36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 17. 18:01 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Csak a pontosság kedvéért: Oravecz kisasszonynak sikerült szabaddá tennie azt az időpontot a napirendemben. Vagyis hát ő már Béresné, viszont furcsa lenne állandóan így szólítgatni őt meg kérni tőle mindenfélét, ezért átálltam a Tatianara, a magázás viszont maradt. Lényeg a lényeg, nélküle azt se tudnám, hol áll a fejem. Általában vele is alig. Minden találkozóm, megbeszélésem, programom előtt rám szól bizonyos időközönként, hogy mindjárt következik. Ettől függetlenül általában belefeledkezem valamibe, végül pedig kapkodhatok. Szerencésebb, mikor simán várok valakit magamhoz, akkor egyszerűen félbehagyom, amin ügyködöm. Mint majd most nemsoká.
A 11-esem (ahogy az irodvezetőm hívja) korábban érkezik 11 óránál, mivel azonban jobbkezem pontosan tudja, hogy tökéletesen mindegy, most engedi-e be vagy pár perc múlva, így egy intéssel jelzi, fáradjon csak be. Ajtóm, amit tárva-nyitva szeretek tartani, természetesen most is becsukta magát. Szerintem méltánytalannak tartja, hogy nem használom őt arra, amire rendeltetett és hogy igazából elég volna nekem a félfája is, így önkényesen beteszi magát olykor. Mikor kopogtatnak, először fáradtan sóhajtok egyet, hiszen ilyenkor jövök csak rá, hogy akaratom ellenére be vagyok zárkózva.
- Szabad - szólok ki, félretéve az adag papírt és kilépek asztalom mögül, hogy az érkező elé állhassak. Pajkos már akkor felemelete a fejét kosara széléről, fülét hegyezve, amikor még csak kint beszélgetett a férfi Tatianaval, most pedig farokcsóválva figyel minket.
- Hercegh Kriszpin. Foglaljon helyet! - intek neki az asztalom előtti székre, én meg visszamegyek mögé a sajátomhoz. Kutyám csak nem bírja ki: felkel párnás fekhelyéről, odaballag Henrikhez és érdeklődve megszagolgatja, néz rá felfele.
Olvasok újságot, szeretek tájékozódni, nem csoda hát, hogy ismerős volt a férfi neve, mikor felmerült a jövő tanév új tanárjelöltjei között. Dimitri előljárt nálam már az érdekében, úgymond megpuhított kicsit. Nem mintha ne lennék amúgy is eléggé az. Rendben, igaz, ha olyasmiről van szó, ami fontos és amit védek, szikla lesz belőlem, márpedig az iskola pont ilyen dolog. Ám az ártatlanság vélelme is az. Csak azért, mert azt írta az újság és azt beszélik az emberek, attól még semmi sem készpénz. Más kérdés, hogy erről a közvélemény valamint a szülők is másként gondolkodnak. Erről majd később. Most hallgatom Ambrózy urat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 21. 19:55 | Link

Hercegh Kriszpin

Egy kissé még a férfit is meglepi, hogy Kriszpin mennyire nyugodt, mintha nem egy kellemetlen beszélgetést akarnának lefolytatni. Az igazgató higgadtsága sajnos nem feltétlenül ragad rá Henrikre, bár ő már úgyis tökélyre fejlesztette idegességének leplezését.
Helyet foglal és igyekszik visszaemlékezni arra, mit beszéltek meg Lillával. Hogyan kezdje, mit mondjon, szinte eltervezték az egészet és ezer meg egy végkimenetelt próbáltak el, mindenre felkészülve, most azonban úgy érzi, nem tudja, mit kellene mondania. Ha már egyszer ő kért időpontot, akkor viszont neki kell belevágnia, még akkor is, ha egyébként a vele szemben ülő tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is vannak itt. Így hát vesz egy mély levegőt és úgy dönt, ha meg sem próbálja, biztosan kudarcot vall. Nála jobban senki sem tudja, hogy ártatlan, éppen ezért felesleges úgy viselkednie, mintha szégyellné magát. Ettől persze a tény nem változik, hogy a róla kialakult kép milyen, de azon már változtatni úgysem tud. Itt a lehetőség, hogy élőben bizonyítsa, nem az az ember, akiről írnak.
- Nos, ahogy azt korábban is írtam, örömömre szolgálna, ha a Bagolykő falain belül taníthatnék Okkultizmust és fekete mágiát - igen erős kezdés, nem mondom, eléggé in medias res, de tegyük a szívünkre a kezünket: minek köntörfalazzon? Attól, hogy az időjárással indít sajnos nem változik majd meg beszélgetésük fő témája, csak elodázza azt, ami úgyis bekövetkezik. - A félreértések elkerülése végett: semmiképp sem arra kívánom megtanítani a tanulókat, miképp használják a fekete mágia ágait. Azonban utazásaim során rengetegszer tapasztaltam, hogy a tudatlanság és vakmerőség elegye tragédiához vezet - és ebben nem is hazudik. Megannyi gyermek olvas egy jó könyvet vagy lát egy érdekes filmet és úgy gondolja, meg kell próbálkoznia vele. Mondanom sem kell, mi ennek a vége. - Tudniuk kell, miért veszélyes és biztos forrásból kell tájékozódniuk ezekről, mielőtt olyasmibe vágnának bele, ami végzetes következményekkel járna. És persze nem elhanyagolható, hogy fel kell tudniuk ismerni, ha ilyesmivel van dolguk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 22. 22:45 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Nem szeretem a köntörfalazást. Az egyenességet szeretem. Nem a durvaságra gondolok meg a bunkóságra, hanem a tiszta, gyakran fájó őszinteségre. Ami azt illeti mondjuk, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fájt nekem az, ha valaki megmondta, ami van. Örülök tehát ennek a nyitásnak. Figyelmesen hallgatom, székemben hátradőlve ülvén, kezeim a karfán.
- Világos - reagálok arra, hogy nyilván nem úgy kell értelmezni a tárgyat, hogy ennek keretein belül szépen kinevelne egy csapat feketemágust. Bólogatok szavaira, nem egyszerűen figyelmesen, hanem egyetértően.
- Igen, elég meggyőző mindaz, amit olvastam - emelek fel egy dossziét az asztalról, az irományaival benne. Önéletrajz, kísérőlevél, tapasztalatai taglalása, ajánlások. Nem igazán fér hozzá kétség, hogy valóban szakemberrel van dolgom. Utánakérdezni is utánakérdeztettem Tatianaval, mint minden jövendőbeli tanerőnek és minden megerősítést nyert.
- Most halljunk azokról az olvasmányaimról is, amik nem a szakértelméről számoltak be - mosolygok rá, nem feltétlenül barátságosan, bár nem is barátságtalanul, inkább csak amolyan jelentékenyen, utalón. Hiszen tudja, mire célzok. Az újságok hasábjain megjelent vádakra. Úgy sejtem, ezeket különösen tisztázni szeretné. Vagyis különösképpen ezeket szeretné tisztázni. Meglehet, előre szaladtam kicsit, még nem tartott itt feltétlen a belső beszédében és most jött volna egy átvezetés vagy még valami más, tölteléktéma. Megkímélném ettől. Hallgatom.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 22. 23:12 | Link

Hercegh Kriszpin

Megkönnyebbül a ténytől, hogy Kriszpin nem kérdőjelezi meg a szándékait. Már csak azért is, mert nem igazán tudja, hogyan nyomatékosíthatná ennél is jobban azt, amit el akar mondani. Akkor mondjuk meglepődik - és ezt nem is leplezi -, mikor egy komplett dossziét mutat meg a férfi, hogy mit tud már Henrikről. Nem hülye, számított rá, hogy idővel a körmére néznek, elvégre igazgatóként nem engedheti meg magának, hogy veszélyes egyedeket eresszen az iskola falai közé, ez azért mégis valahol... Túlzásnak tűnik. Mégsem szól semmit, elvégre a kutakodás eredménye rá nézve pozitív.
- Ezt örömmel hallom - egy halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy szerényen biccent. Mert tényleg örül neki. Rengeteget dolgozott azért, hogy ide eljusson és néha nem árt a visszacsatolás, hogy jól tette. Ez a kis görbe azonban rögtön le is hervad arcáról és helyét komolyság váltja fel, mikor Kriszpin köntörfalazás nélkül tér a tárgyra. Erre is számított és őszintén? Annyiszor vallatták és kérdezgették az utóbbi időben, hogy tényleg meg se kottyan neki.
- Ha arra gondol, hogy megöltem a saját szüleimet, akkor továbbra sem tudok mondani annál többet, minthogy aljas rágalom. Sohasem kívánom azt az érzést senkinek, amit aznap átéltem - szemében látszik, hogy nem viccel. Nem néz oldalra, nem fordítja el fejét, mert ez az igazság. Őszinte. Ennyi vegzálás után bizonyára már rég megtört volna, ha ő lenne a tettes, vagy legalábbis ő így látja. - Arról tudtam, hogy a szüleim érdeklődnek a fekete mágia iránt, elvégre valóban egy feltérképezetlen területéről beszélünk a mágiának. Azonban sohasem gyakorolták és eszükbe sem jutott volna, hogy engem ilyesmire rávegyenek - nem túl hevesen, de lassan azért megrázza a fejét. Ha anyja és apja csak egy percig is úgy gondolták, hogy a fiuk élete veszélyben foroghat emiatt, nyilvánvaló, hogy nem kényszerítik vagy buzdítják ilyesmire. Túlságosan becsületes és jó emberek voltak ők, ezért is rejtély Henrik számára minden, ami a halálukkal kapcsolatos.
- Ami pedig azt illeti, hogy én magam használok fekete mágiát... Elismerem, hogy amikor Dél-Amerikában jártam, részt vettem nézőként egy törzsi vérmágia rituáléban. Azonban semmilyen módon nem voltam aktív részese és a fekete mágia egyetlen ágát sem gyakorlom. Megfelelő tanulópénz volt édesanyámék halála, nincs szükségem emlékeztetőre - a végén összepréseli ajkait. Megint a képek arról a napról. Vér mindenütt, maradványok, életnek nyoma sem volt a helyiségben. Az aurorok, a Minisztérium, mindenki ott sereglett, míg ő sokkos állapotban várt egy jelet. Egy jelet, hogy nem az történt, amiről suttognak.

¤¤¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 23. 23:24 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Nincs ebben semmi túlzás, minden tanerőjelöltről forgattam ilyen paksamétát. Nem kivételezett helyzett az övé, nem kell emiatt aggódnia. Bár szerintem ez a legkisebb, ami miatt most aggódik. Hamarosan rátérünk arra, ami miatt viszont már inkább.
Komoly arccal hallgatom, ahogy nekivág kifejtésének, közben mély levegőt szívok be. Belegondolnom is szörnyű egy ilyen helyzetbe. Abba, hogy az ember nem csak elveszti a szüleit, ám még őt is vádolják azzal, hogy kioltotta az életüket.
- Részvétem - nyilvánítom is ezt ki felé, amikor szünetet tart. Hogy ez azt jelentené, hogy hiszek az ártatlanságában? Nem, ezzel még nem azt akarom kifejezni. Csak azt, ami felmerült bennem. Őszintén sajnálom a veszteségét. Ezt pedig egyre inkább teszem, ahogy beszéde folytatása közben látni vélem rajta, tényleg mennyire megviselte. Bólintok, miután befejezte.
- Nézze... - veszem le róla szemem, körbepillantva az előttem heverő tömérdek papíron, miközben előrébb hajolok, kezeimet összekulcsolva az asztalon. Ismét rá emelem tekintetem.
- Engem hidegen hagy a látszat - vonok vállat.
- Nem érdekel, mi minek tűnik, ki miről mit vél, mit írnak az újságok és ki miért aggódik. Engem a tények, a szándékok és a tettek érdekelnek - nyújtom ki kezem és élével koppintok felsorolásom minden tagjánál az asztallapra, határozott kifejtésem közben.
- Ön nem vádlott. Nem folyik ön ellen eljárás és úgy tudom, nincsen bizonyíték és semmilyen alaposabb gyanúra okot adó tényező, ami alátámasztaná, hogy bármi köze lenne a történtekhez - fordítom fel tenyereimet. Pajkos közben visszaballagott már a kosarába és onnan pislog fel ránk, mintha csak tudná, milyen sorsdöntő beszélgetés folyik most itt.
- Ettől függetlenül érthető, ha sokaknak aggályai vannak. Nyilvánvalóan tisztában van vele, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felveszem önt hozzánk tanárnak - térek rá a saját véleményemről a köz véleményére és a köz véleményének következményeire, nem igazán szakítva meg a szemkontaktust. Hiszen még alig állhattam neki megfontolni a felkeresését, az újságok már megírták, hogy megint milyen balhéba fogok keveredni és keverem ezzel a tanodát. Nem mondom, ezeken bosszankodok mindig pár sort, főleg, hogy tudom, jönnek aztán a szülői levelek sorra, viszont soha nem voltam az a fajta, aki csak azért feladná az elveit és választana könnyebb utat, hogy jobb színben tűnjön fel.
- Viszont ez az én döntésem. Az én gondom - tisztázom, hogy nem arra akartam most buzdítani, hogy adjon nekem bármilyen garanciát. Mit is adhatna?
- De tudnia kell, hogy amennyiben felveszem, a hátamat semmiért nem tartom sem én és főleg nem az iskola. Amennyiben valóban ártatlan, mint ahogy én azt jelenleg tartom - hiszen nincs okom az ellenkezőjét hinni - és ami miatt valószínűleg esélyt fog kapni nálunk, úgy minden rendben lesz. Viszont, amint bármi megingat ebben, egy pillanatig sem fogok hezitálni, hogy elhatárolódjak öntől  - mutatok rá a velem szemben ülő férfira, viszont ez nem fenyegetés, szimplán csak nyílt lapokkal játszom. Az pedig, amit most lát tőlem, azt igazából sokan elképzelni se tudják rólam. Hiszen alapvetően egy végtelenül barátságos fickó vagyok, akit simán kenyérre lehet kenni. Viszont nem véletlenül osztottak anno a Rellon házba: nem kell a szomszédba mennem elszántságért, éleslátásért, sem magabiztosságért. Ami fontos nekem, azért ölre megyek. A Bagolykő pedig nyilvánvalóan az.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. augusztus 26. 20:45 | Link

Hercegh Kriszpin

Nem szokásom osztani az aggodalmaskodó emberek nézeteit. Főleg nem anyámét. Túl sokat parázik olyan dolgokon amiken nem kéne. Ez nem fog neki jót tenni hosszútávon. Viszont most bennem is megszólalt a vészharang. Tudom, hogy ha a mai kis beszélgetésem nem sikerül úgy, ahogy annak sikerülnie kéne, annak az esélyei, hogy szeptembertől évet kell ismételnem, vészesen megnőnek majd. Körülbelül úgy száz százalék környékére. Épp emiatt ismételgettem előre betanult szövegeket már napokkal ezelőtt is, hogy hitelesnek tűnjek, és ne csesszem el az egészet tudat alatt. Nem vagyok az az izgulós fajta, de talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy vagy ötször biztos leizzadtam, míg a kastélyba értem. Jó, nagy szerepet vállalt ebben a rettentő nagy meleg is, de akkor is.
Igyekeztem az alkalomhoz illően megjelenni, habár nem akartam a száraz, fülledt időjárás miatt túlöltözni sem. Így hát az öltönytől eltekintettem, de egy rövid ujjú ing, egy sima, hosszú, fekete nadrág és egy könnyed, nyári fehér zakó okésnak tűnt. Utam során a zakót végig kézben hoztam, már csak akkor öltöttem magamra, mikor a kastély déli szárnya földszinti, igazgatói iroda felé vezető folyosóján jártam.
Nem telt sok időmbe, míg megtaláltam a tárva nyílt ajtót, ami mögött az igazgatói rejlett. Még a bejáratnál leszólítottam egy velem szerintem egykorú diákot, aki mondhatni elég pontos útbaigazítást adott. Innen is köszönet neki. Vajon gyakran fogok vele találkozni, ha felvesznek? Biztos jó arc. Karórámra nézve, nyugodtan konstatáltam, hogy idő előtt két perccel érkeztem, így még belépés előtt szántam bő egy percet arra, hogy kifújjam magam, megigazítsam a hajamat, illetve, hogy átfussam a már jó ideje kezemben szorongatott papírokat. Csak a szokásos dolgok amiket elkérhet az ember az interjú során. Év végi bizonyítványok, igazolvány, meg egy kézzel írott referencia levél korábbi átváltoztatástan tanáromtól. Kedves hölgy volt. Nagyon szeretett és mérhetetlenül sok támogatást kaptam tőle. Észrevettem, hogy helyenként izzadtságfoltosak a papírok, gondolom attól, hogy az út során verejtékező kezemmel szorongattam őket. De who cares.
Szóval a lehető legösszeszedettebben beléptem a kis helyiségbe, bólintottam egyet a titkárságvezető felé, amolyan köszönésképpen, majd közelebb léptem. Tudattam vele, hogy ki vagyok, és, hogy elvileg az igazgatóhoz van mostanra időpontom, mire ő nagy mosollyal az arcán mutatott egy másik nyitva hagyott ajtó felé, jelezve, hogy arra vegyem az irányt. Ezúttal köszönet teljesen bólintottam, talán egy köszit is elmotyogtam és megközelítettem az ajtót.
Őszintén szólva ötletem sincs, hogy azért van-e nyitva az ajtó, mert számítottak rám, vagy inkább ez a szokás erre, de inkább nem kockáztattam meg, hogy bunkónak nézzen az úr, hogy csak úgy besétálok. Az ajtófélfán való kopogással adtam a tudtára, hogy megjöttem, amennyiben még nem vette volna észre.
- Jó napot - vendéglátóm egyből levághatta, hogy feszült vagyok, mert olyan elfojtott hangon köszöntem, hogy abban sem vagyok biztos, hogy érthető volt. - Khmm, szép napot!- Köszörülöm meg a torkom és köszönök ismét, ezúttal már hangosabban és sokkal érthetőbben.
Nem igazán néztem körbe, végig az igazgató úrra, az asztalára és az előtte lévő két bőrrel borított székre fókuszáltam. Nem akartam elterelni a figyelmemet, megkockáztatva vele, hogy elfelejtem a begyakorolt extra udvarias és meggyőző soraimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elbaltázzam ezt a lehetőségemet is. Néhány lépést követően már az asztal előtt is termek, az úr arcát fürkészve.
- Cameron Blanc, uram - nyújtok végül kezet, közben remélve, hogy tudja ki vagyok. Végül is már váltottam vele pár baglyot, és megbeszéltük hogy a mai napon, ebben az időpontban fogad. Azért elég gáz lenne, ha mégsem emlékezne. Nem tűnik túl idősnek, szóval nem kéne, hogy könnyen feledjen dolgokat. Meg hát végül is ez a dolga, hogy emlékezzen időpontokra, nem? Ah, biztos minden rendben lesz.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. augusztus 26. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 27. 14:45 | Link

Hercegh Kriszpin

A részvétnyilvánításra csak biccent egyet. Nyilván nem mondhatja azt, hogy hallotta már elégszer, őszintén és hamisan egyaránt, mert Kriszpin tényleg komolyan gondolja. Amúgy sem érdemes másokba fojtani ezt, hiszen ösztönös reakció, hogy a veszteségre részvéttel reagálunk. Így hát válasz nélkül hagyva a dolgot hallgatja végig a férfi mondandóját.
Erre számított. Ahogy hallgatja a férfit, egy pillanatig úgy érzi, elúszik minden esélye a tanításra vonatkozóan. Megérti Kriszpint és az érveit, a helyében ő is pontosan ugyanígy gondolkodna, ezért is próbált úgy beszélni, hogy felsorakoztatta magával szemben az összes ellenérvet. Az újságoknak hála ebből azért akadt pár... Végül azonban hiábavaló mindenféle aggodalma, mert az igazgató, bár rigorózus és ellentmondást nem tűrő, úgy tűnik meg fogja adni a lehetőséget, amire Henrik várt. Ő tudja, hogy ártatlan, ahogyan azt is, sohasem tenne olyasmit, ami a diákokat vagy bárkit veszélyeztetne.
- Ez teljesen érthető és köszönöm, hogy egyáltalán számításba vesz. Garanciát szavakkal nem lehet adni, ettől függetlenül biztosíthatom róla, hogy semmi olyasmit nem tennék, ami akár az itt lévők életét, akár az iskola jó hírét veszélyeztetné - persze a szavak nem számítanak, de a szándék bizony igenis fontos. Márpedig Henrikben más sem lakozik, csak jó szándék. Valószínűleg azon túl, hogy Kriszpin különbséget tud tenni igaz és hamis hírek között, illetve ismeri a tényeket, talán döntésében közrejátszik az is, hogy a férfi tényleg nyílt lapokkal játszik. Nem mismásolja el a dolgokat, nem mutat mást, mint ami ő maga. Mert tudja, hogy felesleges és, ha az igazgató csak megneszelné, hogy sunyul, rögtön repülhetne innen olyan messzire, hogy vissza se találna.
- Természetesen azon túl, hogy Ön lehetőséget biztosít számomra, szeretnék érdeklődni, hogy pontosan milyen anyagok benyújtására lenne szükség ahhoz, hogy a tantárgyat valóban megkaphassam? - az a helyzet, hogy hivatalosan tanári pályázat még nincs kiírva és, bár józan paraszti ésszel maga is ki tudja találni, mi kellhet, azért jobbnak véli konkrétan rákérdezni. Persze, amije eddig volt, azt referencia gyanánt elküldte Kriszpinnek, de valószínűleg a beadandó pályázat nem így épül fel.

¤¤¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 31. 20:30 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Az ajtóm tárva nyitva, mert azt szeretem, ha úgy van. Ettől függetlenül néha megmakacsolja magát és bevágódik, de az ajtók már csak ilyen önérzetesek. Éppen a bal oldali polcsor mellett féltérdelek. Keresek egy szakirodalmat. Mögöttem egy növény meg egy könyvállvány. Nem direkt, de jól elbújtam. A kopogásra és köszönésre bukkanok ki mögülök.
- Szervusz - üdvözlöm, pár kötettel a kezemben. Persze, ő az a fiú, aki elbeszélgetésre jött. Amennyire egyértelműen be van rezelve, akkor is sejteném, hogy ő az, ha előbb vagy később jött volna az egyeztetettnél. - Neked is! - kívánom én is azt, amit ő köszönésnek szánt. Lerakom a könyveket asztalomra, aztán már ragadhatom is meg a felém nyújtott kezet.
- Hercegh Kriszpin. Foglalj helyet, kérlek - intek is a székek felé mosolyogva, miközben igazítok kicsit barnás zakómon és leülök a sajátomban. Persze, hogy számítottam a jöttére, viszont nem, nem emlékeztem rá, hogy érkezik. Tatiana idézte eszembe, mint mindig mindent. Reggel is állandóan ismerteti velem a napi programomat, aztán nap közben is meg-megjelenik, hogy közölje, mi fog történni velem a következő percekben.
- Szóval szeretnél a Bagolykőbe járni... - hozom tudtára barátságos hangon, hogy képben vagyok azzal kapcsolatban, miért fáradt ide. Ezután viszont nem teszek egyebet, mind türelmesen, csöndben várom, hogy felszálljon erre a vonatra, amit begördítettem elé. Övé a sínpálya! Figyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 31. 20:50 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az asztalomnál

Lehet, hogy nem garancia egy adott szó valakitől, aki körül ennyi gyanús esemény történik, viszont jelenleg másunk sem lehet. Amint pedig mondtam, az én szememben ártatlan, mert nem bizonyosodott az ellenkezője. Bólintok hát neki. Nem azért, mert hiszek neki. Igazgatóként nem engedek meg magamnak ilyen luxust. Csak arra bólintok, hogy értékelem, amit mond és hogy remélem, mindez valóban így lesz. Más kérdés, hogy sokfelé jártam a világban és sokakkal találkoztam, jól ismerem már, hogyan ismerjek fel egy gaztevőt, benne pedig nem ismerek ilyen személyre.
- A nagy részét benyújtotta - teszem kezem az általa küldött papírokra.
- A többiről az irodavezetőm ad Önnek egy tájékoztatást, benne a követelményekkel, határidőkkel - bólogatok, hiszen bár nekiállhatnék taglalni, miket kérünk, a szó elszáll, az írás nem marad, meg én úgysem tudom olyan összeszedetten elé tárni, mint ahogy az feketén-fehéren ott szerepel.
- Minden esetre értékelem, hogy felkeresett és igazán érdekesnek találom a tárgyát. Szóval bár nem mondhatok még semmit biztosra, én reményteljes vagyok az elkövetkezőkkel kapcsolatban - mosolyodom el, bíztatóan figyelve őt, ám ahogy jeleztem felé, nem szabad ezt kőbe vésettnek vetnie még. Az a helyzet, egyébként is sok minden átalakul most év elejével, lesznek szokásos tanári és tárgyi változások, meg nem csak azok... úgyhogy jogomban sem igazán áll ígérni bármit vagy csak úgy dönteni. A lényeg, hogy szeretném éreztetni vele, hogy kifizetődő az, ahogy elém állt mindezzel.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 09:48 | Link

Hercegh Kriszpin

Valamelyest megnyugtató tény, hogy kellően impozáns anyagot sikerült összeszednie, amely nagyjából-egészéből lefedi az alapkövetelményeket. Így hát Kriszpin mondandójára csak biccent és így, hogy érzi, a megbeszélés a végéhez ért, szinte hallja aláhullni a sziklákat. Megkönnyebbült. Kár is tagadnia, be volt rezelve, mert rengeteg dolog függött ettől a találkozótól, ami ha nem is kitörő sikerrel, de lényegesen pozitívabban zárul, mint amire számított.
- Köszönöm a lehetőséget és, hogy fogadott. Számomra megtiszteltetés - végre képes őszintén elmosolyodni ő is, vállai kiengednek és láthatóan lazábbá válik. Mivel érzi, hogy innentől kezdve nincs már mit mondjon és a továbbiakat úgyis az irodavezetővel kell elintéznie, így feláll és kezet nyújt az igazgatónak. - Még egyszer köszönöm, örültem a szerencsének - kezet fognak és a férfi még elkíséri az ajtóig, ahol elválnak útjaik.
Egyébként az irodavezető legalább olyan készséges, mint Kriszpin volt, átnyújtja az anyagokat, sőt, ő már át is nézte, mi hiányzik még a pályázat teljességéhez és bejelölte azokat a pontokat Henrik számára. Úgy érzi, jól döntött, hogy ide jelentkezett és a Bagolykövet nézte ki magának, hogy az évek alatt megszerzett tudását átadhassa. Persze hatalmas kérdés, hogy végül a tárgyát elfogadják-e és milyen sikerességgel fogja tudni megfékezni a jövendőbeli baleseteket néhány elméleti órával, de hiszi, hogy a következmények tudatában a diákok kétszer is átgondolják, mitévők legyenek egy adott szituációban. Amikor végeznek, elindul hazafelé és végre, hosszú idő óta először tényleg őszinte mosoly ül arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 20. 17:28 | Link

Hercegh Kriszpin

Mikor a kézfogás megtörténik, rögtön helyet is foglalok az asztal előtt található két bőrüléses szék egyikén. Behúzom magam alatt és néhány fokkal arrébb fordítom, hogy pontosan szemben találjam magammal vendéglátómmal. Igyekszem nyugodt maradni, valahogyan az önbizalom látszatát fenntartani, bár aligha sikerül ez. Nem szoktam ennyire izgulni.
- Így van - felelem egy gyors bólintás kíséretében. Nem is tudja mennyire szeretném ezt. Mennyire szeretnék nem évet ismételni, és ide, Magyarországra menekülni, ahol talán nem figyelik minden tettemet, mintha valami terrorista lennék. Nem azt mondom, otthon igyekeztem ignorálni ezt, de valamilyen szinten mégis frusztrált, hogy fekete bárányként kezelnek. Jogosan, mondjuk.
- Hoztam magammal pár iratot, múlt évi bizonyítványok, amik remélhetőleg elég meggyőzőek. - Damn, ritka rosszul hangozhatott a mondat második fele. Csak úgy csöpögött belőle a bizonytalanság. Mindenesetre Hercegh úr elé csúsztatom a papírokat, számszerint kettőt; tavalyit és tavalyelőttit. Az igazolványt, illetve a levelet magamnál tartom, nem hiszem, hogy kíváncsi lenne egy idős hölgy elfogult véleményére rólam, mint a kedvenc diákjáról. Nem tudom, hogy volt-e értelme magammal hoznom, de már mindegy.
- Örülnék, ha még tanév vége előtt tudnék kezdeni, szándékozom felkészülni és megírni a vizsgákat - teszem még hozzá, picit zavartan. Nem igazán tudom, hogy mi mást tudnék mondani ami érdekelheti. Gondoltám rá, hogy megemlítem, hogy jártam már a Leuuw Mágusképzőnél is, bár az ötletet végül elvetettem, az ott ért sikertelenség véget. Nem hiszem, hogy imponálónak találná bárki is, ha azzal dicsekednék, hogy egy iskolából kicsaptak, a másikba meg fel sem vettek. Reméljük a harmadik ezúttal pozítivabban fog végződni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. szeptember 27. 20:45 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Izgul rendesen a fiatalember. Igyekszem ezen enyhíteni szokásos, kedves viselkedésemmel. Hálás bólintással veszem át az iratokat, amelyek egyébként emlékeztetőnek is jók. Szörnyen össze tudom keverni a különféle megkereséseket, kérvényeket, viszont ha tudok hozzájuk társítani még pár dolgot, lassan összeáll a kép. Nála a név mellé az iskolája meg a berezeltsége, ezekből jön össze, ő melyik delikvens is. Elismerően bólogatok, miután átvettem a bizonyítványokat és nekiálltam fellapozni. Szép eredmények.
- Azokat is nekem szánod? - bökök aztán fejemmel arra a néhány papírosra, amit tovább szorongat. Szívesen veszem, ha van még mit mutatnia nekem.
- Igazából kapóra is jön ez az év vége neked. Úgy értem, a vizsgaidőszak miatt elég hamar kiderülhet, mit tudsz - magyarázom meg, miért mondom ezt. Bár az is igaz, mint azt a mellékelt ábra mutatja, nem tanulási gondjai voltak sohasem. Egészen más jellegűek. Igen, tudomásom van róluk.
- Mondjuk nem pont attól félek, hogy ne mennél át jó eredményekkel - árulom is el, mi jár a fejemben, miközben visszacsúsztatom neki a bemutatott okmányokat, majd hátradőlök és mélyen a szemébe nézek.
- Inkább mesélj arról, mi változott? Miért nem fogsz többé muglik előtt varázsolni? - érdeklődök indokairól, arcomon nyugodt mosollyal, miközben tényként kezelem, hogy nem fog többé ilyesmit tenni. Hiszen, ha nem így lenne, nem lenne miről beszélnünk. Ugye van miről beszélnünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 27. 21:28 | Link

Hercegh Kriszpin

Míg Hercegh úr az elé tett papírokat ellenőrzi bőven van időm körülnézni a szobán. Úgy vélem a helyiség rendkívül jól leírja milyen ember a "tulajdonosa". Rengeteg könyvespolc, irdatlan mennyiségű könyvvel megpakolva, sötét, fa bútorok, pár festmény a szoba falain. Le se tudná tagadni ennek láttán az úr, hogy egy viszonylag fontos szerepet tölt be valahol. Jelen esetben egy iskolában. Emellett talán bátran kimondhatom, hogy empatikus is, abból adódóan, ahogy próbálja fenntartani egy minden problémától mentes, nyugodt beszélgetés látszatát. Csak én nem vagyok partner ebben az enyhén remegő kezemmel, kiszáradt ajkaimmal és verejtékező arcommal. Még mindig izgulok, igen.
- Khm, igen - köszörülöm meg a torkomat és nyújtom felé az igazolványomat. - Ez nem tudom mennyire releváns - mutatom fel a kezemben tartott borítékot is, aminek egyik éle már jócskán gyűrött, köszönhetően kezeimnek amik nem találtak jobb célpontot feszültségem levezetésére. - Csak egy levél egy korábbi tanáromtól. Néhány túlzottan elfogult szó rólam és, hogy miért éri meg magának ha a diákjai közt tudhat. - Igen, ez egy vicc akart lenni. Legalább a humorérzékem kezd vissza jönni, ki tudja, hogy szerencsémre, vagy sem. Leteszem azt is az asztalra, így amennyiben az igazgató úr szeretné, el tudja venni és átfutni annak sorait.
Két heves bólintással adom tudtára, hogy egyetértek mindkét állításával. Elsősorban ha most megbuknék, akkor fény derül arra, hogy mennyire jó döntés megtartani engem. Másodsorban viszont mindketten tudjuk, hogy őneki nem feltétlen az eredményeimről kell aggódnia. Jól tudja mi miatt vagyok itt, és jól tudja mi a véleménye rólam a Francia Minisztériumnak.
- Tudja nem szeretném eldobni a jövőmet. Tanulni szeretnék, később talán tanítani. Átváltoztatástant - adom elő jól betanult és remélhetőleg meggyőző szövegemet. Habár valójában nem áll tőlem távol maga a tantárgy, nem hiszem, hogy szeretnék több időt tölteni egy tanintézményben a kelleténél. Márpedig tanárként ez aligha kivitelezhető.
- Ezt az egész... - kezeimmel gesztikulálva jelzem, hogy keresem a megfelelő szót a mondatom folytatásához - ...mizériát szeretném már a hátam mögött tudni. Szeretném ha már csak a múlt lenne. És úgy gondolom a Bagolykő az első lépés ehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. szeptember 27. 22:15 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Megkapom a többi irományt is. Megemelem a szemöldököm. Már hogy ne lenne releváns egy tanárkolléga ajánlólevele? Engem sokkal jobban érdekel ez, mint a vizsgaeredmények betűjelzései. Kinyitom és közben egy játékbe belemenően elismerő, viccet értő mosoly erősődik meg arcomon. Na lássuk csak! Belefeledkezem kicsit a helyes, magasztaló sorokba.
Lerakom aztán, visszaadva neki ezt is, hallgatva válaszát. Picikét összeszűkítem a szemem a kis beszéde közben. Nem mondhatnám, hogy hiszek neki. Simlisnek tűnik nekem. Már csak a tipikus szavai miatt is. Viszont én nem vagyok a testbeszéd tudora, mint a hamarosan engem váltó utódom. Vele bajban lesz, ha ez most tényleg csak valami előadás. Velem viszont szerencséje van. Mert ugyan megvannak a kételyeim, viszont mindig győz bennem az, hogy esélyt adjak, ha módomban áll. Most abban áll.
- Úgy legyen - bólintok egy nagyot, elszélesedő mosollyal.
- Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanoda diákjai közt! - emelkedem fel a székemből és kezet nyújtok neki. Magamhoz veszek egy papírt, pennát ragadok és írok egy keveset rá. Engedélyezem a felvételi eljárás megkezdését.
- Ezt add oda a hölgynek! - intek irodavezetőm asztala felé odakint.
- Vele mindent elintéztek - kacsintok rá, miközben átnyújtom neki a dokumentumot, aztán visszaegyenesedem az asztal fölé hajoltságból és már állva is maradok. Ha nincsen egyéb, én elengedem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 28. 00:03 | Link

Hercegh Kriszpin

Talán mégsem fogtam annyira mellé az enyhén erőltetett viccemmel, legalábbis ezt tudom levonni vendéglátóm mosolyából. Az elmúlt néhány perc során most először érzem úgy, hogy jól áll a szénám. Viszonylag. Meglep, hogy érdekli egy ilyen levél, hisz a történetem feketén-fehéren le volt írva több lapban is, ő is tudja, ki ül előtte. Bár nem látok a fejébe, ki tudja mi érdekli őt ilyenkor.
Hatalmas nagy megkönnyebbülést érzek, mikor Hercegh úr rábólint a dologra. Hirtelen megszólalni sem tudok, csak szélesre húzom a mosolyomat, úgy állok fel a székemből és rázok kezet vele immáron másodszor. Ez a kézfogás sokkal több életet, örömöt és még inkább felszabadultságot tükrözött, mint amelyikkel a beszélgetést kezdeményeztem. Egyszerre szállt le a vállamról minden teher és hirtelen már csak azon járt a fejem mit kezdek ezután. Már ma aludjak itt, vagy még menjek vissza Budanekeresdre apám lakásába, elújságolni neki a jó hírt?
- Köszönöm - bököm ki végül, miközben szedem össze a papírjaimat. Megigazítom arcomba zúdult hajtincseimet, míg ő nekilát írni valamit egy darab papírra. Figyelmesen nézek rá, mikor feltekint a keze ügyéből és fejemmel követem amerre a kezével mutat.
- Rendben - bólintok, s veszem el az általa nyújtott papírlapot. Mosolyom még mindig nem tűnt el az arcomról, nem is bánom, az ég világon semmit sem bánok most már. Az igazgató bizonyára még nem látott valakit aki tényleg ennyire örülhetett, hogy az ő tanintézményébe járhat.
- Köszönöm még egyszer. Viszlát! - Intek és azzal a mozdulattal lépek is az ajtó irányába. Kint ismételten mosollyal köszöntöm a titkárságvezető hölgyet s nyújtom felé az immáron igazgatóm által írt jegyzetet. Veszek egy mély levegőt, szóval mostantól itt, Magyarországon tanulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. október 28. 12:48 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Nem gondolta volna, hogy a Robival való összetűzése odáig fajul, hogy büntetőmunkát kapjon, ráadásul az igazgató mellett. Pedig Anton bá mekkorát nevetett volna, ha látja Várffy-t nyakig elásva! Bizonyára jól mulatott volna, bár kétség sem férhet hozzá, hogy ígyis-úgyis büntetőmunka lett volna a jutalom. Ezen a csodás őszi napon pedig mi is lehetne jobb program, mint aktát tologatni az új igazgatónál?
Így hát nem túl sok kedvvel, de még annál is kevesebb lelkesedéssel kopog, majd nyit be az ajtaján és néz szembe fogva tartójával. Igen, ő jelenleg börtönként tekint erre és, bár az évnyitón nem tűnt ijesztőnek a másik, azért hallott ezt-azt róla. Gerdának amúgy sem szíve csücske egyetlen férfi sem - persze jó kérdés, hogy akkor minek kötött bele Robiba? -, hát még akkor, ha nem a legjobb a híre.
- Jó napot. Drinóczi Gerda vagyok és büntetőmunkára jelentkezem - az ő idejükben ez még így ment. Akarta a fene csinálni, de "jelentkeztek érte", érdekes. Úgyhogy némileg feszengve ácsorog és csak azért imádkozik, hogy minél hamarabb véget érjen a nap vagy legyen Anton annyira jó fej, hogy a nő ne haljon bele az unalomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. október 28. 21:15 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Robi. Hát én őt mindenhogy hívom, csak így nem. Kedves helyettesem, kolléga úr drága, VZR, Zoller... attól függően, drámai, nyájas, lusta vagy ki tudja milyen hangulatomban vagyok. Minden esetre tudom, hogy érkeznek ma hozzám. Nyitva hagyom az irodám ajtaját, az előtéré azonban csukva. Az előtéré, ahol egy dolgos irodavezetőnek kéne ténykednie, az viszont most nincsen. Nem vettem még fel újat a Béres nőszemély helyére. Azzal is foglalkoznom kéne. Vagyis hát Zollernek. Igen, szeretek mindent rátestálni.
- Jó napot - köszönök vissza, asztalom mögött állva.
- Ne már... időben érkeztél - fintorgok csalódottan.
- Azt terveztem, hogy minden késett percedet azzal töltöm, hogy még jobban összekeverem az iratokat - osztom meg vele csodálatos elgondolásomat, amiből így viszont tökre nem lesz semmi. Milyen kár. - De ne aggódj, van így is munka bőven! - nyugtatom meg efelől, lendületesen lecsapva az asztalon a kezemben szorongatott mappákat és ugyanazzal a hévvel odasétálok hozzá, az intim zónájába tolakodva. Az az egyik kedvencem. Ott rögtön kiderül minden. Ó, ugyanis testbeszédből olvasok. Na nem tudok megmondani mindenkiről egyből mindent, azonban azt igen, mit szól egy adott helyzethez, kijelentéshez, ebből pedig azért elég sok minden leszűrhető. Rengeteg minden. Ja és tudományom nyilván nem annyiból áll, hogy ha valaki mosolyog, akkor biztos boldog. Nem. Ha valaki mosolyog, azt ezer módon és indokból teszi, én pedig az előbbit ismerem és rájövök belőlük az utóbbiakra.
- A diákok év végi értékeléseit rendszereznéd és raknád el, ami mehet az irattárba? - intek pár doboz felé pálcámmal, amik a levegőbe emelkednek, ahogy a kérdésem végén is fent marad a hangsúly. - Vaaagy azokkal csinálnál valamit? - mutatok egy halomra a polcok előtt. Igen. Ennyit tudok róluk. Hogy azok valamik, amikkel csinálni kell valamit. Utat engedek neki, nagy mozdulatokkal, ha esetleg szeretné szemrevételezni a lehetőségeit.
- Ja, az értékelésekből csak a neveket meg dátumokat fogod látni. Bocs, nincs leskelődés - hívom fel rá a figyelmét, hogy bár biztos hívogató lehet az, hogy belekukkolj a sulitársak anyagaiba, ám ezeket a dokumentumokat bűbájok védik, ahogy minden rendes helyen. Szóval nem tudom, itt miért.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 4. 22:27 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

A csalódottságra felvonja szemöldökét, elvégre épp elég baj az, hogy büntetőmunkára kell érkeznie, ha még el is késne, nos... Pontosan az történne, amit Anton mond. Minden sokkal rosszabb lenne annál, mint amilyen most. Pedig a papírhalmokat látva nehéz elképzelni, hogy lehetne még ennél is katasztrofálisabb a helyzet.
- Hát azt látom - arra nem is reagál, hogy alapvetően a pontosság mennyire fontos és ő ezt mennyire tartja. A mappák csapódására kissé összerezzen, nincs az ő pici lelke ahhoz szokva, hogy csak így dobálózzanak. Mégis, mire felocsúdik a döbbenetből, érkezik a következő, mikor is Anton finoman szólva sem tapintatosan az intim szférájába tolakodik. Gerda szemei elkerekednek és első ijedtében csak automatikusan hátrál, mert ugye mégis csak az igazgatójával beszél, nem közölheti vele, hogy húzzon arrébb. Bár, ami azt illeti... Nem, viccelek, egy büntetőmunka bőven elég neki, a Várffy-Zoller Róbert nevezetű koloncról a nyakában meg már nem is beszélve.
- Bármit, csak kérem lépjen ki a magánszférámból - kelletlenül szűri fogai között a szavakat, miközben igyekszik koncentrálni, hogy szívverését ismét normalizálja és a diónyi nagyságúra szűkült gyomrát lenyugtassa. Igen, abból a pirinyó szervből simán el fog indulni az epe, ha ez így megy tovább. - Őszinte leszek, teljes mértékben hidegen hagynak az iskolatársaim. Szeretném letudni a büntetőmunkát és hazamenni, ez a mára kitűzött célom - mivel Anton láthatóan nem szívbajos, így a nő sem érzi úgy, hogy sztaniolba kéne csomagolnia, amit gondol. Persze most nem volt tiszteletlen, csupán a maga tárgyilagos módján közölte a valót: szabadulni akar és, ha ehhez egész nap iratokat kell rendeznie, ám legyen. Amúgy meg, ezután a kezdés után bizonyára remek lesz az együtt töltött hosszú órák armadája, lévén épp most kapcsol cintányéros majom üzemmódba, hogy ki tudja zárni az őt körülvevő ingereket. Merlin, gyere le!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 5. 23:06 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Igen, igen. Így múlik el a világ dicsősége és így lesz a jól nevelt kis ezmegazvagyok-és-erremegarrajelentkezemből a menjél-már-távolabb. Sok minden húzódik meg itt a háttérben, mint minden valamire való háttérben. Amikor megkér, hogy ugyan ne álljak már az arcában, mintha meg se hallanám. Ugyanolyan bizalmas közelségből hallgatom őt és a kis kifejtését.
- Dícséretes hozzáállás - kurjantok, egyik kezem magasba lendítve, ahogy a torreádorok szokták, ehhez persze hátrébb lépek. Fellélegezhet a hölgy. - Akkor tiéd az értékelések - intem a dobozokat pálcámmal a sarokban álló szék mellé. Lássa, kivel van dolga, kényelmesben lehet közben.
- Ihatsz, ehetsz, amit gondolsz, csak az iratokat próbáld ne összemaszatolni - lendítem kezem a kis asztalon álló tálca felé, amin kínálja magát némi gyümölcslé, tea, rágcsálnivaló. Pár újabb pálcasuhintás és a lemezjátszón a tű a bakelitre kerül. Kellemes hangerőn szólal meg egy kis jazzféle. Munkazene az kell. A dallamot dúdolva vetem magam a másik adag papír közé. Meglátom, van-e kedvem foglalkozni velük. Megnézem, egyáltalán mik azok.
- És mióta nem érdekelnek a körülötted lévők? - dobom be a kérdést egy tíz perc múlva, éppen félig az ablakpárkányon ülve, valami ősrégi, teljesen haszontalan dokumentummal a kezemben. Részemről máris feladtam a rendrakást. Csak nézelődöm a kincsek közt. Bár most épp a Drinóczi lányt figyelem megemelt szemöldökkel és szintén megemelt állal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 11. 10:46 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Hogy ez az ember mekkora egy tapló! Olyan nagy az irodája, hogy bált is lehetne benne rendezni, de nem, ő Gerda magánszférájában érzi jól magát, amitől a nő gerincén végigfut a hideg, a pánik pedig kényelmetlenül nyomni kezdi mellkasát. Egyszer igazán kaphatnának női igazgatót, de komolyan, mennyivel könnyebb lenne most ez a szitu!
- Pompás - elhúzza száját, de legalább az eddig benn tartott levegő kiszakad tüdejéből, ahogy Anton végre ellép tőle. Ilyet soha, de soha többet nem akar átélni. A székre pillant, majd gyorsan, nyakát behúzva slisszol el az igazgató mellett, hogy helyet foglalhasson. - Öhm, köszönöm, ez kedves Öntől - nem börtönre számított, de azt sem hitte volna, hogy majd koszt és kvártély várja. Nem mintha éhes vagy szomjas lenne, de ettől a sok papírtól könnyen megéhezik az ember, ráadásul ha csak egy szemernyi esély is van arra, hogy ellébecolja a büntetőmunkát falatozással... Csak jó viszonyt kell kialakítania a férfival - nem úgy, mint előtte Robival.
Némán kezdi rendszerezni az első doboz tartalmát, bár be kell vallania, hatalmas káosz van benne. Pálcája segítségével legalább tisztességesen összerendezte a papírokat, hogy ne legyen minden fejjel lefelé vagy összevissza, azonban, nem akarván kihúzni a gyufát, a rendrakást már varázslat nélkül kezdi meg. A hozzá érkező kérdésre fel sem pillant a papírokból, elvégre dolgozni jött elsősorban.
- Amióta négy évvel ezelőtt összeházasodtam valakivel, majd pár hónappal ezelőtt az elememmel önvédelemből megöltem - ekkor unottan emeli meg fejét, hiszen erről Anton is tud, már amennyiben a felvételi jelentkezésnél elolvasta a nő aktáját. A Minisztérium beleegyezett, hogy folytassa tanulmányait, a korlátozó fülbevaló pedig védi nemcsak Gerdát, de a környezetét is. - Az a helyzet, hogy senkit sem érdekel, mi történt, mindenki haragszik, amiért eltűntem. Hát, szívesen cserélnék velük. Sokkal könnyebb ítélkezni, mint kérdezni - széttárja karját, figyelmét pedig ismét a papírhalomra fordítja. Bármennyire tűnjön is úgy, hogy lazán veszi az egészet, csak a vak nem láthatja rajta, hogy nagyon is kínozzák az ehhez fűződő gondolatai. Jóvá akarná tenni, de nem tudja, hogy kell, így viszont szenvedőn vergődik egy helyben. Micsoda öröm, hogy ennek pont az igazgató lesz tanúja! Touché.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 17. 00:35 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

Hú de utál most engem. Irtózik tőlem. De nem igazán tőlem, hanem a nememtől, helyzetemtől, mentalitásomtól és attól, ahogy kezelem. Körvonalazódik bennem, mik érhették már eddigi életében, viszont nem kell aggódni, nem készülők tanulmányt írni róla, se túl sokat kísérletezni ezen a vonalon tovább. Viszont a froclizásomtól nem menekül akkor sem senki. Az ilyen esetekben talán egy kicsit amolyan edző célzat is van bennem: inkább tőlem kapja ezt és acélozódjon általam, mint aztán egy igazi fenyegetés áldozatává tegye magát azzal, hogy nincs kitéve ennek és váratlanul éri. Ugye milyen kedves tőlem? Mindig csak a jószándék vezérel. De különben komolyan ott van bennem dögivel, akármilyen hihetetlen és akármennyire nem hirdetem. Dehát nem véletlen lettem auror zsivány helyett.
Békésen eldolgozgatunk, egészen idilli a hangulat, amit a hölgyemény a válaszával aztán nem hogy megtör, még emel is a meghittségen. Érdeklődő ábrázatomra figyelő mosoly szökik. Nem tudtam róla. Úgy nézek én ki, mint aki minden aktát elolvas? Ezeket a felvételeket még az előző bagázs intézte zömével különben is, én meg nem kezdtem átnyálazni őket utólag. Meg az az igazság, hogy szeretek nem elspoilerezni magamnak mindent. Ezt is milyen kár lett volna! Viszont látszani nem látszik rajtam, hogy ne lettem volna képben. Csak úgy tűnök, mint aki érdeklődve hallgatja mindezt a nő saját elmondásában.
- Jól tetted - bólogatok olyan egyszerűen, mintha csak amiatt dicsérném, hogy a megfelelő módszert választotta az iratok rendberakására. Ja különben tőlem nyugodtan használhat mágiát ehhez, varázslók vagyunk, vagy mifene. Nade visszatérve a lényegre. - Hogy megvédted magad - egészítem ki. Nem mintha kérte volna a véleményem, dehát állandóan olyan dolgokat csinálok, amit senki nem kér tőlem. Amit hozzátettem, az csak a tisztázás végett kell. Nem mintha olyan sokat rontana a hírnevemen, ha kiderülne, hogy támogatom az emberölést. Mert nem is támogatom egyébként. Csak úgy vagyok vele, hogy ha egy erőszakos szemétláda véletlen kinyiffan, amikor az áldozata megvédi magát, hát... ez van.
- Eltűntél? - kérdezek vissza csevegő hangon és megyek valami másik antik papírért, hogy megnézegessem rajta a címereket meg hogy ki mennyire olvashatatlanul írt alá. Különben, hogy ilyesmi körvonalazódott-e bennem róla? Az igen, hogy megtámadhatták. Az nem feltétlen, hogy egy hozzá közel álló. Az meg szintén nem, hogyan menekült meg tőle. Bár volt benne valami, a tekintetében, a tartásában, a közönyében. Ez kifjezetten olyanokra jellemző, akik nem egyszerűen láttak halált, de tevékeny résztvevői voltak. Fel viszont nem teljesen ismertem. Mostmár megvan. Meg az is, honnan volt ismerős a neve a sulis listákon kívülről is. Biztosan a Parancsnokságon hallottam felőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 19. 09:52 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

A csend, melyben dolgoznak, kifejezetten megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy talán nem is lesz olyan szörnyű ez a nap. Persze jó se, hiszen büntetőmunkát kell végeznie, de így van lehetősége kicsit magával lenni, gondolkodni és összegezni. Mert egyébként van mit. Amióta visszatért Bogolyfalvára, egészen megváltozott és kezd olyan lenni, mint régi önmaga. Csak az nem változik, hogy képtelen elviselni a férfiakat, ez viszont nagyon erősen jelen van életében. Eszmefuttatásából Anton zökkenti ki a kérdésével, amire készségesen válaszol, nem sejtvén, hogy a férfi mit sem tud a történtekről. A nő abban a hitben él, hogy itt még a falnak is füle van, ebből kifolyólag az is hallott már erről pletykákat, aki nem ismeri. Logikus.
A válaszra felkapja fejét, szemei elkerekednek. Hogy mi van? Még a kiegészítés sem oszlatja el meglepettségét, bár úgy hiszi, érti, hogy a férfi mire szeretne kilyukadni. - Én néha nem így gondolom - lesüti szemét és kínosan elmosolyodik, ahogy a következő kupacért nyúl. Hogy is lehetett volna helyes kioltani egy emberi életet, akár önhibáján kívül is? Hiszen túl a tényen, hogy életveszélyben volt és eleme, kikerülve irányítása alól cselekedett, mégis csak gyilkosságot követett el. Ha bűnös, bíróság elé kellett volna vinni, nem pedig Isten ítélőszéke elé állítani.
- Így is mondhatjuk. A külvilág számára megszűntem létezni, miután a férjem minden kapcsolatomat elvágta a barátaimmal és a családommal - megvonja vállát, mert bár nem könnyű erről beszélni, még mindig egyszerűbb, mint elmesélnie egy estéjüket otthon. Abban sem kedveskedés, sem köszönet nem lenne, bár tulajdonképpen visszaemlékezni arra, hogyan szeparálták el a szeretteitől... Ez sem jobb. De talán kíméletesebb a semleges tényekről beszélgeti, mint beleállni a durva részletekbe, legalábbis most így érzi. - Tulajdonképpen igazuk van, hogy nem kíváncsiak rám. Egyik pillanatról a másikra nem válaszoltam az üzeneteikre, mert nem mertem. Féltem, mi történik, ha Boldizsár rájön majd - a kezében lévő irat szamárfülét egyengeti ki, lassan morzsolgatva ujjai között. A sűrű bagolyváltások megritkultak, már nem kellett folyton válaszolnia és már nem érdeklődtek utána. Futólag néhány tollas érkezett ugyan, de az utolsó évben végleg megszűnt minden. Vagy talán csak férje semmisítette meg őket, ezt már sosem tudja meg.
Utoljára módosította:Drinóczi Gerda Vivien, 2019. december 16. 10:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 20. 22:38 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

- Még szép, hogy nem - reagálok csöndesen meghökkenés utáni kijelentésére. Gondban is lennénk, ha nem vívódna magával azután, hogy kioltotta valaki életét. Ha jó sok év után megbékél vele, az oké lesz. Most még korai lenne.
- Hm. Ne vedd magadra! Az emberek magukból indulnak ki és különben sem képesek felfogni egy ilyen helyzetet. Akkor sem volnának képesek, ha elmagyaráznád nekik - fejtem ki véleményem, továbbra is teljesen fesztelen hangon, miközben pergameneket forgatok. Persze, nem igazán lehet tudni, mi az én valós álláspontom, vagy mi az, amit azért adok elő, mert érdekel, miként cselekszik, felel rá a másik. Szeretek néha teljes badarságokat is összehordani, meg olyanokat, amikkel egyáltalán nem értek egyet. Ez mondjuk most talán nem olyan. De ki tudhatja?
Minden esetre sok ilyen rohadékkal volt dolgom már, mint a hölgyemény kedves ura és fenyítője. Bárkit imádok vallatni a kihallgatóteremben, az ilyen fazonokat aztán meg végképp. Nézni, ahogy lassan, de biztosan sarokba szorulnak. Ahogy megfosztatnak minden menekülőúttól, ahogyan ők is megfosztottak másokat a szabad akarattól. Némelyikük Imperiusszal kezdi, aztán elemészti a vágy, hogy saját erőből tegye szolgájává az áldozatait, varázslat nélkül. Mások en bloc ezzel az átokkal érik el, amit akarnak; ám akad olyan is, aki mintha maga lenne az átok. A legtöbben a közből pedig azt mondják, ők aztán be nem dőlnének ilyesminek. Nem értik meg, hogy ez ellen ugyanolyan képtelenség védekezni, mint amikor kimondják rád az igét.
- Na? Hogy állsz? - bökök a körülötte heverő dobozok, iratok felé, miközben odalépdelek a tálcához és hadonászok kicsit pálcámmal, töltve magamnak teát, amibe belekortyolok, majd fenekem asztalom szélének támasztom, miközben egy kis vajas süteményt mártogatok a meleg italba.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 22. 11:43 | Link

Anton


Szinte szállok, mint trojka a friss havon. Elköltve a jól megérdemelt sült tejberizsemet első utam ide, az Igazgató irodájába vezetett. Arcomon még fennlátszanak a porral festett harci jelek. Valójában csak a könnyeimet töröltem le úgy egy órája a Könyvtárban köpenyem piszkos ujjával. Örömöm cseppjei voltak ezek, hiszen rátaláltam arra a naplóra a Könyvtárosnak hála, ami után egy ideje kutatok. A férfi nevét még nem tudom, de az biztos, hogy ha meg fogom, majd imáimba foglalom. Szerencsét hozott nekem és naiv babonás lévén azt hiszem ő lesz a kabalám. Ám még mielőtt ezt vele is közölném, van egy másik nagyon fontos feladatom, ami nem tűrhet halasztást. Előhalászom természetem mélyéről azt a kevéske törtetést, ami adatott és bekopogok az iskolát irányító úr ajtaján, majd várom a bebocsátást. Nem is nézek végig magamon, pedig sejtem, hogy tiszta piszok por és pókháló minden négyzetcentinyi testfelületem. Nem épp frissen suvickolt helyek ezek a raktárak. Viszont ez most olyan apróság, amit ezerszeresen felülír a siker, melyet elértünk ott a segítőmmel. Ne is tudok tőle elvonatkoztatva csak magamban gondolkozni. Készséges hozzáállása és érdeklődése arra ösztönöz, hogy első kutató társamnak tekintsem. Nameg az az elvem, hogy a jót jó megosztani. Osztozni a sikerben, az örömben, a nevetésben, a legjobb dolog a világon. Reményekkel telve várok hát a bejutásomat eszközlő szavakra, melyeket meg is kapok. - Jó estét, szia! - köszöntöm a bent lévőt. Pár lépést teszek felé és megállok. - Volna rám pár perced? - kérdezem nyugodt hangon, de mosoly bujkál szám szegletében. Nehezen tudom elfojtani kitörő jókedvemet. Szerencsére Antonnal jóban vagyunk, ezért nem hiszem, hogy sokáig el kellene rejtenem előle boldogságomat, ám a tiszteletet megadom neki, hiszen ő a főnököm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 25. 21:33 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Érdekes dolog ez a jóban levés. Ha azt értjük alatta, hogy nem nyelem le keresztbe és alázom meg minden találkozásunk alkalmával, akkor jah, tényleg jóban vagyunk a kedves tanárnővel. Én ezt nem így tartom számon. Nem tartom számon az általános emberi kapcsolataimat sehogy. Hiszen mindenki meglehetősen hidegen hagy a szeretteimen kívül, akiket meg egy kezemen meg tudok számolni nagyjából. A többiek csak amolyan velem egy levegőt szívók, társaim a létezésben. Ki kedvesebb, ki kevésbé. Törődni azért törődök velük a magam módján. Ha nem tenném, nem terpeszkednék most az igazgatói székben.
- Bújj be! - szólok ki a kopogtatásra, felnézve egy kötetből, miközben lámpásfénynél ülök az asztalom mögött, arra feldobott lábbal. Eltekintek a falióra felé, majd elkerekedett szemmel a belépőre.
- Mégis mit csinálunk mi még itt ilyenkor? - háborodok fel, széttárva kezeimet és a lendülettől a könyv kirepül oldalra, ám utána se nézek, mintha csak direkt hajítottam volna el. Hátrabuktatom fejem, ilyen sajátos módon tekintve ki a mögöttem lévő ablakon. Hát tök sötét van odakint.
- Mi? Persze - szakad ki belőlem a kérdés, ám közben visszajátszom magamban azt, amivel a kollegina benyitott, úgyhogy már kapja is a választ. Intek neki, hogy dobja csak le magát az asztalom előtti székbe. Közben jobban szemügyre veszem. Ő meg hol járhatott? Egy-két jól irányzott igével megszabadíthatnám a portól, pókhálóktól, ám ha ő nem vette a fáradtságot, én miért hülyéskedjek ezzel? Lehet, ő pont így tetszik magának. Abba meg akkor ki vagyok én, hogy belerondítsak?

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 26. 14:40 | Link

Anton


Asztalra feltett láb és méltatlankodás. Teljesen más mint az elődje volt. Viselkedésétől néha kitör a frász. Most is megakasztja vidámságomat kérdésével, amit lehet nem is nekem tett fel, költőinek szánt, mégis akaratlanul kicsúszik a számon rá a válasz - Azt, ami a dolgunk - jegyzem meg tehát, majd mikor én is az órára nézek összevonom szemöldököm. Nekem még nincs olyan nagyon későn, de ha neki igen, márpedig megjegyzéséből erre következtetek, akkor nem rabolom sokáig az idejét. Hátraveti fejét és kinéz az ablakon. Láttam én ilyenből már csúnya esést és vérző fejsérülést is kisülni, úgyhogy ugrásra készen tartom izmaimat mindaddig, míg vissza nem néz rám és jelt nem ad, hogy üljek le elé a székre. - Köszönöm - mosolyodom el és helyet foglalok, amivel így egy szintre kerül az arcunk és a szemünk. - Nem akarlak sokáig feltartani, csupán az engedélyed kérem, hogy egy naplót, ami egy régebben itt oktató tanárnőé volt magamhoz vehessek. Szeretném felhasználni egy kutatásomhoz, majd visszajuttatni az özvegyének, amikor végeztem - közlöm röviden és tömör összeszedettséggel a kérésemet. Nincs értelme kertelnem. Van egy sanda sejtésem a velem szemben ülő sem igazán repesne az örömtől, ha körbeírnám a tényeket és órák hosszat kertelnék. Ilyen helyzetekben fő a magabiztos tárgyilagosság. Ezzel általában sokkal jobban célt ér az ember, mint a káoszos porhintéssel. Ezután nem szólok semmit. Tekintetemet Antonra függesztem, várva válaszát.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. december 2. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 2. 00:55 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Az aztán tuti, hogy nem hasonlítok az elődömre. Úgy semmelyikre. Meg az is tuti, hogy a legtöbbeket kitöri a frász tőlem, miattam. Ez már csak így megy. A kérdés meg valóban költői volt, így a válasz teljesen fölösleges. Dehát miért is ne pazaroljuk a szót? Nincs különben késő, csak a munkahelyünkön lenni. Ilyenkor minden rendes ember már a csárdában van, vagy otthon a kanapén hever egy könyvvel, esetleg nem otthon és nem a kanapén hever, hanem valahol valakin.
Kedves, hogy aggódik értem a kitekert mozdulataim láttán, azonban olyan rutinom van már bennük, mint másnak a gyaloglásban. Tény, ettől még képesek elesni a saját lábukban. Úgyhogy nem szóltam.
Fejemet félrebillentve hallgatom végig, forgatva egy pennát a kezemben, amit az előbb martam fel az asztalról. Mélyen szívom be a levegőt, aztán elgondolkozva bólogatok.
- Hogy micsoda? - kérdezem aztán, előre nyújtott fejjel.
- Ez... - pislogok, összeszökött szemöldökkel. Rém sok kérdésem van hirtelen. Ehelyett viszont hátradőlök, arcomat kezembe támasztom, lekönyökölve a karfára.
- Mesélj még! - szólítom fel végül. Több sebből vérzik nekem ez a kis história. Mármint nem az, hogy igaz-e. Igaznak igaz, hogy ennyit szeretne, ezt látom. De azt nem, hogy ez hogy jött így neki össze. Mármint, hogy ezt így akarja tenni. Meg vajon miért akarja. Honnan van az a napló, mi van benne, miért az én engedélyem kéri, hogy gondolta ezt egyáltalán stb. Remélem, ilyeneket fog ecsetelni. Felmerülhet, hogy ha ezeket akarom megtudni, miért nem kérdezem? Meg egyáltalán milyen kihallgató tiszt az, aki nem kérdez? A legjobb, barátaim. A legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. december 2. 21:54 | Link

Anton


 
Felkelti a figyelmét a kérésem. De, hogy meséljek? Na ebben nem vagyok valami jó, úgyhogy most kicsit tanácstalanul nézek magam elé pár pillanatig. Azt fogom tenni, amit tudok. Tényeket közlök, magyarázatokat adok. - Nos rendben. Tehát: jó néhány évvel ezelőtt élt és oktatott itt egy professzornő, akin egy kísérleti gyógyászati eszközt teszteltek. Erről naplót vezetett - fogok bele és kék szemeimmel a férfit figyelem - Az elődöm, mert ő is gemmó-t oktatott, sajnos elhunyt. Sokan úgy gondolták az eszköz miatt. Ezért a kísérletet felfüggesztették - azt hiszem beszélnem kell a szerkezetről is nagy vonalakban, hogy teljes legyen a kép - Egy olyan szívritmus szabályozót ültettek belé, ami a varázsvilágban ásványokból nyerte az energiát a működéséhez, ami elméletileg sokkal megbízhatóbb, mint a felrúnázás. Az én kutatásom ennél kicsit szerteágazóbb, hiszen az úgynevezett műszív bizonyos fajtái is részét képezik - hangom elemzően cseng és szakmai hozzáértésem is kihallható belőle - Engem mindig is érdekelt ez a téma, de egy esetem kapcsán, ami még mentőorvosként történt velem vált igazán a szívügyemmé. Kutatásba kezdtem, de az élet úgy hozta, hogy idő lőtt abba kellett hagynom. Ám nem rég megláttam egy tablón az említett hölgyet és elővéve a régi irataimat újra belevetettem magam esetének tanulmányozásába - mélyet sóhajtok és szomorkásan elmosolyodom - Az egyik szakorvosa tett említést a naplóról és arról, hogy a hagyatékában nem találták. Írtam az özvegyének, aki még csak nem is tudott a létezéséről - kicsit elgondolkozom ezen megint, de nem hagyom elkalandozni a fantáziám - Egy kósza ötlettől vezérelve ma bementem a Könyvtárba, hátha oda került valahogy és hála a Könyvtáros úrnak meg is találtuk. Olyan értékes információkat tartalmazhat, melyek segítségével sokakon segíthetünk - még mielőtt furcsállná a többes számot erre is magyarázatot adok - Szeretnék ugyanis a munkába szakértő gyógyítókat és orvosokat is bevonni a későbbiekben, majd miután kinyertem az összes érdemi tartalmat a naplóból visszajuttatni a hölgy özvegyének. Erre kérem az engedélyedet - nem tudom mit mondhatnék még, de bízom benne mesém egész és teljes számára. Persze, ha lesz még kérdése igyekszem majd azokra is kielégítő válaszokat adni. Nagyon remélem beleegyezik ebbe az egészbe. Ha másért nem, hát mert ezzel közvetve jót tehet másokkal. Olyanokkal, akiknek ez a kutatás reményt és szabadságot adhat. Hiszen nem kell aggódniuk majd a bennük lévő mugli életmentő vagy életminőség javító eszközök állapota és működése miatt, ha átlépnek a mi világunkba, hogy mondjuk tanulhassanak.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 15. 22:47 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Elég néhány szó és rögvest tudom, kiről beszél. Hogy kinek a naplóját találta meg. Viszont ez nem látszik rajtam. Csak egykedvűen bólogatok, tenyerembe nyomott állal. Pedig mindazzal, amit elmond, tökéletesen tisztában vagyok. Már ami a szóbeszédet meg a szerkezetet illeti. A többi már új. Az, hogy őt ez miért is érdekli meg mit akar kezdeni vele. Hamarosan aztán végre megkapom azokat a válaszokat, amik igazán érdekeltek. Jelesül, hogy mégis hogy gondolta, hogy egyáltalán beleolvas egy személyes naplóba, amit csak ezután küldene vissza a tulaj özvegyének. Mert a kis bevezetőjéből úgy hatott, mintha csak úgy meglelte volna valahol véletlenül és fel akarná használni. Az meg ugye nem így működik. Csodálkoztam is. Nem ilyennek mutatkozott eddig. Mondjuk felmerült bennem az is, hogy valami iskolai napló, csak nem értettem, azt meg miért kéne bárkinek elküldeni. Azonban így már mindjárt más. Tehát egy könyvtári darab, amit valószínűleg maga a professzornő helyezett el ott. Tehát nyugodtan fellapozható, erre szánta. Így már egészen más jegyzetek fekvése.
- Ha Merkovszkynak ez rendben van, csinálsz, amit csak akarsz - legyintgetek, hogy tőlem szabad a pálya és közben könnyeden fedem fel, hogy pontosan tudom, ki is az özvegy. Meg nem csak ő... - Eleve nem értem, miért itt van Arty naplója. Dehát voltak neki izgalmas megoldásai - helyezkedem egy sóhajjal, visszaemlékezve a nőre. Sőt, fel is kelek a székemből lendületesen és odacaplatok a könyvespolcokhoz. Dúdolgatva keresek valamit és hamar leemelek egy kötetet, ami igazából egyfajta évkönyv. Mikor beköltöztem ide szeptemberben, megkerestem azokat a kiadványokat, amik azokról az időkről készültek, mikor óraadó tanár voltam itt meg egyéb ügyek miatt sokat jártam a kastély falai közt meg a környéken.
Lapozgatok egy darabig, majd kinyitva a professzor elé csapom azt az oldalt, melyen ott virítunk Rubyával egy iskolai halloweenen. Ő egy fehér ruhakölteményben kirít kismama állapotban, én pedig kalózként jeleskedem. Büszkén vigyorgok, leülve közben az asztal sarkára. Remek kis maskarám volt. Meg az este sem volt utolsó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. december 16. 10:15 | Link

Anton bá'
büntetőmunka

Szép vagy nem szép, megvonja a vállát. Tényleg az itt a legnagyobb baj, hogy rémesen kettős ez a szituáció. A nő is némileg meghasonlott, mert míg egyik fele hálás és felszabadult, a másikat gúzsba köti a gyilkosság ténye. Mert bármennyire is szépítjük, akárhogy polírozzuk önvédelemmé, egy ember halálát okozta akarva-akaratlanul. Az eleme önkéntelenül, mintha csak tudatalattijának kivetülése lett volna, közbelépett és megmentette, csak éppenséggel nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna.
- Nem mintha bárkinek bármi köze lenne ahhoz, hogy mit miért teszek. Különben sem beszélek erről senkinek, Ön pedig úgyis tudott róla, nem osztott, nem szorzott - végszónak tökéletes, így hát inkább az irathalmazra koncentrál és gyorsított tempóban kezd el pakolni, végül, mikor már eltűnne egy kupac, rájön, hogy a másik is ahhoz az egyhez tartozik. Ez az a pont, ahol mély levegőt vesz és elhatározza, hogy innentől varázsolni fog. Ha jobban belegondol, Anton sohasem mondta, hogy ne használhatná a pálcáját, így viszont könnyedén túllendülhet a feladat nagy részén. Épp előveszi, mikor érkezik felé a kérdés, hogy amúgy mi a stájsz.
- Rosszul, de büszkén - ennek egyébként a nem hivatalos formája a "szarul", de talán az igazgatóddal szemben nem engedsz meg magadnak ilyen hangnemet. Int a pálcájával, hogy a mellette lévő két dobozból kikerüljenek az iratok, majd ahogy látja, hogy mindegyik nagyjából ugyanazt tartalmazza, ABC rendbe rendezteti őket. Az a helyzet, hogy mivel úgysem kíváncsi arra, mi áll bennük, neki tényleg nem nagy érvágás, hogy nem látja. - Mondja csak, miért van itt ekkora kupi? Kriszpin olyan embernek tűnt, aki pedáns és mindent rendben tart maga körül. Kicsit meglep ez a káosz - körbemutat a szobán, miközben az elrendezett papírokat lassanként elhelyezi egyetlen dobozban és gondosan lezárja. Archiválás, pakolás, unalom, ez a mai napja, de ha már itt van, akkor beszélget. Hátha az új igi nem is olyan ijesztő, mint azt elsőre gondolnánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium