Pöttöm

Ezúttal öccsének volt több esze. Eridonbeli bőröndjükben kotorászva meglelte mindkettőjük pálcáját is, és neki eszébe jutott, hogy az egyikkel megszárítsa a vízes alsógatyát. Farkas akkor már megszabadult a sajátjától, és gombolta magán a farmert, úgyhogy ő imígyen kapta nyakába (újra) a kastélyt érkezésük estéjén. Elhagyták a pirosak tornyát, és csak mikor bezárult mögöttük az átjáró, akkor jutott eszébe a nem utolsó gondolat:
- Hogy fogunk visszajutni? Tudod a varázsszót?
Emlékezett, hogy motyogott valami jelszót a tanár, amire feltárult egy festmény egy hölggyel, de nem is nagyon értette, nem is nagyon koncentrált rá, így aztán nem emlékezett, mi is volt az. Reménykedve pislantott Félixre, hátha ő ilyen gyakorlatias dolgokra is odafigyelt a mord tanerő jelenlétében.
Mivel elsődleges céljuk a Navine ház, és benne a másik kallódó pakkjuk megtalálása volt, hogy tiszta gatyákat és zoknikat szerezzenek, ezt a problémát egyelőre félretehették. A kastély most is kihaltnak tűnt, ami most már biztosan a késői időpont miatt lehetett. Ennek a nagyobbik iker viszont ezúttal kifejezetten örült, hiszen ez azt jelentette, hogy a szigorú tanár, aki fellebbezés lehetősége nélkül beparancsolta őket az Eridonba, máshol járt.
Farkas saját varázspálcáját a farzsebébe csúsztatta, pedig ezerszer elmondták neki, hogy veszélyes oda tenni a pálcát. Amíg nem történik baj, addig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg felrobbanthatja a fél fenekét egy ilyen mozdulattal. Most a pálca elakadt valamiben, úgyhogy Farkas kíváncsian húzta ki a dolgot, ami akadályozta az útját. Egy mozgó fotó volt az, ami az új-zélandi iskolájuk előtti parkban készült. Kettejükön kívül még Benji, Félix szobatársa is a képen vigyorgott. Farkas kisimogatta a képet, ahol kissé meggyűrte a zsebben, és megmutatta öccsének.
- Nézd! Te emlékszel erre?
Farkasnak nem ugrott be, milyen apropóból készült a fotó. Azt sem tudta, melyikük hagyhatta a nadrág zsebében. Ki tudja, mióta kallódott ott már, bár a nadrág nem tűnt koszosnak, és a fénykép sem ázottnak.
Eddig eseménytelenül ballaghattak keresztül a zegzugos épületen, de most útjukat állta egy nagy, kétszárnyú üvegajtó. Nem hallatszott semmi odakintről, úgyhogy Farkas nekifeszült az egyik szárnynak, hogy bejuthassanak mögé.

Pöttöm

Ahogy Félix mesélte, lassan felderengett előtte is az a nap, ha nem is olyan élesen, mint ikertestvérének. Vidám nap volt, bár melyik nem volt vidám, amikor kitaláltak valami újabb őrültséget? Farkas visszacsúsztatta a zsebébe a fényképet a pálca mellé. Majd legközelebb megint megörülhetnek neki, ha megtalálják.
Az üvegajtó mögött újabb folyosó nyílt, az eddigieknél különlegesebb. Nem volt módjukban sokkal beljebb lépni, "útjukat állta" három papírdarab a földön. Ahogy öccse elfoglalta a középső lapot, magától értetődően ugrott az elsőre, és várta, hogy Félixtől megkapja a harmadikat, s maga elé tehesse, mint következő lépcsőfokot.
Ahogy beljebb értek, megértették miért lehetett indokolt az utasítás, hogy csak a pergament érje a talpuk, mivel körülöttük mindenfelé kiömlött bájitalok tarkították a padlót. Talán nem is bájitalok voltak, inkább annál sűrűbb, ragacsos gezemicének látszottak. A pergamenlapokat sem áztatták el, inkább rátapadtak az aljára, mint valami gumibevonat. Farkas célirányosan a folyosó vége irányába tette a téglalapokat, de valami bűbáj lehetett a helységen, mert egyszer csak az tűnt fel neki, hogy valamikor elkanyarodtak a tervezett iránytól, és most visszafelé haladnak. Tudatosan kanyarodott újból a cél felé, és tényleg próbált figyelni eztán, hogy a szembeajtón át távozhassanak, és pontosan maga elé helyezte a pergameneket, erre nagyon koncentrált. Mégis egy idő után megint azon kapta magukat, hogy visszafelé haladnak.
- Na - ciccent fel a második kudarcos próbálkozás után. Nem volt igazán bosszús, mert ez csak afféle kedves kiszúrás volt, nem pedig olyan direkt bunkóság vagy rossz dolog, amivel eddig találkoztak a kastélyban. Pontosan így szoktak megviccelni ők is másokat, miért mérgelődne hát, ha egyszer visszanyal a fagyi? Farkas is úgy érezte, leltek egy barátságosan fura helyet végre új helyükön.
- Mokin? - kérdezte röpkén Félixet apró koruk óta fejlesztgetett nyelvükön, amellyel nem csak sokkal könnyebben kifejezhették magukat, de olyan előnye is volt, hogy senki más nem értette rajtuk kívül, mit beszélnek. Kivéve talán anyjukat, akinél már felmerült a gyanú, hogy ha a hosszabb mondatokat nem is, egy-egy szót azért el tud csípni a szövegelésükből, ha nem vigyáznak.

Pöttöm

Természetesen Félix most sem volt tanácstalan, és előhozakodott a lebegés tervével. Farkasnak voltak kételyei a tekintetben, hogy saját vagy egymás mozgó testeit képesek lennének a mobiliarbusszal vagy mobilicorpusszal a levegőben tartani, de nem is volt biztos a dolgában, akkor meg miért ne tehetnének próbát? Hiába adtak bele apait-anyait, próbálkozásaik kudarcot vallottak, bár a kivitelezés elég viccesre sikerült. Ahogy Farkas a Félix varázslata által sípcsontmagasságban tartott pergamenlapra próbált rálépni, és mint mikor elvéted a lépcsőt, és meglepetésszerűen zuttyansz egy szinttel lejjebb, úgy cuppant bele váratlanul a festéktrutyiba Farkas, talpán a papírral. Ezek után nem is lelkesedett annyira a további próbálkozásokért.
- Lapozzunk.
A mobilikorpuszokkal való próbálkozást szintén hamar feladták, mert hiába pufogtatták bűbájaikat a levegőbe, nem sikerült még egy legyet sem ellebegtetniük. A pálcamozdulattal lehetett a gond. Semmi probléma, öccse ma igazán elemében volt, így jött az újabb elgondolás.
- Víz? Már megint? - nyögött fel Farkas. Épp a kinti hó miatti vízes ruháiknak köszönhették azt, hogy jelenleg ezerszínű ragacsos kulimász közepén toporognak pergamenszigeteiken. Valójában ez a gondolat egyáltalán nem hangzott rosszul a számára, Farkas jót vigyorgott az egészen. Ha valaki otthonról megkérdi, hogy telt az első napjuk az iskolában, máris lesz mit mesélniük, a hallgatóság pedig meg sem fog már lepődni azon, hogy a Fülöp ikrekkel megint rendhagyó dolgok történnek.
A nagyobbik testvérnek ezen a ponton végre sikerült előre gondolkodnia.
- Rendben, de előbb lőjünk el egy-két leperexet magunkon, mert a száraz zoknijaink és száraz nadrágjaink felé is zárva van az út - utalt rá, hogy a Félix hálóterméhez szükséges jelszó nincs birtokukban, Farkas hálóterméről meg még csak azt sem tudják, hol van, és ha az Eridonhoz is, valószínűleg ahhoz is szükségük lesz majd egy varázsszóra.
Bár az otthoni takarítást csak hosszas anyai nyomásra voltak hajlandóak elvégezni, és akkor is látványos szájhúzogatás keretében, volt az a módja a felmosásnak, amit mindketten élvezni tudtak. Farkas készenlétben állt, hogy öccsével együtt jól irányzott wasserekkel beltéri tavat gyártsanak a kastélyban.

Pöttöm

Hiába a tökéletesre fejlesztett wasser bűbájoknak. Bár a víz annak rendje és módja szerint előtört pálcájukból, hatástalan volt a folyosó padlójával - és egyúttal a festékpacákkal - szemben is.
- Hát, valahova kellett mennie a víznek - értett egyet testvérével, aki szerint a felszívódott folyadék most az egy szinttel lejjebb lévő helységet áztatta. - Csak remélni tudom, hogy nem alattunk van a hálószobám.
Elhatározta, hogy amint kijutnak erről a furmányos folyosóról, első dolguk lesz csekkolni, vannak-e olyan szerencsétlenek, hogy a Navinebeli hálótermükből csináltak óceánt. Persze, ha a feltevés igaz, és tényleg lefolyt a wasser, nem csak köddé vált.
- Ezt jól eltervezték - bólogatott elismerően Farkas, ahogy körbenézett, mitévők legyenek. A folyosó közepén álltak, nagyjából úgy, ahogy akkor, amikor felfedezték, hogy nem tudnak a lapokkal eljutni a túloldali ajtóig. Annyi volt csak a különbség, hogy tiszta ruháik azóta csurom festékesek lettek. Farkas egyszerű fehér pólóján ez még akár menőnek is hathatott, de a Félixen lévő barna pulcsin sajnos ez a színkavalkád, ha lehet még rontott.
- Ejj, Pöttöm, hogy nézel ki? - húzta el a száját bátyja, és jószándékúan tenyerével letörölt közös ajándékpulóverükről egy nagy adag kék mázat, hogy aztán kidugott nyelvvel koncentrálva megigazítsa Félix haját vele, ugyanis az még a kinti hócsatában némileg elázott, így több helyen lekonyult az általában mesterien felállított hajzat. Miután sikerült félig kékre (itt-ott zöldre) festenie ikertestvére haját, Farkas elégedetten hátralépett - persze szigorúan papírra -, hogy megszemlélje a művet.
Mielőtt öccse tettleg léphetett volna fel ez ellen, Farkas gyorsan előhozakodott egy ötlettel, ami épp akkor fogant meg az agyában.
- Ha a kijárat felé igyekszünk, valahogy mindig elkanyarodunk. Mi lenne, ha fognánk a papírokat, és a bejárathoz igyekeznénk velük? - Arra gondolt, hogy akkor majd biztos észrevétlenül a valójában kívánt cél felé fognak elterelődni, de tudta, hogy kár tovább jártatnia a száját, Félix valószínűleg már az első félmondatnál levágta, mit szeretne közölni vele Farkas.

Pöttöm

Farkas szakértő szemmel nézte az épp tükörként funkcionáló testvérét, mint aki komolyan veszi annak az ajánlatát. Talán tényleg fontolóra is vette.
- Maradhat a punk, de én nem szeretnék biztosítótűt az orromba - nyugtázta végül. Ki tudja, hová fog vezetni ez a csenevész gondolat? A következő héten akár már meg is jelenthetnek az új stílusukkal az iskolapadokban. Az idegen helyen még akárkinek eladhatják magukat, hiszen nem ismeri őket senki. Egy ideig játszhatják a vagány külföldről szalajtott srácokat, aztán úgyis kibújik a szög a zsákból: mindenki rájön, hogy a Fülöp-ikrek valójában kenyérre kenhető kis tünemények, akiket ha leültetnek egy sarokban, ott maradnak és nagyon jól viselkednek.
Egyszerre a kettőt - hangzott el a kulcsmondat, és Farkas rögtön tudta, ha valami, hát ez fogja kijuttatni őket. Vagy ha nem is, hát mindenképpen vicces lesz hátsóval előre kergetni egymást, miközben pontosan arra igyekeznek, amerre nem szeretnének menni. Miután megegyeztek a technikában és már amúgy is menetkészen álltak (Tudniillik volt egy röpke találkájuk a földre kiöntött tengernyi festékkel, de miután ebből felkászálódtak mind a ketten, utána már kínosan ügyeltek, hogy csakis a papírra lépjenek, ahogy eddig is. Pedig aztán majdnem teljesen mindegy volt, hol állnak, ugyanis már az eredetileg tiszta pergamenlapok is tocsogtak a gumiszerű festékanyagban, de a fiúk már csak ilyen szabályhűek voltak.), megindultak tehát görnyedve hátrafelé, Félix elöl, Farkas hátul, vagy Farkas elöl, Félix hátul, ahogyan vesszük. A közösen kiötlött tervet követték. Ha Félix hátralépett egyet, Farkas letolatott az első lapról, amint sikerült a talpáról levakarnia a makacs fecnit, és hátraadta öccsének, hogy az valahogy maga mögé ügyeskedhesse és ráléphessen. Eközben pedig a felé az ajtó felé igyekeztek, amelyen át bejutottak erre a vendégmarasztaló folyosóra.
Az ötet bevált, mert Félix hiába próbált tettleg a bejárat felé irányítani magukat, valahogy elkanyarodtak út közben a céltól, és a kijárathoz jutottak. Amint odaértek ahhoz a ponthoz, ami után mintha elvágták volna a festéket a padlón, otthagyhatták a három papírt, rajtuk újonnan felfedezett splash art tehetségük nyomaival, és vidáman összenéztek, mert a kijárati ajtó már nem próbálta őket tovább marasztalni. Ez után a malőr után ugyanis nemcsak száraz ruha, már egy alapos fürdés is bejátszott nekik,a Navine ház a zuhany igéretével pedig ki tudja hol lehetett.