Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=529775#post529775][b]Jeges Karina - 2015.10.10. 21:21[/b][/url]

Első tanítási nap, ez volt Karina első napja az iskolában ismét, amióta visszatért Grönlandról és berendezkedett. Idén is a másodikosok padját fogja koptatni illetve a pálcás varázslatokat igyekszik majd elsajátítani. Reméli nem fog mindent felrobbantani csak a suhintásai végett, varázsige nélkül.
Ma pont volt egy lyukasórája, ezért gondolta, elsétál a trófeaterembe, hogy körülnézzen arra. Ez mind szép és jól hangzott a lány csinos kis buksijában, csak egy gond volt, a fejetlenség folyosóján kellett keresztül haladnia ahhoz, hogy a leghamarabb eljusson a trófeaterembe. Természetesen mehetett volna körbe is, de akkor nem lenne Karina, Karina.
Egy világoskék színű farmerrövidnadrágban, fehértrikóban és egy a derekára csomózott fekete-lila kockás inggel trappolt végig a folyosón, könyveit mellkasához szorította, közben folyamatosan figyelte az utat, hogy nehogy eltévedjen. Már jól ismerte a folyosó adottságait, de nem igazán törődött vele, nem gondolta, hogy majd pont őt érné egy esetleges balszerencse. Ugyan.
Karina gyanútlanul lépdelt, nem is foglalkozott semmivel, arcán pedig még mindig az a tipikus lemoshatatlan vigyor villódzott. Szerencsétlen szőke nem is sejtette még akkor, hogy mi vár rá abban a lyukasórában. Ahogy haladt befelé a folyosón körülötte összetört és szétfolyt bájitalok, pocsolyák és hasonló csapdaszerűségek várták a gyanútlandiákokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=529978#post529978][b]Jeges Karina - 2015.10.11. 15:07[/b][/url]

Ahogyan a folyosón baktatott, boldogan mosolygott ok nélkül. Nem törődve a körülötte lévő kiszámíthatatlanságokkal, ő csak ment és ment. Egészen addig, amíg egy ismeretlen srác hozzáért a vállához. Ha nem volt a fiún hosszú ujjú, érezhette, hogy Karina bőre hidegvolt, mint a jég. A szőkeség megbillent s meg is torpant egy pillanatra. Hirtelenjében elfelejtette, hogy, hogy is mondják magyarul a "Semmi baj"-t, így csak biccentett egyet. Gondolta elég egyértelmű volt a biccentése s tovább indult. Alig lépett ötöt, hatot, mire a fülét ismét a fiú hangja ütötte meg. Hirtelen megállt, megpördült a tengelye körül, s hatalmas kék szemeivel pislogott vissza, igyekezett megérteni, mit is kérdezett a srác, aki egyre közelebb és közelebb lépdelt felé. Mosolygott, majd a fiútekintetét elhagyva a kezében lévő apróságra pillantott. Ákos kezében az, az apró kulcstartó ékeskedett, amit még a tizenhatodik szülinapjára kapott, Karina a nővérétől, Berilltől.
- Igen. Enyém! - szólt megkönnyebbülve, nem hallatszott annyira az, hogy törte volna a magyart, viszont az akcentusa annál inkább érezhető volt. Nem is emlékezetett rá Karyn, hogy elhagyta volna. Talán akkor eshetett ki a zsebéből, amikor nekijött, Ákos. Megkönnyebbülve nyúlt a kis cukiság után.
- Köszön én nagyon. Hogy te megtalál nekem, kulcsartó. Én hálás. - igyekezte a lehető legjobban megértettetni magát a vele szemben állóval. Nem akart az angolnyelvhez folyamodni, csak akkor, ha semmi remény nincs arra, hogy megérti őt, Ákos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=534848#post534848][b]Jégkirálynő - 2015.10.25. 14:29[/b][/url]

Karyn arcára egy megkönnyebbült mosoly ült ki, amikor meghallotta, hogy a vele szembenálló milyen könnyedén szólalt meg angolul. Jobban érezte magát, hisz így már nem volt szükség arra, hogy a magyar nyelv csodáival bajlódjon. Hisz a ragozás és a toldalékok rengetegjében mindig belegabalyodik, akárhányszor is megpróbál magyarul kommunikálni. Ezért nem is nagyon használja az ilyes fajta pótlékokat, csak akkor, ha éppenséggel tudja, hogy melyik toldalékot hogyan kell használni illetve az igeragozás szintén zenész nála. Majd talán pár év múlva jobb lesz.Talán.
- Oh, beszélsz angolul? Hála istennek. - válaszolt a szőke. A kulcstartóját pedig óvatosan elvette a hős megtalálójától. Hűvöskés ujjhegyei közé fogta a kis dísz legnagyobb karikáját, a szemei előtt lógatta, megvizsgálta, hogy minden rendben volt-e a kis Olaffal, hogy nem-e esett bele semmiféle trutymóba, ami ezen a folyosón elég gyakori díszítő elem.
- Viszonozni? Ugyan mivel viszonozhatnám? Nem elég annyi a kicsi lelkednek, hogy segíthettél egy bajba esett hölgyön? - pimasz megjegyzéséhez egy játékos mosolyt párosított, így tökéletes összhang volt a mimikája és mondanivalója közt.
- Esetleg, abban tudok segíteni, hogy jól kitolok azzal az emberrel, aki a szemedben sértő. Vagy én is megtalálom az elhagyott kulcstartódat. - magabiztosan mosolygott Ákosra, tartotta a szemkontaktust, égkék szemei pedig megcsillantak a felajánlás közben. Meg egyébként is, Karyn gyakorta fagyasztja oda az embereket a poharaik szájához, illetve egymáshoz a szerelmes párokat s egyéb vicces dolgokat, amiket a képességével el tud érni.
- Karyn, Jeges Karyn vagyok, de Karinának is hívhatsz. Ahogy jól esik. – mutatkozott be végül ő is, egy kacsintás kíséretében. – Egyébként, melyik házban vagy? – tette hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=541945#post541945][b]Jeges Karina - 2015.11.11. 18:06[/b][/url]

- Kár, pedig elcsevegtem volna róla, de ha nem. - vonta meg a vállát lazán- Hát nem. - mosolyogva mondta végig a mondandóját. Karyn nem értette először, hogy minek kell ezt viszonoznia. De aztán elgondolkodott, és belement a viszonzás kérdésébe. Fel is ajánlotta, hogy szívesen kitol bárkivel, ha kell, a maradékot persze csak a vicc kedvéért tette hozzá. Vigyorgott, és a tejfölszőke tincseit csavargatta.
- Tudod, megvannak a módszereim. - lassan felpillantott, jó mélyen belenézett a fagyos tekintetével a másik szemeibe. Lassan már flörtté vált ez a szemezés, de amikor megunta ezt a kis játékot, ismét pislantott egyet és a somolyogva hátra dobta azt a pár tincsét, amiket az imént csavargatott. A tincsekből apró hópelyhek peregtek ki, amik a padlóra érkezésük után mentem elolvadtak. A szőke fejében megfordult, hogy a férje ezt valószínűleg nem nézné jó szemmel azt, ahogy ő itt flörtölgetett egy ismeretlen sráccal. Igazából nem nagyon foglalkozott ezzel, mert nem csinált semmi rosszat. Amúgy sem vakságot, hanem hűséget fogadott alig két évvel ezelőtt.
Aztán egy röpke mosoly kíséretében bemutatkozott, szóval Ákos volt a hős megtaláló neve. A leányzó egy kedves mosolyt eleresztve megrebegtette a szempilláit. Így mutatkozott be ő is a másiknak. Igen nagylelkű volt, mert választási lehetőséget is ajánlott a srác számára annak érdekében, hogy hogyan nevezze őt a közeljövőben.
- Ne utánozz! - jegyezte meg egy pimasz mosoly kíséretében, jeges kacsójával meglegyintette a másik vállát. Nem ütött nagyot, csak épp akkorát, ami elég volt figyelem felhívásnak. - Vicces, mert akkor egyházban vagyunk és ráadásul én is csak nem rég érkeztem vissza. - jóízűen felkacagott, jól szórakozott a történéseken.
- No de, Ákos, a rellonból. –kicsit komolyabbá vált a hangneme, ismételten a másik szemeibe nézett. - Nekem lassan mennem kellene, úgyhogy.. köszönöm, hogy megtaláltad a kulcstartómat. - még dobott egy mosolyt a háztársa felé, aztán sarkon fordult és elindult az ellenkező irányba. Ám a nagy lendületnek ára volt, és annak is, hogy bemerészkedett a szőke a fejetlenség folyosójára. Alig lépett kettőt, s már borult is, a lábai pedig az égbe repültek. Mivel megcsúszott egy kiömlött bájitalon, a kezei közül pedig úgy röppentek ki a könyvek, mint amiket egy mugli puskából lőttek volna ki. Borulás közben még fel is sikkantott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=543261#post543261][b]Jeges Karina - 2015.11.14. 21:12[/b][/url]

Karina csak mosolygott, talán még fel is kuncogott, amiért felkeltette Ákos figyelmét. A maradék kósza haja szálait füle mögé tűrte, ám kacér szemkontaktusát még mindig rendületlenül tartotta. Ezután bemutatkoztak egymásnak, igazból Karinát csak az illem hajtotta, ha a másik nem mutatkozott volna be, akkor ő sem kötötte volna a másik orrára a nevét. De kihasználta az alkalmat és ezért is kérdezett rá még a másik házára, reménykedett benne, hogy egy házat képviselnek. Igaza lett. Végül pedig a srác csak a szőke neve memorizálása végett megismételte a keresztnevét. A szőke csak lágyan meglegyintette a karját és felnevetve arra kérte, hogy ne utánozza.
- Oh, persze-persze. Elhiszem neked. - a hangjában érezhető volt a szórakozás, a jó kedély, viszont a hihetőség már nem annyira. Élvezte a helyzetet, azt, hogy flörtölhetett és az ártatlan kacérkodást. Igazából többet nem is szeretett volna a fiútól, csak egy kicsit szédíteni. Felszabadultnak érezte magát, tetszett neki az érzés. De minden jó véget ért egyszer, épp ahogy ez is. Ráadásul a lyukasórája sem tartott örökké ő pedig még nem nézett szét a trófeateremben. Így egy jóízű nevetéssorozat után közölte Ákossal, az indulási szándékát.
- Ha órán nem is, de a klubhelyiségben mindképpen, vagy ha bírod a hideget, meg is látogathatsz a szobámban. - kacsintott ő is még egy utolsót, aztán sarkon fordult és elindult.  Ám az indulásból borulás lett, szőke haja libbent a levegőben és már dőlt is el, ellenben a hős lovagja elkapta. Hatalmas szemekkel pillogott a srácra, aki azonnal összekaparta illetve a könyveit is elkezdte felszedni. Azonnal leguggolt, segített neki a jegyzetekkel együtt felszedegetni minden tulajdonát.
- Bocsi, nem így terveztem... - lesütött szemekkel igyekezte ismét visszatömködni a papír fecniket a borító alá. - Elkísérhetsz, ha gondolod. - mosolygott s a tekintetét lassan Ákosra szegezte. Lassan megfordult, indulásra készen várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=561111#post561111][b]Jeges Karina - 2016.01.05. 20:51[/b][/url]

A kastélyban téblábolt már napok óta. Furcsa módon nem utazott vissza Grönlandra, pedig szerette volna látni ismét az otthoniakat, de volt egy olyan érzése, hogy egyszer kihagyhatta azt a rettentő hosszú és fáradalmas utazást, ami rá várt. Helyette inkább a kastélyban maradt és megnézte, hogy itt hogyan ünnepelték a karácsonyt. Elcsodálkozott, hisz itt minden olyan meleg, olyan… érzelmekkel teli és olyan más volt. Otthon ettől jóval hangulatlanabbul teltek a karácsonyok. Leginkább csak ettek-ittak, no meg ajándékoztak, már ha közel álltak egymáshoz. Ennyi. Se több, s kevesebb.
Ez igazán új volt a lány számára, felettébb tetszett neki az itteni helyzet. A téli szünet kezdetével jól belakmározott mindennap, mind a három étkezésekor degeszre ette magát. Karyn azon szerencsések közé tartozott, akiken egyáltalán nem látszott meg az sem, ha befalt volna egy fél rozmárt. Akkor is ropiharcosnak tűnt volna mások szemében. Igazi modellalkat volt. Ez valamilyen szinten jó volt, másrészt idegesítette, hogy a gyógyítók azzal hajkurászták folyamatosan, ha meglátták, hogy hízzon, mert egyszer el fog fogyni. Kiborító volt.
A mai nap sem volt kivétel, hiszen egy kiadós ebédet igyekezett lesétálni a kastélyban bolyongva, amikor ráakadt ismét erre a folyosóra, amit már jól ismert, hála az Egerszegi srácnak. Érdekes egy alak volt, viszont tetszett a szőkének, hogy visszaadta az elhagyott kulcstartóját. Olyan volt, mint egy középkori lovag.
A folyosón furcsa, ám édes illatok szállingóztak. Azonnal szimatot fogott a jegesmedve étvágyú Karyn s nyomban az orrát követve rábukkant a süteményes standra. Nem akart úgy kinézni, mint egy éhes vadállat, mivel nem rég ette magát tele, plusz nőből volt. Így lazán zsebre vágott kezekkel odalibegett a kis stand elé, arcán fülig érő mosoly ült ki, ahogy meglátta az ott dekkoló sárgákat. Először csak a fiúhoz szólt angolul, látta rajta, hogy valami nem volt oké.
- Le vagy törve, mint a bili füle. - kacagva szólt oda a morcos srácnak, akit már igen jól ismert, hisz többször is összehozta őket már a sors.
- ÚÚÚÚ sütik, vehetek? - pillantott fel először a lánykára, aztán a duli-fuli Aaronre és elvett egy habos tetejűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=561458#post561458][b]Jeges Karina - 2016.01.07. 16:46[/b][/url]

Karina már megint az édességek körül sündörgött.
Jóllakott óvodásként kóricált ide-oda a kastélyban, úgy tele ette magát a lányka, hogy megpróbálta lesétálni, mert kissé kellemetlenül érezte magát. Húzódott a hasfala, úgy nézett ki, mint egy párhónapos kismama. Pedig csak degeszre tömte magát. Nem is ő lett volna.
El is kalandozott ő, egészen fejetlenség folyosójáig, ahol meglátta a süteményes standot. Úgy gondolta egy kis desszert még belé fér. Oda is trappolt az ott álló navinésekhez. Szerencséjére az egyiküket már jól ismerte, viszont a lánykát csak néhányszor látta az órákon. A szőkeség gondolta odaszól viccesen a prefinek, hátha kicsit jobb lesz tőle a kedve, de a srác csak visszamorrant neki komoran. Karynnak egyből egy morcos, éhes jegesmedve jutott róla eszébe. Azon gondolkodott, hogy meg dobálhatná egy döglött fókával vagy valami hallal. De egyik sem volt nála, meg mi a francért szaladgálna állattetemekkel?!
- Nagyobbal, mint te. - kaján vigyorral jegyezte meg az orra alatt, viszont épp annyira hangosan, hogy az ott állók jól értsék.
Jégkék szemei hamar a sütikre terelődött és észre sem vette, hogy továbbra is angolul kérdezett rá arra, hogy vehetett-e a sütikből. Szerencséjére a lányka értette őt, ezért a szőkének esze ágában sem volt a magyar nyelvvel bíbelődni. Vera sokkal lelkesebb volt a társával ellentétben. A rellonosnak ez igazán tetszett és vigyorogva lenyúlt egy ínycsiklandozóan habos süteményt.
Lassan emelte a szájához, hisz azt az édes illatot már beszippantotta és összefutott azonnal a nyál a szájában. Alig volt pár mini méterre azoktól a vérvörös rúzs lepte ajkaitól a sütemény, amikor meglepetés szerűen a habos része nem a szájában, hanem a homlokán és az orrnyergén kötött ki. Megszeppenve pillogott a srácra, szája tátva maradt a döbbenettől és attól is, mert várta, hogy belekóstolhasson a süteménybe, valamint le volt döbbenve a történtek miatt.
Még ott állt pár pillanatig némán, amíg felfogta az elmúlt percek eseményeit aztán kitört belőle a röhögés. Elejtette az arcán elkent süti maradványát és az a földön csattant.
- Ha-ha-ha. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a felettébb kedves gesztust. De, te sem maradsz szárazon. - gonosz vigyor húzódott az arcán, aztán a lánykára kacsintott és felkapott egy sárgahabú sütit és bosszúból (?) - a szöszi szerint csak a játékból - belenyomta a prefektus képébe az édességet. Normálesetben nem lett volna szabad így viselkednie egy férfivel szemben, hiszen otthon ezért komoly problémák születhettek volna. Viszont, hogy nem otthon volt, így kicsit felszabadultabbá vált illetve merészebbé.
- Kölcsön hógolyó visszajár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=567004#post567004][b]Jeges Karina - 2016.01.27. 17:02[/b][/url]

Pedig már igazán meg szerette volna ízlelni azt a habos süteményt. Annyira vonzotta a szőkét, hogy nem bírt neki ellenállni. Pechére Aaron pedig annak nem tudott ellenállni, hogy belenyomja az édességet Karina arcába. Hosszú pillanatokig csak bámult a navinés prefektusra, de aztán viszonozta a kedvességet. Egy sárga habossal szintén megajándékozta a srácot, aki még csak nem is védekezett ellene. Talán azért, mert sikerült neki Karinát besütizni. Talán.  
Aaron bamba, döbbent képét látván Karina rögvest szórakozott kacajban tört ki, nem is kicsit röhögött. Szó szerint nyerített, ahogy végig nézett a prefektuson.  Úgy gondolta, hogy ennyivel el is intézte az egészet, ezért leporolta a mancsait és egy önelégült mosollyal nyúlt Vera szalvétájáért.
- Köszönöm szépen!  - mosolygott a lánykára, a papírból készült törlőt pedig már az arcához emelte, hogy megtisztogassa azt. Természetesen nem számított a visszavágásra, ami a levegőből érkezett. Amint végig csúszott a képén az édességből származó tejszínhab, tátott szájjal, hatalmasra tágult szemekkel tátogott ugyan valamit, bár hang nem hagyta el a száját.
Aztán már megerőltette magát, és nem is kicsit sikoltott fel.
- AARON! Ezért meglakolsz! - hisztérikusan ordított, mint egy felbőszült jegesmedve. Látta, hogy Aaron fedezékbe vonult, ezért elhúzta Verát magával. Úgy tűnt a számára, hogy kettő egy ellen lesz a felállás. Tehát ők lesznek Aaron ellen. Nagyon remélte, hogy a lányka képes volt működő bűbájokat összeeszkábálására, mert azokban Karina nem éppen jeleskedett. Kivéve, ha meg kellett valamit fagyasztani, abban viszont rendkívül jó volt.
Gyorsan emelt maguk elé egy másfél méter magas és két méter széles jégfalat, amit bunkernek igyekezett használni, úgy, ahogyan Aaron az asztalt.  Aha, csak egy probléma volt, nem volt náluk muníció, legalább is Karinánál. Gyorsan Verára pillantott, abban reménykedett, hogy amíg ő megépítette a falat és Aaron fedezékbe vonult, addig a kis unikornis szerzett lövedéket.
- Mond, hogy van nálad sütemény. - kétségbeesetten pillantott az navinésre. Nem szerette volna elveszteni a harcot.