29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2016. január 24. 18:43 | Link

Éjkerti Csermely
Ruha

Mért kell ilyen messze lenne egymástól ennek a két órának, ha egy más után vannak?!
Ráadásul most tovább is tarot az óra mint szokott...
Sietős léptekkel vágok át a fejetlenség folyosóján. Körülbelül a közepénél járhatok amikor füst jelenik meg és pillanatok alatt beterít mindent. Egy pillanatra megállok, mivel nem láttok semmit aztán jobb ötlet hiányában vakon tovább sétálok. Egy ideig nem történik semmi, már épp kezdeném azt hinni, hogy probléma nélkül elérhetem a folyosó végét. De ekkor belesétálok valaki és a saját lendületemnek hála hátra esem.
A földön ülve kémlelek magam elé a lassan ritkuló füstben. Pár pillanat után feladom és inkább megszólalok.
-Hello.
Elég hülyén hangzik, de mindegy. Ha eltűnik akkor úgy is megyek tovább. Az pedig akibe beleszaladtam így járt.
Amíg én ezen morfondírozom valamicskét javulnak a látási viszonyok. Így már kitudok venni egy kicsi alakot. Ez mondjuk nem igazán segít....
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. február 28. 20:49 | Link

Állia

A lassú, bizonytalan léptek hangjait elnyomták a folyosón uralkodó egyéb zajok csattogásai. Hangos trappolások, talárok és szoknyák suhogása, izgatott csevegések, máshol elfojtott suttogások és egy távoli üvegcse csattanása a földön. Majd egy hatalmas sikoly, nevetések, morgások, dünnyögések, és újabb sikolyok.
A lány ledermedt, a körülötte lévő emberek reagáltak valamire, amit ő nem tudott érzékelni. Orrára keserű füstre emlékeztető szag telepedett. És érezte, ahogy egy-egy személye elsuhant mellette sietősen, arcát megsimogatta az alak gerjesztette szellő.
- Mi történt? - alig hallható hangját próbálta a lehető leghalkabbra venni, hogy Zorun kívül más ne vegye észre pillanatnyi meglepettségét.
- Az egész folyosót elleote a füst. - a mások számára nem érzékelhető beszéd meghökkentette a lányt, de így érthető volt, hogy miért lett olyan gyorsan mindenkinek rettentő fontos a távozás. Csakhogy a másik oldalon terült el az a tanterem, ahol neki nemsokára órája lesz. A tanárok persze nagy valószínűséggel elfogadnák a kifogásait, és megértően viselkednének vele szemben, de ezt a jó szándékot mégsem akarta kihasználni minden apró-cseprő problémánál.
- Akármi is fordult meg abban a buksiban, látom előre, hogy rossz ötlet. Állj félre míg eloszlanak az akadályozó tényezők! - az apró ékszer parancsolóan emelte fel hangját, mivel hála a látásokat korlátozó problémának, nem volt képes a mágikus segítő az út további feltájolására. Mintha Csermely szemére egy újabb réteg sötétség borult volna. Egy újabb zsinór, mely eltépődésével még messzebb került a külvilágtól. És mégis elindult.
Léptei csigatempójú vánszorgásoknak feleltek meg, ujjai súrolták a kőfal oldalát. Zoru pedig tiltakozott. Véleményének egyre hangosabb megnyilvánulásai apránként kezdték bántani Csermelyt, nem tudott odafigyelni.
A hatalmas lökés a földre terítette, akár egy szerencsétlen rongybabát a véletlen kézmozdulat. Remegett. Könnyei kezdtek előkúszni, ám még mielőtt szemei végéhez értek volna, a rádöbbenés az összeset letörölte. A szívét szorongató rémület, melyet a nem várt változások idéztek elő, kétségbeesésbe fordult. Nem volt a fülén Zoru. Az esés közben valahogy elveszítette. Szinte fejbe vágta az egyedüllét és érezte a fenyegető sötétség csattogó agyarait. Valami mintha a nyaka köré tekeredett volna, a torka, a levegő, nem érezte már egyiket se.
- Nincs meg... - nyöszörögte, amikor egy bizonytalan "hello"t hallott a közeléből. - Nem tudom hol van, nincs meg! Segíts - ritkán veszítette el a lélekjelenlétét, de nem történt meg túl gyakran az sem, hogy levándoroljon a helyéről egyetlen társa. Depláne egy ilyen helyen, mint az iskola. Képtelen volt nem azonnali támogatást kérni, az első adandó alkalommal. Utálta, ha mások segítségére szorult, mert nem szeretett gondot okozni senkinek sem. De ez a helyzet más volt. Rémisztően más.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium