36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. december 29. 12:58 | Link

Aaron és a sok-sok vendég, akik majd jönnek

Rengeteg finom sütivel imbolyogva érkezem meg a helyszínre szerencsésen. Az út alatt sikerült mindet épségben szállítani, pedig mikor először megláttam, hogy mennyi készült, nem hittem volna, hogy én ezzel mind elbírok. Azt pedig nem akartam, hogy szegény Aaron rokkanjon meg, ezért fogtam magam, és felemeltem annyit, amennyit csak bírtam (azért bőven maradt még ott), és utána pedig megkezdtem a hosszú túrámat egészen idáig.
Közben természetesen magán a sütésen gondolkoztam. Nagyon jól sikerült. Nem csak azért, mert nagyon ínycsiklandó és sokféle süti készült, hanem azért is, mert közben egy jót beszélgettem azokkal a háztársaimmal, akikkel együtt fáradoztam. Meg amúgy is olyan jó érzés volt, hogy végre egy olyan területen kell megmutatkozni, amiben tényleg jó vagyok, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig sütöttem valamit az anyukámmal, valamelyik nagyimmal, vagy valaki mással, aki szintén családtag. Még Márta nénikémmel is volt egy kis ügyem a konyhában, pedig ő aztán igazi antiháziasszony. Persze ez nem is úgy sült el, ahogy azt elterveztem, de végül a házat nem robbantottuk fel, csak egy kicsit megégettük a fadeszkákat, meg hát ugye a sütik elég szép feketék, és ehetetlenek lettek. De mentségemre legyen mondva, én még csak hét éves voltam, és abszolút kezdő szakács, cukrász.
Még egyszer megnézem a sütiket, amik mindenféle színben pompáznak, és tényleg nagyon jó illatot árasztanak, aztán elfordulok oda, ahonnan az embereket várom, és nagyon szépen mosolygok, hogy ezzel is jó benyomást keltsek. Közben persze várom, hogy társam is megérkezzen, mert hát ketten mégis csak jobb.
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. december 29. 21:46 | Link

Vera és a süteményes stand

Süteményekkel megrakodva navigál folyosóról folyosóra, hogy megtalálja a standot, ahol ma osztogatni fog. Igen, sütit fog adni, mint valami vidám kis karácsonyi manó. Borzalom. Aaron kifejezetten örül, hogy egy kissé félreesőbb folyosót kaptak, és nem a bejárati csarnokban kell dekkolniuk. Ha egy kis szerencséje van, senki nem fog erre járni. És, ha még nagyobb mázlija van, nem hozzájuk kerültek azok az édességek, amikbe véletlenül belenyúlt.
Ő mondta, hogy nem ért hozzá, de azért ragaszkodtak a többiek a jelenlétéhez. Pedig arra még ő sem képes, hogy a puszta látványával tegyen finomabbá valamit. Vagy mégis? A fene se tudja most már. A lényeg, hogy unalmában megpiszkált egy edényt, ami tele volt valamivel. Fogalma sincs, mi volt az, elvégre a sütéshez annyi köze van, hogy tudja, létezik ez a szó, és egy konyhai tevékenységet jelöl. Szóval megpiszkálta az edényt, és annak a tartalma beleborult a tésztának nevezett kutyulékba. Ő gyorsan kevert rajta néhányat, hogy ne tűnjön fel, de túl kemény lett, így aztán egy kevés nedves valamit is öntött bele egy közeli kancsóból. De, ha a közelben csak egy váza lett volna fonnyadó növényekkel, azok alól is kiöntötte volna a vizet. Mindenki szerencséjére nem ez történt. Na, szóval van valahol egy adagnyi sütemény, ami biztosan nem olyan, mint amilyennek eltervezték. Aaron meg mélyen hallgat erről, természetesen.
Odaérve Verához, lepakolja a sütiket, sóhajt egyet, és nekidől a falnak. Ő ezzel már túl is vállalta magát. És az biztos, hogy nem lesz kedves, bárki is jöjjön. Lehet, hogy prefi, lehet, hogy önként vállalkozott - ebben azért én nem vagyok biztos -, de az biztos, hogy cseppet sem örül ennek az elfoglaltságnak, és ezt éreztetni fogja minden egyes emberrel, aki pont tőle szeretne édességhez jutni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 5. 20:51 | Link

Cookies - Aaron & Vera

A kastélyban téblábolt már napok óta. Furcsa módon nem utazott vissza Grönlandra, pedig szerette volna látni ismét az otthoniakat, de volt egy olyan érzése, hogy egyszer kihagyhatta azt a rettentő hosszú és fáradalmas utazást, ami rá várt. Helyette inkább a kastélyban maradt és megnézte, hogy itt hogyan ünnepelték a karácsonyt. Elcsodálkozott, hisz itt minden olyan meleg, olyan… érzelmekkel teli és olyan más volt. Otthon ettől jóval hangulatlanabbul teltek a karácsonyok. Leginkább csak ettek-ittak, no meg ajándékoztak, már ha közel álltak egymáshoz. Ennyi. Se több, s kevesebb.
Ez igazán új volt a lány számára, felettébb tetszett neki az itteni helyzet. A téli szünet kezdetével jól belakmározott mindennap, mind a három étkezésekor degeszre ette magát. Karyn azon szerencsések közé tartozott, akiken egyáltalán nem látszott meg az sem, ha befalt volna egy fél rozmárt. Akkor is ropiharcosnak tűnt volna mások szemében. Igazi modellalkat volt. Ez valamilyen szinten jó volt, másrészt idegesítette, hogy a gyógyítók azzal hajkurászták folyamatosan, ha meglátták, hogy hízzon, mert egyszer el fog fogyni. Kiborító volt.
A mai nap sem volt kivétel, hiszen egy kiadós ebédet igyekezett lesétálni a kastélyban bolyongva, amikor ráakadt ismét erre a folyosóra, amit már jól ismert, hála az Egerszegi srácnak. Érdekes egy alak volt, viszont tetszett a szőkének, hogy visszaadta az elhagyott kulcstartóját. Olyan volt, mint egy középkori lovag.
A folyosón furcsa, ám édes illatok szállingóztak. Azonnal szimatot fogott a jegesmedve étvágyú Karyn s nyomban az orrát követve rábukkant a süteményes standra. Nem akart úgy kinézni, mint egy éhes vadállat, mivel nem rég ette magát tele, plusz nőből volt. Így lazán zsebre vágott kezekkel odalibegett a kis stand elé, arcán fülig érő mosoly ült ki, ahogy meglátta az ott dekkoló sárgákat. Először csak a fiúhoz szólt angolul, látta rajta, hogy valami nem volt oké.
- Le vagy törve, mint a bili füle. - kacagva szólt oda a morcos srácnak, akit már igen jól ismert, hisz többször is összehozta őket már a sors.
- ÚÚÚÚ sütik, vehetek? - pillantott fel először a lánykára, aztán a duli-fuli Aaronre és elvett egy habos tetejűt.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 6. 21:30 | Link

Aaron és Karina

Egy keveset egyedül kellett várakoznom, mivel Aaron úgy látszik annyira nem sietett sütit árulni, mint én. Jobban belegondolva a sütés elején egy kicsit láttam rajta, hogy nem igazán van oda ezért az egészért, de miután mindannyian meggyőztük, azt hittem, hogy ő is ugyanúgy belekapcsolódott az össznépi navinés, családias, hiper-szuper programba. De most, hogy megérkezett, és köszönés nélkül csak lerakta a cuccokat, majd leült, már úgy gondolom, hogy mégsem sikerült belevonnunk őt annyira, hogy megszeresse ezt az egészet. Kicsit neheztelek is rá, mert azért legalább hozzámszólhatott volna, hogy "szia Vera, hogy vagy" vagy valami ilyesmi, mert azért pár órát csak nem ülhetünk itt teljes csendben, mert nem igazán hiszem, hogy olyan sokan jönnek majd erre, hiszen mégis csak nem a legforgalmasabb hely ez a suliban.
- Ó huh, szia! - lepődök meg teljesen, mikor egy lány mégis betoppan. - Vegyél bármilyet!
Nagyon-nagyon mosolygok rá, mert őszintén örülök, hogy itt van velünk. Mielőtt megérkezett, azt hittem, hogy a semmibe csináltunk ezt a sok habos, csokis, gyümölcsös, krémes, kekszes csodát, de úgy látszik mégsem. És ez mi, ha nem csodálatos? Rólam abszolút elmondható, hogy imádok sütni vagy főzni, de amit talán még jobban szeretek, az az, amikor valakinek meg is mutathatom a tudományomat, és egy picit, de tényleg csak egy pindurit eldicsekedhetek, hogy milyen jót sikerült alkotnom.
- Ha az izilik, kóstold meg ezt, meg azt, meg azt a hátsót is!
Mutatok rá először egy barna csokis, aztán egy muffinszerű, legvégül pedig egy többrétegű darabra, és legbelül nagyon nem foglalkozok a prefektussal, sőt most, hogy itt van egy vendég, már reménykedem is, hogy nem csinál semmit, nehogy elijessze, vagy valami annál is rosszabbat csináljon vele.
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. január 7. 13:49 | Link

Vera, Karina és azok az átkozott sütemények

Egyáltalán nem gondolja magát udvariatlannak. Ha mégis megfordul a fejében, nem nem éppen fair Verában szemben, hogy éppen nincs hangulatánál és ezt még érezteti is vele, elhessegeti azzal, hogy itt van már egy ideje, a navinések biztosan hozzászoktak már a stílusához. Aki meg nem, hát az így járt.
Igazán nagy szerencséje, hogy elsőnek egy ismerőst sodort elé az élet, mert hát mégiscsak másként néz a jeges szépségre, mint egy vadidegenre tenné. De elég csak meghallania a lány megjegyzését máris visszakomorodik lélekben is. Arckifejezése eddig sem változott,
- Cserélhetünk, ha gondolod. Meglátjuk, te milyen lelkesedéssel csinálod - morogja a lánynak, aztán figyeli, ahogy Vera kínálgatja neki a választékot, és azt, ahogy Karina kiválaszt magának egy sütit. Tudja, ennek már nem lehet jó vége. Látta ahogy a nő a bálon elpusztított egy fél asztalnyi édességet. De lehet volt az kettő is. Ha ezekre most Karina ugyanúgy rászabadul... Ráadásul mi van akkor, ha ezek között van az, amit Aaron olyan sajátosan fűszerezett meg? A srác összeráncolt homlokkal figyeli, ahogy a habos csoda egyre közelebb kerül a lány szájához, végül úgy dönt, megmenti.
Közelebb lép, majd egy gyors, de azért nem túl erős mozdulattal rásegít a nőére, és így közös erővel rákenik a sütit Karina arcára. A legtöbb talán a homlokára kerül belőle, és Aaron örömmel látja, hogy a szájába talán semennyi se. Persze nincs bizonyítéka rá, hogy ez az elrontott süti, de jobb félni, mint megijedni. A lány ezzel meg van mentve.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 7. 16:46 | Link

Cookies - Aaron & Vera

Karina már megint az édességek körül sündörgött.
Jóllakott óvodásként kóricált ide-oda a kastélyban, úgy tele ette magát a lányka, hogy megpróbálta lesétálni, mert kissé kellemetlenül érezte magát. Húzódott a hasfala, úgy nézett ki, mint egy párhónapos kismama. Pedig csak degeszre tömte magát. Nem is ő lett volna.
El is kalandozott ő, egészen fejetlenség folyosójáig, ahol meglátta a süteményes standot. Úgy gondolta egy kis desszert még belé fér. Oda is trappolt az ott álló navinésekhez. Szerencséjére az egyiküket már jól ismerte, viszont a lánykát csak néhányszor látta az órákon. A szőkeség gondolta odaszól viccesen a prefinek, hátha kicsit jobb lesz tőle a kedve, de a srác csak visszamorrant neki komoran. Karynnak egyből egy morcos, éhes jegesmedve jutott róla eszébe. Azon gondolkodott, hogy meg dobálhatná egy döglött fókával vagy valami hallal. De egyik sem volt nála, meg mi a francért szaladgálna állattetemekkel?!
- Nagyobbal, mint te. - kaján vigyorral jegyezte meg az orra alatt, viszont épp annyira hangosan, hogy az ott állók jól értsék.
Jégkék szemei hamar a sütikre terelődött és észre sem vette, hogy továbbra is angolul kérdezett rá arra, hogy vehetett-e a sütikből. Szerencséjére a lányka értette őt, ezért a szőkének esze ágában sem volt a magyar nyelvvel bíbelődni. Vera sokkal lelkesebb volt a társával ellentétben. A rellonosnak ez igazán tetszett és vigyorogva lenyúlt egy ínycsiklandozóan habos süteményt.
Lassan emelte a szájához, hisz azt az édes illatot már beszippantotta és összefutott azonnal a nyál a szájában. Alig volt pár mini méterre azoktól a vérvörös rúzs lepte ajkaitól a sütemény, amikor meglepetés szerűen a habos része nem a szájában, hanem a homlokán és az orrnyergén kötött ki. Megszeppenve pillogott a srácra, szája tátva maradt a döbbenettől és attól is, mert várta, hogy belekóstolhasson a süteménybe, valamint le volt döbbenve a történtek miatt.
Még ott állt pár pillanatig némán, amíg felfogta az elmúlt percek eseményeit aztán kitört belőle a röhögés. Elejtette az arcán elkent süti maradványát és az a földön csattant.
- Ha-ha-ha. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a felettébb kedves gesztust. De, te sem maradsz szárazon. - gonosz vigyor húzódott az arcán, aztán a lánykára kacsintott és felkapott egy sárgahabú sütit és bosszúból (?) - a szöszi szerint csak a játékból - belenyomta a prefektus képébe az édességet. Normálesetben nem lett volna szabad így viselkednie egy férfivel szemben, hiszen otthon ezért komoly problémák születhettek volna. Viszont, hogy nem otthon volt, így kicsit felszabadultabbá vált illetve merészebbé.
- Kölcsön hógolyó visszajár.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 10. 13:36 | Link

Aaron és Karina

Annyi sok süti van itt, és mindegyik teljesen máshogy készült. Volt olyan, aminek csak készíteni kellett egy tésztát, aztán formába rakni, utána pedig csak simán mehetett a sütőbe, de volt olyan is, aminek több rétege is volt, és ezért sokkal nehezebb, és időigényesebb volt megcsinálni. És természetesen a különböző fajták a díszítésükben is különböztek. Azonban úgy gondolom, hogy ezek az édességek mind egytől-egyig nagyon finomak, éppen ezért nem haragudtam meg Karinára, amikor egy aránylag egyszerűen elkészíthető darabot választott ki. És miközben emelte a szájához, már azt vártam, hogy utána elmondja a véleményét. Ekkor azonban elképesztő dolog történt. Aaron ugyanis úgy döntött, hogy rákeni a lány arcára a sütit.
- Miért csináltad ezt? - fordulok a fiúhoz, mikor a döbbenettől magamhoz térek.
A hangomban nem a harag, hanem inkább a szomorúság tükröződik, hiszen így tönkrement egy süti, és a leányzó is biztosan haragosan fog távozni tőlünk. És utána mit mondunk majd Emma néninek? Egy ember jött oda hozzánk, de őt is elüldöztük? Hát ez nem igazán hangzik jól. Éppen ezért, hátha meg tudom menteni a helyzetet, egy szalvétát halászok elő, és már épp odaadnám a rellonosnak, amikor ő úgy dönt, hogy inkább megbosszulja a dolgot, és egy másik habos süteményt nyom a prefektusunk arcába. Ismét egy kicsit megdöbbenek, de aztán rájövök, hogy Aaron abszolút megérdemelte a dolgot, hisz mégis csak ő kekeckedett a vendégünkkel.
- Szép volt - biccentek elismerően a lánynak. - Szalvétát esetleg?
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. január 27. 10:16 | Link

Vera, Karina és azok az átkozott sütemények

Amint megtette, elégedetten dől hátra újfent, karjait összefonja a mellkasán. Talán még mosolyog is kicsit. De hát megérdemelten büszke magára, elvégre megmentette a lányt a valószínűsíthető ételmérgezéstől. Ő egy valódi hős!
Mivel teljesen el van telve magával, eszébe sem jut olyasmire gondolni, hogy Karina netán bosszút forral, épp ezért nem is védekezik, amikor a jégszőke lány viszonozza a gesztust. Persze hallja a fenyegetőzést, de nem hiszi igazán, hogy a rellonos ilyesmire vetemedne vele szemben.
Így hát, amikor felkenődik az arcára a sárga habos süteménycsoda, a megrökönyödéstől csak pislogni tud. Aztán meghallja Vera helyeslését, és elkomorodva bosszút fogad a két lány ellen. Zsebéből alattomban előveszi a pálcáját, majd egy elsuttogott vingardium leviosa után egy süteményt röptet Vera, majd egy újabb varázslattal Karina felé is. Nehogy már azt higgyék, hogy ezt megtehetik vele, és még csak nem is húzza fel magát rajta. És azt se gondolják, hogy ennyivel megúszták.
Felkap egy tálat, aztán lebukik az asztal mögé, úgy tervezi, ez lesz a bázisa, ahonnan, majd a süteménycsata ideje alatt bombázhatja a két nőt. Közben szakít időt arra, hogy egyik kezével úgy-ahogy letisztogassa a fejéről a süteménydarabkákat. Mikor meglátja, hogy a talárja, sőt még a jelvénye is olyan lett, teljesen elkomorodik. Ez már nem is csata, ez háború.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 27. 17:02 | Link

Cookies - Aaron & Vera
Pedig már igazán meg szerette volna ízlelni azt a habos süteményt. Annyira vonzotta a szőkét, hogy nem bírt neki ellenállni. Pechére Aaron pedig annak nem tudott ellenállni, hogy belenyomja az édességet Karina arcába. Hosszú pillanatokig csak bámult a navinés prefektusra, de aztán viszonozta a kedvességet. Egy sárga habossal szintén megajándékozta a srácot, aki még csak nem is védekezett ellene. Talán azért, mert sikerült neki Karinát besütizni. Talán.  
Aaron bamba, döbbent képét látván Karina rögvest szórakozott kacajban tört ki, nem is kicsit röhögött. Szó szerint nyerített, ahogy végig nézett a prefektuson.  Úgy gondolta, hogy ennyivel el is intézte az egészet, ezért leporolta a mancsait és egy önelégült mosollyal nyúlt Vera szalvétájáért.
- Köszönöm szépen!  - mosolygott a lánykára, a papírból készült törlőt pedig már az arcához emelte, hogy megtisztogassa azt. Természetesen nem számított a visszavágásra, ami a levegőből érkezett. Amint végig csúszott a képén az édességből származó tejszínhab, tátott szájjal, hatalmasra tágult szemekkel tátogott ugyan valamit, bár hang nem hagyta el a száját.
Aztán már megerőltette magát, és nem is kicsit sikoltott fel.
- AARON! Ezért meglakolsz! - hisztérikusan ordított, mint egy felbőszült jegesmedve. Látta, hogy Aaron fedezékbe vonult, ezért elhúzta Verát magával. Úgy tűnt a számára, hogy kettő egy ellen lesz a felállás. Tehát ők lesznek Aaron ellen. Nagyon remélte, hogy a lányka képes volt működő bűbájokat összeeszkábálására, mert azokban Karina nem éppen jeleskedett. Kivéve, ha meg kellett valamit fagyasztani, abban viszont rendkívül jó volt.
Gyorsan emelt maguk elé egy másfél méter magas és két méter széles jégfalat, amit bunkernek igyekezett használni, úgy, ahogyan Aaron az asztalt.  Aha, csak egy probléma volt, nem volt náluk muníció, legalább is Karinánál. Gyorsan Verára pillantott, abban reménykedett, hogy amíg ő megépítette a falat és Aaron fedezékbe vonult, addig a kis unikornis szerzett lövedéket.
- Mond, hogy van nálad sütemény. - kétségbeesetten pillantott az navinésre. Nem szerette volna elveszteni a harcot.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. március 6. 22:35
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. április 3. 17:11 | Link

Aaron és Karina

El sem tudom képzelni, hogy mégis miképp került Aaron a Navinébe. Mi egy békés, családias ház vagyunk, ahol az emberek mindig kedvesek, segítőkészek egymással. Soha nem szoktuk egymás dolgait tönkretenni, vagy a programjainkon részt vevő diákokat kellemetlen helyzetbe hozni. Erre ez a fiú nem elég, hogy hozzám se szólt, mikor ideért, de még egy szabályos háborút is indított azzal, hogy nem csak Karina, hanem az én arcomba is varázsolt egy-egy sütit. Ez igazán elszomorító és megdöbbentő is egyszerre. De persze nekem is cselekednem kell, hisz lehet, hogy alapvetően békés természet vagyok, de vannak dolgok, amiket már én sem tudok csak úgy elfogadni. Ez pedig egy ilyen eset. Úgyhogy, mikor ismét visszatérek a földre a döbbenetből, hagyom, hogy Karina elhúzzon a bázisunkhoz, miközben nem megfeledkezve a lényegről, megfogok egy tálca süteményt is, hogy legyen mivel támadni.
- Igen van - nyugtatom meg újdonsült társamat. - Viszont ki kéne találni valami haditervet, amivel győzhetünk.
Közös ellenségünk úgy látszik a pálcáját is használja, nem csak össze-vissza támad, ezért mi sem dobálózhatunk csak úgy, hanem ki kell találnunk valamit, amivel elsöprő támadást tudunk indítani a fiú felé.
- Esetleg Mobiliarbussal több sütit is a levegőbe emelhetnénk - suttogom csak a lánynak, miután hirtelen eszembe jut ez a bűbáj. - Neked van valami ötleted esetleg?
Sajnos nem biztos, hogy elegek leszünk ketten, hiszen Aaron idősebb lévén bizonyára több varázslatot ismer, mint mi ketten, akik még csak másodikosok vagyunk. De persze feladni nem fogom egy könnyen.
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium