Este van, este van: kiki nyugalomba! Kiki biztos, de Sofi nem. Ő az éjjeli baglyok táborát gazdagítja immár több, mint 18 éve. Sosem bírt korán lefeküdni, inkább hajnalig szórakozott valamivel. Reggel azonban még akkor sem tud felkelni időben, ha bomba robban az ágyában. Inkább átfordul a másik oldalára, fejére húzza a takaróját, és nem foglalkozik semmivel. A tanárok persze nagyon szeretik, mert rendszeresen elkésik óráról, ha egyáltalán hajlandó bemenni.
Ma is éppen éjjeli bagolyként rója az iskola folyosóit. Annyira még nincs késő, de lassan takarodó ideje van. Neki azonban esze ágában sincs lefeküdni aludni, vagy egyáltalán a szobába dekkolni. Ennél még az is érdekesebb, ami a kihalt folyosókon történik. Néhányan kisebb csoportokba verődve sietnek a körleteik felé. Nyilván nem akarnak később összefutni egy prefektussal, aki majd alaposan megbünteti őket.
Egyik kezében egy kisebb zacskó aszalt vörösáfonya zörög, másikkal olykor-olykor bedob néhány darabot. Megkívánta az édességet, így kutatott egy zacskónyi aszaltvackot magának. A csoki az már túlzás lenne ilyenkor. Formában szeretne lenni a tusára, ahol nagy szüksége lesz az állóképességére. Várhatóan nem cuki egyszarvúkat kell majd simogatniuk, akik annyira cukik, hogy a versenyzők vagy belehalnak, vagy szivárványt fognak hányni.
Sofi éppen a déli szárny átriumában bóklászik, amikor egy alakot lát matatni az igazgatói előtt. Agya szinte azonnal azt súgja, hogy nézze meg mi folyik ott. Nem akar kimaradni egy jó balhéból! Hát nem hülye ő! Halkan odasomfordál a lány mögé, majd teljes lelki nyugalommal nyúl bele a zacskóba, ami így zörögni kezd.
- Jó munkát! - közli, majd bedobja az áfonyát a szájába - Esetleg szükséged van segítségre? - érdeklődik, majd összerágja a falatot.

Sofi teljesen nyugodtan rágja meg az imént bekapott áfonyákat, de eközben Lyrara figyel, aki nem örül túlzottan a barna leányzó megjelenésének. Pedig Sofi semmi rosszat nem akar... vagyis pont, hogy rosszat akar csinálni, de nem úgy. Felesleges ebbe belebonyolódni. Lényeg, ami lényeg: szívesen segít Lyranak abban, amire éppen készül. Ugyanis merő unalomból talán egy Rellonos prefektus nem tör be az igazgató irodájába.
Lyra fenyegetőzni próbál, de ezzel csak mosolyt csal Sofi arcára. A lány bekap egy újabb adag áfonyát, majd közelebb lépked Lyrahoz, aki időközben betessékelte az irodába. Sofia a másik lány mellé érve megáll, és a zacskót nyújtja fel. Ha elfogadja a kínálást akkor vesz amennyit szeretne, ha nem akkor így járt. Több jut a barnának.
- Nem kell izgulni, nem jártatom a számat feleslegesen. -
Besétál végre az irodába teljes lelki nyugalommal majd körbenéz. Annyiszor járt már itt, hogy csukott szemmel is tudja, mit merre talál.
- Na akkor mit is keresünk? - suttogja, majd Lyra felé fordul. A zacskót összegyűri és beteszi a farmerja zsebébe, végül pedig összedörzsöli tenyereit. Végre valami izgalom. Újabban kezdett kissé ellaposodni az itteni élete. Már csak az dobja fel, hogy hamarosan kezdődik a tusa, ahol talán sikerült némi izgalomhoz jutnia. Cseppet sem izgult miatta, de ennek ellenére szeretne győzni.
- Ismered a járást erre, vagy mondjam mi merre van? -
Sofi próbál kedves lenni, ami tőle általában messze áll, de most mégis erőt vett magán. Jelen helyzetben érzi, hogy felesleges lenne keménykedni és bunkónak lenni. Egy hozzá hasonló bajos csajjal hozta össze a sors. Legalábbis ez alapján az ember csak erre tud következtetni.
Megkeresték amit Lyra szeretett volna, majd távoztak a tett helyszínéről.