36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Fejetlenség Folyosója - Szendrei Ella hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 15. 18:31 | Link

Fekve Kornél

A pletykák olyan dolgok, melyekről vagy suttog az ember, és terjeszti őket véges-végtelen, vagy utánuk jár, hogy vajh' igazak-e, vagy pedig csak egy félnótás festmény fondorlatos füllentése.
És hát valljuk be, Ella sokkal izgalmasabbnak tartotta, ha megnézi magának a dolgokat, és belecsöppen esetleg egy-egy kínosabb szituációba ezáltal, mint csupán beszélni róluk valakivel. A száját bárki tudja jártatni, de keveseknek van mersze megnézni, mi a helyzet.
Ella pedig mindkettőt szerette csinálni, jobbára szimultán, így aztán, mikor hírét vette egy folyosószakasznak, amint nem lehet végigmenni anélkül, hogy valami váratlan ne történne, félredobta a könyveit, amiket csak azért rakott maga elé, hogy félredobhassa, és már suhant is az emlegetett irányba. Megpróbálta magával rángatni több évfolyamtársát is, ám azok úgy néztek rá, mint sült bolondra (tehát, mint általában), és a VAV-ra hivatkozva passzolták a kivételes lehetőséget, hogy a vöröslő hajú lánnyal szórakozzanak. Sebaj, úgy kell nekik, a lány biztos volt benne, hogy nem marad egyedül.
Az pedig nem nagyon jutott eszébe, hogy lehet neki sem ártana komolyabban vennie a vizsgát, mely a küszöbön állt, egyszerűen azért, mert mindenki azt várta tőle, hogy így tegyen. Helyette inkább arra fókuszált, hogy bizony ott fekszik valaki a folyosó közepén, kezét-lábát szétvetve, mint akinek egyszercsak egyébe jutott, hogy elfáradt, és ledőlt a kőre, ott, ahol épp állt.
Közelebb érve már gyanúsan fénylett a folyosó, de addigra a közelebb már annyira közel volt, hogy Ella mindkét karjával csapkodva próbálta megőrizni egyensúlyát, ahogy a jégre érve egyszerűen tovacsúszott.
- Hellóóó...! - integetett a srácnak, miközben elcsúszott mellette.
Aztán a hátsóján csattant, amit elfojtott jajdulás kísért. Persze kellett neki rázni a kacsóját, azzal nem őrizhette meg az egyensúlyát. Mindenesetre a hideg jégen ülve igazoltnak tekintette a pletykát. Itt valami tényleg történt.
- Szerintem eltört valamim. Szerinted eltört valamim? - úgy döntött, mozdulatlanul várja meg az eredményt, biztos, ami biztos.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 10:12 | Link

Fekve Kornél

Most persze korholta magát rendesen. Kellett neki idejönnie keresni a bajt. Persze, ha mondjuk kiváló lenne jóslástanból, és előre látta volna, hogy bizony le fogja teszteli a fenéktűrő képességét a folyosónak, akkor is jött volna, bízva benne, hogy talán nem jön be a saját jóslata, szóval igazából se tapasztalat, se előrelátás nem lett volna elég, ha egyszer egy olyan folyosóról hall pletykát Ella, amelyen biztosan történik valami.
Persze nem feltétlenül gondolt arra, hogy az a valami fájhat is, főleg nem annyira, mint most, ahogy a földön ülve, mozdulatlanságba merevedve latolgatta esélyeit, hogy vajon lesz-e valaki olyan aranyos, hogy felcipelje a gyenguszra, ha netán neki ez nem jön össze magától.
A srác, aki hasonló helyzetben lehetett, legalábbis a fekvését elnézve, nem bizonyult túl segítőkésznek. Bár azt nagyon ügyesen észrevette, hogy Ellának fájt a leérkezés.
- Azt hiszem... bár a jég kezdi kicsit elzsibbasztani. Vagy lehet, hogy az az eséstől van?
Még néhány pillanatig ült ott mozdulatlanul, aztán megtámaszkodott, és oldalra fordult, hogy felnyomja magát. Felszisszent, és fájdalmasan grimaszolt, majd rögtön utána jót kacagott saját magán és szerencsétlenségén.
Aztán elindult szép lassan visszafelé a földön fekvő felé, és óvatosan leereszkedett mellé. Ám mivel a hátsójára való ereszkedést "auauauau"-val kommentálta, inkább hasrafordult, és úgy feküdt le a jégre.
- Így se sokkal jobb - nevetgélt.
- És te? Megmaradsz? Ha fáj valahol, csak szólj, van kéznél némi jég. - Lelkes vigyorgás, mert az persze nem hiányozhat.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 10:13 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 17:10 | Link

Fekve Kornél

Nem, nem ordított, az tény, és a fájdalom sem szúró volt, inkább tompa, sajgó, de még így is rettentően kellemetlen. Nem volt ugyan tapasztalata csonttöréssel, így a különbséget sem tudta volna megmondani még, ezért is kérdezte meg, hogy hátha más szemszögéből nézve egyértelműbb a dolog. Mondjuk, ha valamelyik tagja nem úgy áll, mint kéne, nem biztos, hogy ő észreveszi. Eddig csak össze-vissza ütötte magát (de azt gyakran), súlyosabb sérülést nem szenvedett, így minden alkalommal eszébe ötlött, hátha most épp súlyos, csak nem tűnik fel neki. Ki tudja?
- Ezek szerint neked sem tört el semmid - állapította meg nagy okosan.
Bár, ha így történt volna, és szerencsétlen ordítana, mint a fába szorult féreg, úgy Ella is hamarabb észlelte volna őt, és talán nem fut rá olyan lelkesen a jégre, hogy zakózzon egyet rajta. De persze nem kívánta, hogy a másiknak törött legyen valamilye, mert az gonosz dolog lett volna.
Ő pedig tartózkodott a gonosz dolgoktól, még le is feküdt a srác mellé, szolidaritásból, meg azért, mert még nem volt kedve továbbmenni. És hát, most, hogy megtapasztalta, tényleg olyan ez a folyosó, mint amilyennek leírták, már csak az érdekelte, vajon szegény másik áldozat mit kereshet itt.
- Most már ééértem - nevetett. - Tetszik a stratégiád, nagyon megtévesztő. Jól be is dőltem, mert egy pillanatig úgy tűnt, jól helyben hagytad magad. Amúgy ugye nem baj, ha csatlakozom?
Nem mintha igazi választási lehetőség elé állította volna, mert nem igazán érezte még késznek magát a távozásra, legfeljebb kicsit odébb szenved tovább. Nem gond, arrébb tudott csúszni-mászni, ha kell, a jég segít.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 17:11 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 21:11 | Link

Állva Kornél

A kiterült srác végül felhagyott az egyébként Ella által is preferált, rendkívül megtévesztő taktikájával, miszerint a földön fekve pihenjen egy kicsit, és felült, sőt, nem sokkal ezután odáig merészkedett, hogy fel is állt.
Ella egy rövid ideig még maradt, mert az ő természetesen szintén szándékos és előre megfontolt, valamint eltervezett borulása még kívánt némi pihenőt, és amúgy is jó volt kicsit még heverészni és lóbálni a lábait.
- Tanítanod kéne, komolyan. Mondjuk reptant. Megtaníthatnád, hogy essünk le kviddics közben úgy a seprűről direkte, hogy ne fájjon annyira, de úgy látszódjon, mintha az ellenfél lökött volna le, és taadaaa: büntető! Persze nekünk.
Miközben elméletét ecsetelte, egyedül maradt a földön fekve, de aztán egy segítő kéz került a látókörébe, amit a további lelkes vigyorgásával fogadott el.
- Auauau.. jól van, semmi baj, nem fáj ám! Direkt csinálok úgy, hátha megsajnálsz, és elhalmozol minden földi jóval.
Ő is talpon volt, először kicsit bizonytalanul, de aztán egész stabilan megállva a jégen. Természetesen tetszett neki az ötlet. Naná! Csak a normális emberek mennének egy ekkora taknyolás után a lehető legtávolabb a baleset helyszínéről, de Ella minden volt, csak normális nem. És szerette körülvenni magát olyanokkal, akik osztoztak a hülyeség ősi tudásában.
- És neked, hogy meddig maradnak még azok? - kérdezte széles vigyorral arcán, aztán persze belecsimpaszkodott az idegenbe (valahogy a nevek sosem kerülnek elő elsőre), és már rántotta is magával.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 21:11 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 19. 18:35 | Link

Kornél

Ella kuncogott egy sort, mert persze rögtön vizualizálta fejben a közveszélyes seprűs képét. Az alak cikcakkban repült, és mintha pinballt játszott volna, sorra nekiment a körülötte repkedőknek és azok úgy potyogtak az égből, mint alma éréskor.
- Azt nem is mondtam, hogy repkedj - rázta meg a fejét. - Csak azt, hogy tanítanod kéne az esést. A lovaglást bízd a profikra.
Nem tudta persze, hogy miben is áll az alkalmatlansága, elvégre nem látott bele a másik fejébe, és az előbbi képzelgése nyilván némi túlzással bírt, de nem is igazán számított. Egy percig sem gondolta komolyan, amit mondott.
- Aha - bólintott a kérdésre. - Hajtó vagyok!
Miután ő is felállt, Ella az oldalára kerülő kézre pillantott, és az az újabb idétlen gondolata támadt, hogy a piros bőrlabdát is valahogy így kell megfogni, ráadásul ő maga a hajával egész kvaffos árnyalatú volt. Szóval most a srác lesz a hajtó, ő meg a labdája, és nincs más, mint kilőni!
Persze más kérdés, hogy Ella meglehetősen gurkósra vette a figurát, mert nem szépen nyugton hagyta magát vezetni, hanem úgy rántotta maga után szerencsétlen srácot, hogy az ismét majdnem elzúgott. De legalábbis meglepte az indulás, amit szóvá is tett, Ella pedig jót kacagott rajta.
- Hát nem én, az biztos!
Persze hallgatott a jó szóra, mert feleslegesen bénázni nem akart. Ha egy jókora csúszás után mégis elzúgnak, hát legyen, de ne úgy, hogy még el sem indultak.
Szóval kicsúszkáltak óvatosan a jégfolt szélére, ahol Ella elengedte a srácot, hogy kicsit rákészüljön a nagy attrakcióra. Ez nagyjából kimerült néhány apró kis ugrálásban, és a mellé kötelező vigyorgásban.
- Na, egyszerre, vagy külön-külön? - kérdezte. - Ha egyszerre megyünk, és mindketten ott maradunk, az mondjuk nem jó, mert akkor nem tudsz elhalmozni a földi jókkal.
Ami ugye fontos szempont volt.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 19. 22:41 | Link

Kornél

Vizuális input. Ellának mondjuk nem nagyon kellett ilyesmi, a képzelete kiválóan szuperált, talán kicsit jobban is a kelleténél. Így persze kicsit színesebben, és izgalmasabban játszódtak le a fejében a dolgok, mint ahogy most is elképzelt egy karatézó párost, amint repkednek mindenfelé miközben hadonásznak, és minden egyes ütést színes fények és szikrák kísértek. Jó volt ez így, kirajzolta jellegzetes vigyorát arcára.
- Még csak két meccsem volt, és eddig mindkétszer megúsztam esés nélkül - újságolta nagy lelkesen. - Igaz, az előtte való felkészüléseim közben többször lezuhantam, mert meg akartam tanulni hátrafelé ülve megülni a seprűt.
Egészen kiváló ötletnek tűnt az első nagyobb esésig. Igazából még utána is, csak elment az idő az irányíthatatlanul össze-vissza repkedő repjárgány kergetésével fél lábon ugrálva. Merthogy a másik lába épp fájt.
- Gondold el, mekkora technika - folytatta, miközben már a pálya szélén voltak, és a srác nagyban latolgatta az esélyeiket. - Az ellenfél azt hiszi, ha meglát, hogy arra repülsz, miközben meg nem is! És az őrző is azt hiszi, hogy távolodsz épp tőle, és nem figyel ezért rád, aztán bumm! Benn a gól. Bár azt még nem találtam ki, hogyan is kéne hátrafelé dobni.
Közben derékban kifacsarodott, próbált hátrafelé nézni, de persze nem annyira sikerült, mint az ideális lett volna egy jó rádobás érdekében.
Végül ott álltak a jégpálya szélén, készen a csúszásra, már csak a taktika megbeszélése volt hátra. Aztán jöhet a feketeleves.
- Kipárnázó bűbáj, ez jó, ez jó - bólogatott a felvetésekre reagálva, de aztán rámeredt a srácra.
- Na! Ezt úgy mondod, mintha a mugli autóversenyzők mind meg tudnák meguk szerelni azt a micsodát - nevetgélt. Persze a dolog nem egészen volt ugyanaz, és Ella fel is vette a kviddicses órát, de egy dolog tanulni valamit, és tudni is azt.
- Így sokkal érdekesebb lesz, majd meglátod. - Eldőlt a dolog, ha ő nem vállalja be, akkor legalább lesz valaki, aki segítségért szaladhat Ellának, na meg ugye a földi jók.
Aztán mielőtt nekiveselkedtek volna, kihallotta a srác hangjából, hogy mintha kicsit elkalandozna jelenlegi tervüktől. Szavait aztán mivel mással, vigyorral fogadta.
- Ó tényleg! - mondta. - Pedig már majdnem elneveztelek valahogy! De a Kornél megteszi. Olyan kornélos fejed van.
Mondjuk volt benne valami, lehet tényleg nem árt tudni, kivel készül az ember valami nyaktörő ostobaságra.
- Érj utol, és megmondom az enyém! - rikkantotta hirtelen ötlettel, majd nekilódult és rászaladt a jégre, karjait szétcsapva kezdett vitorlázni a síkos folyosón.
Még nem esett el.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 21. 21:10 | Link

Kornél

- Egyelőre csak azt sikerült kitalálnom, hogy ne csináljam - vigyorgott még egyet elképzelésének ecsetelését követően.
Igazából nem is volt valódi komoly cselkifejlesztős szándéka a dologgal, egyszerűen csak akart valami olyasmit művelni, amivel jó eséllyel még senki sem próbálkozott. És hátrafelé repülni seprűn.. nos, ez olyan fajta őrültségnek tűnt, ami legfeljebb gondolat-szinten merülhetett eddig fel, és persze csak poénból, nem komoly szándékkal a megvalósítását illetően.
Mikor aztán mindketten készen voltak az indulásra, és természetesen szándékos vakmerőségből, és az izgalmak fokozása érdekében, és nem azért, mert egy egyszerű bűbájt nem ismertek, úgy döntöttek, hogy nem védekeznek. Mármint nem látják el párnázó bűbájjal a túlsó véget.
Ella aztán neki is lódult, és hosszú lábainak köszönhetően alaposan fel is gyorsult, mikor a jégre ért. Még hallotta, hogy a srác - azazhogy Kornél - utána kiált egy "hé te" megszólítást, aztán arcába vágott a menetszél, a jégről felszálló hideg levegő, és a folyosó faláról rákiabáló festmények zaja töltötte be fülét.
Némelyek biztatták, mások azt remélték lelkesen, hogy ismét elvágódik, és páran szóvá tették aggályaikat az épelméjűségével kapcsolatban. Ellának egyik sem számított igazán, úgy érezte repül, csak persze lényegesen lassabban, mint szerette volna, és sokkal kevésbé biztosan. Valahogy a lábai közé kapott seprűben jobban megbízott, mint a lába alatt csillogó jégben.
Aztán az egész odalett, mikor vállát apró bökés érte, Kornél pedig elsuhant mellette. Megelőzte! Na nem! Az meg hogy lehet?
- Jössz vissza!
Azon nyomban utána kapott, hogy visszarántsa, nem igazán gondolva végig ennek következményeit, mert bizony míg ő ezáltal előre, Kornél kissé visszafelé rándult. És bár egyébként nem biztos, hogy elég erős lett volna hozzá, hogy visszatartsa a srácot, a jégen aligha vetette meg biztosan a lábát.
Ahogy Ella sem, aki már érezte is, hogy csábítja őt a gravitáció. Jobb híján tovább csimpaszkodott áldozatába.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 21. 21:10 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 21. 22:25 | Link

Kornél alul

Persze úgy alapvetően Ella nem volt az a versengős típus. Nem a győzelem érdekelte, hanem a szórakozás, ami elvezet odáig, és a kviddics csapathoz is ilyen szellemben csatlakozott. Jó mókának tűnt, és persze olyan életveszélyes marhaságnak, amit anyja még talán ennél is becsmérlőbben fogalmazott volna meg. Mindegy volt, hogy győztek-e vagy sem (persze azért a csapattársai kedvéért igyekezett az előbbit elérni), ő csak jól akarta érezni magát.
Akárcsak most. Jó móka volt rászaladni a jégre, és bizonytalanul suhanni, annak lehetőségét kockáztatva, hogy össze-vissza töri magát, és az csak a pláne volt a dologban, hogy a nevének megosztását Kornél győzelméhez kötötte. Nem mintha annyira titkolni akarta volna, egyszerűen csak így jött ki, és mókás volt így.
És most Kornél lazán beelőzte, ami megrövidítette a mókát. Mivel fogja tovább húzni, ha máris el kell árulja a nevét? Nem mintha különösebben elgondolkodott volna ezen, úgy tényleg, csak egy pillanat töredéke volt, ahogy utána nyúlt, és a srác minden ellenkezése ellenére belecsimpaszkodott.
Átsuhant az agyán, hogy ebből bizony így zakó lesz, de csak azután realizálódott benne a gondolat igazán, mikor belegabalyodva a másikba fordult vele egyet a világ.
Tüdejébe szorult a levegő, és furcsa, nyikkanó hangot hallatott, pedig nagyrészt sikerült elkerülnie a jeget, esését jórészt felfogta szerencsétlen Kornél, aki olyat puffant, hogy több portréalak "Úúúh"-zott, és elfordult, vagy a szeme elé kapta kezét.
- Aauuhuuhu - jegyezte meg Ella egyszerre grimaszolva és nevetve.
Félig a jégen volt, félig Kornélra borulva, egyik keze pedig beszorult a srác alá. Az egy picit fájt.
- Nyertél - vigyorgott az arcába mindennek ellenére. - Ella vagyok. És hát nyújtanék én kezet, de rajta fekszel.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 21. 22:30 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 22. 18:05 | Link

Kornél alul

Nem volt épp kényelmes így feküdni. A jég hideg volt, a keze pedig nem annyira élvezte azt a szöget, melyben állt. De legalább folyamatosan zsibbadt elfele.
Ella mindeközben kitartóan - kissé ugyan grimaszolva még a fájdalomtól - vigyorgott Kornélra, narancsos-vörös haja a srác vállára borult, ahogy felette, félig rajta feküdve megtámaszkodott. Közben a festett alakok nem győztek szörnyülködni rajtuk, de ez a lányt a legkevésbé sem foglalkoztatta. Hogy ki mit gondolt róla, abszolút nem számított, vagyis.. talán csak egy esetben. De nem kalandozott el, zsibbadó karja, és az esés okozta tompa fájdalom a jelenben tartotta, és persze a srác szavai is, amiken szintén csak derülni tudott.
- Mélyen meg vagyok tisztelve, egész padlóra kerültem a megtiszteltetésben - szólt. - Illetve majdnem.
Elvégre a padló, és Ella között volt némi jég- és Kornél réteg is. Előbbi pedig nem nagyon mutatott egyelőre hajlandóságot arra, hogy ezen változtasson. Stratégiai pihenőt tartott, nyilván.
Ella erre megint csak élénk nevetgéléssel felelt.
- Ó, rendben van - bólintott. - Már úgyis alig érzem.
Persze nem a fájdalom enyhült, csupán lassan már annyira elzsibbadt a karja, hogy nem tudtak az idegpályái érvényesülni.
De ha már Kornél ilyen kedvesen felajánlotta, hogy a vendége lehet, lábát átvetette rajta, és kicsit jobban rámászott, le a jégről, mert az még mindig hideg volt, és nem akart felfázni a Rellon elleni meccs előtt. Nem mintha ne lett volna valami gyorsan ható bájital a gyengélkedőn ilyen esetekre, de Ella mindig is elkerülte a gyógyítókat, és ezt a jó szokását meg kívánta őrizni a jövőben.
- Ó, sajnálom! - szólt aztán színpadiasan, balját Kornél vállára téve. - De legalább elmondhatod most magadról, hogy extrém körülmények közt is próbáltad.
Persze csupán a fekvést. Arról volt szó elvégre.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 25. 00:47 | Link

Fekve Kornél

Habár nem volt egészen helytálló, hogy Ella Kornéltól esett hanyatt, elvégre első körben éppen fordítva történt, de aztán ő is kiterült, pontosabban ráterült a másikra, így elégedett volt a pontozással. Kilenc és fél! Az már valami. Igaz, hogy lehetett akár a százból is, de a Szendrei leányzó hajlott rá, hogy tízes skálában gondolkodjon, ahogy ilyen versenyszámoknál szokás.
Ha a karja nem bánta volna, már fel is állt volna fogadni az ovációt (bár a festmények csak kis része szórakozott jól rajtuk), de igazságtalan lett volna elvárni szegény fiútól, hogy ekkora zakó után felpattanjon ünnepelni vele. Mégiscsak felfogta az ő esését is. De azért Ella nem várt tétlenül addig sem, helyezkedett, és igyekezett nem beletérdelni semmi kényesbe, míg Kornél előadta a nagy tervet, hogy hogyan is tovább. Bár annyira nem tűnt sürgősnek neki.
- Pihenhetünk azután, hogy visszakaptam a karom? - Nem volt bosszús, csupán kicsit kezdte aggasztani a zsibbadás, amit a karja helyén érzett.
Kornélé még mindig a hátán pihent, ami nem zavarta, elvégre elég kicsi intim szférát tudhatott a magáénak, és ő maga is szívesen érintkezett másokkal, karolt beléjük, fogta meg a kezük, vagy épp esett rájuk.
- A csodás mindenséged szeretné mindkét kezem innen megtapasztalni - tette hozzá, miközben szabad kezével megpaskolta kicsit Kornél mellkasát.
Aztán úgy helyezkedett, hogy mindkét térde Kornél jobb és bal oldalán legyen a jégen, majd feltolta csípőjét, és szabad kezével is támasztékot keresett, hogy elemelkedjen annyira, hogy elég helye legyen a másiknak is mozogni.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 27. 19:22 | Link

Fekve Kornél

Kornél előbb kiterült, majd jót derült. Ella nem is igazán értette, min nevet, de azért vele nevetett, neki ehhez nem kellett komoly indok. A helyzetük jelenleg pedig abszolút megkívánta, hogy hangot adjanak örömüknek, hogy  így összezúzhatták magukat. Persze a lány könnyen volt, őt felfogta Kornél, és csak a keze volt szorult helyzetben (de az szó szerint), de már az sem sokáig.
- Na mi az, mi tetszik? - kérdezte vigyorogva, miután áthelyezkedett a soron következő manőverhez.
Alig félreérthető pozícióba kerültek így, ráadásul el sem tudott volna húzódni az alatta fekvő sráctól, amíg a keze alatta volt. A jégen térdelt, leggingsén, melyre shortot húzott, szokásos öltözéke gyanánt, átütött a hideg. Valószínűleg szegény srácnak sem lehetett olyan jó rajta feküdni. Bár, mikor az előbb belébotlott, akkor is épp így feküdt, csak akkor még egymaga. Talán csak Ella volt érzékenyebb a hidegre.
- Na hajrá! - biztatta.
És akkor végre enyhülést érzett, a nyomás megszűnt, és karja kiszabadult, és már el is slisszant eddigi börtönéből, a jég és Kornél háta közti résből. - Éljeen!
Nem azért, mintha irigy lett volna, de saját, tagjai már úgy hozzánőttek, és nem szeretett volna tőlük megválni. Így aztán örömmel fogadta zsibbadó karját, és jól megrázogatta-lóbálta, hogy visszatérjen belé az élet. És a fájdalom. Mert jött az is.
- Asszem' az enyém is - szívta a fogát, majd ígéretének eleget téve Kornél csodás mindenségére - vállaira - helyezte mindkét kezét, csípőjével pedig hátraereszkedett, rá a srácra.
- Megmaradsz azért? Mehetünk a gyengélkedőre? - kérdezte vidoran, mintha a legjobb buli lenne felkeresni a gyógyítókat, miután össze-vissza zúzták magukat.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 29. 22:32 | Link

Kornél

Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz. A karja fájt ugyan Ellának, és fázott a térde, de Kornél kényelmes volt, és éppenséggel visszataszítónak sem találta őt a lány, a remek mókáról nem is beszélve, ami ide juttatta őket. Szóval nem volt oka panaszkodni, és úgy tűnt, Kornél sem elégedetlen a sorsával. De azért csak nem árthat, ha helyre teszik őket, ha valamilyük esetleg nem úgy nézne ki, mint kéne.
Ella még rázogatta kicsit karját, miközben az alatta fekvő srácra sandított. Sejtelmesen mosolygott rá.
- Értem én, értem - mondta. - Szóval mazochista nem vagy. Pedig majdnem azt hittem, direkt vágtad hanyatt magad az előbb.
Most már, hogy karja szabad volt, felegyenesedhetett, így éppen derékszögben helyezkedett el Kornélon, mintha csak meglovagolná. No persze a srác kicsit sem emlékeztetett lóra, és egyébként is a hátán volt, szóval.. és félreérteni pedig nem kell a dolgot.
- Pedig csálén is jól mutatnál - nevetett rá, mikor Kornél önmagával való viaskodása után a gyengélkedőre szavazott a tovább fekvés ellenében.
Megfogta a srác egyik fülét, és visszahajtotta, majd másik kezével az orra hegyét nyomta el oldalirányban.
- Tessék, csálé, és mégis menő! - vigyorgott lelkesen, de csak míg nem kezdte el újraéledt karjában érezni a fájdalmat. Akkor aztán grimasz jelent meg arcán, ami kicsit csáléra húzta szája sarkát. - Na jó, mégiscsak menjünk gyengélkedni.
Felhagyott Kornél arcának molesztálásával, és oldalt lefordult róla, majd fájdalmasan nevetgélve és auzva lábra kecmergett, hogy aztán kezét nyújtsa sorstársa felé. Habár nem volt teljesen biztos benne, hogy a jégen egyensúlyozva sikeres lehet a manőver. A végén még megint jégre teszik magukat.
- Vizsgára? - kérdezte meghökkenve közben. Nem értette, miért kéne eltitkolni a balesetük körülményeit. - Pedig úgy megnézném a képét a gyógyítónak, mit szól hozzá, mit műveltünk!
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 19:10 | Link

Kornél

Az Ella alatt kiterült Kornél minden fájdalma ellenére folytatta a lánnyal a flörtölést, ami már önmagában is nagyon szórakoztató lett volna, hát még így, szóval a vöröshajú vidáman viszonozta a mosolyt.
- Nem ezen múlik, hogy még szimpatikusabb légy - mondta neki kacéran. - És a cool faktorodat hogy befolyásolja az alattad lévő cold faktor amúgy?
Jót derült saját kis szellemességén, de aztán jöhetett a lekecmergéses akció, és az azt követő - remélhetőleg sikeres - jégről való letámolygás is, hogy az a cold-faktor helyrebillenjen, meg ők is egyenesbe kerüljenek, vagyis inkább merőlegesbe.
Kornél persze adta a kemény gyereket, és nem fogadta el Ella segítségét, ami talán nem is volt rossz ötlet tőle, mert szerencsétlenje már a saját lábában is majdnem elesett, pedig csak kinyújtotta pracliját a srác felé. Ha megpróbálta volna felhúzni, lehet csak megint a földön kötnek ki, ezúttal talán fordított helyzetben. Habár az is nagyon vicces lett volna, belátta, hogy a testük annyira nem vágyik ilyen kalandokra, legalábbis biztos nem a kemény kőre fagyott kemény (és hideg) jégen.
- Ennek már mindegy - legyintett is a szóban forgó kezével, amit persze egy fájdalmas szisszenéssel kommentált, majd nevetett egyet saját hülyeségén. Ha eddig csak beütötte, most már talán meg is rántotta.
Kornélt követve csúszkálva-egyensúlyozva, majd az ablakok mellett megtámaszkodva indult le a jégről. Nem mozogtak túl magabiztosan, de legalább mozogtak, szóval olyan nagy bajuk nem eshetett.
- Szerintem mondjuk azt, hogy seprűs üldözésben vettünk részt, átkokat lődöztek ránk, de mi viszonoztuk a támadásokat, hősiesen száguldoztunk, majd utolsó erőnkkel még épp le tudtunk itt zuhanni. Egy kicsit összetörtük magunkat, de legalább megmenekült a világ! Vagy legalábbis a falu. Na? Így se nem vizsgáról elkésők, se nem bolondok nem vagyunk, hanem hősök! De üldözők helyett lehetett a nyomunkban sárkány is, az még menőbb...
Annyira lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra elbambult, ami épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kicsússzon a lába alól a talaj, és előreessen, rá szegény Kornélra. Megint.
Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 21:01 | Link

Kornél

Nem, Ella nem látta a Frozent, sőt, igazándiból az utolsó dízni mese, amit látott, a Lilo és Stitch volt, az is vagy tíz éve esett meg, és már csak arra emlékezett belőle, hogy neki is kell egy űrből jött szuperkutya.
- Jó neked, én kicsit fázós vagyok - dünnyögte válaszképpen, mielőtt útnak indultak le a jégről.
Persze közben tovább folyt a csevej, a Szendrei lány nem akart egy unalmas mesével beállítani a gyengélkedőre, elvégre minek törték össze magukat, ha nem azért, hogy e lehető legtöbb mókát profitálják belőle? És az ilyesmibe az utómóka is beletartozott. Ha majd már ismerni is fogja a javasasszonyt vagy gyógyítót a gyenguszon, akár célirányos balesetekbe is keveredhet a szórakozás kedvéért. Egy-két csontot érdemes feláldozni a móka szent oltárán.
Kornélnak ráadásul láthatóan tetszett a felvázolt történet, csak aztán kicsit félbemaradt a tervezés, mikor a lány előreborult. Már gyakorlottan kapálózott, és tátotta el a száját egy jaj-ra, és ezúttal Kornél is felkészült az ütközésre.
Ella elakadt benne, megragadta, lába kicsúszott alóla, és úgy lógott szegény srácon, mint valami döglött hal.
- Jajjajj - jegyezte meg, mert bár nem vágyott rá nagyon, jobb lett volna túlesni a dolgon, és nem az elesés és el-nem-esés közt ingázni. Reménytelenül kapaszkodott, Kornél pedig a párkányban.
- Asszem' nem kellenek ide sötét varázslók, rátörök én az életünkre egymagam is - nevette végül el magát, tovább csimpaszkodva. - Kapaszkodsz..? Felhúzom magam.
Nem várta meg a választ, mert már nem volt rá ideje, hisz vészesen csúszott lefelé, így aztán felhúzta egyik lábát, és megvetette a jégen, majd továbbra is Kornélban kapaszkodva felhúzta magát a kissé bizonytalan helyzetéből, rá a másik hátára.
Persze nem mászott rá, bár legszívesebben így szabadult volna a jégről, mert most már kicsit kezdte kevésbé élvezni a rajta tartózkodást. Az még jó, ha csúszik, de ne legyen ilyen hideg!
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 30. 22:38 Szál megtekintése

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 23:22 | Link

Kornél

Ismét talpon! Legalábbis egyelőre, és bár jó móka volt kiterülni is, most már kezdett kellemetlenné és ami nagyobb baj, unalmassá válni. Ella szerette a változatosságot, ezért nem akart megint Kornélra esni, az a minimum, hogy ezúttal ő legyen alul, ha már földre kerülnek.
De a srác jól megkapaszkodott, és Ella is sikeresen belé csimpaszkodott, szóval úgy tűnt, van remény, hogy még lekerülnek a pályáról egyben, ha nem is teljesen épen, és nem a személyzetnek kell majd lekaparni őket a jégről.
A Kornélon lógásnak azonban volt egy-két problémásabb részlete. Attól most eltekintve, hogy szegény majd belepusztult, hogy az amúgy nem túl súlyos egyéniséget a hátán kihúzza a csúszásmentes talajra, és közben hangot is adott a tagjaiba nyilalló fájdalomnak, Ella azt a kezét is bevetette a kapaszkodáshoz - elvégre csak az a kettő volt neki - amit jól beütött. Más szóval neki is fájt az utolsó egy-két lépés, még ha nem is küzdött érte különösebben. De lelkesen szurkolt Kornélnak, hogy ne essen össze, az is számít azért, nem?
Végül csak megmenekültek, és Ella is lelkesen megpaskolta a folyosó kövét örömében (a fájós kezével persze, meg a sok eszével), meg persze azért, hogy nehogy csak Kornél köszönje meg a járólapnak, hogy ott van végre a talpuk alatt, hanem ő is. Hátha később még emlékszik rá a kő és lesz olyan aranyos, és nem csúszik ki alóla, ha valaki rókát tesz rá, mert rossz reggele van, vagy csak leönti töklével, mert rájön, hogy mégse finom az, hiába issza mindenki más.
Persze, hogy elkalandozott máris, inkább, minthogy a fájdalomra koncentráljon. De előbb-utóbb vissza kellett térni a valóságba, hiszen nem volt egyedül, és nem is Keith-szel volt. Egy pillanatra még azért elkalandozva maradt.
- Mi? Ja! A gyengélked... öööö, fogalmam sincs. - Pedig tudta, vagyis egyszer már tudta, de most elfelejtette. Illetve nem tudta, innét hogy kell arra eljutni.
Megrántotta vállát, derűsen odalépett Kornélhoz, és belékarolt. Ezúttal a jobbik kezével.
- Azt hiszem, erre. De ha mégse, előbb-utóbb csak belebotlunk, nem? - Azzal már húzta is magával, hátrahagyva a csúszós folyosót és annak minden örömét.
Szál megtekintése

Fejetlenség Folyosója - Szendrei Ella hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium