29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 490
Írta: 2020. április 28. 22:02 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, házi teaszakértőnk

Ez a kis irodámba belődörgött szőkeség mindenre is válaszol nekem. Ugye így szokták ezt mondani? Mindenre is. Vicces különben, nem tudom, honnan jött ez mostanában az embereknek, de tetszik. Szóval mindenre is felel, pedig már megint nem vártam választ egyáltalán. De úgy tűnik, észreveszi, hogy picit sokat jártatja a sütilesőjét és meg is hagyja ezt jobb dolgokra. Aztán meg azt hiszi, megszabadult tőlem, pedig dehogy. Hiszen még csak most jött. Hova siet? Órára? Pf.
Ezt már szeretem! Igen, uram, rendben, uram. Miért nem ilyen tisztelettudó és katonás itt mindenki? Oké, nem panaszkodhatom, jól nevelt népek. Nagyjából én vagyok a legrendetlenebb. Az viszont nem nehéz, hiszen én rémesen rendetlen vagyok.
Igen. Ahogy gondoltam. Mélyről jön ez a félelem. Mondhatni iszony. Már attól kifordul magából, hogy azt hiszi, meg fogom érinteni. Reagálni sem bír. Kisebb sokkot kap. Én meg ott hagyom. Ezzel talán kicsit meg is kegyelmezek neki, noha necces egy lépés, hiszen elég gyorsan elsápadt, mintha rögtön már ájulna is. Ez viszont nem következik be szerencsére, hanem slattyog utánam. Mármint komolyan, szinte csak vonszolja magát. Mint akibe csak hálni jár a lélek. Tudom, ijesztőek ezek a teásdobozok.
Rákapom érdeklődő tekintetem. Mivel csinálhatok mit nyugodtan? Ó, hogy a vizet. Odanézek a tűz fölött a kampón imbolygó kannára, aztán egyik kezem csípőmre vonom.
- Nem vagy te fellengzős kicsit? - kérdezem megemelt állal. Olyannyira megemelttel, hogy lefele kell nézzek, hogy lássam a navinést, pedig nem vagyok jelentősebb magasabb nála. Félrebiccentem fejem, párszor végigmérem. Tartja magát. Nagyon fegyelmezetten és összpontosítón. Kell is neki. Egyáltalán nincs oda ezért a helyzetért. Még annyira sem, mint az átlag.
- Összetevőket, ismérveket darálsz, ízeket állítgatsz, most meg még forralni is jobban tudsz, mint a tűz - hadonászok kezemmel hol a jövevény felé, hol a nála lévő, ál-trópusi tea felé, hol a megszégyenített kandallóm felé. - Vagy mint én - nyomom ujjaim végét mellkasomba. Kábé olyan lelkülettel, mint abban a filmben a tükör előtt a fegyverrel szórakozó férfi. "Te hozzám beszélsz?" Egy amolyan összeállításban láttam ezt a részt, amely mozgóképi antitudós varázslóknak szándékozott némi áttekintést adni a muglik filmművészetéről. Még az Akadémián vetítették nekünk. Ez nagyon megmaradt. Meg is nézhetném majd, igazán. Legalább a tizedik mozi lenne, amit életemben látok.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: 2020. április 29. 19:58 | Link

Igazgató Úr

 
hétköznap délelőtt|o


Ha nem lennék ennyire elfoglalva azzal, hogy minél előbb el akarok innen szabadulni, ha nem lennék teljesen összezavarodva attól, hogy egyáltalán nem tudom hova tenni a férfit, akkor talán - hangsúlyozom talán! – észrevenném, hogy mennyire tetszik neki ez a kis meghunyászkodó, behódoló stílus, ami csak úgy jön magától nekem. Alapból udvariasan beszélek a felnőttekkel, tanárokkal, de az igazgató úrnál öntudatlanul is valamilyen furcsán magasabb szinten művelem ezt. Talán úgy érzem, hogy így járok a legjobban, így talán nem talál rajtam fogást és elmehetek. Hogy én milyen kis naiv tudok lenni, igaz?
Örülök annak, hogy magamra hagy, hogy össze tudjam magam szedni, annak meg még jobban, hogy nem bombáz kérdésekkel, és nem úgy tűnik, hogy magára venné a dolgot. Valahogy nem sok kedvem van most magyarázkodni. Arról sem, hogy mi ez az egész, és arról sem, hogy de tényleg nem ővele van bajom. Nem is tudnám most értelmesen elmondani ezt az egészet. Még jó, hogy elterelődnek a gondolataim a tűz miatt.
Ingerült vagyok kissé, mert marha sokáig tart mire felforr magától a víz. Túl sokáig tart. Még ha varázslatot vetne be akkor az még rendben lenne, de nem úgy tűnik, hogy azt akar. Minek rakná fel a tűzre ha mágiával megoldja? Egyáltalán nem azt várom, hogy majd most kapva kap az alkalmon és különféle bűvésztrükköket kér tőlem, csak mert hydromágus vagyok és mert meg tudom tenni. Csupán mielőbb szabadulni akarok. És amíg a tűzön melegedő vízre várunk addig nyilván nem kukán fogunk állni vagy ülni. Nem, valamiféle beszélgetésbe kezdenénk, és én ezt inkább kihagynám. Emiatt a javaslatom.
- Én … én … - kezdek el dadogni a megdorgálást hallva. Ugyanis én annak veszem, nem tudom nem annak venni. Felvágok a képességemmel és ezt nem illik. Ezt hangoztatja, nem? Arcom falfehérből mindenféle átmenet nélkül vált át vörösbe, ahogy elszégyellem magam. – Bocsánat, uram.
Lehajtom kicsit a fejemet ettől aztán tényleg úgy tűnök, mint valamiféle cseléd, aki valami olyat tett (vagy éppen nem tett) ami nem felelt meg a gazdájának. Hm, így hívják? Vagy ez a szó csak a rabszolgákra alkalmazható? Mindegy. A lényeg, hogy valahogy így érzem magam. Egy másik kultúrában a térdeimre borulva, a homlokomat a földhöz szorítva esedeznék a bocsánatáért. Ami viszont elkerüli a figyelmemet, hogy legalább az a fura torokba gombócot szorító érzésem eltűnt, amit az iménti hirtelen közelsége váltott ki. Egy ideig még bennem szokott lenni az a feszültség, görcsbe ugrott gyomor, még figyelni szoktam egy darabig a környezetem. De ez a fázis hirtelen megszűnt annyira kizökkentett a kérdésével. Óvatosan pillantok fel, miközben a hátam mögé teszem mindkét kezem. Összekulcsolás helyett a dobozt szorongatom. Egyértelmű a mozzanat jelentése: nem csinálok semmit sem. Megvárom amíg engedélyt kapok, vagy utasítást, hogy bűvészkedjek a teával. Csupán a tekintetem vándorol el a gyönyörű könyvespolcok felé, valamiféle elismerést-álmélkodást-rajongást sugározva. Aztán alaposabban megnézek magamnak minden, most hogy már kicsit nyugodtabb vagyok fel is fogom, hogy miket látok. Hű, nagyon klassz a stílusa ennek az irodának!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 490
Írta: 2020. május 3. 20:51 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, elszállt teaszakértőnk

Megszeppen ismét a felvágós. Pedig tudom ám, hogy nem dicsekedésből nyomja az arcomba, mekkora király ő az elemében. Viszont ő nem tudhatja, hogy én ezt tudom. Márpedig, ha valaki nem tudja, inkább hat ez tényleg fellengzősködésnek, semmint védekezésnek. Más kérdés, hogy különben a legtöbb fellengzősködés védekezés.
A magát elszégyellt bocsánatkérésére nem teszek egyebet, mint bólogatok. Nem úgy, hogy oké, fátylat rá, hanem oké, akkor érted, mi a gond. Aztán odanézek a kannára. Meglesz az a vízfelforrás mindjárt. Amint visszapillantok a diákra, látom, hogy irodámban gyönyörködik.
- Pofás, igaz? - nézelődöm körbe magam is.
- Az a polc kikerül majd, szerencsére nincs már itt bent olyan halom pergamen, hogy szükség lenne rá - állok neki fecsegni munkakörnyezetem elrendezéséről. Nem mintha egyébként arra a csomó könyvre akkora szükségem volna a hétköznapokban, dehát ők az atmoszférát is szolgálják. Meg őket kedvelem. A hülye papírokat nem.
- Na lássuk... - emelem le pálcaintéssel a kannát a felforrt vízzel a tűz fölül és a kisasztalra lebegtetem mögém, leengedve egy alátétre, majd ujjaim közé fogom a tea kis papírját és hagyom a filtert lecsüngetni kezemből magam előtt. Nem rakom még bele a vízbe, hiszen nem tudom, hogyan jobb neki, mennyit kell áznia a cuccnak. Minden esetre hagyom a filtert lógázni mellkasom előtt és várom, hogy jöjjön és elvegye tőlem, aztán megkezdje az attrakciót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: 2020. május 3. 21:35 | Link

Igazgató Úr

 
hétköznap délelőtt|o


Lesz min elmélkednem ha egyszer kiszabadulok innen az biztos. Már most érzem, ahogy ott tekeregnek a gondolatok arra várva, hogy előtérbe kerülhessenek és a helyükre rakhassam őket. De ennek nem most van itt az ideje. Úgyhogy nagyjából minden figyelmemet a jelennek szentelem. Vagyis hát próbálom ám szemmel tartani az igazgatót, de elkalandozik a tekintetem is, a gondolataim is és már megint úgy elrévedek, hogy szinte el is feledkezem arról, hogy hol vagyok és kivel. Nehezen küzdöm csak le a hirtelen támadt vágyat, hogy odamenjek a könyvespolchoz és végighúzzam az ujjaim a könyvek gerincén. Vagy, hogy levegyek egyet onnan óvatosan.
- Gyönyörű – felelem álmatag hangon, le sem véve a szememet a kötetekről. A hangulata és kisugárzása is klassz a helynek, de nem egészítem ki az elhangzott véleményemet ezzel. Jobb visszafognom a túlzott csacsogásomat, ezt már megtanultam. Kicsit nehezen szakad el a pillantásom hogy megkeresse az említett polcot. Szemöldököm felszalad és ezúttal nem sikerül megálljt szabnom a számon kicsúszni kívánkozó szavaknak.
- Miért? Lehetne másra is használni, nem csak pergamen tárolására – kérdő tekintetem a férfire siklik, enyhén félrebillentett fejjel. Tudom jól, hogy nyilván ő is tudja, hogy nem csak arra jó a polc. Nem is azért mondom, kérdezem. Hanem mert beleillik az is az iroda összképébe, és én biztos, hogy inkább kitalálnám miket pakoljak oda, ahelyett hogy megszüntetném. De ez nem az én szobám, irodám, könyveim … meg közöm sincs igazából a dologhoz, úgy változtatja ahogy csak akarja. Apropó: - Ilyen volt az iroda, amikor idekerült, vagy Ön alakította ki ilyenre? – árulom el ezzel, hogy nem jártam még itt eddig. Nem tűnik túl lényeges kérdésnek, pedig az. Rengeteg dolgot el tud árulni az emberről az, hogy mit hogyan rendez be. Hm, kezdem magam biztonságban érezni ha már ilyen merészen belekérdezgetek dolgokba.
Mosoly suhan át az arcomon, ahogy a lebegő kannát figyelem, mint ahogy mindig, amikor valaki ilyesmit csinál. Nekem nem igazán megy jól a lebegtetés, nem is szoktam kísérletezgetni vele. De szeretem nézni, ahogy más csinálja.
- Akkor trópusi legyen ugye? A zöld tea jellege azért maradhat? Elég édes volt az előző teája? – árasztom el kérdésekkel az igazgató urat miközben közelebb lépdelek hozzá. Hol az arcát nézem, hol a teafiltert. Óvatosan nyújtom ki a kezemet érte, és nem tudom megállni, hogy ne jusson eszembe az, hogy pont úgy ingázik a filter, mint az az izé, amivel hipnotizálni szokták az embereket. Pontosan úgy. Megfogom végül a filtert és várom, hogy elengedje. Arcomon átsuhan a meglepődés, hiszen közel jöttem hozzá. Közelebb, mint gondoltam volna, hogy fogok azok után, ami az imént történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 116
Írta: 2020. május 4. 15:05 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij


Államat kézfejemen megtámasztva ülök az asztalomnál. Rajta rend és átláthatóság honol. Előttem egy bögre kávé gőzölög, arra várva, hogy megigyam. Hiába vár. Munkám nem sok maradt így hagytam gondolataimat elkalandozni. Hosszú sötétvörös fürtjeimet mutatós kontyba fogtam fejem tetején. Még mindig hordom a gyász színét nem csak a lelkemben, de öltözékemben is, pedig tudom már nem volna muszáj. Nem csak Károly miatt teszem. Kamasz korom óta kedvencem ez a szín. Fekete ceruzaszoknyát viselek, hozzá egy fekete-fehér csíkos inggel és nyakkendővel, ami szintén fekete, de nőiesen keskeny fazonú. Mióta titkárnő lettem a ruhatáram némiképp átalakult. Már csak otthon viselek bő pulóvert és laza farmert. Néha olyan jó elveszni bennük. Itt ezt nem tehetem meg hiszen napjában, sőt óráról órára látnak olyanok, akik számára a jó benyomás és a bizalom alapja a megjelenés. Ki tudja, talán hitelemet is veszteném, mint az Igazgató és az Igazgatóhelyettes titkárnője, ha nem lennék reprezentatív. A munkám minősége persze mindennél fontosabb! Mégis, ahogy ma reggel belepillantottam a tükörbe indulás előtt úgy éreztem kezdem megtalálni azt a Verénát, akit évekkel ezelőtt elvesztettem. A nőt is látom már, nem csak az özvegyet, a gyilkost vagy a metamorf boszorkányt. Erőmet jó ideje csak a szemem alatti karikák vagy pirosság eltüntetésére használom. Nincs már szükségem testem és küllemem manipulálására. Erre úgy egy éve gondolni sem mertem volna, ahogy arra sem, hogy nem fogok elrohanni, ha valaki hozzám ér vagy arra kér, hogy érjek hozzá. Még mindig gyanakszom, még mindig hűvös higgadtsággal vagy épp kimértséggel leplezem valódi érzéseimet, de magamban már néhány embert érdemesnek kezdek vélni arra, hogy idővel lebontsam előttük a magam köré épített várfalat. Most még a bástya biztonságából tekintek ki a világra, de azt hiszem amit eddig elértem is óriási haladás Kék szemeim elrévedni látszanak. A mozgásokat és neszeket tudatom perifériájára szorította az elmélkedés és az emlékezés. Eszembe jutnak Rellonos éveim olyan részletei, amikről azt hittem már rég elfelejtettem őket. Keverednek a közelmúlt élményeivel és az összkép, olyan erősen magával ragadja figyelmemet, hogy alig pislogok és a levegőt is nagyon lassan veszem.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2020. május 4. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 615
Írta: 2020. május 4. 17:30 | Link

Éjféli Veréna
muszáj bejutnom / jó gyerek vagyok / most kivételesen

Sután dobom magamra a talárt, miközben sietősen hagyom el a szobát. Rohadtul elfelejtettem, hogy nekem hétvégén jelenésem van, és ha nem jön az a rohadt bagoly anyámtól, hogy nagyon várják a hétvégét, hogy lássanak a kifutón, az agyam hátsó zugában rohad meg az információ. De jött a bagoly, hogy rohadjon meg, így az információ is előkerült abból a rejtett zugból, hogy szemeim úgy pattanjanak ki, amikor fel is dolgoztam, mintha elfutni akarnának. Fantasztikus, mert ha nem kapom meg az aláírást az igazgatótól, ráadásul rövid időn belül, akkor ez a jelenésem odavész. Nem mintha én bánnám, de ezen pont kurva sok fontos divattervező is jelen lesz, akiknél bizony esélyesen vár rám egy csodálatos szerződés, szóval meg kellene erőltetnem magam és komolyan venni, nemde? Nem akarom.
Mégis morogva lépek ki a szoba ajtón, hogy magamra csapjam azt, mert tényleg nincs hozzá kedvem. De meg kell tennem, mert ha a pszichiáteri vonal nem jön be, akkor kell egy B terv, és tekintettel arra, ami vagyok, a modellkedés még elég sok ideig játszhat. Bal kezemben tartogatom a példányokat, míg jobb kezem csúszik zsebem mélyére. Köszöngetek pár embernek, biccentgetek, kiosztok pár kacsintást és hiperédes mosolyt, hogy a lányok örüljenek, és szinte hallom, ahogy a fehérneműn keresztül csordogálnak, de sajnos nem maradhatok huzamosabb ideig kiélvezni, így haladok tovább, végül az igazgatói előtt állok meg. Határozottat koppintok az ajtón, majd amint arra engedélyt kapok, egy széles és kedves mosollyal lépkedek a vörös hajú nő felé. Az asztal előtt torpanok meg és nyújtom felé jobb kezemet. Bal kezem lógatom le benne a papírokkal.
- Üdv, Mihail Sztravinszkij - rázom meg a nő kezét, majd azzal a lendülettel is engedem el, ahogy megfogtam. - Az igazgató úrhoz szeretnék bejutni sürgősen. Esetleg bent van most? - csak mondd azt, hogy igen, és haladjunk. Mindössze három aláírásra van szükségem és mindenki mehet amerre lát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 116
Írta: 2020. május 6. 11:52 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij


Kopogás húz vissza a jelen tiszta valóságába gondolataim ködéből. Behívom az illetőt, aki megmentett a további önmarcangolástól vagy épp olyan ábrándok eszmefuttatásától, amik sosem válhatnak valóra. Egy korty a kávéból, ami már kihűlt épp elég. Később majd talán megiszom. Félreteszem az eper formájú pipacsost ábrázoló szépen festett bögrét. Szeretem a pipacsot. Az élet múlandóságának virágát. Ami oly' törékeny és oly' kevés ideig pompázik. Szirmai hamar hullnak, de míg él tűzvörösen virul és szem nem kerülheti el, hogy megcsodálja. Az ajtó kinyílik közben. Az érkező vehemenciája lehengerlő. Lendületétől és kézfogásától egy másodpercre vissza is hőkölök, de gyorsan helyre billenek. Lélekjelenlétem hamar tudatosítja velem, hogy mi is a teendő. - Jó napot! Éjféli Veréna - mutatkozom be, bár az asztalomon egy kis réz névtábla jelzi, hogy ki és miféle titulusban vagyok jelen. Elpillantok a kérésre annak hallatán. - Milyen ügyben keresi az Igazgató urat? - kérdezem hűvös de érdeklődő hangon. Azt az utasítást kaptam, hogy amennyit csak lehet redukáljak le a bejövő forgalomból. Amennyi ügyet csak lehet oldjak meg magam. Persze aláírói jogkört csak bizonyos szinten kaptam, de van amihez én is elegendő vagyok. Amennyiben úgy ítélem, hogy az Antonnal, - mert magamban már így merem hívni felettesemet - való találkozás indokolt, úgy azonnal jelzek neki és az előttem álló ifjút bemenesztem. Ha viszont csak egy fontoskodó diák valami csip-csup dologgal, nos azt is elintézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 615
Írta: 2020. május 7. 21:00 | Link

Éjféli Veréna
muszáj bejutnom / jó gyerek vagyok / most kivételesen

Szeretem hinni, hogy az egyszerű dolgok… nos, egyszerűek. Nem kell felesleges köröket futnod azért, hogy eljuss egyik pontból a másikba, hanem csak elindulsz, mész egyenesen, majd egyszer csak hopp, a másik pontban vagy és örülhetsz. A legtöbb dolog ilyen, hiszen soha nem kérsz lehetetlent a másiktól, főleg nem akkor, ha az egy francos aláírás az iskola igazgatójától, hogy az a francos karriered felfelé ívelhessen, mert mi van akkor, ha az A terv nem jön be? Ugye? Előrelátó szeretnél lenni és mindent megtenni, de még a legegyszerűbb dolgokat is úgy megbonyolítják, hogy a végén már te érzed kellemetlennek azt a három kurva aláírást, ami csak ahhoz kell, hogy a hétfői napot, amikor visszaténfergek az iskolába este, szabályszerűen lóghassam el, és lehetőségeimhez mérten ne legyek elkönyvelve lógósnak a tanárok szerint. Mert bármilyen meglepő lehet, akármennyire ráz a hideg néha a tömött és zajos folyosóktól meg a fiatalabbaktól, de szeretek itt tanulni. És már dupla okom is van arra, hogy ne rontsak el semmit, mert az túl hirtelen lenne és nem áll módomban hibázni többet a szükségesnél. Nem most, amikor az életem úgy tűnik, hogy nagyjából kezd sínen lenni, szinte már gusztustalanul nyálas az egész, és egyelőre elhinnem sem nagyon akaródzik.
A hang ránt vissza a való világba, a nevére csak biccentek egyet. Másik lábamra helyezem testsúlyomat, miközben beszélek, a lapok akaratlan gyűrődnek meg ujjaim között, amikor elhangzik a kérdés. Na igen. Az egyszerű dolgok mégsem olyan egyszerűek, mint azt az ember akarná, csak… jó. Összekapom magam és kedves leszek.
- Pár aláírásra lenne szükségem tőle csupán, hogy elhagyhassam az iskolát hosszabb időre – mert nyilván nem tehetem meg azt, hogy csak kisétálok és egyszerűen elmegyek a bemutatóra. Mindenképpen kell az aláírás, amiket eddig teljesen gördülékenyen szereztem meg, most meg valami vöröshajú nőci áll az utamba, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak az aláírása kell, és már itt sem vagyok. Ha ez így fog tovább menni, akkor kénytelen leszek bevetni a sármomat, mert nincs nekem erre időm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 116
Írta: 2020. május 11. 14:58 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij


Tehát csak aláírások kellenek, hogy távozhasson. Elhagyni az intézményt csak így lehet, ha valaki kiskorú. Annak idején én még a szünetek egy részét is itt töltöttem. Nem kellettem. Csak a pénz amit értem kaptak állampapától. Szép dolog a nevelőszülői szeretet, igaz? Na de most nem rólam van szó szerencsére. Hanem olyasmiről, amit könnyű lesz megoldani. - Kérném az iratokat - nyújtom kezem felé és várom, hogy megkapjam a lapokat. Ha átadja őket, akkor átnézem az adattartalmat. Előveszem az aktáját a nagy szekrényből, hogy ellenőrizhessem nem áll-e korlátozás vagy tilalom alatt. Formaságok, bürokrácia, de enélkül kaotikus állapotok alakulnának ki és veszélybe kerülhetnének a diákok. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, legalábbis amíg én vagyok itt addig mindig le lesz egyeztetve minden kilépést kérő tanuló. - Rendben van. A távozásának úgy látom nem lesz akadálya - nézek fel a papírokból a fiatalemberre - Egy óra múlva jöjjön vissza, addigra alá lesz írva - közlöm tényszerűen, nem várva sem hálás sem morgást. Ugyan Anton most még nincs is benn, de azt mondta, hogy húsz perc és visszaér. Bőven időben leszek, hogy bevigyem neki és megvárjam míg rákanyarítja a már általam megismert hanyag eleganciával az épp ugyanilyen aláírását. Remélem a diáknak is megfelel ez a nem olyan nagy várakozási idő. Ennél hamarabb nem tudná akkor sem megszerezni a szignókat, ha benn lenne az Igazgató. Ugyanis épp elég okiratot pakoltam oda neki, hogy mire azokkal elkészül is benne legyünk az egy órában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 490
Írta: 2020. május 14. 21:38 | Link

a Juhász lány
kevésbé nyárfalevél jellegű, oldódó teaszakértőnk

Gyönyörű. Szerinte gyönyörű. Igazán érdekes az egyes emberek szóhasználata. Hiába jelenti a nyelvünkben elvileg ugyanazt egy-egy kifejezés, mégis máshogy, másra alkalmazzuk. Soha nem mondanám erre az irodára, hogy gyönyörű. De ő mondja és az ő szájából rendben is van. Az enyémből akkor van rendben, ha egy szendvicsre mondom vagy mondjuk a kedvesemre. Azt döntsék el egymás közt, ez melyiküknek nagyobb dicsőség.
- Igazad van - bólogatok elgondolkozva, a polcot illetően. - Tüzelőnek is kiváló! - villogtatom meg szemeimet lelkesen. De az igazság az, hogy szeretem, ha van egy kis tér, ahol lődöröghetek. Amikor van valami bútorom, azt telezsúfolom, ez igaz, viszont szeretem, ha nincs ilyen pakolófelületből túl sok. Viszont ezt nem taglalom a kis unikornisnak most. Ennyire nem kell belemennünk.
- Nagyjából ilyen volt. Mindig nagyjából ilyen volt - árulom el a leányzónak, hogy igazából ez az iroda olyasmi, ami egészében öröklődik. Hagyománya van annak, ahogyan fest. Ahogy sok neves tisztség esetében. Pici átalakítások szóba jöhetnek, mint egy-egy ilyen kisebb, ideiglenes bútor elvitele, viszont a beépített polc, a kandalló, az asztal, a székek... ezek igazgatóról igazgatóra szállnak. - A könyvekből is a legtöbb itteni - teszem hozzá ezt is, hiszen persze, hoztam én a magam irodalmait, viszont van itt sok gyöngyszem, ami minden dirinek elkél.
- Ne, csak trópusi! - rázom a fejem. Nem kell a zöldség! - Ja, az volt szerintem - latolgatok elvékonyodó hangon, miközben várom, hogy megkaparintsa a filtert. Ide mer lépni és felém mer nyúlni. Próbálom felmérni, mitől tart pontosan, mely pontokon bizonytalanodnak el vonásai, mitől viszolyog. Most éppen kb. semmitől. Igen, feszeng kicsit, viszont már jóval oldottabb, mint az imént kint. Talán azért is, mert ő léphetett felém és nem én léptem felé. Ahogy ujjai közé fogja a filtert, rásimítom kézfejére a kis, szálon lógó címkét, ahogy egy bögrén is tenném. El szoktam helyezgetni az oldalán, mert persze, hogy különben mindig a forró vízbe csúszik. De most a diákon egyengetem el egy-két röpke mozdulattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: 2020. május 17. 21:46 | Link

Igazgató Úr

 
hétköznap délelőtt|o


Tátva marad a szám a döbbenettől. Tüzelőnek? Ez még viccnek is rossz! Mármint ez egy teljesen jó bútordarab, igencsak ízléses kivitelben méghozzá. Na nehogy már el akarja itt égetni. Vagy lehet, hogy tényleg viccnek szánta? Esetleg jelzésnek, hogy vegyem már észre magam és tudjam hol a helyem, ne szóljak bele az ő dolgaiba? Komolyan nem tudom eldönteni.
- Értem – ennyit mondok csupán, eszemben sincs megjegyezni azt, hogy ha nagyjából ilyen volt eddig is, akkor ugyan ne dobálja már ki a polcot vagy égesse el. De semmi közöm nincs hozzá ugyebár. Mondjuk úgy érthető ha kevésbé van oda a berendezésekért, ha a legtöbb az már itt volt és itt is kell maradniuk. Nekem a fülemig érne a szám, ha egy ilyen klassz szoba rám szállna, és eszem ágába se lenne mozdítani dolgokat. Még az se biztos, hogy hoznék be saját könyveket. Teljesen másmilyen a borításuk meg minden, nem illenének azok ide. Mindazonáltal kíváncsian pislogok körbe a helyiségben, hiszen azt mondta az igazgató úr, hogy a legtöbb itteni. Tehát nem mind, vagyis hozott ő is. Megkérdezni nem merem, hogy például miket, pedig érdekelne. Egyszer a kíváncsiságom miatt fogom megütni a bokámat az tuti.
- Rendben, akkor egy sima, édes, trópusi tea rendel – mosolyodom el határozottan bólintva. Egyrészt amiatt, hogy mindig magabiztosság áraszt el, amikor elemi mágiázom, másrészt meg a kapott választól. Igazából tudok ám utólag is módosítani, az első kóstolás után, de gondoltam meggyorsítom a dolgot. A zöld tea meg nem nyerő, ez világos. És teljesen meg is tudom érteni.
Ahogy nyúlok a filterért reménykedem benne, hogy gyorsan letudjuk ezt az egészet. Én megragadom, ő elengedi és már mehetek is vissza a biztonságos távolságba és állhatok neki a teakészítésnek. Így kéne történnie és nem úgy, hogy azt a hülye kis címkét a kezemre igazgatja. Pár pillanat csupán, amíg ujjai a bőrömhöz érnek, de ez is bőven sok. Sokk. Ebben a távolságban pláne sokk. Pupilláim kitágulnak, ahogy megtelnek félelemmel és a semmibe merednek. Vadul zakatol a szívem, agyam próbálja működésre bírni a tüdőmet, de a mellkasom helyett az ujjaim mozdulnak meg. Elengedik a filtert, kinyújtott kezem vadul reszket. Kétségbeesetten forognak a kerekek a buksimban, előrángatva egy hangfoszlányt. Egy halk nyikkanás, majd még halkabb hümmögés váltja fel a csendet, ami kezdett rám telepedni. A dallamra koncentrálva kapok levegő után és pislogok egyet. Egy lépés hátra, kéz letesz és légzés, légzés, légzés. Ezek most a feladatok, amikre elvégzésére koncentrálok. A hümmögés erősödik, már kezd kivehető lenni, hogy igazából dúdolok. Tekintetem kitisztul, bár marad benne valamennyi a félelemből. Inkább aggodalom. Nem akarom elmagyarázni, hogy mi is volt ez az egész. Csak le szeretnék ülni, rendesen összeszedni magam, mindezt valahol messze innen.
- Sajnálom – nem tudom, hogy hallható-e egyáltalán ez az egy szó, vagy csak leolvasni lehet a számról. Mondhattam volna azt is, hogy bocsánat vagy elnézést, amennyiben csupán a teafilterre gondolnék. De nem, én sajnálom, hogy nem tudtam megakadályozni egy enyhe pánikrohamot. De leginkább azt, hogy mindez pont itt, az igazgatóval történt meg és én most nyakig ülök a pácban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 490
Írta: 2020. május 20. 21:52 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél kisasszony

Teljesen megkavarom őt. Az az egyik kedvencem. Ilyenkor van az, hogy már végképp nem tudják leplezni az érzelmeiket, az igazi véleményüket. Kijön minden. Mondjuk ő alapból nem nagyon titkolózik, már ami a jelzéseit illeti. Csak próbál udvarias lenni és megfelelően viselkedni. Viszont csakhamar lubickol a dicsfényben elemi mágiája miatt. Értitek, lubickol. Ha eféléket varázsolgathat, elvan, mint hal a vízben. Jó, abbahagyom.
Elveszi a filtert, hogy kezdődjön a csoda, viszont valami egészen más kezdődik. Számítottam-e rá? Nem igazán. Mármint erre nem. Gyakran van az, hogy kifejezetten várok valamilyen reakciót és azt figyelem meg, míg máskor csak megteszem a magam lépéseit, szokásos önmagam vagyok és egyszerűen csak megvizsgálom, amit kiváltok. Utóbbi történik most.
Kezem már nincs nála. A tea a földre hull, arcom komoly, fürkésző lesz, ide-oda cikázik rajta. A sokkhoz hasonló állapotba kerül. Remeg, elsápad, légzése rendellenessé lesz, pupillája félelemre tágul. Nem lépek hátra, de nem is közeledem. Csak tanulmányozom őt. Fejem oldalra biccen. Kis hangok szöknek ki belőle, ez valami kapaszkodás. Ez valami tanult. Hátrébb húzódik és lassan kiderül, dúdol. Önnyugtatás, fedezék.
Sajnálkozását, mintha meg se hallanám. Suhintok pálcámmal és a szék odahúzódik mögé, vádlijának nyomódva puhán, jelzésképpen, hogy tegye le a popsiját szépen. Amint ül, intek neki oda egy pohár vizet, meg felhívom magamhoz a teafiltert, amit fújdosni kezdek, zakóm ujjába törlök, aztán fintorogva nézegetem, van-e rajta valami por vagy kosz még. De annyi baj legyen, ha van. Ennyi talán még kell is.
- Szóval? Mit nem szabad? - kezdek ezzel a felütéssel, egy-két perc nyugiszünet után. Én azt mondtam, bármit szabad, de láthatóan ő ezzel nem így van. Zsebre vágom kezem, lábujjhegyre állok kicsit, majd visszaereszkedem. - Mit ne tegyek? Csak mondd meg! Nem lesz gond - rázom a fejem, egyszerűen felszólítva, hogy szabja meg a határokat. Az eddigiek alapján, ha tippelnem kéne, nem bírja az érintésem. Mármint nem pont az enyém, de bizonyos emberekét. Vagy mindenkiét? Ezt nem tudom. De kint is inkább akkor ettől tarthatott, amikor közeledtem felé. Ettől volt olyan furcsa ez a cidrizés, mert nem egyértelműen a magatartásomra irányult. Tudom persze, kemény kérés, hogy közölje az igazgatójával, mit tehet és mit nem, de komolyan szeretném, hogy helyre rakjon. Engem és bárkit. Sejtem és kezdem már látni, hogy ez az egész olyasvalami, amit inkább magával akar rendezni. Kész rá, hogy változzon, erősödjön. Ez így van jól. Ám az élet addig sem áll meg és nem köteles sem tőlem, se mástól elviselni olyasmit, amit nem bír ki. Tök mindegy, ki vagyok. Ha megsértődöm rajta, tehetek egy szívességet.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 615
Írta: 2020. május 21. 20:23 | Link

Éjféli Veréna
muszáj bejutnom / jó gyerek vagyok / most kivételesen

Szemöldököm remeg meg, ahogy elkéri a papírokat. Ezek szerint nem fogok bejutni az igazgatóhoz olyan gyorsan, mint én azt akarnám. Sőt, ha ez nem lenne elég, akkor még ugye azt sem derült ki, hogy egyáltalán bent van-e, mert ez a vörös bárki, baszott válaszolni a kérdésre. Kékjeim fürkészik az arcot, miközben a papírokért nyúl. Kelletlen szusszanva helyezem a felém nyújtott tenyérbe az iratokat, majd szemöldököm rebben meg, ahogy elővesz egy aktát. Az én aktámat. Mégis mi a franc? Kékjeim pillantgatnak a mappa felé, a szívem a torkomban dobog, mert ha most találnak ki valamit, hogy nem mehetek sehova a vélaságom miatt akkor komolyan falnak megyek. Na igen, mert amíg valakinek a különleges képességei, betegségei, esetleg kiskorúsága miatt kell engedély, hogy elhagyja az iskola falait, nekem a vélaságom miatt. Nem úgy van az, hogy én csak úgy ki és be mászkálok, amikor kedvem szottyan. Pedig mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, nemde? Felnőttként kell aláírásért rohangálnom, mint valami hülyének, hogy mehessek és végezhessem a munkám. Csodálatos.
- Még szerencse - morranok fel, majd amikor folytatja, kékjeim kerekednek ki. Micsoda? Jól hallottam? Egy óra? Tekintetem vándorol körbe a szobában, majd amikor megtalálom az órát végre, elég látványosan húzom el a számat. - Nekem most lenne szükségem az aláírásokra. Esetleg Ön nem tudja aláírni nekem őket? - ennyit arról, hogy hazaugrok a minden előtt és beszélek anyámmal a most fennálló helyzetről. Egy-két nap csalás mindig belefért eddig, nehogy már most ne tudjak előbb elszabadulni az iskolából, mert nem kapok meg három kicseszett aláírást. Nekem a nő is megteszi, rohadt mindegy ki írja alá, csak kerüljön rá egy hivatalosan iskolában dolgozó aláírása. Ha az az igazgató titkárnője, nekem megfelel.
- Nem feltétlen szükséges az igazgató úr aláírása, nekem éppannyira megfelel az Öné, mint az övé - gyerünk már, csak bólints rá, és haladjunk, hadd menjek haza beszélni anyámmal, mielőtt még puccparádéba kell vágnom magam a nagyközönség előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 116
Írta: 2020. május 25. 11:17 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij


Nem veszek tudomást a fiatalember morgásáról. Lehet eddig nem ügyeltek a hivatalos dolgokra, de nálam már nem lesznek lazák a szabályok. Mindennek megvan a maga menete. Viszont esetében csupán türelemre van szükség, hiszen nincs ellene semmilyen kijárást befolyásoló tényező. Felnézek rá, ahogy hallgatom próbálkozását - Sajnos nincs rá felhatalmazásom - rázom meg fejemet, nyomatékot adva tagadásomnak. A papírjait magam előtt tartom, jelezve, hogy az egy óra nem lesz öt vagy több mert elkeverednek az iratok. Ám ő tovább próbálkozik. Mint ember megértem, de mint hivatali dolgozó kötnek a szabályok. Ebben a munkakörben lavírozni vagyok kénytelen a két minőségem között. - Lehet, hogy önnek megfelelne, de sajnos én nem írhatom alá - kezdem együtt érzően, majd mielőtt közbevághatna folytatom - Annyit tudok ajánlani, hogy ha megérkezik az Igazgató úr azonnal aláíratom vele és jelzek önnek, amennyiben ez hamarabb megtörténne, mint egy óra - ennél többet nem tudok tenni. Meg kell szokniuk a diákoknak, hogy nem minden úgy és akkor történik, ahogyan és amikor ők szeretnék. Nem akarok keresztbe tenni sem neki sem senki másnak. Nekem az a célom, hogy rend legyen és ki legyenek küszöbölve a visszaélések, és bármi baj történik az iskola szakszerűen járjon el elkerülendő a felelősségre vonást. Vannak ügymeneti szabályok amiket nekem be kell tartanom és be kell tartatnom nem csak a diákokkal, hanem a tanárokkal is egyaránt és tudatnom velük, hogy ezek mind az ő javukat szolgálják. - Megfelel ez önnek? - kérdezem és láthatja rajtam, hogy minden lehetséges jóindulatom benne van kérdésemben. Tartom a szavam. Bízhat bennem. Ráadásul míg vár akár össze is pakolhat az útra vagy csinálhat bármit, amit szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 615
Írta: 2020. május 26. 17:35 | Link

Éjféli Veréna
muszáj bejutnom / jó gyerek vagyok / most kivételesen

Egyre jobban latolgatom magamban azt a lehetőséget, hogy a papírokat egyszerűen itt hagyom és kisétálok az iskolából a cuccommal együtt. Ha nem jöhetek vissza, akkor ez van, majd befejezem csak az egyetemet, mert végül is azzal is előrébb vagyok, mint amit bárki akarna vagy gondolt rólam eredetileg. Mert ugye, ha már modellkedek, akkor az is el avan tőlem várva, hogy csak annak szenteljem az életemet. Hah, majd persze, ha fejre ejtenek még negyvenszer, akkor talán elgondolkodom azon, hogy csak a modellkedésnek és a kifutón való fel s alá sétálgatásnak éljek. Nem olyan sokat ígérő ez.
Értem – dörzsölöm meg szemeimet fáradtan. – Köszönöm a kedvességét. Gondolom nemigen van más választásom – egy apró, mégis egyértelműen szemtelen mosolyt villantok a nőre. Tudom, hogy nem az ő hibája, tudom, hogy nem tehet róla, hogy csak az igazgató írhatja alá, aki jelenleg nem tartózkodik az irodában, mégis egyértelműen ül ki arcomra a bosszúság pár pillanatra. Az egyszerű dolgok mégsem olyan egyszerűen mindig. Pedig mennyivel könnyebb lenne az életem. Mondjuk akkor lenne a legkönnyebb, ha ezek a papírok egyáltalán nem kellenének, de ebbe ne menjünk bele mélyebben. Elfogadtam a feltételeket a Minisztériumtól és az iskolától is, hogy ide járhassak, ezen már ne múljon. Eleget is kell nekik tennem, ha már tényleg voltam akkora barom, hogy elfogadjam őket.
Megfelel. Ezesetben várom a megkeresését, ami reményeim szerint minél előbb megtörténik – a szemtelen mosollyal pillantok ismét az óra felé. Akkor befejezem a pakolást, talán még arra is lesz időm, ha hamar összekapom magam, hogy én magam jöjjek vissza a papírokért. Ez még elválik. Kékjeimet vezetem vissza a nőre, majd lemondóan sóhajtok egyet.
Nagyon köszönöm a segítségét, de ha most megbocsájt… – ugyanolyan hirtelenséggel távozok az irodából, mint ahogy berobbantam oda, csak immár a papírok nélkül. Nagyon remélem, hogy valóban sikerül kevesebb, mint egy óra alatt lezavarni ezt az egészet, mert tényleg teljesen elfelejtettem. Nem mondom, hogy ma több időm van erre, mint az elkövetkezendő kettőben, amikor rendezhetem még össze a cuccaimat, de talán alkalmasabb volt erre a mai nap, mint a holnapi lenne. Remek. Lehet fel kellene írnom ezeket a dátumokat valahova…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium