Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=705068#post705068][b]Kornai Viktória - 2017.10.07. 12:38[/b][/url]

Hihetetlenül kellemesen érezte magát a szünetben, még önmagát is meglepte. Majdnem az egész időszakot a nagymamájánál töltötte, aki rengeteg érdekes dolgot mesélt az elemi mágiával kapcsolatosan. Viki legnagyobb örömére a család minden tagja rájött, hogy ebben az időszakban ez az egyetlen dolog, ami igazán foglalkoztatja a lányt. Bár sosem kért, mindig kapott búcsúajándékot, mikor visszaindult - eddig kviddicses dolgok, amiket szintén imádott, de idén a mamája valami igazán különlegeset adott. Egy gyönyörű karkötőt adott neki, amin három arany csilingelő függött, egy seprűt ábrázolt, a második egy ász kártyalapot, a harmadikon viszont a víz elemi jele volt káprázatosan kidolgozva.
Az új vezetőség alatt is prefektus maradt, szóval kénytelen volt továbbra is éjszaka járőrözni. Az első hetet még úgy ahogy megúszta, viszont a másodiknál beosztották. Ráadásul pont a déli szárnyat utalták ki neki.
A fejetlenség folyosóján mindig valami rossz dolog történt vele; többek között már ráöntöttek egy fura bájitalt, volt hogy egy tincset vágtak le a hajából, ellopták a főnixének az egyik tollát, de egyszer még arra is felkérték, hogy bíróként közreműködjön egy festmények közötti válásban.
De most történt vele a legrosszabb dolog, elhagyta az új karkötőjét. Két napja volt itt őrjáraton, és mivel már átkutatta az egész szobáját, ez az egyetlen hely maradt, ahol lehetett. Sírni tudott volna, miközben az egyik festménytől próbált segítséget kérni, viszont az nem tudott semmiféle válasszal szolgálni.
Elfordult a festménytől, teljesen reménytelennek érezte a helyzetet. Valahogy muszáj lesz elterelnie a figyelmét, így odalépett az első lányhoz, aki szembe jött vele.
- Szia. Ho-hogy vagy? - Hamar rájött, hogy ijesztő lehet, amiért csak így leszólít egy ismeretlent. Ráadásul még dadogott is, ami kicsit sem volt rá jellemző. Az ajkába harapott, valami olyasmin gondolkozott, ami segíthetne a helyzetén. - Viki vagyok, prefektus. Csak gondoltam megkérdezem, hogy mi-minden rendben.
Nagyon nem örült, hogy a dadogása nem múlt el azonnal, erre külön figyelni fog ezek után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=705117#post705117][b]Kornai Viktória - 2017.10.07. 20:39[/b][/url]

Ahogy megszólalt a lány, rájött, hogy figyelni is kéne rá. Jobban megnézte, de tényleg nem ismerte. Vagyis csak tippelt erre, mert az aranyhalakéval megegyező név- és arcmemóriája miatt nehéz volt olyan egyszerű kijelentéseket tennie, hogy emlékszik valakire.
- Tudom milyen... de egész gyorsan meg lehet szokni.
Viki leginkább a társaiból indult ki. A navinések körében határozottan jellemző volt, hogy hiába másodikosok már, még mindig vannak esetek, amikor eltévednek. Más házak tagjai gyorsan alkalmazkodnak hozzájuk képest, amit néha egy kicsit irigyelt, de az esetek többségében nekik viccesebb szituációkba kerültek. Nem mintha ezt annyira élvezte volna, főleg nem a trollokat a gyakorlóteremben.
Megrázta a fejét, most nem akart erre gondolni.
- Nem vagy rossz helyen. Vagyis ez a legrosszabb hely a kastélyban - ahogy kimondta, rájött, hogy nem valami biztató ez így, szóval azonnal folytatta. - Csak itt olyan szerencsétlenségek történnek. Én elhagytam a karkötőmet... ha esetleg látod, akkor szólj ké-kérlek. - Olyan büszke volt magára, hogy több mondatot is
 ki tudott mondani dadogás nélkül, de úgy tűnik ez a karkötős dolog a nyelvére is valami átkot tett. - Szóval ilyen hely ez. Hallottam már olyanról is, hogy valakit random békák támadtak meg - megvonta a vállát, már jó ideje nem lepte meg az ilyesmi.
- A könyvtár a keleti szárnyban van, ez pedig a déli. Ha gondolod, megmutathatom, merre van.
Elnézett a folyosó túloldalára, de inkább lefelé, hátha kiszúr valami csillogót.
- Szerinted lesz ma muffin vacsoránál? - Azt akarta kérdezni, hogy melyik évfolyamra jár a lány, esetleg, milyen házba osztották be. De kezdett megéhezni, a fél életét eladta volna egy olyan finom almás fahéjas muffinért.