36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. július 29. 16:43 | Link

Kriszpin és Álmos

Álmos mögött lép be az ajtón (avagy a hiányán), enyhén ráncolva a szemöldökét, miközben tekintetével az igazgatót keresi. Ha azt mondanánk, hogy az utóbbi napok pokolian fárasztóak voltak Bárcián számára, akkor még távolról sem közelítettük meg a mértéket eléggé ahhoz, hogy kellően átérezhető legyen. Egyre több a feszültség a gazdasági igazgató háza táján, mert nem elég, hogy leomlott a Levita tornya, ami nem csak mint gazdasági igazgatót, de mint a Levitások volt fejét is nagyon megérintette és megrémítette, de az élet egyéb területein is kezdi ellepni a... nos, a szar. Arról nem is beszélve, hogy mint utóbb kiderült, egy csomó Levitás szülő valahogy még mindig az ő nevére emlékszik, így az utóbbi napokban nem egy aggódó szülői levelet kapott, amit egyesével kellett Viviéknek átirányítgatnia. A lakrésze egy romhalmaz, mert a költözés közepén van, hol Bellánál alszik, hol fent a kastélyban, hol pakol, hol nem, de azért haladni is kéne. Mindeközben pedig próbálja kivenni az esküvőszervezésből a részét - mindezt úgy, hogy Kriszpinnek még mindig nem bírták kinyögni, mi a helyzet, mert két felnőtt ember láthatóan kevés egy ekkora feladatra - alkalomadtán pedig megóvni Tatit az idegbajtól, ami legalább akkora - ha nem nagyobb - kihívás, mint a Levita tornyot újjáépíteni úgy, hogy arra ne menjen rá a komplett éves költségvetés.
Szóval röviden és tömören, szegény kezdi elérni azt a pontot, amit jobb körökben csak úgy neveznek, hogy a töke kivan. Mert a hiedelmekkel ellentétben ő sem immunis ám a stresszre, csak máshol vannak a határai.
Most pedig a gondnok toppant be hozzá, egy terjedelmes listával arról, hogy mégis mi kellene a torony rendbehozatalához, Bercinek pedig volt szerencséje kiszámolni, mit is fog ez jelenteni rájuk nézve. Alig várta már - se -, hogy elkezdhesse ecsetelni Kriszpinnek, hogy az opcióik olyan csodálatos dolgokra terjednek ki, mint az átmeneti tandíjemelés, vagy helyette az összes további idei iskolai program költségvetésének a meghúzása, ami kevesebb programot, kevesebb dekorációt, kevésbé puccos lakomákat jelent. De az igazi poén ott kezdődik, hogy talán az életét is elkezdheti félteni akkor, amikor a szakköröknek, a kviddics-csapatoknak és a színjátszókörnek is el kell mesélnie, hogy idén egy darab új cuccot vagy felszerelést nem fognak tudni kapni. Mert nagyjából ezek a kilátások. Álmosra néz kissé idegesen, majd megtalálja most már Kriszpint is a pillantásával.
- Szia! Összeraktuk a Levita-torony felújítási projektjét, kicsit kéne beszélnünk róla, ráérsz most? - well, let's get the party started.
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 29. 21:33 | Link

Kriszpin és Berci


Megfordult már a fejében, hogy talán egy sör mellett valamivel kellemesebbnek tűnnének a témák, amikről a gazdasági igazgatóval kénytelen időnként eszmecseréket folytatni, ezen a mostanin viszont a világ összes söre sem segítene. Amikor megérkezett a bagoly a szabadsága kellős közepén, hogy vissza kellene jönnie, valami csupán régről ismert gyermeki naivitás ütötte fel nála a fejét, hogy azt remélte, bizonyára a navinések szórták tele csillámmal a folyosót eternifixet használva ragasztóként, aztán ez a nagy probléma, amíg minden elképzelését felül nem múlta mindaz, amit visszatérve látott. A Levitának egy egész tornyot sikerült tönkretenni, ezzel beírva magát a kis feketelistájára, lekörözve mind a Navinét, mind az Eridont, pedig ez nem ám egyszerű kihívás volt. Az volt az a pont is, amikor eldöntötte, hogy bár meglepő módon szereti a munkáját, ha itt még valamit tönkretesznek azok a kis mindentudók, pedig még ott a tojáshéj a hátsó felükön, akkor ő azonnali hatállyal mond fel. Ezt már Bercinek is ecsetelte egyébként, miután a károkat felmérve egy egész listával állított be, hogy mire lesz szükség. Ugyan azzal nincs gondja, hogy előadja, mit szeretne, és általában még elég meggyőző is tud lenni hozzá, mint például amikor előállt azzal, hogy ideje lecserélni a megviselt fáklyákat, mert még mindig olcsóbb mulatság, mint a felfüstölődött falak újrafestése, a porték esetleges renoválásáról nem is beszélve, ezúttal viszont némi elméleti síkon folytatott szkander - miből lehet és hogyan lefaragni -, hosszas latolgatás és még hosszabb számolgatások után arra jutottak, hogy ehhez bizony már Kriszpint sem ártana bevonni, olyan csillagászati összegről van szó még akkor is, ha a legolcsóbb minőségi alapanyagokat szerzik be és nem szórják csuklóból a pénzt hírneves márkákra, csak mert a név is fontos. Most nem zsebre dugott kézzel sétál, hanem az ujjperceit ropogtatva hajlítja be az ujjait, majd tárja szét őket újra és újra az oldala mellett, aztán pedig beérve mellkasa előtt fonja össze a karjait. Köszönésként biccent, nehezen érthető hellót mormolva.
- Mhm - dünnyögi amolyan megerősítésként mindarra reagálva, amit éppen a kérdésben Berci megfogalmazott. - És ehhez talán nem ártana, ha leülne - állapítja meg azért végül, gondolván, hogy mégiscsak egyszerűbb, mert ki tudja, hogyan reagál Kriszpin, ha meghallja, hány nulláról is van szó pontosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. július 29. 21:51 | Link

Bárcián és Álmos
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

Az irodám ablakpárkányán ülve olvasgatok éppen. Na nem valami kalandregényt vagy verseskötetet, hanem pár hivatalos iratot. Szemem sarkából látom a mozgolódást az előtérben, mikoris Pajkos boldogan felpattan a helyéről és farokcsóválva köszönti az érkezőket. Elolvasom még a bekezdést, ahol tartok és én is rájuk pillantok. Mosolyogva bólintok feléjük üdvözletként, aztán komolyabbá váló arccal hallgatom, miért is jöttek. Közben lehúzódom a párkányról és elengedem a dokumentumot a levegőben, ami szépen a helyére száll.
- Természetesen - vágom rá határozottan. Igazából sok a tennivalóm, de a Levita torony most elsőbbséget élvez nagyjából mindennel szemben. Ezek a bürokratikus borzalmak bőven várhatnak. Így alliterálva főleg.
- Akkor hát... foglaljunk helyet - intek pálcámmal, odahúzva a székeket az asztalom elé nekik, jómagam pedig leülök ide az ablak elé a sajátomba. Szinte tapintani lehet a kedves kollégák feszültségét. Úgy érzem, nem lesz egyszerű megoldani a torony kérdését. Miután leültem tehát, hátradőlök karosszékemben és szusszanok egyet. Kutyám abbahagyva a látogatók üdvözlését, most hozzám jön oda. Lenyúlok megsimogatni a fejét. Lemosolygok rá, aztán az urakra tekintek.
- Készen állok - közlöm eltökélten, majd kezeimet összefonom ölemben.
Halljuk!

###
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. július 29. 22:25 | Link

Urak

Hellyel kínálják, amit ő el is fogad, közvetlenül Álmos mellett és Kriszpinnel szemben. Ad egy gyors simogatást a kutyának miután leült, de bármennyire is jó haverok ők ketten, a babusgatása most - sajnos - nem élvez prioritást.
Lerak egy jó nagy mappát Kriszpin elé, a legtetejéről pedig levesz egy papírt - ez az összesítő, a többin pedig részletesebben is le vannak bontva külön a dolgok - aztán megfordítja, hogy Kriszpin is lássa és odatolja elé. A szám az alján, nos, nem valami szép. Pontosabban túl szép, szép nagy.
- Nos, a költségek kicsit az egekbe hágtak... A vége, ha csak átlagos minőségű alapanyagokat nézünk, magát a munkálatokat és a bájolók fizetését, ezenkívül a Levita újra-berendezését... Összesen 6000 galleon, 15 sarló és 440 knút - (kb. 68-69 millió forint - a szerk.) húzza végül alá a papír alján a számot, amit az imént fel is olvasott. Miután Kriszpinnek volt alkalma emésztgetni a számokat, elkezdi részletesebben is beavatni abba, hogy ez pontosan mit jelent.
- Ez úgy nagyjából az éves költségvetésünk duplája - sóhajt egy nagyot, mert lelki szemei előtt már megjelentek az éhező gyerekek és a rohadó kastély... Na jó, ez csak vicc volt - Nagyjából 2000 galleon állami támogatást tudunk rá igényelni, ha megkapjuk a maximumot, illetve a biztosításunk 3000-ig fedezi a költségeket, vagyis még több, mint ezer deficitben leszünk. Ezt meg kell próbálni az általános, éves állami hozzájárulásból kisakkozni, amit az extrákra szoktunk költeni, mert a tandíjakhoz nem nyúlhatunk, az a gyerekek lakhatása és étkezése, plusz a fizetések - folytatja, most már hevesen gesztikulálva hozzá, egyre élesebben ráncolva a szemöldökét, ahogyan a lényegre tér:
- Szóval a végzős bál, a kviddiccsel járó pluszköltségek, a szakkörök plusz igényei és a házprogramokra szánt pénz, biztos hogy mennek a levesbe - ... pontosabban a toronyba. Ezt már idáig is rossz volt elmondani, de még csak most jön a feketeleves:
- És imádkozzunk, hogy a minisztérium rendes lesz, mert ha nem kapjuk meg a maximum támogatást, akkor a tandíjakhoz is hozzá kell nyúlni átmenetileg, vagy a fizetésekhez, és mindkettő nagyon kellemetlen lenne - jegyzi meg még halkan, aztán ujjaival dobolni kezd az asztalon. Szóval úgy kábé ez a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. július 29. 22:57 | Link

A gyűlés
Kinézetem

Már a jövőévi tanévet tervezem, ezt persze nem a helyemen, hanem ideiglenesen a pszichológusi irodában, mert ott van külön kis helyiség, amit nem használnak, és így bezárkózhatok oda. És akkor veszem észre, hogy valami nagyon nagyon nem jó van benne. Gyorsan, mielőtt még túlságosan lefoglalt lenne minden és eldöntetett szaladok végig a folyosón a kis magassarkúmban. Nagyon régen nem húztam magassarkút, de vissza kell szoknom hozzá, és ha már magassarkú, akkor ugye nem lehet pólóban szaladgálni, szóval egészen olyan vagyok, mint a kertvárosi egyedülálló anyuka Tati előtti Tati. Már majdnem ott is vagyok, amikor Lewy elkapja a kezem, hogy most azonnal menjek vele, mert valamit látnom kell. Hát most őszintén, ki mer nemet mondani neki? Senki. Szóval elmegyek vele és meghallgatom a panaszát, vagyis azt, hogy az iskolai seprűk hulladékfának sem alkalmasak. Próbáljam csak ki. Én? Aki a saját lábamban is megbotlok. De nem, szerinte ki kell próbálnom. És én mit csinálok? Hát persze, hogy kipróbálom. Na ez az, amit úgy hívnak hogy hü-lye-ség.
Hogy miért? Mert valóban nem alkalmasak már hulladékfának sem, és pont, amelyiket kifogtam, még rángat is. Aztán amikor le akarok menni, fel indul el, majd megint le, és végül tiszta erővel neki a kastélynak. Na ez nem vicces. Összehúzva magam, a pálcámat szorítva próbálok olyan pajzsbűbájt eszközölni, amivel talán mindenkit megvédhetek, akiről nem is tudom, hogy ott van-e. Én meg leginkább az arcomat védem, mert hát, nő vagyok.
Ezzel a pajzsbűbájos-összehúzódással robbanok be a helyiségbe, és magam se tudom hogy miként, de sikerült csodálatos pontossággal Kriszpin ölében landolnom, a seprű meg a szekrénynek csapódva lehullik. Kicsit sem kínos, és kicsit sem ver a szívem úgy, mintha éppen most futottam volna le a marathont. Vannak problémáim, például, hogy a károk felmérése helyett olyanra figyeljek oda, hogy ne a popómat mutassam, se most, se akkor, ha mondjuk lehajolok, olyan sokat kivesz belőlem, hogy hajlamos vagyok nem észrevenni részleteket, mint például, hogy ott ül két férfi az igazgatónál. Vegyük hát akkor lazára, mintha mi sem történt volna, és én nem most zuhantam volna bele a főnököm ölébe. Átlagos, kellemes szellős napunk van.
- Bocsánat, hogy zavarom, megnéztem az ön által írt dátumokat, és nem lehetne elnapolni egy öt vagy hét nappal az európai igazgatók vendégül látását? Tudom, hogy én mondtam a dátumot, de az a helyzet, hogy az esküvőőő...
Oké, itt realizálom, hogy van még két ember rajtunk kívül a teremben, de odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam, kik is azok, de legalább felpattanok az igazgatóról, és a hosszú ő-zést igyekszem folytatni.
- je lesz egy nagyon közeli barátnőmnek, és hát olyanok vagyunk mintha lelki társak lennénk, és már a zenekar is igent mondott a fellépésre.
A végén már realizálom, hogy az egyik Berci, így végül is az utolsó taktus neki is szól, mert vártuk a visszajelzést, csak Maggie-ék akkor még nem tudtak mit mondani, amikor megkerestük őket. Mondjuk lehet, hogy szegény ezek után nem nagyon fogja fel, hogy mit is mondok. Balesetek olykor megtörténnek.
- Ja igen, és van egy pár eszköz, ami cserére szorulna, például az iskolai seprűk. Ez egy kicsit húzósabb lenne, seprűnként olyan 12 galleon körül mozog, de ezt a gazdasági igazgató úr jobban tudja.
Mindeközben, hogy ne kapjak szívrohamot, szegény kutyát simogatom úgy, mintha az életem múlna rajta, de kell valaki, akibe kapaszkodom, és bár nem nagyon megy az állatokkal való jó viszony Pajkossal már majdnem haverok vagyunk. Most meg vigyázok, hogy ne lépjen üvegszilánkba.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. július 29. 23:14
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. július 29. 23:54 | Link

Kriszpin, Berci és Tatiana


Helyet foglal ő is, ha már lehetséges, habár ő már nem óhajt a számoktól menten gutaütést kapni. Különben sem neki kell előteremteni, ráadásul Bercivel tényleg megpróbálták a lehető legolcsóbb keretet számolni ki, természetesen még ésszerűen, hogy ne az legyen belőle, hogy félév után magától is megomlik a torony, olyan munka kerül bele. Attól viszont egészen kicsit tart, hogy vajon Kriszpin hogyan fog reagálni, hiszen még ahhoz sem kell elefántnyi empátia, hogy tudja, már Berci sem éppen szobra a megtestesült nyugalomnak minden részlet tudatában. Kelletlenül bólogat azért, amikor elhangzanak azok a hatalmas számok.
- Meg van pár nagylelkű szülő is, aki adományoz időnként - teszi hozzá a listához kiegészítve mindazt, amit a gazdasági igazgató mond, habár fogalma sincs, hogy ebből például mekkora összegek folynak be. Azt tudja csak, hogy a nővére például a könyvtárnak adományozott nemrégiben közel háromszáz galleont, hogy új tankönyveket vegyenek. Kicsit össze is kaptak rajta, hogy ez még az anyja után maradt örökség és ölje inkább kutatásokba, mint fölösleges intézményes oktatásba, amiben Álmosnak nem igazán szokása hinni, hiszen mit nevel ki? Na vajon mit? Tornyot robbantó okostojásokat például. Pontosan ez hiányzik a társadalomnak. Tanonckodnának inkább az ilyenek valaki mellett valahol egy műhelyben, ahol leken a mester gond nélkül két nyaklevest is, nem csak egyet, ha nagyon szökdösik az ember. Ő is kapott a nagyapjától párat, amikor még élt az öreg, és nem szakadt bele, aztán a mostani diákokat meg a széltől is óvni kell, és tessék, ez az eredménye, hogy még csak rájuk sem szól senki, hiába van a szabályzat meg minden. Fel is húzza magát kicsit ezen a gondolatmeneten, hogy idegesen kezdi ültében fel-le mozgatni a jobb lábát, és csak akkor hagyja abba, amikor kinyílik az ajtó, és úgy robban be a titkárnő, hogy se lát-se hall. Mint valami ciklon. Végigsöpör a szobán, jó, hogy nem visz magával semmit közben, aztán már valami esküvőről beszél, meg seprűkről, miközben ők éppen azt tárgyalják, hogy a költségvetést kicsit újra kell számolni és megszorításokat kell eszközölni.
- Na, persze... még azt is - szólal meg a seprűket illetően, ha már szóba kerültek. - Akkor már a páncélok fényesítését is nem akarjuk erre az évre időzíteni? Igaz, hogy harminc galleonba simán belekerül egy, de belőlük legalább csak tizenkettő van. A fejetlenség folyosójának bűbájairól nem is beszélve, azt is évek óta csak tervezi mindenki, pedig egyszer kell rá embert fogadni - morogja cseppet sem kedvesen, merthogy ebből most azért a maga részéről nem hajlandó engedni, elvégre az ő fejét fogják megenni már akkor is, ha repedés keletkezik a falon, mert ő a gondnok.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. július 30. 23:17 | Link

Bárcián, Álmos és Oravecz kisasszony
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

Egy sóhajjal hajolok előre, magam elé húzva a mappát és hallgatva barátom magyarázatát. Bólogatva olvasom az iratot, követve tekintetemmel, amiket mutat, végül az összegre tekintek, amit aláhúz. Újabb sóhaj. Ez most mélyebb. Azonban nem túl bajterhes. Akármilyen derűlátó ember vagyok, szokásom felkészülni a legrosszabbra, hogy aztán kellemesen csalódjak. Ez most sincs másképp. Számítottam rá, hogy vastag összeg lesz a vége. Nem mondom, mikor elárulja, hogy az éves költségvetésünk duplája, azért felszalad kicsit a szemöldököm. Amennyire értek én a számokhoz, ez sokkal többet árul el nekem, mint maga az összeg.
Ismét hátradőlök a székemben, a karfára könyökölök és ujjaimmal számat dörzsölgetve figyelek Bárcián részletezésére, javaslataira. Néha kicsit mélyebb levegőt veszek és vonásaim el-elkomorulnak, mikor sorolja, mely költségeken kellene kurtítanunk. Végighallgatom őt és nem szólalok még meg egyből. Inkább Álmosra pillantok, akinek szintén akad is hozzáfűzni valója. Nagyot bólintok neki.
- Igen, szerintem első körben a kollégák elé kéne tárnunk ezt az összegzést és rákérdezni náluk, van-e valamilyen ötletük. Hátha tudnak olyat, akinek lehetőségében áll adományozni esetleg - nyitom tenyerem a gondnokunk felé, ahogy az ő javaslatához csatolom az én gondolatomat. Szavaim bár kicsit talán komolyabbak és nehezebbek, mint más tárgyalásokon szoktak, azonban összességében nem tűnök úgy, mint aki nagyon csüggedne. Nem is teszem, hiszen kétségem sincs afelől, hogy megoldjuk.
Mielőtt folytathatnám, részemről milyen megoldásokat és utakat tartok járhatónak, kedvenc irodavezetőm tornádóként söpör be a helyiségbe az ablakon át. Söpör, de tényleg. Pajkos összerezzen és kiiszkol az ajtón. Ahogy a hölgy az ölemben landol, teljesen reflexszerűen fonom köré karjaimat, mintegy óvva őt a további eséstől. Körbepillantok aztán gyorsan, végignézve a katasztrófa sújtotta övezeten. Végülis mostmár mindegy ennek a kastélynak, nem igaz? Törjünk be még pár ablakot és bontsunk le néhány falat! Igazából legjobb lenne szabadtéri tanodát nyitni. Üldögélnénk a plédeken a réten, ha meg leszakad az ég, megyünk a csárdába.
A berobbant Oravecz kisasszony, tetézve a helyzet abszurditását, rögtön eláraszt mindenféle fontos, halaszthatatlan megbeszélni valóval. Komolyan ezért tört be az ablakon? Kinézném belőle az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Mindig beviharzik, elmond nagyon sok mindent, aminek én a felét se jegyzem meg, a másik felét meg rábízom. De már megtanultam, jobb rögtön pár válasszal szolgálni neki, így még ebben a furcsa jelenetben is készen állok felelni a dátumokkal kapcsolatban, ám hirtelen bedob valamilyen esküvőt. Elengedem, ahogy felpattan rólam és olyan részleteket oszt meg a jeles alkalomról, amikről végképp nem tudom, miért tartoznak rám. Közben kutyusom visszamerészkedik és farokcsóválva jön üdvözölni a hölgyet.
- Felvenné, kérem? - intek neki Pajkossal kapcsolatban. Féltem én is az üvegszilánkoktól. Persze, nem csak őt, de ő van itt egyedül fedetlen lábbal. Felállok és elkezdem összegyűjteni a szilánkokat, körkörösen intve pálcámmal, aztán a szemetes felé irányítom őket, majd odalépek tönkretett ablakom elé, csípőre tett kézzel.
Mondja valaki, hogy az ilyen megbeszélések unalmasak.
- Nyugodtan elnapolhatjuk a vendégül látást. Ahogy az új eszközök kérdését is - állok neki megkésett, de koránt sem tört válaszaimnak, nézegetve a tájat üvegtelen ablakomon át. Végül megfordulok és Oravecz kisasszonyra tekintek.
- Miért nem az ajtón jött be? - teszem fel jogos kérdésem.

###
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. augusztus 11. 15:12 | Link

Levita torony ZRT.

Az adományokra nem is gondolt, ám erre a gondolatra bólint egy nagyot, bizakodó tekintettel, ahogyan arra is, hogy először érdemes volna a szülőkkel és a tanári karral megvitatni a dolgot, majd utána nyúlni kétségbeesetten a további tartalékokhoz. Azért - ha bizakodó is - továbbra is igyekszik optimista vagy pesszimista helyett inkább a realista vonalat képviselni, ahogyan általában szokta, és ahogyan egyébként - ha számokról és pénzekről van szó, főleg - ezt egyedül érdemes kezelni.
- Jó ötlet, akkor majd egy értekezletet ha mielőbb össze tudnánk hozni ezzel kapcsolatban, az jó lenne - néz itt Kriszpinre, elvégre az ilyesmit általában neki szokása összehívni. Lenne egy esedékes nem sokára amúgy is, amennyire tudja, tantestületi legalábbis, de nem tudja, hogy ő besétálhat-e egy ilyenre, vagy inkább tartanak neki egy külön alkalmat. Majd mindjárt kiderül.
Éppen erre várna, amikor egyszer csak, mielőtt még a válaszát megkaphatná, egyetlen menyasszonya robban be az ablakon, mindezek után egy pillanattal pedig már az esküvőről beszél. Bárcián aggodalmasan nézi végig a jelentet, időközben segítene szilánkot takarítani, de megelőzik, így csak a székébe szegezve próbálja át gondolni, Bella egytől-orbitálisig tartó skálán mennyire beszélt most hülyeségeket. Mert hát csak nem mondhatja, hogy a barátnője esküvője lesz, ha aztán egy hét múlva meg közlik, hogy ja amúgy az övék, meg úgy nem mellesleg egyébként azt is meg akarták kérdezni, hogy tarthatnák-e itt a birtokon. Biztosan állati okos pont ilyenkor hazudni. Számos érzelem fut végig a férfin, a legtapinthatóbb mind közül talán az idegesség, ezt pedig most kivételesen nagyon is jól kivehetően érzi. Még az sem kifejezetten tudja feldobni most, hogy a Magicbomb fellép végül. Pedig a lelke mélyén tudja, hogy ez azért nagyon boldog hír. Máshogy a zenének nem is lett volna értelme az egész bulin.
Nem sok kedve van lebuktatni Bella hazugságát, de hamar összerakja, hogy kivételesen muszáj lesz, mert különben hosszútávon csak még idiótább helyzetbe hozzák magukat vele, szóval megköszörüli a torkát, és Kriszpinnek intézi a következő szavait.
- Igazság szerint... A mi lagzink lesz, ha már így szó van róla. És már meg akartunk kérdezni, hogy engedélyedet adnád-e, hogy itt a birtokon tartsuk meg, csak aztán jött ez  rengeteg fennakadás... A menyasszonytáncból befolyó összeget Tati szívesen felajánlja a toronyra, igaz? - néz átható, félig-meddig a "ha már ezt eltoltad, legyél jó kislány" üzenetet közvetítő tekintettel egyetlen párjára. Ez most kínos, tudja tökéletesen, főleg Kriszpinnel szemben az, így kicsit sem oldja a továbbra sem túl fényes hangulatát.
- Álmos, kérlek - pillant közben oldalra a gondnokra, hátha sikerült kicsit kedvesebb hangnemet magára erőltetnie így a főnökével szemben ülve. Bírja a srácot, jóindulatúnak tűnik és borzasztóan értelmesnek, de a modora... Hát, legalább van hova fejlődnie, az is valami.
- Nem hinném, hogy lesz pénz most lecserélni a seprűket, de a folyosót tényleg meg kellene csinálni. Majd kérném a segítséged abban, hogy egy prioritási listát összeállítsunk a karbantartandó dolgokról még, jó? - pillant továbbra is a gondnok úrra (:DDD - a szerk.), aztán vissza a többiekre. Próbál konstruktív lenni, na nem mintha megkönnyítenék a dolgát.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. augusztus 11. 15:52 | Link

Férfiak.

- Hát...
... tal nem kezdünk mondatot, szóval össze is szorítom az ajkaimat, és helyette inkább Pajkost emelem fel, és nézem is meg gyorsan, hogy még csak véletlenül se legyen sérült egyik mancsa sem. Ő meg arcon nyal, remek egy kapcsolatunk van, és büszke is lehet rá, mert ő az egyetlen állat, akit tényleg fenntartások nélkül tudok kezelni. Eléggé nehéz természetem van, a múltkor Katival, az előkészítő papagájával vesztem össze, mert meg akart győzni, hogy ő nem papagáj. Na persze.
- Igazság szerint, én Mr. Bojarskival voltam, aztán felültem a seprűre, az megvadult, és hát most itt vagyok.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az ölébe pottyantam, mert ez számos szempontból is ciki, és majd egy jó öt év múlva tutira jót fogunk nevetni, de jelenleg Kriszpin a főnököm, én a titkárnője vagyok, szóval az ilyen klisés helyzetek eleve neccesek, aztán itt van Berci, akinek azt mondtam, hogy biztosítom a családneve fennmaradását, akinek ráadásul volt ügye a főnökömmel, akinek az ölében ültem és akkor még itt van Álmos is, aki mondjuk nekem mindig szimpatikus volt, vonzom a fura alakokat.
- Ha mondjuk tudnék ingyen seprűket szerezni, akkor azért jöhetnek?
Nem, fogalmam sincs, hogy honnan, de azért az arcom elég nagy ilyenkor, és mondjuk lehet, hogy Lewy-vel kiokoskodhatunk valamit ketten, aminek az lesz az eredménye, hogy lesznek új seprűk. Tudom, hogy a torony miatt most eléggé nagy a feszkó, és hát előbb ezt eleve a repüléstant oktató féllel diskuráltam volna meg, csak jött az ablak meg az öl, és igen, azért beszélek erről ennyit, mert nagyon-nagyon zavarban vagyok. Aztán meg valahogy kicsúszik az esküvő is, de szépen hárítok, aztán meg lebuktatnak. Csodás közös életünk bejelentését egy "ember, tényleg?!" fejjel koronázom meg, amit Bárciánra emelve hitelesítek. És abból, amit mond a végére a mimikám egy ilyen "Höh?" fejbe torkollik a dolog.
- Jó nagy banzáj lesz, meghívjuk rá az egész iskolát, és így csikarjuk ki belőlük a zsebpénzüket.
Persze nem gondolom komolyan, de tudhatják, hogy a humorom nem éppen az erősségem, ezért is javasolta a nővérem, hogy inkább jógázzak, állítólag ellazít és kiűzi azt, amitől olyan vagyok amilyen. Hát, nem.
- Nem baj, mi szerintem egyforma bunkók vagyunk.
Legyintek egyet, de azért nagyon jól esik, hogy a szépszemű a védelmébe vett, csak hát tényleg felesleges, elvégre valóban én voltam az, aki az ablakon át jött be. Nem mintha szándékos lett volna.
- Viszont azt hiszem, jobb, ha én mondjuk most csak úgy kisétálok.
Mert hát forró a talaj, szóval én most megpróbálok lelépni szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. augusztus 13. 22:32 | Link

Tatiana, Berci és Kriszpin


Azon már inkább nem is dohog, hogy ezt az ablakot is az ő dolga lesz rendbe hozni. Mondjuk úgy, hogy mindez teljes mértékben eltörpül a katasztrófa mellett, amit a Levita tornya nemrégiben elszenvedett, nem csak a kár mértékét, de munkába befektetett energiát és az árat tekintve is. Szinte már felejtős, annyira kevés. Hiszen a másik csillagászati összegre rúg és hetek munkája lesz, csak azért, mert valami átkozott tizenéves kis görcs - habár semmit nem tudni még erről, ő máris le merné fogadni - úgy gondolta, okosabb, mint valójában. Most repessen az örömtől, hogy az illető rájött, hogy nem így van? Összefonja inkább a karjait a mellkasa előtt, és Berci kérésére csak a szemöldöke emelkedik meg. Ennél többet mondani sem hajlandó. A reptan tanár elmehet melegebb éghajlatra, úgyis szinte minden diáknak van már saját seprűje ebben a nyamvadt iskolában, nem is érti, minek ide akkor még iskolai is. Hozzávetőlegesen van vagy öt szerencsétlen, aki nem engedheti meg magának, hogy megvegye a maga Tűzvillámát vagy Meteorját - pontosabban ahol a szülők ezt nem engedhetik meg -, na jó, ha nagylelkű, akkor van az hat is. Valamikor ez még amolyan követelmény is volt, legalábbis kviddicsjátékosoknál például határozottan tudja régebbi játékosoktól, hogy nem mindig volt ám egyenseprű. Persze, ez fair, de akkor is. Most egy kicsit ráér az, amikor éppen sátorban lakik egy háznyi diák a birtokon és ő határozottan félti a birtokot. Mondani viszont nem sok kedve van bármit is mondani, inkább bevágja a durcát amolyan felnőttesen, és hagyja, hadd égessék magukat azzal a többiek, hogy megtárgyalják, kinek is az esküvőjéről van szó. Őt aztán a legkevésbé sem érinti amúgy sem, és még annál kevésbé is érdekli ebben a pillanatban, a lelki szemei előtt ugyanis azon töpreng, hogyan lesz meg egyáltalán az az összeg, amire ehhez szükség van és esetleg le lehetne-e faragni még belőle valahol azon felül, amit már eddig is lefaragtak Bercivel.
- Talán a többi tornyot sem ártana alaposan ellenőrizni, nehogy hasonlóan kellemes meglepetések érjenek még a tanév vége előtt - közli végül még mindig morcosan, de azért bólogat is párat a kérés hallatán. - Jó, írhatunk egy listát, aztán meglátjuk, mire futja és mi az, ami amúgy is mellőzhető még egy ideig. A páncélokra például kidolgozhatok valami spéci tisztítóbűbájt, a seprűket pedig megnézhetné Vikohino is kezdetnek. Biztos karban tudja tartani, ami menthető, ami meg nem... hát csak ki tudunk eszközölni nála valami árengedményt a Hullócsillagban, úgyis minőségi seprűket készít - dünnyögi végül megadóan, mintegy békejobbként a nőnek, mert azért nincs baja vele, csak élből felcsattant arra, hogy ez aztán a prioritás.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. augusztus 17. 00:00 | Link

Bárcián, Álmos és Oravecz kisasszony
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

- Mindenképpen - bólogatok Bárciánnak az értekezlettel kapcsolatban és fel is jegyzem valahova a többi teendőmhöz, de ezt jól alá is húzom meg felkiáltójelet is rakok mellé. Egyelőre mindezt könnyen teszem, hiszen ekkor még senki nincs az ölemben. Ám aztán hamarosan lesz, majd ismét nem. Mivel azonban már nem ülök a székben, hanem az ablaknál állok, jobb is ez így.
- Ah - adom ki a megértés hangját és emelem meg dús szemöldököm egy bólntás közepette, ahogy az irodavezetőm elregéli, miért is nem az ajtót használta, ami pedig pont erre van kitalálva. De így már világos.
Egy sóhajjal hagyom ott tönkretett ablakomat és már ülnék is vissza a székembe, amikor Bárcián megvallja a színtiszta igazságot. Kezeim az asztallapon, tekintetem ráemelem és hallgatom a terveiket. Nem, ez nem igaz. A világon semmit nem hallok én onnantól kezdve, hogy az ő lagzijukról van szó. Csak nézem hármukat üres tekintettel, kinek-kinek bólogatok, nagyjából meggyőzően, és elér hozzám néhány szó seprűkről, prioritásokról, azonban zavaros gondolataim egy bizonyos esküvő körül kavarognak, amiről most hallok először.
- Összeházasodtok? - kérdezem nagyjából jellegtelen, enyhén csodálkozó hangon, Bárciánról Oravecz kisasszonyra nézve és vissza. Ennek a hírnek örülnöm kéne, azonban szerencsétlen érzés megrekedt bennem valahol mélyen belül, és inkább kellemetlenül, furcsán és zavartan vagyok. Talán még enyhén szomorúan meg dühösen is. Meg egy csipetnyit elárultan. Hiszen... az egyik, ha nem a legjobb barátomról és arról a munkatársamról van szó, akivel a napjaim nagy részét töltöm. Miért is nem tudhattam én róla, hogy megesküsznek? Vagy egyáltalán arról, hogy együtt vannak? Tisztában voltam vele, hogy nagyon közel állnak, de azt nem, hogy ennyire.
- Persze, jobb minél több megoldást felkutatni a seprűket illetően; a kastély további részének átvizsgálása pedig jó ötlet, már a Minisztériumból is tettek rá javaslatot. Lehet, küldenek is valakit - kezdek el azért akadozva reagálni néhány pontra, amik valahová a tudatalattimba elértek. Beszédem kissé olyan, mintha álmomból ébresztettek volna. Ujjaim végével egy ideig homlokomat masszírozom, szemeimet lehunyva tartva. Visszaülni pedig még mindig nem ültem vissza. Szerintem nem is fogok. Bárcián és Tatiana komolyan egybekelnek?

###
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. augusztus 20. 13:11 | Link

Levita torony ZRT.

Kínos. Talán ez a megfelelő szó, ami Bárcián jelenlegi helyzetét leírja, amint ott ül élete két fontos embere között, az egyik úgy néz rá, mintha éppen most közölte volna, hogy kecskévé operáltatja magát, a másik pedig... Hát úgy, mint aki rendkívül nagy rutinnal és tehetséggel leplezi, hogy rohadtul megbántották. Nem tudja eldönteni, hogy csak ő látja-e bele Kriszpin arckifejezésébe ezt, mert ettől tart, vagy tényleg ott van, de mintha a reakcióideje kicsit lassulna, a tekintete pedig ködösebb lenne. Bárhogyan is, sokkolni biztosan sikerült.
- Igen - nyög végül ki csak ennyit, nem éppen olyan fejjel, ahogyan az ilyen híreket közölni szokták. Inkább kicsit úgy, mintha meghalt volna valaki, de azért próbálnánk mosolyogni rajta. Utána többre alkalma sem marad, mert Bella kezd el beszélni, úgyhogy ennyiben is hagyja. Egészen addig, amíg ő meg úgy nem dönt, hogy egyszerűen csak kilép a helyzetből. Szegény Álmos egy időre ki is záródik a fejéből, jelenleg most inkább azzal van elfoglalva, hogy ne legyen - magához képest - iszonyatosan dühös Bellára, amiért kiborította a sz*rosbödönt, majd fogta is magát és távozott, itt hagyva Bercit a tartalmával és egy homokozólapáttal. Sok szerencsét, fiam. Még a lábával is dobolni kezd a padlón idegességében, ami pedig rá egyáltalán nem jellemző.
- Az nagyon szuper lenne, Álmos - néz rá elismerően, mert csupa jó és hasznos ötlettel áll elő. Ha a modorát nem nézzük, tényleg áldás amúgy ez a gyerek, mert ő is az a típus, aki kézben tudja tartani úgy is a dolgokat, ha nem rugdossa érte külön napi rendszerességgel az ember. Önálló felnőttből több kellene ide a Bagolykőbe. Mindeközben azonban az igazgatóra pillantgat aggódó tekintettel, aki talán kezd kicsit visszatérni közéjük, legalábbis a válaszából így lehet érezni.
- Van még valami, amit most meg kell beszélnünk? - néz végül a két férfira felváltva. Igen, most már menekülne. Bellával is le kell bonyolítania még egy beszélgetést erről az egészről, mert most úgy érzi, ez nem annyira van rendben. Ezt a felháborodottságot ízlelgeti kicsit, rég érzett már hasonlót - talán utoljára akkor, amikor betörtek a szobájába. Hát igen, ilyenek a nők. Még a nyugalom szobrából is üvöltő oroszlánt csinálnak, el sem kell venni őket, elég hozzá egy eljegyzés.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. augusztus 20. 13:49 | Link

Uraim

Felnőttnek lenni nehéz, meg tök szívás is. Nem az a nehéz benne, hogy gyereket szülsz, vagy bejársz dolgozni vagy igyekszel minden számlát időben befizetni és nem elfelejteni elmenni a korábban már említett gyerekért az óvodába, hanem vállalni a felelősséget. Nekem sosem kellett, miért is kellett volna, hiszen én voltam a nő, akit eltartottak, a nő, akinek csak az volt a dolga, hogy mindig pillogjon az urára. Ez nem egy olyan nagyon nehéz feladat. Most azonban, ahogy kilépünk az ajtón, bűntudatom támad. Nem sűrűn éreztem én még ezt, sőt, és az a legrosszabb, hogy éppen Bárcián miatt érzem ezt, pedig ő az egyetlen ember a világon, akit sosem akarnék megbántani.
- Figyelj pajtás, pihenj egy kicsit, jó?
Teszem be a kosarába a kutyust, és mintha értené is, mert nem jön ki, de nem ám. Én pedig, elővéve minden képességemet a lopakodás és a tárgyak fel nem borítása terén, osonok vissza olyan halkan, mintha valóban ott sem lennék. Azt mondtam, kimegyek, de nem lehetek kint, nem szabad most ott lennem. Nem érzem azt, amit a közelében érezni szoktam, sőt, a nyugodtság helyett most túlontúl nagy a feszültség az egész szobában. Remek módon időzítettem a dolgokat. Pedig esküszöm, nem így akartam.
A tenyereimet óvatosan a vállára helyezem, remélve, hogy nem lök el magától, és talán azt is remélve, hogy bár részben miattam ideges, talán egy kicsit enyhíteni tudom a frusztrációját. Fel kell nőnöm hozzá, mert ő más, mint a többiek, és most én is más vagyok, mert komolyan gondolom a dolgokat, igazán komolyan.
- A felettünk lévő szinten minden tanári szoba üres, hat, viszonylag nagy szoba. Az átvizsgálás és renoválás hosszú ideig tart, addig akár kialakíthatnánk ott is szállást nekik. A két középső szoba egybenyitásával klubhelyiséget, a két-két oldalsóval pedig halóhelyiségeket hozhatnánk létre. Tudom, hogy nem sok, de több, mint amiben most vannak.
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. augusztus 23. 22:07 | Link

Tatiana, Bárcián és Kriszpin


Egész felnőttesen morcul, ami azt illeti, legalábbis úgy érzi magáról, hiszen nem csapkodja itt az asztalt, hogy de hagyják már a seprűket a fenébe, arról nem is beszélve, hogy nem ráz senkit a gallérjánál fogva ugyanezzel az indokkal, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak magában morog, csenddel büntetve a többieket - nem mintha figyelnének, hiszen leköti őket a saját kis drámájuk a nagy drámában -, ám ezt szerencsére nem bírja sokáig, inkább megpróbál előállni valami konstruktív megoldással, amint lefutott az a pillanatnyi, avagy inkább ötperces pulykaméreg, ami az előbb teljes hirtelenséggel elöntötte. Azért még egy pillanatra megfordul a fejében, hogy némileg epésen közölje, hogy gratulál, de még mindig a toronyról van szó, hahó, amikor Kriszpin láthatóan fel sem fogja igazán, miről is beszél pontosan, csak bólogat, de inkább lenyeli az egészet egy kelletlen sóhaj kíséretében.
- Jól van, majd benyújtom írásban is a listát, amint kész van, aztán tárgyalhatunk róla, mit hol merre - dünnyögi, közben még mindig azért enyhén dacosan fonva össze a karjait a mellkasa előtt, ezzel igyekezve jelezni a maga részéről, hogy őneki ebbe nincs kedve belefolyni semmilyen szinten sem. Ő csakis a munka miatt van itt, az már nem dolga, hogy Kriszpint mekkora sokk érte, kell-e pszichológusi kezelés ehhez éveken keresztül aztán, mire kiheveri, vagy Berci nyugimágus létére mindjárt fel fog-e robbanni, esetleg Tatiana eldönti-e végre, mit is szeretne, menni, maradni, a kutyát babusgatni, mert az mennyivel egyszerűbb, satöbbi. Mindez... hát pattogatott kukoricát hozhatott volna, ha előre tudja. Kár, hogy a jóstehetség sosem volt az erőssége. Nem is tudja eldönteni, meglepő-e, hogy Tatiana hirtelen ötlettel áll elő a levitásokat illetően, ahelyett, hogy a helyzetet igyekezne tisztázni, de mindezt kicsit se bánja, tulajdonképpen még fel is szusszan tőle, hiszen visszatértek a lényegre.
- Nekem mindegy, de a bűbájokat ott is ellenőrizzük le, mert ha még valamit felrobbantanak azok a kis szörnyek, esküszöm, hogy azonnali hatállyal mondok fel. Egyébként a szertárokon azóta már van bűbáj, ami érzékeli, ha illetéktelen behatoló merészkedik be, mert nem tudom már, mire képesek - szólal meg hirtelen Tatiana felé pillantva egy vállvonást követően. A lakhatás megoldása már nem tartozik a munkakörébe, csak ha problémát okoznak vele, csakhogy pont ettől tart, hogy fognak, hiszen itt van rá a precedens. Vagyis volt, merthogy összedőlt, éppen az a baj. A gondolattól is idegesen fonja össze ujjait a tarkóján, miután tenyerével végigsimít rövid, drótszerű sörényén. - Pff, már nem bízom a levitásokban. Pedig azt hittem, nekik van eszük. Ilyet egy eridonostól vártam volna legfeljebb, mert azok már akkor elfelejtik, mit akartak, amikor még a gondolat végére se értek... de... chh, mindegy. Most már tudjuk, hogy egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium