36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 17. 00:46 | Link


- január 16. délután -
×××


Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége.
December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón.
Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 17. 20:34 | Link

Mrs. Liebhart
Kinézet

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 17. 22:39 | Link


- január 16. délután -
×××


A szokott izgatott türelmével volt most is átitatva a navinések feje, így még összekapta magát a tanáriban, addig sem tétlenkedett teljesen. Egyből feltolta a fehér meg piros poszt-it-eket Lewy asztallapjára, ha betéved, miben is kellene segíteni. Indítva onnan, hogy valaki a házvezetői irodában a legfelső polcra tette a jegyzőkönyveit a prefektusoknak. Gyanús neki az egyik mestertanonc fiú, de egyelőre nem tette ezt szóvá. Lehet csak a lengyel sztárkviddicses érezte magát odafent otthon. De beszámolt a manók lopkodásairól is, meg még ott hagyott egy olyat is, hogy reméli nem írta őt át még Reára a telefonjában. Mert bizony mióta a nevét érthető okokból kicsit máshogy használja, a szerettei egyik része nagyon mókásnak véli fennhangon mondani neki. Mondjuk, ami azt illeti szépen hangzik és szereti is ezt a jelenlegi dolgot.
Az igazgatói előtt toporogva azért pár emlék megrohanja a nőt, nem önszántából járt ide korábban, sőt, ha utána számol nagyjából háromszor a tizenkettő alkalomból. Mikor játékvezető lett, mikor lemondott és mikor házvezető. Most pedig ismét itt van, de nem lemondani tervez, kicsit más a dolog fekvése. Válasz híján beengedte magát az ajtón és éppen háttal találta a kolléganőjét, így kivárt, még ő is észreveszi.
- Semmi gond, szia - mondta mosolyogva és még legyintett is egyet ahogy körülnézett. Kriszpint nem látta sehol, sőt, igazából senki mást, így úgy tűnt éppen Tati lesz az embere. Lehet, hogy most illene magát furcsán érezni, de az egyetlen dolog, amit magában éppen megtalált az az öröm volt. Ez napok óta belé ragadt, lehet Pascal volt, a babájuk, vagy Maximus, vagy a kettő együtt. De volt.
- Azt hiszem, nem tudom, lehet ő írt, de megkaptam az új papírjaim, és változtak az adataim, amiket elméletileg át kellene írni hivatalosan itt is - mondta el, miért is jött, hogy aztán a táskájából kiemeljen egy mappát meg a tárcáját. Előbbiben kivonatok voltak, a házassági levél is, hogy nem más személy lett, csak új neve, illetve az új okmányai az utóbbiban.
- Ki kell valamit töltenem, vagy bediktálni? Fogalmam sincs mi a menete, legutóbb nem tudtam bejönni, akkor is csak bejöttek helyettem elintézni…
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 21. 17:29 | Link

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 21. 18:29 | Link


- január 16. délután -
×××


- Áh, értem. Nem tudtam, és igen. A nevem megváltozott a szünetben, mert férjhez mentem - közölte könnyedén, egészen széles mosollyal. Ő boldog volt ettől, bár furcsa volt ezt pont annak mesélni, aki ebben a cipőben járhatott évekkel korábban. Lassan átnyújtotta az utolsó papírokat is, amiket kértek tőle levélben, hogy legyenek nála, majd a táskát becsukva a pántba kapaszkodott két kézzel, a baljával kissé a jobbot takarva, ahogy beszéd közben a gyűrűt piszkálta az ujján. Nem volt ettől rossz érzése, pedig korábban akadtak gondjai a hasonló ékszerek viseléséből, sőt, szerette azt a kis cikeszt és a karikagyűrűt is. Egyszerűen néha elgondolkodott, biztosan jó helyre kerültek-e, megérdemli-e ennyi hercehurca után. De úgy döntött igen.
- Előfordul, a navinéből egy komplett ágy tűnt el a múlt hónapban, mikor visszaköltöztünk a portré incidens után… - grimaszolt Lucus, hogy aztán helyet foglaljon a nő mögött és kivárja a sorát. Nem sietett sehova, gondolta, hogy nem egy vagy két perc lesz az az idő, amit erre rá kell szánnia. Egyelőre amúgy is jobban aggódott amiatt, hogy a csapata egyik menedzsere vörös fejjel kivonult az irodából, mikor bement a saját képviselőjével közölni, hogy hát a szezon folytatására érkező mezeket javítani kéne. Nem egyszerű az élet a szponzorok világában, bár voltak, akik már egyből élték az eseményt és küldtek cipőt az új kis monogramjával ellátva, meg Frau Liebhart névre voltak kedvesek címezni, meg is lepték őt.
Közben figyelte Tatit, hallott már róla ezt-azt, az iskolában is, meg a teamen belül is, amiben mozgolódik jelenleg, talán mert ők régebben ismerik Maxit, így ezekről is jobban tudnak, de legtöbbször nem szeret a múltba belefolyni. A magáéban is lenne elég sepregetni való, ő csak ott van és támogatja Maxit bármit is szeretne kezdeni például a nemrégiben lelkeket megbolygató eseményekkel. Mert az, hogy van egy kislánya eléggé ilyen helyzet.
- Ühm, igen, akkor még itt tanított a nővérem és ő intézkedett. Még fiatal voltam és éppen elkezdődött a kviddicses karrierem, nem igazán volt ehhez is időm. Igen, bár inkább csak egy villám látogatás volt abba a világba… - vont vállat, mert nem igazán tudta másképpen kifejezni. Mást akartak, a volt navinés nagyon szerelmes lett, pedig mennyire utálta őt az elején! Aztán csak úgy követték egymást a dolgok, évek kellettek, hogy kikerüljön az egész hatásából, hiába nem tartott tovább pár hétnél. Már a házasság, mert Mihaellel még összekeveredett utána, csak aztán a férfi lelépett, Luca meg összezuhant és… hát nem volt jó véleménnyel semmiről, ami gyűrű, ruha, fogadalmak, hűség. De belépdelt a német és hopp.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 25. 14:04 | Link

Luca

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 25. 21:46 | Link


- január 16. délután -
×××


- Pontosan, és senki nem tud róla semmit azóta se. Persze orvosoltuk. De… kinek kell egy ágy?!
Az újdonsült feleség valahogy úgy volt az egész új név, új élet dologgal, hogy nem most lett ez ennyire friss. Lassan egy éve van jelen nagyon aktívan az életében Maximus, mint egy pár, vagy hát igazából addig a bizonyos igenig nem is tudja, kimondták-e valaha, hogy ők egy pár. Így, könnyedén, ebben a formában. Kimondatlanul vagy más módon, de egyértelműsítették ezt, Luca legalábbis biztosan. A legtöbb nyilatkozatban, ami a magánéletét feszegette, szeretett nevetgélve ilyenkor csak annyit mondani, hogy nincs egyedül eleinte. Utána viszont nem félt a nézőtérre bökni, hogy igen, kint vannak vele, miatta, bizony Maximillian az.
- Mihez képest - mondta nevetve, de aztán csak csendben figyelte, Tati hogyan boldogul a papírokkal. Ezt utoljára akkor hallotta, mikor valakinek elmesélte az első házasságát, és hogy akkor még csak 17 volt. Majd hozzátette, hogy de ennek már vagy hat éve. Csak? Csak bizony. De inkább már. Örül, hogy elmúlt ez az idő. - Bár tény, gyakrabban kérdezik tőlem, hol a gólya-lak, minthogy merre van a tanári.
Mondjuk ez a magassága okán játszik be a babaarca mellé, de oda se neki, elfér. Közben szóba került a korábbi ügye, amit nem vert soha nagyra, de akinek kellett, pontosan tudott mindent. Itt meg már úgy volt vele, hogy nincs értelme bármit titkolni, nem is szégyellte. Szerelmes volt. Mindegyik igennél.
- Ezt szeretném, a válás rossz dolog, de ez a kanyarban sincs - közölte mosolyogva. Nem tudta mennyire illő is ilyeneket pont egy volt feleség elé tolni, de ilyen az élet. Tudta, hogy semmi közük már Maxival egymáshoz, illetve éppen a férje szeretné, ha nem lenne, a másik félről nem tud nyilatkozni. Biztosan nehéz mindenkinek. Pontosan érezte, ha nem is akart érzelmekben vájkálni, hogy furcsa a szituáció, már az ok kiderülésekor az volt, aztán a kérdésre csak bizarr módon méregette a nő előtti papírt majd felkúszott a szemöldöke.
- Az utazgatást magam oldom meg, mert különböző országokból jutok be, változó mikor és honnan, nem volna olcsó megtéríteni. A navinén belül Lewyvel közösen használjuk az irodát, más nincs - ejtette a szavakat elgondolkodva aztán oldalra biccentve a fejét dobolt ujjaival a keresztbe vetett lábain.
- Tehát ha már képben van egy gyerek, be kellene jelenteni? - Meg eleve mi van, ha az ember nem tervezi, nem is értette a dolgot. Nem mellesleg nem voltak terveik. Mármint az, hogy feleség lesz egy hét leforgása alatt merült fel, dőlt el és valósult meg. - Ehhez az öt évhez számot kell mondani?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 25. 21:47
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 26. 20:15 | Link

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 27. 18:19 | Link


- január 16. délután -
×××


- Igen, én is tudom, mire lehet használni…de miért kellett elvinni? És… hogyan?
Már akkor is és most is értetlenül állt a dolog előtt, bár ebben az iskolában az sem lepné meg, ha emberek tűnnének el, alakulnának át, vagy hétfőn még tinilányok és Gréta a nevük, kedden éppen tinifiúsak és csak hívj „dzsinek”, szerdán meg már mehet a magántanulóság… mert. Hálát ad azért az égnek, hogy a saját házuk táján akkora gondok nincsenek, mint a hozzá eljutott infó például a rellonból. Ő nem szeretné az unipacit harapásra nevelni, senkinek nem lenne az jó.
- Igen, a személyim a homlokomra kéne néha ragasztani. El tudom képzelni, engem is ők vesznek körül, csak nekik ütőik és seprűik vannak - közölte nevetve, és valahol ez igen bizarr is volt. Ő szerette a közeget, azért is, mert hiába kellett volna az alkata, a külseje vagy a neme miatt óvni, edzésen pont ezek az állatok akarták néha szétkapni, ha egymás elleni csoportokban játszottak. Mondjuk élvezte, élvezi.
- Biztosan nem, sőt, igazából nekem se kerül semmibe hála a csapatnak meg a szponzoroknak, de ez részletkérdés. Igen, azt hiszem mielőtt jöttél, előtte pár hónappal vett fel engem Manda társ JV-nek, akkor íródott az első szerződésem a sulival.
Nem különösebben zavartatta magát Luca támogatásokon, leginkább azt sem nézte meg soha, mennyi is itt a fizetése, játékvezetőnek azért jött mert élvezte és kellett a hivatalos végzettségéhez, eleget keres, igazából amit itt kap, azt egyből a menhely számlájára küldik adomán címen, mindenki jól jár adózásilag is.
- Hát a babánk már három és fél hónapos, úgyhogy ez azt hiszem kicsit idejétmúlt. De Pascal igazán nem zavar vizet - vonta meg a vállát. Ha nagyon kell dolgozni és edzés van, akkor apukázik a kis tappancsos, egyébként meg mindig van megoldás, most úgysem szakad el tőle Luca, a menhelyre meg bármikor ki tud szökni a kastélyból. Nem tartozik nagy elszámolni valóval.
- Ühm, ami azt illeti nem tudok nyilatkozni erről, nem terveztünk előre direkt dolgokat. Az is lehet, hogy jövő héten leöl két gurkó - közöltem könnyedén, aztán viszont nevetnem kellet. - De, amit Lewyről mondtál, ha tehetné, a nekem járó ilyen szabadságot is kivenné, mint most a kispapásat. Szóval nem fogadnék…
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 28. 19:30 | Link

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 29. 16:11 | Link


- január 16. délután -
×××


Elgondolkodott az ágy kérdésén, és ha belegondol, hogy mikor ő volt diák, más volt a divat, de nagyjából mindig, minden ugyan oda tartott, nem lepődik meg. Ő nem lopott soha ágyat sehonnan, ő inkább beköltözött a rellonba az akkori férjéébe, illetve majdnem egy évvel később az akkor már volt férje cuccolt az övébe a navinébe. Igazából neki nem kéne az eltűnés felett pálcát törni, jobb is ha csendben marad. Csak bólogatott, hogy megérti, mert ő is, de ennyiben is hagyta.
- Meg, persze. Igen, az, szeretem, hogy biztos háttér van mögöttem a kviddicses szerződésemmel, így az iskolának se nagy cucc az egész és nekem sem kell aggódnom semmin - vonta meg a vállát, mintha ez ilyen egyértelmű lenne, pedig még ő is biztos benne, hogy nem mindenki van jó helyzetben. Ő mondjuk eleget is tett ezért, gyakorlatilag harmadikos volt, mikor mindent háttérbe kezdett szorítani ezért cserébe, beérett a munkája és öt év alatt oda jutott, ahova már elsőben elképzelte, hogy egyszer fog.
Tati gyerekvárós kérdése viszont kizökkentette, egyrészt, mert sok jót nem érzett maguk körül - nem akart bunkó lenni, és a másikat kellemetlen helyzetbe hozni, de ettől még érezte. Főleg valahol Pascal mesélje körül, ami rosszul is esett neki, hiszen miért lehetne gond egy négylábú, aki a légynek sem árt, picike és nagyon tud röfögni álmában. Egyéb nem is jut hirtelen eszébe, de nem is kell.
- Akkor Pascallal nem lesz gond, ugye? - érdeklődött a leglényegesebbről, aztán végül oda is figyelt, miket mondanak neki. - Igen, nagyon imádják ezt a család dolgot ahogy láttam eddig minden alkalommal. De ha mást nem, én szívesen felajánlom neki azt a szülős pihenőt, vagy mit… szülési szabadság? Nem tudom, hallottam Livtől, hogy van olyan - mondta kicsit összekavarodva a dolgok megnevezésében. Arra nem igen gondolt, hogy neki szüksége lenne ilyenre, vigyáz a karrierjére, mindennél jobban és abba nem mutatna jól, ha szezonokat kellene kihagynia, márpedig, ahogy látta Maját, hogy ő bizony már nem megy vissza a pályára elgondolkodott, hogy ez vajon vele is megtörténne?
- Reeendben, és köszönöm szépen, már csak két helyen van jelenésem emiatt - vette el a papírokat, aztán az első kettővel elég gyorsan haladt is, mielőtt felnézett volna.
- Eddig is a Rea volt az első nevem, csak nem igazán használtam, mert a család a Lucára szokott rá… az meg a németeknél sok dolgot sejtetne, de azt nem, hogy egy 155 cm magas nő Maxi felesége. De hivatalos papírokon Rea Luca Liebhart vagyok.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. január 29. 22:04
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 17:40 | Link

Lucus

- Persze, így azért lényegesen könnyebb. Szóval akkor én innen most szépen ezt a részt kihúzom, aztán ha valami nem jó, akkor remélem, majd csak akkor veszik észre, amikor az unokáinkat sétáltatjuk.
Akkor meg aztán senki sem szólhat be nekünk, mert bizony addigra már nyugdíjasok leszünk. Nézünk majd nagy ártatlan szemekkel, hogy nem értjük a problémát, hiszen ez nem volt gond a „mi időnkben”. És ha valaki mégis problémázik? Hát akkor majd eladjuk, hogy zizisek vagyunk. Én általában zizis vagyok, így azt hiszem, egész jól fog ez menni mondjuk hatvan év múlva is, addig meg még gyakorolok is.  
- Nem nehéz összeegyeztetni? Én is két területen mozgok, ha házon belül, és néha az egész folyosón mondogatom magamnak az elintézendőt, nehogy kimenjen a fejemből.
A termem pedig még csak nincs is a közelben, így néha még álmaimban is azt mondogatom, amit egész nap. Borzalmas tud lenni, de ez legyen a legnagyobb bajom, amíg Eszter megkap mindent, amit egy korabeli gyereknek meg kell kapnia, addig nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Viszont az, hogy a világ bármelyik pontján legyek, majd itt, majd megint máshol, azt nem tudom elképzelni. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna pro, bléma, de azt hiszem, öregszem és elkényelmesedtem.
- Pascallal? Nem, egyáltalán nem lesz semmi gond. Csak félreértettem hirtelen, azt hittem, hogy a közös gyereketek. Akkor megváltozott volna a szabadságaid száma is például.
Biztosítom kedvesen, egy kicsit magamat is korholva. Bár nem mutattam ki, hogy valójában mennyire nagyon meglepődtem, de úgy érzem, így sem volt jogos tőlem az a sok gondolat, főleg mivel a továbblépés szerintem teljesen természetes. Még mindig nem tudom felfogni ép elmével, hogy miért kellett például megbolygatni a jól bevált tényeket, vagyis, hogy Eszter egy Oravecz lány, akinek az apja hol küld egy csekket, hol nem. Egy hete éppen küldött, pár hónap után először. Én meg ott álltam a konyhában azzal a gondolattal, hogy visszaküldöm, megírom neki, hogy nincs gyereke, nem kell ezt tennie, de aztán Eszter szólt, hogy kell neki egy hercegnős jelmez a zsúrra, így szemrebbenés nélkül beváltottam. Szóval maga a tény, hogy házas, nem zavar, az sem, ha lesz egy halom gyerekük, hiszem, hogy Max jó apa lesz, de jelenleg nem érzem fairnek, hogy ezeket a belső zűröket csak nyelem és nyelem. Ha képes leszek a dns vizsgálaton felülkerekedni, akkor minden derűs lesz megint. Addig meg megtehetem, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog a rám mért teherrel.
- Szülési szabadság, de ha jól tudom, nem átruházható, pedig nagyon aranyosak, én is szívesen adnék neki extra szabit, de akkor levennék a fejem. De ha van egy jó érved, amivel meggyőzhető a főnök, akkor örömmel megyek veled kampányolni értük.
Ezt komolyan is gondolom, hiszen őszintén imádom az ő párosukat. Egyike azoknak, akiket őszintén tökéletesnek és csodálatosnak hiszek. Bármit megtennék azért, hogy segítsek nekik.
- Lehet, hogy Maxnak van egy furcsa gerjedelme erre a magasságra.
Mondom ki hangosan a gondolatomat, mert Luca és köztem talán ha két centi van. Nem akarom kimondani, de mire vissza tudnám nyelni a szavakat, addigra már kint is vannak, én meg elnevetem magam, mert szerintem tényleg vicces, hogy Max kétszer is százhatvan alá célzott.
- Igen, teljesen készen vagyunk. Ha valami nyűg jön még közben, akkor meg mindenképpen szólok.

Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 14. 20:32 | Link


- január 16. délután -
×××


A fiatal nő mindig úgy gondolta, hogy annyi papírral, amit ő valaha a klubnak és a szponzoroknak aláírt, egy életre előre biztosította magának a dolgait, tulajdonképpen, ha lennének gyerekei, még ők sem panaszkodhatnának a jövőjükre. Meg ha nem szó szerint vesszük minden menhelyi mancsos ennek a haszonélvező kis minikéje. Az összeset pont úgy tudja szeretni, mint mások a kisbabájuk. Vagyis hasonlót érzékel például Maján is, mint amivel ő tudja ezeket a kis szőrmókokat imádni.
- Megszoktam… tizenhat voltam, mikor elsőre lett nagyon sűrű ez az egész, mostanra már az a furcsa, ha csak egy valamire kell figyelnem és egy helyen lennem - vonta meg a vállát elmosolyodva. Belegondolt, hogy ha minden esetet, várost számba venne, amikor csak hopp, kiszakították az iskolai kötelességei, az otthon nyugalma vagy éppen egy fesztivál forgatagának közepéből, nem mindig volt jól vagy boldogan. Nehéz az volt, amikor annak ellenére, éppen miket élt át, is a kviddicset kellet legelőre tennie. Igen, a tizennyolcadik szülinapja előtt pedig már egészen ez jelentett mindent. Addigra annyi pofont viselt el, hogy kényszeresen is utazni, mozogni és változni vágyott. Menekült mindenből, ami állandó. Félt az elunástól, hogy őt unják el. Meg is történt ez részben, most meg mégis megint itt van, és kicsit olyan érzései vannak, mint 16 évesen. Maradna, szeretne és úgy érzi, van, ami legalább olyan fontos, mint a cikesz kergetése. Erre is pár napja ébredt rá igazán. Jobb későn, mint soha!
- Az is, ő a babakutyánk, ajándékba hozta Maxi karácsonyra - mesélte el neki nagyon széles és boldog mosollyal. Az volt a tappancsos tényétől, attól is, hogy nem olyan a német, akinek fogalma nincsen, mi is az egyetlen, amire talán vágyik az, akivel együtt van. Közben bólintott párat, nem mintha tisztában lenne ezzel a szabadságdologgal, mondjuk úgy, ha le is lép néha, megoldja fű alatt a helyettesítését. Mivel tárgya nincs, csak megfigyelő és házvezető elég jól csinálja.
- Hát pedig szerintem egy kispapa is nagyon fontos szerepet vállal, meg ő ilyen nagyon az, érted… pelenkázza Klarat, eteti, mesét mond… tudod, az a mindenes - magyarázta a végén már felnevetve, mert pontosan tudja, milyen abszurd lehet elképzelni egyébként annak, aki Lewyt elsősorban önmagának ismeri. Lucának a látvány is az volt, akkor is visongott jóformán, de örült neki, hogy ilyen jó minden. Ők már egy család, így van rendjén.
- Még az is lehet. De nem tudom, sosem tért ki a magasságomra - zárta le röviden, mert ami azt illeti ez olyan visszás volt. Persze, szoktak viccelgetni vele, a német is néha, de ilyen értelembe szerinte még nem fordult elő megjegyzés. Vagy nem vette észre! Közben minden alá volt írva, szép volt és új és furcsa is ez az egész. Még a kezére pillantott és a gyűrűkre, aztán visszaadta a papírokat.
- Jól van, szólj és bejövök, vagy nekem kell szólni? Bár nem hiszem, hogy bármi változik… nem vagyok otthon ebben…
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 15. 11:04 | Link

Lucus

- Tizenhat? Nem semmi.
Tizenhat évesen azt hiszem a legnagyobb pörgés az életemben Bárci volt, akinek a közelében az ember alapvetően olyan, mint egy beszívott lajhár. Nekem mondjuk még így is rendszeresen túlpörgésem van a közelében, de azért jóval inkább visszafogom magam.
- Csak nehogy az egészséged rovására menjen.
Én például már most is azt érzem,hogy néha kedvem lenne spontán meghalni, mert annyira elfáradok egy húzósabb hét végére. Ilyenkor jön elő az ugye, hogy kinek milyen tűrőképessége van, meg milyen területeken kell helyt állnia. Például ha magamat nézem, irodai munka, oktatás és egy gyerek, ez a három az, ami leszívja az energiáimat, és én még kismiska vagyok szemben egy kviddicsessel, vagy mondjuk egy olyan emberrel, akinek három-négy gyereke is van. A nővérem felnevelt már egyet, most van egy kisembere, akihez hozzájön egy újabb, én fogalmam sincs, hogy képes lennék-e erre, ez a fiatal nő pedig menhelyet vezet, kviddicsezik, házvezető és még Max is az életébe jött. Oké, utánanéztem, de az vesse rám az első követ, aki nem tette volna, főleg, ha a volt férjéről és a gyereke apjáról van szó. Jó tudni, hogy ki az, aki potenciálisan a gyerek közelében tartózkodhat hosszú távon.
- Ez nagyon aranyos tőle.
Erősítem meg a gondolatot egy mosollyal én is, majd a Lewy-s megjegyzésnél rajtam a sor, hogy bólogassak párat. Irigylem azt a lelkesedést, ami benne megvan, és kicsit irigykedek Majára is, hogy ilyen szerencsés férfit fogott ki, de elsődlegesen mindenképpen az öröm, ami jellemző, ha rájuk gondolok. Szerintem ők egy nagyon szuper páros, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól egymásra találtak, érzem, hogy őket senki és semmi sem szakíthatja szét. Aki meg mégis megpróbálja, annak egészen biztos, hogy még én sem kegyelmeznék.
- Szerintem keressük egymást. Nem hiszem amúgy, hogy ezt olyan sűrűn forgatja bárki is, de ha mégis, akkor lássa, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk belőle. Én általában itt vagyok, ha nem itt, akkor órán, de ha itt hagysz egy üzenetet, megtalállak.
Az aláírás után szépen be is fűzöm a változások bejelentését, és ha nincs több kérdése, akkor útjára engedem.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 15. 17:23 | Link


- január 16. délután -
×××


Kimondva még Lucának is furcsán hangzott ez az egész. Nyolc év elment úgy az életéből, hogy fel sem tűnt neki sokszor, mennyire képtelen is volt megmaradni vagy valami állandót tartani. Lassan három éve megvan a menhely, ez volt az első, ami fix helyet hozott neki, és valahol ez indította el abban is, hogy picit gondolja át az életét minden téren. Nem változott a hirtelen és spontán döntéseinek sokasága, egyszerűen más irányba indult meg.
- Azt hiszem még senkitől nem hallottam, hogy a heti négy-öt gurkók közti szálldosás mellett az egészségem féltik - közölte nevetve, ahogy az utolsó ilyen alkalom után kutatott fejben. Talán a korábbi csapatgyógyító jegyezte meg egyszer, az, akinek a löttyeire a haja is furcsán reagált. Mindenáron rá akarta fogni, hogy Luca szervezete nem stimmel és nem vele van a gond. Ha így lenne, Maximus kezelései se működnének, mégis túl jól is van, mióta rá bízta magát.
Felettébb lelkes a nő, mikor kutyákról van szó, az elmúlt pár hónapban meg különösen mikor Pascalról. Persze ennek is, mint mindennek van negatív oldala, okozott a picuri baleseteket, nevelgetni és terelni kell, nem beszélve, hogy szegény felváltva volt az előző hónapban anyátlan és apátlan. Senki nem élte ezt annyira otthon. De pontosan tudja, hogy tavaly Maja és Lewy is hasonlóan éreztek, kicsit meg is lepte. Már a jó értelemben, nem hitte, hogy megint eljut egyszer erre, hogy valakinek ennyire hiányolja a jelenlétét a közvetlen közeléből, hogy jobban érezze magát vele, mint a kviddiccsel. Ami nagy szó, hatalmas.
- Mindenképpen. Bárcián már nem itt dolgozik egyébként? Vagy saját irodája lett? - kérdezte még, de már éppen elpakolta a dolgait és állt is fel. Nem akarta feltartani a nőt és nem is kapcsolódott ide szorosan, de korábban a problémáival, azzal a kettővel őt kereste, vagyis inkább találta itt. Azzal meg nem igazán van ekkora kastélyban képben kinek és mi van, na meg hol.
- Köszönök mindent - mosolygott rá, ahogy a táskáját magához szorítva elindult kifelé, ha nem tartotta vissza, hogy hazamenjen a babakutyához és az apukájához, mert ma bizony még szabad.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium