BK Fórum - Fejetlenség Folyosója

A mellettem elhaladókra már nem is fordítottam figyelmet. Igaz, roppant mód nem örültem neki, hogy délutánonként pont Cupido után kell loholnom egy felmosóval (hiszen a varázslás az órákon kívül Ördögtől való dolog), de legalább annyi pozitívum volt az egészben, hogy... ömm... semmi? Mindegy, én megpróbáltam.
Van egy olyan gyanúm, hogy Kelemen felügyelő nem azért adta ezt a feladatot, mert annyira kedvelne. Oké, persze. Nem gondolok mögé semmilyen rejtett tartalmat, ez csak egy büntetőmunka. Elsős koromban amúgy is sok ilyesmit csináltattak velem. De a jelenlegi helyzetemet tekintve azért mégsem volt a világ legjobb érzése pont Cupido után loholni, miközben azért beszéltem úgy, ahogy, mert... áh, mindegy is.
Azóta sem kerestem Jaredet. Sőt, mondhatni kerülöm, ha tudom, bár ez nem hinném, hogy túlságosan feltűnik neki. A felmosóval a kezemben támaszkodtam a falnak a folyosón, ezeket a gondolatokat pedig próbáltam elkerülni, mégpedig úgy, hogy elfordítottam a fejem a bámészkodó diákok elől.
Egy nyíl landolt mellettem. Kissé rezignáltan pillantottam fel az angyalra, akinek már sírásra is görbült a szája. Egy sóhaj kíséretében szedtem fel a nyilat a földről, és adtam vissza a szárnyasnak, hogy véletlenül se tudjon megvádolni senki azzal, hogy széthagyom a szemetet az angyal után. Aztán az illető panaszosan szólalt meg, és már zokogni is kezdett. A felmosóhoz nyúltam.
- Tudom - válaszoltam halkan, nem túl együtt érzően. Aztán kivettem a vödörből az eszközt, letettem a földre, s az angyal alatt elkezdtem felitatni a lassan odagyűlő tócsát. Annyi dolgot tudnék csinálni ehelyett. És annyival gyorsabban végeznék, ha csak simán felszáríthatnám a könnyeket aeromágiával. De nem.