadályba. Személy szerint én csak azért bújtam a könyveimet, hogy benyaljak a tanáraimnál és elhintsem a magját egy dolgos és szorgos kis nebulónak.  A valóság persze teljesen más, lusta vagyok akár egy lajhár, bár ezt nekik nem kell tudniuk.
Ahogy elnézem, a szemeim elé kerülő lányka sem különbözhet nagyban az előbb említett bolondoktól. Haja akár a szénaboglya, s mintha ruháján is éktelenkedne néhány beazonosíthatatlan eredetű paca. Remek, kifogtam egy hobót.
- Ajtót Narniába – fűzöm cinikusan a válaszom kérdésére. Még szemeimet is megforgatom, had érezze csak a törődést. Nem tudom miért, de ezek a magyarok olyanok, akár a vadbarmok. Buták, akár a döngölt föld. Mégis szerinte mit csinálhatok idebenn? Borsót fejtek, hát persze!
Nem várom meg, míg válaszol elhangzott mondatomra, gyorsan megragadom a csuklóját és berántom a helyiségbe. Éppen hogy, de sikerül elkerülnöm a folyosó végén beforduló, szeretett tanárnőmet. Még csak az kéne, hogy észrevegyen. Nem véletlenül szabadultam meg egy időre szőke tincseimtől, elméletem szerint nem fog felismerni barna hajzuhataggal. Lehet Theory-nak volt igaza és még le is kellett volna vágatnom. Bár abba biztosan belehalnék, hisz a hajam a mindenem. Meg akkor dobhatnám ki azt a tömérdek mennyiségű ápolót és balzsamot, amit sikerült tizennégy évem alatt felhalmozni.
Az ajtót a lehető leghalkabban csukom vissza eredeti állapotába, majd elereztem a lány mancsát. Meg csak az kéne, hogy elkapjak valami kórságot egy ilyen ápolatlan libától. Így is tuti, hogy hipóban kell fürdenem. Megint.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 109
Írta: 2019. augusztus 28. 17:57 | Link

   Barna szemű Theon

Talán fájna neki rendes választ adni. Még a szemeit is forgatja! (Bár azok elég szépek.) Csak cinikusan odavet valamit nekem, majd a csuklómnál fogva beránt az ajtó túloldalára. A szemem sarkából még éppen meglátom a sarkon beforduló tanárnőnket, a fiú már be is csukja mögöttem az ajtót. Rögtön el is engedi a karomat, mintha valami fertőző beteg lennék. Mondjuk kinézetre inkább hasonlítok talán egy leprásra, mint egy olyan lányra, akivel az ember szívesen beszélget.
Most én is jobban szemügyre veszem a srácot. Hosszú tincsei barnák, akárcsak a szemei. Most, hogy így jobban megnézem, ismerős is. Talán évfolyamtársak vagyunk. A talárjából ítélve rellonos. Valószínüleg nem is utoljára látom. Nagyszerű első benyomást tehettem rá ezzel a külsővel, pláne, hogy még kíváncsiskodtam is. Szuper.
Látszólag, ő ad a külsőjére, és nem csak elvben, mint én. Bár az a viselkedés, amivel hozzám fordult, kicsit kiakasztott.
 - Miért is rángattál be ide? - kérdem tőle, hasonló flegmasággal, mint ahogy ő beszélt velem. A hatás kedvéért még össze is fonom magam előtt a karjaimat.
A trófeateremben csillognak a sokféle névvel ellátott díjak. Hogy így belegondolok, még nem is jártam itt. Tény, hogy most sem önszántamból léptem be ide, és még mindig nem tudom mit keresünk itt.
 - És egyébként ki is vagy te? - nem tudom, mennyire lehet kihozni a sodrából ezzel a stílussal. Lehet, hogy neki természetes ez a hangnem és semmi hatást nem érek el vele.
Egy biztos. Nagyon szeretném tudni már, hogy ki ő, miért rángatott be ide, és ki elől bújkál. Mert az kezd egyre biztosabb lenni, hogy rejtőzködik a trófeateremben.
Hirtelen beugrik az előbbi kép. Ahogy a tanárnő befordul a folyosóra, majd rögtön utána a fiú becsukja az ajtót.
 - Csak nem a tanárnő elől bújkálsz itt? - kérdezem hitetlenkedve.
Nem tudom mit követhetett el ez a látszólag oly szelíd fiú. Meg azt sem, hogy miért kellek én is a történetbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. augusztus 28. 19:10 | Link

Harmatos rózsakert

- Mondtam már, megkeresni Narniát – vágom rá rezzenéstelen arccal kérdésére válaszom. Szinte már félek attól a harci pukkancs tekintettől, ami kiül arcára, s ráadásul még meg is spékeli azzal, hogy kezeit flegmán keresztbe fonja. Komolyan, a gatyámba szarnék, ha lenne rajtam olyan. Nem veszem magamra cselekedeteit, majdhogynem el is engedem őket. Bizonyára keménykedni akar, megmutatni, hogy bizony ő is tud köcsög lenni a nagy és félelmetes rellonos ellen. Könyvmoly idióta.
- Egy random srác a suliból - fűzöm hozzá kérdésáradatának második részéhez. Az igazság az, hogy nem szeretem megosztani az emberekkel a személyazonosságom. A párizsi barátaim megtanítottak arra, hogy sosem szabad felfedned magad, mert ki tudja, lehetséges, hogy a jövőben pont az az ember fog téged a sittre juttatni, akinek elárultad a neved. Totálisan igazuk van, mi van, ha a közeljövőben ez a fruska is aurornak adja magát? Nem mintha oly’ törvényszegő életet élnék, bár igaz, ami igaz, szeretem feszegetni a határokat. Eddig egyszer sem kerültem olyan helyzetbe, ahol sikerült is ezt a bizonyos vonalat átlépnem, mivel mindig ügyeltem arra, hogy megkeressem a legális kiskapukat, ha éppen valamire szükségem volt, ami épp nem tartozott a szabályzat egyik pontja alá sem. Kivéve JG esetét. Azt, hogy csak a semmiből lesmároltam egy tanárt, sajnos semmivel nem tudom kimagyarázni. Az egyetlen megoldás az lesz, hogy meglebegtetek néhány húszezrest az igazgató előtt, és a probléma várhatólag meg is fog oldódni.
Elmosolyodom gondolatsoromra, majd kezemmel végigsimítok a talárom zsebében bujkáló bankkártyán. Ha másban nem is, a pénzmosásban jó a drága öreg Mr. Delacroix. Még szép, hogy nem veszi észre, hogy az egyik kártyájának lába kélt, hisz, ahogy szokás mondani, a huszadik után már nem számolja az ember. Bár mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy hogy a csudába nem tiltotta még le azt a darabot, ami nálam van. Talán növesztett magának szívet apám, ki tudja.
- Gratulálok Shelock! – Azzal megpaskolom az imént zsebemben kutató kezemmel a leányka fejét. – Ezért kapsz egy cukorkát! Menj, hozd vissza! – Veszem elő, majd dobom el az édességet a zsúfolt terem egyik szegletébe. Ha meg is szándékozik keresni a kis levitás, valószínűleg akkor sem találná meg, mivel a helyiség a trófeákból álló hosszú soroknak köszönhetően olyan, akár egy labirintus. Nem is értem, miért mondják rólam azt a többiek, hogy köcsög vagyok. Szerintem kifejezetten nagylelkű személy vagyok, hisz a lánykát még cukorkával is megjutalmaztam. Az már más kérdés, hogy sosem fogja megkaparintani.
 
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 109
Írta: 2019. szeptember 6. 18:53 | Link

     Barna szemű Theon

Válaszára csak egy szemforgatással reagálok. Bár meg kell hagyni, kreatív a srác, és mesterien ért mások bosszantásához. Azt sem hajlandó megmondani, ki is ő, azt meg pláne nem kötnéaz orromra, hogy miért kellek én ahhoz, hogy Moon Jang Geum elől bújkáljon. Talán jobban tenném, ha most azonnal megfurdulnék, és ott hagynám a csillogó trófeák közt. De nem. Ehelyett én itt maradtam, és hagyom, hogy felidegesítsen. Pedig már reagálni sem tudok kedves válaszaira.
Azt viszont már nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mivel kitaláltam mit keres itt, (ahelyett, hogy elmondta volna) lekezelően megpaskolja a fejem! És ha ez még nem húzna fel eléggé, neki áll kiskutyát játszani velem, és cukrot kínál. El is dobja az édességet, azzal a felszólítással, hogy hozzam vissza. Mit gondol ez rólam?
Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Nem megyek nála semmire azzal, ha én is bunkó próbálok lenni.
Leengedem a karjaimat, és már higgadtabban szólok hozzá.
 - Miért nem vagy hajlandó elmondani ki vagy? - kérdezem, már-már könyörgő hangnemben - És miért is bújkálsz a tanárnő elől? - egyre jobban furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mit tett a rellonos - Csak nem tettél akkora szabálysértést, amit egy-két órás büntetőmunka ne hozna helyre. Vagy igen?


Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. szeptember 20. 20:33 | Link

Betti


Esküszöm, ha lenne rajtam gatya, abban a szent minutumban összepiszkítanám, ahogy a lánynak az arca vörösbe fordul. Kifejezetten élvezetes nézni szenvedését, mely aprócska jelei csak nagyobbra dagasztják a bennem lappangó kisördögöt. Mondhatná bárki, hogy köcsög bunkó vagyok, amiért nem árulok el semmit a lánynak, ám ez fordítottan is igaz. Annyit sikeredett kiderítenem róla, hogy a levita házat gyarapítja, ezt is talárja kék szegélyéből szúrtam ki. Tudom, nem valami nagy felfedezés, de na, körülbelül neki is ennyi hintet adhattam.
- Ez igazán rád is illene – jegyzem meg mellékesen, amolyan sakk-matt arckifejezést felvéve, mely’ győzelemittas szemekből és féloldalas mosolyból áll. Kiveszek egyet a zsebemben tartogatott cukorkák közül, majd szépen bekapom. Direkt a lány előtt teszem, hátha kedvet kap arra, hogy megkeresse a neki szánt darabot. Azonban úgy tűnik, ajánlatom egyáltalán nem csigázza fel. Ellenben rákérdez arra, hogy miért is bujkálok a tanárnő elől. A tanárnő elől. Véletlenül sem egy, vagy valamelyik, kifejezetten a tanárnőre kérdezett rá. Ezek szerint ennyire elterjedt volna a pletyka, hogy már a könyvmolyok agytekervényei is ezen forognak. No, nem baj, a promó az promó, nekem totálisan mindegy ki juttatja tovább. Szégyellhetném magam, amiért arra vetemedtem, hogy megrontottam egy tanárnőt, de tudjátok mit? Baromira élveztem. Jó, belátom az öccse ajkai mégis puhábbak voltak, mint annak a vénasszonynak, azonban van valami ezekben a Moonokban, ami nem hagy nyugodni. Lehet, az ázsiai vérük teszi, de valahogy izgalmasak, színesebbek, rejtélyesebbek az átlagnál. Esküszöm, ha a kisebb testvérük is itt lenne – mert igen, van neki és én tudok róla -, akkor őt is szívesen elvinném egy körre. Lehet meg kéne tanulnom a későbbiekben motort vezetni. Azzal mennyi libát őrjíthetnék meg…!
- Nem bujkálok, csak éppen settenkedve élem az életem. Tudod, a mikulást sem szabad meglesni, hát én sem kerülök az ő szeme elé – fűzöm könyörgő szavaihoz a saját kicsit sem egyértelmű válaszomat. Hogy tettem e valami illegálist? Technikailag igen, gyakorlatilag pedig nem. A csókolózás szerintem teljesen a legális kategóriába tartozik, az már csak mellékes információ, hogy egy olyan személlyel csináltam, aki hivatalos emberként mászkál a kastély fala között.
- Csak annyi, hogy most már ő is egy a trófeáim közül – tárom szét karjaim, miközben hátralépek pár lépést, ezzel prezentálva saját megrontott embereim számát. Esküszöm, itt mindre tudnék nevet aggatni, annyi csókom, vagy esetleg fűszeresebb dolgom volt egy-egy személlyel, akár csak ezek a csillogó kis serlegek.

Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 109
Írta: 2019. szeptember 21. 15:10 | Link

    Barna szemű Theon

Kifejezetten élvezheti, hogy húzza az agyamat. Fordított helyzetben vajon hogyan reagálna? Bár a stílusát nézve valószínüleg ő sosem kerül a másik oldalra.
Féloldalas mosolyra húzza a száját. Valóban, még én sem mutatkoztam be neki. Ha jobban belegondolok, eszembe sem jutott felfedni előtte kilétemet.
 - Nem kérdezted, ki vagyok. Ellenben velem, aki érdeklődött. Te viszont nem válaszolsz.
Ha a játszmázással nem tudok fordítani a kockán, inkább maradok őszinte, s egyszerűen megfogalmazom kérdéseim és válaszaim.
A zsebébe nyúl, egy újabb cukrot vesz elő, de ezt ő maga kapja be. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kérek tőle egyett, de hamar elhesegetem ezt a gondolatot. Helyette inkább azon agyalok, hogyan tudnám rávenni, hogy legalább egy normális választ adjon nekem.
Mikulást meg Trófeákat említ. És akkor beugrik a pletyka, amit nemrég hallottam. Talán valamelyik fecsegó portré mondta. Egy rellonos diák lesmárolt egy tanárt. Akkor nem túlajdonítottam nagy jelentősséget a dolognak, hiszen naponta keringenek ilyesfajta hírek a kastélyban, s lássuk be, kevés az igazság alapja ezeknek a történeteknek.
De a jelek szerint ez egy megtörtént eset. És a srác most vallotta be nekem. Igaz, csak burkoltan. Vagy nem is erre gondolt? Büszke arca elbizonytalanít. Hogy valaki így dicsekedve beszéljen egy ilyen esetről! Hiszen ha igaz a hír, tényleg megcsókolt egy tanárt!
Mintha a nevét is hallottam volna a srácnak, de akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be.
 - Csak nem... - kis szünetet tartok, még mindig mérlegelem, vajon mennyi igaz a dologból - Csak nem csókoltad meg Moon Jang Geum - ot? Ugye?
Belenézek a most büszkeségtől csillogó barna szemeibe.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. szeptember 23. 14:21 | Link

Betti

Újabb mentolos édesség kerül számba, ahogy a lány magyarázatát hallgatom arról, miszerint én nem is kérdeztem az ő nevét, így nincs jogom felette bíráskodni, amiért nem mondta el. Jogos-jogos, azonban a gátszakasztó tény itt az, hogy engem kicseszettül nem is érdekelt az ő megszólítása. Nő, buta, levitás, nekem ennyi információ róla bőven elég. Megvonom a vállam, hisz nem is fogom elmondani neki a nevemet. Egye csak az oldalát a kíváncsiság, amúgy meg szerintem szereztem már annyi hírnevet az iskolában, hogy legalább minden harmadik ember tudja a nevem. Valószínűleg miután ő is visszament a szobájába, majd elmeséli milyen bunkó, hosszú szőke hajú fiúval találkozott, lesz olyan a társai közül, aki meg fogja neki mondani, hogy bizony az a srác nem más, mint Theon Delacroix, a francia ficsúr. Mert igen, ez lennék én. Nem mondom, hogy a legjobb így ismeretséget szerezni egy több százas populációjú helyen, de na. Ha így adódott, akkor ezt kell szeretni.
Hátrább lépek, kitárom karjaimat, majd gyónok egyet a lánynak. Igen, megcsókoltam Moon Jang Geumot és ráadásul nem is volt rossz. Jó öreg meg minden és az öccse még mindig finomabb, mint ő, de akkor is. Csak elkönyvelhetem ezt egy aprócska győzelemnek. Főleg, hogy még büntetőt sem kaptam utána. Az egy dolog, hogy életem végéig bujkálnom kell, de ha ez az ára, akkor vállalom.
- Bizony-bizony! Ráadásul nagy jó is volt – adom még a másik alá a lovat, miközben megnyalom alsó ajkamat. Szemeimből a büszkeség lángja sugárzik, amit most a lány is láthat, ahogy íriszeit az enyémbe fúrja.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 109
Írta: 2019. október 9. 21:54 | Link

   Theon

Nem tudok mit szólni válaszához. Szavai visszhangoznak a fejemben. Csak állok ott, s keresem a szavakat. Lehajtom a fejemet, és kezeimmel megdörzsölöm az arcomat.  Végiggondolom az elmúlt percek eseményeit: sétáltam a folyosón, mire a rellonos srác berántott ide. A srác, aki megcsókolt egy tanárt, majd kijelentette, hogy élvezte a dolgot. Olyan borzasztó irreális volt ez az egész.
Mielőtt a Bagolykőbe érkeztem nem találkoztam ilyen alakokkal. Mindenki... olyan unalmas volt. Ehhez a sráchoz képest biztos.
Elmosolyodom, ismét belenézek a fiú szemébe, és elnevetem magam. Nem tudok mást reagálni a történtekre, a köztünk lezajlott tartalmas párbeszédre.
Ha jobban belegondolok, hogy fogok én háztartástan órára menni ezek után?
Még mindig nevetek, majd nagy levegőt veszek és lassan kifújva felegyenesedem. Végülis feldobta a napomat a rellonos. Az volt a célom, hogy kiszellőztessem a fejem, és hát... Végülis sikerült, bár nem olyan módon ahogy gondoltam.
Ismét belenézek a fiú barna szemeibe.
 - Nem tudom elképzelni azt a jelenetet! - mosolygok - Nem tudom elhinni, hogy ilyet tud tenni valaki!
Próbálom elképzelni, milyen lehetett az a szituáció. Fantáziám hatására a nevetés megint kitörni készül belőlem.
Nevetve nézek a fiú szemébe, s azon gondolkodom, mi mást tehetett még a srác, mióta járni képes.
 - Köszi! - szólok hozzá ismét - Kösz, hogy feldobtad a napomat! - bólintok felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2019. október 23. 12:01 | Link

Betti

Nagyot nevetek, mert valljuk be, a helyzet elég röhejes. Nyilván a lánynak fogalma sincs róla, kivel is áll szemben, ugyanis ha ismerné szerény személyemet, nem lenne ennyire hihetetlen a történet számára. Rosszabb dolgokat is tettem már, mint egy tanerő megcsókolása és mindegyiket büszkén vállalom fel. Elvégre is ez vagyok én, és ha valakinek nem tetszik, hát ne szóljon hozzám.
- Pedig de. Oh, amúgy az öccse is finom volt ám – jegyzem meg ezt is mellékesen, de épp elég érzelemmel, hogy ezen is fennakadjon. Tény és való, hogy Jun is megvolt nekem – értse ez úgy az ember, ahogy akarja -, és be kelljen valljam, nem is volt olyan rossz. Mi az hogy nem rossz? Évezredekkel aranyosabb, mint a házsártos nővére. Kár, hogy az a kis afférunk után még a kastélyból is lelépett. Ilyen rossz eltölteni velem egy éjszakát?
Érzem ahogy kezd felbugyogni ereimben a méreg, amiért láthatólag a lány egyszerűen nem vesz komolyan. Ugyan honnan gondolom ezt? Onnan, hogy csak bugyután nevetgél minden egyes szavamon, úgy, ahogyan akkor szokták az embere, mikor nem hiszik el társuk szavait. Nem inogok meg egy percre sem, zsebre dugott kezemmel kikeresek egy újabb cukorkát, majd gyorsan eltüntetem a számban. Olyan feszült vagyok, hogy azon nyomban, ahogy az édesség a nyelvemhez ér, már harapom is ketté fogaimmal. Veszek egy nagy levegőt, érzem, hogy a mentol átjárja a légzőjárataimat.
- Szívesen...? - Intézem neki a választ, amely' végül kérdésként ér véget. Nem értem, mit köszön a lány, számomra ezek a dolgok teljesen egyértelműek. Talán csak azért csinálja, hogy imponáljon nekem? Elvégre ki ne akarna maga mellé egy olyan Adonist, amilyen én is vagyok.
Félrelököm az útból a kékséget, hogy aztán óvatosan kinyissam az ajtót. Kidugom fejemet, majd elnézek jobbra aztán balra is. Sehol egy ártatlan lélek. Úgy látszik JG vagy feladta a keresésem vagy valahol máshol próbálkozik. Ezt kihasználva kilépek a helyiségből, majd intek Bettinek is, hogy ha akar, ő is kijöhet. Aztán mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen fogom magam és elsétálok. Egy szó sem hangzik el számból a lányhoz, sőt azt sem várom meg, hogy kisétáljon a teremből. Fontosabb dolgaim vannak ennél. Keresni egy jobb búvóhelyet.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium