Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509115#post509115][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.25. 10:50[/b][/url]

Egy kis gondban voltam. Nem nagy szám, tényleg. Minden a legnagyobb rendben, csak éppenséggel lehet megbukok Asztrológiából. Pedig annyit tanultam a vizsgára! Több nap is elővettem a tankönyvet és az ágyon fekve olvasgattam. Jó, lehet, hogy közben nem kellett volna macskáznom, meg mondjuk zenét hallgatnom, de máshogy engem nem lehet lebilincselni a könyvhöz. Én próbáltam odafigyelni, csak egy idő után folyton azt vettem észre, hogy a falat bámulom. A vizsgám úgy sikerült, ahogy. Sz**ul. Még jó, hogy kétségbeesetten odamentem a tanár úrhoz és megengedte, hogy feleljek az egész hároméves anyagból. De nincs mit tenni, valahogy megszerzem az elfogadhatót. Komolyan vettem a holnapi szóbeli vizsgámat, ezért elhagytam szobámat és egy tanulói zugot kerestem, ahol viszonylag zavartalanul tudtam tanulni. Ma odatettem magam, összeszorítottam fogam és egy erős kávé után elkezdtem magolni. Eltelt pár óra, aztán elegem lett az egészből és úgy éreztem, én megtettem mindent, majd sikerül ahogy sikerül a szóbeli.
Fáradtan, agyilag megnyúzva sétáltam vissza a Levita részleg felé. Az utam azon a folyosón át vezetett, amit ki nem állhattam, bár annyira álmos voltam, hogy nem törődtem semmivel. Azt sem fogtam fel, hogy velem szemben jött két srác. Jobbra léptem, gondolván, hogy elmegyek mellettük, csakhogy a bal vállam összeért kicsit az egyik srácéval. Engem ez egyáltalán nem érdekelt, történnek ilyenek, viszont a másik személy vagy vicces kedvében volt, vagy kötözködni akart. Megfordult és beszólt nekem. Legalább erre magamhoz tértem a kómából. Én is hátrafordultam felé, majd egyszerű mozdulattal bemutattam neki. Mentem volna tovább, csakhogy bizonyára heves vérmérsékletű emberbe botlottam bele, aki elkapta a csuklóm és erősen megszorította. A kviddics edzések miatt így is sajgott, de ez sem tett neki jót, a fájdalom belém nyilallt. Nem sikítottam fel, nem akartam megadni neki azt az élvezetet, hogy kimutatom a fájdalmam, inkább csak az egyik szemem csukódott be rövid ideig. Szócsaták következtek, mire elegem lett és megfogtam a srác azon kezét, amivel még mindig a másik csuklómat szorította. Ezúttal nem volt sok erőm, így könnyedén ellenállt nekem. Egy rúgás azért betalált neki, de ez is csak feldühítette. Elég durva személyisége lehetett, a rossz pontjába mért rúgásom után revansot vett és ököllel fejbe vágott. Borzasztóan fájt, még ha megszoktam is a taekwondo edzésekről az ütéseket. Ökle oldalról érkezett, mire én a földre estem kissé kábultan. Homályos lett hirtelen minden, de még eszméletemnél voltam. Arcomhoz kaptam és azonnal csípést éreztem. Meleg és folyékony. A francba! Felszakadt a bőröm is, mondjuk nem nagyon, engem egyáltalán nem tudott érdekelni ez a sérülés. Próbáltam felállni a földről, mégsem hagyhattam, hogy ilyen könnyedén elintézzenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509255#post509255][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.25. 16:44[/b][/url]

Biztos inkább a bukást választottam volna, ha előre tudnám mi fog történni. Ez azonban nem így van, ezért is tanultam halálra magam. Már eleve nem voltam teljesen friss, de mihelyt végeztem a magolással, a fáradtság minden porcikámat ellepte. Most kivételesen is nem fizikailag voltam gyenge, bár az izmaim közel sem voltak bemelegített állapotban, sokkal inkább ernyedt testtel ültem - szinte már feküdtem - az tanulószoba egyik íróasztalánál. Mikor végleg meguntam, elindultam vissza.
Álmosan végigsétáltam a folyosókon. Többnyire üresek voltak, időnként ment csak el egy-egy járókelő. Két rellonost is ugyanolyan könnyedén kerültem ki, mint másokat, ám véletlenül hozzáért az egyikhez a vállam. Én nem is törődtem a helyzettel, de másik kettő nem hagyta annyiban.
A csuklómat lehet el akarta törni csak nem sikerült neki, a fájdalom viszont iszonyatosan erős volt. Próbáltam aktiválni a testem, azonban nem mozogtam normálisan az előző három-négy órában, ezért közel sem voltam erőm teljében. Szabadulni próbáltam, pont mint pár nappal ezelőtt Zétény csókjakor. Most azonban ezerszer jobban vágytam arra az állapotra. Nem sírtam vissza, de a jelenleg kialakult szituációhoz képest azt mennyországnak is betudható. A rúgásomat követően ütést kaptam a fejemre, ami kis időre megbontotta a memóriaszalagomat. A földre estem és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire megalázva voltam. Kellően magamhoz térve az arcomhoz nyúltam és éreztem a már számomra nem idegen folyékony kötőszövetet. Csak mérgelődtem, de nem érdekelt különösebben, tudtam, hogy amíg eszméletemnél vagyok, addig nem történt nagy baj. További rúgásokat éreztem, az egyik pontosan gyomorszájba talált, mire felnyögtem. Sarokba voltam szorítva szó szerint. Ahányszor fel akartam állni, csak újabb lökések taszítottak vissza. Kezdett sötétülni mindent, mikor meghallottam egy közeli új férfihangot. Ismerős volt, de nem fogtam fel, hogy honnan. Kis röhögés után a rúgások abbamaradtak, én pedig igyekeztem magamhoz térni. Fájt mindenem, de legalább látásom kezdett helyreállni. Felkeltem a padlóról és először négykézlábra helyezkedtem. Azonnal öklendeztem - valószínűleg a gyomrom által bekapott ütésektől - ám nem jött vissza semmi. Kis köhögés után két kezet éreztem meg az oldalaimon, amik erősek és kétségtelenül nagyon férfiasak voltak. Felpillantottam a tulajdonosukra, ledöbbenve láttam meg Zétényt. Lesokkolódtam egy másodpercre, de ebből a kínos helyzetből menekülni akartam, így minden segítségét elfogadtam. Hagytam, hogy felsegítsen, a megjegyzése pedig szíven talált, bár amiatt csak később tudtam mérgelődni. Már önerőmből ültem le a padra. Köhögtem még párat, aztán jöhetett az emlékezés. Homlokomat fogtam, szemeimben könnyek csücsültek és a fene tudta, hogy mikor hagyják el a gödröket. Nyeltem egyet. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett velem. Igen, fáradt voltam, de hogy ennyire? Egy taekwondósnak nem is lehetett szánalmasabb pillanat. Pulzusom az egekbe szökött, ekkor már képes lettem volna nagyobbakat is ütni, csak hát már késő volt, a két rohadékot Zétény elintézte.
Nem mertem a mellettem lévő srácra nézni. Hirtelen annyira más lett minden. Egyszer találkoztunk csak és szinte a teljes ellentéte voltam a mostani állapotoknak. Most tűnt el minden lepel, ami a személyiségemet többi részét takarta. Már nem voltam se határozott, se mosolygós, még csak szép sem. Fehér rövidnadrágom közel szürke volt a pórtól, mondjuk más testfelületem is. Összeszedtem magam és a szemébe néztem. Sosem gondoltam volna, hogy pont neki leszek rendkívül hálás. Az engem ért sokk miatt hagytam hagy törölje le arcomról a vért. Most annyira gyengéd volt, meglepő. Nem jött ki hang a torkomon, de kérdésére lassan bólogattam. Csöndben elvettem a vízzel teli poharat és inni kezdtem közepes tempóban. Ahogy tartottam a poharat éreztem, hogy testem elég rendes zúzódásokat szenvedett. Az utolsó kortyot kényszerítve lenyeltem, aztán megtöröltem számat. Engedtem, hogy Zétény kisöpörje hajamat az arcomból, bár nem örültem, hogy könnyes szemekkel és kis híján összetört testtel kellett mutatkoznom előtte.
- Köszönöm! - Préseltem ki ajkaim között ezt az egy szót halkan és félig-meddig sóhajtva. Őszinte voltam, a legőszintébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509788#post509788][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.27. 11:13[/b][/url]

Fájtak az ütések és a rúgások, bár nem mondhattam, hogy újdonágként ért volna az érzés. Az edzéseken is sok hasonlót bekaptam már, a környezet és a cél persze totál másmilyen volt. Most fáradt voltam, nem igazán voltam magamnál és örülhettem, hogy tudtam merre mentem. Általában ilyen belemenéseket két szóval le szokták intézni a felek, ezúttal viszont eldurvult a dolog, én pedig amellett, hogy nem számítottam rá, még erőmben sem voltam. Nagyon rosszkor jött ez és valószínűleg ezért maradtam alul a mi csatánkban. Két pasi, akik egy álmos lányt támadnak. Hát, gratulálok. Utólag azért jól esett, hogy én is tudtam adni nekik néhány kellemes pillanatot, az egyiknek a zacsija bizonyára fájni fog még... jó pár hétig. Végül Zétény jött és elintézte a két mocskot. Ha én is ilyen állapotban lettem volna, tán nem így fejeződött volna be a verekedés és Zének sem kellett volna beavatkoznia, de mivel úgy történtek az események, ahogy, ezért hálás voltam a srácnak, még ha ezzel most nagyon lenézhetett engem. Felsegített és a padra ültünk. Hagytam, hogy letörölje rólam a vért és egy pohár víz után már beszélő képes voltam. Lelkileg is rosszul estek a történtek, bár már kezdtem megnyugodni. Megköszöntem halkan, bár más választ kaptam, mint amire számítottam. Gondoltam majd elkezd nagyképűsködni, de nem. Ehh, tényleg nem lehettem valami szép.
- Nem kell, nem olyan vészes. - Mondtam tiltakozva, mert kizárt, hogy már megint felkeressem azt a helyet. Sokszor vagyok a gyengélkedőn mindenféle törésekkel, szerintem már unják a pofám abban a szobában. De egyébként sem éreztem szükségesnek, igaz hogy még pár napig biztosan nyögve fogok a lépcsőkön közlekedni. Zétény kérdése jogos volt, minek is kötöttem beléjük. Úgy döntöttem elmondom a helyzetet, mintsem hogy rosszul értse félre.
- Nem kötöttem beléjük, csak egymással szemben mentünk és véletlenül összeért a vállunk. Ő szólt be nekem, én csak lereagáltam. - Jó, én sem voltam szent, de senki se várja el tőlem, hogy majd bociszemekkel térdre borulok bárki előtt is és alázatosan bocsánatot kérek. Ha ezt tenném, nem lennék önmagam. - Nem is akarom, hogy mindig megmentsd a s***em. Ez egy alkalom volt és többször nem fogom hagyni. - Talán most elbántak velem, ám máskor nem lesz ilyen könnyű dolguk. Tanulság: nem szabad sokat magolni. Ezek után ajánlom, hogy átmenjek a vizsgán, persze ez is csak rajtam áll. Áá f***om! Miért kell ennyi mindennel terhelni a szegény diákot? Ott a kviddics kupa is, amit jó lenne megnyerni, a csapatot edzeni, mivel nincs más edzőnk,  emellett még a... felrobbanok!
A tömeg eloszlott én pedig felálltam a padról és nyújtózkodni kezdtem. Iszonyatosan fájt, ezt próbáltam leplezni bár nem tudom mennyire sikerült. Könnyeim azonban felszívódtak, arcom is kezdett rendeződni. Zétény körbejárt a testemet bámulva. Nem voltam biztos benne, hogy a sebeim kedvéért, ettől függetlenül nem tudtam mit tenni ellene és most ez volt a legkisebb bajom. Miután elvettem hasamtól a karom, leporoltam a ruhám, hogy ne legyek poros. Éreztem magamon, hogy megmaradok, de érdeklődve tekintettem a srácra. Nem tudott nekem újat mondani, mégis érdekelt a meglátása.
- Nem fogok az öreg indiánhoz menni! - Ezt leszögeztem és eldöntöttem. Legfeljebb akkor tudna csak rávenni, ha erőszakkal ráncigál oda, azt pedig minek tenné? Markomban tartottam a zsebkendőt, ami már az enyém volt. Egy köszönő pillantást vetettem rá, ezúttal viszont nem adtam hangot a hálálkodásnak. Kezdtem jól lenni, a fájdalmaktól eltekintve, amik még biztosan kísérni fognak egy darabig. Elindulok eredeti célállomásom felé, vagyis a szobámhoz. Épp hogy tettem néhány lépést, megálltam és az angyalpofis rellonosra néztem.
- Azért ugye nem számítottál hálaajándékra? - Már mondtam neki, hogy köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509847#post509847][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.27. 18:29[/b][/url]

Elmagyaráztam neki a történteket. Számomra mindegy volt, hogy elhitte-e vagy sem, ráhagytam a dolgot. Én tudom, hogy mi történt és nem bántam azt amit tettem. Ezúttal sikerült elverniük másoknak, de sebaj, megrázom magam és megyek tovább, majd máskor én töröm be a koponyájukat. Sokakkal ellentétben én nem fogok nyávogni ezen napokig, sőt, a legjobb lenne ha senki sem tudná ezt meg. Még a HV és az ápolók se. Nem értettem, hogy Zétény milyen ajánlatról beszél, de talán tudni sem akartam. Kérdőn néztem rá egy ideig, majd megráztam fejem és másfelé fordítottam tekintetem.
Először finoman és burkoltam próbáltam közölni vele, hogy nem fogok elmenni a gyengélkedőre. Nem éreztem szükségét, meg nem akartam, hogy már megint röhögjenek, hogy eléjük kényszerülök kerülni. Persze lehet, hogy ez az ott dolgozóknak vicces és talán feldobnám jelenlétemmel a napjukat, de én most nem vágytam semmilyen fejmosásra, hogy ezúttal mit kellett volna elkerülnöm, vagy hogy miért nem vigyáztam magamra jobban. Legszívesebben a szobámba mentem volna, hogy befeküdjek egy nagy kád forró vízbe. Ohh, igen!
- Most szeretnék a szobámba menni. Jól jönne már a pihenés és a gyengélkedőn ezt nem kapom meg. - Hiába vertek meg és ébredtem fel tőle valamennyire, továbbra is álmoskás voltam. Az elmúlt napokban túl sokat idegeskedtem, elég lesz már. - Csak le akarok dőlni és nyugodtam aludni egyet. - Mondtam őszinte és már szentségelő hangon, majd mély lélegzetet vettem. Legszívesebben itt dőltem volna hátra és feküdtem volna fel egy padra, hogy aztán kipihenhessem magam, de nem akartam úgy kinézni mások előtt mint egy hajléktalan. El is indultam hát a pihe-puha ágyikóm felé. Meglepő módon magam fordultam meg és kérdeztem tőle, hogy nem-e vár valami jutalmat ezért. Természetesen eldöntöttem már előre, hogy nem kap semmit. Csók, mi? Persze, persze, majd megadom. Valamikor, úgy..soha. Már megint az a buta gyengélkedő! Kikészülök előbb-utóbb.
- Nem akarlak elkeseríteni, de nem tartok veled és nem is hagyom, hogy elvigyél oda. - Mondtam már vagy harmadszorra. Különösen higgadt voltam, talán csak az álmosságtól. Közben pedig felállt és ahogy kimondtam a szavaimat, rögtön utána pálcát rántott és egyenesen felém szegezte. Meglepődtem, egy pillanatra kikerekedtek pupilláim a határozott mozdulatra. Néztem a pálcájának végét, ami túlságosan is közel volt hozzám, végül felemeltem a fejem és a srácra néztem olyan szemekkel, mint aki ölni tudna. Nem számítottam rá, hogy ehhez fog folyamodni. Rosszul esett, hogy képes lenne varázslatokkal, átkokkal irányítani engem. Sértő! Farkasszemet néztem vele, arcom sugározta a mérgesség és a felháborodottság minden hullámát. Kifújtam a levegőt, majd próbáltam nyugodt maradni, ezzel is hatni az előttem állóra.
- Zétény, kérlek. - Kis szünet. - Nem szeretnék a gyengélkedőre menni, viszont máshová annál inkább. Légyszíves hagyj menni a szobámba. - Ennél jobban még sohasem artikuláltam. De komolyan! Lassan beszéltem és nagyon érthetően. Nem szerettem volna tovább ilyen ba****ágokon vitatkozni vele. - Egyébként is, téged miért érdekel az, hogy én hogy vagyok? Ha eltört valamim és nem megyek a dokihoz, akkor az én bajom. Te simán letojhatnád magasról azt, ami ma történt és ami az állapotomat illeti. - Tisztában voltam vele, hogy nem tört el semmim, így afelől nem kellett aggódnom. Tényleg érdekelt viszont az, hogy miért nem huny felettem szemet, hisz mehetne már rég a dolgára.
- Köszönöm, hogy segítettél, menj csak nyugodtan elvégre biztosan el akartál jutni a kastély valamelyik pontjába. - Ezt már mosolyogva mondtam, jelezve, hogy nincs semmi gond, közben pedig szép lassan ujjaimmal oldalra próbáltam tolni a pálcáját, hogy az ne rám szegeződjön.