36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2018. március 15. 14:22 | Link

Robi

Igen, láttam - bólint a férfi kérdésére. - Azt hiszem valahol az alagsorban volt még mielőtt renoválták volna a kastélyt. De sosem volt valami dobra verve. Meg hát diákként még kevésbé foglalkoztattak ilyen dolgok, csak úgy teljesen természetesnek vettem, hogy a kastély története a középkorba nyúlik vissza, és megelégedtem azzal a minimális információval, ami rendelkezésre áll - kissé elrévedezik az emlékeiben. A diákéveit kellemes lebegésben töltötte a kastély falai között, sosem volt igazán határozott és céltudatos jellem, rendszerint mindenbe csak ad hoc jellege vágott bele, két héten belül pedig már vége is volt a lelkesedésének. Ezt a mentalitást még mindig nem vetkőzte le teljesen, de azért szignifikáns változáson ment át az évek során.
Kerüli a férfi tekintetét, ahogy arra terelődik a szó, hogy miért is nem viheti véghez a kutatásait. Így sokkal egyszerűbb számára, hogy ismét csak belelovagolja magát a kudarcba és panaszkodásba kezdjen. Van ugyanis egy olyan feltétezése, hogy az igazgató a múltjára való tekintettel nem akarja az iskolába engedni rendszeresen hosszabb időre. Nem mintha ennek a feltételezésének bármi alapja lenne. Az igazság az, hogy egyelőre Kírának okoz nehézséget elfogadni, hogy nem hághat át gondolkodás nélkül minden társadalmi normát, és nem foghat mindig mindent arra, hogy problémák vannak a fejében.
- Nem találta kifejezetten tudományosnak a terveimet, azt hiszem - adja meg a választ egy vállrándítás kíséretében. Valahol mélyen ugyanis ő is belátja, hogy az olyan ötletek, mint például hogy marhavéres kákalag-epe keveréket ken a falra, valóban riasztóak lehetnek a fiatal mágusnemzedék számára.
- Valóban? Ez igazán kedves dolog lenne Öntől - Kírát eléggé meglepi a férfi támogatása, amire valljuk be, szüksége is van. Ugyanakkor tudattalanul máris kirázza a hideg a gondolatra, hogy bármilyen mértékben bárkinek az adósa legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 19. 17:35 | Link

Saragob Kíra

- Szívesen megnézném azt a követ. De miért rejtegetik? Itt lenne a helye a Trófeateremben. - személy szerint fontosnak tartanám, hogy a tanoda megfelelően ápolja a hagyományokat.
- Egyébként Várffy-Zoller Róbert vagyok. És szerintem tegeződjünk. - ajánlottam fel a pertut. A nő érezhetően sokat tudott az iskola múltjáról, ez a téma pedig engem is felettébb érdekelt.
- Nem tartotta tudományosnak a terveidet? Mi okot adtál erre? - az intézményben uralkodó begyöpösödött szemléletnek tudtam be, hogy nem támogatták a kezdeményezést. Ha már valami kicsit is más, gyakorlatiasabb lenne, mint a megszokott, egyből furcsán néznek. Ki se állhattam ezt a maradiságot.
- Olyat is hallottam, hogy boszorkányüldözések idején is működött itt egy iskola, amíg a muglik el nem pusztították. Erről még kevesebbet beszélnek, mint a sámánizmussal meglévő esetleges kapcsolatról. Te mit tudsz a témáról? - reméltem, hogy akár új ismereteket is szerezhettek. Ha pedig megpuhítom az igazgatót, még akár közös kutatásokat is kezdhetnénk újdonsült ismerősömmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Nagy Kata
INAKTÍV


Mrs. Párolt csirkemell
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2018. április 17. 17:32 | Link

    Partay Alfréd Benedek

Kata unottan dőlt be a trófeaterem ajtaján, ritkán járt erre, de amikor igen akkor jól megnézte magának a helyet. Elvarázsolta a sok csillogó tárgy, és a tudat, hogy ezek mekkora dicsőségként szolgálhattak valakiknek. Mint mindig, amikor erre járt, alaposan megnézte a neveket. Mint ahogyan azt az iskolától megszokhatta, a magyar és külföldi nevek korlátlan mennyiségben keveredtek egymással. Voltak kellemes csengésűek, melyeket dallamosan lehetett kimondani és persze olyanok is, amikbe belegabalyodott az ember nyelve. Kata utálta az ilyeneket, sok kínos helyzetbe keverték már bele. A nagy nézelődésben észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, és csak a végén keletkező hangos nyikorgást vette észre, ami jóval hangosabbnak tűnt az előtte lévő nagy csöndben. Alaposan meg is ijedt.
- Merlinre! - kapott a szívéhez majd a falnak támaszkodott.
Utoljára módosította:Nagy Kata, 2018. április 17. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A világon a legjobban az emberi ész van kiosztva. Mindenki azt hiszi, neki egy kicsit több jutott
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. április 21. 14:27 | Link

Nagy Kata

Nagyon unom magam, ezért egy kis túrát tervezek a kastélyban. Elindulok, cél nélkül. Unalmas bolyongani így egyedül az épületben, ezért nézem a termek ajtaját, hátha valamelyikbe kedvem támad bemenni. Megakad a szemem a trófeaterem íráson. Belépek, kedvem támad hirtelen nézelődni a trófeákban. Elsődlegesen az érdekel, hogy ki kapta és miért. Személytelennek tűnik másoknak, hiszen egy név van csupán egy serlegen, de ha jobban belegondol az ember, azért nagy fáradság lehet mögötte. Azért is jó, mert itt nem hemzsegnek az emberek, most nincs kedvem társasághoz. Mostanában nem is vágyom nagyon társasághoz. Elég nekem a hétköznapokon az iskolai környezet. Nem éppen pozitív dolog, de most valahogy ez így alakult. Meglepődök, hiszen eléggé könnyen nyílik az ajtó. Viszont ehhez képest eléggé nyikorog. Mintha valami kiáltásra lennék figyelmes, de nem látok senkit. Biztos megint a varázslat viccel meg, de az is megeshet, hogy az elmém. Nem hiszem, hogy az utóbbi lenne az igaz. Itt minden előfordulhat itt a varázslat által.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2018. október 3. 21:37 | Link

NEHEEEM BÍÍÍHROOOM MÁÁÁÁHÁÁÁÁR! Szerintem egy marék hajam kikaptam. Igen, egészen biztos. Az elején jópofának tűnt, de most már kifejezetten idegesítő. Ezzel embert lehetne ölni. De kínozni biztosan. Már a szemeim is tikkenek és hülyének néz minden szellem, hogy nyan nyant sutyorgok, miközben zombi módjára fel-le járkálok a kastély különböző pontjaiban és sehol sincs nyugalmam. Nem jött be, hogy hangosabb dolgokat hallgassak, mint ami a fejemben szól, nem jött be, hogy csöndesebb helyre kerüljek. Csak megy és megy végeláthatatlanul és kaparom a saját arcom. Ha holnapra se múlik el, biztosan feldobom a converse cipőm, addig is marad, hogy hallgassam újra meg újra meg újra... A fene se tudja, hány óra van, de odakint korom sötét, a kastélyban már mindenki alszik, egyedül én vagyok az az igencsak idióta, aki nemhogy nem tud aludni, de egyenesen attól fél, hogy még az álmaiban is követni fogja ez az idióta dal. Mint az a karmos bácsi abban a régi horrorfilmben. Belebújik éjjel a fejedbe és alattomos módon megmurder. Kivéve, ha pálcával alszom el. De ki tud ebben a zajban aludni?! Szinte érzem, hogy karikák nőttek a szemeim alá, hogy fájnak a végtagjaim, nem tudom kizárni ezt a hangos zenét, csak ez létezik, nincs semmi más. Szinte már én is szivárványt meg csillagokat látok, holott ma már a Csillagvizsgálót is megjártam és tök felhős az ég, szóval egy darab nincs az égen. Most persze, mert amúgy léteznek, de más idősíkon a téridő kontínuumban, valahol a Mortyverzum másik szegletében, ahol Rick papa épp vidám koktélt szürcsöl pálmafákkal és háromcicijű orángutánokkal. Végiggondolva ezt a gondolatot arra jövök rá, hogy ez már tényleg a vég, ennél nem lehet lejjebb, hiszen már szinte én se emlékszem rá, ez mi volt. Mi volt, mi volt... Annyi még megvan, hogy kinyitok egy ajtót, a teremben senki sincs, én bedöntök pár vitrint, trófeát és azt ölelgetve, amelyiken ez áll: "Az iskola legunalmasabb vicce" alszom el hullafáradtan a tortúrám végén.
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2019. január 4. 18:29 | Link

megkésve bár, de lelkesen...

Róbert <3

- Nem hiszem, hogy kifejezetten rejtegetni akarja bárki is. A legjobb tippen az, egyszerűen a felújítás után nem került vissza. Bár erről talán az akkori igazgatót kellene megkérdezni. De ebben egyetértek, hogy jól mutatna itt - vonja meg a vállát. A tábla nem kifejezetten hozza lázba, hiszen az már tényleg csak egy kiállítási darab, kiszakították a romok közül. Kíra emiatt úgy képzeli, hogy már nem része annak az ősi erőnek, ami a kastély alapjául szolgáló romokat átjárja.
- Saragob Kíra - nyújt kezet a férfinek. - Örülök, hogy felajánlod - Kíra hangjába enyhe rosszallás vegyül, mert a férfi igazán megvárhatta volna, hogy Kíra tegye meg ezt  kezdeményezést. De minthogy ő  maga sem egy kétlábon járó illemtankönyv, sőt ha nem hivatalos helyszínen találkoznak, valószínűleg első pillanattól kezdve letegezte volna a férfit, így a szavai végeredményben cinkos játékossággal csengnek.
- Azt hiszem valóban nem voltak kifejezetten tudományosak - vallja be egy sóhaj kíséretében. Már túltette magát a szituáción, és igyekszik a tőle telhető legobjektívebben szemlélni a helyzetet. - Elsődlegesen az lett volna a célom, hogy ahogyan a pálcából is elő lehet hívni a vele elvégzett varázslatokat, a régi kövekből is megpróbáljak emlékeket előhívni, kísérletezni az erejükkel. A témában elég sok értekezés van, de konkrét működő recept már kevesebb. Főleg, hogy tényleg régi dolgokról beszélünk, amiktől nem tudni, mire lehet számítani... A legtöbb  módszer, amit találtam, nem kifejezetten modern és elég bizarr hozzávalókkal dolgozik. - fejti ki egy picit bővebben, hogy mik is voltak a tervei. Jól esik neki az érdeklődés, és igazából mostanra oldódott fel a férfi társaságában.
-Anno diákként olvastam a kastély történetéről, de nem mondanám, hogy sok és részletes forrás van a könyvtárban azokból az időkből. Nem kifejezetten iskolaként, inkább egyfajta önképző körként írják le főleg. A hely mágiája valószínűleg vonzotta a mágiahasználókat és itt tudták megosztani egymással a tapasztalataikat és szabadon gyakorolni a mágiahasználatot. - lelkesen válaszol a férfi kérdésére.
- De egyáltalán nem tartom magam a téma szakértőjének.
Utoljára módosította:Saragob Kíra, 2019. január 4. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2019. január 5. 11:19 | Link

Saragob Kíra

- Ez meg akkor hanyagság, ami talán még rosszabb, mint ha rejtegetnék. Miért nem becsüljük meg  a múltunkat? - méltatlankodtam egy sort. Ezért lesznek a diákjaink gyökértelen senkik, nincsenek hagyományok, nincsenek szabályok, nem tisztelnek senkit és semmit. A tanodának egyfajta közösséget kellene jelentenie minden itt tanuló és dolgozó számára. Ehelyett én sokszor csak lézengő egyéneket látok. Ha feltennénk a kérdést, hogy te miért vagy büszke arra, hogy bagolyköves lehetsz, szerintem sokan még értelmesen válaszolni sem tudnának, csak hümmögnének.
A bemutatkozása után érdeklődve hallgattam Kíra fejtegetéseit. Nehéz lekötni a figyelmemet, hiszen mi lenne az, amit én ne tudnék, de neki mégis sikerült, hiszen ez a téma engem is foglalkoztatott, és ő volt az első, akivel erről normálisan eszmét lehetett cserélni. Szabadkozott ugyan, hogy a tervei nem voltak elég tudományosak, meg nem olyan nagy szakértő, de ezt csak kötelező szerénykedésnek tudtam be. Sosem értettem, hogy miért érzik szükségesnek az emberek kevesebbnek mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Kíra kedvét emellett még az igazgató is lelombozhatta.
- Nagyszerű terv, én mondom! Sajnos félnek itt mindentől, ami újszerű és előremutató. - simán lehetett volna támogatni, sőt egyenesen támogatni kellett volna a elképzeléseit, hiszen a múltunk megőrzése erkölcsi kötelességünk.
- Más kevesebbért is már szakértőnek, doktornak, meg tököm tudja még minek tartja magát. Bocsánat, elnézést az erős kifejezésért. - kicsit elragadtattam magam, mert nagyon idegesítettek a műmájerek.
- Hogy addig se tétlenkedjünk, amíg az igazgatót rábírom, hogy megváltoztassa a véleményét, szívesen látnálak vendégelőadóként az egyik órámon. Van néhány diákom, akiket kifejezetten a mágiatörténelem érdekel, de a többieknek sem ártana egy ilyen témájú óra. - ajánlottam fel a meghívást. Szemem előtt már egy nagyszabású kutatási projekt bontakozott ki, amiben felfedjük a Bagolykő múltját, ezzel beírva nevünket a mágiatörténelem halhatatlanjai közé.
- Bagolyban bármikor elérsz. Nekem viszont most rohannom kell, örültem, hogy megismertelek. További szép napot! - köszöntem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2019. január 6. 20:01 | Link

zárás:"D

Kíra feltételezte, hogy Róbert nem vár választ a meglehetősen költőin hangzó kérdésére, így mindössze csak pár apró, megértő bólintással reagált a témára.  Noha ő korán sem volt olyan tudatos ebben az ügyben, mint a férfi. Kíra részéről a múlt maga kissé zavaros fogalom volt, hiszen tizennégy éves koráig a mugli világban nevelkedett, mugli történelmet tanult, a mugli világban próbálta meg megtalálni a helyét. Azonban szinte minden szálat elvágott, ami ahhoz a világhoz fűzte, miután felvételt nyert a Bagolykőbe. A varázsvilágban nőtt felnőtté, a varázsvilágban kellett megtalálnia a helyét, a varázsvilágban lehet önmaga, mégis ott húzódnak a lelke mélyén a diákként szerzett sebek, a sárvérűzés, az érzés, hogy ő kevesebb, az érzés, hogy csak egy betolakodó.
- Oh, köszönöm - picit még el is pirul Róbert dicsérő szavaim, most tényleg jólesik neki a megerősítés. Az ilyen helyzetekben néha még rettenetesen furán éri magát, és haragszik magára a bizonytalansága miatt. Ez az egy dolog van, ami miatt néha már visszasírja az elmebaját: a bizonytalanság. A tény, hogy képes hosszabb időn keresztül elgondolkodni dolgokon, latolgatni a lehetőségeket, megkérdőjelezni az első ösztönösen eszébe jutó választ és ezzel együtt önmagát. Kíra pontosan tudja, milyen nem gondolkodni, és mennyivel egyszerűbb is az!
- Ez igazán kedves tőled! Szívesen vállalom  - ezügyben Kíra nem szerénykedik, beszélni és előadni mindig is szeretett, csak épp közönsége nincs többnyire. De Róbert szigorú pillantásainak kereszttüzében a diákoknak úgysem lesz más választásuk, mint Kírára figyelni.
- Akkor majd küldök egy baglyot, hogy pontosítsunk. Én is örülök. Azt hiszem nekem is ideje indulnom, jó érzés volt kicsit nosztalgiázni. Viszlát! - köszön el a férfitól, és a falu felé veszi az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 25. 09:41 | Link

Harmatos rózsakert


Egyszer, kétszer, háromszor... Komolyan, hányszor fog még feltűnni ennek a Doléance vagy ki a fenének a neve? Annyi biztos, hogy eme kedves elvtársnak jó nagy nyelve lehetett, ha ennyiszer bekerült az iskola elsők közé. Vagy szimplán csak okos volt, azt sem szabad persze kizárni. Ilyen temérdek sokszor az évfolyam csúcsán lenni azért nem kis dolog. Na, az biztos, hogy én nem fogok egyszer sem ilyen vagy ezekhez hasonló trófeára kerülni, ha így folytatom. Mondjuk szerintem annak örülhetek, ha drága JG nem buktat meg Varázsháztartástanból a csókocskánk miatt, nemhogy az miatt kelljen aggódnom, hogy meg lesz e a kiváló a tantárgyából. Félre ne értsen senki, amúgy eszes gyerek vagyok én. Ha valamihez, akkor a manipuláláshoz nagyon értek, azzal pedig olyan sok hasznot hozhatok a konyhára, amely elegendő ahhoz, hogy bármiből elérjem a céljaimat. Sajnos ebbe kedves tanárnőm oktatási rendszere nem tartozik bele. Főleg hogy nem csak őt, de az öccsét is igen csúnyán megrontottam. Én mindkét aktust élveztem, az már más tészta, hogy ők nem hiszem. Bár a kisfiú ellenkezett, szerintem valamennyire neki is tetszett. Végtére is eljött a kis randinkra, azt pedig senkinek nem kell tudnia, hogy csak azért, mert megfosztottam az egyik értékes családi ereklyéétől. Az a karkötő ízléstelenül rusnya volt, ha tovább tartottam volna magamnál félek, hogy elkaptam volna valami undorító kórságot, ami befolyásolhatta volna a csodálatos preferenciámat. Helyette beszereztem egy újabb szuvenírt a drágától, amikor elment mosdóba, én kicsentem az egyik szájfényét a táskájából, ezzel újabb okot keresve arra, hogy ismét találkozzon velem. Nem tudom miért, de valami vonz Junhoz. Tudom, furcsán hangzik, hogy én, aki körülbelül bárkit megkaphatna és teszi is, úgy gondolom, hogy jó életem lenne egy egyszerű kis ázsiai fiúka mellett. Lehet, hogy az tetszett meg benne, hogy túlságosan is ellenkezik ellenem, ezzel kihívást állatva elém, na meg felébresztve a mazochista énemet.
Fáradsággal kevert frusztrációs sóhaj hagyja el a számat, amint körülbelül a századik biztató, aranyba foglalt feliraton siklik át a szemem. „Teher alatt nő a pálma”, meg a fenéket! Én inkább darabokra zúzom azt a pálmát, mintsem hogy én legyek az. Lehet mégiscsak maradnom kellett volna odahaza. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan. Minden jobb, mint apám. Szó szerint bármi. Ha kell, hát az utcán élek, és a testemmel keresem meg a kenyeret, de oda többé nem megyek vissza.
Azért mégiscsak jó lenne kimenni innen végre. Az ajtót megközelítve próbálok kiszúrni valakit a résnyire nyitott bejárat mögül. A folyosó kifejezetten üresen kong ebben az órában, így beletelik jó néhány percbe, mire feltűnik egy leányka és gyanútlanul elsétál a szoba előtt.  
- Pszt! Hé! – Próbálom felhívni a figyelmét. Ő nem láthat belőlem sokat, egyedül barna íriszeim kandikálnak ki a lyukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. augusztus 25. 11:52 | Link

       Barna szemű Theon

Jelenleg nem vágyom másra, minthogy kiszakadjak kicsit a tanulásból, és a vizsgák helyett valami másra gondoljak. Napok óta bűbájokat magolok, aztán gyakorlom őket. Majd megint bemagolok egy párat, és újra a gyakorlásra kerül a sor. Ennél monotonabbak már nem lehetnek a napjaim. És hogy még idegesebb legyek, nem mennek a bűbájok! A mágia története pedig már annyira untat, hogy fel sem fogom, mi áll a lapokon. Az elmúlt napokbam annyit magoltam és tanultam, hogy még kedvenc időtöltésem, az olvasás sem köt le. Szerintem elég betűt látok egy napra a tanulás alatt.
A levitások közül mindenki tanul, így a könyveimet az ágyamon hagyva, csendben kisurranok. Nem tudom merre tartok, de előbb-utóbb csak jön majd valami érdekes. A folyosók kihaltak, minden egyes lassú léptem nagy zajt ver, ahogy cipőm a padlóhoz ér. Néhol ugyan szembe jön velem egy-egy diák, akik mind zombi módjára járkálnak a folyosókon. Én is valahogy úgy nézhetek ki, bár fésületlen hajammal talán inkább egy őrült hatását kelthetem. A szoknyám is gyűrött, és pólóm alján egy kis folt is éktelenkedik, ami szétszórtságomban nem vettem eddig észre. Bosszankodva próbálom kisimítani a ráncokat a ruhámon, a foltot pedig valahogy eltakarni. Közben befordulok egy folyosóra.
Mikor úgy ítélem meg, hogy viszonylag elfogadható a külsőm, ismét eszembe jutnak a vizsgák. Kellemes gondolatok.Próbálom elterelni a figyelmem, nem túl sok sikerrel. Mindig vissza-vissza kanyarodom valahogy a vizsgákhoz. A varázsháztartástan, ami még hátra van, bár abból biztos átmegyek, hiszen az egyik kedvenc tantárgyam, abból mindent tudok. Az átváltoztatástan már más tészta. Azzal meg fogok küzdeni.
A gondolataimba mélyedve sétálok el egy ajtó előtt, és ha nem hallanék egy pisszenést odabentről, talán észre se venném, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Odafordulok, és egy barna szempárral találom szembe magam. Visszafordulva odasétálok hozzá, és kérdő tekintettel nézek rá.
 - Hát te? - kérdem, s a fejemben már sorakoznak a furcsábbnál furcsább gondolatok, hogy mit kereshet itt a barna szempár tulajdonosa. Látszólag bújkál. De vajon ki elől?
Körül nézve rajtam kívül nincsen senki a folyosón, így nem tudom, mi oka ennyire rejtve maradni.
 - Mit keresel itt? - húzom fel a szemöldököm, és az ajtó felé nyúlok, hogy kicsit jobban kinyissam, és lássam, ki tartózkodik a mögötte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bathilda Elphick
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 37
Írta: 2019. augusztus 26. 21:08 | Link

Este picit unatkoztam és gondoltam átjárom a kastélyt,eszembe jutott hogy a trófea teremben még úgy sem jártam.
Ezért gondoltam elmegyek oda hátha találok ismerős varázsló trófeát.
Valakinek akit mondjuk ismerek.
Bár picit féltem mert már este 10 elmúlt és már az ágyban kellett volna lennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsõd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 27. 11:13 | Link

Harmatos rózsakert

Elég kihalt a kastély manapság. A sok hülye, valószínűleg mindegyik görcsösen tanul a vizsgáira. Szerintem totálisan felesleges ennyire beleélni magad egy-egy eléd kerülő akadályba. Személy szerint én csak azért bújtam a könyveimet, hogy benyaljak a tanáraimnál és elhintsem a magját egy dolgos és szorgos kis nebulónak.  A valóság persze teljesen más, lusta vagyok akár egy lajhár, bár ezt nekik nem kell tudniuk.
Ahogy elnézem, a szemeim elé kerülő lányka sem különbözhet nagyban az előbb említett bolondoktól. Haja akár a szénaboglya, s mintha ruháján is éktelenkedne néhány beazonosíthatatlan eredetű paca. Remek, kifogtam egy hobót.
- Ajtót Narniába – fűzöm cinikusan a válaszom kérdésére. Még szemeimet is megforgatom, had érezze csak a törődést. Nem tudom miért, de ezek a magyarok olyanok, akár a vadbarmok. Buták, akár a döngölt föld. Mégis szerinte mit csinálhatok idebenn? Borsót fejtek, hát persze!
Nem várom meg, míg válaszol elhangzott mondatomra, gyorsan megragadom a csuklóját és berántom a helyiségbe. Éppen hogy, de sikerül elkerülnöm a folyosó végén beforduló, szeretett tanárnőmet. Még csak az kéne, hogy észrevegyen. Nem véletlenül szabadultam meg egy időre szőke tincseimtől, elméletem szerint nem fog felismerni barna hajzuhataggal. Lehet Theory-nak volt igaza és még le is kellett volna vágatnom. Bár abba biztosan belehalnék, hisz a hajam a mindenem. Meg akkor dobhatnám ki azt a tömérdek mennyiségű ápolót és balzsamot, amit sikerült tizennégy évem alatt felhalmozni.
Az ajtót a lehető leghalkabban csukom vissza eredeti állapotába, majd elereztem a lány mancsát. Meg csak az kéne, hogy elkapjak valami kórságot egy ilyen ápolatlan libától. Így is tuti, hogy hipóban kell fürdenem. Megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. augusztus 28. 17:57 | Link

   Barna szemű Theon

Talán fájna neki rendes választ adni. Még a szemeit is forgatja! (Bár azok elég szépek.) Csak cinikusan odavet valamit nekem, majd a csuklómnál fogva beránt az ajtó túloldalára. A szemem sarkából még éppen meglátom a sarkon beforduló tanárnőnket, a fiú már be is csukja mögöttem az ajtót. Rögtön el is engedi a karomat, mintha valami fertőző beteg lennék. Mondjuk kinézetre inkább hasonlítok talán egy leprásra, mint egy olyan lányra, akivel az ember szívesen beszélget.
Most én is jobban szemügyre veszem a srácot. Hosszú tincsei barnák, akárcsak a szemei. Most, hogy így jobban megnézem, ismerős is. Talán évfolyamtársak vagyunk. A talárjából ítélve rellonos. Valószínüleg nem is utoljára látom. Nagyszerű első benyomást tehettem rá ezzel a külsővel, pláne, hogy még kíváncsiskodtam is. Szuper.
Látszólag, ő ad a külsőjére, és nem csak elvben, mint én. Bár az a viselkedés, amivel hozzám fordult, kicsit kiakasztott.
 - Miért is rángattál be ide? - kérdem tőle, hasonló flegmasággal, mint ahogy ő beszélt velem. A hatás kedvéért még össze is fonom magam előtt a karjaimat.
A trófeateremben csillognak a sokféle névvel ellátott díjak. Hogy így belegondolok, még nem is jártam itt. Tény, hogy most sem önszántamból léptem be ide, és még mindig nem tudom mit keresünk itt.
 - És egyébként ki is vagy te? - nem tudom, mennyire lehet kihozni a sodrából ezzel a stílussal. Lehet, hogy neki természetes ez a hangnem és semmi hatást nem érek el vele.
Egy biztos. Nagyon szeretném tudni már, hogy ki ő, miért rángatott be ide, és ki elől bújkál. Mert az kezd egyre biztosabb lenni, hogy rejtőzködik a trófeateremben.
Hirtelen beugrik az előbbi kép. Ahogy a tanárnő befordul a folyosóra, majd rögtön utána a fiú becsukja az ajtót.
 - Csak nem a tanárnő elől bújkálsz itt? - kérdezem hitetlenkedve.
Nem tudom mit követhetett el ez a látszólag oly szelíd fiú. Meg azt sem, hogy miért kellek én is a történetbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 28. 19:10 | Link

Harmatos rózsakert

- Mondtam már, megkeresni Narniát – vágom rá rezzenéstelen arccal kérdésére válaszom. Szinte már félek attól a harci pukkancs tekintettől, ami kiül arcára, s ráadásul még meg is spékeli azzal, hogy kezeit flegmán keresztbe fonja. Komolyan, a gatyámba szarnék, ha lenne rajtam olyan. Nem veszem magamra cselekedeteit, majdhogynem el is engedem őket. Bizonyára keménykedni akar, megmutatni, hogy bizony ő is tud köcsög lenni a nagy és félelmetes rellonos ellen. Könyvmoly idióta.
- Egy random srác a suliból - fűzöm hozzá kérdésáradatának második részéhez. Az igazság az, hogy nem szeretem megosztani az emberekkel a személyazonosságom. A párizsi barátaim megtanítottak arra, hogy sosem szabad felfedned magad, mert ki tudja, lehetséges, hogy a jövőben pont az az ember fog téged a sittre juttatni, akinek elárultad a neved. Totálisan igazuk van, mi van, ha a közeljövőben ez a fruska is aurornak adja magát? Nem mintha oly’ törvényszegő életet élnék, bár igaz, ami igaz, szeretem feszegetni a határokat. Eddig egyszer sem kerültem olyan helyzetbe, ahol sikerült is ezt a bizonyos vonalat átlépnem, mivel mindig ügyeltem arra, hogy megkeressem a legális kiskapukat, ha éppen valamire szükségem volt, ami épp nem tartozott a szabályzat egyik pontja alá sem. Kivéve JG esetét. Azt, hogy csak a semmiből lesmároltam egy tanárt, sajnos semmivel nem tudom kimagyarázni. Az egyetlen megoldás az lesz, hogy meglebegtetek néhány húszezrest az igazgató előtt, és a probléma várhatólag meg is fog oldódni.
Elmosolyodom gondolatsoromra, majd kezemmel végigsimítok a talárom zsebében bujkáló bankkártyán. Ha másban nem is, a pénzmosásban jó a drága öreg Mr. Delacroix. Még szép, hogy nem veszi észre, hogy az egyik kártyájának lába kélt, hisz, ahogy szokás mondani, a huszadik után már nem számolja az ember. Bár mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy hogy a csudába nem tiltotta még le azt a darabot, ami nálam van. Talán növesztett magának szívet apám, ki tudja.
- Gratulálok Shelock! – Azzal megpaskolom az imént zsebemben kutató kezemmel a leányka fejét. – Ezért kapsz egy cukorkát! Menj, hozd vissza! – Veszem elő, majd dobom el az édességet a zsúfolt terem egyik szegletébe. Ha meg is szándékozik keresni a kis levitás, valószínűleg akkor sem találná meg, mivel a helyiség a trófeákból álló hosszú soroknak köszönhetően olyan, akár egy labirintus. Nem is értem, miért mondják rólam azt a többiek, hogy köcsög vagyok. Szerintem kifejezetten nagylelkű személy vagyok, hisz a lánykát még cukorkával is megjutalmaztam. Az már más kérdés, hogy sosem fogja megkaparintani.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. szeptember 6. 18:53 | Link

     Barna szemű Theon

Válaszára csak egy szemforgatással reagálok. Bár meg kell hagyni, kreatív a srác, és mesterien ért mások bosszantásához. Azt sem hajlandó megmondani, ki is ő, azt meg pláne nem kötnéaz orromra, hogy miért kellek én ahhoz, hogy Moon Jang Geum elől bújkáljon. Talán jobban tenném, ha most azonnal megfurdulnék, és ott hagynám a csillogó trófeák közt. De nem. Ehelyett én itt maradtam, és hagyom, hogy felidegesítsen. Pedig már reagálni sem tudok kedves válaszaira.
Azt viszont már nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mivel kitaláltam mit keres itt, (ahelyett, hogy elmondta volna) lekezelően megpaskolja a fejem! És ha ez még nem húzna fel eléggé, neki áll kiskutyát játszani velem, és cukrot kínál. El is dobja az édességet, azzal a felszólítással, hogy hozzam vissza. Mit gondol ez rólam?
Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Nem megyek nála semmire azzal, ha én is bunkó próbálok lenni.
Leengedem a karjaimat, és már higgadtabban szólok hozzá.
 - Miért nem vagy hajlandó elmondani ki vagy? - kérdezem, már-már könyörgő hangnemben - És miért is bújkálsz a tanárnő elől? - egyre jobban furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mit tett a rellonos - Csak nem tettél akkora szabálysértést, amit egy-két órás büntetőmunka ne hozna helyre. Vagy igen?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 20. 20:33 | Link

Betti


Esküszöm, ha lenne rajtam gatya, abban a szent minutumban összepiszkítanám, ahogy a lánynak az arca vörösbe fordul. Kifejezetten élvezetes nézni szenvedését, mely aprócska jelei csak nagyobbra dagasztják a bennem lappangó kisördögöt. Mondhatná bárki, hogy köcsög bunkó vagyok, amiért nem árulok el semmit a lánynak, ám ez fordítottan is igaz. Annyit sikeredett kiderítenem róla, hogy a levita házat gyarapítja, ezt is talárja kék szegélyéből szúrtam ki. Tudom, nem valami nagy felfedezés, de na, körülbelül neki is ennyi hintet adhattam.
- Ez igazán rád is illene – jegyzem meg mellékesen, amolyan sakk-matt arckifejezést felvéve, mely’ győzelemittas szemekből és féloldalas mosolyból áll. Kiveszek egyet a zsebemben tartogatott cukorkák közül, majd szépen bekapom. Direkt a lány előtt teszem, hátha kedvet kap arra, hogy megkeresse a neki szánt darabot. Azonban úgy tűnik, ajánlatom egyáltalán nem csigázza fel. Ellenben rákérdez arra, hogy miért is bujkálok a tanárnő elől. A tanárnő elől. Véletlenül sem egy, vagy valamelyik, kifejezetten a tanárnőre kérdezett rá. Ezek szerint ennyire elterjedt volna a pletyka, hogy már a könyvmolyok agytekervényei is ezen forognak. No, nem baj, a promó az promó, nekem totálisan mindegy ki juttatja tovább. Szégyellhetném magam, amiért arra vetemedtem, hogy megrontottam egy tanárnőt, de tudjátok mit? Baromira élveztem. Jó, belátom az öccse ajkai mégis puhábbak voltak, mint annak a vénasszonynak, azonban van valami ezekben a Moonokban, ami nem hagy nyugodni. Lehet, az ázsiai vérük teszi, de valahogy izgalmasak, színesebbek, rejtélyesebbek az átlagnál. Esküszöm, ha a kisebb testvérük is itt lenne – mert igen, van neki és én tudok róla -, akkor őt is szívesen elvinném egy körre. Lehet meg kéne tanulnom a későbbiekben motort vezetni. Azzal mennyi libát őrjíthetnék meg…!
- Nem bujkálok, csak éppen settenkedve élem az életem. Tudod, a mikulást sem szabad meglesni, hát én sem kerülök az ő szeme elé – fűzöm könyörgő szavaihoz a saját kicsit sem egyértelmű válaszomat. Hogy tettem e valami illegálist? Technikailag igen, gyakorlatilag pedig nem. A csókolózás szerintem teljesen a legális kategóriába tartozik, az már csak mellékes információ, hogy egy olyan személlyel csináltam, aki hivatalos emberként mászkál a kastély fala között.
- Csak annyi, hogy most már ő is egy a trófeáim közül – tárom szét karjaim, miközben hátralépek pár lépést, ezzel prezentálva saját megrontott embereim számát. Esküszöm, itt mindre tudnék nevet aggatni, annyi csókom, vagy esetleg fűszeresebb dolgom volt egy-egy személlyel, akár csak ezek a csillogó kis serlegek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. szeptember 21. 15:10 | Link

    Barna szemű Theon

Kifejezetten élvezheti, hogy húzza az agyamat. Fordított helyzetben vajon hogyan reagálna? Bár a stílusát nézve valószínüleg ő sosem kerül a másik oldalra.
Féloldalas mosolyra húzza a száját. Valóban, még én sem mutatkoztam be neki. Ha jobban belegondolok, eszembe sem jutott felfedni előtte kilétemet.
 - Nem kérdezted, ki vagyok. Ellenben velem, aki érdeklődött. Te viszont nem válaszolsz.
Ha a játszmázással nem tudok fordítani a kockán, inkább maradok őszinte, s egyszerűen megfogalmazom kérdéseim és válaszaim.
A zsebébe nyúl, egy újabb cukrot vesz elő, de ezt ő maga kapja be. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kérek tőle egyett, de hamar elhesegetem ezt a gondolatot. Helyette inkább azon agyalok, hogyan tudnám rávenni, hogy legalább egy normális választ adjon nekem.
Mikulást meg Trófeákat említ. És akkor beugrik a pletyka, amit nemrég hallottam. Talán valamelyik fecsegó portré mondta. Egy rellonos diák lesmárolt egy tanárt. Akkor nem túlajdonítottam nagy jelentősséget a dolognak, hiszen naponta keringenek ilyesfajta hírek a kastélyban, s lássuk be, kevés az igazság alapja ezeknek a történeteknek.
De a jelek szerint ez egy megtörtént eset. És a srác most vallotta be nekem. Igaz, csak burkoltan. Vagy nem is erre gondolt? Büszke arca elbizonytalanít. Hogy valaki így dicsekedve beszéljen egy ilyen esetről! Hiszen ha igaz a hír, tényleg megcsókolt egy tanárt!
Mintha a nevét is hallottam volna a srácnak, de akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be.
 - Csak nem... - kis szünetet tartok, még mindig mérlegelem, vajon mennyi igaz a dologból - Csak nem csókoltad meg Moon Jang Geum - ot? Ugye?
Belenézek a most büszkeségtől csillogó barna szemeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 14:21 | Link

Betti

Újabb mentolos édesség kerül számba, ahogy a lány magyarázatát hallgatom arról, miszerint én nem is kérdeztem az ő nevét, így nincs jogom felette bíráskodni, amiért nem mondta el. Jogos-jogos, azonban a gátszakasztó tény itt az, hogy engem kicseszettül nem is érdekelt az ő megszólítása. Nő, buta, levitás, nekem ennyi információ róla bőven elég. Megvonom a vállam, hisz nem is fogom elmondani neki a nevemet. Egye csak az oldalát a kíváncsiság, amúgy meg szerintem szereztem már annyi hírnevet az iskolában, hogy legalább minden harmadik ember tudja a nevem. Valószínűleg miután ő is visszament a szobájába, majd elmeséli milyen bunkó, hosszú szőke hajú fiúval találkozott, lesz olyan a társai közül, aki meg fogja neki mondani, hogy bizony az a srác nem más, mint Theon Delacroix, a francia ficsúr. Mert igen, ez lennék én. Nem mondom, hogy a legjobb így ismeretséget szerezni egy több százas populációjú helyen, de na. Ha így adódott, akkor ezt kell szeretni.
Hátrább lépek, kitárom karjaimat, majd gyónok egyet a lánynak. Igen, megcsókoltam Moon Jang Geumot és ráadásul nem is volt rossz. Jó öreg meg minden és az öccse még mindig finomabb, mint ő, de akkor is. Csak elkönyvelhetem ezt egy aprócska győzelemnek. Főleg, hogy még büntetőt sem kaptam utána. Az egy dolog, hogy életem végéig bujkálnom kell, de ha ez az ára, akkor vállalom.
- Bizony-bizony! Ráadásul nagy jó is volt – adom még a másik alá a lovat, miközben megnyalom alsó ajkamat. Szemeimből a büszkeség lángja sugárzik, amit most a lány is láthat, ahogy íriszeit az enyémbe fúrja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. október 9. 21:54 | Link

   Theon

Nem tudok mit szólni válaszához. Szavai visszhangoznak a fejemben. Csak állok ott, s keresem a szavakat. Lehajtom a fejemet, és kezeimmel megdörzsölöm az arcomat.  Végiggondolom az elmúlt percek eseményeit: sétáltam a folyosón, mire a rellonos srác berántott ide. A srác, aki megcsókolt egy tanárt, majd kijelentette, hogy élvezte a dolgot. Olyan borzasztó irreális volt ez az egész.
Mielőtt a Bagolykőbe érkeztem nem találkoztam ilyen alakokkal. Mindenki... olyan unalmas volt. Ehhez a sráchoz képest biztos.
Elmosolyodom, ismét belenézek a fiú szemébe, és elnevetem magam. Nem tudok mást reagálni a történtekre, a köztünk lezajlott tartalmas párbeszédre.
Ha jobban belegondolok, hogy fogok én háztartástan órára menni ezek után?
Még mindig nevetek, majd nagy levegőt veszek és lassan kifújva felegyenesedem. Végülis feldobta a napomat a rellonos. Az volt a célom, hogy kiszellőztessem a fejem, és hát... Végülis sikerült, bár nem olyan módon ahogy gondoltam.
Ismét belenézek a fiú barna szemeibe.
 - Nem tudom elképzelni azt a jelenetet! - mosolygok - Nem tudom elhinni, hogy ilyet tud tenni valaki!
Próbálom elképzelni, milyen lehetett az a szituáció. Fantáziám hatására a nevetés megint kitörni készül belőlem.
Nevetve nézek a fiú szemébe, s azon gondolkodom, mi mást tehetett még a srác, mióta járni képes.
 - Köszi! - szólok hozzá ismét - Kösz, hogy feldobtad a napomat! - bólintok felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 23. 12:01 | Link

Betti

Nagyot nevetek, mert valljuk be, a helyzet elég röhejes. Nyilván a lánynak fogalma sincs róla, kivel is áll szemben, ugyanis ha ismerné szerény személyemet, nem lenne ennyire hihetetlen a történet számára. Rosszabb dolgokat is tettem már, mint egy tanerő megcsókolása és mindegyiket büszkén vállalom fel. Elvégre is ez vagyok én, és ha valakinek nem tetszik, hát ne szóljon hozzám.
- Pedig de. Oh, amúgy az öccse is finom volt ám – jegyzem meg ezt is mellékesen, de épp elég érzelemmel, hogy ezen is fennakadjon. Tény és való, hogy Jun is megvolt nekem – értse ez úgy az ember, ahogy akarja -, és be kelljen valljam, nem is volt olyan rossz. Mi az hogy nem rossz? Évezredekkel aranyosabb, mint a házsártos nővére. Kár, hogy az a kis afférunk után még a kastélyból is lelépett. Ilyen rossz eltölteni velem egy éjszakát?
Érzem ahogy kezd felbugyogni ereimben a méreg, amiért láthatólag a lány egyszerűen nem vesz komolyan. Ugyan honnan gondolom ezt? Onnan, hogy csak bugyután nevetgél minden egyes szavamon, úgy, ahogyan akkor szokták az embere, mikor nem hiszik el társuk szavait. Nem inogok meg egy percre sem, zsebre dugott kezemmel kikeresek egy újabb cukorkát, majd gyorsan eltüntetem a számban. Olyan feszült vagyok, hogy azon nyomban, ahogy az édesség a nyelvemhez ér, már harapom is ketté fogaimmal. Veszek egy nagy levegőt, érzem, hogy a mentol átjárja a légzőjárataimat.
- Szívesen...? - Intézem neki a választ, amely' végül kérdésként ér véget. Nem értem, mit köszön a lány, számomra ezek a dolgok teljesen egyértelműek. Talán csak azért csinálja, hogy imponáljon nekem? Elvégre ki ne akarna maga mellé egy olyan Adonist, amilyen én is vagyok.
Félrelököm az útból a kékséget, hogy aztán óvatosan kinyissam az ajtót. Kidugom fejemet, majd elnézek jobbra aztán balra is. Sehol egy ártatlan lélek. Úgy látszik JG vagy feladta a keresésem vagy valahol máshol próbálkozik. Ezt kihasználva kilépek a helyiségből, majd intek Bettinek is, hogy ha akar, ő is kijöhet. Aztán mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen fogom magam és elsétálok. Egy szó sem hangzik el számból a lányhoz, sőt azt sem várom meg, hogy kisétáljon a teremből. Fontosabb dolgaim vannak ennél. Keresni egy jobb búvóhelyet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 09:59 | Link

...ül a fűben


Egy makulátlanul fényesre suvickolt vitrin előtt áll, és azon kapja magát, hogy a saját tükörképét bámulja már vagy egy perce. Ha nem tudná, hogy ő az, nem ismerne önmagára. Az ábrázata fáradt és sötét. Mint egy cickányé, ami lassan három órája nem jutott táplálékhoz, s ezért a halálán van.
- F'szom dráma... - morogja az orra alatt reszelősen.
Az utóbbi egy hetet a pokolban töltötte, újra és újra visszacsúszva a kétségbeesésbe, mint meglepett vadászkutya a borzlyukba.
Mi a franc történt?...
Mi a franc?!
Megérinti az üveget, az ujjai párás lenyomatot hagynak a vitrin falán. Ha nem lenne bűbájbiztosítva, valószínűleg szétrepedne a keze alatt. Pedig csak űrt érez, nem dühöt. De ez a legrosszabb mind közül. Mintha a semmibe zuhanna a mellkasában tátongó ürességen át.
Az arcán haraglila zúzódás húzódik bal járomcsont alatt, és az ujjai is le vannak horzsolva. Próbál arra fókuszálni, hogy minden, ami a fejében kavarog, totál irreleváns. Nem számít. Csillagpor vagyunk, szenvedünk pár évet az életnek nevezett szar tragikomédiában, aztán elillanunk, és nem marad utánunk sóhaj sem.
Elszakítja a pillantását az üvegről, és a zsebébe kotor. Felcímkézetlen tégelyt vesz elő, hüvelykujjal kipattintja a fedelét, és oda sem figyelve a szájába billenti. Kettő? Három? Nem lényeg. Öngyilkossághoz édeskevés, legfeljebb alszik majd tőle egy jót.
Elharapja a kapszulákat, a szeme sarka megrándul a nyelvén szétrobbanó epésen keserű íztől. Talán túlspilázza ezt az egészet? Vagy nem? Mégis mit kéne csinálnia? Hogyan kéne továbblépnie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 15:18 | Link

Hiányzik. Nagyon.

Szüntelenül fekszem, bámulom a kőcsipkés falat, meg az ocsmány baldachint. Egyébként sincs társaságom, így végképp, nem is vágyok rá. Egyvalakit kivéve. Komikus, hogy csak azután veszed észre kötődsz valakihez, miután szembesülsz az elvesztésének eshetőségével; és értethetetlen, hogy hihettem ismét a saját igazamban. Talán csak remény volt. Sűrű, bódító vakremény.
Még csak azt sem mondhatom hogy nem értem, mert de, és az egészben ez fáj a legjobban. Megpecsételve lenni valamitől, amiről nem tehetek.

Hosszú órák telnek el, mire egyáltalán felülök. A hajam kócos, a ruhám gyűrőtt, szaglok és a migrén sem kímél, de kajával még mindig jobb betölteni az űrt, mint anno pirulákkal. Lecsúszok az ágyról, cipő nélkül csoszogok át a szobán, a klubhelyiségen, a folyosón. Leszegett fejjel, szomorúan.
Épp csak egy boltív sarkából, véletlenül pillantom meg Ricsit. Nem viseli jól, engem pedig megtámad a gyomorideg. Nem is tudom mi vezérel, de irányt váltok. Csak látni akarom, közel lenni hozzá. Hangtalanul követem, bújdosva nézek utána, míg eltűnik az ajtó mögött. Hezitálok belépni, egyszerre van bennem, hogy hagyom neki feldolgozni, és az, hogy jobb lenne beszélni róla.
Nem szólítom meg, az ajtóban állok, nagyra nyílt, mélabús tekintettel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 18:26 | Link

Azt akarja, hogy múljon el. Vegye el valaki. Újra meg újra belefut ugyanabba az ördögi körbe, és a ciklus végén csak aludni vágyik, nem pedig traumákon kattogni. Úgysincs semmi értelme. Összeszorítja az állkapcsát, miközben lenyeli a keserű pirulákat. Most legalább néhány órára elcsitulnak a gondolatai.
Erőszakkal emlékezteti magát, hogy miért jött ide. Várffy-Zoller díjait akarta megnézni, mert Volkov beígérte Ricsinek, hogy következő büntetőfeladatként azokat kell majd fényesre sikálnia.
Beletelik egy kis időbe, mivel fogalma sincs, hol a pokolba kell őket keresni. Most akkor Vé mint Várffy, Zé mint Zeller, Ká mint Kviddics, vagy É mint Élköcsög iskolaelső? Van itt minden, mint a búcsúban.
- Mekkora stréber - horkantja.
Az ajtóban feszengő Nyuszit sokáig nem veszi észre, mert nem figyel. Hagyja tompulni a saját elméjét, addig sem fáj. Mire megpillantja a lányt a periférián, addigra jótékonyan betakarja az agyát a tompa köd.
- Szia - mosolyodik el halványan.
Sosem tenne úgy, mintha nem ismernék egymást, vagy ne lett volna köztük... bármi is volt az. Távol Bagolykőtől, az iskolai intrikán kívül és túl.
- Zöldségért jöttél, vagy dobjak hatost golyóval?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 22. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 19:45 | Link

A legrémisztőbb az egészben, hogy nincsenek bennem kérdések. Csak tények, megváltoztathatatlan jelleggel, ingatag jövőképpel.
Az ajtóban állok, karjaim lomhán magam mellett, fél vállam a falnak döntve, laposakat pislogva meredek. Végignézem ahogy megérinti az üveget, az arca szívfájdító játékát, majd a két pirulát. Csak aztán néz ide.
Fáradt félmosollyal biccentek, kezeim immáron a talárzsebemben.
- Állj tótágast és böfögd el a zébécét. - kesernyésen, erőtlenül, de nevetek. Ellököm magam a faltól, lagymatag sétába kezdek, egyik lábamról billenve a másikra. Itt-ott meglátom a tükörképem egy serleg szélén, s enyhe undorral elfordulok. Néha pedig Ricsikére nézek, szeretetteljesen. A tekintetem bocsánatot üzen, de feleslegesnek érzem újra elmondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 20:20 | Link

Fénytelen tekintettel figyeli a lányt közeledni, és nem csinál az égvilágon semmit. Pedig tanácsokból nem volt hiány az elmúlt napokban, azt ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ricsi nem érti, hogy az emberek miért nem fáznak azon az erkölcsi magaslaton, amiről szónokolnak.
- Nem haragszom - motyogja csöndesen.
Még nem mondta ugyan hangosan, de a lány minden mozdulatából ordít a bűnbánat, és hogy mennyire sajnálja, ami történt. Megvárja, amíg Nyuszi odaér hozzá, bár hogy mit akar, arról Ricsinek lövése sincs. Ahogy arról sem, hogy neki mit kéne tennie.
Nehézkesen jönnek a szájára a szavak. Részben a gyógyszertől, részben meg azért, mert ezek önmagukban is súlyos szavak, főleg egy tizenéves gyerek szájából.
- Most... mi lesz?
Bármennyit gondolkodik rajta, végül mindig ide lyukad ki. Ehhez a kérdéshez. Azaz lényegében az egyetlen kérdéshez, aminek még értelme van.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 22. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 20:35 | Link

Látni őt szenvedni, keservesen mételyez.
Nehezemre esik gondolkodni, nehezemre esik mérlegelni, de még vágyni, érezni is. Nem akarom befolyásolni, nem akarok ráerőltetni semmit, közben bármit megadnék, hogy kettőnk viszonya felhőtlen legyen.
- Mit mondott az apád? - letéved a tekintetem az ujjaira, szomorúan elhúzom a szám. Az egész az én hibám, efelől nincs kétségem. Ott és akkor kellett volna elvágni mindent, mikor tudatosult, hogy szeretem. Nem egyszer, nem kétszer megtettem, de most nem akartam, gondolni sem rá. Talán hibáztam.
- Sok nappal, meg éjszaka. - egy kicsivel nyugodtabb a hangom, aprót rántok a vállamon. - Én még mindig szeretlek. - közvetlenül mellé lépek, a vonásait figyelem - Annyira, hogy képes lennék szembenézni a legnagyobb félelmemmel. - önmagammal. De ezt már nem teszem hozzá. Pontosan tudja. - Mit szeretnél, mi legyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 21:10 | Link

- Teljesen mindegy, hogy mit mondott az apám - feleli, és ökölbe szorítva a sérült kezét, a háta mögé vonja, hogy a Nyuszi ne bámuljon rá. Már nem fájnak az ízületek, mert semmit nem érez. Ez is csak egy újabb verekedés, nem sokat nyom a latba.
Összeszorított fogakkal bámul a lányra. A szembogara ide-oda ugrál Nyuszi arcán. Pontosan mikor is lett a könnyed, kamaszos románcukból hardcore pszichodráma?
- Ne hárítsd rám - mondja komoran. - Felelősséget vállalok a saját döntésemért.
Osztrák akcentussal beszél, mint mindig, amikor szétcsúszik, vagy ideges.
- De azt nem várhatod tőlem, hogy teljesen eltekintsek a... problémádtól.
Ez ki fog jönni, érzi a szót, ahogy égeti a szájpadlását belülről. Pedig igazságtalan, és alpári is, de attól még ott van a fejében lecsupaszítva, feketén-fehéren, és nem változtat rajta semmi.
- Én nem vagyok buzi.
A saját hangja idegenül cseng a fülében, mert kis híján belehasad ebbe a lidércnyomásba.
- TUDOM, hogy nem vagy fiú... De b'zmeg Gavriil, nő sem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 21:39 | Link

- Oké. - nyugtázom. Nekem nem mindegy, mert olyasvalakit szedál, és befolyásol, akit szeretek, de belenyugszom, ha neki igen. Elveszem a kezéről a tekintetem, a szemeibe vándorol. Én is érzem a váltást, a felhőtlen vonzalomból lett pszichés tortúrába - holott legbelül azóta egyértelmű volt, hogy belecsöppentem. Minél tovább húzom, s hitetem el magammal az ellenkezőjét, a végén annál jobban fáj. Mert hogy vége lesz, ahogy eddig mindig vége volt.
- Semmit sem várok el. - se én, se a problémám. Behunyom a szemem, ösztönből érzem, hogy amit most mondani fog, abba beleremegek. És tényleg. Megszorítom a talárom szélét.
- Gavriil? - kérdezek vissza, sápatagon remegve. Kinyitom a szemem, s dől belőle a felgyülemlett könny. Egy világ dőlt össze bennem. Az én saját, szubjektív világom, aminek elsődleges mozgatórugója az öntudatom, melyért mindent feláldoztam, s ami mellett minden körülmény ellenére bizonyosan kitartottam. És kitartok most is.
- De. - bököm ki végül, elcsukló hangon - De igen. Nő vagyok. - a halántékomhoz kapok, reflexszerűen zárom ki a kínzó suttogást, ami az ellenkezőjét állítja. Egy tény irányítja az életem, ami sehogy sem kompatibilis a valósággal. Mégis szüntelenül küzdök érte.
Haraggal tölt el, ha valaki beletenyerel.
- És ezen semmi nem változtat. Se a testi hibáim, se Te. Inkább meghalnék, ha máshogy kellene élnem. - ennyi szökik ki belőlem, holott a belsőm üvöltene. S fog is, de nem itt, és nem most.
- Majd találsz mást akivel boldog lehetsz. Valakit, akin eggyel több lyuk van. - elfordulok, lassú léptekkel az ajtó felé, folyamat megtorpanva, mintha mondandóm lenne még. De magamba fojtom.
Hogy lehettem ennyire hülye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 22:48 | Link

Nem akar megszólalni, mert átkozottul semmi értelme. Az ujjait a homlokára tapasztja, és lassan felfelé tolja, mintha a bőrt akarná megnyújtani a zsibbadás felett. El van ez baltázva rendesen.
Nem néz a Nyuszi után, csak a távolodó léptei hangját hallgatja üveges szemekkel. Mégis mennyi esély volt arra, hogy ez megtörténik? Belezúgni egy illegálisan hormonkezelt fiúba, aki elhiteti vele - mert a saját meggyőződése is az -, hogy ő lány. Aminek egyébként nem kéne, hogy legyen jelentősége az overtoleráns huszonegyedik században, de mégis van, cseszdmeg! Derékon alul Nyuszi akkor is funkcionális férfi, ha teli torokból üvölti az ellenkezőjét.
Ricsinek afelől nincs ugyan kétsége, hogy talál maga mellé olyan társat, akin eggyel több lyuk van, de hogy ez az egész bedarálja mentálisan, az olyan biztos, mint a kétszer kettő négy. Az egészséges pszichoszexuális fejlődésnek ezzel a lendülettel búcsút is int. Végtére is kinek kell az?
- Nh... - nyögi egy vitrinnek tántorodva. Leül szépen, aztán úgy marad, míg át nem csap rajta a fájdalomcsillapító első, s egyben legerősebb hulláma. Utána majd összekaparja a saját letört darabjait, elkotródik a hálókörletébe, és megpróbálja szecskavágóval kiirtani magából a lojalitást.
Vajon ha Nyusha már az elején megmondja az igazat, másképp történt volna? Vajon ha Ricsi nem lenne ilyen földhöz ragadt, akkor boldogok lennének? Vajon a kisfiú, aki egykor volt, most büszke lenne a nagyfiúra, akivé vált?

Vajon?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. október 4. 13:26 | Link


szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok

Nincs csodálatos hangom. Olyan csodálattalan sem, de nem mennék énekesnek, és nagy sikerem se lenne - maximum ha óvodásoknak áriáznám rappelve a boci boci tarkát, de őket egyébként is szinte minden lenyűgözi. Ennek ellenére egy jó karaoke sose rossz, a házak szerinti klikkesedés ellenben igen, úgyhogy amikor kitaláltuk, tudtuk, hogy valamilyen semleges területre kell vonulnunk. A szöveggel és a dallal nincs gond, mikrofonként is ott a pálcánk, a hangulatnak viszont meg kell adni a módját - nem ám csak úgy a folyosó közepén akartunk nekiállni, hanem akkor már dicsőségünkhöz illő környezetben. Díjak között. Érmek között. Levegőben vibráló szinte hallható szellemtapsok között. Trófeák között. A trófeateremben. Még nincs itt a takarodó ideje, szóval nem tessékelhetnek ki innen, de van egy olyan érzésem, hogy tíz óra előtt öt perccel a fél tanári kar ott fog állni az ajtóban, keselyűként várva a pillanatra, amikor jó kis büntimunkára küldhetnek bennünket.
- Legyen hó, legyen hó, benne játszani oly' jó! Legyen hó, legyen már hóó, várja minden varázslóóó - engedem szabadjára a fantáziámat, elvégre ne már, hogy csak a muglik érezhessék magukéinak a meséket. Pillanatokon belül véget is ér az első - de biztosan nem utolsó - szám, amit magamra vállaltam, így már passzolom is tovább a kitűzőszerű mágikus eszközt, amely segítségével szinte bármilyen alapot el lehet indítani.
- Kori? Neked mihez lenne kedved? - vonogatom a szemöldököm az eridonos felé, kíváncsian várva, mit fogunk hallani tőle. - Gyors? Lassú? Magyar? Angol? Jalapenói? - olyan nincs is, realizálom, de nem javítom ki magam, hátha elsikkad felette a figyelem. Nem vagyunk sokan, de azért van kinek továbbpasszolni is, ha még nem szedte össze a gondolatát vagy a bátorságát... Bár ahogy a vigyorát elnézem, nem lesz ilyen probléma.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. október 4. 13:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium