29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. július 26. 09:52 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Mira édes és Szöszi


Ez a kérdés inkább amolyan töltelék volt. Sokmindent lehet rá mondani, de azt, hogy vak, ritkán. Így igen hamar leesik neki a tantusz, már a kérdezés előtt, hogy Amira a különösen igényes fajtából származik, de már csak a pimaszkodó hangvétele megcsillogtatásáért is muszáj volt kinyögje ezt a pár szót. Természetesen mindketten tudják a választ, ezért sem kell felesleges gondolatok kimondásába belebonyolódni.
Későbbi terveiket illetően csak megjegyzi, hogy elég nagy a kastély, majd lesz valahogy. Nincs kedve most senkinek a kegyeit keresni azzal, hogy érdeklődést mutat a késő esti kellemes elfoglaltságok iránt. Félreértés ne essék, szeret játszani a női hangszeren, de azt még jobban szereti, ha már-már kérlelik, hogy tegye meg. Tán erre játszik kicsit Amiránál, elvégre még nem ismeri a természetét, mennyire megpuhítható, vezethető. Próbálgatás útján tanul, aztán, ha semmi sem lesz belőle, hát abba sem hal bele. A válaszra egy "Aha, oké." a reakciója egy gúnyosra sikeredett félmosollyal egybekötve. Nem néz Amirára, de valószínűleg, ha a lány megpillantja arcán a gyanús ajakgörbületet, lecsapódik neki, kinek szánta a suhanc harmadéves a gesztust. Csak piszkálódik, csúfolódik. Még egy nő sem tudta megnevelni ilyen téren, de nem is szorul különösebben senki kioktatására.
-Rákenhetnénk simán azokra a törpékre. A kék majmokra. Annyi szaladgál itt belőlük, mint a szemét. Megnézném, hogy vinnyognak, hogy nem ők voltak.- Morfondírozik szórakozottan, csendesen, pálcás kezével kopogtatva a combját, mialatt körbenéz felületesen a tett színhelyén. Persze tisztában van vele, hogy a tárgyi bizonyíték náluk lenne, de azért meghurcolni másokat, még ha rövid időre is, felérne egy átmaratonozott éjszakával egy szép nő társaságában.
Ami azt illeti, tényleg csak egy felszínes csekkolást végzett a termen, másképp észrevette volna a mellettük araszoló szöszit, de jelenléte csak Mira elhallgatásakor tűnik fel. Egészen pontosan a pillanatnyi beálló csönd és a félbeszakadt mondat válik gyanússá. Arra perdül, mivel eddig máson "legeltette" szemeit, és szinte azonnal szétterül a képén valamiféle elégedett-sötét vigyor, mintha ugyan meghozták volna a karácsonyi ajándékát fekete masnival átkötve. A szöszi igen guszta látvány, főleg, hogy az aranyhajúak nagyon erős gyengéi, ez még ráadásul jól is néz ki. Ettől persze nem fog padlón csúszni hozzá, hogy megcsókolhassa a bokáját, de szemrebbenés nélkül végiggusztálja tetőtől-talpig az árut.
-Ha neked nem kell, gondoskodom én a kicsikéről.- Intézi szavait Mirához cseppet sem ügyelve arra, hogy a hangerejét levegye. Sőt, a "gondoskodni" szót jelentőségteljesen meg is nyomja. Egyrészt nem füllik hozzá a foga, hogy valaki azonnal köpjön, másrészt egészen kedvére való lenne elszórakozni a kiscsibével, még ha rövid ideig is, míg Mira megszerzi azt a kupát.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. július 26. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 26. 13:07 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Drágák

Hatalmas szerencséje van, de tényleg. Balszerencséből legalábbis kijutott neki, de még talán valami érdemlegeset ki lehet hozni a dologból. Mirát ismeri végül is, de a srácot még soha nem látta. Megismerné valamikor, helyzettől függetlenül, de a rellonosok talán nem azok, akikkel annyira el lehet csevegni. Persze akadnak kivételek, de nem biztos, hogy ő pont az.
Az erőltetett mosoly után a feketeség meg is szólal, amire ez csak átvált valami határozott félmosolyba.
- Ha akarnék, biztos, hogy tudnék... -   csak az a helyzet, hogy most már nem is biztos, hogy akar, sőt. Inkább nem, meg ők sem engednék bizonyára, hogy nyugisan elsasszézzon és hazamenjen.
Ahogy a fiú ismét megszólal tekintetét rá emeli, és azt az egy mondatot is figyelmesen hallgatja, még ha nem is neki, csak épp róla szól. Erre őszintén kíváncsi az első pillanatban már, mégis mit rejt az a gondolkodás. Semmi jóra nem lehet számítani, ha már a zöldekről van szó, de ki tudja. Nem ismeri, így róla nem tud mit mondani.
Vigyorogva sétál a magasabb irányába, mert ő azon kevesek egyike, akikre fel kell néznie. Bár magassarkúban nagyjából ugyanazon a szinten vannak. Nagyjából harminc centire előtte áll meg, tekintetét keresve, és csak utána szólal meg.
- Hogyan gondoltad azt a gondoskodást? - még ő sem tudja konkrétan, hogy ezt a kérdést miért kellett feltennie, de a félmosolyából a srác is konkrét dolgokat kiolvashat. Vagy éppen semmitmondó dolgokat, amivel nem megy semmire, neki mindegy. Elsőre talán kinézné belőle, hogy bántaná, de ezeket még homály fedi, és előbbi megnyilvánulása a nyomatékosított gondolkodással... jó emberismerő, nem nem jó rellonismerő, majd kiderül.
- Amira? - íriszeit a lányra emeli, és kérdőn tekint rá, csak hogy egyértelmű legyen. Tehát van-e valami terve, esetleg ő szeretné kezelésbe venni. Bár, szívesen ismerkedik, így ha választási lehetőség van.. akkor tudja mi lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 17:31 | Link

Asher

Magam sem tudom pontosan, hogy mit is csinálok. A fejem tele van olyan gondolatokkal, amikkel egyáltalán nem kellene. Összezavarodtam, határozottan és biztosan. De úgy döntöttem, hogy a felesleges elgondolkodnom a következményeken és a miérteken, csak sodródtam az árral. Jól esett, hogy megint adott valami értelmet az életemnek néhány dolog. Furcsa, hogy megint találok abban értelmet, hogy felkeljek, megmozduljak és elmenjek órára és utána le a boltunkba. Ma viszont már tervem volt és ha már a kellemest a hasznossal, akkor hoztam a rajzos füzetemet is mert határozottan kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét rajzoljak.
Amint megérkeztem a trófeaterembe, bekukkantottam és elégedetten vettem észre, hogy senki nincs itt. Úgy döntöttem, az lesz a legkönnyebb ha nem magamtól kezdtek el rajzolni, még nem vagyok egészen biztos benne, hogy szabad kézzel bármire képes lennék. Olyan érzés, mintha újra meg kellene tanulnom rajzolni. Még a grafit fogása is kellemetlen volt, de kényszerítettem magamat, hiszen eleget szenvedtem és gyászoltam magamat, most már elég. Lassan sétáltam végig a trófeák között, hogy keressek egy rajzolásra alkalmasat, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. Többször is körbejártam, keresve a tökéleteset, de mivel nem találtam olyat, ami igazán tetszik, megbarátkoztam azzal, ami a középső sor szélén állt, előtte pedig volt egy kis üres hely, így be tudtam fészkelni magamat két hatalmas serleg közé és a hátamat a falnak tudtam dönteni. Leraktam a földre a pulcsimat, ráültem, majd egy kis ideig az ujjaim között forgatva a grafitot tanulmányoztam az előttem lévő serleget, de a tekintetem minduntalan az ajtó felé tévedt. Azzal nyugtattam magamat, hogy még korán van, ráérek még egy kicsit rajzolni, hiszen ez volta tervem. Így lassan de biztosan a megpróbáltam elkapni az ihletet és megkezdeni a körvonalak rajzolásával a projektet. Tényleg akartam, nagyon, mert már hiányzott. Olyan elfoglaltság volt, ami kiszakított a hétköznapok cudar óráiból és vissza akartam kapni ezt az érzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 14. 20:15 | Link

Zoé

Őszintén szólva meglepte a találkozó ötlete. Azaz, ha jobban belegondolt az egész furcsa kapcsolat, ami kettejük között szövődött az eltelt körülbelül két hét alatt. Az első találkozásukkor meg sem fordult a fejében, hogy esetleg még jól is kijöhetnek egymással, mert találtak rá egy közös pontra a zene révén, túl sok volt a különbség. Alapból nem volt az a kifejezett barátkozós típus soha, az évek során megnehezítették a dolgát az új, kialakításra váró kapcsolatok. A sok magány pedig olyan embert szült, kinek nem öröme a mértéktelen szocializálódás, és nem tartja lényegesnek, hogy legjobb arcát mutassa a világ felé. Őt ez egyáltalán nem zavarta, bár tisztában volt vele, hogy mennyi lehetőség állt régen előtte - de az még az előtt volt. Jött a fordulat, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, és kialakult ez a személy: a visszafogott, magánykedvelő és elzárkózó félember. Nem tekintette magát bestiának, bár létezése során nem egy emberei életet kioltott, úgy értelmezte ezeket a tetteket, mint az életben maradáshoz feltétlenül szükséges cselekedeteket. Jellemének összes negatív jellemzőjét teljesen felesleges lenne felsorolni, hiszen első pillantásra is egyértelmű volt, hogy Zoéval mennyire különböztek. Nem is kellett hasonlítaniuk, főleg, hogy sosem tervezett előre, nem volt mire.
Az elmúlt időszakban többször futottak össze teljesen véletlenszerűen, és az egész gabalyodásnak a vége egy megbeszélt találkozó lett. Nincs vele tisztában, hogy miért is kellett idejönnie - azzal pedig főleg nincs, hogy miért éppen egy poros kincstárat kellett a találka helyszínéül választani -, de akad néhány előfeltevése a dologgal kapcsolatban. Múltkor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zoé tudja, hogy nem tartozik száz százalékban az emberek közé, bár túl sok észre nem volt hozzá szükség, hogy erre valaki rájöjjön; Elég volt megkérdezni egy festményt, vagy egy kósza diákot az új tanár úr ki, vagyis inkább mi létéről. A másik oldalról ő is tudta, hogy amikor ott a zongoránál hozzáért a lány, valaminek történnie kellett volna, ami talán éppen félszerzet mivolta miatt nem következett be. Feltételezte, hogy ezért akadt ki annyira Zoé, hogy az este végére egy pofon lett a "jutalma".
A megbeszélt helyszínre pontosan érkezik, egy olyan korban nevelkedett, amikor még igenis számítottak az emberi értékek és az ilyen apróságok, mint az odafigyelés és pontosság. Szokásos fekete farmerét viseli egy sötétszürke inggel, fölötte semmit. A pálca csupán a biztonság kedvéért a farzsebében pihen, megszállott bizonytalan személyként mindig felkészül a legrosszabbakra.
- Csak nem zavarok? - kérdezi halkan, ahogy pillantása az egyik szobor tövében kuporgó, látszatra éppen rajzoló lányra esik. Felkészült erre az estére, tudja, hogy a találkájuknak többfajta kimenete is lehet - például néhány társával megpróbálhatja őt valamelyik serleg helyére, a kirakatba zárni. A legrosszabbat várja, ilyen módon legalább nem érheti semmilyen "csalódás".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 22:52 | Link

Asher


Magam sem tudtam, mit akarok ezzel az egésszel. Talán csak tiszta vizet önteni a pohárba, hogy végre tovább élhessem az életemet. De ő soha nem hagyta. Rövid találkozásaink alkalmával már megtudtam, hogy vámpirológiát fog tanítani az iskolában és ezek után napokig azon gondolkodtam, hogy leadom a tantárgyat és nem folytatom tovább, pedig szerettem. De mégsem tettem meg, úgy éreztem, mintha ebből is ki akarna túrni. Sértette az önérzetemet, hogy a képességem nem hatott rá, ráadásul még ki is gúnyolt emiatt. Tovább rajzolom a vonalakat, próbálom eltalálni a méreteket. Ennek eredményeként lassan de biztosan kialakul valami pohárforma a papíron, bár egyáltalán nem hasonlít a serlegre, de ez is haladás.
Fogalmam sincs, mikor jött be. A léptei csöndesek voltak, a teste nem kavarta fel a levegőt, mintha pusztán csak jelenés volna. Nem mélyedhettem bele annyira a projektbe, hogy nem vettem volna észre ezeket az apróságokat. A következő pillanatban már megszólalt én pedig összerezzentem, tudom, butaság, hiszen vártam rá, de ez azért mégiscsak váratlan volt. Nem jött közelebb, de nem lepett meg a távolságtartása, bizalmatlan volt velem kapcsolatban és jól tette.
  - Ne aggódj, egyedül vagyok és egyetlen fegyverem van, a grafitom.
Sóhajtok és már rögtön magyarázkodni kezdek a köszönés helyett. Ha neki így tetszik, akkor így lesz. Én is sokszor vagyok bizalmatlan és úgy éreztem, hogy Asherrel türelmesnek kell lennem. A belső hang, ami általában idióta dolgokra buzdít, azt súgta, hogy megéri. Visszafordulok a lapom felé, legalább addig is elfoglalom magam valamivel, amíg ő azon vacillál, hogy ide merjen-e jönni, vagy nem. Minden egybevetve, ez azért vicces. Hiszen én éppen csak kinőttem a földből, gyenge vagyok és a tapasztalataim azt mutatják elég törékeny is, az egyetlen fegyverem pedig ellene hatástalan.
  - Azt igazat megvallva, nekem kellene félnem tőled, mégsem teszem.
Nem bírom megállni, hogy ezt ne tegyem hozzá. Pedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, az én félelemérzetem nem fejlődött ki, sőt, ebből a szempontból elég gáz vagyok, mert minden vonz ami nem természetes és veszélyes. Lehet, hogy a beszólásommal csak rontok a helyzeten, de nem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 14. 23:19 | Link

Zoé

A trófeaterembeli csendet semmi sem töri meg a grafit sercegésén kívül, ami megint csak arra enged következtetni, hogy egyes egyedül vannak. Nem ismerte ki még az iskolát teljesen, ahhoz még neki is több időre volt szüksége, azonban próbálkozott - persze szigorúan csak éjnek idején, amikor biztos lehetett a magányában. Ha ilyenkor találkozott diákokkal, azoknak a gondolatai annyira nyilvánvalók voltak, hogy minden erőlködés nélkül meghallotta őket, tudta, hogy úgy gondolják, csupán éjszaka közlekedhet, mint minden valamire való vámpír. Ezeken a gondolatokon csak mosolyogni tudott - szigorúan magában, a diákoknak szokásosan kifejezéstelen arcát mutatta -, azonban a sokadik alkalommal már idegesítették. Természetesen addig tartott az új tanár csodája, amíg a mestertanoncoknak órájuk nem volt vele - fényes nappal -, de a fiatalabbak körében még mindig az a pletyka járta, hogy "valódi" vámpír. Erre a gondolatra rendszerint elborzadt, így is meggyűlt a baja a vér utáni sóvárgással, és a lét összes nehézségével, nem volt szüksége rá, hogy a másik, még emberi fele is teljesen torz legyen.
Csendes léptekkel sétált a navinés mestertanonc elé, szándékosan nem túl közel. Tartotta a társaságot, gyűlölte, ha az emberek túlzottan közel voltak, és megsértették a magánszféráját. A bizalmatlansága nem csak Zoéra éleződött ki, mindenkihez így viszonyult, és jó eséllyel ez a sokadik találkára sem változott meg. Az évek során nyilvánvalóvá vált a számára, hogy az emberekben nem lehet megbízni, tűnjenek bármennyire is ártatlannak. Mindig ott lapul bennük a hátsó szándék és a rossz akarat.
- Hidd el nekem, szükséghelyzetben még a grafit is jó fegyver lehet - válaszolja halálos nyugalommal, volt már, hogy nagyon kreatívnak kellett lennie, és ilyen hétköznapi dolgok felhasználására volt szüksége egy-egy vészes helyzetben. Azt mondják, hogy olyankor a lélekjelenlét a legfontosabb, de igazság szerint a találékonyság is nagyban számít, elvégre ebben a világban már bármi előfordulhat.
Nem helyezkedik közelebb a lányhoz, kinéz egy szimpatikus oszlopot, körülbelül a csarnok közepén, szemben Zoéval, és a biztos három lépésnyi távolságot megtartva, aminek közelebb érve nekidől, és onnan figyeli, hogy mit alkot a navinés. Művészetekből egyedül a zene volt az, ami valóban lefoglalta, a rajz, és a festészet a szobrászattal együtt hidegen hagyta, így nem tudta érdekelni, hogy mit alkot, feltételezte, hogy egyébként sem mutogatná annyira lelkesen.
- Miből gondolod, hogy én félek tőled? - Felvonja a szemöldökét, majd körbepillant a teremben. Mindenhol csak por, por, és por, a kihasználatlanság alaposan rányomja a bélyegét mind a trófeákra, mint a tárolóhelyükre. Az ember azt hinné, hogy a manók jók valamire, de úgy tűnik, mégsem. - Egyébként okosabban tennéd, hogyha félnél - teszi még hozzá halkan, minden normális ember ezt tenné. Okkal húzódnak el előle a diákok a folyosón, és szintén nem véletlen, hogy mindenki félti a nyakát. És bármennyire is nevetségesek számára a reakciók, van valóságalapjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 15. 10:41 | Link

Asher


  - Jó lenne, ha ráeszmélnél végre, hogy nem akarlak megtámadni és te sem fogsz engem, szóval jobb lenne, ha megnyugodnál végre.
Égnek emelem a tekintetemet és unottan felsóhajtok, mintha már századszorra ismételtem volna el ezt az egy mondatot. Igyekszem nyugodtan lenni, hogy amit kimondok az igaz is legyen. Nem félek tőle, legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Tudom, hogy tud viselkedni, képes arra, hogy normális legyen de az én társaságomban mintha levetkőzte volna a jól őrzött látszatot. Ezt abból vettem észre, hogy folyton ilyen kétes megjegyzéseket tett és nem találta a helyét akkor, amikor velem volt. Nem tudom, hogy csak engem tisztelt meg ezzel a viselkedéssel, vagy mindenki mással ilyen volt.
  - Nem gondolom, csak próbálom oldani a feszültséget. Van egy olyan érzésem, hogy attól félsz, hogy én nem félek tőled. De nem szolgáltál rá erre, ijessz meg és akkor talán félni fogok. De hidd el, elég sokat láttam ahhoz, hogy nyugodt maradjak.
Nemtörődöm módon vonom meg a vállamat és ismét a rajzom fölé hajolok. Tudom, hogy nem fog idejönni, jóformán az egésznek semmi értelme. Csak tisztázni akartam a helyzetet, ráadásul vonzottak a titkok, betegesen. De még mintha túl messzire mentem volna ezzel. Nem akarom őt bizalmas kapcsolatba kényszeríteni és megfordul a fejemben, hogy fel is ajánlom neki a menekülés lehetőségét. Ha nem akar itt lenni, akkor ne legyen itt, menjen el, ilyen egyszerű. Valami okból ő mégis itt van...és figyel.
  - Adj rá okot. De ha ennyire nincs ínyedre a dolog, akkor nem értem miért vagy itt. Fordulj ki és menj el, nem lesz harag. A tanárom vagy, nem egy kisdiák akinek pátyolgatni kell a lelkét. A rémisztgetésben pedig nem vagy valami császár. Ezek a kétes megjegyzések kezdenek az agyamra menni.
Ráemelem a tekintetemet, egy ideig bámulok bele a szemébe, majd mintha nem történt volna meg az, amire vártam felvonom a szemöldökömet és tovább rajzolok. Nem fogom felesleges megerőltetni magamat, belefáradtam már abba, hogy mindig én mentem mindenki után, holott tudtam, hogy utánam senki nem fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 19. 18:18 | Link

Zoé


-Sosem lehetsz teljesen biztos senkiben - reagál egy vállvonással és összefűzött karokkal. Nem a jóindulat az, ami biztosította az életben maradását ennyi éven keresztül, nem is a jóhiszeműsége tehet róla, hogy még mindig egy darabban áll. Sokan nevezték már paranoiásnak, de úgy gondolta, hogy annyira nem vészes a helyzet. Nem tekingetett kényszeresen minden második pillanatban a háta mögé, hogy megnézze, valaki követi-e, csupán nehezére esett megbízni az emberekben. Azaz nem, nem helyes ez a kifejezés, hiszen nem is állt szándékában a bizalomnak bármilyen nemű formáját létesíteni az emberekkel. Hiába tűnt már sokadik ránézésre is Zoé teljes mértékben ártalmatlannak, nem akarta megkockáztatni, hogy kettejük között kiépüljön valami, ami aztán egy szempillantás alatt heverjen ismét romokban. Nem azért jött ebbe az iskolába, hogy kapcsolatokat szerezzen - bár szó, mi szó, néhanapján jól jött, ha az ember járatos egy bizonyos körben -, tehát nem is volt célja, hogy bárki előtt is megnyíljon. Számára az egész csak átmeneti volt, semmi tartós, így tehát feleslegesnek gondolta a szerteágazó kapcsolati rendszer kiépítését, ami a szűk helyen való összezártság után akarva-akaratlanul is kialakult az emberek, vagy esetében lények között.
- Ijesszelek meg? - halkan felnevet, és kételkedve felvonja a szemöldökét, röhejesnek találja magát a feltételezést. Vizuális típus, már meg is jelent a szeme előtt önmaga, amint mindent megtesz érte, hogy az emberek féljenek tőle. - Ha nem tudnád, a Halloweenre még várni kell - teszi még hozzá egy vigyorral. Ő is érzékelte a feszültséget, de nem nagyon foglalkozott vele, hozzászokott már, hogy a mindennapjai is ilyen hangulatban teljenek. Nem firtatja, hogy Zoé miket látott - bár feltételezi, hogy közel sem annyit és olyat, mint ő -, pedig úgy gondolja, nagyon is el tudná nyugtalanítani, ha ez szándékában állna. Vannak rémisztő lények, amik ellen nem tehetnek semmit.
- Mondta valaki, hogy nincs ínyemre a dolog? - Felvonja a szemöldökét, de nem mozdul a helyéről. Valójában akadt volna más dolga is, és a helyzet furcsa volt számára. Nem tudta, hogy mire megy ki a találkozó, és a lány nem segített neki, hogy gyorsan rájöjjön. Ugyanakkor valamennyire elégedettséggel töltötte el, hogy itt volt; még mindig szívesebben töltötte az idejét egy poros teremben, mint a többi diák társaságában. Pillantása a füzetre esett, amibe Zoé rajzolt, nem koncentrált eléggé, hogy tudja, mi jár a lány fejében, de a papírra vetett formák egyfajta támpontot adhattak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 28. 12:16 | Link

Asher


  - Ez kezd unalmas lenni, remélem tudod.
Ha meg akart volna enni, vagy valami vadállattá változni, már megtehette volna de ő még mindig ott állt, biztonságos távolban tőlem én pedig kezdtem úgy érezni, hogy feladom. Nem érdekel, hogy mi ő, nem akarom megérteni, inkább lelépek, mert nem éri meg a fáradtságot. Egy lehetetlen alak, aki nem képes kicsavarni magából egyetlen egy épkézláb mondatot is, ami nem sugalmazza azt, hogy bántani fog, vagy meg fog ölni, vagy óvakodjak. Tudom, hogy milyen lényeg rohangálnak a kastélyban, hiszen közül eggyel elég közeli viszont ápoltam ezért vagyok annyira biztos a dolgomban.
  - Szóval akkor Halloweenkor majd megijesztesz? Hagyjuk ezt, csak meg akartam kérdezni, hogy jó irányba indultam-e el veled kapcsolatban.
Sóhajtok és összecsapom a rajzfüzetemet, felkelek, de nem megyek hozzá közelebb, még csak az kellene, hogy világgá szaladjon a közelségemtől, akkor nem tudnék egyről a kettőre haladni bár elszórakoztat a gondolat, hogy menekül előlem.
  - Szóval tetszik, hogy húzhatod az agyamat, remek. Húzhatod még egy ideig, mert úgy döntöttem, hogy jelentkezem a tanársegédednek, ideje egy kicsivel aktívabb közösségi életet élnem.
Összefűzöm magam előtt a karomat és úgy bámulok rá. Biztosan az idegeire megyek, nagyon remélem, hogy így van. Mert ő nekem biztosan. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valaki csak úgy semmibe vegye az erőmet, ilyen még soha nem történt meg. Azzal nyugatom magamat, hogy biztosan fájt neki, legalább egy kicsit, de megállta, hogy kimutassa a fájdalmat.
  - Nem vagy ember, vagy legalábbis nem egészen. Különben a földön vergődtél volna a legutóbbi találkozásunk alkalmával. Hány éves vagy?
Oldalra billentettem a fejemet és kíváncsian figyeltem. A legtöbb emberről megtudtam állapítani, hogy hány év van a háta mögött, de az ő tekintete sokkal idősebbnek tűnt, mint a teste, ami nem lehetett több harmincnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 2. 21:57 | Link

Zoé


Vállat von, semmi szándéka sincs rá, hogy bántsa a lányt, legalábbis jelenleg nincs. Ha inni akarna belőle, vagy akár meg akarná ölni, már régen halott lenne, azonban egyrészt a bizonyos ígérete, másrészt a szürkeségben való megmaradás iránti vágy megakadályozza benne, hogy ilyet tegyen. Volt már rá példa, nem lenne tőle újdonság, és a lelkiismeretének sem okozna nagy gondot, azonban éppen semmi oka rá. Nem éhes, a lány jelenleg nincs az útjában, és annyira még nem is táncol az idegein, hogy esetleg türelmetlenségében megkárosítsa az egészségét. Számára is kezd unalmassá válni az egész beszélgetés, remélte, hogy a lány legalább valamilyen izgalom miatt hívta ide, azonban, mint kiderült, csupán kíváncsi volt. Nem szeretett cirkuszi állatként mutogatva lenni, éppen ezért azt sem szerette, ha valaki a kiléte, azaz mi léte felől kíváncsiskodott. Márpedig Zoé, ha nem is annyira nyíltan, mint egyesek, de ezt tette.
- Nem tartozik a Halloween a kedvenc ünnepeim közé, szóval nem. - Hiába volt angol származású, az ő gyerekkorában még nem tartották az egész jelmezes rituálét túl nagy ünnepnek, na meg abban a helyzetben lehetőségük sem nagyon volt a jókedvre, és a csokit vagy csalunk játékra, tekintve, hogy a legtöbb szomszéduknak a háza romokban hevert - már amikor egyáltalán Angliában töltötték az ünnepet. Többször volt a többi európai országban a költözések során, mint otthon, alapból nem is Nagy-Britanniában született. Utazásuk során inkább mindig csak érintőlegesen jártak a szigetországban.
- Nem tudom eldönteni, hogy azzal okoznék neked nagyobb bosszúságot, ha tanársegéddé választanálak, vagy azzal, ha nem - feleli egy fáradt nyögés kíséretében. Az igazat megvallva semmi kedve és szüksége nincs tanársegédre, de úgy gondolja, hogy ha már ezt az egész tanár dolgot csinálja, akkor csinálja rendesen. Na meg jól jöhet egy személy, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, ha éppen szüksége van rá, és még jobb, ha az a személy Zoé, aki nyilvánvalóan nem szívleli annyira a társaságát. Egyáltalán nem bánja, nem barátokat keresni jött ide.
- Ilyet illetlenség kérdezni. - Bár inkább nőkkel szemben mondják ezt, ő most kibúvóként használja. Eszében sincs elmesélni neki, hogy valójában hány éves, és, hogy ki ő, vagy mi ő. Rájöhet Zoé, amire rájön, de ő nem fog asszisztálni neki benne. A tantárgyról alapból nem nehéz kitalálni, hogy miféle szerzet is Asher. Mivel számára a beszélgetés kifulladt - köszönhetően mindkettőjük makacsságának -, lassú és halk léptekkel sétál az ajtó felé, hagyva Zoét visszatérni a rajzoláshoz.
- Akkor gondolom, találkozunk az órámon, Czettner kisasszony - szól még vissza egy félmosollyal a bejárattól, majd a folyosókon visszaindul alagsori lakrészébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 7. 00:58 | Link

Róbert;;


Ez van rajtam!
Péntek, az én napom a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra, amit szürcsölök, de minek is kéne több,hey-hey-hey! Valahogy így kezdődne ez a nap is, ha nem csütörtök lenne… Elszomorítóan távolinak tűnik még a Péntek, Lucus meg nincs ettől felvillanyozva. Rengeteget gondolkodik mostanában, egyre jobban érdeklik a dolgok. A körülötte lévő emberek, az iskola dolgai, és a kviddics. Leginkább utóbbinak köszönhető az is, hogy most éppen az átrium felé tart, ahol a Trófeaterem található. Nagyon kíváncsi az elődeire, a legutóbbi beszélgetése, konkrétan Ágostonnal, ráébresztette, hogy nem kis dolgot visel most a csapatkapitánysággal, szóval legyen tisztába a múlttal is. Na meg hajtja azért a kíváncsiság kik a nagy terelő elődök, meg akik idősebbek és még aktívak az iskolában milyen címeket birtokolnak. Ugrándozva közelíti meg a kihalt helyet, mert senkit nem lát. Ámul és bámul a rengeteg trófea között, egyelőre tanácstalanul, akkora káoszt érez maga körül, mint sokszor a szobájában, ami valljuk be nem lehetetlen. Egyébként meg a Trófeaterem a második terve volt mára, a pálcáját most is a kezében szorongatja, nem érzi magát biztonságban, tart dolgoktól, de fogalma sincs kiket érdemes errefelé megkeresni ez ügyben. Rossz társaságba se akar keveredni, mondjuk a képességével ezt nagyjából meg tudja szűrni, de nem kéne kísérteni a sorsot. A legutóbb mikor a csapattal a pályán járt, hogy gyakoroljanak akkor látta az egyik ellenfelüket, őőő, valami Zooo… nem, Roo, Roland… Róbert, igen ez lesz az. Na, ő egy rellonos hajtó, volt iskolaelső is, nyert már kviddics kupát, hamarosan összecsapnak a pályán, bármennyire is nézegette, hogy van Nála idősebb is még a rellonosok között, tőle tart talán a leginkább a díjai ismeretében. Lehet embert is eszik?
Akaratlanul is nevetnie kell a saját eszmefuttatásain. Közben az egyik sarok felé indul, ahol az iskolaelsők trófeái vannak, fel is fedezi a fiúét, körbevéve két levitás lány kupájával. Itt időzik el, miközben egy mosollyal a pofiján hajol közelebb, hogy elolvassa a neveket, na igen, az a szemüveg, most dísznek van a szobájában, ahelyett, hogy nála lenne, pedig nincs vele baja, csak mindig elfelejti, picit szétszórt, bár az egész valójára a rendezetlenség a jó szó, mégis illene némi rendszer bele.
Miközben a csillogó kupát nézi, némileg az is felmerül benne, hogy közéjük lehet nem lesz alkalma felkerülni soha, nem feltétlenül bizalmatlan magával, egyszerűen csak tudja, hogy nem buta lány, de valahogy a Kiválóktól picit több hajszállal, de elmarad. Mindig mondják neki, hogy mert másban jó, biztos azért, de ez nem nyugtatja túlságosan, főleg, mert például az ereje megvan hozzá, meg az akarata, de gyakorlata nincs a varázslásban. Lehet, elkapják a folyosón, aztán volt Luca, nincs Luca. ez lesz az új itt a piros, hol a piros játék limited edition. Széles mosollyal az arcán rázza meg fejét, ezzel próbál visszamászni a Trófeaterembe gondolatban is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2013. november 7. 22:31 | Link

Luca

Közeledett a Navine elleni kviddicsmeccs, és a mentális felkészülés jegyében úgy döntöttem, megcsodálom a kupát, amit még a Golyóálló Griffekkel nyertem. Időnként jó látni, hogy nem hiába teszi ki szívét-lelkét az ember. Nem úgy, mint a párbajoknál, idegesített, hogy hivatalosan még egyet se tudtam megnyerni itt, Bagolykőn.
A trófeaterembe csak szökőévente szoktak betévedni a diákok, és akkor is legtöbbször kényszerből, valami büntetőmunka ürügyén. Tény, hogy a terem elrendezése nem volt valami látogatóbarát, első alkalommal nekem is keresgélnem kellett, hogy hová tették ki az iskolaelsőségem bizonyítékát. Állítólag volt valami szisztéma az egészben, de nem pazaroltam energiát a megfejtésére, helyette három fix pontot jegyeztem meg: az év hajtója, és az iskolaelső címeimet, valamint a kviddicskupát. Utóbbihoz indultam, de feltűnt, hogy egy lány téblábol az iskolaelsőségemet hirdető vitrinnél, így jobbnak láttam közelebbről megnézni, hogy miben mesterkedik.
- Ott csak óvatosan, ha kedves az életed! - szóltam oda messziről, jelezvén jó előre, hogy ha bármi rendellenséget tapasztalok, attól kódul. Mikor odaértem a vitrinhez, megelégedve tapasztaltam, hogy minden rendben, a lány ezúttal megúszta. Viszont az új volt, hogy Dalma is bekerült az iskolaelsők sorába, így két levitás fogott közre.
- Díszes társaságba kerültem. - jegyeztem meg enyhe undorral, félig-meddig magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 8. 14:33 | Link

Róbert;;


A feje felett sűrűsödő dolgok azok, amiknek a leginkább meg kéne rémítenie őt, ellenben nem ez az. Jól állnak a házukban, prefektusként, rendben van az élet, nem bontanak rendet, egy apró incidenst leszámítva. Aztán a kviddics, ettől már picit nagyobb gombóc van folyamatosan a gyomrában, furcsa érzés, egyszerre izgatott és várakozó az álláspontja. pontosan ez hozta ide, bár nem mintha attól majd nyugodtabban állna hozzá, hogyha megtudja mennyi díja van az ellenfeleknek, vagy, hogy mekkora tapasztalattal játszanak itt, vannak akik már mestertanoncok, de még kisdiákként kezdhették. El sem tudja képzelni, hogy mi lehet a fegyver velük szemben most még, bár már alakul egy elképzelés benne a meccset illetően. Kemény dió lesz a Rellon, ennek ellenére teljes erőbedobással és a belátása szerinti legmegfelelőbb felállással mennek neki. Szerencséje van, hogy egy tapasztalt embert sikerült helyetteseként megkapnia, legalább ebben bátrabbnak érzi így már magát. A trófeaterem zűrzavarán végigpillantva már nem csak azok a bizonyos sporttrófeák érdeklik, egyrészt mert elképzelése sincs, mi merre van, másrészt meg, mert felötlenek benne dolgok, miért is ne most… Az iskolaelsők neveit lesve figyel fel léptekre, amik elsőre mintha elhaladnának mögötte, majd megtorpanás után felé közelednek. Nem néz hátra, egyelőre, csak mikor válaszolni készül, közben nézi meg magának mégis ki az.
- Drága is, nem csak kedves, de egyébként sem rombolni jöttem most.
Az a most feltétlenül szükséges volt, persze nem tervez semmi akciót, de belőle kitelik, hogy fél év múlva reggel felkel, lerángat magával valakit és valamit tevékenykedni akar majd itt. Mikor jobban megnézi magának ki is az, valami meglepettség vagy döbbentség ül ki az arcára, leplezetlenül, az álla azért nem esett le. Azzal meg önmagát is meglepi, hogy a félelmi kényszere Tőle még nem mászott elő.
- Azt látom. Mintha egy cseppnyit nem tetszene neked a dolog… - jegyzi meg miközben immár a srác felé fordul.
– Kviddics, iskolaelsőség, van még más is a tarsolyodban? Egyébként miért tűnik úgy, hogy nem örülsz a társaságuknak?
Már a felsorolásnál feltűnhet, hogy Luca tudja kihez beszél és miről, még akkor is, ha visszafelé nincs meg ez az ismeretség. Utóbbi kérdése meg nagyon is érdekli, mert fogalma sincs kik ezek, ezért is bök kissé tanácstalanul a két lány nevére közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2013. november 10. 17:27 | Link

Luca

A figyelmeztetésemre nem vártam szóbeli reakciót, a lány jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát. Előhúztam hát a pálcámat is, és rá szegeztem, hogy észrevegye magát.
- Kérdezte bárki is, hogy miért vagy itt? - hihetetlen, hogy elsőre nem fogta az adást, és lökte a sódert. Csak azzal mentette meg magát, hogy felismert, és tudomása volt néhány eredményemről, így elérte, hogy megkegyelmezzek és hajlandó legyek pár szót váltani vele.
- Költői kérdés, naná. - zártam rövidre a van-e még valami a tarsolyomban témát, sértésnek vettem volna, ha komolyan gondolta, hogy ilyet kérdez.  
Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy kritizálhattam két, szerintem indokolatlanul piedesztálra emelt levitást.
- Hegyi Nikoletta volt a regnáló iskolaleső, amikor idekerültem. Nem bírta elviselni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála, folyamatosan megpróbált keresztbe tenni nekem az agymosott követőivel. A legvégén már odáig fajult a dolog, hogy csoportosan az életemre törtek. De elbántam mindegyikkel, hála a kivételes varázstudásomnak. Nikit azóta senki se látta. - a lány fantáziájára bíztam, hogy vajon mi történhetett Nikivel. Elképzelhető, hogy kissé kiszíneztem a történetet, nem emlékezhettem minden részletre pontosan.
- László Dalma meg… – óhatatlanul nevetés tört ki belőlem, eszembe jutott, hogy a mágustusán behányt a zsupszkulcsozástól.  
- Mindent elmond, hogy már ő sincs itt az iskolában. Az egész Levita azon dolgozott, hogy iskolaelső legyen, mindent Dalmára tettek fel, ha már a házversenyt elvesztették. Sikerült nekik, de végig akkora nyomás nehezedett a lányra, hogy az idegei rövidesen felmondták a szolgálatot, erre a tanévre már nem jött vissza. - úgy adtam elő a sztorit, mintha tényekre alapoznék, holott pletykákból raktam össze a saját verziómat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 13. 23:32 | Link

Robika;;


A merengős, nézelődős és gondolkodós tervei némileg felfordulni látszanak, aminek nem tudja, hogy örülni kellene-e vagy sem. A fiú cunami szerű felbukkanása és reakciója az eredeti elképzeléseit nagyban alátámasztja, van oka azért félni, de nagyokat pislogva emeli fel a kezét és hátrál egy kicsit, szerencsére azonban békésebb belátásra tér, bár nem biztos benne, hogy ez nála állandósulhat, szóval Luca jobbnak érzi ha fél, mint, hogy nagyon megijedjen.
- Hogy tudsz ilyen határozott és… félelmetes lenni, Robi?
Kisebb szünet után kérdezte, nehogy megint a fecsegés bezavarjon, őszinte kérdés volt, mert tényleg érdekli a dolog. Luca csak szeretne ilyen határozottsággal fellépni, de sajnos nem erőssége. Ismer varázslatokat, erő is munkálkodik benne elég, de valahogy nem tud eleget, meg talán hiányosak az ismeretei, vagy ilyesmi, szeretne tanulni, csak azt se tudja hogyan, mikor és kivel fogjon neki, hátha ma valami tanácsfélével is gazdagabb lehet. Közben a mesélésre igyekszik figyelni, ezeket az embereket ő egyáltalán nem ismeri, szóval elég fura neki, meg sok kérdés merül fel benne, de igyekszik finoman adagolni, nehogy megint a túlzások miatt a fadarabbal itt bökdösni kezdjen, mintha muszáj volna neki. Nem kell itt a pálca mesterét játszani az érdeklődés miatt…
- Agymosott? Mi történt velük? – Kissé riadtan kérdez vissza, a szót ismeri, csak még nem látta soha senkin a hatásait az ilyen dolognak. – Hű, többen támadtak rád? Ez nagyon csúnya dolog, de ezek szerint jó vagy…
Az hogy a lányt azóta nem látták, kikerekíti a barna szemecskéit és nyel egyet. Vajon a fiú művelt vele valamit? Elküldte, Elmenekült? Netalántán bántotta és annak következményeként? Sok dolgot bele tud ebbe képzelni, inkább erre rá sem kérdez már, jobbnak látja. Közben rátér a másik lányra, Lucus ekkor az utolsó kupát nézi meg, amin ott virít a név és a ház, biztos itt ezek a Levitásak a buzgók, legalábbis ebből az tűnik ki.
- Ő mitől olyan vicces? Jajj, a házversenyt tudom, azt mi nyertük! Á, szegény pára…
Mondjuk a hangjából meg a legyintő gesztusból is látszik, hogy nem igen hatotta meg, elég gyenge jelleme lehetett, persze ezt nem mondja ki Robinak, de tisztán rá van írva az arcára, hogy nem dobta el az agyát a lány eredményétől.
- Neked mi a történeted? Mármint volt egy Nikolettának, egy Dalmának… biztos van neked is, gondolom a kemény munkán túl is van élet… Nem gondoltál még rá, hogy tovább add a tudásod?
Néz rá csillogó tekintettel és még a fiú válaszolgat, rá figyel, ám szemeivel már a kviddicses kupákat kutatja, amik felé el is indul, akár társaságban, akár nélküle. Kíváncsi rá.
- Opsz, egyébként Czettner Luca vagyok, azt hiszem ez kimaradt. – illem, vagy sem kezet nyújt felé, ha elfogadja el, ha nem, nem.

Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. november 14. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
William Steve Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 7. 21:41 | Link

!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők
A játék megoldásához elég, ha csak elolvassátok a szöveget, nem muszáj hsz-ban reagálni, de tiltva sincs, ha van időtök, vagy kedvetek, miért ne? Cheesy



Esküdözve haladsz a trófeaterem felé. – Az biztos, hogy nem vagyok hajlandó még egy trófeát megsúrolni. Nem én. Elég volt a múltkori büntetőmunka. Már attól is fájnak az ujjbegyeim, ha csak rájuk gondolok. – mondod magadban, és még tovább is folytatnád, ha nem érkeznél meg. Belépsz az ajtón, és várod a jól ismert tisztítószer szagot, de szerencsédre semmi takarítóeszközt nem látsz.
Mivel egy-két lézengő diákon kívül senki sincs bent, így elindulsz az érmek és emléktáblák között, hátha ott rejlik a segítség. De semmi. Már legalább kétszer körbesétáltál, de így sem találtál semmit. Éppen azon gondolkodsz, hogy ideje távoznod, majd később visszajössz, amikor a bejárati ajtó fölött észreveszel egy furcsa díszpajzsot, majd fájdalmasan fölnyögsz.
- Miért kell az ajtó fölé tenni? Oda ki néz föl? – morgolódsz és teszel pár lépést felé, hogy közelebbről is megvizsgálhasd. A pajzson sok betűt látsz egy 5x5-ös négyzetben. Alá a következő szöveget vésték.
„Vezérek között bújik meg az, amire szükséged van.”


S
R
Ő
E
Á
K
D
E
L
A
V
N
M
Ő
B
K
O
N
D
U
S
A
T
Y
H


Miután megtaláltad a négy betűt, elégedetten folytatod az utadat.

Tovább a Gyengélkedőre
Tovább a Rúnaterembe
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 01:52
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 7. 17:04 | Link

Rose Penelope Reakwood

Nyeste úgy döntött ma bátor lesz! Kimerészkedik a Navine falai közül és felfedezi a kastélyt. Először el akarta hívni Annamarit is de úgy döntött nem zaklatja minden aprósággal az idősebb lányt, egyébként is biztos, hogy unokatestvére már ismeri a kastélyt kívül-belül, nem hozná lázba a felfedezés. Igaz, Nyestét sem hozza lázba. Ő egyszerűen csak nem szeretne eltévedni, ha netán-tán egyedül kell mennie valamerre.
Egyelőre nem merészkedik messzire, csak a Déli szárnyat fedezi fel, s mindenről amit lát, készít egy rajzot. Így készül Nyeste térképe, aminek segítségével könnyen el fog igazodni a kastélyban. Őt az sem zavarja, ha a rajzolgatás miatt rettentő lassan halad. Elvégre ráér, nincsen semmi dolga, ha csak azt nem vesszük, hogy gyakorolnia kéne a varázslást, de lássuk be, nem sok értelme, hiszen egyetlen varázsigét sem tud kimondani, így pedig valószínűbb, hogy felrobbantja a kastélyt, mint hogy végre hajt egy amúgy - mások szerint - rendkívül egyszerű varázslatot.
Szóval ráér, s mikor benyitott a trófea terembe, egyszerűen nem tudott kint maradni. Bejött és megnézett mindent, majd kiválasztott egy-egy trófeát, aminek díszesebb, fényesebb, mint a többi s neki állt rajzolni. Már legalább az ötödiket rajzolja, úgy, hogy senki sem zavarja meg.
A talárjába burkolózva ücsörög a földön, szemben egy vitrinnel és most is az egyik navinés diák kupáját rajzolja. Az illető lány biztos nagyon okos volt, mert a prefektusok között is látta a kitüntetését meg az év diákjai között is kétszer. Már el is képzelte, hogy vajon milyen lehetett, s ha nem zavarják meg, akkor a következő rajzán egész biztos ez a lány szerepel majd. Egyébként meg, nem biztos, hogy észrevenné, ha lenne rajta kívül más is a teremben. Nagyon elmélyülten dolgozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 7. 17:17
| Link

Rose mint megérkezése óta mindig, a kastélyban sétálgatott: Szülei sokat meséltek a kastélyról, ismerte, tudta mi hol van, s még alig kezdte el az iskolát máris őrzőn lett belőle. Ma úgy gondolta, szétnéz a trófeateremben, ott díszelgett családtagjainak díszei, díjai. Hanem mikor odaért, s ment volna be, megállt: Egy lány üldögélt a kövön és rajzolgatott. Vörös haja a szemébe lógott, így nem vette észre Rose-t. Rose óvatosan megpróbált odébbállni, de aztán összeszedte magát és azt mondta magában: "Vajon ki lehet ez?" Nem szeretett vadidegeneket megszólítani, úgy, hogy nem tudja, hány éves az illető: Rose nem szeretett nála idősebeket megszólítani, ha nem ismeri őket. Se a kisebbeket. De Rose végül kibökte:
- Szia - motyogta kissé rekedten.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 7. 17:29
| Link

Rose Penelope Reakwood

Igencsak belemerült a rajzolásba. Persze ez nem meglepő. Apuka szerint Nyeste egy másvilágba kerül ha alkot és a kislány, bár nem ért teljesen együtt vele, azért szeretné hinni, hogy valóban egy másik, egy jobb világban van, amikor valamit a papírra vet. Talán a legjobb az lenne, ha ő is egy képregény figura lenne, akkor például nem okozna gondot a beszédhibája, hiszen egy szövegbuborékba azt írhatna, amit csak szeretne.
Persze most nem ilyesmin álmodozik. A serleget vagy tudja is ő mi az, rajzolja, amit az a navinés lány szerzett. Szeretne ő is hasonlót, de erősen kétli, hogy valaha is lesz része ilyesmiben. Álmodozni, ábrándozni azonban szabad, s így lehet az is, hogy ahogy egyre részletesebbé válik a papírlapon a dicsőséget jelző tárgyacska, az ő neve kerül annak aljára, egyelőre évszám nélkül.
Meg is feledkezik a külvilágról, nem veszi észre a másik lányt, aki idetévedt, csak amikor az ráköszön.
Lassan pillant körbe, mint akit valóban álomból ébresztettek, s néz a másik lányra. Becsukja a rajzát, aztán beharapja az ajkait, majd összeszedi magát, hogy kimondhassa azt a bizonyos szót. A gondolatai azonban messzire szaladnak vele, így ahogy mindig, most is belecsuklik a nyelve.
- Sz... sz... sssszzz... szia! - mondja ki nagy nehezen, közben fel is áll, leporolja a talárját és körbe néz, van-e itt más, és valóban neki szólt-e a köszönés. Elég valószínűen igen. Próbál hát barátságosan nézni a másikra, vagyis ahogy az az ő szótárában kinéz: lehajtott fejjel, a másik cipőjét bámulva, ami amúgy kifejezetten szép! Ha neki lenne olyan! De egy ilyen cipő, biztos drága, Apukának pedig nem lenne rá pénze. Talán megkérdezhetné, hogy lerajzolhatja-e a cipellőket. Akkor álmodozhatna arról is, hogy neki van ilyen. Persze, ahhoz előbb beszélgetni kéne tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 7. 17:52
| Link

Rose igazán nem tudta, hogy most mi a helyzet. Csak pár dolog jutott el az agyáig: Ő, Rose Penelope Reakwood itt áll, itt van egy másik lány is, eddig rajzolt, de most nem tudja miért, de dadogva visszaköszönt a lány. Nem mintha a dadogással baj lenne, nem az illető tehet róla. Rose csak azért köszönt rá a lányra, mert talán a lány már észrevehette, és akkor illik köszönni. Hiába próbált összpontosítani az elkezdett beszélgetés feldolgozására és folytatására, folyton felmerült benne a kérdés: Miért dadog ez a lány? Nem mintha ez bűn lenne, ez nem bűn. Lehet, hogy egy régebbi bűbáj miatt dadog? Vagy egy bájitaltól, amit rosszul készítettek el? De ilyen esetekben a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály kezelésbe venné és kikúrálná. Akkor vajon miért? Rose nem tudta felfogni, hisz számára egyértelmű volt: ha baj van, jön a bűbáj vagy bájital, vagy ha nagy a baj akkor a Szent Mungó. Hisz őt varázslók nevelték. Mindent tudott a varázsvilágról. De akkor hirtelen felmerült benne egy esedékes lehetőség: a lány csak úgy dadog. Semmi bűbáj, semmi bájital. Csak úgy. Számára ez hihetetlen volt, de tudta amit szülei tanítottak: akár mugli, akár mágus, sajnálni kell azokat, akiknek valami problémájuk van, és nem szabad őket megvetni problémájukért, hanem segíteni kell rajtuk. Segíteni. De ő mivel segíthetne? A barátságával? Lehet, hogy nincsenek barátai. Így Rose elhatározta: Ha Százfűlé  Főzetet is kell innia vagy bármi más szörnyűséget csinálni, ő megteszi azért, hogy ezzel a lánnyal barátok legyenek. Így kb. 5 perc után kinyögte:
- Hogy hívnak? Én Rose Penelope Reakwood vagyok. Vagy csak simán Rose, esetleg Rosie.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 7. 18:16
| Link

Rose Penelope Reakwood

A másik lány első ránézésre igazán szimpatikus neki. Először is nem nevette ki, és nem is hagyta magára, miután köszönt. Nyestét pedig, egyáltalán nem zavarja a köztük beálló csend, közben is nagyon jól érezi magát. Memorizálja a lány cipőjét, annak színét és vonalait, s egy kis idő után már biztos benne, hogy emlékezetből is le fogja tudni rajzolni. Így azonban már nem tudja, hogy mit nézzen, vagyis sejti, hogy illene rápillantani a másikra, így kicsit meg is emeli a fejét s vet rá egy futó pillantást, de annyira nincs hozzá szokva ahhoz, hogy másokat néz, miközben azok nézik őt, hogy gyorsan el is fordul megint, s inkább az egyik vitrint szemrevételezi. Legalábbis látszólag, mert igazából abból figyeli a lányt, ahogy visszatükröződik a képe az üvegen. Igazán kedvesnek tűnik még mindig.
Nyeste magában már egy teljes beszélgetést levezényel. Természetesen csak azért magában, mert tudja jól, a valóságban ilyesmire sosem lenne képes. Vagyis egyszer majd biztosan, mert állítólag ezt még kinőheti, bár ő már nem hisz benne. Mindenesetre jól el van csendben is, pontosabban lenne, mert a másik lány csak bemutatkozik, és hát az illem megköveteli, hogy ő is ezt tegye.
Ilyenkor nem szereti a nevét. Sokkal jobb lenne, ha Emmának vagy Ellának, esetleg Annának hívnák. A magánhangzóval kezdődő szavakat ugyanis mindig könnyebben mondja ki. Azokat se olyan gyorsan, mint szeretné, de jóval könnyebben, mint egy olyan szót, amiben torlódnak a mássalhangzók. Pont mint a Nyestében.
Elsőre bólint, hogy tudomásul vette a másikat Rose-nak hívják. Meg is jegyzi, aztán belevág újra, abba a bonyolult dologba, amit mások beszélgetésnek hívnak.
- Ny...ny...nyes..nyes...t..tt...e - Mondja ki nagy nehezen, de ő is hallja, hogy ebből a makogásból nem sokat érthetett a másik, így csak felemeli a rajzmappáját és megmutatja az arra felírt nevét:
Mezősi Nyeste Veronika
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 7. 18:39
| Link

Rose körültekint: hirtelen furcsa volt neki a lány dadogó beszéde, hisz öt perc néma csend után hiába gondolkodott erről, teljesen megfeledkezett róla. Aztán pedig megpróbálja összerakni a szót: Nyeste? Ezt a nevet még nem nagyon hallotta. Látta, hogy a lány elkezdte újra nézegetni a cipőjét, amitől kissé megilletődött, és megpróbált észrevétlenül odébb lépni, de talárjában megbukott és elesett. Szégyenkezve feltápászkodott és mosolyt próbált varázsolni arcára, de ezzel csak azt érte el, hogy egy groteszk szörnytekintet látszott arcán, és abban biztos volt, hogy ezzel nem teszi magát sikeresebbé barátkozás terén.  Félt, sőt rettegett, hogy ezzel csak megijeszti a Nyeste nevű lányt: Rose bátor volt, ha kalandokról volt szó, de szörnyen félős, ha idegennel való beszélgetésre került a sor. Szerinte neki nem ment ez. Ezt abból gondolta, hogy a mugli iskolában nem nagyon voltak barátai, bár ez érthető volt, hisz egyszer egy lányt fogócska közben felrepített a második emeleti fiúvécé nyitott ablakába. Egyszerűen félt a barátkozástól. De meg kell próbálni. A nagybácsi mindig ezt mondta. És amit Edward bácsi mond az szent! Így hát megpróbálta:
- Mezősi Nyeste Veronika, igaz? Láttalak a beosztáson. Navine, ugye? - Itt egy picit habozott. Vannak, akik házuk alapján ítélnek meg másokat, és félt, hogy nem fog tetszeni a lánynak. - Én a Rellonba kerültem. Kviddicsezem is. Te szereted a kviddicst?
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 17:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 7. 18:51
| Link

Rose Penelope Reakwood

Nos, arra nem számított, hogy a bemutatkozására felborul a másik. Pedig annyira nem volt heves a mozdulat, amivel felemelte a mappáját, de rögtön félre is teszi, az sem zavarja, ha most a földre esnek a rajzai, mert nem akarta feldönteni a lányt. Gondolkodás nélkül nyújtja neki a kezét, hogy felsegítse. A furcsa fintorral Rose arcán nem foglalkozik, hiszen biztos csak megütötte magát, azért vág ilyen arcot. Ha tudná meg kérdezné, hogy jól van-e, de valószínűleg sok időbe telne, egy ilyen hosszú kérdést kimondania. Így csak arra hagyatkozik, hogy felsegítse a másikat. A legrosszabb, ami történhet, hogy ő is a földön köt ki. Neki az sem baj. Esett már rengeteget.
Miután felsegíti a másikat - vagy ha magától áll fel Rose, neki az is oké - megszólal a másik, és ő ismételten csak bólogat. Igen, ő az a Nyeste. A Navinéből. Most, hogy mondja a másik a beosztást, neki is dereng valami, bár igazság szerint ő nem figyelt. Folyamatosan azt várta, hogy majd közlik tévedés történt és visszamehet Apukához. Kicsit talán csalódott lett volna, de nem lett volna rossz az sem. Így mondjuk, Anyuka biztos büszke rá. Apuka ezt mondaná. S ahogy ez jut eszébe meg is érinti a nyakában levő láncot, lepillant rá, majd ismét a lányra néz.
A kviddics említésére, kissé furcsán pislog. Hallotta már többektől is, de az igazság az, hogy még nem tudja pontosan, hogy mi az. Így egy bizonytalan bólintás után, ismét megpróbál meg szólalni.
- Én... één, n... n... nem t... t..tu-tu...d...dom... m... m... mi az - mondja el kissé nehézkesen és lehajtja a fejét, mert hát tudja ő, hogy ez egy rossz dolog. Meg kellett volna kérdeznie erről is Annamarit, de tényleg nem akarta zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 7. 19:16
| Link

Rose igazán és őszintén csodálta, hogy a lány még nem hallott a kviddicsről. Ismert már sok félvért is, de ők is tudták mi az. Hisz nekik a varázsló szülőjük elmagyarázta, hogy mi az a kviddics. Rose észrevette, hogy ha bár a lány szűkszavú, mégis így-úgy kihámozza a dolgokat, és megismeri a lányt. Hisz már tudta a házát, a dadogását, a nevét és hogy mugli születésű. Legutóbbit onnan sejti, hogy Nyeste nem tudja, mi az a kviddics, pedig mindjárt itt az első meccs. Most Rose úgy érezte, nem tud semmit se mondani: bár tényleg nem tudott. Nem jutott eszébe semmi. Semmi az ég világon. Beszéljen a Rellonról? Nem, az nem jó, hisz Nyeste a Navine ház tagja, őt nem érdekelné a Rellon. Tényleg nem tudott semmit mondani. De eszébe jutott valami:
- Nincs kedved holnap ugyanitt találkozni? Mehetnénk együtt órára vagy ilyesmi. Vagy, ha nincs olyan órád, amilyen nekem, akkor holnapután is találkozhatnánk és együtt tölthetnénk a napot, jó? - Rose a biztonság kedvéért hozzátette: - Ha találkoznák velem, csak bólints vagy rázd a fejed. Ha igen, mikor? Mutass egyest az ujjaddal, ha holnap, kettest, ha holnapután. Van holnap Bűbájtanod? - kérdezte, majd fürkészve figyelte a lány arcát, válaszra várva.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 18:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 7. 19:32
| Link

Rose Penelope Reakwood


Érezi ő, hogy a kviddicset tudnia kéne. Hiszen a másik lány szinte rögtön azzal jön, hogy majd holnap találkozzanak. Nem mintha az nem felelne meg. Neki jó az is. De valahogy olyan rövidnek és sutának érezte a mostani találkozást és tudja, hogy a kviddics miatt van. Persze rábólint a holnapra, aztán ahogy a másik tovább magyaráz, és nagyon sokat beszél, megakad a gondolatmenetében. Érzi, hogy a másik segíteni akar, azért mondja, hogy mutogasson, de valahol sérti is. Elvégre nem buta ő, tudja, hogyan fejezze ki magát. Nem is gondolkozik, csak úgy odateszi a mutató ujját a másik szájára, mintha azt mondaná: "pszt". Aztán felkapja a rajzmappáját, kihúz belőle egy lapot és arra írja le, amit, mondana. Szerinte ez sokkal egyszerűbb.
Holnap és holnapután is jó. Van bűbájtanom. Neked az jól megy?
Gyorsan ír, így nem olyan szépek a betűi, de azért olvashatóak. Írásból és rajzolásból mindig dicsérték, nem aggódik, hogy a másik ne tudná elolvasni a sorait. Ugyanakkor most kérdőn pislog rá, hogy mit fog válaszolni. Az igazság ugyanis az, hogy retteg a bűbájtantól, de az viszont egyike a kötelező tárgyaknak, nem igazán volt választása, hogy felveszi-e vagy sem. Csak éppenséggel azt nem tudja, hogy fog varázsolni, amikor még a nevét sem tudja kimondani, nem hogy egy varázsszót. De talán ez a lány, segíthetne neki. Mondjuk ülhetnének egymás mellett és mondhatná Rose a bűbájokat. Persze csak akkor, ha a másiknak jól megy. Ha neki is nehéz, akkor nem akarja még inkább visszatartani a tanulásban. Nem lenne szép tőle.
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2015. április 7. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 7. 19:46
| Link

Rose alig várta már Nyeste válaszát és megkönnyebült, mikor a lány igent írt. Már nagyon várta a holnapot. Aztán: Hogy megy a bűbájtan?! Lehet ilyet kérdezni egy Rose Penelope Reakwoodtól?! Hisz ő mágusok közt nevelkedett és a nagyapja, apja, anyja kiválóan vizsgáztak bűbájtanból. És őt ők tanították. Meg Edward bácsi. De ő is csak egy ponttal maradt le a kiválóról. Remélte, hogy neki is hasonló lesz az eredménye: már elképzelte, ahogy Nyeste és ő egy padban fognak ülni és majd egymás mellett fogják körmölni a házi feladatot. Rose ránézett az órájára, már nagyon késő volt. Gyorsan hadarta Nyestének:
- Igen jó vagyok bűbájtanból azt hiszem. De most szörnyen sajnálom, mennem kell. Akkor holnap a bűbájtan terem előtt, holnapután meg itt?- Kérdezte.
Miután a lány válaszolt, rögtön futott le a klubhelyiségébe, kiakasztott egy cetlit egy eladó Jól-Sep R 6-ról, hiszen neki már Tűzvilláma volt, és a hálószobába felszaladva és lefeküdve rögtön elnyomta az álom.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 18:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 7. 20:09
| Link

Rose Penelope Reakwood

Szerencsére a másik nem vette rossz néven a hirtelen mozdulatot, amivel mondhatni befogta a száját, így jóval könnyedebben és gyorsabban tudja leírni a mondanivalóját. Meg is mutatja gyorsan Rosie-nak, aki könnyedén elolvassa a sorokat és válaszol is. Igaz csak sebtében, úgy látszik, dolga van. Nyeste meg már csak bólintani tud mind a két kérdésre. Ott lesz holnap a bűbájtan terem előtt és holnapután is eljön ide az órák után. De ki tudja, talán a többi órán is találkoznak majd Rose-zal, elvégre ha mindketten elsősök, akkor könnyedén összefuthatnak.
Integet még a lánynak, majd amikor az eltűnik a Trófeateremből, visszaül, hogy befejezze a korábban megkezdett rajzát. A lapot, amin leveleztek, vagyis, amire a válaszát írta Rose-nak elteszi, hogy majd holnap is tudja használni, ha úgy adódik, hogy sokat kéne beszélgetni. Aztán jókedvűen folytatja a rajzolást, mert ez a lány egyáltalán nem nevette ki, és ez azért igazán nagy előrelépés. Nem ehhez van szokva. Persze, nem bízza el magát túlságosan, még változhat a helyzet, akkor pedig nem akar szomorú lenni. Egyelőre azonban nem gondol erre. A rajzára mered, majd a trófeára, amiről készül és néhány perc után folytatja a rajzolást. Lassan visszakerül abba a különleges világba, amit csak ő ismer, és amiben a rajzain kívül talán csak Apuka létezik. A Trófea mellé, lassan odakerül egy lány is, aki bár nem olyan, mint amilyennek az eredetileg képzelte kifejezetten tetszik neki.
Hosszú idő telik el, s mire észbe kap, már javában besötétedik odakint. Hirtelen, ijedten pattan fel, szedi össze a dolgait és szalad vissza a Navinébe, hogy ne büntessék meg, takarodó utáni kint lét miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 8. 10:17
| Link

Reggel Rose korán kelt. Maga sem tudta miért. Furcsa, kellemes érzés járta át testét. Gyorsan felöltözött és futott le reggelizni. Csak egy pirítóst kapott be. Nem volt éhes. Mikor kapta volna fel a táskáját, hogy induljon, ijedten konstatálta, hogy az nincs ott. A Rellonban hagyta. Futott vissza. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy lehet ilyen szeleburdi és feledékeny. És még be se pakolt! Rápillantott az órájára: még bőven volt ideje az órákig. De ő minta pár másodperce lenne, gyorsan beledobálta könyveit, nem nézve melyik milyen. Ő most csak sietett. Futott, ahogy a lába bírta. Fel a lépcsőn, balra, megint fel és így tovább. Odaért és leült a hideg kőre. Most valahogy tényleg hidegnek tűnt. Eddig nem volt az, pedig nem változott semmi a hideg kőnél. Ugyanaz maradt. Talán őt járta át a tegnap miatt akkora melegség, hogy ez neki már hidegnek számít? Hát igen, a tegnap. A legszebb tegnap a világon számára. Elgondolkozott, hogy mikor lesz már holnap. Soha. Hisz mindig ma lesz. Ha felkelünk egy nappal később, azt már mának mondjuk. Butuska gondolata megrémítette: akkor holnap sosem lesz? Akkor nem fog eljönni hozzá Nyeste holnap! De talán akkor ma se? Gondolataiba mélyedve várta Nyestét Rose. Mintha egy év telt volna el azóta, hogy a trófeateremben járt. És ő ült, csak ült és várta Nyestét, arra gondolva, hogy talán sosem jön el.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 8. 10:26
| Link

Rose Penelope Reakwood
másnap reggel

Nyugodtan reggelizik, s bár ő magam nem feltűnő jelenség ő látja Roset a rellon asztalánál. Azt is látja, hogy a másik gyorsan elsiet, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Szépen befejezi a reggelijét, majd feláll, megigazítja a talárját, s miután megnyugszik, hogy nincs késésben egyetlen óráról sem, a táskáját meg a rajzmappáját felemelve indul el a Trófeaterem felé. Nyugodtan sétál, hiszen nem sürgeti semmi. Meg sem fordul a fejében, hogy a másik már tűkön ülve vár rá.
Amikor odaér csendesen nyit be a terembe, ahol meg is pillantja új ismerősét a földön ülve. Mosolyra húzza a száját és integet neki, aztán mellé csüccsen a földre.
Előveszi a tegnapi lapot, amire a válaszait írta és ismét körmölni kezd. Amikor pedig elkészül Rosie elé tolja a lapot, hogy a másik lány el tudja olvasni a mondani valóját.
Szia! Hogy vagy ma? Jól aludtál? Láttalak a reggelinél. Hova siettél? Dolgod volt?
Miközben a másik olvas, Nyeste a lány arcát figyeli. Később lehet őt is lerajzolja majd. Múlt este a cipőit már megrajzolta elalvás előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 8. 10:41
| Link

Rose nagyon örült. Hát mégis eljött! Nem csalódott. Aztán egy fura gondolat azt mondta neki: holnap már nem lesz ilyen szerencséd, holnap nem jön el. Gyorsan elhessegette  ez a buta gondolatot. Holnap is itt lesz. Ugyanitt. Hanem már menniük kellet volna órára. Mikor a lány elé rakta rajzát, ami nem is rajz, hanem írás, egy pillanatra elbambult, aztán válaszolt:
- Jól vagyok. És te? Én jól aludtam. Hogy hova siettem? Otthagytam a klubhelyiségben a táskám. Te hogy aludtál? - Bár nem várta meg a választ. Feje szörnyen gyorsan zakatolt. Eszébe jutott valami. A szünetben mesélt neki valamit Edward bácsi: hogy sok évvel ezelőtt meghalt egy boszorkány, egy nagyon tehetséges boszorkány valami szörnyű varázsbetegségben. És, hogy van egy lánya. De a férje mugli. És azt is mondta, hogy együtt fognak Bagolykőbe járni. Rose okos lány volt. Felmerült benne: talán Nyeste annak a boszorkánynak a lánya? Nem is mugli születésű, hanem félvér? Talán azért nem ismeri a kviddicst. Végül órájára pillantott. Menniük kellet.
- Mindjárt kezdődik az óra, mennünk kell. Nyeste, neked él az anyukád? - tudta, hogy ezt illetlenség volt megkérdezni, és szégyellte is magát, de kibukott a száján. Egyszerűen kíváncsi volt.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. április 16. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium