Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=710074#post710074][b]Maróti Fanni - 2017.12.19. 22:58[/b][/url]

Amúgy se ez a kedvenc napom, de a két gyökér még erősen rá is kontráz. Az nem igazán zavar, hogy körberöhögnek, elvégre teljesen jogos. Ha előttem dobna valaki egy olyan hasast, mint amit én mutattam be nekik, valószínűleg nekem se a szomorúságtól vagy az együttérzéstől potyognának a könnyeim. Csak sajna ők nem elégednek meg ennyivel, még a vázlataimat is össze kell tiporniuk. Szerencsére ma vásznat nem cipelek magammal, mint az szokásom, de azért a festékeimben így is sikerült megfürödnöm, persze nem szándékosan, inkább az esés következményeként. Ami nem is azért zavar, mert összekenődött a tuti pólóm, hanem mert rohadt drágák voltak, meg egyébként is. Ezeket azért vettem, hogy használjam, de nem hajfestéknek.
Közben kezdenek idegesíteni a tirpákok, úgyhogy a pálcám után nyúlok egy jó kis átok után kutatva a memóriám pókhálós részeiben - általában nincs szükségem ilyen drasztikus eszközökre, de karácsony környékén mindig ronggyá tépázzák az idegeimet -, de szerencsére elsütni nincs időm, mert megjelenik egy levitás prefi. Mondjuk, nekem nem rémlik, hogy tényleg az lenne, de mivel rövid töprengés után sem tudok Zalánon kívül egy levitás prefektust sem felidézni, gondolatban vállat vonva tovább folytatom a cuccaim elpakolását.
- Köszi szépen, sajnos a bunkóságot még nem tudják orvosolni - fújok egyet, aztán lassan le is nyugszom. - De amúgy, jah, jól vagyok. Kicsit koszosak lettek a vázlataim, de azért a lényeg látszik rajtuk.
Mondom és már-már vidáman meglebegtetem az egyik tépett papírdarabot. Na, jó, tettetett vidáman. Igazából eléggé rosszul esik, hogy így kell látnom a rajzaimat. Mégiscsak dolgoztam velük, rajtuk, és nem is keveset. Persze ezek elméletileg csak firkák, tanulmányok a jövőbeni képhez, de mégiscsak az alkotásaim.
- Nem kell ám ezt csinálnod - rázom még meg a fejem, mikor észreveszem, hogy próbál segíteni. - Összeszedem én, nem akarlak feltartani. Na, meg te is tiszta festék leszel. Bár, ha ismersz egy varázsigét, ami összeszedi a festékeket úgy, hogy még tudjam használni, egy életre leköteleznél - nézek körbe talán kissé elveszett pillantással a padlón, a kezeimen és úgy összességében a helyszínen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=710097#post710097][b]Maróti Fanni - 2017.12.20. 11:26[/b][/url]

Zakózás, kiröhögés, csupa festék ruha... Csak egy átlagos nap. Az viszont kicsit feldob, hogy a lánynak, aki végül megszán és a segítségemre siet, tetszenek a rajzaim.
- Hát azt én se tudom, de úgy általában nem szoktak az emberek negatívan nyilatkozni róluk - mosolyodom el a dicséretre, mert hát akár laikustól jön, akár mestertől, a bók az jól esik. Főleg, ha az ember ebből akar majd később megélni, és vélhetően inkább laikusok fogják megvenni a képeit és nem a kritikusok és művésztársai.
- Hát akkor még egyszer kösz - mondom, de azért igyekszem gyorsan összeszedni magam és a holmimat, elvégre nem akarom feltartani, még, ha kedves is és azt mondja, hogy nem teszem. - Segáz, így jártam. És bár jól esik, hogy miattam egy levitás dolgoztatná az agytekervényeit, a feltalálástól inkább tartózkodnék. Most még csak minden festékes, ennél szerintem csak rosszabb lehet a helyzet - csóválom meg a fejem, ahogy elképzelem, hogy lángra lobban az egész vagy esetleg ragacsos lesz.
- Na, nem mintha nem bíznék benned vagy a tehetségedben, de azt hiszem inkább csak lenyelem a békát, és legközelebb óvatosabb leszek. Kivéve persze, ha bűbájfeltaláló vagy, mert akkor tehetünk egy próbát.
Rá is lesek kérdőn, hogy érezze, ez egy kérdés volt a kérdő hangsúly hiányának ellenére is. Végül is, ha ezt tanulja, akkor annyira talán nem lehet nagy gáz belőle.
- Oh! - Ennél többet nem is tudom mit mondhatnék hazugságát leleplező vallomására. Eléggé bátor a csaj, elvégre ha az előbbi srácok ismerték volna a valódi prefiket, akár meg is üthette volna a bokáját. Vagy legalábbis nem léptek volna le ilyen egyszerűen. Attól viszont szánalmasabbnak érzem magam, hogy sajnál. Sokkal könnyebben megbirkózom a kiröhögéssel, a gúnnyal és az iróniával, a szánakozás azonban borzalmas érzést kelt bennem. Attól a saját szememben is kezdek kisebbnek tűnni, úgyhogy erről gyorsan el is terelem a szót.
- Hát köszi, hogy megmentettél. És igen, festőnek készülök. Vagy fotósnak, még nem igazán döntöttem el, úgyhogy egyszerre csinálom a két szakot. Aztán még az is lehet, hogy éhező művész leszek a végén - nevetek fel kissé kényszeredetten. A művészetet űzők sosem lehetnek biztosak abban, hogy amit csinálnak az majd pozitív visszhangot fog-e kiváltani. De persze még a negatív is sokkal jobb, mint a semmilyen. Az a legrosszabb, ha észre se vesznek.
- Ha gondolod, az egyik képet elrakhatod, köszönet gyanánt - próbálok tenni felé egy gesztust, bár nem tudom, hogy a legszerencsésebbet-e.