36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 14:34 | Link

Zalán

Már nem is tudom megmondani, hányadszor indultam el a könyvtárból a klubhelyiség felé. Megint egy rakás könyv volt nálam. A Mágikus Művészetek címet viselő példány olyan vastag volt, hogy amellett már nem fért más a táskámba, így néhányat a hónom alatt cipeltem. Egyet felnyitottam és jószerével elbújtam benne, miközben róttam a folyosókat.
 Mostanában szokásommá vált a bújdosás. Kedvenc zugom volt a könyvtár, meg a kviddicspálya lelátójának egy eldugottabb része, ahonnan én rálátok a pályára, de engem nem vesznek észre egykönnyen. Sok volt a tanulnivaló, a bűbájtan még mindig nehezen ment és a két legnagyobb szenvedélyemet pedig hanyagolnom kellett egy időre: a rajzot és a kviddicset. Eléggé egyhangúvá kezdett válni az életem ebben az iskolában, főleg hogy keveset voltam a barátaimmal.
 Ezek a gondolatok keringtek a fejemben, miközben szemem a Furfangos Pálcamozdulatok sorain futott végig. Minden bűbáj sikeressége a helyes pálcatartáson múlik...
 Hirtelen megbotlottam, a könyvekből pedig pár darab kicsúszott a hónom alól és a földön puffantak. Ijedten hajoltam le értük. Az utolsót is a kezembe kapva, felnéztem és elbizonytalanodtam... Nem ismerős ez a folyosó. Hol a csudában vagyok?
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 6. 15:17 | Link

Lazriell

Este kilenc körül rájöttem, hogy elég éhes vagyok. Azt hittem, kibírom vacsora nélkül, de magam sem értem, hogy miért gondoltam ezt. Lementem enni a konyhába és rögtön felfaltam az egész szendvicset, amit elém raktak a manók. Pedig nem volt egy kis darab. Lehet ekkortájt kéne kajálni járnom, annyira kevesen tartózkodtak a helyiségben és a folyosókon is. Kifejezetten élveztem! Összeszedtem magam, hogy aztán teli hassal keressem fel az egyik eridonos csajt, akivel beszédem volt. Még úgyis volt kis időm takarodóig és szerencsére nem kellett várnom rá. Megbeszéltünk egy-két dolgot, aztán mindketten mentünk a magunk dolgára. Tanulnom kellett volna, mert ma még ki sem nyitottam a könyvemet. Bár az első két vizsgámra sem készültem sokat és mégis hibátlanok lettek. Pedig nem életcélom, hogy kitűnő legyek. Mivel apám ezt akarja, én csak azért is az ellenkezőjét próbálom tenni.
Sétáltam vissza a klubhelyiség felé. Nem rohantam, mert minek, hisz nem reggel volt, hogy sprintelnem kéne első órára, amiért elaludtam. Ezért is volt fura, hogy nem én mentem neki másnak, hanem éppen ellenkezőleg. Nocsak, hát ezt is megéltem. A cipőm hegyében egy fekete hajú lány botlott meg, mire elkaptam két kézzel a vállainál, nehogy rám dőljön vagy elessen. A könyveit azonban lehetetlen volt megmenteni, azok mind a földre hullottak. Nem szólaltam meg, csak ránéztem arcára, hogy megtudjam, kivel ütköztem. Nem volt ismerős. Miután lehajolt könyveiért, én is követtem, hogy segítsek neki. Mondjuk lazán vállat vonhattam volna az egész felett és elhúzhattam volna, elvégre is nem az én könyveim és nem is az én hibámból ejtette le őket, de nem voltam bunkó kedvemben, ezért segítettem neki. Egymásra pakoltam néhányat, majd felálltam és nyújtottam felé, hogy átadjam őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 15:39 | Link

Zalán


Sűrűn pislogtam, mint hal a szatyorban, amikor valaki a vállamhoz ért.
 - Bo-bocsánat - hebegtem, amikor leesett, hogy kivételesen nem a saját lábamban botlottam el. Nem mertem a másikra nézni, szégyenkezve pillantottam le és a cipője orrát kezdtem el bámulni. Halkan megköszöntem egy zavart mosoly kíséretében megköszöntem a segítséget.
 - Megtudnád mondani, ez melyik része a kastélynak? - kérdeztem lassan és megint körbenéztem.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 6. 15:40
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 6. 16:17 | Link

Lazriell

Legtöbbször én vagyok az, aki belemegy, elsodor, megbotlik, félrelök másokat. Nagyon figyelmetlen tudok lenni, ha sietek. Például egyszer egy mestertanoncot sodortam el, ha jól emlékszem az első napomon, amikor ugyanis elaludtam és késésben voltam első órámról. Jól bemutatkoztam, de legalább nem csalódtak bennem a későbbiekben, mikor folytatódott a késéseim sorozata. De én legalább bemegyek órákra, vannak olyan ismerőseim, akik még be sem ülnek, mondván, hogy nem érdekli őket az anyag.
Ezúttal azonban nem, ismétlem: nem én voltam az, aki elbotlott másban. Egy fekete hajú lány jött nekem és esett is volna el valószínűleg, ha nem kaptam volna el. Nem haragudtam, ellenkezőleg, majdnem nevetni kezdtem, amit végül elfojtottam. Bocsánatot kért, én finoman bólintottam, jelezve, hogy nincs gond, nem fogom feljelenteni, sem átkot bocsátani rá. Nem mert a szemembe nézni, ez fura mert szemeim nem szúrtak. Teljesen közömbös voltam és még segítettem is neki összeszedni a könyveket. Micsoda jó napom volt, lehet a jóllakottságtól. Megköszönte, mire ismét hanyagoltam a válaszadást. Hiába, nem tudom meghazudtolni önmagam. Csendes vagyok, ez ellen nincs mit tenni. Indultam volna tovább, amikor meghallottam kérdését.
- Déli? - Feleltem kérdéssel válaszként. Furcsálltam, hogy nem tudta, hiszen mindjárt vége az idénynek, ekkorra már tisztában szoktak lenni a diákok, hogy mi merre van.
- Eltévedtél? - Na, ez meg miért érdekelt engem? Nem voltam prefektus, hogy navigálnom kéne a diákokat, akkor meg miért foglalkozok másokkal? Már elvetettem a tanulás gondolatát, így sok időm volt, akár még testőrt vagy prefektust is hajlandó voltam játszani. Az egyetlen sürgető tényező az idő volt, mert kevesebb, mint öt perc maradt a legális folyosókon tartózkodásból.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 16:56 | Link

Zalán

-...déli - motyogtam értetlenül magam elé. Nem mondott sokat ez az információ. Elvörösödve bólogattam a fiú kérdése hallatán. Túlságosan is a könyvembe mélyedtem, pedig a folyosón elég gyér volt a világítás - A Levita toronyhoz kéne... valahogy... izé. - Tavaly már épp kezdtem belejönni abba, hogy beszélgessek másokkal. Ez az eredménye annak, ha hónapokig nem állok szóba emberekkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 6. 18:16 | Link

Lazriell

A lány látszólag azt sem tudta, hogy hol van és hogy mi történik vele. Biztos olvasott, a könyveket elnézve. Én is szeretek olvasni, de nem a folyosón, menet közben. Így ne is csodálkozzon, ha belemegy valakibe. Örülhet, ha nem ütközik falba miután elfogy előle a folyosó. Mit csinálna a muglik világában? Egyből elcsapná az autó. Kérdésére megmondtam, hogy a kastélyrész, ahol éppen tartózkodunk a déli szárny nevet viseli, de ennek hallatán sem mutatkozott magabiztosabbnak, ellenben éppen zavartabbnak. Oké, értem. Ennek a lánynak fogalma sincs, hogy hol a csudában van. Eltévedett, ám nem mondta ki nyíltan, csak a makogásából szűrtem ki.
- Eljutnod. - Fejeztem be helyette a mondatot, mikor már biztos voltam, hogy ő nem fogja. Egy olvasottól azt várná az ember, hogy remek a szókincse. Nem ismertem a lányt, ezért betudtam viselkedését annak, hogy megszeppent a történtektől. Megbotlott egy fiúban, aki még segített is neki összeszedni a könyveit, világos. Lehet tényleg nem kellett volna udvariasnak lennem, akkor tán nem így habozna.
- Jól van, elég. Gyere velem. - Mondtam ezzel, hogy elkísérem a Levitához. Én is pont oda tartottam, de ezt inkább eltitkoltam, hagy gondolja csak azt, hogy micsoda úriember vagyok. Elvégre két úriember létezik: akik tényleg azok és akik annak látszanak. Elindultam az eredeti irányomba tovább. Prefektusnak kéne lennem. Most is navigálom a diáktársamat és késő estéhez közeledve a folyosón tartózkodok. Jegyeim is jók. Hát akkor?
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 19:50 | Link

Zalán

 
Gyorsan bólintottam, amikor befejezte helyettem a mondatot. Picit oldalrafordultam, hogy kilássak a könyvek mögül. Ismerős volt az arca, de meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik ház és évfolyam tanulója.
 A fiú határozottan beszélt és a nyökögésem ellenére értette, hova akarok kilyukadni. Megörültem, amikor kérte, hogy kövessem és szó nélkül indultam utána. A mosoly azonban gyorsan lefagyott a képemről, amikor kibámultam a folyosó ablakán. Már ennyire sötét van? Hány óra lehet? Mi van, ha megint órákig kell szobroznom a szfinx előtt, hogy valaki beengedjen végre? Annyira későn már nem sűrűn járkálnak ki-be a klubhelyiségbe, így annál kevesebb az esélyem a bejutásra. A rejtvény meg... ahh, hagyjuk. Két év alatt összesen háromszor sikerült magamtól kitalálnom a jelszót, kizárt, hogy most sikerülne. Én és a határtalan kreativitásom...
 - Riell vagyok - mondtam halkan. Inkább meg kellett volna köszönnöm, hogy segítenek nekem, de valamiért csak ennyit tudtam kinyögni.

 
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 6. 20:27 | Link

Lazriell

Sok könyve volt, biztosan a vizsgákra készült ennyire. Nekem is kellett volna már, de elhatároztam, ha ma már nem fogom elővenni egy tankönyvet vagy jegyzetet sem. Túl fáradt voltam ahhoz és kedvem sem volt hozzá. Amennyire a lány zavarodott állapotban volt, én olyan magabiztosnak tűntem. Vicces volt hallgatni ahogy próbált kinyögni egy értelmes mondatot. Szórakoztató társat találtam a Levitához vezető úton. Még ugyanezen a folyosón jártunk, amikor a sok könyvei mögül kilesett és meglátta, hogy odakint besötétedett. Elvigyorodtam. Neki tényleg fogalma sem volt, hol van és mennyi az idő. Megértem. Én reggelente szoktam ilyen lenni, ezért kések el folyton.
- Zalán. - Bemutatkoztam én is. - Eddig tanultál? - Csak ezt tudtam elképzelni, a könyvek, a szétszórtság mind erről árulkodtak. Talán hullafáradt már és ezért vesztette el az egyensúlyát és az idő- illetve helyérzékét. Remélem nem fog elájulni itt nekem. Egyelőre nem készülök gyógyítónak, nem hiszem hogy sok mindent tudnék kezdeni vele, ha összeesne mellettem.
- Azért siessünk, mindjárt átváltozunk illegális éjszakai mászkálókká. - Ácsi, mióta beszélek én ilyen sokat? Nehéz lett volna futnia a könyvekkel, ezt nem is vártam el tőle, csak azt akartam, hogy kicsit szedjük a lábunkat. Feltételezésem szerint, ha el is múlna az idő, nem kerülnék bajba. Már jártam így és legutóbb sem történt semmi. Én nem paráztam és nem is akartam, hogy Riell bepánikoljon, csak szolidan közöltem vele a tényt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 21:34 | Link

Zalán


Miért vigyorog ennyire? - tettem fel magamban a kérdést. Szemeim kissé összeszűkültek, de mire elgondolkodhattam volna a válaszon, újabb kérdést kaptam.
 - Iiigen. - mondtam kissé elnyújtva, miközben végignéztem a kivett könyveken. - Tudod a vizsgák... - Most a Magyar Kviddics története volt a rakás tetején. Bárcsak lenne gyakorlati része a repüléstannak, elmélkedtem. Azon kívül, hogy megedződöm a cipelésétől, a könyvtől nem érzem úgy, hogy jobban menne a repülés. Kihagytam az utolsó pár kviddicsedzést. Miza biztos csalódott. Majd kiengesztelem valahogy. Talán csinálok nek..
 Folytatódott volna az asszociáció, amikor megint meghallottam Zalán hangját. Az 'illegális' kifejezés hallatán nyeltem egyet. Még sosem büntettek meg, semmiért. Nem most akarom elkezdeni a mínusz pontok szerzését és inkább gyorsítottam a lépteimen, már amennyire ez lehetséges volt. Rövid lábam van...
 - Te is levitás vagy? - bukott ki belőlem. Hülye kérdés volt, utólag rájöttem. Más nem igazán segítene megtalálni, mi merre van pár perccel takarodó előtt. Kivéve ha prefektus. De Zalán ahhoz túl fiatalnak tűnt.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 6. 21:35
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 7. 18:02 | Link

Lazriell

Lehet zokon vette, amiért elvigyorogtam. Nem tehettem róla, annyira aranyosnak tűnt, hogy halvány lila gőze sem volt, merre járkált és mikor. És amikor meglátta a kinti sötétséget, nem bírtam visszafogni szám sarkait. Amúgy gondoltam, tanult. Ismételtem végignéztem a kezében magasodó könyveken.
- Hát minden elismerésem. - Ez a lány tényleg baromi szorgalmas, példát kellett volna vennem róla. Ha csak fele ilyen szorgalmas lennék... Az apám bizonyára azt akarja, hogy pontosan olyan legyek, amilyen a mellettem lévő fekete hajú. Na, azt várhatja. Ha ő kéri - és mondjuk nem anyám - akkor már régen eldöntetett, hogy az ellenkezőjét fogom csinálni és nem teszek eleget az önfejű követelőzéseinek. A tanulás azonban mégsem az életünk azon része, amiben a leginkább egymásnak esünk. A pitibb és kevésbé szükséges dolgokon hatalmas veszekedések szoktak lenni köztem és a szemét apám között, akiről lassan tényleg azt feltételezem, hogy nem is a vér szerinti szülőm. Najó, nem éri meg felhúznom magam miatta. A tanulás terén pedig nem kéne ennyire lenéznem magam, tény, hogy én is bújtam a tankönyveimet esténként, ám szerencsére hamar a fejembe másztak az információk, így nem kellett végtelen sok órát rááldoznom a tanulásra.
Figyelmeztettem, hogy pár perc van a megengedett mászkálós időből, de nem gyorsítottam, maradtam az ő gyaloglási tempójánál. A folyosó végén elkanyarodtunk és egy sötétebb szakaszhoz értünk, ahol nem égtek a gyertyák. Engem nem zavart, pupilláim tágsága miatt jól láttam a sötétben. A betegségem persze egyben hátrány is volt ez erős fényben.
- Ühüm. - Én is levitás lennék, bizony. Sokan mondták már, hogy nem vagyok a kékek közé való, az első diák, akivel találkoztam rögtön fejemhez vágta, hogy én márpedig rellonos vagyok. Honnan jött neki, nem vágom. Örültem, hogy a levitába kerültem, itt legalább csendesek az diákok és nyugton maradnak. Ez olyas valakinek, aki utálja a tömeget és a veszekedést, tökéletes. A válaszom után ismét ránéztem arcára. Kicsit szenvedőnek tűnt, ezért gondoltam segítek neki és leveszek róla némi tehert. Hihetetlen, micsoda úriemberré váltam egyik percről a másikra.
- Na, acca'! - Nem vártam meg, hogy erre reagáljon, a kezében lévő könyvtorony tetejéről levettem a háromnegyedét. Számomra nem volt nehéz, elbírtam és még annyira soknak sem találtam, ő pedig végre maga elé tudott nézni anélkül, hogy el kellett volna pillantania a könyvei mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 7. 23:05 | Link

Zalán

Tényleg sokat tanultam mostanában, bár a jegyeimen annyira nem látszott meg. Kitűnővel zártam az első évemet, de idén ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Azért bólintottam egyet Zalánnak, hogy reagáljak a megjegyzésére.
 Amikor egy sötétebb folyosóra fordultunk rá, először megtorpantam. Semmit nem láttam, csak a folyosó végénél egy halványabb fényfoltot. Összerezzentem, amikor megéreztem, hogy a rakás a kezemben könnyebb lett.
 - Hű. Köszi - mondtam, amint rájöttem, hogy a fiú segített csak. Óvatosan megindultam előre. A lábam kétszer is beleakadt egy felgyűrődött szőnyegben, de szerencsére nem estem el.
 - Egyébként te merre jártál ilyen későn? - suttogtam, mintha attól félnék, hogy a sötétben ott leselkedik valamelyik razziázó prefektus - Csak nem valami csínytevésen törted a fejedet? - kérdeztem viccelődve. Nem gondoltam túl komolyan, csak próbáltam valahogy elfedni a zavaromat.
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 8. 16:06 | Link

Lazriell

Riell mintha kicsit megtorpant volna, amikor egy olyan folyosóra fordultunk be, ahol nem volt semmilyen világítás. Lehet a kastély ily módon akarta jelezni a még folyosókon kószáló diákoknak, hogy elmúlt a megengedett hálókörletükön kívüli tartózkodási idő, de nem voltam képben az iskola épületére bocsátott varácslatokkal, csupán ez volt a feltételezésem. Lazriell megtorpanását kihasználtam, hogy átvegyek tőle néhány könyvet, majd mentünk tovább. Időközben a lány kétszer is megbotlott, de szerencsére egyszer sem esett el. Még jó, hiszen ezúttal nem tudtam volna elkapni. Egyrészt mert nem előtte álltam, hanem mellette, másrészt mert az én kezeim is tele voltak könyvvel. Ha elesne, választanom kéne, hogy őt kapjam el, ez esetben a könyvei ismételten a földön végeznék, vagy fordítva. Ám nem kellett döntenem.
A csöndet egy kérdéssel szakította meg. Nem lepődtem meg rajta, jogosan feltételezhette, hogy csíntevésen törtem a fejem, ugyanis egy indok vagy bizonyíték sem volt, ami megcáfolhatta volna. Egyedül voltam a folyosókon, ráadásul még egy könyv vagy egyéb tárgy sem volt nálam, ami utalt volna a közelmúltban folytatott cselekvéseimre.
- Kajáltam. - Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Az igazság az, hogy teljesen távol álltak tőlem a kisebb tréfák és csibészségek. Lenéztem azokat, akik ezen tevékenységekben találták meg örömüket. Szerintem szánalmas. Ha már valaki gonoszkodni akar, csinálja rendesen és nagymértékben. Ez nem azt jelenti, hogy szentnek tartom magam és nem is azt, hogy mindjárt előveszek egy gépfegyvert és kinyírom az iskola diákjainak többségét.
Útközben hallani lehetett, ahogy a falakon lógó képek sorra mérgelődni kezdtek, néhányuk még fejünkhöz is vágta, hogy miért nem sietünk jobban vissza a lakrészünkhöz. Nem válaszoltam nekik, de ha így folytatják, lehet beszólok az egyiknek, hogy be lehet fogni.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. március 8. 16:10
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 8. 17:31 | Link

Zalán


 - Aha... - nem tudtam eldönteni, hogy igazat mondott-e vagy sem. Nem láttam az arcát, hogy meg tudjam állapítani. Hagyd rá Riell, amúgy sem a te dolgod, hogy ki mit művel ilyenkor a kastélyban.
 - Hát ti meg mit kerestek itt? - hallatszott egy rekedt hang a sötétben. Ijedtemben nekitántorodtam Zalán vállának és próbáltam rájönni, honnan szóltak. A félhomályban egy hatalmas keretbe foglalt portré körvonalát vettem ki - Tűnés innen - ripakodott ránk a festett alak -, különben szólok a házvezetőtöknek!
 Először megkönnyebbültem, hogy olyasvalaki szólt hozzánk, aki csak két dimenzióban létezik és képtelen lekeverni nekünk egyet vagy pontot levonni a házunktól. Aztán aggódni kezdtem. Mi van, ha már most elkotyogta az egyik portré valakinek, hogy diákok mászkálnak este a folyosókon? Halkan felnyöszörögtem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 8. 18:04 | Link

Lazriell


Nem hangzott valami őszintén az, ahogy válaszolt. Pedig én őszinte voltam. Minek hazudtam volna? Különben is, szerintem teljesen normális, hogy egy tini srác késő este is gondol a hasára és elmegy zabálni. De ráhagytam és nem kezdtem el vitatkozni, se alátámasztani az igazam, egyedül csak egy szúrós pillantással jeleztem, hogy igazán hihetne nekem.
Tökre korán volt még, a festmények lehettek volna toleránsabbak velünk, de ehelyett bepipultak amiért felzavartuk őket "mély" álmukból. Lazriell közelebb lépett hozzám. Nem szerettem ha hozzám érnek vagy közel hajolnak idegenek, bár ez még elfogadható volt számomra. Fenyegetőztek meg minden, mikre eleinte csak mosolyogtam, majd zavaróvá váltak. Beköp a házvezetőnknek? Majd kimagyarázom, hogy miért is késtem öt percet. Viszont abban igazuk volt, hogy el kellett már mennünk onnan. Én is szívesebben lettem volna már a szobámban és lapozgattam volna mondjuk magazinokat.
A lány halk nyöszörgésére a kezemben lévő könyveket egyik kezembe helyeztem, míg a másikkal belecsíptem Laz felső ruházatának anyagába, majd húzni kezdtem előre magammal.
- Hagyd őket, inkabb gyere. - Elegem lett a festményekből és nem akartam beszólni nekik, ezért minél hamarabb el akartam hagyni a folyosót.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. március 8. 18:07
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 8. 18:23 | Link

Zalán

 - Hékás - hadartam, amikor éreztem, hogy húzni kezdenek a taláromnál fogva - Jól van, megyek már.
 Lehet, hogy már kezdtem idegesíteni, azért húzott ennyire. Nem csodálkoztam, sokaknak az idegére tudok menni, de azért picit elszégyelltem magam. Hogy lehet az, hogy a seprűmön bátrabb vagyok, míg idelent kisegér módjára ugrom minden gyanús nesz hallatán... Bezzeg ha nálam lenne az ütőm...
 Elértünk a folyosó végére. Egyre világosabb lett,  s ahogy befordultunk, elénk tárult egy gyertyákkal megvilágított út. Már épp megszaporáztam volna a lépteimet, hogy bebizonyítsam Zalánnak, tudok én gyorsan is menni (haha, jó vicc), mikor a távolban megpillantottam egy homályos alakot.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 8. 18:25
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 9. 16:27 | Link

Lazriell

Nagyon csendes és nyugodt ember tudok lenni általában. Ha definiálnom kéne személyiségemet, ezzel kezdeném. Többször volt már, hogy nem vettek észre diáktársaim, mert nem hívom fel magamra a figyelmet. Ez a tanárok esetében sem kivétel, általában mást választanak, ha feleltetni szeretnének valakit, vagy ha egy válaszra, érvre, véleményre kíváncsiak. Sokáig nyugodt tudok maradni, ám van egy határ, amit ha átlépnek, keményen beszólok, talán ütök is. Ebből már rengeteg konfliktusom és balhém adódott. Egyszer törött orral és véres arccal mentem haza, mert összevertek. Jobban mondva összevertük egymást. Bár a festményeknek nem tudtam volna behúzni egyet, a szavak legalább annyira tudnak fájni. Éreztem, hogy közel a határ, ezért gyorsan el akartam hagyni a terepet, hogy megóvhassam magam az igazgatóiba kerüléstől. Sürgetve csíptem bele a lány ruhájába és húzni kezdtem magammal, amíg nem éreztem azt, hogy önmagától is gyorsabban haladt.
Végre kiértünk egy világosabb folyosóra, mondhatni elágazáshoz, ahol több irányba is tudtunk menni. Nekünk jobbra kellett fordulnunk, hogy az ottani lépcsőket megmászva elérjünk a Levitába. Én reflexből befordultam és már léptem néhány lépcsőfokot, amikor észrevettem, hogy Laz nagyon nézett valamit. Én is elnéztem abba az irányba, azaz balra és megláttam egy gyertyát tartó, homályos alakot. Nem tudtam eldönteni, hogy valódi ember, vagy csak valami szellem volt, de ahelyett, hogy lefagytam volna, ráparancsoltam lábaimra, hogy mozduljanak. A legrosszabb, amit tehettünk, hogy egy helyben állunk és ámulunk az alakon, amíg az cselekedni kezd. Lazra néztem, majd szaporán megindultam fel a lépcsőn. Sajnos túl hangosak lehettünk, ugyanis az alak észrevett minket és elindult felénk. Ha nem lennének ezek a könyvek, gyorsabban haladtunk volna, de nem akartam megkérdezni Lazt, hogy feltéten szüksége van-e ezekre, mert azzal csak még nagyobb zajt keltettünk volna. Menekültünk. Hogy mitől, azt pontosan nem tudtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 10. 21:47 | Link

Zalán

Hunyorogva pislogtam a homályos alakra, nehezen tudtam kivenni a körvonalakat, de biztos voltam benne, hogy nem csak egy lovagi páncél árnyéka az. Gyorsan Zalánra pillantottam, le lehetett olvasni a számról, hogy Tűnés! Az ő arckifejezése is arról árulkodott, hogy hasonló gondolat járt a fejében.
 Ijedten kaptam levegő után, amikor szemem sarkából láttam, hogy a fény mozogni kezdett az ismeretlennel együtt. Hátráltam egy lépést, és pont elakadtam az első lépcsőfokban úgy, hogy majdnem fenékre estem volna, ha az egyik kezemet nem támasztom hátra. Magamhoz szorítottam a könyveket és a talárom szélében botladozva Zalán után eredtem. Közben kattogni kezdett az agyam. Nem akarok büntetést! Nagyon nem! Mi van, ha utolér... Mi van, ha odaérünk a szfinx elé és nem jutunk be egyből a klubhelyiségbe? Onnan aztán nem lehet hová elbújni.
 Megakadt a szemem egy kisebb ajtón. Talán valami tároló, vagy szertár.
 - Zalán - lihegtem, majd megtorpantam és vadul az ajtóra mutogattam. Nem volt elég levegőm, hogy elmagyarázzam, mire gondolok. Reméltem, hogy rájön magától is: Nem akartam, hogy a Szfinx előtt szobrozva várjuk meg, hogy az a valami elkapjon.
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 11. 08:56 | Link

Lazriell

Mire végre elhagytuk a bosszankodó festményeket és elindulhattunk volna a Levitába vezető lépcsőn, egy alakot láttunk meg. Hiába, óvakodni kell a folyosó kereszteződésektől, mert sosem lehet tudni, kivel találkozik az ember. Az alak, mely csupán egy gyertyával volt megvilágítva, elég érdekesnek tűnt, de lehet csak a távolság és a félhomály miatt. Gondoltam, még mielőtt észrevenne, elsuhanhatnánk. Jeleztem is Laznak, hogy menjünk és az ő szájából is hasonló utasítást olvastam ki, amikor összenéztünk. Rohanva elindultunk fel a lépcsőn, csakhogy nagyon is hangosak voltunk, az alak észrevett minket és elindult felénk. Húha, baj volt. Ha prefektus az illető, akkor megyünk tantermet seperni, ha egy a kastély szellemei közül, akkor fogalmam sincs, bár szerintem könnyedén megúsznánk, ha pedig netán egy iskolába nem tartozó független varázsló - amit nem hiszek -, akkor az nagyon ciki.
Én mihamarább a Levitánál akartam lenni, ezért nem is foglalkoztam az ajtóval, ami mellett szinte már elmentem. Nevemet hallva álltam csak meg és néztem hátra a lányra, aki rámutatott az ajtóra. Tekintetem az alakra szegeződött, aki elől pont takarásban voltunk, ám a fény gyorsan közeledett. Nem akartam vitatkozni Lazzal, így követtem őt gyorsan be a szertárba. Becsuktam magam mögött az ajtót, aztán az első dolgom az volt, hogy letegyem azt a sok könyvet amiket eddig cipeltem neki. Nem mertem megszólalni, se másmilyen zajt csapni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 13. 18:47 | Link

Zalán

Az ajtó szerencsére nyitva volt és hangtalanul tárult ki. Gyorsan beléptem, Zalán jött utánam. Ahogy az ajtó becsukódott, még sötétebb lett, egyedül az ajtó résein szűrődött be némi fény. Próbáltam minél halkabban venni a levegőt, de a gyors lépcsőzés után ez igazi kihívásnak bizonyult. Erre még az is rátett egy lapáttal, hogy valami nehéz került az egyik lábamra, még így cipőn keresztül is éreztem a súlyát. Zalán tette le a könyveimet. A szemeim elkerekedtek és halkan felnyüsszentettem. De azon nyomban a szám elé kaptam a kezemet, amikor megláttam, hogy a kulcslyukon átszűrődő sárga fény felerősödött.. Az a valami ott volt éppen az ajtó előtt.
 Feszülten figyeltem, a lélegzetemet visszatartottam. Nem mertem kihúzni a könyvrakás alól a lábamat, féltem, hogy akár azzal is zajt csaphatok.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 13. 18:47
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 14. 13:39 | Link

Lazriell

Miért akkor kerülök ilyen nehéz helyzetbe, amikor nem egyedül vagyok? Egy embernek könnyebb elbújnia és észrevétlennek maradnia, mint kettőnek. Főleg, ha a másiknak több kiló könyve is van. Én azt hittem, hogy még simán felfuthatunk a Levitáig, de Lazriell talált egy eddig számomra nem ismert szertárat és intett, hogy menjünk be oda. Nagyon nem akartam, de a lány elindult és benyitott a helyiségbe és nem akartam magára hagyni, továbbá túl sokat tétováztam, így mentem utána. Magam mögött gyorsan becsuktam az ajtót, ezáltal a kisméretű szertárban vaksötétség lett. Király, mondhatom. Rögtön letettem a könyveket, de észrevettem, hogy épp Laz lábára sikerült. Még mielőtt felálltam volna, arrébb tettem őket, nehogy emiatt csapjunk zajt. Csakhogy, mint utólag kiderült, nem az összes könyvet vettem le róla a sietségem miatt, a könyvtorony néhány alsó darabja a lábán maradt. Felegyenesedtem és a falhoz lapultam, már amennyire tudtam mozogni a kis helyen Laz mellett. Aj, annyira nem bírtam ha valaki közel volt hozzám, de a lányhoz hasonlóan én is inkább befogtam a számat. Jól tettem, hogy nem fakadtam ki, ugyanis az alak közel volt az ajtóhoz, a gyertya fénye erősen bevilágított a kulcslyukon.
Feszült csend. A másodpercek óráknak tűntek, amik alatt nem akartam megmozdulni. A fény végül halványodni kezdett és mintha a Levita felé távolodott volna az a bizonyos alak. Kifújtam a bent tartott lélegzetemet, aztán Lazra néztem. Szemem hozzászokott már a sötéthez, valamint egyébként is jó sötétben látó voltam, így nem okozott gondot kivenni arcát a feketeségből.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 14. 22:02 | Link

Zalán


Hallottam, ahogy léptek kopognak a lépcsőn. Szóval nem csak valami szellemmel van dolgunk... Bár attól is féltem volna nagy valószínűséggel. Ahogy a zaj elhalt, a fények pedig elhalványultak, halkan kifújtam, a visszatartott levegőt. Az izmaim, amik addig megfeszültek, most elernyedtek, összébb is görnyedtem kicsit. Látni nem láttam, de hallottam, ahogy Zalán is mocorog mellettem.
 Megszeppenve álltam ott még mindig némán és próbáltam feldolgozni a gondolatokat, amik eszembe jutottak. Azóta nem mentem ilyen közel senkihez, mióta Mizánál tettem látogatást  hálókörletükben. Az pedig jó régen volt. Na jó, ha a meccseket nem számítjuk bele, de amikor a levegőben vagyok, rengeteg félelemtől és aggodalomtól megszabadulok. Az már más tészta, hogy helyette más problémákkal szembesülök.
 Azt meg sem kell említenem, hogy Zalán fiú volt. Megdöbbentem, hogy ez nem zavart különösebben. Biztos, mert ő kicsit fiatalabbnak tűnik. Meg különben is, van most más, amiért parázhatok.
 - Megvárjuk, amíg visszajön a szfinxtől? - kérdeztem fojtott hangon, majd lehajoltam, hogy kilessek a kulcslyukon.

Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 15. 11:31 | Link

Lazriell

Mindketten a falhoz lapultunk és próbáltunk nem lebukni. Az alak gyertyájának fénye erősödött, majd valószínűleg meg is állhatott az ajtónk előtt, mert a fényerősség is állandósult néhány másodpercig. Abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy lebukunk. Aztán szerencsére a fény is halványodni kezdett, valamint lépteinek hangját is ki lehetett venni a síri csöndből. Tehát egy ember volt az. Szerintem ez rosszabb, mintha szellem lett volna. Prefektus? Tudja a franc, mindenesetre eltávolodott, csak sajnos pont arra, ahová mi is menni akartunk eredetileg.
Fellélegezhettünk, a közvetlen veszély elmúlt. Mocorogni kezdtem, próbáltam kissé eltávolodni a lánytól, mert nagyon kellemetlen volt a közelsége. Nem, semmi bajom nem volt Lazzal, csak alapjáraton nem szerettem, ha bárki - még a saját testvérem is - túl közel jött hozzám. Hol a lányra, hol pedig a földre néztem. Úgy kellett lépnem, hogy ne rúgjam fel a könyveket és azokkal ne csapjak zajt.
- Persze, esetleg addig egy teaparti? - Ki tudta, mikor jön vissza a szfinxtől, addig pedig nem akartam bent raboskodni a kis szertárban. Azonban azzal egyetértettem, hogy még biztosan nem kellene, hogy kilépjünk a helyiségből. Laz közben kilesett a kulcslyukon, én pedig figyeltem, hátha van valami, amit meglát.
- Na? - Kérdeztem suttogva mialatt leültem a földre, a könyvek közé. Egyre rá is ültem. Kivettem a seggem alól és arrébb tettem. A tanulás néha ártani is képes.  
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 15. 13:18 | Link

Zalán

- Szeretem a teát - motyogtam halkan, mint akinek nem esett le az irónia. A lépcső most üres volt, de még láttam a mozgó fényt. Távolodott.
 - Felfele megy - tettem hozzá, amikor a fiú érdeklődni kezdett - Szerinted nem kéne bezárni az ajtót? Ha netán be akarna nyitni visszafelé? - a kilincs alatt kezdtem el tapogatózni, de nem találtam kulcsot a zárban. Előhúztam a táskámból a pálcámat és kérdőn arrafelé néztem, ahol Zalánt sejtettem. Amíg vártam a választ, kihúztam a lábam a könyvek alól, amik halkan puffantak a padlón.

Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 15. 13:57 | Link

Lazriell

A fejemet fogtam. Miért jöttem be vele ide? Ott kellett volna hagynom, akkor már bizonyára rég a szobámban lehettem volna. Olyan kedves tudok lenni időnként. Ezen változtatni kell! Nagyon nyugodt szoktam maradni sokáig, de van egy határ, ahol elpattan a húr. Még nem jött el, de éreztem, hogy közeledik. Mármint a küszöbérték, nem az alak. Utóbbi inkább már távolodott, hála Merlinnek. Most, hogy bejöttem Lazzal ide, egy szertárnak tűnő, eléggé szűkös helyiségbe és közel is kellett lennem hozzá testileg, valamint hozzájött a tény, miszerint még legalább néhány percig bent kell raboskodnunk, kezdtem ideges lenni. Ez meg is mutatkozott, válaszom kissé gúnyosan ironikus volt. Leültem a földre és érdeklődtem, hogy mit láthatott. Felfele ment a prefektus. Szuper, pont arra, amerre nekünk is kellett volna.
- Mi van? Örülhetünk, ha nem zárnak be minket kívülről, Te pedig önként nehezíteni akarod a helyzetünket? Különben is, amilyen lazán egy varázslattal bezárjuk az ajtót, olyan lazán ki is tudják nyitni. - Mondtam talán túl hangosan és gyors tempóban. Oké, most akadtam ki. Ez a csaj még be is akarja zárni az ajtót. Megőrülök! Bele sem akartam gondolni, hogy egy kis szertárban bezárt ajtónál raboskodok egy ismeretlen lánnyal. Próbáltam lenyugodni, közben pedig a hajamba túrtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 15. 14:11 | Link

A kissé ideges Zalán Grin


Zalán kifakadását hallva leblokkoltam. Ijedten húztam be a nyakamat és lapultam neki az ajtónak, mintha attól félnék, hogy a fiú mindjárt megharap.
 - I-ismerem az ellenbűbájt... - dadogtam alig hallhatóan.
Gondoltam, hogy ha látják, hogy zárva van az ajtó, nem fog vele senki sem veszőrni, hogy kinyissa. De abban a pillanatban nem volt merszem kinyitni a számat, hogy mindezt megmagyarázzam. Lehet, hogy tényleg buta ötlet volt. Még nem voltam olyan tapasztalt a kastélyban való bujdosás terén.
 Megint lépteket hallottam. Úgy markoltam rá a pálcámra, mintha egy gurkóütő lett volna. Kellett nekünk hangoskodni...
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 15. 14:43 | Link

Lazriell - nem csak kissé ^^

Nem sokszor történt meg velem, hogy nyíltan kifakadtam, de most sikerült. Persze rengetegszer mérgelődtem már magamban, de az egy teljesen már kérdés. Talán csak a fáradtság, vagy a tétlenkedés váltotta ki belőlem. A felemelt hangszintemtől és a gyors tempójú válaszomtól látszólag megijedt Lazriell. Sötét volt, de a szemem már hozzászokott annyira, hogy ezt meglássam. Hajamba túrtam és szerencsére hamar visszatért az eredeti énem. Szegény lány, kicsit sajnáltam. Az igazság valahol kettőnk meglátásai között lehetett. Én túlságosan is elleneztem az ajtó bezárását, pedig az ötlet nem is volt annyira rossz, viszont Laznak pedig azt kellett belátnia, hogy ha valaki ki akarná nyitni az ajtót kívülről, könnyedén megtehette.
Hátradőltem a falnak és lábaimat törökülésbe helyeztem. Most, hogy megint higgadt voltam, semmi rossz mozdulatot nem tettem és nem is hangoskodtam. Lazra bíztam mindent. Beállt a nemtörődöm magatartás, különösen akkor, amikor újabb léptek visszhangoztak. Hát jó, akkor bukjunk le, már nem érdekelt semmi. Ha Lazriell be akarta zárni az ajtót, legyen. Én csendben maradtam és vártam, hogy mi lesz. Az alak elhalad mellettünk, vagy tán benyit?
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 15. 15:08 | Link

Zalán

Már késő lett volna bezárni az ajtót, a zár kattanását biztos meghallaná az üldözőnk. Behunytam a szemem - nem mintha olyan sokmindent láttam volna nyitott szemmel - és megint visszatartottam a levegőt. Imádkoztam, hogy minél előbb legyünk túl ezen az egészen. Főleg, mivel éreztem, hogy Zalán érezhetően nem kedveli a társaságomat - nem hibáztatom érte, még nem igazán ismer.
 Fura módon az alak nem állt meg, a léptek amilyen gyorsan közelítettek felénk, olyan gyorsan távolodtak tovább, lefelé a lépcsősoron. A szemeim felpattantak és megint kilestem. Tiszta volt a levegő.
 Vártunk még egy percet, hátha visszajön, de nem így történt. Még szerencse. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Halvány gyertyafény szűrődött be a kis helyiségbe és megpillantottam a földön Zalánt. Nem mertem megszólalni, de magától is rájöhetett, hogy indulhatunk tovább a szfinx felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 15. 16:08 | Link

Lazriell

Egészen könnyedén és gyorsan lenyugodtam, ami jól jött, mert legalább egy helyben maradtam és csendben, amikor ismételten léptek zajára lettünk figyelmesek. Hallhatóan fentről közeledett. Dermedten vártuk, hogy mi fog történni, én már kezdtem biztos lenni abban, hogy be fog nyitni az a bizonyos személy és lebukunk. Azonban erre nem került sor, még csak meg sem állt az ajtó előtt, hanem lendületesen ballagott tovább. Megúsztuk, megint. Laz kilesett a kulcslyukon. Nem kérdeztem meg tőle, hogy mit látott, gondoltam a reakciójából majd csak kiderül számomra.
Eltelt közel egy perc, mire történt valami. Unottan ültem továbbra is törökülésben és a türelmemnek hála, nem történt ezalatt semmi baj. Azaz nem fakadtam ki megint. Laz óvatosan kinyitotta az ajtót és kilesett. Halvány fény szűrődött be a résen, de látható volt, hogy nincs a közelben a gyertya gazdája. Összenéztünk és egyre járt az eszünk. Nagyon reméltem, hogy nem gondolta tovább magával cipelni a könyveit, inkább visszajönnék vele reggel értük, csak hagyja már azokat most.
Kiléptünk az ajtón, de előtte még én is felmértem, hogy tényleg tiszta-e a terep, aztán lábujjhegyen elindultam felfelé. Ezúttal nagyon halk voltam, minek köszönhetően fel is értem és már csak pár méter választott el a szfinxtől.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium