36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 20. 22:11 | Link

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Épp az sötét varázslatok kivédése óráról tartottam vissza a szobámba, amely eléggé lefárasztott, bár érdekes volt. Laura sem ért vissza, tök egyedül voltam, valószínűleg neki még órái voltak, vagy más elfoglaltsága. Lehet, hogy Thomas-al volt randija, ki tudja? Mindenesetre nagyon örültem nekik, irtó cukik voltak együtt. Miután a cuccomat leraktam, elmentem letusolni és hajat mosni, majd arra gondoltam, hogy játszom kicsit Hápival. Mikor a ketrecéhez értem meglepődve vettem észre, hogy hűlt helye volt, ráadásul a szobában sem találtam sehol sem, pedig felforgattam miatta mindent. El nem tudtam képzelni, hogy hova tűnhetett, először pánikrohamot kaptam, fel-alá és körbe-körbe cirkáltam a szobában, majd miután tudatosult bennem, hogy itt nem fogok rálelni a tollasra, leültem az ágy végére, és végiggondoltam, hogy merre lenne érdemes elindulnom. Első körben a Navine helyiségeit jártam be, a fürdőtől kezdve a klubhelyiségig mindent felkutattam miatta, de sehol sem volt. Ezután elindulta a főbb helyek felé, ahol szerintem megfordulhatott még, de nem jártam sikerrel. Végül a fejetlenség folyosóján kötöttem ki, ahol épp két festmény vitatkozott egymással egy pletyka kapcsán. Annyira aggódtam, hogy nem is figyeltem rájuk, azon kattogott az agyam, hogy hogyan tudott kiszökni a kacsám a ketrecből. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg elfelejtettem bezárni az "otthona" ajtaját, és annyira siettem reggel az órára, mert késésben voltam, hogy a saját ajtónkat sem csuktam be. Így persze könnyen meg tudott szökni a kis tollas... lassan sétáltam végig a folyosón, hátha rálelek. Reméltem, hogy minél gyorsabban megtalálom és visszavihetem a megszokott környezetébe.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 20. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. október 21. 11:16 | Link

Dana

Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet egy külföldi, teljesen idegen országban új életet kezdeni úgy, hogy az ember fia ráadásul siket is, de valamelyest ide út még reménykedtem benne, hogy ebből valami jó is kisülhet. Nem vagyok egy negatív személyiség, általában keresem mindenben a jót, de ez a helyzet egyelőre egy cseppet reménytelennek tűnik. Lehet csak azért, mert nagyon hosszú és fárasztó hetem volt, ami megviselte a kicsi szívemet, ki tudja. Ezért próbálok minden kis dologba kapaszkodni, amibe csak tudok. Ez abból áll, hogy minél több időt töltök el Won Jae-val, rajzolok amennyit csak tudok és felveszem az összes tantárgyat, ami egy kicsit is élvezetesnek tűnik. Így kerültem be ma is a Káros Szenvedélyek Ismerete órára, ahol hiába volt fordító varázs, ennek ellenére is csak pislogtam, akár csak a manapság fellelhető poloskák, amikor valaki beszél hozzájuk. De tényleg, annyit értek ezekhez a dolgokhoz, mint kábé az ittlévők nagy rész a jeleléshez. Azaz semmit.
Kiveszem hónom alá csapott tankönyvemet, majd mereven bámulni kezdem a borítót. A baj az, hogy minden eszembe jut, csak az nem, aminek kellene. A fejemben már komplett képregényt rajzolok, bandaharcos cigarettákkal akik a drogokkal folytatnak vérre menő párbajt, miközben mindezt musical szerűen dalba öntve tárják az olvasó elé. Több se kell nekem, lehuppanok a fal mentén a földre, majd előkapom a vázlatfüzetem és thumbnail-szerűen levázolom a blázok mozdulatait, ahogy a kábítószerek arcait is. Belemerülve feledkezek meg az egész világról, mikor is törökülésbe húzott, azonban egyik lábam egy kicsit kilógó részén valaki vagy valami megbotlik. Felpillantok skicceim fölül és azon nyomban eláraszt az állatkából áradó mérhetetlen cukiság. Egy kacsa sikeresen nekem rohant, és ahogy észreveszi, hogy én is észrevettem őt, rögtön megszeppenve tovább is áll.
Utoljára módosította:Nakahara Daisuke, 2019. október 21. 20:33
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 21. 21:17 | Link

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Sietve haladtam előre, a festmények pedig egyre élénkebben viselkedtek. Itt mindig volt valamiféle balhé, veszekedés, összetűzés néven, időnként pedig vigadalom volt. Úgy tűnt, hogy inkább egymással voltak elfoglalva, mintsem másokkal, bár néhányan kíváncsian fürkészték tekintetükkel az arra elhaladó embereket, akikből jelenleg alig volt jelen valaki. Folytattam az utamat, majd arra lettem figyelmes, hogy egy ismeretlen diák ült a földön egy könyvvel a kezében. Rögtön megcsillant szememben a remény fénye, hogy rátalálhatok a kacsámra, ha az illető látta.
- Szia! Dana vagyok! Láttál esetleg errefelé egy kacsát? Sajnos kilógott a szobámból, Hápi a neve... nagyon aggódom érte - néztem a másikra kétségbeesetten. Reméltem, hogy tud érdemelgess információval szolgálni irányomba, hiszen mindennél fontosabb volt most, hogy ráleljek az állatkára. A kis tollas mindig is kalandvágyó volt, így nem lepett meg, hogy kilógott a résnyire nyitva hagyott ajtón, azzal is tisztában voltam, hogy én voltam az egyedüli felelőse a történteknek. Ha becsuktam volna az ajtót, akkor nem lett volna semmi gond, de mivel meggondolatlan és figyelmetlen voltam, így adott volt a lehetőség számára, hogy felfedező útra induljon a kastélyban.
- Nagyon remélem, hogy időben megtalálom, sosem hagytam egyedül ennyi időre. Sajnos nyitva felejtettem a sietségben a szobám ajtaját is kiszökött - ismételtem önmagam szinte levegőt sem véve, hogy értse a másik, mi a helyzet. A festmények közben hangosabbra vették a hangerőt, most éppen négyen vitatkoztak össze, mert nem tudták eldönteni, kié legyen a számomra eléggé gázosnak kinéző ruha. Úgy láttam, hogy ez hosszú időtartamú veszekedés lesz, nem is értettem, mit ettek azon a göncön. Én tuti tovább engedtem volna másnak, csak hogy megszabaduljak tőle. Legrosszabb esetben kidobtam volna, de ők totál odavoltak érte, úgyhogy egyhamar tutira nem jutottak dűlőre a jelenlegi álláspont szerint.
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. október 23. 19:35 | Link

Dana

Mikor azt hiszed, hogy a japán varázsló és boszorkányoktatásnál nincs furcsább, akkor bizony nagyot tévedsz. Odahaza is voltak furcsa esetek, de a japánok komolysága miatt sosem szaladgálhatott volna csak úgy egy kacsa a kastély folyosóin. Nagyon sok mindenben engedelmesek voltak, azonban ha egyszer megparancsolták, hogy az állatok csak és csakis a szobában engedettek, akkor az úgy is volt. Így gondolom nem nagy megdöbbenésre ad okot a tudat, hogy csak értetlenül nézek az elém kerül szárnyasra. Legszívesebben kinyújtanám mancsom, majd megborzoljam pihécskéit, azonban mikor már nyújtanám kezemet, hogy végrehajtsam a fejemben elképzelt jelenetet, a kisállat rám néz, majd ijedségtől és sértődöttségtől zavaros gombszemeit pillanatok alatt emeli el rólam, hogy aztán ahogy jött, úgy távozzon. Ha kisebb koromban történt volna ez velem, tuti elsírtam volna magam, de már elég nagy vagyok ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Így inkább fogom magam, majd visszaterelem figyelmemet az éneklő cigaretták birodalmába. Nem sokáig, ugyanis nagyon hamar újabb sárga dolog mászik be perifériámba.
Csak pislogok a lányra füzetem mögül, mert egyszerűen nem tudom kivenni a szavait. Olyan gyorsan hadar le nekem mindent, hogy képtelen vagyok leszűrni, mit is akar. Ezért inkább átlapozok egy másik oldalra, majd olyan nagy betűkkel, amilyenekkel csak tudok, felírom a következőket.
- Nem érteni. Te lassít – kanyarítom le a betűket, majd mutatom fel a lánynak, sűrű, megszeppent pislogások közepette. Én tényleg próbálkozok azzal, hogy értelmezzem amit mond, de nagyon nehéz még másodjára is, ugyanis ugyanazzal az egy szusszal pörgeti végig, mint az előzőt. Tehetetlenségemben megvakarom a fejem, majd újabb sorokat firkantok le.
- Nem hallani te. Kérni, lassítani – azzal fel, majd leteszem a vázlatfüzetet, majd hogy igazat adjak szavaimnak, odaemelem mutatóujjam az egyik fülemhez, majd fejemet el kezdem rázni. Talán így megérti, ha az írásom nem is volt elég tiszta neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 24. 21:30 | Link

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Iszonyatosan fel voltam pörögve, mikor tudatosult bennem, hogy eltűnt a kacsám. Ha pedig sok volt bennem az adrenalin, hajlamos voltam hadarni. Ez egyike volt a rossz szokásaimnak, amelyet igazából észre sem vettem, ugyanis általában a környezetem hívta fel rá a figyelmemet. Most is így történt, mintha meg lett volna írva az egész történet, de aztán mégse... ráadásul tudatosult bennem, miután a másik diák megmutatta a füzetébe felírt jegyzetét, hogy ő bizony nem hall. Hát erre aztán végképp nem voltam felkészülve... próbáltam lenyugtatni magam, hogy el tudjak társalogni vele a kacsám helyzete felől, de hirtelenjében nem jutott eszembe jobb ötlet annál, hogy én is írásban fejezzem ki feléje a gondolataimat, közlendőmet. Mosolyogva melléje guggoltam, majd elkérve tőle a füzetet és a tollat, aztán én odaírtam a közleményemet.
- Szia, Dana vagyok, a Navine ház prefektusa. Sajnos eltűnt a kacsám, akit Hápinak hívnak, mivel reggel siettem, és nem zártam be magam mögött az ajtót. Találkoztál vele esetleg? Vagy, ha van egy kis időd, tudnál segíteni? Ugyanis több szem többet lát. Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszodat - nyújtottam át neki a szövegemet egy nagy mosoly kíséretében, hátha közreműködik Hápi megtalálásában. Nagyon aggódtam a kis tollasért, még sosem mászkált egyedül a kastélyban. Reméltem, hogy semmi rossz dolog nem történt vele idáig, és időben rátalálok, aztán vissza is viszem majd a jól megszokott környezetébe, hogy ne érje túl sok stressz. Bíztam benne, hogy hamarosan újra a helyén tudhatom majd, aztán végre én is megnyugodhatok.
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. október 25. 13:44 | Link

Dana

Csak nagyokat pislogok, mikor a lány végül úgy dönt, hogy lekucorodik mellém a földre, majd a füzetemet elvéve elkezd abba irkálni. Én persze hagyom, hisz nem vagyok egy vérmes vadállat, aki harap azért, ha hozzányúlnak a cuccához. Jó, egy kicsit mérges tudok lenni, ha a dolgaimat piszkálják, de most jelenleg nem érzem azt a feltörekvő irigységgel fűszerezett érzést, mint ami ilyenkor szokott kialakulni a gyomromban. Csak sodródom tovább az árral, miközben igyekszem, hogy ki tudjam olvasni a lány remegő írását. Biztos nagyon aggódhat azért a kacsáért, ha így ki van borulva. Nem is merek belegondolni, velem mi lenne, ha Beri egyik nap csak úgy eltűnne a szobámból. Bizonyára én is ugyanazt csinálnám, mint a sárga prefektus, és keresném ég és föld. Most hogy így eszembe jut, az előbb nem egy szárnyas rohant neki a lábamnak? Mint mikor a rajzfilmekben az ember fele felett kigyúl az a bizonyos villanykörte, egy csapásra megvilágosodom. Felpattanok ültemből, majd mutogatni kezdek abba az irányba, amerre a jószág futott, közben még talán toporgok is egy kicsit. Azonban én hiába vagyok ilyen hiperaktív, a másik mintha nem érteni meg, mit akarok. Felmutatom mutatóujjam, aztán lehajolok a füzetért és bőszen körmölni kezdek. A ceruza füstöl, nyelvem pedig minden egyes betű kanyarintásánál ki-kikandikál számból.
- Látni állat! Menni arra - rajzolok még egy hatalmas nyilat is abba az irányba, amerre a kis szárnyas elszaladt. Bocsánat, nagyon izgatott lettem! Végre segíthetek valakinek anélkül, hogy az csúnyán ellökne magától. Itt az én időm!
Megfogom Dana kezét, felsegítem a kőről, majd a lánnyal a nyomomban sietős léptekkel elindulok jobbra, annak a folyosónak az irányába, ahol a tollas eltűnt.  
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 25. 21:49 | Link

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Láttam kicsit a fiún, hogy megilletődött, mikor melléje kucorodtam, küldtem feléje egy bátorító mosolyt, hogy ugyan, semmi gond, ez tőlem teljesen normális reakció. Közben megírtam neki, amit akartam, ő pedig utána mutogatni kezdett az egyik irányba. Nem igazán értettem, mit akart ezzel közölni irányomba, ám szerencsére gyorsan kapcsolt, majd leírta a mondandóját. Erre aztán rögtön megvilágosodtam, felcsillant a szemem, hogy van rá esély, hogy meglegyen Hápi. A srác megfogta a kezemet, majd felsegített udvariasan a kőről, ezt a kedves gesztust nagyra értékeltem. Ezután pedig sietős léptekkel indultunk el jobbra, a helyszín irányába, amerre a kacsám is tartott. Iszonyat gyorsra foghatta a tempót, mert semerre sem láttam, miután elindultunk feléje, de bíztam benne, hogy hamarosan rálelünk a pihés állatkára.
- Nincs még semmi nyoma - közöltem a sráccal, miközben figyeltem arra, hogy lassan betűzzem a szavakat, hogy ő is megértse. Idáig csak magammal voltam elfoglalva önző módon, de most próbáltam rá is tekintettel lenni, ha már a segítségemre sietett és a füzetet se hoztuk magunkkal.
- Köszönöm, hogy segítesz - fűztem még hozzá lassan, biztató mosollyal az arcomon, csak hogy érezze a törődést. Rendes volt tőle, hogy velem jött megkeresni Hápit, ezt pedig nagyon is méltányoltam.
- Mintha láttam volna elsuhanni valamit abba az irányba - mutattam balra a folyosó végén nagy szemeket meresztve a helyszínre, majd magam után húztam a fiút, több szem többet lát alapon.
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2019. november 8. 15:03 | Link

Dana

Most hogy átgondolom a helyzetet, egész vicces kis kalamajkába keveredtem. Bár kicsit sem vagyok annyira menő, mint mondjuk egy filmszereplő vagy egy képregény szuperhőse, sőt, minden bizonnyal úgy nézhetek most ki inkább, mint egy idióta, ahogy kezeimmel gyors gesztikulálásba kezdek, toporgok, és még némán ordibálok is a lánynak. Semmi különös. Csak egy átlagos nap a varázslónak avanzsált Nakahara Dai életében. Mondjuk kinek mi a normális. Mások macskát tartanak, ez a lány meg egy kacsát a szobájában. Jó az, én nem ítélek el semmit és senkit. Ha ő sárga hápogót akar, akkor azt fog kapni. Most. Megragadom Dana karját, majd abba az irányba kezdek futni, amerre a jószág futott. Kábé olyanok lehetünk, mint a biztonsági őrök egy nagy bevásárlóközpontban, ahogy minden egyes kis szegletet átszkennelünk tekintetünkkel, hátha a folyosó repedéseiben megleljük a hajtóvadászat tárgyát. Jól lehet jó magam is eléggé szétszórt személyiség vagyok, most mégis mintha megtáltosodtam volna Dana mellett. Tekintetemből komolyság sugárzik, egy apró fény pislákol benne, mely’ akár egy szikra úgy gyullad fel, mikor a lány biztató mosollyal megküldött mondata elér hozzám. Még szép, hogy segítek! Milyen ember lennék én, ha csak úgy futni hagynék egy ilyen lehetőséget? Otthon Japánban nagyon jelentéktelen egy ember voltam, jó szerén félrelöktek a többiek. Most viszont megváltoztathatok mindent. Bebizonyíthatom, hogy igenis érek annyit, mint mindenki más és hogy én is képes vagyok nagy dolgokat véghezvinni. Lehet, hogy egy kacsa megkeresése még nem az, de mindent először kicsiben kell elkezdeni. Vázlat nélkül a rajzod sem lesz tökéletes.
Füzetem hiányában csak bólintok egyet Dana megjegyzésére, majd hagyom magam tovább húzni. Tudom, nem vagyok valami használható ember, de ha mást nem is, legalább lelki támaszt tudok adni a lánynak. Az is valami, nem?
Megtorpanok, majdhogynem visszarántom a kis szöszit. Elengedem kezét, aztán lehajolok a földre, hogy felvegyek egy apró kis sárga pihét, mely’ tökéletes jelként szolgál számunkra. Ha ez itt van, akkor az azt jelenti, hogy Hápi sem lehet messze. Olyan ez, mint a Jancsi és Juliska; csak követni kell a jeleket. Felemelem a tollat, aztán a lány kezébe adom, majd biztatóan rámosolygok.
- Nem lesz itt semmi baj, megfogjuk találni - sugárzik tekintetemből, ahogy ismét megfogva a másik kezét, ezúttal jobbra kezdek el futni, nyomomban a sárgasággal.


Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 9. 17:43 | Link

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Nagyon rendes volt a fiútól, hogy segített megkeresni a kacsámat. Rosszabb esetben közölhette volna velem, hogy semmi köze sincs a pelyhes kis állathoz, én is idegen vagyok a számára, aztán elhajtott volna a csudába. De volt olyan rendes és készséges, hogy abbahagyja, amit épp csinált, aztán velem tartott, hogy támogasson. Kevés ilyen jó fej embert ismertem a barátaim kivételével a suliban, ezért igazán hálás voltam neki. Kicsit nehezítette a dolgot, hogy nem tudtunk úgy kommunikálni, ahogyan azt megszoktam, de nagy kő esett le a szívemről, mikor rájöttem, hogy hogyan tudom közölni vele a mondandómat úgy, hogy ő is megértse. Végül is simán beszélhettem vele, csak arra kellett odafigyelnem, hogy lassan formáljam meg a szavakat, szépen artikulálva, így ő is képben volt azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék neki mondani. Miközben a kacsa keresésére indultunk, út közben a srác hirtelen megtorpant, majdhogynem visszarántva közölte velem, hogy álljak meg. A kezemet elengedve emelt fel a földről egy sárga kis pihét, majd a kezembe adta azt egy biztató mosoly kíséretében. A tekintetéről könnyen le tudtam olvasni, hogy mit mondana nekem.
- Bízom benne - feleltem neki a szemébe nézve viszonozva a mosolyt, majd zsebre vágva Hápi tollát, folytattuk utunkat. A fiú a kezemet fogva elkezdett futni, szapora léptekkel követtem őt, majd jobbra fordultunk. Hirtelen hápogást hallottam a távolból, ez azt jelentette, hogy már nem lehet messze a kis állat.
- Hallottam hápogni - néztem a fiúra, megrántva óvatosan a kezét, hogy figyeljen rám. Nagyon izgatott lettem, hogy végre rálelhetünk a tollasra, mert már iszonyatosan aggódtam érte. Most én kezdtem el vezetni a srácot, gyorsra vettem a tempót, határozott mozdulatokkal haladtam előre szorosan fogva a kezét, le ne maradjon tőlem. A folyosó végéhez érve egy elágazáshoz jutottunk, balra és jobbra is lehetett menni.
- Szerinted merre menjünk? - kérdeztem tőle tanácstalanul. Az előbb még hallottam a tollas hangját, azonban azt már nem láttam, merre totyogott tovább.
- Úgy aggódom érte. Nem tudom, hogy neked van-e valamilyen kedvenced itt... nekem Hápi sokat jelent - formáltam lassan a szavakat a srácra nézve gondterhelt arccal.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 9. 17:43
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium