Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=706957#post706957][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.29. 18:14[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713454#post713454][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.03. 13:49[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713669#post713669][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.06. 10:19[/b][/url]

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=714332#post714332][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.14. 10:42[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.