Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=453320#post453320][b]Révész Kornél - 2015.01.15. 17:56[/b][/url]

Ella

Kicsit még szédülve fekszem a vastag jégrétegen a folyosó közepén, és az előző csúnya eséstől kótyagos fejjel bámulom a plafont. Majd mindjárt felkelek megint, tényleg, csak ki kell heverni a gravitáció páratlan élményét.
Hogy ez az egész hogyan kezdődött?
Én megmondtam, hogy nekem kell internet, egyszerűen lefoglal és levezethetem a fölös energiáimat a monitor előtt ülve, csapkodva a billentyűzetet és az aktuális játék chatjébe hevesen gépelve a rövidített angol káromkodásaimat. Ez az, amire pillanatnyilag nincs lehetőségem, cserébe azt a tanácsot kaptam, hogy "foglald el magad". Na és mivel? Számba vettem a lehetőségeimet, majd arra jutottam, hogy egészen kedvet kaptam korcsolyázni, ennek azonban több buktatója is van:
... először is, nem tudok korcsolyázni.
... másodszor pedig, minden gyermek életében vannak nagyon súlyos, traumatikus emlékek, vagy legalábbis olyan hiedelmek, amelyek mélyen beágyazódtak a világról alkotott elképzeléseibe. Ilyen a németeknél a Sandman, a holdon élő alak, aki a rossz gyerekekért eljön és kivájja a szemüket. Vagy az a tévhit, hogy ha lenyeled a dinnye magját, akkor az kikel a hasadban. - Vagy az, hogy korcsolyázás közben elesel és valaki korcsolyájának éles bigyója lenyisszantja az ujjaidat. Ez van, belegondolva ez tök jogos félelem, amekkora szerencsém nekem van.
Persze elmehettem volna így is, csak simán cipővel rámenni a jégre, de az olyanokat általában csúnyán kinézi a sznob, korcsolyázni tudó társaság, mert mi az, hogy nem piruettel és dupla csukafejes szaltóval (van egyáltalán ilyen?) érkezel a pályára. Tehát csináltam magamnak egy másik pályát, szerintem helyre kis jégplacsni lett, a kívánalmaknak megfelel, mellesleg pedig nagyon jó szórakozás nézni, ahogy néhányan elzakóznak, miközben megpróbálnak átvergődni a "támadás" áldozatául esett folyosószakasznak. Gyanítom, hasonlóan bénán nézhetett ki az előbbi manőverem is, így egy "hja, hát így terveztem, egyébként is le akartam pihenni" felkiáltással úgy maradtam, ahogy leérkeztem: hanyatt fekve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=453952#post453952][b]Révész Kornél - 2015.01.16. 23:10[/b][/url]

Szerintem az emberek nagyja mostanra talált másik útvonalat a lentebbi és a fentebbi emeletekhez, mert egyre kevesebben futnak neki az átjutásnak - nem baj, annál több hely marad nekem, ugye, csak rá kell venni magam arra, hogy felkeljek. Az előző húsz percben viszont aktívan rohangáltam és csúszkáltam a jégen, most pihenőidő van, a legnagyobb sportolóknak is szüksége van arra, hogy néha kifújják magukat. Csak ők nem húsz perc után fulladnak ki, na persze nem is olyan egészségtelenül élik az életüket, meg többször mozgatják át a tagjaikat. Mondhatnánk, hogy nyeszlett vagyok, de én jobb szeretem "mérsékelten izmosnak" mondani magam, sokkal jobban hangzik.
Hopp, valaki az esés után szétszórta a jegyzeteit is. Jegyzetek, vizsgák.
Nabasszus, tényleg, lesznek vizsgák is, vajon van értelme egyáltalán nekifutni? Nem igazán tudok rájuk készülni, tekintve, hogy semmi jegyzetem nincs az év közben leadott órákról, könyvet meg utálok olvasni, nem tudok rá koncentrálni elég ideig, olyankor valahogy minden sokkal, de sokkal érdekesebb. Esetleg abban bízhatok, hogy hasonló a tanrend itt, mint Angliában volt, abból, ami rám ragadt talán valahogy sikerülne átvergődni. Ha meg nem, akkor is mindegy, plusz egy év, jaj-de-rossz. Egy évvel később kerülök ki a nagybetűs életbe, egy évvek több időm van, mielőtt még nyakamba szakadna a felelősség, az önállóság, a kihívások, a döntéshelyzetek - már ha rá gondolok, akkor görcsbe rándul a gyomrom, és felbugyog bennem a "nemakarom" érzés. Az az igazi fanyalgó, kelletlen, húzódzkodó, cseppet sem felnőttes érzés. Nem, jobb nekem az iskolában, talán valamelyik évben bejátszom egy szándékos bukást. (Minden évben megbukni kicsit gyanús lenne, és ha jól sejti, akkor nem is igazán játszhatnám ezt meg anélkül, hogy ki ne tennék a szűrömet. Végzettség nélkül viszont mégsem lenne annyira jó lelépni innen.)
Hangos puffanásra kapom fel a fejemet, és az első, ami a látóterembe csúszik, az .. valami pirosasssnarancssárga... szóval piros. Én az alapszínekkel működöm.
- Ú, ez fájhatott. - Taps, taps, Kornél, egy lovag vagy. Kezdjük újra, először is ténylegesen felé fordítom a fejem, hogy felmérhessem, tényleg akkora-e a kár, mint a hang alapkán tűnt, de látszólag egyben van.
- Nemt'om, nem vagyok orvos. Fáj valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=454613#post454613][b]Révész Kornél - 2015.01.18. 16:22[/b][/url]

Ella

Nem lenne túl jó, ha eltörne valamije, akkor végül is engem fognak felelősségre vonni vagy mi. Igaz, erre gondolhattam volna korábban is, mondjuk amikor kimondtam a nagy wasserrel készített vízplacsnira a halmazállapot-változtató varázsigét, de hát előre megfontolni nem szokásom a dolgokat.
Hát, legrosszabb esetben majd azt mondom, hogy nem én voltam, én csak így találtam itt ezt az egészet.. meg varázslóképzőben ez elég átlagos jelenség. agy legalábbis megtörténhet. A fejembe ilyesmi miatt nem fognak belemászni, az jobb helyeken törvénytelen. Csak jó lenne tudni, hogy Magyarország éppenséggel a "jobb helyek" egyik-e?
- Szerintem az nem eséstől van, ha meg tudsz mozdulni. Egy törött farcsonttal csak ordítanál, hidd el, tapasztalat.
Sok csonttörésem volt már, hála a gördeszkának, majdnem akkorát lehet zúgni ám vele, mint egy seprűvel kviddics közben. Na az a karrierem sem tartott sokáig, azzal raktak ki a csapatból, hogy "nem érezzük eléggé az elszántságot". Pffh, de hát az csak egy játék, mit legyek elszánt benne? Tök mindegy, hogy vesztünk vagy nyerünk, az ég világon semmi tétje nincs. Ahogy a pontversenynek is. Valahogy ezek sosem hoztak lázba, ami miatt eléggé utáltak is néhányan. Elismerem persze, idegesítő tulajdonság lehet, de ha nem érdekel, akkor nem érdekel, nem tehetek róla, nincs egy kapcsoló, ami egyszeriben beindítja bennem a versenyszellemet. Különben is, majd a valódi életben megoldja a problémáim? Mit tudom én, elkapnak az utcán, ki akarnak rabolni, én beállok a szuper harci állásomba és közlöm, hogy: "vigyázzanak uraim, suli alatt a házam három évben nyert házkupát, bármikor elbánok önökkel?"
- Csak rá kell pihenni pár percet, aztán jobb lesz. Én is.. stratégiai pihenőt tartok, előre megfontolt szándékkal. Pont így terveztem az egészet, nem simán elestem. - Szélesen visszavigyorgok rá, szerintem mindkettőnk tudja, hogy akkora hazugság ez, mint maga a kastély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=454634#post454634][b]Révész Kornél - 2015.01.18. 18:06[/b][/url]

Ella

Ez még tök romantikus is lenne, mármint ő, én fekszünk egymás mellett és nézünk fölfelé. Lenne, ha ne sajogna még tompán néhány helyen a testem, és mondjuk az eget néznénk és nem a folyosó - no offense, kedves tervezők - meglehetősen egyhangú plafonját. Mármint csupa ismétlődő motívum, már a második pillantás után teljesen kiszámítható. De nekem sosem volt esztétikai érzékem.
- Ha el is tört volna, az ilyen rezignáltam tűrném. De.. nem, nem igazán. Egyben vagyok. Ahogy látom, végeredményben te is.
Megunva a heverészést, felülök a helyemen és törökülésbe rendezve magam leporolom a ruhámról a nemlétező koszt, és az esetlegesen ráragadj jégdarát, amit az esés súrlódása szedett fel. Mindjárt jobb. Kinyújtóztatom a tagjaimat, aztán lenézek oldalra.
- Látod, ez is csak azt bizonyítja, milyen jó vagyok. És...
Lenézek oldalra.. ha egy srác tolakodott volna ide, hogy jej, beszállhat-e, akkor tuti, hogy elküldöm, de azért ő mégiscsak lány. És nem tűnik sem karótnyeltnek, se különösebben idegesítőnek, szóval az első szűrőn átmegy. (Mintha egyébként olyan szigorú elvárásrendszer alá vetném azokat, akikkel napjában kommunikálok.)
- Naná, hogy maradhatsz. - Feltápászkodom, és az egyensúlyomat megtartva kinyújtóztatom a tagjaimat. Oké, tényleg nem tört el semmi és a szédülés is a múlté.
- Van kedved tesztelni, hogy épek-e még a csontjaid?
Azzal a kezemet nyújtva felé ajánlom fel a segítségemet a felkeléshez. Talán. ha nem nekifutással megyünk neki a jégfelületnek, akkor tovább bírjuk két lábon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=454925#post454925][b]Révész Kornél - 2015.01.19. 18:06[/b][/url]

Ella

- Neem, nem vagyok biztonságos seprűlovas, mármint az egy dolog, hogy magamra nézve nem, de másokra sem.
Bár ez költői túlzás kissé, csak akkor közveszélyes a seprűkezelésem, ha felszállás előtt valamivel megpróbálom lenyugtatni a túlpörgő izgalmam meccs előtt. Mondom én, hogy nem véletlenül tettek ki a csapatból.
- Te kviddicsezel? - Nem mintha meglepne, láttam már meccseken terelőként is pöttöm, vékony lányokat, de a régi iskolában a csapatban inkább arra mentek, hogy masszívabb emberek legyenek, kivéve a fogót persze, akinél a leginkább számít a mozgékonyság.
- Milyen poszton?
Szélesedő mosollyal pillantok le rá. Vajon tudja, hogy ez olyan magas labda, hogy napszemüveget kell vennem ahhoz, hogy felnézve lássam? Felvont szemöldökkel húzom fel magam mellé, a derekánál megtartva, mielőtt elcsúszna. Az, hogy egyszer zakóztam egy nagyot, nem jelenti, hogy teljesen rossz az egyensúlyérzékem. Ha már erős nem vagyok, legalább ügyes legyek, gondolták azok, akik összerakták születésemkor az adottságaimat.
- Ssszóval szeretnéd, hogy elhalmozzalak minden földi jóval? - Ilyenkor szokott az jönni, hogy éles levegővételt követően megkapom, hogy milyen bunkó vagyok. A sokat sejtető kérdés és vigyor aztán meglepettbe fordul át, ahogy ránt magával tovább.
- Vááá, szólni ki fog?! - Sikerül megtartani az egyensúlyt és az egyik lábammal megkeresem a súlypontot, a másikkal pedig lököm magam én is tovább a jégen.
- Ki a szélére, aztán nekifutásból menjünk rá, mert itt túl nagy lendületet esés nélkül nem tudunk venni. - Előbb esünk pofára, ha a jégen kíséreljük meg a futást, nem lenne egy életbiztosítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=454981#post454981][b]Révész Kornél - 2015.01.19. 20:25[/b][/url]

Ella

- De ahhoz fel kéne szállni. Mint ahogy a küzdősportra tanítják az embert, akkor is A Mester megmutatja tudásának legjavát, hogy az ifjú padavanok lássák, hogy kell ezt tutin csinálni. Kell a vizuális input.
Arra meg, hogy a seprűlovaglást bízzam a profikra, csak egyetértően bólogatok, jobb is lesz, nem csinálnám megint végig azt, amit az előző iskolámban, inkább távol tartom magam a sportnak ettől a mágikus formájától. Majd izmozok a LoL-ban, ha sikerül majd heggeszteni valamit a gépre, mert nem létezik, hogy teljesen esélytelen a dolog. Majd spórolok mágikus mobilnetre, amit nem éget ki az iskola és környékének a védelme, rúnáztatok, akármi. Bár van egy olyan érzésem ezzel kapcsolatban, hogy a gatyám is rá fog menni.
- Na az tök jó, ahhoz tényleg jól jönne néha egy jól irányzott esés, persze csak akkor, ha vissza is tudsz ülni a seprűre aztán.
Egy fokkal hitelesebb lenne, mint amit a mugli fociban csinálnak, apámmal néha nézzük a VB-t, olyankor nem győzzük a strigulázni az átlátszóan és nevetségesen túljátszott, tragikus eséseket és "gáncsolásokat".
Nagy nehezen sikerül kivergődni a szilárd talajra, amit már csak ösztönösen is lemeózok a lábammal egy rövid toporgás erejéig. Miután megállapítottam, hogy igen, itt a talaj pontosan úgy viselkedik, ahogy kell neki, hátrébb sétálok, hogy meglegyen a hely a lendületvételhez.*
- Legyen érdekes, menjünk egyszerre, aztán csak lesz valami. Olyan nagy baj nem történhet, nem? Mármint...
Elnézek a jéggel borított szakasz végéig, próbálva nagyjából felmérni a távolságokat.
- Mire eljutunk a végéig, addigra le is lassulunk. Jobb esetben. Persze lehet, hogy nem, az elég nagy szívás lenne. Azon gondolkozom, ne tegyünk-e valami kipárnázó bűbájt a végére, akkor még a rosszabbik esetnek is vicces vége lenne.
Hatalmas láthatatlan párnákra leérkezni? Nanáhogy.
- Kviddicses vagy, tudsz ilyet, nem? Mármint az a varázslat megtenné, amivel a seprűket párnázzátok ki, hogy ne törje fel a feneketek. - Aztán vállat vonok, ez még mindig csak egy felvetés, én bevállalom párnák nélkül.
- De élhetünk veszélyesen is, kedves... - Összehúzott szemekkel nézek rá, és hirtelen rájövök, hogy mi volt eddig a hiányérzetem. A homlokomra csapok.
- Kedves... lány, akivel annyira bunkó voltam, hogy még meg sem kérdeztem a nevét. Én egyébként Kornél vagyok, nem árt bemutatkozni, mielőtt kámikáze akcióba kezdünk a jégen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=455732#post455732][b]Révész Kornél - 2015.01.21. 16:56[/b][/url]

Ella

- Huh... az meredek. - Két vigyor közé betűzök egy not bad arcot is, én ugyan sosem próbálnék ki ilyesmit, annyira merész nem vagyok, de ki tudja, lehet, hogy a kiscsaj most mesélte el a következő évtized Vronszkij-műbukásának tervét, csak nem fogókra, hanem hajtókra "méretezve".
- Ha sikerült rájönni, akkor szólj, megnézném.
Magamtól annyira nem érdekel a kviddics, mármint nézni sem.. sok ember tőlem távol a levegőben dobál meg ütöget és próbál elkapni néhány labdát, én pedig az egészből csak el-elsüvítő színes pontokat látok. A focira is ráuntam, erre is könnyű volt az első év után. Mondhat bárki bármit, egy huszonegyedik századi Y-generációsnak több inger kell, hogy ne unja el magát, én is a minimum kételemes multitaskinghoz szoktam, meg látványos filmekhez, erős hangokhoz, néhány repülő seprű nem mozgat meg annyira, mint amennyire meg kéne.
- Egy autó megszerelése megy egy bűbáj kicsit más kategória, nem? De akkor kockáztassunk. - Úgy mondom, mintha én meg tudnám csinálni, de őszintén, mindig elég feleslegesnek tartottam azt a varázslatot ahhoz, hogy akár időt áldozzak rá, még ha lett is volna alkalom. Most bezzeg nem lenne felesleges! Késő bánat, most abból kell dolgoznunk, ami a rendelkezésünkre áll, és a biztonság az úgy látszik, hogy most különleges luxus, de egy szavam nincs, az én ötletem volt a pálya.
Megropogtatom a tagjaimat, mint aki nagyon rákészül a menetre.
- Azt meghiszem, meglesz a dolog misztikuma. Vajon elesünk? Ha igen, akkor melyik csontunk törik el? A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen.
Vagy inkább csak annyi, ahány csontunk van. Felszalad a szemöldököm arra, hogy már majdnem elnevezett, de a kornélos fejet azt mondták már máskor is, hiába, a szüleim legalább a névadást jól csinálták, úgyahogy. Már várnám, hogy majd szépen tisztességesen viszonozza a gesztust, és nekem is lesz hogy hívnom a "vörös" és a "te lányon" kívül, ehelyett egyszer csak elsuhan mellettem és már a jégen is van.
- HÉ, te! - Oké, a "hé, te" is egy alternatíva. Hasonlóan nekilendülök a mutatványnak, bár igyekszem úgy betájolni magam, hogy ne egyenesen mögötte legyek. Még a végén mi van, ha nagyobb a lendületem és hátulról nekicsúszom?
Már csak az alapvető testsúlykülönbség miatt is jó gondolatlan bizonyult a dolog, mert néhány másodperc múlva, már a lábaimmal kitámasztva magam és őrizve meg az egyensúlyt csúszom el mellette széles vigyorral, mutatóujjammal megérintve a vállát. Nem volt valami fair küzdelem, a nagyobb súly nagyobb lendületre képes.
- Megvagy. - Már csak egy napszemüveg kéne, hogy aztán ismét előrepillantva rendkívül menőn továbbsuhanjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=455948#post455948][b]Révész Kornél - 2015.01.21. 22:00[/b][/url]

Hé, te!

Békésen siklom a jégen, mint egy balett táncos, csak kevésbé elegánsan, összeszedetten, nevetséges és szoros harisnyanadrág nélkül. Najó, egy balett táncos legfeljebb annyira hasonlít rám, mint egy veréb egy pelikánhoz. Nem igazán.
A szembeszél meglebegteti egyébként is rosszul fésült (vagyis egyáltalán nem fésült) hajam, meg egy kicsit össze is szűkül tőle a szemem. Hogy bírják a filmekben a lehajthatós tetejű autókban, mikor felállnak és széttárt kezekkel élvezik a dolgot? Mármint, hogy nem könnyezik be a szemük? Miért nem repül az arcuknak/megy bele a szemükbe egy bogár.. vagy miért nem nyelnek le egy bogarat véletlenül? Például én csak egyszer ültem motoron, akkor is azon a sután kinéző kis oldalsó kocsiban, akkor is csak azért nem ment a szemembe semmi, mert egy félfejes sisakot viseltem, ami takarta a szememet. A számat ellenben nem, szóval sikerült lenyelni valamit. Gusztustalan volt, de ha azt a szóbeszédet nézzük, hogy egy átlagos ember nyolc pókot nyel le életében alvás közben.. hát plusz-mínusz egy apró valami nem oszt, nem szoroz.
A festmények viszont igazán befoghatnák, az egyik sápítozó nyanya felé mutatok is egy elegáns nemzetközi jelzést, kezemnek feltartott ujjával, mellette elmenet. Nem érdekel, i'm fabulous. Ez a feel good érzés viszont nem tart sokáig, pontosabban épp addig, amíg nem sikerül beérni a csajt és be is előzni. Hoppácska, valaki nem szereti, ha beelőzik, mert már érzem is a karomra fonódó ujjakat. Szélesen elvigyorodom, és elönt a na ki a király érzés, amit aztán azonnal fel is vált a "fenébefenébefenébefenébeááááá" érzés, amint meginog a föld alattam (nyilvánvalóan a föld, nem én). Pedig előtte teljesen kézben tartottam a dolgokat, azok közül is elsősorban az egyensúlyomat.
- Dehogymegy... ÁÁÁÁÁÁ! Mit csinálsz?! Engedj el! - Megint csak nem túl lovagias, de ha egyszer látom, hogy ő mindjárt zakózik, akkor nekem férfiként ugyan miért lenne kötelességem vele együtt elesni?
Mindegy, már késő. A beletörődés lelki nyugalmával és kisimult arccal figyelem, ahogy a folyosó formái, vonalai és tárgyai teljesen másik szögbe csúsznak át, ahogy az én viszonyom is megváltozik a földhöz képest. Út közben még azt is van erőm felmérni, hogy én esek majd alulra.
Ofkorz, nekem fog jobban fájni, sosem találtam volna ki.
Egy nagy nyikkanással és egy puffanással érünk földet, és a lendület miatt még tovább is csúszunk néhány méternyit. Ha eddig nem szédültem, akkor most szédülök, a kezem gyanúsan fáj, majd szándékomban áll tesztelni törésre, amint gondolatban végigveszem, hogy milyen testrészeimet érzem egyáltalán ezután az esés után.
- Akkor nyertem?
Szorítkozzunk a releváns dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=455970#post455970][b]Révész Kornél - 2015.01.21. 23:29[/b][/url]

Hé te Ella

Kell valami, amivel racionalizálom magamban, hogy miért engedtem ezt megtörténni, mármint, hogy miért nem mentettem inkább csak a saját irhámat, és próbáltam helyette mindkettőnket egyenesben tartani - sikertelenül -; erre meg félig-meddig megfelel, hogy "legalább győztem".
Nem túl életvidáman visszafintorgok az úúú-zó mázolmányokra, na persze nekik könnyű, sehol egy parányi kis fájdalomreceptor, ellenben velem, akinek nagyon is jól működik mind. Valami nyomja a gerincem, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem mondjuk a természetellenesen kiálló medencecsontom az. Groteszk látvány lenne.
- Neked auu? Akkor én mit szóljak? - Utólag rájövök, hogy fájdalmasan kiabálni elfelejtettem (akkor szerencsétlenebbnek tűnnék, és általában elég kifizetődő, ha megszánják az embert) hiába, nem vagyok valami következetes. Utálom és tartok is a fájdalomtól, de ahhoz képest jobban bírom azt, mint úgy általában néhányak. Persze, ez nem is következetesség kérdése, attól még, hogy valaki elviseli, nem jelenti azt, hogy fenegyereknek kell lennie.
- Á, Ella, értem Ella, légy megtisztelve, valóban kezem-lábam törtem azért, hogy megtudjam a neved.
Mikor aztán mondja, hogy a kezén fekszem, összeáll a kép. Helyes, szóval nem a saját kiálló nyílt törésemen fetrengek, hanem csak az ő kezén, ez egy fokkal jobb kép, mint amit elképzeltem magamnak.
- Aha, hát akkor mindjárt felemelem magam, hogy kiszabadíthasd a kezed. Mindjárt, csak egy kicsit.. pihenek. Addig légy a vendégem.
Nem mintha már nem feküdne rajtam így is, de hivatalosan is megadom rá az engedélyt, miközben az egyik, működőképesnek ítélt (működőképes = mozog) kezemmel meglapogatom a hátát óvatosan.
- Őszintén, nem teljesen így képzeltem az első alkalmat, hogy lány feküdjön rajtam ebben az iskolában. - Most nyomorult vagyok és sérült, hátha megkímél a fizikai megtorlástól az obszcén megjegyzés miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=456506#post456506][b]Révész Kornél - 2015.01.23. 20:08[/b][/url]

Ella

- Lány hanyatt még így nem esett tőlem. Vagyis nem pont hanyatt, de a zsűri elfogadja ezt a verziót is. Kilenc és fél pontra értékelem a performanszunkat.
A fél pont levonás azért jár, mert végül csak sikerült összetörni magunkat, bár abban még nem vagyok biztos részemről, hogy hol és mennyi csontom tört el. Az egyik kezem működik, az már biztos.
- Tényleg bocs, várj, megpróbálom. - Ennek ellenére nem mozdulok azonnal, mert jól át kell gondolni ezt a dolgot, mielőtt meggondolatlanul nekiállnék feltápászkodni, jelen helyzetben ugyanis inkább nem merek a szükségesnél nagyobb nyomást kifejteni semmire, főleg nem a vörös karjára. Még csak az kéne, hogy ha netán törött, akkor én törjem tovább.
Ha már törött karoknál járunk, a jobb könyökölnél gyanús a nyilalló fájdalom. Ugyan mozgatni tudom, de az érzés erősen emlékeztet egy zúzódás tüneteire. Na ezzel sem fogom feltolni magam.
- Csináljuk úgy, hogy először te emeled meg magad, amennyire tudod, hogy néhány centire fel tudjam nyomni csodás mindenségemet, te pedig ki tudd húzni a karod.
Kontextus nélkül ez valami borzalmasan hangozna. Kontextussal sem sokkal jobb, de pillanatnyilag ennyire igényes körülírásokra telik tőlem.
És amilyen szépen kifejtettem, Ella annyira jól rám is dől, mármint nekem annyira nem kényelmetlen, de neki némileg kérdéses. Szusszanva visszaejtem a fejem a jégre, a kezem pedig rajtafelejtem a vöröskén, nem tűnt úgy, mint akit különösebben zavart volna az előbb.
- Na jó, kicsit még rápihenhetünk a szabadulásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=457892#post457892][b]Révész Kornél - 2015.01.26. 19:23[/b][/url]

Ella

- Pfffhh.. - Felnevetek, igaz, némileg elhaló és kínlódó hang, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie. Najó, a szövege nem olyan rossz, megérdemli, hogy visszaadjam neki a karját, ha már önkényesen bebitoroltam. Más kérdés, hogy ez a bebitorlás nem épp úgy alakult, ahogy terveztem, mert a tervek között mintha határozottan nem szerepelt volna csontrepedés és égető fájdalom a tagjaimban.
Sőt, ha már itt tartunk, tervek sem nagyon voltak.
- Egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni?
Főleg, ha még mellé fölém is térdelnek. Igyekszem visszatartani a minden bizonnyal elég idiótán festő vigyoromat. A festmények füttyögnek helyettem is, tényleg, egyáltalán mikor lettek a festmények olyanok, mint egy csapat ultra a fociVB első sorában?
Viszont így végre tényleg lett helyem annyira, hogy a jobban szuperáló karommal feltoljam magam, épp annyira, hogy Ella kiszabadíthassa a karját.. és nagyjából addig is bírom szusszal, mert amint érzem, hogy kikerült alólam a szerves objektum (aka - kar), már ereszkedem (esem) is vissza az előző pozitúrába. A sajgóbb karomat a másikkal a könyökénél fogva megfogom és felemelem, még nem színeződött el, de gyanítom, be fog. Megmozgatom a csuklóm.
- Szerintem zúzódott. - Közlöm tárgyilagosan. Mondays, meg sem tudom számolni, hányszor törtem már el valamimet, még csak seprűről sem kellett hozzá leesnem, elég volt kitalálni egy-két hülye figurát a gördeszkán.
- Milyen jó, hogy van kéznél jég, most pont jól jön. Addig csodás mindenségem várja a megtapasztalásodat. - Ó igen, a magyar nyelv tökéletesen megy, hajrá Kornél, végül is csak az egyik anyanyelved, nem muszáj jól beszélned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=459355#post459355][b]Révész Kornél - 2015.01.29. 20:50[/b][/url]

Ella

- Semmi, semmi. Illetve minden, kivéve persze a fájdalmat, de.. Vagyis mindegy, érted. - A fejemmel magunk felé biccentek, felhívva a figyelmet a meglehetősen félreérthető pozíciónkra, na persze felőlem bámulhat bárki, egyrészt sosem adtam mások véleményére, másrészt maximum mit látnak? Hogy egy szerencsés flótáson (ez lennék én) ücsörög egy vörös csaj? Ez nem olyasmi, amit az ember szégyellni szokott.
A vigyort pedig csak nem tudom letörölni az arcomról, legfeljebb egy-egy fájdalmas nyilallásnál a szenvedés fintora is fel-felsejlik a derű máza alól, de az is csupán néhány rövidke másodpercre. A jég sem különösebben zavar, tér van, megszokott, hogy hideg van, meg aztán.. majd később egy forró fürdő segít majd.
Hunyorogva nézek el a keze felé, mikor felszisszenve ő is megszemléli, ezek szerint akkor mindkét fronton kárfelmérés történik. Feldobnám én szívesen, hogy menjünk rögtön a gyengélkedőre, de hát éppen hogy csak helyet foglalt rajta, rontsam el a pillanatot?
Hja, az lesz, sajnos. A törött/zúzódott kar előbbre való a földi hívságoknál.
- Egy gyengélkedőt majd tényleg nem árt útba ejteni, ha választani lehet, inkább jól forrjon össze a csont, minthogy beújítsunk valami csálé elváltozást.
Szóval már az első két héten belül megismerem a gyengélkedőt, huh? Miért nem lep meg? Nem baj, legyen csak egy kis helyismeretem, magamat ismerve úgy is látogatok még el párszor arrafelé. Legalább csekkolom, hogy van-e csinos gyógyító vagy valami irritáló nyanya fogja belém diktálni a mágikus csukamájolajat.
- Egyeztessük a sztorit. Véletlenül sem azért törtük össze magunkat, mert verseny csúsztunk. Hanem éppen nagyon siettünk a.. egy vizsgára, például. És akkor történt a baleset. Csak, hogy legalább némi méltóságot megtartsunk. - Mondjuk sok presztízsem itt sincs még/már, szóval akár igazat is mondhatnék. Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=459529#post459529][b]Révész Kornél - 2015.01.29. 23:13[/b][/url]

Ella

- Ha attól még szimpatikusabb leszek a szemedben, akkor mondhatom azt is, hogy direkt volt.
Közlöm felvont szemöldökkel továbbra is széles mosollyal az arcomon. Na, jól van, társaságban még a kéztörés sem olyan drámaian rossz, mintha egyedül sikerült volna kivitelezni a bravúrt. Most pedig már ehhez hasonló beszúrásokat is meg merek kockáztatni, abból kifolyólag, hogy ilyen nyugodalmasan helyezkedik rajtam, különösebben nem utálhatott meg az elmúlt negyed órában (pedig egy zúzódott kart köszönhet nekem, szóval ez valahol igenis teljesítmény).
~Is?~ És akkor így szokták nekem mondani, hogy ne bízzam el magam, meg vegyek vissza az arcomból, amikor aztán ilyen önbizalom pushokat kapok, mint most Ellától! Azért, amikor a fülemhez, meg az orromhoz nyúl és elfordítja őket, egy-két gyors, meglepett pislogással bámulok vissza rá, elsőre nem teljesen értve a mozdulatsor koncepcióját.
- Aha, értem. - A befogott orrnak köszönhetően a rövid helyeslésem kap egy finom és elegáns orrhangú mellékzöngét is a teljesség kedvéért.
- Tudod, én már csak ilyen vagyok, mint a kaméleon.. bármilyen helyzetben tudom hozni a cool-faktort.
Ez persze tudom, hogy erősen sántít, de mondjuk úgy, hogy ezzel kompenzálok.. valamit, akármit. Nekem tulajdonképpen nincs semmi bajom magammal, tökéletesen ki vagyok egyezve minden egyes porcikámmal és tulajdonságommal, még akkor is, ha tudom, hogy azok nem feltétlenül a legpozitívabbak. Miután aztán Ella nekiáll két lábra vergődni, úgy döntök, hogy követem a példáját. A felém nyújtott kézre csak legyintek.
- Nem, köszönöm, inkább nem terhelném kezeid még tovább, megoldom magam is. - Enyhén a férfiasságomba tiporna, ha egy lánynak kéne felsegíteni, na. A fal mellé manőverezek, hogyha már a lábam alatt nem, legalább a kezem alatt stabil pont legyen.
- Jó, hát amíg helyrerakja a kezünket, addig tök mindegy, mit mondunk. Gyere, itt az ablakpárkány mentén meg lehet kapaszkodni.
Hiába nem rossz az egyensúlyérzékem, sérülten inkább nem produkálnám magam tovább a jégen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=459727#post459727][b]Révész Kornél - 2015.01.30. 20:13[/b][/url]

Ella

- Semennyire. The cold never bothered me anyway.
Nem tudom, hogy mennyire érti az utalást a másik, de legalább fel vagyok készülve arra is, hogy egyáltalán nem, korábban is egy rakás aranyvérűvel és mugli világtól távol nevelt varázslóporonttyal voltam összezárva, szóval a furcsálló tekinteteket a mugli popkulturális utalásaim miatt már fel sem veszem. Megtehetném, hogy abbahagyom, de ezek csak úgy kiszaladnak a számon, nem tehetek róluk. Lehet, hogy egy aranyvérűnek nem, nekem viszont az életem részét képezik ezek. Nem túl fair a varázslóvilágtól, hogy a mugli származásúaknak semmivel sem kedveznek, holott mi is ugyanúgy a társadalmuk részei vagyunk, annak ellenére, hogy nem az ő középkori technikai eszközeik között nőttünk föl az első tíz évünkben. Persze-persze, ott a mágia, de én a mugli tudományokat és technikát becsülöm annyira, mint a mágiát, elvégre.. a varázstalanoknak nem volt ott a varázslat és a mana szövedékes hálója, hogy boldoguljanak, így az eszükkel oldották meg és pótolták. Szerintem ez menő.
Miközben igyekszem megkapaszkodni és minél nagyobb biztonságban kiérni a biztonságos terepre, hallgatom Ella javaslatát. Az biztos, hogy sokkal kalandosabb az enyémnél, a csaj biztos arra utazik, hogy sokkoljuk vagy szórakoztassunk a gyengélkedő népét. Az utóbbi esetemben is beválik, vigyorogva fordulok hátra felé.
- És kik? Sötét mágusok, akik az életünkre törtek, miután a faluban keresztbe tettünk az évszázad alvilági üzletének?
Reális, Bogolyfalva pont olyan helynek tűnik, ahol fű alatt ilyen hatalmas dolgok történnek, egyenesen a világ közepének mondanám az apró kis falut, csak jól titkolják. Azonban a gondolatmenetem végére sem érhetek, mert Ella egy nem várt mozdulattal lendül felém. Az első pillanatban felmerül bennem az a naiv gondolat, hogy szándékosan csinálja, de az arckifejezése se  épp arról árulkodik, hogy előre eltervezett lenne.
Nagyon mit tenni már nem tudok azon kívül, hogy csak még inkább igyekszem megkapaszkodni a fogódzómba legalább elesni ne essünk el még egyszer, így a lendület a föld helyett az ablakpárkánynak visz neki. Lesz deréktájon is egy lila csíkom, de nekem már úgy is mindegy.
- Megvanmegvanmegvan, tartom magunkat, nem estünk el! Ez egy javuló tendencia, egyre jobbak vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=459738#post459738][b]Révész Kornél - 2015.01.30. 21:34[/b][/url]

Ella

Nem vagyok erőember, ha nem lenne miben megkapaszkodni, akkor már megint régen a földön lennénk, így viszont jobbak az esélyeink a talpon maradásra, hogy egy egész, stabil ablakpárkány a rendelkezésemre áll kapaszkodni. Az sem ártott, hogy most már félig-meddig felkészültem az ilyen manőverekre - ha egyszer elestünk, akkor jó eséllyel ismét el fogunk.
Egy kínlódó nyögés kiszalad azért a számon, amikor az esés után a lány teljes súlya hirtelen rám zuhan, még ha nem is jelentős súlyról van szó. Mindenki megroggyan kicsit, ha egyszerre zuhan a nyakába 40-50 kiló.
DE!
Nincs sok hátra!
Ha beledöglök is (amire jó esély van), kivonszolom magunkat a "partra", menni fog. Erre a gondolatra a kínlódó fintort ismét felváltja a jókedv, mert hát... ez annyira drámaian hangzott. Mintha nem is arról lenne szó, hogy hülyék voltunk, eltaknyoltunk párszor a jégen, aztán lefelé jövet sem tudunk probléma nélkül megtenni cirka öt métert.
- Oké, húzd, tartom magunkat, meg tudjuk csinálni, Ella, kitartás! - Biztatom nevetős hangon, aztán az utolsó mozdulatoknál már segítek neki egyensúlyba billenteni, és jó "szülőként" kézen fogva elvezetem az utolsó métereken, ha engedi.
A stabil talajon aztán térdre rogyok és teátrálisan egy nagy cuppantós csókkal köszöntöm a szárazföldet, persze kihagyva azt a részt, ahol tényleg megérintem a talajt a számmal.
- Megmenekültünk! És akkor most irány a gyengélkedő. - Ellára nézek, aztán előre és határozottan megindulok.. ez a határozottság nagyjából két lépésig tart, aztán megtorpanva megint a lány felé fordulok, megvakarva a tarkómat.
- Merre is van pontosan a gyengélkedő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=501044#post501044][b]Révész Kornél - 2015.07.28. 20:41[/b][/url]

Az a szerencsétlen szituáció áll fenn, hogy a játékostársa nem lát be még a kívánságok termébe foglalt. Neki viszont térre van szüksége ahhoz, hogy deszkás tudása ne kopjon, vagy legalábbis kicsit kigurulhassa magából a napi feszültséget; ami ugyan nem volt sok, de az embernek jólesik csak úgy a deszkájára bírni magát, amikor úgy adódik. Így történt most is. Már egy ideje a különböző szintek folyosóin randalírozik. Egy alkalommal mindössze azért nem büntették meg, mert a másik prefektus nagy meglepetésére ő is előkaparta a jelvényét, hogy héhéhé, dude, semmi baj, én is rendfenntartó vagyok.
Hát mit lehet erre mondani?
Igazából nagyon semmit, a prefektus ment tovább a dolgára (majd valószínűleg bepanaszolja őt vagy a saját házvezetőjénél vagy Emmánál) de jobbára az ilyen helyzetek nála inkább elsikkadnak. Éppen a fejetlenség folyosóján - jó ez a folyosó, szereti - száguld át, kikerülve néhány az udvari találkájáról hazakocogó diákot. Of course, hogy lassítás nélkül. Úgy van vele, hogy az emberek majdcsak kitérnek előle, elvégre a gördeszkája nem mágikusan megbűvölt, hogy hangtalan legyen, a folyosó kövein élesen hallani a "jármű" hangját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=501290#post501290][b]Révész Kornél - 2015.07.29. 17:53[/b][/url]

Nagy szerencse, hogy nem sima betonon száguldanak, azon sokkalta kevesebb hanggal járna az, ahogyan előreszáguldanak, így viszont hamar felfigyel arra, hogy a szembeérkező irányból is hasonló ütemes zörgést hallani.
Arrafelé tereli a figyelmét, felmérve, hogy ki jön szembe és...
fúú.. jó vörös.
Vigyorogva el is bambul kicsit, de még éppen idejében helyezi teljesen hátra a testsúlyát, hogy megállásra késztesse a gördeszkát maga alatt, mielőtt még csúnya ütközés lenne belőle. Kikerülni nem fogja, elvégre Rebeka lányból van meg... meg hát nem is találkozik túl gyakran ebben az iskolában olyannal, aki szintén az ő hobbijának él. Pedig lehetne, nem ő az egyetlen mugliszületésű itt, tudtával. De most! Most először szembegördült egy másik deszkással! Be fogja ezt a napot karikázni pirossal a kis naptárában.
- Hali. - Ennek a csajnak tetoválásai vannak. Ez a belső megállapítás akasztja meg egy pillanatra a mondandójában, ahogy megbámulja a mintákat, aztán viszont sikerül hamar visszazökkenve folytatni, amit eredetileg elkezdett.
- Hát olyan tényleges igazából nincs. De van egy mágikus illúzióterem, ahol akármilyen gyakorlópályát odaképzelhetsz magadnak. Csak az most foglalt, azért kényszerültem én is ide ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=501884#post501884][b]Révész Kornél - 2015.07.31. 23:52[/b][/url]

Ha már beszélgetni fognak tényleg, akkor részéről le is száll a sportszerről és a végére egy határozott lépéssel nyomást kifejtve a tárgyra olyan helyzetbe hozza, amivel kézbe tudja venni az elejét. Úgy támaszkodik meg rajta látványra, mint egy sétapálcán. Napersze eszében sincs teljes testével rátámaszkodni, nem akarja ő tönkretenni.
- El kell, hogy keserítselek, de nem igazán. Errefelé mindenhol macskakövek vannak és kirakott utak. Szóval hacsak nem vágysz arra, hogy a reggelit és az ebédet összerázza az út, akkor kint nem érdemes próbálkozni.
Amúgy tényleg így van, ő nagyon igyekezett valami rendes terepet találni kinn, de sikertelenül. Ezek a varázslók túlságosan szeretik megtartani a régi korok látványvilágát, már ami a falu látképét illeti. Bár tény, hogy enyhén elrontaná a képet a sima beton, de Kornél fiúból van, érdekli is őt, hogy hogy néz ki, ha egyszer praktikus.
Szélesen elvigyorodik a felajánlásra. Ilyen nem sok van ám, hogy egy csaj hívja el őt, általában ő próbálkozik náluk. Ebbe se kéne semmit belenéznie csak úgy, tulajdonképpen nem is teszi, ha igazán őszinte akar lenni magával, csak maga a tény szórakoztató, hogy ilyesfajta beszélgetések mennyire ritkán esnek meg vele.
- Király, simán lehet. Amúgy is unalmas volt már mindig egyedül elszórakozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=502981#post502981][b]Révész Kornél - 2015.08.05. 14:13[/b][/url]

Rábámul a másikra, de valahogy nem tudja átérezni azt az enyhe irritáltságot, amit a lány felől érez. Mármint persze, nem jó hír, hogy nincs külön pálya nekik, de Kornél részéről nincs is rá igény. Neki elég a kívánságok terme és a folyosó, ha úgy adódik, nagyobb hype nem kell egyetlen hobbinak. Akkor már teniszpályát is kéne építeni, meg pingpongtermet meg snowboard pályát, szóval.. mindenféle hobbinak teret kéne engedni, ami lehetetlen. A kívánságok terme neki így is bőven elég, mert ott meg olyan pályát képzel el és úgy, amilyet csak akar magának. A kérdésre, hogy van-e olyan folyosó, ami alkalmas számukra, csak széttárja a kezeit és körbemutat.
- Tulajdonképpen bármelyik jó. Nem szoktam válogatni közülük, a padlója mindegyiknek ugyanolyan, nagyjából.
A kérdésre félrebiccenti a fejét és megvakarja a tarkóját. Nem érzi magát kínban a következő válasza miatt, olyannyira nem, hogy flegmán vállat von.
- Csak ilyen alap dolgokat. Nem vagyok profi benne, de egyébként is csak úgy hobbiból pattanok fel rá néha. - Az ilyen trükkök elsajátításába pedig időt és energiát kéne feccölnie. Ebből idő az bőven van neki, főleg, ha nem jár be órákra, energia is lenne-lenne, de jobbára másba fekteti bele.
- Mert te?