Rellonos kiruccanás

    Mihael elkérte Michelle hajtűjét, amiből a lány természetesen tudta, hogy valamire készül a srác. Nem tudja még ő maga sem miért, de odaadta, így utólag viszont meg is bánta. Remek, ez az első napja, de az ikrének hála beletalpalhat egy büntetésbe. Kell ennél több? Összekapta magát és a szobájából elindult felderítő útra. Na persze, ő meg a kastély. A folyosókon prefektusok járőröztek, és bár rutinja volt a bujkálásban, megérzése arra utalt, hogy ezek egyszerre vadásznak rá.
    Mit volt mit tenni, gyorsan kellett cselekedni, elkezdett rohanni és először valami tök ismeretlen helyre bezárkózott. Nem telt bele sok idő és elhaltak a kinti léptek, így kimerészkedett és elcsípett egy jelenetet, amikor egy fekete ruhás srác belépett az egyik ajtón, utána pedig egy szintén prefektának kinéző egyén elsétál az említett helyszín mellett.
   Mihael. Ez volt az egyetlen gondolata. Már magában forr, amikor újabb léptek hangzanak fel. Nem volt sok ideje, lépnie kellett, ő pedig a csatlakozást választotta. Megpillantva a szoba előtti tábla írását kis híján rosszul lett. Újoncként az igazgatóiba kezdeni, pláne mert épp lopni (?), vagy hamisítani (?), vagy tudja is ő mit tenni megy… Nem épp üdvözítő. Gondolkodásra nem volt több idő, egyszerűen beslisszolt. Az ajtónak támaszkodva várja, hogy megint csend legyen, aztán tudatosul benne, hogy itt bizony őt is beleértve hárman vannak
- Mihael, te nagyon agyalágyult, mi a fészkes fenét csinálsz?  - hangja rendkívül halkan szól, viszont tisztán hallatszik belőle, hogy meg tudná ölni a tesóját. Közelebb lép és megáll a srác széke mellett, majd megragadja a ruháját, csak aztán vizualizálja, hogy a másik figyeli őket a falnak támaszkodva. Biccent egyet, de nagyjából ennyi, visszatér az öccséhez.
- Most azonnal visszahúzol a körletbe, különben kitekerem a nyakad és a szikéddel teszlek ágyba, világos voltam? – kezei erősen markolják Mihael felsőjét, és bár alapjáraton nem ő volt a legfélelmetesebb lány a világon, a fiú tudhatta, hogy a nővére ezúttal a legkevésbé sem viccel.

Rellonos kiruccanás

    Dühe nagyobb volt, mint az elmúlt egy évben bármikor. Mihael nemcsak egyszerűen pofátlanul idióta volt, hanem még erősebb is nála. Michellet bosszantott a tény, hogy pont az öccse kerekedik felül rajta - ami önmagában is a világ legkibírhatatlanabb dolgai közé tartozik -, ráadásul még bajban is vannak. A kisebb monológra csak megforgatja szemét, mintegy jelezve, szóra sem érdemes az ügy. Mindentől eltekintve szerette ám a testvérét, csak mikor az épp hátra szorította két kezét, és úgy telepedett rá, mint valami hatszáz kilós elefánt, akkor úgy meg tudta volni gyilkolni. De ilyesmi még a legjobb családokban is előfordul. Ennek tetejében a fekete ruhás srác habnak jött a tortára az okos megjegyzéseivel és megfigyeléseivel, de segíteni persze abszolút luxus lett volna. Na nem mintha Michelle épp bajbajutott királylányként érezte volna magát, csak úgy mellesleg. Valahol itt szakadhatott el nála a cérna úgy végérvényesen is.
- Itt lennék, ha hagynám? – szűrte fogai között sziszegve a szavakat. Tisztában volt vele, mit kéne tennie, de valahol mélyen még benne is dolgozott a testvéri szeretet egy csöppnyi szikrája, ami arra késztette, hogy várjon, hátha Mihael lesz oly jó és leszáll róla. Persze ez nem történt meg, így mivel a szükség nagyúr, engedett az erőszaknak. Az újabb lány érkezését kellően megfelelő alkalomnak látta arra, hogy kiszabadulhasson és ikre tökéletesen felépített ocho macho image-ét porba rombolja. És így is lett. Hála cipője kis sarkának, elegendő volt egyetlen erősebb taposás, hogy levakarja magáról a gaz támadót, majd biztos, ami rendőr alapon jól gyomorszájon is könyökölte, de tényleg, úgy istenesen.
- Nem vagyok a drágád – pillantott rá Mihaelre, ezzel sziklaszilárdan tudatosítva, hogy mára már bőven tele van vele a hócipője. Ezek után a mellette lévőre tévedt a tekintete és egy pillanatra – de tényleg csak egyre – végigsuhant az agyán, hogy vagy arrébb rugdossa a rellonos srácot, vagy szépen megkéri, hogy tűnjön már odébb. Már amennyiben a szép szavakat szikével szokás kifejezni. Aztán úgy döntött, egyik opció sem nyerő, ha másért nem, hát azért, mert mindketten zöldek és valószínűleg a fiú a késétől fog a legkevésbé megrettenni. Ehelyett a magát illegető lányra pillantott és úgy döntött, agresszió helyett a szokásos stílusát veszi elő, abban még sosem csalódott.
- Ha már a karosszériákról beszéltek, javaslom nektek a szomszéd szobát egy vetkőzős póker partyval kettesben. Üdvözítő lesz, ráadásul megszabadulunk tőletek – hangjából csöpögött a maró gúny, a lenézés, az utálat és főleg a szánalom. Az öccse mikor tette ennyire alacsonyra a lécet? Mindegy is volt, amíg nem neki kell velük egy légtérben tartózkodni, addig teljesen hidegen hagyja mit csinálnak. Figyelmét a földön olvasgató fiú felé fordította és ő is matatni kezdett, mígnem kihúzta Seren E. Weaver aktáját.
- Te mit olvasol? – tette fel a kérdést tök mellékesen, majd mintha csak elfelejtette volt, be is mutatkozott gyorsan. Végül is, mi lehetne jobb alkalom egy kis ismerkedésre, ha nem az igazgatói így tilosban? – Jah, amúgy Michelle vagyok, röviden Mich.

Rellon gyülekező

    Mihael káromkodását nem tudta hová tenni. Egyszerűen csak megmosolyogtatta az egész jelenet, mert ennyit a menő álcájáról és még vissza is kapta azt, amit adott. Igaz, ami igaz, Michelle tartott tőle, hogy ezt visszakapja, de nem így lett, ebbe pedig belenyugodott. Na mert ez ilyen egyszerű lenne. Öccse megszólalása merő döbbenetet váltott ki belőle, nem mellesleg pedig undort. Igen, Misi okos, aranyos, fess, helyes, na de kérem alássan, azt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ők ketten… Még csak a gondolattól is kirázta a hideg.
- Hát neked aztán nagyon hülye perverzióid vannak tesó – megcsóválta a fejét, de hangjából érződött a leintés. Akkor sem gondolnák komolyan a dologot, ha ők volnának az utolsók ezen a földön. Más sem hiányzott már csak egy kis vérfertőzés. Így a család szentje és fekete báránya összehozna egy szürke egeret. Igazi happy endes Disney történet. SE.
    Aztán a másik… csaj féleség pálcával jött neki. Csak hátrafordította fejét, jeges kék szemei pedig kész fagyhalált okoztak a környezetükben. Pont nem ettől a fruskától fog megijedni. Mielőtt azonban szóra nyithatná a száját ikre jelenik meg a vehemens nőszemély háta mögött és finoman rendre inti. Mindketten tudják ez a mondat mit jelent: belekötsz, meghalsz. A szőkeség persze egy szót sem szól, mindössze ránéz a fiúra és hosszan pislant egyet, ami nagyjából egy köszönömmel ér fel. Ők mindig így intézték el a dolgaikat, most sem volt ez másképp.
    Később ő is leguggolt, hogy aktakukacoskodjon egy kicsit Averyvel – merthogy útközben kiderült, hogy így hívják. Figyelte a két fiút, hogy megy a csere-bere , de aztán bezárta Seren adatlapját és visszamélyesztette a fiókba. Sejtelme sem volt, milyen sötét ügyekben lehetett jártas a csávó, de az aktája elég vaskos méretű, ezt meg nem óhajtotta végigolvasni. Aztán az orra alá dugnak egy másikat, ami szintén tömött, a képen lévő fiú azonban a nevén kívül ismeretlen Michelle számára.
- Ismerni nem ismerem, de hallottam már róla – és ez csak a lány első napja. Képzeljük el, miféle híre lehet a srácnak, ha még a „gólyák” is tudnak róla. Szó ami szó, nem szívesen futna össze vele egy sötét, elhagyatott helyen, de egy kellemes bárban elcsevegne a fiúval. Már amennyiben ez Kon esetében lehetséges volna – és mint tudjuk, nem volna. A következő kérdés azonban meglepte. Arcán megjelent a jól ismert közöny.
- Ha most arra vagy kíváncsi, hogy az első itt töltött éjszakámon meg akarom-e húzatni magam, akkor nem szerepelt a terveim között – közben a mappákat rendezgette vissza a rendes helyükre. Az igazat megvallva, Michelle benne lett volna a dologban, a körülöttük folyó társalgás meghozta a kedvét, meg hát az ázsiai srácokkal sem volt baja. – De végső soron mondhatjuk, hogy nincs programom – ezzel mintegy választ adva a kérdésre megvonta a vállát. Persze Mihael csajozós szövege sem suhant ám el teljesen a füle mellett. A könyves megjegyzésre muszáj volt felnéznie testvérére.
- Hát ez… Minősíthetetlen – kritikája ez esetben nem feltétlenül csak öccsét illeti, de első sorban neki szól. Aztán persze hogy a billegő madárka magára veszi-e, az teljesen hidegen hagyja, annyi biztos, hogy a fiú megértette, amit mondott, de ez is volt a cél.

Rellonos party

    Nem volt nehéz rájönni, hogy Avery épp a mai éjszakai tevékenységüket pedzegeti. Bár miért is ne? Michelle próbált pár indokot felhozni, amiért nem kéne ágyba menniük, de aztán mindre legyintett. Mikor volt ő szent, ahogy a Saint-Venant család állítja? Egyedül csak Mihaelnek tartozott elszámolással, már ha lehet ilyet mondani. Márpedig nem lehet. A kérdésre elmosolyodott. Ennyire hihetetlen, hogy első nap a hülye öccse után rohanva betör az Igazgatóiba? Na jó, így leírva tényleg kicsit meredek, de ez belefér. Ráadásul rellonos, hova várjon a nagy balhékkal?
- Először is, nem én törtem be. Másodszor, drága Misikét akartam kihúzni a pácból, az már részletkérdés, hogy a végén becsücsültem mellé – vázolta röviden a helyzetet, melynek minden szava igaz volt. Az ikre akart papírokat átjavítgatni, nem ő, neki teljesen megfelelt a negyedikes lét, az, hogy a tesója lusta volt vizsgákat írni, az miért száradjon az ő lelkén? Na ugye. – Amúgy meg nem lehet elég korán kezdeni – utalva ezzel arra, ez ma csak az első napja.
    Figyeli a körülötte zajló eseményeket és tényleg csak fintorogni tud a lány és Mihael jelenetein. Gyomorforgató. Hova a fenébe tette az öccse az eszét? Oké, biológiailag a nadrágjába, de most úgy őszintén. Egy plasztikbébi kell neki? Letagadja, amint kijutnak innen, bár ha jobban belegondol, minek hányja a szemére? Ő meg egy ázsiai, nála fiatalabb srácot fog pedofil módon megrontani. Mindkettejüknek megvan az esti program és egyik sem a tisztességesebbik mesterségből származó.
- Miért is ne? Jobb, ha ismerős vagyok a környéken – felelte, majd mutatóujját a fiú szájára helyezte és játékosan eltolta az arcát. Pár pillanattal később, ha eddig nem lett volna kedve, már biztos megjött volna, mert a fölöttük zajló turbékolás kezdett gusztustalanná válni. Túl gusztustalanná. Nem is teketóriázott, a két fiú kérdésére mintegy megadva a választ felegyenesedett és mielőtt jelzett volna Averynek cinkosan kacsintott egyet Mihaelre. Ez valami olyasmit jelenthetett, hogy jó éjszakát. Ha a srác is felállt, akkor kióvakodtak az Igazgatóiból és ki tudja hol „pihentek meg”.

Kellemes meglepetés a kellemetlenkedőknek