Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=706957#post706957][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.29. 18:14[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=708391#post708391][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.11.17. 17:11[/b][/url]

Az óramutató lomhán járt körbe, ahogy a megbűvölt karperecre sandított Liv, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy azért kéntelen ő is átszelni a folyosókat, mert a diákoknak nincs jobb dolguk hétköznap éjjel, mint felfedezni. Ezek után miért kell csodálkozni, hogy a reggeli első órán a röpdolgozatokon több a troll, mint a gyűjtőhelyükön. Elégedetlen fejcsóválással fordult az egyik folyosóra a nő, miközben lassan porolgatta le a talárját, amit valamelyik fal vakolati része összekent, utálja az ilyet, kifejezetten irritáló számára, hogy az ember nem tud itt három lépést tenni, hogy valami ne tegyen benne vagy a ruhájában kárt.
Még nagyban viaskodott a gondolataival, mikor csak azt érzékelte, hogy a kövek és föld összessége alkotta talapzat megremeg és elmozduló rezgések történnek, majd a combja magasságáig a kődarabok pillanatok alatt építették fel magukat. A tudat alatti védelem annyira él, főleg a fő eleme viszonylatában, hogy gyakorlatilag a támadó szándék érzékelésével már aktív volt, így éppen sikerülhetett kivédeni. Szerencséje volt a távval azért. Lehet nem lett volna elég magas időben, ha közelebb van. Megtorpanva ingott meg magassarkúin, mikor az átok becsapódott az eleme önkénytelenül húzta védelmen. Szinte azonnal vissza is kezdtek mozogni a helyükre az építőelemek, ő pedig kicsit sem kedvesen kezdett fennhangon szólni, még egyelőre nem felismerve kivel is van dolga.
- Azonnal kérem a neved, mert innentől végzős korodig te sikálod a FÉRFI wc-t - azzal átlépve a még illeszkedő darabokat közelítette meg az ekkor már felismerhető kollégáját. Nagyon rosszallóan nézett, felszökött a szemöldöke és merev, karba font kezeivel jelezte a testtartásával is a problémát, ami szerinte nem igazán normális.
- Róbert, Merlinre, mióta kísérletezel a munkatársaidon?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713454#post713454][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.03. 13:49[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713533#post713533][b]Olive Thalia Belmonte - 2018.02.04. 19:52[/b][/url]

Sok dologgal számol egy-egy járőrözés alkalmával, de arra a legkevésbé, hogy nem diákba, hanem tanárba botlik. Olyanba, aki nagyobb kárt tehet, mint hasznot hozhat. Szó sincs róla, hogy annyira humanitárius lenne, hogy nem férnek bele a kereteibe az átkok vagy rontások, de mindezeket addig értékeli, még ő szórja, vagy külső nézője egy másra kimondott varázslatnak. Nem teljesen merev, no.
- Ó, sokkal szebben is szoktam, főleg a múltkor elkapott párocskára az üvegházban - jegyezte meg már feloldódott vonásokkal, a nevetésre nem bírt nem elmosolyodni féloldalasan, de a kezei egyelőre maradtak karbafonva, ő pedig aprókat kopogott a baljával a magassarkúival a kőpadlón. Nem volt továbbra sem szimpatikus neki az iménti akció, és a vicc sem enyhített ezen.
- Tudod, sokan próbáltak már levenni a lábamról, de ez egészen új volt, de vigyázz magadra - közölte játékosan, majd egészen elkezdett kiszélesedni a mosolya, ahogy a kőlapok erősen kezdtek remegni a férfi lábai alatt, majd el is csúszkáltak kicsit, persze ügyelt rá, hogy egyelőre ne legyen ez nagy esésre lehetőség. Egy könnyed szellővel aztán megborzolta Róbert barna tincseit, mielőtt közelebb lépdelt volna. - Pedig egészen kijöttem a gyakorlatból, nem sűrűn támadnak rám, mióta tanári pályára léptem…
Nem tudta nem észrevenni az őt vizslató szempárt, de nem zavartatta magát, kezei a csípőjére csúsztak, úgy várta meg, hogy találkozzon tekintete a volt rellonoséval.
- A legközelebbi kapcsolatba ma az átkoddal kerültem, az is láttuk mennyire volt sikeres… - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra, aztán csak elnevette magát. - Én is hasonló okból vagyok itt, de erre felesleges, már végigjártam, de itt a folyosó kiugró lépcsőházait még nem, ha gondolod - mutatott maga elé, hogy akár mehetnének együtt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713669#post713669][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.06. 10:19[/b][/url]

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=713747#post713747][b]Olive Thalia Belmonte - 2018.02.07. 13:23[/b][/url]

- Ha őszinte kell legyek, azt hittem a csillagvizsgáló vagy a kandallós szoba, az olyan… romantikus, de úgy látom ma már mindegy, csak legyen négy fel… - forgatta meg a szemeit, abba már bele se ment, pontosan mit is látott meg. Kezdte indokoltnak érezni a rellon törekvéseit a fiúk és lányok elkülönítésére, a kőkos meglétét és úgy a házvezetések hálószabályozását. Bár ahogy nézi leginkább az lett elérve ezzel, hogy megoldják máshol és máskor. A fiatalok jóval kreatívabbak, mint azt bárki gondolná.
Könnyed mozdulatokkal piszkálta Robit, előbb a kövek majd a levegő által, ám egy fújtatással beleunva csak az egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát kitolva a csípőjét oldalasan, ahogy várt. Az ilyen sarkakon amúgy sincs más, normális testtartás, ami kényelmes.
- Én is így gondoltam - fordult is ezzel a megfelelő irányba. A lépéseit tompa koppanások követték, ahogy a sarkai a követ érték eleinte, aztán lassan elnémult. A levegő elem megfelelő használata nem csak hangkeltésre, de annak elnyomására is igazán tökéletes, így meg aztán ki hallaná, hogy közeledik.
- Gyakorlatilag mióta itt vagyok… öhm, három éve? Nagyjából, csak enyelgőket, későket, elalvókat és egyszer egy agresszív rellonost fogtam ki, de ő is megütni próbált a pálcája használata helyett - rázta meg a fejét lemondóan. Őt nem is az egész kihasználatlansága, inkább a fiatalok agressziója borzasztja el, és, hogy azt képtelenek megfelelően használni. A pyromágusoknak is a dühöt az elemmel való gyakorlásra kéne használni, nem arra, hogy kviddics után tömegverekedjenek mondjuk.
- Ők kénytelenek, ez a követelmény, de köztük is akadt már lemorzsolódó, aki nem bírta, képtelen volt használni és élni vele - vont vállat finoman. - Az a baj, hogy a végső, VAV-ot sem veszik túl komolyan, a tavalyi is olyan pitiáner volt, maximum egy-két gyakorlati elemmel… És így bocsátjuk őket a világba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=714332#post714332][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.02.14. 10:42[/b][/url]

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.