26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 17. 00:46 | Link


- január 16. délután -
×××


Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége.
December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón.
Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. január 17. 20:34 | Link

Mrs. Liebhart
Kinézet

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 17. 22:39 | Link


- január 16. délután -
×××


A szokott izgatott türelmével volt most is átitatva a navinések feje, így még összekapta magát a tanáriban, addig sem tétlenkedett teljesen. Egyből feltolta a fehér meg piros poszt-it-eket Lewy asztallapjára, ha betéved, miben is kellene segíteni. Indítva onnan, hogy valaki a házvezetői irodában a legfelső polcra tette a jegyzőkönyveit a prefektusoknak. Gyanús neki az egyik mestertanonc fiú, de egyelőre nem tette ezt szóvá. Lehet csak a lengyel sztárkviddicses érezte magát odafent otthon. De beszámolt a manók lopkodásairól is, meg még ott hagyott egy olyat is, hogy reméli nem írta őt át még Reára a telefonjában. Mert bizony mióta a nevét érthető okokból kicsit máshogy használja, a szerettei egyik része nagyon mókásnak véli fennhangon mondani neki. Mondjuk, ami azt illeti szépen hangzik és szereti is ezt a jelenlegi dolgot.
Az igazgatói előtt toporogva azért pár emlék megrohanja a nőt, nem önszántából járt ide korábban, sőt, ha utána számol nagyjából háromszor a tizenkettő alkalomból. Mikor játékvezető lett, mikor lemondott és mikor házvezető. Most pedig ismét itt van, de nem lemondani tervez, kicsit más a dolog fekvése. Válasz híján beengedte magát az ajtón és éppen háttal találta a kolléganőjét, így kivárt, még ő is észreveszi.
- Semmi gond, szia - mondta mosolyogva és még legyintett is egyet ahogy körülnézett. Kriszpint nem látta sehol, sőt, igazából senki mást, így úgy tűnt éppen Tati lesz az embere. Lehet, hogy most illene magát furcsán érezni, de az egyetlen dolog, amit magában éppen megtalált az az öröm volt. Ez napok óta belé ragadt, lehet Pascal volt, a babájuk, vagy Maximus, vagy a kettő együtt. De volt.
- Azt hiszem, nem tudom, lehet ő írt, de megkaptam az új papírjaim, és változtak az adataim, amiket elméletileg át kellene írni hivatalosan itt is - mondta el, miért is jött, hogy aztán a táskájából kiemeljen egy mappát meg a tárcáját. Előbbiben kivonatok voltak, a házassági levél is, hogy nem más személy lett, csak új neve, illetve az új okmányai az utóbbiban.
- Ki kell valamit töltenem, vagy bediktálni? Fogalmam sincs mi a menete, legutóbb nem tudtam bejönni, akkor is csak bejöttek helyettem elintézni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. január 21. 17:29 | Link

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 21. 18:29 | Link


- január 16. délután -
×××


- Áh, értem. Nem tudtam, és igen. A nevem megváltozott a szünetben, mert férjhez mentem - közölte könnyedén, egészen széles mosollyal. Ő boldog volt ettől, bár furcsa volt ezt pont annak mesélni, aki ebben a cipőben járhatott évekkel korábban. Lassan átnyújtotta az utolsó papírokat is, amiket kértek tőle levélben, hogy legyenek nála, majd a táskát becsukva a pántba kapaszkodott két kézzel, a baljával kissé a jobbot takarva, ahogy beszéd közben a gyűrűt piszkálta az ujján. Nem volt ettől rossz érzése, pedig korábban akadtak gondjai a hasonló ékszerek viseléséből, sőt, szerette azt a kis cikeszt és a karikagyűrűt is. Egyszerűen néha elgondolkodott, biztosan jó helyre kerültek-e, megérdemli-e ennyi hercehurca után. De úgy döntött igen.
- Előfordul, a navinéből egy komplett ágy tűnt el a múlt hónapban, mikor visszaköltöztünk a portré incidens után… - grimaszolt Lucus, hogy aztán helyet foglaljon a nő mögött és kivárja a sorát. Nem sietett sehova, gondolta, hogy nem egy vagy két perc lesz az az idő, amit erre rá kell szánnia. Egyelőre amúgy is jobban aggódott amiatt, hogy a csapata egyik menedzsere vörös fejjel kivonult az irodából, mikor bement a saját képviselőjével közölni, hogy hát a szezon folytatására érkező mezeket javítani kéne. Nem egyszerű az élet a szponzorok világában, bár voltak, akik már egyből élték az eseményt és küldtek cipőt az új kis monogramjával ellátva, meg Frau Liebhart névre voltak kedvesek címezni, meg is lepték őt.
Közben figyelte Tatit, hallott már róla ezt-azt, az iskolában is, meg a teamen belül is, amiben mozgolódik jelenleg, talán mert ők régebben ismerik Maxit, így ezekről is jobban tudnak, de legtöbbször nem szeret a múltba belefolyni. A magáéban is lenne elég sepregetni való, ő csak ott van és támogatja Maxit bármit is szeretne kezdeni például a nemrégiben lelkeket megbolygató eseményekkel. Mert az, hogy van egy kislánya eléggé ilyen helyzet.
- Ühm, igen, akkor még itt tanított a nővérem és ő intézkedett. Még fiatal voltam és éppen elkezdődött a kviddicses karrierem, nem igazán volt ehhez is időm. Igen, bár inkább csak egy villám látogatás volt abba a világba… - vont vállat, mert nem igazán tudta másképpen kifejezni. Mást akartak, a volt navinés nagyon szerelmes lett, pedig mennyire utálta őt az elején! Aztán csak úgy követték egymást a dolgok, évek kellettek, hogy kikerüljön az egész hatásából, hiába nem tartott tovább pár hétnél. Már a házasság, mert Mihaellel még összekeveredett utána, csak aztán a férfi lelépett, Luca meg összezuhant és… hát nem volt jó véleménnyel semmiről, ami gyűrű, ruha, fogadalmak, hűség. De belépdelt a német és hopp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. január 25. 14:04 | Link

Luca

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 25. 21:46 | Link


- január 16. délután -
×××


- Pontosan, és senki nem tud róla semmit azóta se. Persze orvosoltuk. De… kinek kell egy ágy?!
Az újdonsült feleség valahogy úgy volt az egész új név, új élet dologgal, hogy nem most lett ez ennyire friss. Lassan egy éve van jelen nagyon aktívan az életében Maximus, mint egy pár, vagy hát igazából addig a bizonyos igenig nem is tudja, kimondták-e valaha, hogy ők egy pár. Így, könnyedén, ebben a formában. Kimondatlanul vagy más módon, de egyértelműsítették ezt, Luca legalábbis biztosan. A legtöbb nyilatkozatban, ami a magánéletét feszegette, szeretett nevetgélve ilyenkor csak annyit mondani, hogy nincs egyedül eleinte. Utána viszont nem félt a nézőtérre bökni, hogy igen, kint vannak vele, miatta, bizony Maximillian az.
- Mihez képest - mondta nevetve, de aztán csak csendben figyelte, Tati hogyan boldogul a papírokkal. Ezt utoljára akkor hallotta, mikor valakinek elmesélte az első házasságát, és hogy akkor még csak 17 volt. Majd hozzátette, hogy de ennek már vagy hat éve. Csak? Csak bizony. De inkább már. Örül, hogy elmúlt ez az idő. - Bár tény, gyakrabban kérdezik tőlem, hol a gólya-lak, minthogy merre van a tanári.
Mondjuk ez a magassága okán játszik be a babaarca mellé, de oda se neki, elfér. Közben szóba került a korábbi ügye, amit nem vert soha nagyra, de akinek kellett, pontosan tudott mindent. Itt meg már úgy volt vele, hogy nincs értelme bármit titkolni, nem is szégyellte. Szerelmes volt. Mindegyik igennél.
- Ezt szeretném, a válás rossz dolog, de ez a kanyarban sincs - közölte mosolyogva. Nem tudta mennyire illő is ilyeneket pont egy volt feleség elé tolni, de ilyen az élet. Tudta, hogy semmi közük már Maxival egymáshoz, illetve éppen a férje szeretné, ha nem lenne, a másik félről nem tud nyilatkozni. Biztosan nehéz mindenkinek. Pontosan érezte, ha nem is akart érzelmekben vájkálni, hogy furcsa a szituáció, már az ok kiderülésekor az volt, aztán a kérdésre csak bizarr módon méregette a nő előtti papírt majd felkúszott a szemöldöke.
- Az utazgatást magam oldom meg, mert különböző országokból jutok be, változó mikor és honnan, nem volna olcsó megtéríteni. A navinén belül Lewyvel közösen használjuk az irodát, más nincs - ejtette a szavakat elgondolkodva aztán oldalra biccentve a fejét dobolt ujjaival a keresztbe vetett lábain.
- Tehát ha már képben van egy gyerek, be kellene jelenteni? - Meg eleve mi van, ha az ember nem tervezi, nem is értette a dolgot. Nem mellesleg nem voltak terveik. Mármint az, hogy feleség lesz egy hét leforgása alatt merült fel, dőlt el és valósult meg. - Ehhez az öt évhez számot kell mondani?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 25. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. január 26. 20:15 | Link

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 27. 18:19 | Link


- január 16. délután -
×××


- Igen, én is tudom, mire lehet használni…de miért kellett elvinni? És… hogyan?
Már akkor is és most is értetlenül állt a dolog előtt, bár ebben az iskolában az sem lepné meg, ha emberek tűnnének el, alakulnának át, vagy hétfőn még tinilányok és Gréta a nevük, kedden éppen tinifiúsak és csak hívj „dzsinek”, szerdán meg már mehet a magántanulóság… mert. Hálát ad azért az égnek, hogy a saját házuk táján akkora gondok nincsenek, mint a hozzá eljutott infó például a rellonból. Ő nem szeretné az unipacit harapásra nevelni, senkinek nem lenne az jó.
- Igen, a személyim a homlokomra kéne néha ragasztani. El tudom képzelni, engem is ők vesznek körül, csak nekik ütőik és seprűik vannak - közölte nevetve, és valahol ez igen bizarr is volt. Ő szerette a közeget, azért is, mert hiába kellett volna az alkata, a külseje vagy a neme miatt óvni, edzésen pont ezek az állatok akarták néha szétkapni, ha egymás elleni csoportokban játszottak. Mondjuk élvezte, élvezi.
- Biztosan nem, sőt, igazából nekem se kerül semmibe hála a csapatnak meg a szponzoroknak, de ez részletkérdés. Igen, azt hiszem mielőtt jöttél, előtte pár hónappal vett fel engem Manda társ JV-nek, akkor íródott az első szerződésem a sulival.
Nem különösebben zavartatta magát Luca támogatásokon, leginkább azt sem nézte meg soha, mennyi is itt a fizetése, játékvezetőnek azért jött mert élvezte és kellett a hivatalos végzettségéhez, eleget keres, igazából amit itt kap, azt egyből a menhely számlájára küldik adomán címen, mindenki jól jár adózásilag is.
- Hát a babánk már három és fél hónapos, úgyhogy ez azt hiszem kicsit idejétmúlt. De Pascal igazán nem zavar vizet - vonta meg a vállát. Ha nagyon kell dolgozni és edzés van, akkor apukázik a kis tappancsos, egyébként meg mindig van megoldás, most úgysem szakad el tőle Luca, a menhelyre meg bármikor ki tud szökni a kastélyból. Nem tartozik nagy elszámolni valóval.
- Ühm, ami azt illeti nem tudok nyilatkozni erről, nem terveztünk előre direkt dolgokat. Az is lehet, hogy jövő héten leöl két gurkó - közöltem könnyedén, aztán viszont nevetnem kellet. - De, amit Lewyről mondtál, ha tehetné, a nekem járó ilyen szabadságot is kivenné, mint most a kispapásat. Szóval nem fogadnék…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. január 28. 19:30 | Link

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. január 29. 16:11 | Link


- január 16. délután -
×××


Elgondolkodott az ágy kérdésén, és ha belegondol, hogy mikor ő volt diák, más volt a divat, de nagyjából mindig, minden ugyan oda tartott, nem lepődik meg. Ő nem lopott soha ágyat sehonnan, ő inkább beköltözött a rellonba az akkori férjéébe, illetve majdnem egy évvel később az akkor már volt férje cuccolt az övébe a navinébe. Igazából neki nem kéne az eltűnés felett pálcát törni, jobb is ha csendben marad. Csak bólogatott, hogy megérti, mert ő is, de ennyiben is hagyta.
- Meg, persze. Igen, az, szeretem, hogy biztos háttér van mögöttem a kviddicses szerződésemmel, így az iskolának se nagy cucc az egész és nekem sem kell aggódnom semmin - vonta meg a vállát, mintha ez ilyen egyértelmű lenne, pedig még ő is biztos benne, hogy nem mindenki van jó helyzetben. Ő mondjuk eleget is tett ezért, gyakorlatilag harmadikos volt, mikor mindent háttérbe kezdett szorítani ezért cserébe, beérett a munkája és öt év alatt oda jutott, ahova már elsőben elképzelte, hogy egyszer fog.
Tati gyerekvárós kérdése viszont kizökkentette, egyrészt, mert sok jót nem érzett maguk körül - nem akart bunkó lenni, és a másikat kellemetlen helyzetbe hozni, de ettől még érezte. Főleg valahol Pascal mesélje körül, ami rosszul is esett neki, hiszen miért lehetne gond egy négylábú, aki a légynek sem árt, picike és nagyon tud röfögni álmában. Egyéb nem is jut hirtelen eszébe, de nem is kell.
- Akkor Pascallal nem lesz gond, ugye? - érdeklődött a leglényegesebbről, aztán végül oda is figyelt, miket mondanak neki. - Igen, nagyon imádják ezt a család dolgot ahogy láttam eddig minden alkalommal. De ha mást nem, én szívesen felajánlom neki azt a szülős pihenőt, vagy mit… szülési szabadság? Nem tudom, hallottam Livtől, hogy van olyan - mondta kicsit összekavarodva a dolgok megnevezésében. Arra nem igen gondolt, hogy neki szüksége lenne ilyenre, vigyáz a karrierjére, mindennél jobban és abba nem mutatna jól, ha szezonokat kellene kihagynia, márpedig, ahogy látta Maját, hogy ő bizony már nem megy vissza a pályára elgondolkodott, hogy ez vajon vele is megtörténne?
- Reeendben, és köszönöm szépen, már csak két helyen van jelenésem emiatt - vette el a papírokat, aztán az első kettővel elég gyorsan haladt is, mielőtt felnézett volna.
- Eddig is a Rea volt az első nevem, csak nem igazán használtam, mert a család a Lucára szokott rá… az meg a németeknél sok dolgot sejtetne, de azt nem, hogy egy 155 cm magas nő Maxi felesége. De hivatalos papírokon Rea Luca Liebhart vagyok.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. január 29. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. február 13. 17:40 | Link

Lucus

- Persze, így azért lényegesen könnyebb. Szóval akkor én innen most szépen ezt a részt kihúzom, aztán ha valami nem jó, akkor remélem, majd csak akkor veszik észre, amikor az unokáinkat sétáltatjuk.
Akkor meg aztán senki sem szólhat be nekünk, mert bizony addigra már nyugdíjasok leszünk. Nézünk majd nagy ártatlan szemekkel, hogy nem értjük a problémát, hiszen ez nem volt gond a „mi időnkben”. És ha valaki mégis problémázik? Hát akkor majd eladjuk, hogy zizisek vagyunk. Én általában zizis vagyok, így azt hiszem, egész jól fog ez menni mondjuk hatvan év múlva is, addig meg még gyakorolok is.  
- Nem nehéz összeegyeztetni? Én is két területen mozgok, ha házon belül, és néha az egész folyosón mondogatom magamnak az elintézendőt, nehogy kimenjen a fejemből.
A termem pedig még csak nincs is a közelben, így néha még álmaimban is azt mondogatom, amit egész nap. Borzalmas tud lenni, de ez legyen a legnagyobb bajom, amíg Eszter megkap mindent, amit egy korabeli gyereknek meg kell kapnia, addig nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Viszont az, hogy a világ bármelyik pontján legyek, majd itt, majd megint máshol, azt nem tudom elképzelni. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna pro, bléma, de azt hiszem, öregszem és elkényelmesedtem.
- Pascallal? Nem, egyáltalán nem lesz semmi gond. Csak félreértettem hirtelen, azt hittem, hogy a közös gyereketek. Akkor megváltozott volna a szabadságaid száma is például.
Biztosítom kedvesen, egy kicsit magamat is korholva. Bár nem mutattam ki, hogy valójában mennyire nagyon meglepődtem, de úgy érzem, így sem volt jogos tőlem az a sok gondolat, főleg mivel a továbblépés szerintem teljesen természetes. Még mindig nem tudom felfogni ép elmével, hogy miért kellett például megbolygatni a jól bevált tényeket, vagyis, hogy Eszter egy Oravecz lány, akinek az apja hol küld egy csekket, hol nem. Egy hete éppen küldött, pár hónap után először. Én meg ott álltam a konyhában azzal a gondolattal, hogy visszaküldöm, megírom neki, hogy nincs gyereke, nem kell ezt tennie, de aztán Eszter szólt, hogy kell neki egy hercegnős jelmez a zsúrra, így szemrebbenés nélkül beváltottam. Szóval maga a tény, hogy házas, nem zavar, az sem, ha lesz egy halom gyerekük, hiszem, hogy Max jó apa lesz, de jelenleg nem érzem fairnek, hogy ezeket a belső zűröket csak nyelem és nyelem. Ha képes leszek a dns vizsgálaton felülkerekedni, akkor minden derűs lesz megint. Addig meg megtehetem, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog a rám mért teherrel.
- Szülési szabadság, de ha jól tudom, nem átruházható, pedig nagyon aranyosak, én is szívesen adnék neki extra szabit, de akkor levennék a fejem. De ha van egy jó érved, amivel meggyőzhető a főnök, akkor örömmel megyek veled kampányolni értük.
Ezt komolyan is gondolom, hiszen őszintén imádom az ő párosukat. Egyike azoknak, akiket őszintén tökéletesnek és csodálatosnak hiszek. Bármit megtennék azért, hogy segítsek nekik.
- Lehet, hogy Maxnak van egy furcsa gerjedelme erre a magasságra.
Mondom ki hangosan a gondolatomat, mert Luca és köztem talán ha két centi van. Nem akarom kimondani, de mire vissza tudnám nyelni a szavakat, addigra már kint is vannak, én meg elnevetem magam, mert szerintem tényleg vicces, hogy Max kétszer is százhatvan alá célzott.
- Igen, teljesen készen vagyunk. Ha valami nyűg jön még közben, akkor meg mindenképpen szólok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. február 14. 20:32 | Link


- január 16. délután -
×××


A fiatal nő mindig úgy gondolta, hogy annyi papírral, amit ő valaha a klubnak és a szponzoroknak aláírt, egy életre előre biztosította magának a dolgait, tulajdonképpen, ha lennének gyerekei, még ők sem panaszkodhatnának a jövőjükre. Meg ha nem szó szerint vesszük minden menhelyi mancsos ennek a haszonélvező kis minikéje. Az összeset pont úgy tudja szeretni, mint mások a kisbabájuk. Vagyis hasonlót érzékel például Maján is, mint amivel ő tudja ezeket a kis szőrmókokat imádni.
- Megszoktam… tizenhat voltam, mikor elsőre lett nagyon sűrű ez az egész, mostanra már az a furcsa, ha csak egy valamire kell figyelnem és egy helyen lennem - vonta meg a vállát elmosolyodva. Belegondolt, hogy ha minden esetet, várost számba venne, amikor csak hopp, kiszakították az iskolai kötelességei, az otthon nyugalma vagy éppen egy fesztivál forgatagának közepéből, nem mindig volt jól vagy boldogan. Nehéz az volt, amikor annak ellenére, éppen miket élt át, is a kviddicset kellet legelőre tennie. Igen, a tizennyolcadik szülinapja előtt pedig már egészen ez jelentett mindent. Addigra annyi pofont viselt el, hogy kényszeresen is utazni, mozogni és változni vágyott. Menekült mindenből, ami állandó. Félt az elunástól, hogy őt unják el. Meg is történt ez részben, most meg mégis megint itt van, és kicsit olyan érzései vannak, mint 16 évesen. Maradna, szeretne és úgy érzi, van, ami legalább olyan fontos, mint a cikesz kergetése. Erre is pár napja ébredt rá igazán. Jobb későn, mint soha!
- Az is, ő a babakutyánk, ajándékba hozta Maxi karácsonyra - mesélte el neki nagyon széles és boldog mosollyal. Az volt a tappancsos tényétől, attól is, hogy nem olyan a német, akinek fogalma nincsen, mi is az egyetlen, amire talán vágyik az, akivel együtt van. Közben bólintott párat, nem mintha tisztában lenne ezzel a szabadságdologgal, mondjuk úgy, ha le is lép néha, megoldja fű alatt a helyettesítését. Mivel tárgya nincs, csak megfigyelő és házvezető elég jól csinálja.
- Hát pedig szerintem egy kispapa is nagyon fontos szerepet vállal, meg ő ilyen nagyon az, érted… pelenkázza Klarat, eteti, mesét mond… tudod, az a mindenes - magyarázta a végén már felnevetve, mert pontosan tudja, milyen abszurd lehet elképzelni egyébként annak, aki Lewyt elsősorban önmagának ismeri. Lucának a látvány is az volt, akkor is visongott jóformán, de örült neki, hogy ilyen jó minden. Ők már egy család, így van rendjén.
- Még az is lehet. De nem tudom, sosem tért ki a magasságomra - zárta le röviden, mert ami azt illeti ez olyan visszás volt. Persze, szoktak viccelgetni vele, a német is néha, de ilyen értelembe szerinte még nem fordult elő megjegyzés. Vagy nem vette észre! Közben minden alá volt írva, szép volt és új és furcsa is ez az egész. Még a kezére pillantott és a gyűrűkre, aztán visszaadta a papírokat.
- Jól van, szólj és bejövök, vagy nekem kell szólni? Bár nem hiszem, hogy bármi változik… nem vagyok otthon ebben…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. február 15. 11:04 | Link

Lucus

- Tizenhat? Nem semmi.
Tizenhat évesen azt hiszem a legnagyobb pörgés az életemben Bárci volt, akinek a közelében az ember alapvetően olyan, mint egy beszívott lajhár. Nekem mondjuk még így is rendszeresen túlpörgésem van a közelében, de azért jóval inkább visszafogom magam.
- Csak nehogy az egészséged rovására menjen.
Én például már most is azt érzem,hogy néha kedvem lenne spontán meghalni, mert annyira elfáradok egy húzósabb hét végére. Ilyenkor jön elő az ugye, hogy kinek milyen tűrőképessége van, meg milyen területeken kell helyt állnia. Például ha magamat nézem, irodai munka, oktatás és egy gyerek, ez a három az, ami leszívja az energiáimat, és én még kismiska vagyok szemben egy kviddicsessel, vagy mondjuk egy olyan emberrel, akinek három-négy gyereke is van. A nővérem felnevelt már egyet, most van egy kisembere, akihez hozzájön egy újabb, én fogalmam sincs, hogy képes lennék-e erre, ez a fiatal nő pedig menhelyet vezet, kviddicsezik, házvezető és még Max is az életébe jött. Oké, utánanéztem, de az vesse rám az első követ, aki nem tette volna, főleg, ha a volt férjéről és a gyereke apjáról van szó. Jó tudni, hogy ki az, aki potenciálisan a gyerek közelében tartózkodhat hosszú távon.
- Ez nagyon aranyos tőle.
Erősítem meg a gondolatot egy mosollyal én is, majd a Lewy-s megjegyzésnél rajtam a sor, hogy bólogassak párat. Irigylem azt a lelkesedést, ami benne megvan, és kicsit irigykedek Majára is, hogy ilyen szerencsés férfit fogott ki, de elsődlegesen mindenképpen az öröm, ami jellemző, ha rájuk gondolok. Szerintem ők egy nagyon szuper páros, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól egymásra találtak, érzem, hogy őket senki és semmi sem szakíthatja szét. Aki meg mégis megpróbálja, annak egészen biztos, hogy még én sem kegyelmeznék.
- Szerintem keressük egymást. Nem hiszem amúgy, hogy ezt olyan sűrűn forgatja bárki is, de ha mégis, akkor lássa, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk belőle. Én általában itt vagyok, ha nem itt, akkor órán, de ha itt hagysz egy üzenetet, megtalállak.
Az aláírás után szépen be is fűzöm a változások bejelentését, és ha nincs több kérdése, akkor útjára engedem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6578
Írta: 2018. február 15. 17:23 | Link


- január 16. délután -
×××


Kimondva még Lucának is furcsán hangzott ez az egész. Nyolc év elment úgy az életéből, hogy fel sem tűnt neki sokszor, mennyire képtelen is volt megmaradni vagy valami állandót tartani. Lassan három éve megvan a menhely, ez volt az első, ami fix helyet hozott neki, és valahol ez indította el abban is, hogy picit gondolja át az életét minden téren. Nem változott a hirtelen és spontán döntéseinek sokasága, egyszerűen más irányba indult meg.
- Azt hiszem még senkitől nem hallottam, hogy a heti négy-öt gurkók közti szálldosás mellett az egészségem féltik - közölte nevetve, ahogy az utolsó ilyen alkalom után kutatott fejben. Talán a korábbi csapatgyógyító jegyezte meg egyszer, az, akinek a löttyeire a haja is furcsán reagált. Mindenáron rá akarta fogni, hogy Luca szervezete nem stimmel és nem vele van a gond. Ha így lenne, Maximus kezelései se működnének, mégis túl jól is van, mióta rá bízta magát.
Felettébb lelkes a nő, mikor kutyákról van szó, az elmúlt pár hónapban meg különösen mikor Pascalról. Persze ennek is, mint mindennek van negatív oldala, okozott a picuri baleseteket, nevelgetni és terelni kell, nem beszélve, hogy szegény felváltva volt az előző hónapban anyátlan és apátlan. Senki nem élte ezt annyira otthon. De pontosan tudja, hogy tavaly Maja és Lewy is hasonlóan éreztek, kicsit meg is lepte. Már a jó értelemben, nem hitte, hogy megint eljut egyszer erre, hogy valakinek ennyire hiányolja a jelenlétét a közvetlen közeléből, hogy jobban érezze magát vele, mint a kviddiccsel. Ami nagy szó, hatalmas.
- Mindenképpen. Bárcián már nem itt dolgozik egyébként? Vagy saját irodája lett? - kérdezte még, de már éppen elpakolta a dolgait és állt is fel. Nem akarta feltartani a nőt és nem is kapcsolódott ide szorosan, de korábban a problémáival, azzal a kettővel őt kereste, vagyis inkább találta itt. Azzal meg nem igazán van ekkora kastélyban képben kinek és mi van, na meg hol.
- Köszönök mindent - mosolygott rá, ahogy a táskáját magához szorítva elindult kifelé, ha nem tartotta vissza, hogy hazamenjen a babakutyához és az apukájához, mert ma bizony még szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2393
Írta: 2018. július 29. 16:43 | Link

Kriszpin és Álmos

Álmos mögött lép be az ajtón (avagy a hiányán), enyhén ráncolva a szemöldökét, miközben tekintetével az igazgatót keresi. Ha azt mondanánk, hogy az utóbbi napok pokolian fárasztóak voltak Bárcián számára, akkor még távolról sem közelítettük meg a mértéket eléggé ahhoz, hogy kellően átérezhető legyen. Egyre több a feszültség a gazdasági igazgató háza táján, mert nem elég, hogy leomlott a Levita tornya, ami nem csak mint gazdasági igazgatót, de mint a Levitások volt fejét is nagyon megérintette és megrémítette, de az élet egyéb területein is kezdi ellepni a... nos, a szar. Arról nem is beszélve, hogy mint utóbb kiderült, egy csomó Levitás szülő valahogy még mindig az ő nevére emlékszik, így az utóbbi napokban nem egy aggódó szülői levelet kapott, amit egyesével kellett Viviéknek átirányítgatnia. A lakrésze egy romhalmaz, mert a költözés közepén van, hol Bellánál alszik, hol fent a kastélyban, hol pakol, hol nem, de azért haladni is kéne. Mindeközben pedig próbálja kivenni az esküvőszervezésből a részét - mindezt úgy, hogy Kriszpinnek még mindig nem bírták kinyögni, mi a helyzet, mert két felnőtt ember láthatóan kevés egy ekkora feladatra - alkalomadtán pedig megóvni Tatit az idegbajtól, ami legalább akkora - ha nem nagyobb - kihívás, mint a Levita tornyot újjáépíteni úgy, hogy arra ne menjen rá a komplett éves költségvetés.
Szóval röviden és tömören, szegény kezdi elérni azt a pontot, amit jobb körökben csak úgy neveznek, hogy a töke kivan. Mert a hiedelmekkel ellentétben ő sem immunis ám a stresszre, csak máshol vannak a határai.
Most pedig a gondnok toppant be hozzá, egy terjedelmes listával arról, hogy mégis mi kellene a torony rendbehozatalához, Bercinek pedig volt szerencséje kiszámolni, mit is fog ez jelenteni rájuk nézve. Alig várta már - se -, hogy elkezdhesse ecsetelni Kriszpinnek, hogy az opcióik olyan csodálatos dolgokra terjednek ki, mint az átmeneti tandíjemelés, vagy helyette az összes további idei iskolai program költségvetésének a meghúzása, ami kevesebb programot, kevesebb dekorációt, kevésbé puccos lakomákat jelent. De az igazi poén ott kezdődik, hogy talán az életét is elkezdheti félteni akkor, amikor a szakköröknek, a kviddics-csapatoknak és a színjátszókörnek is el kell mesélnie, hogy idén egy darab új cuccot vagy felszerelést nem fognak tudni kapni. Mert nagyjából ezek a kilátások. Álmosra néz kissé idegesen, majd megtalálja most már Kriszpint is a pillantásával.
- Szia! Összeraktuk a Levita-torony felújítási projektjét, kicsit kéne beszélnünk róla, ráérsz most? - well, let's get the party started.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 85
Írta: 2018. július 29. 21:33 | Link

Kriszpin és Berci


Megfordult már a fejében, hogy talán egy sör mellett valamivel kellemesebbnek tűnnének a témák, amikről a gazdasági igazgatóval kénytelen időnként eszmecseréket folytatni, ezen a mostanin viszont a világ összes söre sem segítene. Amikor megérkezett a bagoly a szabadsága kellős közepén, hogy vissza kellene jönnie, valami csupán régről ismert gyermeki naivitás ütötte fel nála a fejét, hogy azt remélte, bizonyára a navinések szórták tele csillámmal a folyosót eternifixet használva ragasztóként, aztán ez a nagy probléma, amíg minden elképzelését felül nem múlta mindaz, amit visszatérve látott. A Levitának egy egész tornyot sikerült tönkretenni, ezzel beírva magát a kis feketelistájára, lekörözve mind a Navinét, mind az Eridont, pedig ez nem ám egyszerű kihívás volt. Az volt az a pont is, amikor eldöntötte, hogy bár meglepő módon szereti a munkáját, ha itt még valamit tönkretesznek azok a kis mindentudók, pedig még ott a tojáshéj a hátsó felükön, akkor ő azonnali hatállyal mond fel. Ezt már Bercinek is ecsetelte egyébként, miután a károkat felmérve egy egész listával állított be, hogy mire lesz szükség. Ugyan azzal nincs gondja, hogy előadja, mit szeretne, és általában még elég meggyőző is tud lenni hozzá, mint például amikor előállt azzal, hogy ideje lecserélni a megviselt fáklyákat, mert még mindig olcsóbb mulatság, mint a felfüstölődött falak újrafestése, a porték esetleges renoválásáról nem is beszélve, ezúttal viszont némi elméleti síkon folytatott szkander - miből lehet és hogyan lefaragni -, hosszas latolgatás és még hosszabb számolgatások után arra jutottak, hogy ehhez bizony már Kriszpint sem ártana bevonni, olyan csillagászati összegről van szó még akkor is, ha a legolcsóbb minőségi alapanyagokat szerzik be és nem szórják csuklóból a pénzt hírneves márkákra, csak mert a név is fontos. Most nem zsebre dugott kézzel sétál, hanem az ujjperceit ropogtatva hajlítja be az ujjait, majd tárja szét őket újra és újra az oldala mellett, aztán pedig beérve mellkasa előtt fonja össze a karjait. Köszönésként biccent, nehezen érthető hellót mormolva.
- Mhm - dünnyögi amolyan megerősítésként mindarra reagálva, amit éppen a kérdésben Berci megfogalmazott. - És ehhez talán nem ártana, ha leülne - állapítja meg azért végül, gondolván, hogy mégiscsak egyszerűbb, mert ki tudja, hogyan reagál Kriszpin, ha meghallja, hány nulláról is van szó pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 270
Írta: 2018. július 29. 21:51 | Link

Bárcián és Álmos
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

Az irodám ablakpárkányán ülve olvasgatok éppen. Na nem valami kalandregényt vagy verseskötetet, hanem pár hivatalos iratot. Szemem sarkából látom a mozgolódást az előtérben, mikoris Pajkos boldogan felpattan a helyéről és farokcsóválva köszönti az érkezőket. Elolvasom még a bekezdést, ahol tartok és én is rájuk pillantok. Mosolyogva bólintok feléjük üdvözletként, aztán komolyabbá váló arccal hallgatom, miért is jöttek. Közben lehúzódom a párkányról és elengedem a dokumentumot a levegőben, ami szépen a helyére száll.
- Természetesen - vágom rá határozottan. Igazából sok a tennivalóm, de a Levita torony most elsőbbséget élvez nagyjából mindennel szemben. Ezek a bürokratikus borzalmak bőven várhatnak. Így alliterálva főleg.
- Akkor hát... foglaljunk helyet - intek pálcámmal, odahúzva a székeket az asztalom elé nekik, jómagam pedig leülök ide az ablak elé a sajátomba. Szinte tapintani lehet a kedves kollégák feszültségét. Úgy érzem, nem lesz egyszerű megoldani a torony kérdését. Miután leültem tehát, hátradőlök karosszékemben és szusszanok egyet. Kutyám abbahagyva a látogatók üdvözlését, most hozzám jön oda. Lenyúlok megsimogatni a fejét. Lemosolygok rá, aztán az urakra tekintek.
- Készen állok - közlöm eltökélten, majd kezeimet összefonom ölemben.
Halljuk!

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2393
Írta: 2018. július 29. 22:25 | Link

Urak

Hellyel kínálják, amit ő el is fogad, közvetlenül Álmos mellett és Kriszpinnel szemben. Ad egy gyors simogatást a kutyának miután leült, de bármennyire is jó haverok ők ketten, a babusgatása most - sajnos - nem élvez prioritást.
Lerak egy jó nagy mappát Kriszpin elé, a legtetejéről pedig levesz egy papírt - ez az összesítő, a többin pedig részletesebben is le vannak bontva külön a dolgok - aztán megfordítja, hogy Kriszpin is lássa és odatolja elé. A szám az alján, nos, nem valami szép. Pontosabban túl szép, szép nagy.
- Nos, a költségek kicsit az egekbe hágtak... A vége, ha csak átlagos minőségű alapanyagokat nézünk, magát a munkálatokat és a bájolók fizetését, ezenkívül a Levita újra-berendezését... Összesen 6000 galleon, 15 sarló és 440 knút - (kb. 68-69 millió forint - a szerk.) húzza végül alá a papír alján a számot, amit az imént fel is olvasott. Miután Kriszpinnek volt alkalma emésztgetni a számokat, elkezdi részletesebben is beavatni abba, hogy ez pontosan mit jelent.
- Ez úgy nagyjából az éves költségvetésünk duplája - sóhajt egy nagyot, mert lelki szemei előtt már megjelentek az éhező gyerekek és a rohadó kastély... Na jó, ez csak vicc volt - Nagyjából 2000 galleon állami támogatást tudunk rá igényelni, ha megkapjuk a maximumot, illetve a biztosításunk 3000-ig fedezi a költségeket, vagyis még több, mint ezer deficitben leszünk. Ezt meg kell próbálni az általános, éves állami hozzájárulásból kisakkozni, amit az extrákra szoktunk költeni, mert a tandíjakhoz nem nyúlhatunk, az a gyerekek lakhatása és étkezése, plusz a fizetések - folytatja, most már hevesen gesztikulálva hozzá, egyre élesebben ráncolva a szemöldökét, ahogyan a lényegre tér:
- Szóval a végzős bál, a kviddiccsel járó pluszköltségek, a szakkörök plusz igényei és a házprogramokra szánt pénz, biztos hogy mennek a levesbe - ... pontosabban a toronyba. Ezt már idáig is rossz volt elmondani, de még csak most jön a feketeleves:
- És imádkozzunk, hogy a minisztérium rendes lesz, mert ha nem kapjuk meg a maximum támogatást, akkor a tandíjakhoz is hozzá kell nyúlni átmenetileg, vagy a fizetésekhez, és mindkettő nagyon kellemetlen lenne - jegyzi meg még halkan, aztán ujjaival dobolni kezd az asztalon. Szóval úgy kábé ez a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. július 29. 22:57 | Link

A gyűlés
Kinézetem

Már a jövőévi tanévet tervezem, ezt persze nem a helyemen, hanem ideiglenesen a pszichológusi irodában, mert ott van külön kis helyiség, amit nem használnak, és így bezárkózhatok oda. És akkor veszem észre, hogy valami nagyon nagyon nem jó van benne. Gyorsan, mielőtt még túlságosan lefoglalt lenne minden és eldöntetett szaladok végig a folyosón a kis magassarkúmban. Nagyon régen nem húztam magassarkút, de vissza kell szoknom hozzá, és ha már magassarkú, akkor ugye nem lehet pólóban szaladgálni, szóval egészen olyan vagyok, mint a kertvárosi egyedülálló anyuka Tati előtti Tati. Már majdnem ott is vagyok, amikor Lewy elkapja a kezem, hogy most azonnal menjek vele, mert valamit látnom kell. Hát most őszintén, ki mer nemet mondani neki? Senki. Szóval elmegyek vele és meghallgatom a panaszát, vagyis azt, hogy az iskolai seprűk hulladékfának sem alkalmasak. Próbáljam csak ki. Én? Aki a saját lábamban is megbotlok. De nem, szerinte ki kell próbálnom. És én mit csinálok? Hát persze, hogy kipróbálom. Na ez az, amit úgy hívnak hogy hü-lye-ség.
Hogy miért? Mert valóban nem alkalmasak már hulladékfának sem, és pont, amelyiket kifogtam, még rángat is. Aztán amikor le akarok menni, fel indul el, majd megint le, és végül tiszta erővel neki a kastélynak. Na ez nem vicces. Összehúzva magam, a pálcámat szorítva próbálok olyan pajzsbűbájt eszközölni, amivel talán mindenkit megvédhetek, akiről nem is tudom, hogy ott van-e. Én meg leginkább az arcomat védem, mert hát, nő vagyok.
Ezzel a pajzsbűbájos-összehúzódással robbanok be a helyiségbe, és magam se tudom hogy miként, de sikerült csodálatos pontossággal Kriszpin ölében landolnom, a seprű meg a szekrénynek csapódva lehullik. Kicsit sem kínos, és kicsit sem ver a szívem úgy, mintha éppen most futottam volna le a marathont. Vannak problémáim, például, hogy a károk felmérése helyett olyanra figyeljek oda, hogy ne a popómat mutassam, se most, se akkor, ha mondjuk lehajolok, olyan sokat kivesz belőlem, hogy hajlamos vagyok nem észrevenni részleteket, mint például, hogy ott ül két férfi az igazgatónál. Vegyük hát akkor lazára, mintha mi sem történt volna, és én nem most zuhantam volna bele a főnököm ölébe. Átlagos, kellemes szellős napunk van.
- Bocsánat, hogy zavarom, megnéztem az ön által írt dátumokat, és nem lehetne elnapolni egy öt vagy hét nappal az európai igazgatók vendégül látását? Tudom, hogy én mondtam a dátumot, de az a helyzet, hogy az esküvőőő...
Oké, itt realizálom, hogy van még két ember rajtunk kívül a teremben, de odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam, kik is azok, de legalább felpattanok az igazgatóról, és a hosszú ő-zést igyekszem folytatni.
- je lesz egy nagyon közeli barátnőmnek, és hát olyanok vagyunk mintha lelki társak lennénk, és már a zenekar is igent mondott a fellépésre.
A végén már realizálom, hogy az egyik Berci, így végül is az utolsó taktus neki is szól, mert vártuk a visszajelzést, csak Maggie-ék akkor még nem tudtak mit mondani, amikor megkerestük őket. Mondjuk lehet, hogy szegény ezek után nem nagyon fogja fel, hogy mit is mondok. Balesetek olykor megtörténnek.
- Ja igen, és van egy pár eszköz, ami cserére szorulna, például az iskolai seprűk. Ez egy kicsit húzósabb lenne, seprűnként olyan 12 galleon körül mozog, de ezt a gazdasági igazgató úr jobban tudja.
Mindeközben, hogy ne kapjak szívrohamot, szegény kutyát simogatom úgy, mintha az életem múlna rajta, de kell valaki, akibe kapaszkodom, és bár nem nagyon megy az állatokkal való jó viszony Pajkossal már majdnem haverok vagyunk. Most meg vigyázok, hogy ne lépjen üvegszilánkba.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. július 29. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 85
Írta: 2018. július 29. 23:54 | Link

Kriszpin, Berci és Tatiana


Helyet foglal ő is, ha már lehetséges, habár ő már nem óhajt a számoktól menten gutaütést kapni. Különben sem neki kell előteremteni, ráadásul Bercivel tényleg megpróbálták a lehető legolcsóbb keretet számolni ki, természetesen még ésszerűen, hogy ne az legyen belőle, hogy félév után magától is megomlik a torony, olyan munka kerül bele. Attól viszont egészen kicsit tart, hogy vajon Kriszpin hogyan fog reagálni, hiszen még ahhoz sem kell elefántnyi empátia, hogy tudja, már Berci sem éppen szobra a megtestesült nyugalomnak minden részlet tudatában. Kelletlenül bólogat azért, amikor elhangzanak azok a hatalmas számok.
- Meg van pár nagylelkű szülő is, aki adományoz időnként - teszi hozzá a listához kiegészítve mindazt, amit a gazdasági igazgató mond, habár fogalma sincs, hogy ebből például mekkora összegek folynak be. Azt tudja csak, hogy a nővére például a könyvtárnak adományozott nemrégiben közel háromszáz galleont, hogy új tankönyveket vegyenek. Kicsit össze is kaptak rajta, hogy ez még az anyja után maradt örökség és ölje inkább kutatásokba, mint fölösleges intézményes oktatásba, amiben Álmosnak nem igazán szokása hinni, hiszen mit nevel ki? Na vajon mit? Tornyot robbantó okostojásokat például. Pontosan ez hiányzik a társadalomnak. Tanonckodnának inkább az ilyenek valaki mellett valahol egy műhelyben, ahol leken a mester gond nélkül két nyaklevest is, nem csak egyet, ha nagyon szökdösik az ember. Ő is kapott a nagyapjától párat, amikor még élt az öreg, és nem szakadt bele, aztán a mostani diákokat meg a széltől is óvni kell, és tessék, ez az eredménye, hogy még csak rájuk sem szól senki, hiába van a szabályzat meg minden. Fel is húzza magát kicsit ezen a gondolatmeneten, hogy idegesen kezdi ültében fel-le mozgatni a jobb lábát, és csak akkor hagyja abba, amikor kinyílik az ajtó, és úgy robban be a titkárnő, hogy se lát-se hall. Mint valami ciklon. Végigsöpör a szobán, jó, hogy nem visz magával semmit közben, aztán már valami esküvőről beszél, meg seprűkről, miközben ők éppen azt tárgyalják, hogy a költségvetést kicsit újra kell számolni és megszorításokat kell eszközölni.
- Na, persze... még azt is - szólal meg a seprűket illetően, ha már szóba kerültek. - Akkor már a páncélok fényesítését is nem akarjuk erre az évre időzíteni? Igaz, hogy harminc galleonba simán belekerül egy, de belőlük legalább csak tizenkettő van. A fejetlenség folyosójának bűbájairól nem is beszélve, azt is évek óta csak tervezi mindenki, pedig egyszer kell rá embert fogadni - morogja cseppet sem kedvesen, merthogy ebből most azért a maga részéről nem hajlandó engedni, elvégre az ő fejét fogják megenni már akkor is, ha repedés keletkezik a falon, mert ő a gondnok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 270
Írta: 2018. július 30. 23:17 | Link

Bárcián, Álmos és Oravecz kisasszony
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

Egy sóhajjal hajolok előre, magam elé húzva a mappát és hallgatva barátom magyarázatát. Bólogatva olvasom az iratot, követve tekintetemmel, amiket mutat, végül az összegre tekintek, amit aláhúz. Újabb sóhaj. Ez most mélyebb. Azonban nem túl bajterhes. Akármilyen derűlátó ember vagyok, szokásom felkészülni a legrosszabbra, hogy aztán kellemesen csalódjak. Ez most sincs másképp. Számítottam rá, hogy vastag összeg lesz a vége. Nem mondom, mikor elárulja, hogy az éves költségvetésünk duplája, azért felszalad kicsit a szemöldököm. Amennyire értek én a számokhoz, ez sokkal többet árul el nekem, mint maga az összeg.
Ismét hátradőlök a székemben, a karfára könyökölök és ujjaimmal számat dörzsölgetve figyelek Bárcián részletezésére, javaslataira. Néha kicsit mélyebb levegőt veszek és vonásaim el-elkomorulnak, mikor sorolja, mely költségeken kellene kurtítanunk. Végighallgatom őt és nem szólalok még meg egyből. Inkább Álmosra pillantok, akinek szintén akad is hozzáfűzni valója. Nagyot bólintok neki.
- Igen, szerintem első körben a kollégák elé kéne tárnunk ezt az összegzést és rákérdezni náluk, van-e valamilyen ötletük. Hátha tudnak olyat, akinek lehetőségében áll adományozni esetleg - nyitom tenyerem a gondnokunk felé, ahogy az ő javaslatához csatolom az én gondolatomat. Szavaim bár kicsit talán komolyabbak és nehezebbek, mint más tárgyalásokon szoktak, azonban összességében nem tűnök úgy, mint aki nagyon csüggedne. Nem is teszem, hiszen kétségem sincs afelől, hogy megoldjuk.
Mielőtt folytathatnám, részemről milyen megoldásokat és utakat tartok járhatónak, kedvenc irodavezetőm tornádóként söpör be a helyiségbe az ablakon át. Söpör, de tényleg. Pajkos összerezzen és kiiszkol az ajtón. Ahogy a hölgy az ölemben landol, teljesen reflexszerűen fonom köré karjaimat, mintegy óvva őt a további eséstől. Körbepillantok aztán gyorsan, végignézve a katasztrófa sújtotta övezeten. Végülis mostmár mindegy ennek a kastélynak, nem igaz? Törjünk be még pár ablakot és bontsunk le néhány falat! Igazából legjobb lenne szabadtéri tanodát nyitni. Üldögélnénk a plédeken a réten, ha meg leszakad az ég, megyünk a csárdába.
A berobbant Oravecz kisasszony, tetézve a helyzet abszurditását, rögtön eláraszt mindenféle fontos, halaszthatatlan megbeszélni valóval. Komolyan ezért tört be az ablakon? Kinézném belőle az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Mindig beviharzik, elmond nagyon sok mindent, aminek én a felét se jegyzem meg, a másik felét meg rábízom. De már megtanultam, jobb rögtön pár válasszal szolgálni neki, így még ebben a furcsa jelenetben is készen állok felelni a dátumokkal kapcsolatban, ám hirtelen bedob valamilyen esküvőt. Elengedem, ahogy felpattan rólam és olyan részleteket oszt meg a jeles alkalomról, amikről végképp nem tudom, miért tartoznak rám. Közben kutyusom visszamerészkedik és farokcsóválva jön üdvözölni a hölgyet.
- Felvenné, kérem? - intek neki Pajkossal kapcsolatban. Féltem én is az üvegszilánkoktól. Persze, nem csak őt, de ő van itt egyedül fedetlen lábbal. Felállok és elkezdem összegyűjteni a szilánkokat, körkörösen intve pálcámmal, aztán a szemetes felé irányítom őket, majd odalépek tönkretett ablakom elé, csípőre tett kézzel.
Mondja valaki, hogy az ilyen megbeszélések unalmasak.
- Nyugodtan elnapolhatjuk a vendégül látást. Ahogy az új eszközök kérdését is - állok neki megkésett, de koránt sem tört válaszaimnak, nézegetve a tájat üvegtelen ablakomon át. Végül megfordulok és Oravecz kisasszonyra tekintek.
- Miért nem az ajtón jött be? - teszem fel jogos kérdésem.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2393
Írta: 2018. augusztus 11. 15:12 | Link

Levita torony ZRT.

Az adományokra nem is gondolt, ám erre a gondolatra bólint egy nagyot, bizakodó tekintettel, ahogyan arra is, hogy először érdemes volna a szülőkkel és a tanári karral megvitatni a dolgot, majd utána nyúlni kétségbeesetten a további tartalékokhoz. Azért - ha bizakodó is - továbbra is igyekszik optimista vagy pesszimista helyett inkább a realista vonalat képviselni, ahogyan általában szokta, és ahogyan egyébként - ha számokról és pénzekről van szó, főleg - ezt egyedül érdemes kezelni.
- Jó ötlet, akkor majd egy értekezletet ha mielőbb össze tudnánk hozni ezzel kapcsolatban, az jó lenne - néz itt Kriszpinre, elvégre az ilyesmit általában neki szokása összehívni. Lenne egy esedékes nem sokára amúgy is, amennyire tudja, tantestületi legalábbis, de nem tudja, hogy ő besétálhat-e egy ilyenre, vagy inkább tartanak neki egy külön alkalmat. Majd mindjárt kiderül.
Éppen erre várna, amikor egyszer csak, mielőtt még a válaszát megkaphatná, egyetlen menyasszonya robban be az ablakon, mindezek után egy pillanattal pedig már az esküvőről beszél. Bárcián aggodalmasan nézi végig a jelentet, időközben segítene szilánkot takarítani, de megelőzik, így csak a székébe szegezve próbálja át gondolni, Bella egytől-orbitálisig tartó skálán mennyire beszélt most hülyeségeket. Mert hát csak nem mondhatja, hogy a barátnője esküvője lesz, ha aztán egy hét múlva meg közlik, hogy ja amúgy az övék, meg úgy nem mellesleg egyébként azt is meg akarták kérdezni, hogy tarthatnák-e itt a birtokon. Biztosan állati okos pont ilyenkor hazudni. Számos érzelem fut végig a férfin, a legtapinthatóbb mind közül talán az idegesség, ezt pedig most kivételesen nagyon is jól kivehetően érzi. Még az sem kifejezetten tudja feldobni most, hogy a Magicbomb fellép végül. Pedig a lelke mélyén tudja, hogy ez azért nagyon boldog hír. Máshogy a zenének nem is lett volna értelme az egész bulin.
Nem sok kedve van lebuktatni Bella hazugságát, de hamar összerakja, hogy kivételesen muszáj lesz, mert különben hosszútávon csak még idiótább helyzetbe hozzák magukat vele, szóval megköszörüli a torkát, és Kriszpinnek intézi a következő szavait.
- Igazság szerint... A mi lagzink lesz, ha már így szó van róla. És már meg akartunk kérdezni, hogy engedélyedet adnád-e, hogy itt a birtokon tartsuk meg, csak aztán jött ez  rengeteg fennakadás... A menyasszonytáncból befolyó összeget Tati szívesen felajánlja a toronyra, igaz? - néz átható, félig-meddig a "ha már ezt eltoltad, legyél jó kislány" üzenetet közvetítő tekintettel egyetlen párjára. Ez most kínos, tudja tökéletesen, főleg Kriszpinnel szemben az, így kicsit sem oldja a továbbra sem túl fényes hangulatát.
- Álmos, kérlek - pillant közben oldalra a gondnokra, hátha sikerült kicsit kedvesebb hangnemet magára erőltetnie így a főnökével szemben ülve. Bírja a srácot, jóindulatúnak tűnik és borzasztóan értelmesnek, de a modora... Hát, legalább van hova fejlődnie, az is valami.
- Nem hinném, hogy lesz pénz most lecserélni a seprűket, de a folyosót tényleg meg kellene csinálni. Majd kérném a segítséged abban, hogy egy prioritási listát összeállítsunk a karbantartandó dolgokról még, jó? - pillant továbbra is a gondnok úrra (:DDD - a szerk.), aztán vissza a többiekre. Próbál konstruktív lenni, na nem mintha megkönnyítenék a dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. augusztus 11. 15:52 | Link

Férfiak.

- Hát...
... tal nem kezdünk mondatot, szóval össze is szorítom az ajkaimat, és helyette inkább Pajkost emelem fel, és nézem is meg gyorsan, hogy még csak véletlenül se legyen sérült egyik mancsa sem. Ő meg arcon nyal, remek egy kapcsolatunk van, és büszke is lehet rá, mert ő az egyetlen állat, akit tényleg fenntartások nélkül tudok kezelni. Eléggé nehéz természetem van, a múltkor Katival, az előkészítő papagájával vesztem össze, mert meg akart győzni, hogy ő nem papagáj. Na persze.
- Igazság szerint, én Mr. Bojarskival voltam, aztán felültem a seprűre, az megvadult, és hát most itt vagyok.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az ölébe pottyantam, mert ez számos szempontból is ciki, és majd egy jó öt év múlva tutira jót fogunk nevetni, de jelenleg Kriszpin a főnököm, én a titkárnője vagyok, szóval az ilyen klisés helyzetek eleve neccesek, aztán itt van Berci, akinek azt mondtam, hogy biztosítom a családneve fennmaradását, akinek ráadásul volt ügye a főnökömmel, akinek az ölében ültem és akkor még itt van Álmos is, aki mondjuk nekem mindig szimpatikus volt, vonzom a fura alakokat.
- Ha mondjuk tudnék ingyen seprűket szerezni, akkor azért jöhetnek?
Nem, fogalmam sincs, hogy honnan, de azért az arcom elég nagy ilyenkor, és mondjuk lehet, hogy Lewy-vel kiokoskodhatunk valamit ketten, aminek az lesz az eredménye, hogy lesznek új seprűk. Tudom, hogy a torony miatt most eléggé nagy a feszkó, és hát előbb ezt eleve a repüléstant oktató féllel diskuráltam volna meg, csak jött az ablak meg az öl, és igen, azért beszélek erről ennyit, mert nagyon-nagyon zavarban vagyok. Aztán meg valahogy kicsúszik az esküvő is, de szépen hárítok, aztán meg lebuktatnak. Csodás közös életünk bejelentését egy "ember, tényleg?!" fejjel koronázom meg, amit Bárciánra emelve hitelesítek. És abból, amit mond a végére a mimikám egy ilyen "Höh?" fejbe torkollik a dolog.
- Jó nagy banzáj lesz, meghívjuk rá az egész iskolát, és így csikarjuk ki belőlük a zsebpénzüket.
Persze nem gondolom komolyan, de tudhatják, hogy a humorom nem éppen az erősségem, ezért is javasolta a nővérem, hogy inkább jógázzak, állítólag ellazít és kiűzi azt, amitől olyan vagyok amilyen. Hát, nem.
- Nem baj, mi szerintem egyforma bunkók vagyunk.
Legyintek egyet, de azért nagyon jól esik, hogy a szépszemű a védelmébe vett, csak hát tényleg felesleges, elvégre valóban én voltam az, aki az ablakon át jött be. Nem mintha szándékos lett volna.
- Viszont azt hiszem, jobb, ha én mondjuk most csak úgy kisétálok.
Mert hát forró a talaj, szóval én most megpróbálok lelépni szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 85
Írta: 2018. augusztus 13. 22:32 | Link

Tatiana, Berci és Kriszpin


Azon már inkább nem is dohog, hogy ezt az ablakot is az ő dolga lesz rendbe hozni. Mondjuk úgy, hogy mindez teljes mértékben eltörpül a katasztrófa mellett, amit a Levita tornya nemrégiben elszenvedett, nem csak a kár mértékét, de munkába befektetett energiát és az árat tekintve is. Szinte már felejtős, annyira kevés. Hiszen a másik csillagászati összegre rúg és hetek munkája lesz, csak azért, mert valami átkozott tizenéves kis görcs - habár semmit nem tudni még erről, ő máris le merné fogadni - úgy gondolta, okosabb, mint valójában. Most repessen az örömtől, hogy az illető rájött, hogy nem így van? Összefonja inkább a karjait a mellkasa előtt, és Berci kérésére csak a szemöldöke emelkedik meg. Ennél többet mondani sem hajlandó. A reptan tanár elmehet melegebb éghajlatra, úgyis szinte minden diáknak van már saját seprűje ebben a nyamvadt iskolában, nem is érti, minek ide akkor még iskolai is. Hozzávetőlegesen van vagy öt szerencsétlen, aki nem engedheti meg magának, hogy megvegye a maga Tűzvillámát vagy Meteorját - pontosabban ahol a szülők ezt nem engedhetik meg -, na jó, ha nagylelkű, akkor van az hat is. Valamikor ez még amolyan követelmény is volt, legalábbis kviddicsjátékosoknál például határozottan tudja régebbi játékosoktól, hogy nem mindig volt ám egyenseprű. Persze, ez fair, de akkor is. Most egy kicsit ráér az, amikor éppen sátorban lakik egy háznyi diák a birtokon és ő határozottan félti a birtokot. Mondani viszont nem sok kedve van bármit is mondani, inkább bevágja a durcát amolyan felnőttesen, és hagyja, hadd égessék magukat azzal a többiek, hogy megtárgyalják, kinek is az esküvőjéről van szó. Őt aztán a legkevésbé sem érinti amúgy sem, és még annál kevésbé is érdekli ebben a pillanatban, a lelki szemei előtt ugyanis azon töpreng, hogyan lesz meg egyáltalán az az összeg, amire ehhez szükség van és esetleg le lehetne-e faragni még belőle valahol azon felül, amit már eddig is lefaragtak Bercivel.
- Talán a többi tornyot sem ártana alaposan ellenőrizni, nehogy hasonlóan kellemes meglepetések érjenek még a tanév vége előtt - közli végül még mindig morcosan, de azért bólogat is párat a kérés hallatán. - Jó, írhatunk egy listát, aztán meglátjuk, mire futja és mi az, ami amúgy is mellőzhető még egy ideig. A páncélokra például kidolgozhatok valami spéci tisztítóbűbájt, a seprűket pedig megnézhetné Vikohino is kezdetnek. Biztos karban tudja tartani, ami menthető, ami meg nem... hát csak ki tudunk eszközölni nála valami árengedményt a Hullócsillagban, úgyis minőségi seprűket készít - dünnyögi végül megadóan, mintegy békejobbként a nőnek, mert azért nincs baja vele, csak élből felcsattant arra, hogy ez aztán a prioritás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 270
Írta: 2018. augusztus 17. 00:00 | Link

Bárcián, Álmos és Oravecz kisasszony
délután az asztalomnál
avagy a Levita torony projekt

- Mindenképpen - bólogatok Bárciánnak az értekezlettel kapcsolatban és fel is jegyzem valahova a többi teendőmhöz, de ezt jól alá is húzom meg felkiáltójelet is rakok mellé. Egyelőre mindezt könnyen teszem, hiszen ekkor még senki nincs az ölemben. Ám aztán hamarosan lesz, majd ismét nem. Mivel azonban már nem ülök a székben, hanem az ablaknál állok, jobb is ez így.
- Ah - adom ki a megértés hangját és emelem meg dús szemöldököm egy bólntás közepette, ahogy az irodavezetőm elregéli, miért is nem az ajtót használta, ami pedig pont erre van kitalálva. De így már világos.
Egy sóhajjal hagyom ott tönkretett ablakomat és már ülnék is vissza a székembe, amikor Bárcián megvallja a színtiszta igazságot. Kezeim az asztallapon, tekintetem ráemelem és hallgatom a terveiket. Nem, ez nem igaz. A világon semmit nem hallok én onnantól kezdve, hogy az ő lagzijukról van szó. Csak nézem hármukat üres tekintettel, kinek-kinek bólogatok, nagyjából meggyőzően, és elér hozzám néhány szó seprűkről, prioritásokról, azonban zavaros gondolataim egy bizonyos esküvő körül kavarognak, amiről most hallok először.
- Összeházasodtok? - kérdezem nagyjából jellegtelen, enyhén csodálkozó hangon, Bárciánról Oravecz kisasszonyra nézve és vissza. Ennek a hírnek örülnöm kéne, azonban szerencsétlen érzés megrekedt bennem valahol mélyen belül, és inkább kellemetlenül, furcsán és zavartan vagyok. Talán még enyhén szomorúan meg dühösen is. Meg egy csipetnyit elárultan. Hiszen... az egyik, ha nem a legjobb barátomról és arról a munkatársamról van szó, akivel a napjaim nagy részét töltöm. Miért is nem tudhattam én róla, hogy megesküsznek? Vagy egyáltalán arról, hogy együtt vannak? Tisztában voltam vele, hogy nagyon közel állnak, de azt nem, hogy ennyire.
- Persze, jobb minél több megoldást felkutatni a seprűket illetően; a kastély további részének átvizsgálása pedig jó ötlet, már a Minisztériumból is tettek rá javaslatot. Lehet, küldenek is valakit - kezdek el azért akadozva reagálni néhány pontra, amik valahová a tudatalattimba elértek. Beszédem kissé olyan, mintha álmomból ébresztettek volna. Ujjaim végével egy ideig homlokomat masszírozom, szemeimet lehunyva tartva. Visszaülni pedig még mindig nem ültem vissza. Szerintem nem is fogok. Bárcián és Tatiana komolyan egybekelnek?

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2393
Írta: 2018. augusztus 20. 13:11 | Link

Levita torony ZRT.

Kínos. Talán ez a megfelelő szó, ami Bárcián jelenlegi helyzetét leírja, amint ott ül élete két fontos embere között, az egyik úgy néz rá, mintha éppen most közölte volna, hogy kecskévé operáltatja magát, a másik pedig... Hát úgy, mint aki rendkívül nagy rutinnal és tehetséggel leplezi, hogy rohadtul megbántották. Nem tudja eldönteni, hogy csak ő látja-e bele Kriszpin arckifejezésébe ezt, mert ettől tart, vagy tényleg ott van, de mintha a reakcióideje kicsit lassulna, a tekintete pedig ködösebb lenne. Bárhogyan is, sokkolni biztosan sikerült.
- Igen - nyög végül ki csak ennyit, nem éppen olyan fejjel, ahogyan az ilyen híreket közölni szokták. Inkább kicsit úgy, mintha meghalt volna valaki, de azért próbálnánk mosolyogni rajta. Utána többre alkalma sem marad, mert Bella kezd el beszélni, úgyhogy ennyiben is hagyja. Egészen addig, amíg ő meg úgy nem dönt, hogy egyszerűen csak kilép a helyzetből. Szegény Álmos egy időre ki is záródik a fejéből, jelenleg most inkább azzal van elfoglalva, hogy ne legyen - magához képest - iszonyatosan dühös Bellára, amiért kiborította a sz*rosbödönt, majd fogta is magát és távozott, itt hagyva Bercit a tartalmával és egy homokozólapáttal. Sok szerencsét, fiam. Még a lábával is dobolni kezd a padlón idegességében, ami pedig rá egyáltalán nem jellemző.
- Az nagyon szuper lenne, Álmos - néz rá elismerően, mert csupa jó és hasznos ötlettel áll elő. Ha a modorát nem nézzük, tényleg áldás amúgy ez a gyerek, mert ő is az a típus, aki kézben tudja tartani úgy is a dolgokat, ha nem rugdossa érte külön napi rendszerességgel az ember. Önálló felnőttből több kellene ide a Bagolykőbe. Mindeközben azonban az igazgatóra pillantgat aggódó tekintettel, aki talán kezd kicsit visszatérni közéjük, legalábbis a válaszából így lehet érezni.
- Van még valami, amit most meg kell beszélnünk? - néz végül a két férfira felváltva. Igen, most már menekülne. Bellával is le kell bonyolítania még egy beszélgetést erről az egészről, mert most úgy érzi, ez nem annyira van rendben. Ezt a felháborodottságot ízlelgeti kicsit, rég érzett már hasonlót - talán utoljára akkor, amikor betörtek a szobájába. Hát igen, ilyenek a nők. Még a nyugalom szobrából is üvöltő oroszlánt csinálnak, el sem kell venni őket, elég hozzá egy eljegyzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 239
Írta: 2018. augusztus 20. 13:49 | Link

Uraim

Felnőttnek lenni nehéz, meg tök szívás is. Nem az a nehéz benne, hogy gyereket szülsz, vagy bejársz dolgozni vagy igyekszel minden számlát időben befizetni és nem elfelejteni elmenni a korábban már említett gyerekért az óvodába, hanem vállalni a felelősséget. Nekem sosem kellett, miért is kellett volna, hiszen én voltam a nő, akit eltartottak, a nő, akinek csak az volt a dolga, hogy mindig pillogjon az urára. Ez nem egy olyan nagyon nehéz feladat. Most azonban, ahogy kilépünk az ajtón, bűntudatom támad. Nem sűrűn éreztem én még ezt, sőt, és az a legrosszabb, hogy éppen Bárcián miatt érzem ezt, pedig ő az egyetlen ember a világon, akit sosem akarnék megbántani.
- Figyelj pajtás, pihenj egy kicsit, jó?
Teszem be a kosarába a kutyust, és mintha értené is, mert nem jön ki, de nem ám. Én pedig, elővéve minden képességemet a lopakodás és a tárgyak fel nem borítása terén, osonok vissza olyan halkan, mintha valóban ott sem lennék. Azt mondtam, kimegyek, de nem lehetek kint, nem szabad most ott lennem. Nem érzem azt, amit a közelében érezni szoktam, sőt, a nyugodtság helyett most túlontúl nagy a feszültség az egész szobában. Remek módon időzítettem a dolgokat. Pedig esküszöm, nem így akartam.
A tenyereimet óvatosan a vállára helyezem, remélve, hogy nem lök el magától, és talán azt is remélve, hogy bár részben miattam ideges, talán egy kicsit enyhíteni tudom a frusztrációját. Fel kell nőnöm hozzá, mert ő más, mint a többiek, és most én is más vagyok, mert komolyan gondolom a dolgokat, igazán komolyan.
- A felettünk lévő szinten minden tanári szoba üres, hat, viszonylag nagy szoba. Az átvizsgálás és renoválás hosszú ideig tart, addig akár kialakíthatnánk ott is szállást nekik. A két középső szoba egybenyitásával klubhelyiséget, a két-két oldalsóval pedig halóhelyiségeket hozhatnánk létre. Tudom, hogy nem sok, de több, mint amiben most vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Gondnok, Végzett Diák, Független varázsló


álomjáró
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 85
Írta: 2018. augusztus 23. 22:07 | Link

Tatiana, Bárcián és Kriszpin


Egész felnőttesen morcul, ami azt illeti, legalábbis úgy érzi magáról, hiszen nem csapkodja itt az asztalt, hogy de hagyják már a seprűket a fenébe, arról nem is beszélve, hogy nem ráz senkit a gallérjánál fogva ugyanezzel az indokkal, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak magában morog, csenddel büntetve a többieket - nem mintha figyelnének, hiszen leköti őket a saját kis drámájuk a nagy drámában -, ám ezt szerencsére nem bírja sokáig, inkább megpróbál előállni valami konstruktív megoldással, amint lefutott az a pillanatnyi, avagy inkább ötperces pulykaméreg, ami az előbb teljes hirtelenséggel elöntötte. Azért még egy pillanatra megfordul a fejében, hogy némileg epésen közölje, hogy gratulál, de még mindig a toronyról van szó, hahó, amikor Kriszpin láthatóan fel sem fogja igazán, miről is beszél pontosan, csak bólogat, de inkább lenyeli az egészet egy kelletlen sóhaj kíséretében.
- Jól van, majd benyújtom írásban is a listát, amint kész van, aztán tárgyalhatunk róla, mit hol merre - dünnyögi, közben még mindig azért enyhén dacosan fonva össze a karjait a mellkasa előtt, ezzel igyekezve jelezni a maga részéről, hogy őneki ebbe nincs kedve belefolyni semmilyen szinten sem. Ő csakis a munka miatt van itt, az már nem dolga, hogy Kriszpint mekkora sokk érte, kell-e pszichológusi kezelés ehhez éveken keresztül aztán, mire kiheveri, vagy Berci nyugimágus létére mindjárt fel fog-e robbanni, esetleg Tatiana eldönti-e végre, mit is szeretne, menni, maradni, a kutyát babusgatni, mert az mennyivel egyszerűbb, satöbbi. Mindez... hát pattogatott kukoricát hozhatott volna, ha előre tudja. Kár, hogy a jóstehetség sosem volt az erőssége. Nem is tudja eldönteni, meglepő-e, hogy Tatiana hirtelen ötlettel áll elő a levitásokat illetően, ahelyett, hogy a helyzetet igyekezne tisztázni, de mindezt kicsit se bánja, tulajdonképpen még fel is szusszan tőle, hiszen visszatértek a lényegre.
- Nekem mindegy, de a bűbájokat ott is ellenőrizzük le, mert ha még valamit felrobbantanak azok a kis szörnyek, esküszöm, hogy azonnali hatállyal mondok fel. Egyébként a szertárokon azóta már van bűbáj, ami érzékeli, ha illetéktelen behatoló merészkedik be, mert nem tudom már, mire képesek - szólal meg hirtelen Tatiana felé pillantva egy vállvonást követően. A lakhatás megoldása már nem tartozik a munkakörébe, csak ha problémát okoznak vele, csakhogy pont ettől tart, hogy fognak, hiszen itt van rá a precedens. Vagyis volt, merthogy összedőlt, éppen az a baj. A gondolattól is idegesen fonja össze ujjait a tarkóján, miután tenyerével végigsimít rövid, drótszerű sörényén. - Pff, már nem bízom a levitásokban. Pedig azt hittem, nekik van eszük. Ilyet egy eridonostól vártam volna legfeljebb, mert azok már akkor elfelejtik, mit akartak, amikor még a gondolat végére se értek... de... chh, mindegy. Most már tudjuk, hogy egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium