36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. október 28. 12:48 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Nem gondolta volna, hogy a Robival való összetűzése odáig fajul, hogy büntetőmunkát kapjon, ráadásul az igazgató mellett. Pedig Anton bá mekkorát nevetett volna, ha látja Várffy-t nyakig elásva! Bizonyára jól mulatott volna, bár kétség sem férhet hozzá, hogy ígyis-úgyis büntetőmunka lett volna a jutalom. Ezen a csodás őszi napon pedig mi is lehetne jobb program, mint aktát tologatni az új igazgatónál?
Így hát nem túl sok kedvvel, de még annál is kevesebb lelkesedéssel kopog, majd nyit be az ajtaján és néz szembe fogva tartójával. Igen, ő jelenleg börtönként tekint erre és, bár az évnyitón nem tűnt ijesztőnek a másik, azért hallott ezt-azt róla. Gerdának amúgy sem szíve csücske egyetlen férfi sem - persze jó kérdés, hogy akkor minek kötött bele Robiba? -, hát még akkor, ha nem a legjobb a híre.
- Jó napot. Drinóczi Gerda vagyok és büntetőmunkára jelentkezem - az ő idejükben ez még így ment. Akarta a fene csinálni, de "jelentkeztek érte", érdekes. Úgyhogy némileg feszengve ácsorog és csak azért imádkozik, hogy minél hamarabb véget érjen a nap vagy legyen Anton annyira jó fej, hogy a nő ne haljon bele az unalomba.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. október 28. 21:15 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Robi. Hát én őt mindenhogy hívom, csak így nem. Kedves helyettesem, kolléga úr drága, VZR, Zoller... attól függően, drámai, nyájas, lusta vagy ki tudja milyen hangulatomban vagyok. Minden esetre tudom, hogy érkeznek ma hozzám. Nyitva hagyom az irodám ajtaját, az előtéré azonban csukva. Az előtéré, ahol egy dolgos irodavezetőnek kéne ténykednie, az viszont most nincsen. Nem vettem még fel újat a Béres nőszemély helyére. Azzal is foglalkoznom kéne. Vagyis hát Zollernek. Igen, szeretek mindent rátestálni.
- Jó napot - köszönök vissza, asztalom mögött állva.
- Ne már... időben érkeztél - fintorgok csalódottan.
- Azt terveztem, hogy minden késett percedet azzal töltöm, hogy még jobban összekeverem az iratokat - osztom meg vele csodálatos elgondolásomat, amiből így viszont tökre nem lesz semmi. Milyen kár. - De ne aggódj, van így is munka bőven! - nyugtatom meg efelől, lendületesen lecsapva az asztalon a kezemben szorongatott mappákat és ugyanazzal a hévvel odasétálok hozzá, az intim zónájába tolakodva. Az az egyik kedvencem. Ott rögtön kiderül minden. Ó, ugyanis testbeszédből olvasok. Na nem tudok megmondani mindenkiről egyből mindent, azonban azt igen, mit szól egy adott helyzethez, kijelentéshez, ebből pedig azért elég sok minden leszűrhető. Rengeteg minden. Ja és tudományom nyilván nem annyiból áll, hogy ha valaki mosolyog, akkor biztos boldog. Nem. Ha valaki mosolyog, azt ezer módon és indokból teszi, én pedig az előbbit ismerem és rájövök belőlük az utóbbiakra.
- A diákok év végi értékeléseit rendszereznéd és raknád el, ami mehet az irattárba? - intek pár doboz felé pálcámmal, amik a levegőbe emelkednek, ahogy a kérdésem végén is fent marad a hangsúly. - Vaaagy azokkal csinálnál valamit? - mutatok egy halomra a polcok előtt. Igen. Ennyit tudok róluk. Hogy azok valamik, amikkel csinálni kell valamit. Utat engedek neki, nagy mozdulatokkal, ha esetleg szeretné szemrevételezni a lehetőségeit.
- Ja, az értékelésekből csak a neveket meg dátumokat fogod látni. Bocs, nincs leskelődés - hívom fel rá a figyelmét, hogy bár biztos hívogató lehet az, hogy belekukkolj a sulitársak anyagaiba, ám ezeket a dokumentumokat bűbájok védik, ahogy minden rendes helyen. Szóval nem tudom, itt miért.

# # #
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 4. 22:27 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

A csalódottságra felvonja szemöldökét, elvégre épp elég baj az, hogy büntetőmunkára kell érkeznie, ha még el is késne, nos... Pontosan az történne, amit Anton mond. Minden sokkal rosszabb lenne annál, mint amilyen most. Pedig a papírhalmokat látva nehéz elképzelni, hogy lehetne még ennél is katasztrofálisabb a helyzet.
- Hát azt látom - arra nem is reagál, hogy alapvetően a pontosság mennyire fontos és ő ezt mennyire tartja. A mappák csapódására kissé összerezzen, nincs az ő pici lelke ahhoz szokva, hogy csak így dobálózzanak. Mégis, mire felocsúdik a döbbenetből, érkezik a következő, mikor is Anton finoman szólva sem tapintatosan az intim szférájába tolakodik. Gerda szemei elkerekednek és első ijedtében csak automatikusan hátrál, mert ugye mégis csak az igazgatójával beszél, nem közölheti vele, hogy húzzon arrébb. Bár, ami azt illeti... Nem, viccelek, egy büntetőmunka bőven elég neki, a Várffy-Zoller Róbert nevezetű koloncról a nyakában meg már nem is beszélve.
- Bármit, csak kérem lépjen ki a magánszférámból - kelletlenül szűri fogai között a szavakat, miközben igyekszik koncentrálni, hogy szívverését ismét normalizálja és a diónyi nagyságúra szűkült gyomrát lenyugtassa. Igen, abból a pirinyó szervből simán el fog indulni az epe, ha ez így megy tovább. - Őszinte leszek, teljes mértékben hidegen hagynak az iskolatársaim. Szeretném letudni a büntetőmunkát és hazamenni, ez a mára kitűzött célom - mivel Anton láthatóan nem szívbajos, így a nő sem érzi úgy, hogy sztaniolba kéne csomagolnia, amit gondol. Persze most nem volt tiszteletlen, csupán a maga tárgyilagos módján közölte a valót: szabadulni akar és, ha ehhez egész nap iratokat kell rendeznie, ám legyen. Amúgy meg, ezután a kezdés után bizonyára remek lesz az együtt töltött hosszú órák armadája, lévén épp most kapcsol cintányéros majom üzemmódba, hogy ki tudja zárni az őt körülvevő ingereket. Merlin, gyere le!
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 5. 23:06 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Igen, igen. Így múlik el a világ dicsősége és így lesz a jól nevelt kis ezmegazvagyok-és-erremegarrajelentkezemből a menjél-már-távolabb. Sok minden húzódik meg itt a háttérben, mint minden valamire való háttérben. Amikor megkér, hogy ugyan ne álljak már az arcában, mintha meg se hallanám. Ugyanolyan bizalmas közelségből hallgatom őt és a kis kifejtését.
- Dícséretes hozzáállás - kurjantok, egyik kezem magasba lendítve, ahogy a torreádorok szokták, ehhez persze hátrébb lépek. Fellélegezhet a hölgy. - Akkor tiéd az értékelések - intem a dobozokat pálcámmal a sarokban álló szék mellé. Lássa, kivel van dolga, kényelmesben lehet közben.
- Ihatsz, ehetsz, amit gondolsz, csak az iratokat próbáld ne összemaszatolni - lendítem kezem a kis asztalon álló tálca felé, amin kínálja magát némi gyümölcslé, tea, rágcsálnivaló. Pár újabb pálcasuhintás és a lemezjátszón a tű a bakelitre kerül. Kellemes hangerőn szólal meg egy kis jazzféle. Munkazene az kell. A dallamot dúdolva vetem magam a másik adag papír közé. Meglátom, van-e kedvem foglalkozni velük. Megnézem, egyáltalán mik azok.
- És mióta nem érdekelnek a körülötted lévők? - dobom be a kérdést egy tíz perc múlva, éppen félig az ablakpárkányon ülve, valami ősrégi, teljesen haszontalan dokumentummal a kezemben. Részemről máris feladtam a rendrakást. Csak nézelődöm a kincsek közt. Bár most épp a Drinóczi lányt figyelem megemelt szemöldökkel és szintén megemelt állal.
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 11. 10:46 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Hogy ez az ember mekkora egy tapló! Olyan nagy az irodája, hogy bált is lehetne benne rendezni, de nem, ő Gerda magánszférájában érzi jól magát, amitől a nő gerincén végigfut a hideg, a pánik pedig kényelmetlenül nyomni kezdi mellkasát. Egyszer igazán kaphatnának női igazgatót, de komolyan, mennyivel könnyebb lenne most ez a szitu!
- Pompás - elhúzza száját, de legalább az eddig benn tartott levegő kiszakad tüdejéből, ahogy Anton végre ellép tőle. Ilyet soha, de soha többet nem akar átélni. A székre pillant, majd gyorsan, nyakát behúzva slisszol el az igazgató mellett, hogy helyet foglalhasson. - Öhm, köszönöm, ez kedves Öntől - nem börtönre számított, de azt sem hitte volna, hogy majd koszt és kvártély várja. Nem mintha éhes vagy szomjas lenne, de ettől a sok papírtól könnyen megéhezik az ember, ráadásul ha csak egy szemernyi esély is van arra, hogy ellébecolja a büntetőmunkát falatozással... Csak jó viszonyt kell kialakítania a férfival - nem úgy, mint előtte Robival.
Némán kezdi rendszerezni az első doboz tartalmát, bár be kell vallania, hatalmas káosz van benne. Pálcája segítségével legalább tisztességesen összerendezte a papírokat, hogy ne legyen minden fejjel lefelé vagy összevissza, azonban, nem akarván kihúzni a gyufát, a rendrakást már varázslat nélkül kezdi meg. A hozzá érkező kérdésre fel sem pillant a papírokból, elvégre dolgozni jött elsősorban.
- Amióta négy évvel ezelőtt összeházasodtam valakivel, majd pár hónappal ezelőtt az elememmel önvédelemből megöltem - ekkor unottan emeli meg fejét, hiszen erről Anton is tud, már amennyiben a felvételi jelentkezésnél elolvasta a nő aktáját. A Minisztérium beleegyezett, hogy folytassa tanulmányait, a korlátozó fülbevaló pedig védi nemcsak Gerdát, de a környezetét is. - Az a helyzet, hogy senkit sem érdekel, mi történt, mindenki haragszik, amiért eltűntem. Hát, szívesen cserélnék velük. Sokkal könnyebb ítélkezni, mint kérdezni - széttárja karját, figyelmét pedig ismét a papírhalomra fordítja. Bármennyire tűnjön is úgy, hogy lazán veszi az egészet, csak a vak nem láthatja rajta, hogy nagyon is kínozzák az ehhez fűződő gondolatai. Jóvá akarná tenni, de nem tudja, hogy kell, így viszont szenvedőn vergődik egy helyben. Micsoda öröm, hogy ennek pont az igazgató lesz tanúja! Touché.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 17. 00:35 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

Hú de utál most engem. Irtózik tőlem. De nem igazán tőlem, hanem a nememtől, helyzetemtől, mentalitásomtól és attól, ahogy kezelem. Körvonalazódik bennem, mik érhették már eddigi életében, viszont nem kell aggódni, nem készülők tanulmányt írni róla, se túl sokat kísérletezni ezen a vonalon tovább. Viszont a froclizásomtól nem menekül akkor sem senki. Az ilyen esetekben talán egy kicsit amolyan edző célzat is van bennem: inkább tőlem kapja ezt és acélozódjon általam, mint aztán egy igazi fenyegetés áldozatává tegye magát azzal, hogy nincs kitéve ennek és váratlanul éri. Ugye milyen kedves tőlem? Mindig csak a jószándék vezérel. De különben komolyan ott van bennem dögivel, akármilyen hihetetlen és akármennyire nem hirdetem. Dehát nem véletlen lettem auror zsivány helyett.
Békésen eldolgozgatunk, egészen idilli a hangulat, amit a hölgyemény a válaszával aztán nem hogy megtör, még emel is a meghittségen. Érdeklődő ábrázatomra figyelő mosoly szökik. Nem tudtam róla. Úgy nézek én ki, mint aki minden aktát elolvas? Ezeket a felvételeket még az előző bagázs intézte zömével különben is, én meg nem kezdtem átnyálazni őket utólag. Meg az az igazság, hogy szeretek nem elspoilerezni magamnak mindent. Ezt is milyen kár lett volna! Viszont látszani nem látszik rajtam, hogy ne lettem volna képben. Csak úgy tűnök, mint aki érdeklődve hallgatja mindezt a nő saját elmondásában.
- Jól tetted - bólogatok olyan egyszerűen, mintha csak amiatt dicsérném, hogy a megfelelő módszert választotta az iratok rendberakására. Ja különben tőlem nyugodtan használhat mágiát ehhez, varázslók vagyunk, vagy mifene. Nade visszatérve a lényegre. - Hogy megvédted magad - egészítem ki. Nem mintha kérte volna a véleményem, dehát állandóan olyan dolgokat csinálok, amit senki nem kér tőlem. Amit hozzátettem, az csak a tisztázás végett kell. Nem mintha olyan sokat rontana a hírnevemen, ha kiderülne, hogy támogatom az emberölést. Mert nem is támogatom egyébként. Csak úgy vagyok vele, hogy ha egy erőszakos szemétláda véletlen kinyiffan, amikor az áldozata megvédi magát, hát... ez van.
- Eltűntél? - kérdezek vissza csevegő hangon és megyek valami másik antik papírért, hogy megnézegessem rajta a címereket meg hogy ki mennyire olvashatatlanul írt alá. Különben, hogy ilyesmi körvonalazódott-e bennem róla? Az igen, hogy megtámadhatták. Az nem feltétlen, hogy egy hozzá közel álló. Az meg szintén nem, hogyan menekült meg tőle. Bár volt benne valami, a tekintetében, a tartásában, a közönyében. Ez kifjezetten olyanokra jellemző, akik nem egyszerűen láttak halált, de tevékeny résztvevői voltak. Fel viszont nem teljesen ismertem. Mostmár megvan. Meg az is, honnan volt ismerős a neve a sulis listákon kívülről is. Biztosan a Parancsnokságon hallottam felőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 19. 09:52 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

A csend, melyben dolgoznak, kifejezetten megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy talán nem is lesz olyan szörnyű ez a nap. Persze jó se, hiszen büntetőmunkát kell végeznie, de így van lehetősége kicsit magával lenni, gondolkodni és összegezni. Mert egyébként van mit. Amióta visszatért Bogolyfalvára, egészen megváltozott és kezd olyan lenni, mint régi önmaga. Csak az nem változik, hogy képtelen elviselni a férfiakat, ez viszont nagyon erősen jelen van életében. Eszmefuttatásából Anton zökkenti ki a kérdésével, amire készségesen válaszol, nem sejtvén, hogy a férfi mit sem tud a történtekről. A nő abban a hitben él, hogy itt még a falnak is füle van, ebből kifolyólag az is hallott már erről pletykákat, aki nem ismeri. Logikus.
A válaszra felkapja fejét, szemei elkerekednek. Hogy mi van? Még a kiegészítés sem oszlatja el meglepettségét, bár úgy hiszi, érti, hogy a férfi mire szeretne kilyukadni. - Én néha nem így gondolom - lesüti szemét és kínosan elmosolyodik, ahogy a következő kupacért nyúl. Hogy is lehetett volna helyes kioltani egy emberi életet, akár önhibáján kívül is? Hiszen túl a tényen, hogy életveszélyben volt és eleme, kikerülve irányítása alól cselekedett, mégis csak gyilkosságot követett el. Ha bűnös, bíróság elé kellett volna vinni, nem pedig Isten ítélőszéke elé állítani.
- Így is mondhatjuk. A külvilág számára megszűntem létezni, miután a férjem minden kapcsolatomat elvágta a barátaimmal és a családommal - megvonja vállát, mert bár nem könnyű erről beszélni, még mindig egyszerűbb, mint elmesélnie egy estéjüket otthon. Abban sem kedveskedés, sem köszönet nem lenne, bár tulajdonképpen visszaemlékezni arra, hogyan szeparálták el a szeretteitől... Ez sem jobb. De talán kíméletesebb a semleges tényekről beszélgeti, mint beleállni a durva részletekbe, legalábbis most így érzi. - Tulajdonképpen igazuk van, hogy nem kíváncsiak rám. Egyik pillanatról a másikra nem válaszoltam az üzeneteikre, mert nem mertem. Féltem, mi történik, ha Boldizsár rájön majd - a kezében lévő irat szamárfülét egyengeti ki, lassan morzsolgatva ujjai között. A sűrű bagolyváltások megritkultak, már nem kellett folyton válaszolnia és már nem érdeklődtek utána. Futólag néhány tollas érkezett ugyan, de az utolsó évben végleg megszűnt minden. Vagy talán csak férje semmisítette meg őket, ezt már sosem tudja meg.
Utoljára módosította:Drinóczi Gerda Vivien, 2019. december 16. 10:13
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 20. 22:38 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

- Még szép, hogy nem - reagálok csöndesen meghökkenés utáni kijelentésére. Gondban is lennénk, ha nem vívódna magával azután, hogy kioltotta valaki életét. Ha jó sok év után megbékél vele, az oké lesz. Most még korai lenne.
- Hm. Ne vedd magadra! Az emberek magukból indulnak ki és különben sem képesek felfogni egy ilyen helyzetet. Akkor sem volnának képesek, ha elmagyaráznád nekik - fejtem ki véleményem, továbbra is teljesen fesztelen hangon, miközben pergameneket forgatok. Persze, nem igazán lehet tudni, mi az én valós álláspontom, vagy mi az, amit azért adok elő, mert érdekel, miként cselekszik, felel rá a másik. Szeretek néha teljes badarságokat is összehordani, meg olyanokat, amikkel egyáltalán nem értek egyet. Ez mondjuk most talán nem olyan. De ki tudhatja?
Minden esetre sok ilyen rohadékkal volt dolgom már, mint a hölgyemény kedves ura és fenyítője. Bárkit imádok vallatni a kihallgatóteremben, az ilyen fazonokat aztán meg végképp. Nézni, ahogy lassan, de biztosan sarokba szorulnak. Ahogy megfosztatnak minden menekülőúttól, ahogyan ők is megfosztottak másokat a szabad akarattól. Némelyikük Imperiusszal kezdi, aztán elemészti a vágy, hogy saját erőből tegye szolgájává az áldozatait, varázslat nélkül. Mások en bloc ezzel az átokkal érik el, amit akarnak; ám akad olyan is, aki mintha maga lenne az átok. A legtöbben a közből pedig azt mondják, ők aztán be nem dőlnének ilyesminek. Nem értik meg, hogy ez ellen ugyanolyan képtelenség védekezni, mint amikor kimondják rád az igét.
- Na? Hogy állsz? - bökök a körülötte heverő dobozok, iratok felé, miközben odalépdelek a tálcához és hadonászok kicsit pálcámmal, töltve magamnak teát, amibe belekortyolok, majd fenekem asztalom szélének támasztom, miközben egy kis vajas süteményt mártogatok a meleg italba.

# # #
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. december 16. 10:15 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Szép vagy nem szép, megvonja a vállát. Tényleg az itt a legnagyobb baj, hogy rémesen kettős ez a szituáció. A nő is némileg meghasonlott, mert míg egyik fele hálás és felszabadult, a másikat gúzsba köti a gyilkosság ténye. Mert bármennyire is szépítjük, akárhogy polírozzuk önvédelemmé, egy ember halálát okozta akarva-akaratlanul. Az eleme önkéntelenül, mintha csak tudatalattijának kivetülése lett volna, közbelépett és megmentette, csak éppenséggel nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna.
- Nem mintha bárkinek bármi köze lenne ahhoz, hogy mit miért teszek. Különben sem beszélek erről senkinek, Ön pedig úgyis tudott róla, nem osztott, nem szorzott - végszónak tökéletes, így hát inkább az irathalmazra koncentrál és gyorsított tempóban kezd el pakolni, végül, mikor már eltűnne egy kupac, rájön, hogy a másik is ahhoz az egyhez tartozik. Ez az a pont, ahol mély levegőt vesz és elhatározza, hogy innentől varázsolni fog. Ha jobban belegondol, Anton sohasem mondta, hogy ne használhatná a pálcáját, így viszont könnyedén túllendülhet a feladat nagy részén. Épp előveszi, mikor érkezik felé a kérdés, hogy amúgy mi a stájsz.
- Rosszul, de büszkén - ennek egyébként a nem hivatalos formája a "szarul", de talán az igazgatóddal szemben nem engedsz meg magadnak ilyen hangnemet. Int a pálcájával, hogy a mellette lévő két dobozból kikerüljenek az iratok, majd ahogy látja, hogy mindegyik nagyjából ugyanazt tartalmazza, ABC rendbe rendezteti őket. Az a helyzet, hogy mivel úgysem kíváncsi arra, mi áll bennük, neki tényleg nem nagy érvágás, hogy nem látja. - Mondja csak, miért van itt ekkora kupi? Kriszpin olyan embernek tűnt, aki pedáns és mindent rendben tart maga körül. Kicsit meglep ez a káosz - körbemutat a szobán, miközben az elrendezett papírokat lassanként elhelyezi egyetlen dobozban és gondosan lezárja. Archiválás, pakolás, unalom, ez a mai napja, de ha már itt van, akkor beszélget. Hátha az új igi nem is olyan ijesztő, mint azt elsőre gondolnánk.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 21. 23:12 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

Elismerően bólogatok. Már az is valami, ha büszkén viseli.
- Igen, igen, ő olyan. Remek fickó. Igazán az - bólogatok, a felét már a teámba hümmögve. Ja vagy most nem a ki nyal be jobban az eddigi iginek versenyt tartjuk?
- Áh, hogy a káosz - emelkedik meg szemöldököm, ahogy megértem, mit akar tudni. Nem mintha ne lett volna egyértelmű és nem mintha ne jött volna le nekem elsőre is. Csak már megint ez a teátrális közjáték. Imádom. Ez teszi ki életem nagy részét. Úgyhogy, akinek a gyomra nem bírja a hullámvasutat, az rosszul jár ezzel a vidámparkkal, mert drágám, nálam erre az egyre ülhetsz fel.
- Ez én voltam - vigyorgok büszkén, még ki is húzva magam, mintha legalábbis a kölykömet dícsérte volna meg. Még sóhajtok is egy elégedettet, szinte meghatottan nézve körbe, mielőtt tovább kortyolnék.
- Különben, amint kész vagy, elhúzhatod a csíkot nyugodtan - tájékoztatom erről, koppanva rakva le kiürített bögrém a tálcára. Látom, belelendült most, hogy végre mágiát alkalmaz. Kijelentésem után már baktatok is vissza asztalom mögé. Hogy olyan ijesztő vagyok-e, mint elsőre tűnök? Nem és igen. Több időt velem töltve az emberek inkább idegesítőként tartanak számon, míg mások furamód megkedvelnek, méghozzá nagyon, ám végül így vagy úgy mind rájön, hogy különben tényleg ijesztő és veszélyes vagyok. Még a kedvesem szerint is cápa.
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. január 5. 18:40 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Anton reakciójára önkéntelenül elfintorodik. Ez az ember még a flegmánál is flegmább, ami alapvetően nem probléma, mert a nő is tud ám hasonlóképp viselkedni. Kár, hogy az igazgatójával nem emberkedne úgy, mint mondjuk Várffy-val, akit bármikor kiakaszt teljesen. Vagy elás nyakig az erdő mélyén. Részletkérdés.
- Óóó - nem mondanám, hogy meglepi. Az jobban fájt volna a lelkének, ha a kedvesnek és rendesnek hitt Kriszpin hagyja ezt maga után. Az viszont szinte már normális, hogy Anton nemes egyszerűséggel leszarja az itt uralkodó helyzeteket és még tetézi is. Nem azért, mert rossz lenne, egyszerűen csak tényleg nem érdekli - nem csak ez, más se nagyon. Ez az attitűd tud jó is lenni, meg rossz is. Ilyenkor például kifejezetten irritáló.
Megállás nélkül folytatja a munkát, mert tudja, ha megpihenne, sohasem látna neki ismét. Így szótlanul pakol, válogat és varázsol, mindig más sorrendben, ahogy épp kényelmes. Fogalma sincs, mióta van ott, vagy mennyi lehet jelenleg az idő, de nem is érdekli. A másodpercek számolásával sajnos a rend mértéke nem fog növekedni, ráadásul most képes elterelni gondolatait is.
- Akkor már nem sokáig maradok - biccent egyet és ugyanolyan elánnal folytatja. A percek lassan vánszorognak, neki pedig hirtelen már csak egyetlen rendezetlen doboza marad. El sem hiszi. Az eddigi őskáosz hirtelen múlt időbe kerül, mikor pedig az összes karton tetején fedő virít, hirtelen úrrá lesz rajta a végtelen fáradtság. Körbepillant, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg ennyi volt az egész, majd barna íriszeit az igazgatóra emeli. - Kész - ha további utasítást nem kap, akkor már csak egy hangrobbanás marad utána, ahogy elviharzik. Bőven elég volt ez a kis móka Antonnal.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium