Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=716836#post716836][b]Sárközi Norbert Dorián - 2018.03.16. 22:02[/b][/url]

Az elmúlt hetekben már nem volt szükségem a botra, amit a balesetem után kaptam. Ilyen az, ha az ember először muglikhoz és csak után kerül mágusokhoz. Egy ideig még hordtam magammal, mert élveztem, hogy a festmények felkeltek, ha odavágta a kőhöz, aztán meg azt is, hogy a családomat piszkálom vele. Aztán meguntam ezt is, és szépen, fokozatosan letettem.
Most azonban újra a kezemben van, és hogy miért? Mert egyszerűen újra érzem a fájdalmat. Nem tudom, hogy fantom fájás-e, vagy valami komoly, de nem tudok rendesen ráállni a balomra. Először arra gondoltam, hogy elmegyek az orvosomhoz, de hozzá csak júniusra kaptam időpontot, aztán megpróbáltam önvizsgálatot tartani, de csak még jobban belenyilalt, és nem tudom, hogy ez csak fantom esemény-e, mert tudta a rendszer, hogy fájni fog, vagy valós. Utána pedig jött a legelvadultabb ötletem, mégpedig, hogy megkeresem Alastairt, és megkérem, hogy a mágiájával hitesse el velem, hogy nincs bajom. Ha nem valós, akkor egy idő után talán önmagától is megszűnne a fájdalom.
Ezzel a szent elhatározással és a kétméteres - kétajtós szekrény egy bottal kombómmal érkezek meg az iskolába. Küldhettem volna baglyot is, de ne vagyok képes otthon ülni. Felszenvedem magam a bajárati csarnok lépcsőjén, közben lerángatva a bőrkabátom cipzárját, és a viszonylag kihalt helyen - év vége van, kit lep meg -, elindulok az átrium irányába. A folyosót itt utálom, de ha célt akarok élni, akkor muszáj nekiindulnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=716902#post716902][b]Sárközi Norbert Dorián - 2018.03.17. 16:32[/b][/url]

Amikor valaki egy professzort szólít meg, első gondolatom az, hogy megnézem, ki az, aztán rá kell jönnöm, hogy ezen a folyosón ketten vagyunk, aki szólt és én. Professzor. Ki hitte volna, hogy idáig jutok? Már az oktató elnevezés is túlzás volt, amit az akadémián rám aggattak, most meg ez. Valahol mélyen pedig szörnyen mókásnak tartom a helyzetet.
- Igazgató úr!
Köszöntöttem kedélyesen, megállva, és bevárva őt, na nem mintha attól kellene tartanom, hogy amíg haladok, addig sem ér be, de hát így követeli meg az illem, anyám meg nehogy emiatt vonja meg tőlem a vödörnyi rántott húst, amikor látogatóba megyek.
- Kedélyesen. Bukásmentes évet tudhatok a hátam mögött, és egy leányom becsületén sem esett csorba.
Hallottam idekerülésemkor érdekes pletykákat, ám örülök, hogy valószínűleg termetes méretem és nem mindig kedves tekintetem elijesztette az "udvarlókat."
- Ön?
Kérdezek vissza, még ha láthatóan elfoglaltan is, főleg mivel az egyik pergamen olyan régóta várhat a sorára, hogy attól félek, valóban megtámad. Érdekes eset lenne.
- Csakugyan?
Felvont szemöldökkel nézek rá, és hirtelen sok minden végigfut az elmémen. Hogy is mondta Dia? Ha ki akarnak csapni, lázadás lesz. Elképzelhető, hogy itt az ideje a lázadók seregét összegyűjteni.
- Hallgatom. Úgy vélem, mire odáig elérünk, az elmúlt ötven év eseményeit is átvehetjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=717085#post717085][b]Sárközi Norbert Dorián - 2018.03.18. 13:05[/b][/url]

- Remélem, mert az iskola hírnevének se tenne jót, ha leányanyák gyűjtőhelyévé válna.
Aztán persze kiderül, hogy miért hitte, hogy a sajátjaim, és szám egy pillanatra ó-ba fordul.
- Jaaa, hogy ön úgy gondolta, hogy a háztartásomban lévők? Neeem. Az egyik még túl kicsi, a másik meg túlságosan félti az arcát.
Addig élne mind a kettő különben is. Lexa mostanában komoly változásokon esett át, már szinte együtt lehet élni vele. Még ha most is az én kis hercegnőm, mégis igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy könnyedén kinyírhatom, meg az is, aki ezt tette vele.
- Alkoholt fogyasztó kisfőnixek? Hm...
Gyorsan számba veszek mindent és mindenkit, aki akkor és ott láttam, és tudom, hogy voltak olyanok, mint a Partay kölyök, meg az a Hok lány, akik nem biztos, hogy a koruknak megfelelő italtípusba nyaltak bele, mégis, határozottan és lelkiismeretem teljes nyugalmával jelenthetem ki:
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen nem történt.
Azért persze voltak vészesebb momentumok azon az estén, de annyira nem, hogy komolyabban fel kelljen lépni ellenük. Meg aztán amíg velem egy korú tanárok veszik el a lányommal egykorú diákjaikat, addig nem feltétlen ül aggódnék egy korty lángnyelv whiskey miatt. Legalább idő előtt elmegy a kedvük tőle. Én a hatéveseimet mindet megkínáltam unicummal, nem is kértek többet. Ez is egy nevelés.
- Mindenképpen jobban oda fogok figyelni, ha lesz még ilyen alkalom. Nem szeretnék pletykának helyt adni.
Közben persze haladunk, de mínusz kettővel, és a pergamen megint megtámad, én pedig megunva őt kapom el, és rántom szemmagasságba.
- Liebhart asszony üzeni, hogy felhalmozódtak a teendői a menhelyen, így a délutáni értekezletről késni fog pár percet. Elnézését kéri.
Elengedve a papírlapot az nyelvet ölt rám, majd széttépi magát, és eltűnik a semmibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=719078#post719078][b]Sárközi Norbert Dorián - 2018.04.01. 18:20[/b][/url]

Örvendek, hogy nyugtázza, hogy amit mondok, az a valóság. Mondjuk nagyon remélem, hogy tényleg az, mert ha nem, akkor az ott megforduló, tizenhét évnél fiatalabb főnixek fejét magam csapom le. Egyrészről nevelői célzattal, más részről meg azért, mert szörnyen érdekel, hogy újjáélednek-e. Nem ám, de igazából, még nem is büntettem meg őket, pedig egy ilyen magas és széles ember már csak a levegőváltozás miatt is képes lehetne olykor az ordibálásra. De ha én lennék a rossz zsaru, akkor mi jutna szegény Kedvesnek? Igaz, ő önmagában is éppen elég nagy jelenség.
- Valóban?
Csodálkozva pillantok rá, de belül azonban repesnek azok a kis pillangók. Szeretem csinálni ezt a tanárkodást, még akkor is, ha anno, amikor elkezdtem, szörnyen utáltam, és haragudtam a világra. A gyermekeim, hiába idősebbek, mint amit hittem, hogy valaha megérek, mégis úgy érzem, hogy ott kell lennem mellettük. Levente gyenge napjai, Lexa változékony viselkedése, Kincső korakamasz pillanatai. Nem hittem volna, hogy ezt valóban megérem, de mégis jó érzés, hogy itt vagyok. Örülök, hogy így alakult.
- Köszönöm a bizalmat. Remélem, a következő tanévben is elégedett lesz rám, vagyis ránk. Mert ez egy igazi csapatmunka, amit mi ebben a tanévben véghez vittünk. Azt hallottam, hogy a következő tanévben a pontversenyt központi témaként kívánják kezelni. Én nem vagyok híve ugyan az efféle cselekvésnek, de örvendetes, hogy feltámadt bennük a tettvágy.
Nem rossz csapat az Eridon, és remélem, hogy a jövőben is egy olyan csapat maradnak, akikkel örömmel lehet majd számolni. Az aktívabbakat mindenképpen szeretném egy külön beszélgetés alkalmával összehívni, és igen, most, hogy már biztossá vált a maradásom, rengeteg ötlet fogalmazódott meg bennem.
- Merre tölti a szünidőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=721217#post721217][b]Sárközi Norbert Dorián - 2018.04.22. 20:01[/b][/url]

Örömmel hallom, hogy a nézeteimet ő is osztja. Nagyon nem kedvelem a pontversenyt, éppen azért a negatív gondolathalmazért, melyet egyesekből ki tud váltani. Nem szeretném, ha a kölykeim erre az ellenségeskedésre kapnának rá a tanév során. Arra bőven lesz majd idejük a felnőtt világban is.
- Túl sokat dolgozik.
Nem lehordom vagy éppen kioktatom, éppen csak tényt állapítok meg. Ha jól tudom, még nincsenek gyermekei, de ettől függetlenül is könnyen el tudja ragadni az embert a munkamánia. Néha én is szenvedtem ettől, aztán a családom is, főleg mikor talpig véresen állítottam haza. Annak az időszaknak ugyan vége, legalábbis a véres részének, de manapság is még észreveszem, hogy csak nagy erőfeszítések árán győzőm meg magam arról, hogy holnap is van nap. Sokat fejlődtem persze ezen a téren, és a saját káromból tanulva szeretném továbbadni másoknak is azt, hogy nem csak a munka van a világból, különben mindenről lemarad az ember.
- Olaszország. Onnan származik?
Persze könnyen kideríthetném, de egyre többször próbálom visszafogni magam. Próbálom, de azt nem mondhatom, hogy sikerül is. De mindenképpen vannak már értékelhető eredményeim. Képzeletben ilyenkor megveregetem a vállamat.
- Otthon, illetve nagyszülők körbelátogatása. Csak a szokásos.
Nem akarok most túlzásba esni, aztán majd úgyis a gyerekeim kitartásán múlik, hogy megyünk-e másfele is. Sosem könnyítem meg a dolgukat ilyen téren, de legalább megállják majd helyüket a világban.
- Az évnyitón találkozunk. Kellemes napot, igazgató úr.
Nyújtom ki a kezem, és a kézfogás után el is köszönök az itteni felettesemtől. Még némi papírmunka, és már itt se vagyok, jöhet a jól megérdemelt pihenés.