27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2019. augusztus 17. 18:01 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Csak a pontosság kedvéért: Oravecz kisasszonynak sikerült szabaddá tennie azt az időpontot a napirendemben. Vagyis hát ő már Béresné, viszont furcsa lenne állandóan így szólítgatni őt meg kérni tőle mindenfélét, ezért átálltam a Tatianara, a magázás viszont maradt. Lényeg a lényeg, nélküle azt se tudnám, hol áll a fejem. Általában vele is alig. Minden találkozóm, megbeszélésem, programom előtt rám szól bizonyos időközönként, hogy mindjárt következik. Ettől függetlenül általában belefeledkezem valamibe, végül pedig kapkodhatok. Szerencésebb, mikor simán várok valakit magamhoz, akkor egyszerűen félbehagyom, amin ügyködöm. Mint majd most nemsoká.
A 11-esem (ahogy az irodvezetőm hívja) korábban érkezik 11 óránál, mivel azonban jobbkezem pontosan tudja, hogy tökéletesen mindegy, most engedi-e be vagy pár perc múlva, így egy intéssel jelzi, fáradjon csak be. Ajtóm, amit tárva-nyitva szeretek tartani, természetesen most is becsukta magát. Szerintem méltánytalannak tartja, hogy nem használom őt arra, amire rendeltetett és hogy igazából elég volna nekem a félfája is, így önkényesen beteszi magát olykor. Mikor kopogtatnak, először fáradtan sóhajtok egyet, hiszen ilyenkor jövök csak rá, hogy akaratom ellenére be vagyok zárkózva.
- Szabad - szólok ki, félretéve az adag papírt és kilépek asztalom mögül, hogy az érkező elé állhassak. Pajkos már akkor felemelete a fejét kosara széléről, fülét hegyezve, amikor még csak kint beszélgetett a férfi Tatianaval, most pedig farokcsóválva figyel minket.
- Hercegh Kriszpin. Foglaljon helyet! - intek neki az asztalom előtti székre, én meg visszamegyek mögé a sajátomhoz. Kutyám csak nem bírja ki: felkel párnás fekhelyéről, odaballag Henrikhez és érdeklődve megszagolgatja, néz rá felfele.
Olvasok újságot, szeretek tájékozódni, nem csoda hát, hogy ismerős volt a férfi neve, mikor felmerült a jövő tanév új tanárjelöltjei között. Dimitri előljárt nálam már az érdekében, úgymond megpuhított kicsit. Nem mintha ne lennék amúgy is eléggé az. Rendben, igaz, ha olyasmiről van szó, ami fontos és amit védek, szikla lesz belőlem, márpedig az iskola pont ilyen dolog. Ám az ártatlanság vélelme is az. Csak azért, mert azt írta az újság és azt beszélik az emberek, attól még semmi sem készpénz. Más kérdés, hogy erről a közvélemény valamint a szülők is másként gondolkodnak. Erről majd később. Most hallgatom Ambrózy urat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 187
Írta: 2019. augusztus 21. 19:55 | Link

Hercegh Kriszpin

Egy kissé még a férfit is meglepi, hogy Kriszpin mennyire nyugodt, mintha nem egy kellemetlen beszélgetést akarnának lefolytatni. Az igazgató higgadtsága sajnos nem feltétlenül ragad rá Henrikre, bár ő már úgyis tökélyre fejlesztette idegességének leplezését.
Helyet foglal és igyekszik visszaemlékezni arra, mit beszéltek meg Lillával. Hogyan kezdje, mit mondjon, szinte eltervezték az egészet és ezer meg egy végkimenetelt próbáltak el, mindenre felkészülve, most azonban úgy érzi, nem tudja, mit kellene mondania. Ha már egyszer ő kért időpontot, akkor viszont neki kell belevágnia, még akkor is, ha egyébként a vele szemben ülő tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is vannak itt. Így hát vesz egy mély levegőt és úgy dönt, ha meg sem próbálja, biztosan kudarcot vall. Nála jobban senki sem tudja, hogy ártatlan, éppen ezért felesleges úgy viselkednie, mintha szégyellné magát. Ettől persze a tény nem változik, hogy a róla kialakult kép milyen, de azon már változtatni úgysem tud. Itt a lehetőség, hogy élőben bizonyítsa, nem az az ember, akiről írnak.
- Nos, ahogy azt korábban is írtam, örömömre szolgálna, ha a Bagolykő falain belül taníthatnék Okkultizmust és fekete mágiát - igen erős kezdés, nem mondom, eléggé in medias res, de tegyük a szívünkre a kezünket: minek köntörfalazzon? Attól, hogy az időjárással indít sajnos nem változik majd meg beszélgetésük fő témája, csak elodázza azt, ami úgyis bekövetkezik. - A félreértések elkerülése végett: semmiképp sem arra kívánom megtanítani a tanulókat, miképp használják a fekete mágia ágait. Azonban utazásaim során rengetegszer tapasztaltam, hogy a tudatlanság és vakmerőség elegye tragédiához vezet - és ebben nem is hazudik. Megannyi gyermek olvas egy jó könyvet vagy lát egy érdekes filmet és úgy gondolja, meg kell próbálkoznia vele. Mondanom sem kell, mi ennek a vége. - Tudniuk kell, miért veszélyes és biztos forrásból kell tájékozódniuk ezekről, mielőtt olyasmibe vágnának bele, ami végzetes következményekkel járna. És persze nem elhanyagolható, hogy fel kell tudniuk ismerni, ha ilyesmivel van dolguk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2019. augusztus 22. 22:45 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Nem szeretem a köntörfalazást. Az egyenességet szeretem. Nem a durvaságra gondolok meg a bunkóságra, hanem a tiszta, gyakran fájó őszinteségre. Ami azt illeti mondjuk, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fájt nekem az, ha valaki megmondta, ami van. Örülök tehát ennek a nyitásnak. Figyelmesen hallgatom, székemben hátradőlve ülvén, kezeim a karfán.
- Világos - reagálok arra, hogy nyilván nem úgy kell értelmezni a tárgyat, hogy ennek keretein belül szépen kinevelne egy csapat feketemágust. Bólogatok szavaira, nem egyszerűen figyelmesen, hanem egyetértően.
- Igen, elég meggyőző mindaz, amit olvastam - emelek fel egy dossziét az asztalról, az irományaival benne. Önéletrajz, kísérőlevél, tapasztalatai taglalása, ajánlások. Nem igazán fér hozzá kétség, hogy valóban szakemberrel van dolgom. Utánakérdezni is utánakérdeztettem Tatianaval, mint minden jövendőbeli tanerőnek és minden megerősítést nyert.
- Most halljunk azokról az olvasmányaimról is, amik nem a szakértelméről számoltak be - mosolygok rá, nem feltétlenül barátságosan, bár nem is barátságtalanul, inkább csak amolyan jelentékenyen, utalón. Hiszen tudja, mire célzok. Az újságok hasábjain megjelent vádakra. Úgy sejtem, ezeket különösen tisztázni szeretné. Vagyis különösképpen ezeket szeretné tisztázni. Meglehet, előre szaladtam kicsit, még nem tartott itt feltétlen a belső beszédében és most jött volna egy átvezetés vagy még valami más, tölteléktéma. Megkímélném ettől. Hallgatom.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 187
Írta: 2019. augusztus 22. 23:12 | Link

Hercegh Kriszpin

Megkönnyebbül a ténytől, hogy Kriszpin nem kérdőjelezi meg a szándékait. Már csak azért is, mert nem igazán tudja, hogyan nyomatékosíthatná ennél is jobban azt, amit el akar mondani. Akkor mondjuk meglepődik - és ezt nem is leplezi -, mikor egy komplett dossziét mutat meg a férfi, hogy mit tud már Henrikről. Nem hülye, számított rá, hogy idővel a körmére néznek, elvégre igazgatóként nem engedheti meg magának, hogy veszélyes egyedeket eresszen az iskola falai közé, ez azért mégis valahol... Túlzásnak tűnik. Mégsem szól semmit, elvégre a kutakodás eredménye rá nézve pozitív.
- Ezt örömmel hallom - egy halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy szerényen biccent. Mert tényleg örül neki. Rengeteget dolgozott azért, hogy ide eljusson és néha nem árt a visszacsatolás, hogy jól tette. Ez a kis görbe azonban rögtön le is hervad arcáról és helyét komolyság váltja fel, mikor Kriszpin köntörfalazás nélkül tér a tárgyra. Erre is számított és őszintén? Annyiszor vallatták és kérdezgették az utóbbi időben, hogy tényleg meg se kottyan neki.
- Ha arra gondol, hogy megöltem a saját szüleimet, akkor továbbra sem tudok mondani annál többet, minthogy aljas rágalom. Sohasem kívánom azt az érzést senkinek, amit aznap átéltem - szemében látszik, hogy nem viccel. Nem néz oldalra, nem fordítja el fejét, mert ez az igazság. Őszinte. Ennyi vegzálás után bizonyára már rég megtört volna, ha ő lenne a tettes, vagy legalábbis ő így látja. - Arról tudtam, hogy a szüleim érdeklődnek a fekete mágia iránt, elvégre valóban egy feltérképezetlen területéről beszélünk a mágiának. Azonban sohasem gyakorolták és eszükbe sem jutott volna, hogy engem ilyesmire rávegyenek - nem túl hevesen, de lassan azért megrázza a fejét. Ha anyja és apja csak egy percig is úgy gondolták, hogy a fiuk élete veszélyben foroghat emiatt, nyilvánvaló, hogy nem kényszerítik vagy buzdítják ilyesmire. Túlságosan becsületes és jó emberek voltak ők, ezért is rejtély Henrik számára minden, ami a halálukkal kapcsolatos.
- Ami pedig azt illeti, hogy én magam használok fekete mágiát... Elismerem, hogy amikor Dél-Amerikában jártam, részt vettem nézőként egy törzsi vérmágia rituáléban. Azonban semmilyen módon nem voltam aktív részese és a fekete mágia egyetlen ágát sem gyakorlom. Megfelelő tanulópénz volt édesanyámék halála, nincs szükségem emlékeztetőre - a végén összepréseli ajkait. Megint a képek arról a napról. Vér mindenütt, maradványok, életnek nyoma sem volt a helyiségben. Az aurorok, a Minisztérium, mindenki ott sereglett, míg ő sokkos állapotban várt egy jelet. Egy jelet, hogy nem az történt, amiről suttognak.

¤¤¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2019. augusztus 23. 23:24 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az irodában

Nincs ebben semmi túlzás, minden tanerőjelöltről forgattam ilyen paksamétát. Nem kivételezett helyzett az övé, nem kell emiatt aggódnia. Bár szerintem ez a legkisebb, ami miatt most aggódik. Hamarosan rátérünk arra, ami miatt viszont már inkább.
Komoly arccal hallgatom, ahogy nekivág kifejtésének, közben mély levegőt szívok be. Belegondolnom is szörnyű egy ilyen helyzetbe. Abba, hogy az ember nem csak elveszti a szüleit, ám még őt is vádolják azzal, hogy kioltotta az életüket.
- Részvétem - nyilvánítom is ezt ki felé, amikor szünetet tart. Hogy ez azt jelentené, hogy hiszek az ártatlanságában? Nem, ezzel még nem azt akarom kifejezni. Csak azt, ami felmerült bennem. Őszintén sajnálom a veszteségét. Ezt pedig egyre inkább teszem, ahogy beszéde folytatása közben látni vélem rajta, tényleg mennyire megviselte. Bólintok, miután befejezte.
- Nézze... - veszem le róla szemem, körbepillantva az előttem heverő tömérdek papíron, miközben előrébb hajolok, kezeimet összekulcsolva az asztalon. Ismét rá emelem tekintetem.
- Engem hidegen hagy a látszat - vonok vállat.
- Nem érdekel, mi minek tűnik, ki miről mit vél, mit írnak az újságok és ki miért aggódik. Engem a tények, a szándékok és a tettek érdekelnek - nyújtom ki kezem és élével koppintok felsorolásom minden tagjánál az asztallapra, határozott kifejtésem közben.
- Ön nem vádlott. Nem folyik ön ellen eljárás és úgy tudom, nincsen bizonyíték és semmilyen alaposabb gyanúra okot adó tényező, ami alátámasztaná, hogy bármi köze lenne a történtekhez - fordítom fel tenyereimet. Pajkos közben visszaballagott már a kosarába és onnan pislog fel ránk, mintha csak tudná, milyen sorsdöntő beszélgetés folyik most itt.
- Ettől függetlenül érthető, ha sokaknak aggályai vannak. Nyilvánvalóan tisztában van vele, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felveszem önt hozzánk tanárnak - térek rá a saját véleményemről a köz véleményére és a köz véleményének következményeire, nem igazán szakítva meg a szemkontaktust. Hiszen még alig állhattam neki megfontolni a felkeresését, az újságok már megírták, hogy megint milyen balhéba fogok keveredni és keverem ezzel a tanodát. Nem mondom, ezeken bosszankodok mindig pár sort, főleg, hogy tudom, jönnek aztán a szülői levelek sorra, viszont soha nem voltam az a fajta, aki csak azért feladná az elveit és választana könnyebb utat, hogy jobb színben tűnjön fel.
- Viszont ez az én döntésem. Az én gondom - tisztázom, hogy nem arra akartam most buzdítani, hogy adjon nekem bármilyen garanciát. Mit is adhatna?
- De tudnia kell, hogy amennyiben felveszem, a hátamat semmiért nem tartom sem én és főleg nem az iskola. Amennyiben valóban ártatlan, mint ahogy én azt jelenleg tartom - hiszen nincs okom az ellenkezőjét hinni - és ami miatt valószínűleg esélyt fog kapni nálunk, úgy minden rendben lesz. Viszont, amint bármi megingat ebben, egy pillanatig sem fogok hezitálni, hogy elhatárolódjak öntől  - mutatok rá a velem szemben ülő férfira, viszont ez nem fenyegetés, szimplán csak nyílt lapokkal játszom. Az pedig, amit most lát tőlem, azt igazából sokan elképzelni se tudják rólam. Hiszen alapvetően egy végtelenül barátságos fickó vagyok, akit simán kenyérre lehet kenni. Viszont nem véletlenül osztottak anno a Rellon házba: nem kell a szomszédba mennem elszántságért, éleslátásért, sem magabiztosságért. Ami fontos nekem, azért ölre megyek. A Bagolykő pedig nyilvánvalóan az.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 91
Írta: 2019. augusztus 26. 20:45 | Link

Hercegh Kriszpin

Nem szokásom osztani az aggodalmaskodó emberek nézeteit. Főleg nem anyámét. Túl sokat parázik olyan dolgokon amiken nem kéne. Ez nem fog neki jót tenni hosszútávon. Viszont most bennem is megszólalt a vészharang. Tudom, hogy ha a mai kis beszélgetésem nem sikerül úgy, ahogy annak sikerülnie kéne, annak az esélyei, hogy szeptembertől évet kell ismételnem, vészesen megnőnek majd. Körülbelül úgy száz százalék környékére. Épp emiatt ismételgettem előre betanult szövegeket már napokkal ezelőtt is, hogy hitelesnek tűnjek, és ne csesszem el az egészet tudat alatt. Nem vagyok az az izgulós fajta, de talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy vagy ötször biztos leizzadtam, míg a kastélyba értem. Jó, nagy szerepet vállalt ebben a rettentő nagy meleg is, de akkor is.
Igyekeztem az alkalomhoz illően megjelenni, habár nem akartam a száraz, fülledt időjárás miatt túlöltözni sem. Így hát az öltönytől eltekintettem, de egy rövid ujjú ing, egy sima, hosszú, fekete nadrág és egy könnyed, nyári fehér zakó okésnak tűnt. Utam során a zakót végig kézben hoztam, már csak akkor öltöttem magamra, mikor a kastély déli szárnya földszinti, igazgatói iroda felé vezető folyosóján jártam.
Nem telt sok időmbe, míg megtaláltam a tárva nyílt ajtót, ami mögött az igazgatói rejlett. Még a bejáratnál leszólítottam egy velem szerintem egykorú diákot, aki mondhatni elég pontos útbaigazítást adott. Innen is köszönet neki. Vajon gyakran fogok vele találkozni, ha felvesznek? Biztos jó arc. Karórámra nézve, nyugodtan konstatáltam, hogy idő előtt két perccel érkeztem, így még belépés előtt szántam bő egy percet arra, hogy kifújjam magam, megigazítsam a hajamat, illetve, hogy átfussam a már jó ideje kezemben szorongatott papírokat. Csak a szokásos dolgok amiket elkérhet az ember az interjú során. Év végi bizonyítványok, igazolvány, meg egy kézzel írott referencia levél korábbi átváltoztatástan tanáromtól. Kedves hölgy volt. Nagyon szeretett és mérhetetlenül sok támogatást kaptam tőle. Észrevettem, hogy helyenként izzadtságfoltosak a papírok, gondolom attól, hogy az út során verejtékező kezemmel szorongattam őket. De who cares.
Szóval a lehető legösszeszedettebben beléptem a kis helyiségbe, bólintottam egyet a titkárságvezető felé, amolyan köszönésképpen, majd közelebb léptem. Tudattam vele, hogy ki vagyok, és, hogy elvileg az igazgatóhoz van mostanra időpontom, mire ő nagy mosollyal az arcán mutatott egy másik nyitva hagyott ajtó felé, jelezve, hogy arra vegyem az irányt. Ezúttal köszönet teljesen bólintottam, talán egy köszit is elmotyogtam és megközelítettem az ajtót.
Őszintén szólva ötletem sincs, hogy azért van-e nyitva az ajtó, mert számítottak rám, vagy inkább ez a szokás erre, de inkább nem kockáztattam meg, hogy bunkónak nézzen az úr, hogy csak úgy besétálok. Az ajtófélfán való kopogással adtam a tudtára, hogy megjöttem, amennyiben még nem vette volna észre.
- Jó napot - vendéglátóm egyből levághatta, hogy feszült vagyok, mert olyan elfojtott hangon köszöntem, hogy abban sem vagyok biztos, hogy érthető volt. - Khmm, szép napot!- Köszörülöm meg a torkom és köszönök ismét, ezúttal már hangosabban és sokkal érthetőbben.
Nem igazán néztem körbe, végig az igazgató úrra, az asztalára és az előtte lévő két bőrrel borított székre fókuszáltam. Nem akartam elterelni a figyelmemet, megkockáztatva vele, hogy elfelejtem a begyakorolt extra udvarias és meggyőző soraimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elbaltázzam ezt a lehetőségemet is. Néhány lépést követően már az asztal előtt is termek, az úr arcát fürkészve.
- Cameron Blanc, uram - nyújtok végül kezet, közben remélve, hogy tudja ki vagyok. Végül is már váltottam vele pár baglyot, és megbeszéltük hogy a mai napon, ebben az időpontban fogad. Azért elég gáz lenne, ha mégsem emlékezne. Nem tűnik túl idősnek, szóval nem kéne, hogy könnyen feledjen dolgokat. Meg hát végül is ez a dolga, hogy emlékezzen időpontokra, nem? Ah, biztos minden rendben lesz.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. augusztus 26. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 187
Írta: 2019. augusztus 27. 14:45 | Link

Hercegh Kriszpin

A részvétnyilvánításra csak biccent egyet. Nyilván nem mondhatja azt, hogy hallotta már elégszer, őszintén és hamisan egyaránt, mert Kriszpin tényleg komolyan gondolja. Amúgy sem érdemes másokba fojtani ezt, hiszen ösztönös reakció, hogy a veszteségre részvéttel reagálunk. Így hát válasz nélkül hagyva a dolgot hallgatja végig a férfi mondandóját.
Erre számított. Ahogy hallgatja a férfit, egy pillanatig úgy érzi, elúszik minden esélye a tanításra vonatkozóan. Megérti Kriszpint és az érveit, a helyében ő is pontosan ugyanígy gondolkodna, ezért is próbált úgy beszélni, hogy felsorakoztatta magával szemben az összes ellenérvet. Az újságoknak hála ebből azért akadt pár... Végül azonban hiábavaló mindenféle aggodalma, mert az igazgató, bár rigorózus és ellentmondást nem tűrő, úgy tűnik meg fogja adni a lehetőséget, amire Henrik várt. Ő tudja, hogy ártatlan, ahogyan azt is, sohasem tenne olyasmit, ami a diákokat vagy bárkit veszélyeztetne.
- Ez teljesen érthető és köszönöm, hogy egyáltalán számításba vesz. Garanciát szavakkal nem lehet adni, ettől függetlenül biztosíthatom róla, hogy semmi olyasmit nem tennék, ami akár az itt lévők életét, akár az iskola jó hírét veszélyeztetné - persze a szavak nem számítanak, de a szándék bizony igenis fontos. Márpedig Henrikben más sem lakozik, csak jó szándék. Valószínűleg azon túl, hogy Kriszpin különbséget tud tenni igaz és hamis hírek között, illetve ismeri a tényeket, talán döntésében közrejátszik az is, hogy a férfi tényleg nyílt lapokkal játszik. Nem mismásolja el a dolgokat, nem mutat mást, mint ami ő maga. Mert tudja, hogy felesleges és, ha az igazgató csak megneszelné, hogy sunyul, rögtön repülhetne innen olyan messzire, hogy vissza se találna.
- Természetesen azon túl, hogy Ön lehetőséget biztosít számomra, szeretnék érdeklődni, hogy pontosan milyen anyagok benyújtására lenne szükség ahhoz, hogy a tantárgyat valóban megkaphassam? - az a helyzet, hogy hivatalosan tanári pályázat még nincs kiírva és, bár józan paraszti ésszel maga is ki tudja találni, mi kellhet, azért jobbnak véli konkrétan rákérdezni. Persze, amije eddig volt, azt referencia gyanánt elküldte Kriszpinnek, de valószínűleg a beadandó pályázat nem így épül fel.

¤¤¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2019. augusztus 31. 20:30 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Az ajtóm tárva nyitva, mert azt szeretem, ha úgy van. Ettől függetlenül néha megmakacsolja magát és bevágódik, de az ajtók már csak ilyen önérzetesek. Éppen a bal oldali polcsor mellett féltérdelek. Keresek egy szakirodalmat. Mögöttem egy növény meg egy könyvállvány. Nem direkt, de jól elbújtam. A kopogásra és köszönésre bukkanok ki mögülök.
- Szervusz - üdvözlöm, pár kötettel a kezemben. Persze, ő az a fiú, aki elbeszélgetésre jött. Amennyire egyértelműen be van rezelve, akkor is sejteném, hogy ő az, ha előbb vagy később jött volna az egyeztetettnél. - Neked is! - kívánom én is azt, amit ő köszönésnek szánt. Lerakom a könyveket asztalomra, aztán már ragadhatom is meg a felém nyújtott kezet.
- Hercegh Kriszpin. Foglalj helyet, kérlek - intek is a székek felé mosolyogva, miközben igazítok kicsit barnás zakómon és leülök a sajátomban. Persze, hogy számítottam a jöttére, viszont nem, nem emlékeztem rá, hogy érkezik. Tatiana idézte eszembe, mint mindig mindent. Reggel is állandóan ismerteti velem a napi programomat, aztán nap közben is meg-megjelenik, hogy közölje, mi fog történni velem a következő percekben.
- Szóval szeretnél a Bagolykőbe járni... - hozom tudtára barátságos hangon, hogy képben vagyok azzal kapcsolatban, miért fáradt ide. Ezután viszont nem teszek egyebet, mind türelmesen, csöndben várom, hogy felszálljon erre a vonatra, amit begördítettem elé. Övé a sínpálya! Figyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2019. augusztus 31. 20:50 | Link

Ambrózy Henrik
délelőtt az asztalomnál

Lehet, hogy nem garancia egy adott szó valakitől, aki körül ennyi gyanús esemény történik, viszont jelenleg másunk sem lehet. Amint pedig mondtam, az én szememben ártatlan, mert nem bizonyosodott az ellenkezője. Bólintok hát neki. Nem azért, mert hiszek neki. Igazgatóként nem engedek meg magamnak ilyen luxust. Csak arra bólintok, hogy értékelem, amit mond és hogy remélem, mindez valóban így lesz. Más kérdés, hogy sokfelé jártam a világban és sokakkal találkoztam, jól ismerem már, hogyan ismerjek fel egy gaztevőt, benne pedig nem ismerek ilyen személyre.
- A nagy részét benyújtotta - teszem kezem az általa küldött papírokra.
- A többiről az irodavezetőm ad Önnek egy tájékoztatást, benne a követelményekkel, határidőkkel - bólogatok, hiszen bár nekiállhatnék taglalni, miket kérünk, a szó elszáll, az írás nem marad, meg én úgysem tudom olyan összeszedetten elé tárni, mint ahogy az feketén-fehéren ott szerepel.
- Minden esetre értékelem, hogy felkeresett és igazán érdekesnek találom a tárgyát. Szóval bár nem mondhatok még semmit biztosra, én reményteljes vagyok az elkövetkezőkkel kapcsolatban - mosolyodom el, bíztatóan figyelve őt, ám ahogy jeleztem felé, nem szabad ezt kőbe vésettnek vetnie még. Az a helyzet, egyébként is sok minden átalakul most év elejével, lesznek szokásos tanári és tárgyi változások, meg nem csak azok... úgyhogy jogomban sem igazán áll ígérni bármit vagy csak úgy dönteni. A lényeg, hogy szeretném éreztetni vele, hogy kifizetődő az, ahogy elém állt mindezzel.

& & &
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 187
Írta: 2019. szeptember 2. 09:48 | Link

Hercegh Kriszpin

Valamelyest megnyugtató tény, hogy kellően impozáns anyagot sikerült összeszednie, amely nagyjából-egészéből lefedi az alapkövetelményeket. Így hát Kriszpin mondandójára csak biccent és így, hogy érzi, a megbeszélés a végéhez ért, szinte hallja aláhullni a sziklákat. Megkönnyebbült. Kár is tagadnia, be volt rezelve, mert rengeteg dolog függött ettől a találkozótól, ami ha nem is kitörő sikerrel, de lényegesen pozitívabban zárul, mint amire számított.
- Köszönöm a lehetőséget és, hogy fogadott. Számomra megtiszteltetés - végre képes őszintén elmosolyodni ő is, vállai kiengednek és láthatóan lazábbá válik. Mivel érzi, hogy innentől kezdve nincs már mit mondjon és a továbbiakat úgyis az irodavezetővel kell elintéznie, így feláll és kezet nyújt az igazgatónak. - Még egyszer köszönöm, örültem a szerencsének - kezet fognak és a férfi még elkíséri az ajtóig, ahol elválnak útjaik.
Egyébként az irodavezető legalább olyan készséges, mint Kriszpin volt, átnyújtja az anyagokat, sőt, ő már át is nézte, mi hiányzik még a pályázat teljességéhez és bejelölte azokat a pontokat Henrik számára. Úgy érzi, jól döntött, hogy ide jelentkezett és a Bagolykövet nézte ki magának, hogy az évek alatt megszerzett tudását átadhassa. Persze hatalmas kérdés, hogy végül a tárgyát elfogadják-e és milyen sikerességgel fogja tudni megfékezni a jövendőbeli baleseteket néhány elméleti órával, de hiszi, hogy a következmények tudatában a diákok kétszer is átgondolják, mitévők legyenek egy adott szituációban. Amikor végeznek, elindul hazafelé és végre, hosszú idő óta először tényleg őszinte mosoly ül arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 91
Írta: Ma, 17:28 | Link

Hercegh Kriszpin

Mikor a kézfogás megtörténik, rögtön helyet is foglalok az asztal előtt található két bőrüléses szék egyikén. Behúzom magam alatt és néhány fokkal arrébb fordítom, hogy pontosan szemben találjam magammal vendéglátómmal. Igyekszem nyugodt maradni, valahogyan az önbizalom látszatát fenntartani, bár aligha sikerül ez. Nem szoktam ennyire izgulni.
- Így van - felelem egy gyors bólintás kíséretében. Nem is tudja mennyire szeretném ezt. Mennyire szeretnék nem évet ismételni, és ide, Magyarországra menekülni, ahol talán nem figyelik minden tettemet, mintha valami terrorista lennék. Nem azt mondom, otthon igyekeztem ignorálni ezt, de valamilyen szinten mégis frusztrált, hogy fekete bárányként kezelnek. Jogosan, mondjuk.
- Hoztam magammal pár iratot, múlt évi bizonyítványok, amik remélhetőleg elég meggyőzőek. - Damn, ritka rosszul hangozhatott a mondat második fele. Csak úgy csöpögött belőle a bizonytalanság. Mindenesetre Hercegh úr elé csúsztatom a papírokat, számszerint kettőt; tavalyit és tavalyelőttit. Az igazolványt, illetve a levelet magamnál tartom, nem hiszem, hogy kíváncsi lenne egy idős hölgy elfogult véleményére rólam, mint a kedvenc diákjáról. Nem tudom, hogy volt-e értelme magammal hoznom, de már mindegy.
- Örülnék, ha még tanév vége előtt tudnék kezdeni, szándékozom felkészülni és megírni a vizsgákat - teszem még hozzá, picit zavartan. Nem igazán tudom, hogy mi mást tudnék mondani ami érdekelheti. Gondoltám rá, hogy megemlítem, hogy jártam már a Leuuw Mágusképzőnél is, bár az ötletet végül elvetettem, az ott ért sikertelenség véget. Nem hiszem, hogy imponálónak találná bárki is, ha azzal dicsekednék, hogy egy iskolából kicsaptak, a másikba meg fel sem vettek. Reméljük a harmadik ezúttal pozítivabban fog végződni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium