29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Újabb tali a láthatáron! A kérdés, hogy mikor és hol? Gyertek ötletelni a Varázslatos Találkozók topciba!  Pirul Love
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2012. december 26. 21:29 | Link

Endruci


Egy icipici pók felmászott az ereszen. Jött egy nyári zápor, lemosta hirtelen. De kisütött a nap, és minden felszáradt. Így az icipici pók felmászott az ereszen.
Dúdolgat magában gyermeki énét meg sem hazudtolva 18 évesen. Általános, hogy így indul a reggel a leányzónak, hiszen mindig fülig érő szájjal valami mesébe illő cselekedettel írja be magát az adott nap történelmébe. Ma sincs ez másként. Frissen érkezett ként még annyi mindent látni akar, annyi mindent ki akar próbálni és ahány emberrel csak lehet meg akar ismerkedni. Hajtja a kíváncsiság és a kalandvágy. Minden napra választott magának valami apró kis célállomást, ahol a napjának egy részét eltölti. A mai napra megjelölt az egyik kastélyszárny folyosói, érdeklik a festmények ezen a részen, és a Trófeaterem. A hétalvó kisasszonyt szokásosan az ébresztőóra kelti fel, mait megtold egy jó 10 perces szundival, ezután kipihenten elballag a reggeli teendőket elvégezni. Felöltözik, fésülködik és hasonlók. Mikor elkészült haját szabadon hagyja, had libegjen az a barna, enyhén hullámos hajacska miközben sétál. Nem cicomázkodik sokáig felteszi állandó apró kiegészítőit majd útnak ered. Először a Konyhába megy, ahol megreggelizik, majd a manócskákal együtt készít egy kis süteményt egész napra, persze számítva arra, hogyha valakivel találkozik meg tudja kínálni, elrakja egy kis zacskóba, majd belecsúsztatja a csokis finomságokat a táskájába.
A Déli szárny felé veszi útját, nem mondhatni sétálgatásnak, amit sokszor művel. Egy két szökkenés, néha valami indián szökdeléshez, néha meg balett lépésnek tűnhet, no de nem ő lenne, ha nem így tenne. Az ilyen örömteli napokon majd kiugrik a maga bőréből - és ugraszt embereket a bőrükből-. Mellette képtelenség szomorkodni, nagyon imádja a kihívásokat, amiket egyes emberek magukban hordoznak, az meg csak plusz, hogy mióta az eszét és varázserejét tudja, azóta érdeklődik a gondolatolvasás iránt. Hamarosan eléri céljául kitűzött helyét, ahova belép. Körbetekint a csodálatos termen, minden gyönyörű és teljesen értékarányos a terem tartalmával. Körbepillant, majd elkezdi jobboldali irányba indulva a terep felfedezését. Számtalan díjjal és trófeával büszkélkedik az iskola, és annak volt vagy éppen jelenlegi tanulói. Hamar felfedezi az elrendezés szabályszerűségét, ennek nyomán körülbelül a 10-20 évvel ezelőtti díjaktól kezdi el a nézelődést. Rengeteg kviddicses cím. Azt már tapasztalta, hogy itt sokan igen komolyan veszik ezt a sportot, és az iskolában a csapatok küzdelmeinek erőssége is ezt mutatja, legalábbis ahogy arról olvasott. Kicsit furcsán érzi magát, mivel nem sok név van, ami mond neki valamit, nagyon kevés varázs világ béli múltja van, és az sem nyúlik túl távolra. De most azért van itt, hogy tanuljon és ismerkedjen ezzel az élettel. Mindent bele fog adni, és ez most a történelem, legalábbis a sporttörténelem és tanulmányi történelem, felfedezésével indul. Szépen lassan magába feledkezve sétálgat egyik vitrintől a másikig és szívja magába az információkat. Egy két díjat még meg is mosolyog magában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 21:46 | Link

Csend volt. Az a fojtogató, minden cseppjében sűrű, iszonyatos és elemésztő csönd, amit csak azok ismernek, akik túl sokat vannak egyedül. Az a fajta, mikor már a saját lélegzeted sem hallod, mert beburkol valami szörnyű érzés, mikor a szívedet sem érzed dobbanni, és már-már azt hiszed, hogy meghaltál.
Ültem a földön, mellettem egy üveg, aminek az alján nem rég még lötyögött valami, de nem igazán szerettem a piát, pár kortynál több nem is kellett, még ha bírtam is volna. Ez is csak azért volt velem, hogy ne legyek egészen egyedül. Nem is olyan rossz társaság egy üveg, lehet nézegetni.
Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy lejöttem ide, és elbújtam a világ elől a vitrinek között, ahol olyan ritkán jár bárki is. Néha felnéztem egy-egy serlegre, elolvastam a nevet. Feledésbe merültek már ezek a diákok, senki sem tudja itt, hogy kik ők, és néha úgy éreztem, hogy bár kint járok, de engem sem látnak. Eléjük állok a katedrán, de nem vagyok ott a számukra, hallják a hangom, de nem érdekli őket. Mindenkinek van élete, de nekem nincs. Tehetnék érte, hogy legyen, de nincs értelme.
Valahogy feleslegesnek éreztem magam a világban, mert már senki sem volt mellettem. Tényleg senki. Senki... Egyedül pedig semmi értelme küzdeni. Mégis mentem és csináltam a dolgom, talán valahol azért, hogy annyira elfáradjak, hogy már gondolkodás nélkül tudjak egy pillanat alatt elaludni, álmaim pedig rég nem voltak már. Nem is tudtam, hogy mit keresek egyáltalán még itt.
Könnyű kifelé azt mutatni, hogy nincs semmi baj, hogy csak fáradt vagyok. De nem találtak már rám az emberek a sötét folyosókon soha, mikor a kastélyban kószáltam, felelevenítve rég elfeledett emlékeket, lassan csak szellemmé válva. De ha kellett hát mosolyogtam, és talán nem is látták, hogy valójában odabent folynak a könnyeim. Nem engedtem el magam, nem hagytam, hogy bárki is így lásson. Elbújtam, de nem volt, aki bújtasson, hát meglapultam, mint a vad, amit űznek, és egy évtizedig visszatartott könnyek láttak napvilágot. Mint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 6. 21:12 | Link

Dalmi

Én megint ráérek, ezek meg megint tanulnak. Lemondó sóhajjal nyugtáztam, hogy nem csak Dalmi nem ér rá most sem (bár állítólag ma hamar befejezi az átváltoztatástanra készülést, engem viszont kikészít, hogy lehet ennyit tanulni), Ágo is készül holnapra. Ágo! Aki mindig benne van egy kis közös időtöltésben... Pedig reméltem, hogy végre nekiülhetünk a brainstormingnak macskanév-ügyben. Egy csomó király név eszembe jutott már, hogy szólíthatnánk a citromba harapott kis szörnyetegét, és kíváncsi vagyok, mit szól hozzájuk. Mármint nem a macska. Ő nyilván utálni fogja mindet. Muhaha.
Amúgy én is elkezdtem a készülést a tartandó elemi mágia órámra, de a nyolcadik afrikai elemi mágikus lénynél meguntam. És még van hátra... ahh, nem tudom, mennyi van hátra, de nem akarooom. Szóval gyorsan kitaláltam magamnak egy halaszthatatlan egyéb teendőt. Se Dalmi, se Ágo nem volt ugye ráérős, Lint meg még csak nem is találtam a Rainbowban, ezért egyedül kellett feltalálnom magam. Visszamentem a szobámba, hátha Tolland azóta megérkezett, és ráér egy robbanós amőbára. Azeroth üres volt, de ránéztem a serlegre az ágyam fölötti polcon, és egyből meg is fogant az ötlet.
Elkarikáztam a déli szárnyba, és most itt vagyok a trófeateremben. Azért jöttem, hogy megnézzem, volt-e a Levitának már valami díja régebben. Tudom, hogy a Pro Levita tavaly év végén lett kiosztva először, de talán volt már valami más is a Levitában. Vagy egyáltalán, milyen kupákat zsebeltek be levitások?
A trófeaterem nagy, világos és zsúfolt. A padló a legkirályabb, olyan, mintha vízréteg lenne rajta, mindenhol csillog. Pörgök is egyet-kettőt a kerekesszékkel, olyan hívogatóan sima a felület. Csúúúú - na jó, befejezem, mielőtt feldöntök valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 23. 00:48 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Fejtörő Angyalommal

Nem éppen most volt, már eltelt pár nap azóta, hogy megismerte a partnerét. Mármint azt a partnerét, akivel éppenséggel csak egy ártalmatlan dolgot terveztek be, a rellonos nagy banzáj alkalmára.
Az lényegtelen, hogy pontosan hol, a lényeg, hogy lebuktatta a kis franciát, amint takarodó után áldozatot keresett magának, akinek bizony felvághatja a bőrét. Éppenséggel ez nem jött össze neki, viszont az éppen járőröző prefektuslánnyal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie. Nem félt megmondani, hogy pontosan mi a jó francot csinál, és bizony, ez tetszett a feketeségnek. Folytatása az volt, csak nem nyilvános.
Már csak az a része nyilvános, hogy amikor megtudta, hogy mit is tervez a banda, felkereste őt, hogy ugyan már, nem akar-e a társa lenni egy kis lopásban. Nem nagy dolog, csak ha már a házverseny végén kullognak, legalább a kupa legyen egy estére az övüké...
A KH-ba beszélte meg vele a randit, ahova kicsit késve, de legalább jól kinézve érkezett. Fekete rövidnadrágot és ugyanilyen ujjatlant húzott, egy vastagabb, fonott övvel feldobva, a lábán pedig -mint mindig- magassarkú villogott. A szeme extra kiemelést kapott, és így, a hajával együtt eléggé sötét kinézetet alkotott. A haja minden lépésnél súrolta a vállát, és mielőtt kézen fogva távoztak, hátradobta az egész loboncot.
-Azért valamerre még mehetnénk miután elvittük a kupát... -jegyezte meg miközben belépett a Trófeaterembe. Mit sem törődött vele, hogy ki van a helyen. Gyors pillantást vetett körbe, a pálcáját előreszegezve sétált lassan beljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 17:31 | Link

Asher

Magam sem tudom pontosan, hogy mit is csinálok. A fejem tele van olyan gondolatokkal, amikkel egyáltalán nem kellene. Összezavarodtam, határozottan és biztosan. De úgy döntöttem, hogy a felesleges elgondolkodnom a következményeken és a miérteken, csak sodródtam az árral. Jól esett, hogy megint adott valami értelmet az életemnek néhány dolog. Furcsa, hogy megint találok abban értelmet, hogy felkeljek, megmozduljak és elmenjek órára és utána le a boltunkba. Ma viszont már tervem volt és ha már a kellemest a hasznossal, akkor hoztam a rajzos füzetemet is mert határozottan kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét rajzoljak.
Amint megérkeztem a trófeaterembe, bekukkantottam és elégedetten vettem észre, hogy senki nincs itt. Úgy döntöttem, az lesz a legkönnyebb ha nem magamtól kezdtek el rajzolni, még nem vagyok egészen biztos benne, hogy szabad kézzel bármire képes lennék. Olyan érzés, mintha újra meg kellene tanulnom rajzolni. Még a grafit fogása is kellemetlen volt, de kényszerítettem magamat, hiszen eleget szenvedtem és gyászoltam magamat, most már elég. Lassan sétáltam végig a trófeák között, hogy keressek egy rajzolásra alkalmasat, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. Többször is körbejártam, keresve a tökéleteset, de mivel nem találtam olyat, ami igazán tetszik, megbarátkoztam azzal, ami a középső sor szélén állt, előtte pedig volt egy kis üres hely, így be tudtam fészkelni magamat két hatalmas serleg közé és a hátamat a falnak tudtam dönteni. Leraktam a földre a pulcsimat, ráültem, majd egy kis ideig az ujjaim között forgatva a grafitot tanulmányoztam az előttem lévő serleget, de a tekintetem minduntalan az ajtó felé tévedt. Azzal nyugtattam magamat, hogy még korán van, ráérek még egy kicsit rajzolni, hiszen ez volta tervem. Így lassan de biztosan a megpróbáltam elkapni az ihletet és megkezdeni a körvonalak rajzolásával a projektet. Tényleg akartam, nagyon, mert már hiányzott. Olyan elfoglaltság volt, ami kiszakított a hétköznapok cudar óráiból és vissza akartam kapni ezt az érzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 7. 00:58 | Link

Róbert;;


Ez van rajtam!
Péntek, az én napom a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra, amit szürcsölök, de minek is kéne több,hey-hey-hey! Valahogy így kezdődne ez a nap is, ha nem csütörtök lenne… Elszomorítóan távolinak tűnik még a Péntek, Lucus meg nincs ettől felvillanyozva. Rengeteget gondolkodik mostanában, egyre jobban érdeklik a dolgok. A körülötte lévő emberek, az iskola dolgai, és a kviddics. Leginkább utóbbinak köszönhető az is, hogy most éppen az átrium felé tart, ahol a Trófeaterem található. Nagyon kíváncsi az elődeire, a legutóbbi beszélgetése, konkrétan Ágostonnal, ráébresztette, hogy nem kis dolgot visel most a csapatkapitánysággal, szóval legyen tisztába a múlttal is. Na meg hajtja azért a kíváncsiság kik a nagy terelő elődök, meg akik idősebbek és még aktívak az iskolában milyen címeket birtokolnak. Ugrándozva közelíti meg a kihalt helyet, mert senkit nem lát. Ámul és bámul a rengeteg trófea között, egyelőre tanácstalanul, akkora káoszt érez maga körül, mint sokszor a szobájában, ami valljuk be nem lehetetlen. Egyébként meg a Trófeaterem a második terve volt mára, a pálcáját most is a kezében szorongatja, nem érzi magát biztonságban, tart dolgoktól, de fogalma sincs kiket érdemes errefelé megkeresni ez ügyben. Rossz társaságba se akar keveredni, mondjuk a képességével ezt nagyjából meg tudja szűrni, de nem kéne kísérteni a sorsot. A legutóbb mikor a csapattal a pályán járt, hogy gyakoroljanak akkor látta az egyik ellenfelüket, őőő, valami Zooo… nem, Roo, Roland… Róbert, igen ez lesz az. Na, ő egy rellonos hajtó, volt iskolaelső is, nyert már kviddics kupát, hamarosan összecsapnak a pályán, bármennyire is nézegette, hogy van Nála idősebb is még a rellonosok között, tőle tart talán a leginkább a díjai ismeretében. Lehet embert is eszik?
Akaratlanul is nevetnie kell a saját eszmefuttatásain. Közben az egyik sarok felé indul, ahol az iskolaelsők trófeái vannak, fel is fedezi a fiúét, körbevéve két levitás lány kupájával. Itt időzik el, miközben egy mosollyal a pofiján hajol közelebb, hogy elolvassa a neveket, na igen, az a szemüveg, most dísznek van a szobájában, ahelyett, hogy nála lenne, pedig nincs vele baja, csak mindig elfelejti, picit szétszórt, bár az egész valójára a rendezetlenség a jó szó, mégis illene némi rendszer bele.
Miközben a csillogó kupát nézi, némileg az is felmerül benne, hogy közéjük lehet nem lesz alkalma felkerülni soha, nem feltétlenül bizalmatlan magával, egyszerűen csak tudja, hogy nem buta lány, de valahogy a Kiválóktól picit több hajszállal, de elmarad. Mindig mondják neki, hogy mert másban jó, biztos azért, de ez nem nyugtatja túlságosan, főleg, mert például az ereje megvan hozzá, meg az akarata, de gyakorlata nincs a varázslásban. Lehet, elkapják a folyosón, aztán volt Luca, nincs Luca. ez lesz az új itt a piros, hol a piros játék limited edition. Széles mosollyal az arcán rázza meg fejét, ezzel próbál visszamászni a Trófeaterembe gondolatban is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 7. 17:04 | Link

Rose Penelope Reakwood

Nyeste úgy döntött ma bátor lesz! Kimerészkedik a Navine falai közül és felfedezi a kastélyt. Először el akarta hívni Annamarit is de úgy döntött nem zaklatja minden aprósággal az idősebb lányt, egyébként is biztos, hogy unokatestvére már ismeri a kastélyt kívül-belül, nem hozná lázba a felfedezés. Igaz, Nyestét sem hozza lázba. Ő egyszerűen csak nem szeretne eltévedni, ha netán-tán egyedül kell mennie valamerre.
Egyelőre nem merészkedik messzire, csak a Déli szárnyat fedezi fel, s mindenről amit lát, készít egy rajzot. Így készül Nyeste térképe, aminek segítségével könnyen el fog igazodni a kastélyban. Őt az sem zavarja, ha a rajzolgatás miatt rettentő lassan halad. Elvégre ráér, nincsen semmi dolga, ha csak azt nem vesszük, hogy gyakorolnia kéne a varázslást, de lássuk be, nem sok értelme, hiszen egyetlen varázsigét sem tud kimondani, így pedig valószínűbb, hogy felrobbantja a kastélyt, mint hogy végre hajt egy amúgy - mások szerint - rendkívül egyszerű varázslatot.
Szóval ráér, s mikor benyitott a trófea terembe, egyszerűen nem tudott kint maradni. Bejött és megnézett mindent, majd kiválasztott egy-egy trófeát, aminek díszesebb, fényesebb, mint a többi s neki állt rajzolni. Már legalább az ötödiket rajzolja, úgy, hogy senki sem zavarja meg.
A talárjába burkolózva ücsörög a földön, szemben egy vitrinnel és most is az egyik navinés diák kupáját rajzolja. Az illető lány biztos nagyon okos volt, mert a prefektusok között is látta a kitüntetését meg az év diákjai között is kétszer. Már el is képzelte, hogy vajon milyen lehetett, s ha nem zavarják meg, akkor a következő rajzán egész biztos ez a lány szerepel majd. Egyébként meg, nem biztos, hogy észrevenné, ha lenne rajta kívül más is a teremben. Nagyon elmélyülten dolgozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. augusztus 19. 08:29 | Link

Tüszőfűi Lilith
a hetedik te magad légy

Mondhatja, hogy előrelátátsból van itt. Vizsgaidőszak van, újfent feltételezi, hogy ramatyul fog szerepelni a vizsgáin, pedig tavaly is egész normálisan megoldotta őket, és mivel ő ilyen pánikolós típus, pedig látott már egy s mást, előbb-utóbb ki fog akadni, és valami szabályellenes dolgot fog csinálni. Na, nem valami durvát, valószínűbb, hogy egyszerűen csak latba veti majd az igazából elég míves káromkodási szókicsét, és hangosan mugli módon elküld mindenkit a búbánatos életbe a könyvtárban, miután tzenötödszöri olvasásra se képes megjegyezni a bájitaltan hozzávalóit. Szóval ilyesmire kell tőle számítani. Nem nagy dolog, de végződhet ilyen trófeasikálgatásban, és akkor eljött felderíteni a terepet.

Eleve, trófeák.. meh, neki nem kell. Bár az is igaz, hogy nagyon valószínű, hogy sose fog egyet se kapni, hacsak addig ki nem találja valaki a Bagolykő legmulyább diákja címet. Azt ide neki, az neki való. Mindenestre most itt sétálgat, fáj a szeme a sok ragyoástól, fáj a feje a sok magolástól, és legalább addig se kell tanulnia, amíg az nézi, hogy kik nyerték meg a kviddicskupát tizenikszvalahány évvel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 8. 20:06
| Link

Benedek
előzmény

Örül, hogy Benedek végre érti, mit akart, és épp ezért vidáman is indul kifelé a Társalgóból. A fiú követi, így Nyeste a korábbi kérdés kapcsán, hogy normális-e hogy mozognak a festmények, a lépcsők felé veszi az irányt, és előbb a Harsogó portrék folyosóján vezeti át a fiút. Időnként rá-rápillant, hogyan reagál a másik, reméli, hogy nem ijed meg a fiú a festményektől. Nyeste annak idején nagyon élvezte, amikor erre járt. Most is szereti. A portrék beszélnek helyette is, nem is kell megszólalnia. Sokszor egész jó társaságot nyújtanak.
Persze aztán tovább mennek, egyenesen a déli-szárnyba. Ahol aztán Nyeste a Trófeaterembe nyit be. Kitárja az ajtót s előre engedi a fiút, aztán belép utána, s várja, mit is mond Benedek, hogyan vélekedik erről a helyiségről.
Nyeste szeret idejárni. Sokat rajzol, s lassan az összes serlegen szereplő nevet tudja, s gondolatban elképzeli milyen lehetett az illető. Meg is festett pár ilyen elképzelt alakot, de persze nem mutatta még meg senkinek sem. Most viszont csak nézelődik, és persze leginkább a fiút figyeli és várja, hogy mondjon valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 3. 01:22 | Link

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Arany, csillogás, dicsőség. Ahol ez ott van, ott nekem is jelen kell lennem. Nem véletlenül teszem újra és újra tiszteletemet a trófaterembe, ahol egyébként szégyenletesen kevesen fordulnak meg. Pedig ez a lényeg. Ez a végső cél. Amire mindenki vágyik. A hírnév, az elismerés. A nagy emberek nevét mindig felvésik valahova. Egy serleg aljára, egy plakettre. Nem feltétlen nagy ember mind, akinek a neve itt díszeleg a vitrinek kincsein, azonban elérni mind elértek valamit: feljegyezték őket. Kiemelték az arctalan tömegből.
Egy sóhajjal kulcsolom hátam mögé a kezeimet és haladok tovább a trófeák sora előtt úrias tartással. Azt tervezgetem, milyen kitüntetésen látnám szívesen a nevemet. Odahaza számtalan különleges helyen ott virít adományozóként, közreműködőként. Az iskolámban úgyszintén, hiszen voltam DÖK elnök, eseményszervező és sok más egyéb. A Van den Bergh birtokról már nem is beszélve, ahol még festmény is megörökít engem. Azonban akkor is kéne itt is valami. Az Edictum főszerkesztőknek jár valamilyen említés ebben a teremben? Ennek kezdek most el utánanézni. Tekintetemmel kutatva haladok vitrinről vitrinre. Lássuk csak! Prefektusok, kvidicsjátékosok, iskolaelsők...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Saragob Kíra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 24. 00:01 | Link

Robi Cheesy

Nagyjából abban a pillanatban, ahogy bezárul mögötte az igazgatói iroda ajtaja, leolvad az arcáról a kedves, megértő, már majdhogynem bocsánatkérő mosoly. Elnyel magában egy indulatos hörgést, hisz zárt ajtó ide vagy oda, a bent ülő férfi azért még hallótávolságban van. Meg kellene tanulnia veszíteni, észérveket elfogadni, reálisan látni a világot és a saját helyét benne. De ezzel egyelőre problémái vannak, és nem látja be, miért is engedélyezte az igazgató úr az ő kis kísérletét a kastélyban. Pedig felkészült, határozottan, komolyan adta elő magát. Kinek fájt volna, ha itt flangál a folyosókon?
Indulatos léptekkel indul a bejárati ajtó irányába, majd két lépés után mégis irányt vált. Egy ördögi kis hangocska ugyanis felveti a kérdést: Mégis mi történik, ha nem távozik az iskolából azonnal? Beharapja a szája szélét, úgy dönt ezen a kérdésen érdemes egy kicsit hosszabban elmeditálnia. Hogy mégiscsak valami célt adjon a lépteinek, a teljes tanácstalanságban való kóválygás helyett, a trófeaterembe sétál át az átriumból. Azért aztán csak nem szólhatja meg senki, ha nosztalgiázás címszóval nézelődik egy kicsit, hiszen rég járt már az iskola falai között. Azt az esetet leszámítva persze, amikor egy pár éve Adamnek kellett leállítania, hogy befejezze a rongálást.
Minden önuralmát latba vetve sikerül lassú léptekkel köröznie a trófeák és kitüntetések között, ahelyett, hogy feszülten rohangálna fel és alá. Közben igyekszik meggyőzni magát, hogy semmi baj nem lehet abból, ha ő most mestertanoncnak adja ki magát, ha bárki kérdezné, és a kastélyban marad.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a hangszereket!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Kata
INAKTÍV


Mrs. Párolt csirkemell
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2018. április 17. 17:32 | Link

    Partay Alfréd Benedek

Kata unottan dőlt be a trófeaterem ajtaján, ritkán járt erre, de amikor igen akkor jól megnézte magának a helyet. Elvarázsolta a sok csillogó tárgy, és a tudat, hogy ezek mekkora dicsőségként szolgálhattak valakiknek. Mint mindig, amikor erre járt, alaposan megnézte a neveket. Mint ahogyan azt az iskolától megszokhatta, a magyar és külföldi nevek korlátlan mennyiségben keveredtek egymással. Voltak kellemes csengésűek, melyeket dallamosan lehetett kimondani és persze olyanok is, amikbe belegabalyodott az ember nyelve. Kata utálta az ilyeneket, sok kínos helyzetbe keverték már bele. A nagy nézelődésben észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, és csak a végén keletkező hangos nyikorgást vette észre, ami jóval hangosabbnak tűnt az előtte lévő nagy csöndben. Alaposan meg is ijedt.
- Merlinre! - kapott a szívéhez majd a falnak támaszkodott.
Utoljára módosította:Nagy Kata, 2018. április 17. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A világon a legjobban az emberi ész van kiosztva. Mindenki azt hiszi, neki egy kicsit több jutott
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 851
Írta: 2019. augusztus 25. 09:41 | Link

Harmatos rózsakert


Egyszer, kétszer, háromszor... Komolyan, hányszor fog még feltűnni ennek a Doléance vagy ki a fenének a neve? Annyi biztos, hogy eme kedves elvtársnak jó nagy nyelve lehetett, ha ennyiszer bekerült az iskola elsők közé. Vagy szimplán csak okos volt, azt sem szabad persze kizárni. Ilyen temérdek sokszor az évfolyam csúcsán lenni azért nem kis dolog. Na, az biztos, hogy én nem fogok egyszer sem ilyen vagy ezekhez hasonló trófeára kerülni, ha így folytatom. Mondjuk szerintem annak örülhetek, ha drága JG nem buktat meg Varázsháztartástanból a csókocskánk miatt, nemhogy az miatt kelljen aggódnom, hogy meg lesz e a kiváló a tantárgyából. Félre ne értsen senki, amúgy eszes gyerek vagyok én. Ha valamihez, akkor a manipuláláshoz nagyon értek, azzal pedig olyan sok hasznot hozhatok a konyhára, amely elegendő ahhoz, hogy bármiből elérjem a céljaimat. Sajnos ebbe kedves tanárnőm oktatási rendszere nem tartozik bele. Főleg hogy nem csak őt, de az öccsét is igen csúnyán megrontottam. Én mindkét aktust élveztem, az már más tészta, hogy ők nem hiszem. Bár a kisfiú ellenkezett, szerintem valamennyire neki is tetszett. Végtére is eljött a kis randinkra, azt pedig senkinek nem kell tudnia, hogy csak azért, mert megfosztottam az egyik értékes családi ereklyéétől. Az a karkötő ízléstelenül rusnya volt, ha tovább tartottam volna magamnál félek, hogy elkaptam volna valami undorító kórságot, ami befolyásolhatta volna a csodálatos preferenciámat. Helyette beszereztem egy újabb szuvenírt a drágától, amikor elment mosdóba, én kicsentem az egyik szájfényét a táskájából, ezzel újabb okot keresve arra, hogy ismét találkozzon velem. Nem tudom miért, de valami vonz Junhoz. Tudom, furcsán hangzik, hogy én, aki körülbelül bárkit megkaphatna és teszi is, úgy gondolom, hogy jó életem lenne egy egyszerű kis ázsiai fiúka mellett. Lehet, hogy az tetszett meg benne, hogy túlságosan is ellenkezik ellenem, ezzel kihívást állatva elém, na meg felébresztve a mazochista énemet.
Fáradsággal kevert frusztrációs sóhaj hagyja el a számat, amint körülbelül a századik biztató, aranyba foglalt feliraton siklik át a szemem. „Teher alatt nő a pálma”, meg a fenéket! Én inkább darabokra zúzom azt a pálmát, mintsem hogy én legyek az. Lehet mégiscsak maradnom kellett volna odahaza. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan. Minden jobb, mint apám. Szó szerint bármi. Ha kell, hát az utcán élek, és a testemmel keresem meg a kenyeret, de oda többé nem megyek vissza.
Azért mégiscsak jó lenne kimenni innen végre. Az ajtót megközelítve próbálok kiszúrni valakit a résnyire nyitott bejárat mögül. A folyosó kifejezetten üresen kong ebben az órában, így beletelik jó néhány percbe, mire feltűnik egy leányka és gyanútlanul elsétál a szoba előtt.  
- Pszt! Hé! – Próbálom felhívni a figyelmét. Ő nem láthat belőlem sokat, egyedül barna íriszeim kandikálnak ki a lyukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium