Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Egy kis gondban voltam. Nem nagy szám, tényleg. Minden a legnagyobb rendben, csak éppenséggel lehet megbukok Asztrológiából. Pedig annyit tanultam a vizsgára! Több nap is elővettem a tankönyvet és az ágyon fekve olvasgattam. Jó, lehet, hogy közben nem kellett volna macskáznom, meg mondjuk zenét hallgatnom, de máshogy engem nem lehet lebilincselni a könyvhöz. Én próbáltam odafigyelni, csak egy idő után folyton azt vettem észre, hogy a falat bámulom. A vizsgám úgy sikerült, ahogy. Sz**ul. Még jó, hogy kétségbeesetten odamentem a tanár úrhoz és megengedte, hogy feleljek az egész hároméves anyagból. De nincs mit tenni, valahogy megszerzem az elfogadhatót. Komolyan vettem a holnapi szóbeli vizsgámat, ezért elhagytam szobámat és egy tanulói zugot kerestem, ahol viszonylag zavartalanul tudtam tanulni. Ma odatettem magam, összeszorítottam fogam és egy erős kávé után elkezdtem magolni. Eltelt pár óra, aztán elegem lett az egészből és úgy éreztem, én megtettem mindent, majd sikerül ahogy sikerül a szóbeli.
Fáradtan, agyilag megnyúzva sétáltam vissza a Levita részleg felé. Az utam azon a folyosón át vezetett, amit ki nem állhattam, bár annyira álmos voltam, hogy nem törődtem semmivel. Azt sem fogtam fel, hogy velem szemben jött két srác. Jobbra léptem, gondolván, hogy elmegyek mellettük, csakhogy a bal vállam összeért kicsit az egyik srácéval. Engem ez egyáltalán nem érdekelt, történnek ilyenek, viszont a másik személy vagy vicces kedvében volt, vagy kötözködni akart. Megfordult és beszólt nekem. Legalább erre magamhoz tértem a kómából. Én is hátrafordultam felé, majd egyszerű mozdulattal bemutattam neki. Mentem volna tovább, csakhogy bizonyára heves vérmérsékletű emberbe botlottam bele, aki elkapta a csuklóm és erősen megszorította. A kviddics edzések miatt így is sajgott, de ez sem tett neki jót, a fájdalom belém nyilallt. Nem sikítottam fel, nem akartam megadni neki azt az élvezetet, hogy kimutatom a fájdalmam, inkább csak az egyik szemem csukódott be rövid ideig. Szócsaták következtek, mire elegem lett és megfogtam a srác azon kezét, amivel még mindig a másik csuklómat szorította. Ezúttal nem volt sok erőm, így könnyedén ellenállt nekem. Egy rúgás azért betalált neki, de ez is csak feldühítette. Elég durva személyisége lehetett, a rossz pontjába mért rúgásom után revansot vett és ököllel fejbe vágott. Borzasztóan fájt, még ha megszoktam is a taekwondo edzésekről az ütéseket. Ökle oldalról érkezett, mire én a földre estem kissé kábultan. Homályos lett hirtelen minden, de még eszméletemnél voltam. Arcomhoz kaptam és azonnal csípést éreztem. Meleg és folyékony. A francba! Felszakadt a bőröm is, mondjuk nem nagyon, engem egyáltalán nem tudott érdekelni ez a sérülés. Próbáltam felállni a földről, mégsem hagyhattam, hogy ilyen könnyedén elintézzenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509115#post509115][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.25. 10:50[/b][/url]

Egy kis gondban voltam. Nem nagy szám, tényleg. Minden a legnagyobb rendben, csak éppenséggel lehet megbukok Asztrológiából. Pedig annyit tanultam a vizsgára! Több nap is elővettem a tankönyvet és az ágyon fekve olvasgattam. Jó, lehet, hogy közben nem kellett volna macskáznom, meg mondjuk zenét hallgatnom, de máshogy engem nem lehet lebilincselni a könyvhöz. Én próbáltam odafigyelni, csak egy idő után folyton azt vettem észre, hogy a falat bámulom. A vizsgám úgy sikerült, ahogy. Sz**ul. Még jó, hogy kétségbeesetten odamentem a tanár úrhoz és megengedte, hogy feleljek az egész hároméves anyagból. De nincs mit tenni, valahogy megszerzem az elfogadhatót. Komolyan vettem a holnapi szóbeli vizsgámat, ezért elhagytam szobámat és egy tanulói zugot kerestem, ahol viszonylag zavartalanul tudtam tanulni. Ma odatettem magam, összeszorítottam fogam és egy erős kávé után elkezdtem magolni. Eltelt pár óra, aztán elegem lett az egészből és úgy éreztem, én megtettem mindent, majd sikerül ahogy sikerül a szóbeli.
Fáradtan, agyilag megnyúzva sétáltam vissza a Levita részleg felé. Az utam azon a folyosón át vezetett, amit ki nem állhattam, bár annyira álmos voltam, hogy nem törődtem semmivel. Azt sem fogtam fel, hogy velem szemben jött két srác. Jobbra léptem, gondolván, hogy elmegyek mellettük, csakhogy a bal vállam összeért kicsit az egyik srácéval. Engem ez egyáltalán nem érdekelt, történnek ilyenek, viszont a másik személy vagy vicces kedvében volt, vagy kötözködni akart. Megfordult és beszólt nekem. Legalább erre magamhoz tértem a kómából. Én is hátrafordultam felé, majd egyszerű mozdulattal bemutattam neki. Mentem volna tovább, csakhogy bizonyára heves vérmérsékletű emberbe botlottam bele, aki elkapta a csuklóm és erősen megszorította. A kviddics edzések miatt így is sajgott, de ez sem tett neki jót, a fájdalom belém nyilallt. Nem sikítottam fel, nem akartam megadni neki azt az élvezetet, hogy kimutatom a fájdalmam, inkább csak az egyik szemem csukódott be rövid ideig. Szócsaták következtek, mire elegem lett és megfogtam a srác azon kezét, amivel még mindig a másik csuklómat szorította. Ezúttal nem volt sok erőm, így könnyedén ellenállt nekem. Egy rúgás azért betalált neki, de ez is csak feldühítette. Elég durva személyisége lehetett, a rossz pontjába mért rúgásom után revansot vett és ököllel fejbe vágott. Borzasztóan fájt, még ha megszoktam is a taekwondo edzésekről az ütéseket. Ökle oldalról érkezett, mire én a földre estem kissé kábultan. Homályos lett hirtelen minden, de még eszméletemnél voltam. Arcomhoz kaptam és azonnal csípést éreztem. Meleg és folyékony. A francba! Felszakadt a bőröm is, mondjuk nem nagyon, engem egyáltalán nem tudott érdekelni ez a sérülés. Próbáltam felállni a földről, mégsem hagyhattam, hogy ilyen könnyedén elintézzenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509218#post509218][b]Farkas Zétény - 2015.08.25. 14:44[/b][/url]

Minden vizsgám nagyon jól sikerült eddig, és a többi tanár egyelőre elhalasztotta a többit, szóval most nyugodtan tömhetem a pisztáciát az arcomba. Egészen jókedvű voltam – bár a családi állapotom továbbra is bizonytalan volt -, mert az egész év vége felé közeledtem és jöhet a pihenés. Az már biztos, hogy hazamegyek, de addig járom a folyosókat és kiröhögök mindenkit, akinek könyv van a kezében, vagy gond az arcvonásain. Mert aki ugye rendesen tanul, vagy egy géniusz, mint én, annak ezek a vizsgák csak ujjgyakorlatok. Szinte magától fogott a toll, nem is nagyon kellett gondolkodni a válaszokon, annyira egyszerűek voltak nagyszerű elmémnek. Hiába, aki tud, azt rólam mintázzák, öcsém! Szóval vígan sétálgatok a folyosón, amikor is egy kisebb csetepaté hangjai ütik meg gyönyörű formájú fülemet.
Két rellonos – ezt máris látom az egyenruhájukból – verekednek valakivel. Na, végre, egy kis izgalom! Még van időm röhögni a többieken. Gyorsan közelebb megyek és csak azt látom, hogy szidnak valakit, miközben rugdossák. Aztán látom csak meg, hogy egy lányról van szó.
- Mit csináltok gyökerek? Megüttök egy lányt? Ketten? Legalább lett volna annyi vér a pucátokban, hogy egyesével – röhögök fel, de nem sokáig, mert a csajszinak vérzik a feje, nem beszélve arról, hogy Dasha az.
- Ó, a jó édes ****** szent****! – ugrok oda és a falhoz verem a két hülyegyereket. Nem ismerem őket – ez nem meglepő, nem sok embert ismerek, kevés az arra érdemes -, kapnak még két rúgást is, és elmenekülnek szitkozódva. Közben már egy páran odagyűlnek, mint hiénák a döghúsra, én meg ellökdösök mindenkit az útból.
- A rohadt életbe, milyen taekwondos vagy te! – felhúzom Dashát, ha már a gyökértermékek engem húztak fel azzal, hogy ketten támadtak egy lányra. Hát milyen rellonos az ilyen? Leültetem a padra, gondolom nem áll nagyon ellen.
Előveszek egy zsebkendőt – egy pillanatig megnézem magamnak, mert tudom, hogy rohadt drága volt – letörölöm a vért az arcáról, és a kezébe nyomom.
- Minden oké? Invito pohár – egy pálcalendítéssel hívok a nagyteremből egy poharat, ami nem túl sokára meg is érkezik.
- Wasser – feltöltöm és azt is kezébe nyomom. – Na, lehet elhúzni – villantom meg a tekintetem a nép felé, akik látván, hogy elmúlt a gond. – Ezeket még kinyuvasztom majd - dünnyögöm magam elé és kisöpröm Dasha haját az arca elől, hogy lássam a folton kívül rendben van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509255#post509255][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.25. 16:44[/b][/url]

Biztos inkább a bukást választottam volna, ha előre tudnám mi fog történni. Ez azonban nem így van, ezért is tanultam halálra magam. Már eleve nem voltam teljesen friss, de mihelyt végeztem a magolással, a fáradtság minden porcikámat ellepte. Most kivételesen is nem fizikailag voltam gyenge, bár az izmaim közel sem voltak bemelegített állapotban, sokkal inkább ernyedt testtel ültem - szinte már feküdtem - az tanulószoba egyik íróasztalánál. Mikor végleg meguntam, elindultam vissza.
Álmosan végigsétáltam a folyosókon. Többnyire üresek voltak, időnként ment csak el egy-egy járókelő. Két rellonost is ugyanolyan könnyedén kerültem ki, mint másokat, ám véletlenül hozzáért az egyikhez a vállam. Én nem is törődtem a helyzettel, de másik kettő nem hagyta annyiban.
A csuklómat lehet el akarta törni csak nem sikerült neki, a fájdalom viszont iszonyatosan erős volt. Próbáltam aktiválni a testem, azonban nem mozogtam normálisan az előző három-négy órában, ezért közel sem voltam erőm teljében. Szabadulni próbáltam, pont mint pár nappal ezelőtt Zétény csókjakor. Most azonban ezerszer jobban vágytam arra az állapotra. Nem sírtam vissza, de a jelenleg kialakult szituációhoz képest azt mennyországnak is betudható. A rúgásomat követően ütést kaptam a fejemre, ami kis időre megbontotta a memóriaszalagomat. A földre estem és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire megalázva voltam. Kellően magamhoz térve az arcomhoz nyúltam és éreztem a már számomra nem idegen folyékony kötőszövetet. Csak mérgelődtem, de nem érdekelt különösebben, tudtam, hogy amíg eszméletemnél vagyok, addig nem történt nagy baj. További rúgásokat éreztem, az egyik pontosan gyomorszájba talált, mire felnyögtem. Sarokba voltam szorítva szó szerint. Ahányszor fel akartam állni, csak újabb lökések taszítottak vissza. Kezdett sötétülni mindent, mikor meghallottam egy közeli új férfihangot. Ismerős volt, de nem fogtam fel, hogy honnan. Kis röhögés után a rúgások abbamaradtak, én pedig igyekeztem magamhoz térni. Fájt mindenem, de legalább látásom kezdett helyreállni. Felkeltem a padlóról és először négykézlábra helyezkedtem. Azonnal öklendeztem - valószínűleg a gyomrom által bekapott ütésektől - ám nem jött vissza semmi. Kis köhögés után két kezet éreztem meg az oldalaimon, amik erősek és kétségtelenül nagyon férfiasak voltak. Felpillantottam a tulajdonosukra, ledöbbenve láttam meg Zétényt. Lesokkolódtam egy másodpercre, de ebből a kínos helyzetből menekülni akartam, így minden segítségét elfogadtam. Hagytam, hogy felsegítsen, a megjegyzése pedig szíven talált, bár amiatt csak később tudtam mérgelődni. Már önerőmből ültem le a padra. Köhögtem még párat, aztán jöhetett az emlékezés. Homlokomat fogtam, szemeimben könnyek csücsültek és a fene tudta, hogy mikor hagyják el a gödröket. Nyeltem egyet. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett velem. Igen, fáradt voltam, de hogy ennyire? Egy taekwondósnak nem is lehetett szánalmasabb pillanat. Pulzusom az egekbe szökött, ekkor már képes lettem volna nagyobbakat is ütni, csak hát már késő volt, a két rohadékot Zétény elintézte.
Nem mertem a mellettem lévő srácra nézni. Hirtelen annyira más lett minden. Egyszer találkoztunk csak és szinte a teljes ellentéte voltam a mostani állapotoknak. Most tűnt el minden lepel, ami a személyiségemet többi részét takarta. Már nem voltam se határozott, se mosolygós, még csak szép sem. Fehér rövidnadrágom közel szürke volt a pórtól, mondjuk más testfelületem is. Összeszedtem magam és a szemébe néztem. Sosem gondoltam volna, hogy pont neki leszek rendkívül hálás. Az engem ért sokk miatt hagytam hagy törölje le arcomról a vért. Most annyira gyengéd volt, meglepő. Nem jött ki hang a torkomon, de kérdésére lassan bólogattam. Csöndben elvettem a vízzel teli poharat és inni kezdtem közepes tempóban. Ahogy tartottam a poharat éreztem, hogy testem elég rendes zúzódásokat szenvedett. Az utolsó kortyot kényszerítve lenyeltem, aztán megtöröltem számat. Engedtem, hogy Zétény kisöpörje hajamat az arcomból, bár nem örültem, hogy könnyes szemekkel és kis híján összetört testtel kellett mutatkoznom előtte.
- Köszönöm! - Préseltem ki ajkaim között ezt az egy szót halkan és félig-meddig sóhajtva. Őszinte voltam, a legőszintébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509551#post509551][b]Farkas Zétény - 2015.08.26. 14:47[/b][/url]

Életmentő Zétény, öcsém! Ha nem én vagyok, el sem hiszem, hogy rólam mondják. Az a lényeg, hogy megzavarták az egyensúlyomat az élettel, emiatt két rellonosnak nehéz éjszakája lesz. De most tényleg, ketten rámennek egy csajra? Szánalmas férgek is járnak ide. Legalább szemtől szemben verekedne vele, vagy lenne rá oka, de így. Nem nagyon szokott érdekelni engem sem, ha lány az illető, de csak akkor ütök, ha van rá okom. Persze nem tudom, hogy miért támadtak neki, de nem ismerem olyannak… hmm, bevállalós az biztos, szóval lehet, hogy mégis volt valami. De a lényeg, hogy ketten nem támadunk egy kisebbre. Bár azt sem értem, hogy miért nem intézkedett Dasha pálcával, hiszen biztosan több varázslatot ismer, mint a két nyomi.
- Ugyan mit? – kérdezek vissza, és látom, ahogy dagadni kezd a képe a Kóreai levitásnak. remélem a víz is nyugtatgatja egy kicsit, szándékosan adtam, hiszen, ha koncentrál egy dologra, nem járnak a gondolatai szerteszét.
- Azért így tényleg nem vagy a legszebb – mosolygok rá, visszautalva a múltkori beszélgetésünkre, majd felállok a padról. – Lekísérjelek a gyenguszra? – érdeklődöm nagy lendülettel. Azért úgy látom, nem csak az arca bánta meg a találkozást a zöldekkel.
- Amúgy is, minek kötsz bele két idiótába, akik ekkorák? Nem lehetek mindig a közelbe, hogy megmentsem a formás kis s****d – ingatom a fejem tovább. Szerencsére a tömeg talált magának más elfoglaltságot, már csak pár bámészkodó maradt.
- Na, hagy nézzelek, lesz-e maradandó károsodásod – körbejártam amennyire lehet, a keze a hasán, tehát oda kapott egy ütést, vagy rúgást, hiszen a földön volt már. Azért nem gondoltam, hogy oké, megcsapsz egy lányt, de meg is rugdosod? Ahhoz komoly érv kell ám, öcsém! Nem hiszem, hogy a folyosón olyan komoly dolgok elhangozhattak, hogy idáig fajujjon, persze nyilván idegesek a vizsgák miatt és levezették a feszültséget. Amúgy meg mindek keresek okokat? Paraszt volt mind a kettő, azt annyi. Remélem, feljelentenek a HVnál, mert akkor legalább megtudom, hogy kicsodák és még egyszer megfejelhetik az öklömet.
- Úgy néz ki csak kisebb zúzódások, de az öreg indián biztos jobban ért hozzá. Megtarthatod a zsebkendőmet – az biztos, hogy többet ahhoz nem nyúlok, de szerintem nagyjából tönkre is megy, mert ez ilyen díszzsebkendő igazából. Hogy legyen nálam, ha kell. Most éppen kellett…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509788#post509788][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.27. 11:13[/b][/url]

Fájtak az ütések és a rúgások, bár nem mondhattam, hogy újdonágként ért volna az érzés. Az edzéseken is sok hasonlót bekaptam már, a környezet és a cél persze totál másmilyen volt. Most fáradt voltam, nem igazán voltam magamnál és örülhettem, hogy tudtam merre mentem. Általában ilyen belemenéseket két szóval le szokták intézni a felek, ezúttal viszont eldurvult a dolog, én pedig amellett, hogy nem számítottam rá, még erőmben sem voltam. Nagyon rosszkor jött ez és valószínűleg ezért maradtam alul a mi csatánkban. Két pasi, akik egy álmos lányt támadnak. Hát, gratulálok. Utólag azért jól esett, hogy én is tudtam adni nekik néhány kellemes pillanatot, az egyiknek a zacsija bizonyára fájni fog még... jó pár hétig. Végül Zétény jött és elintézte a két mocskot. Ha én is ilyen állapotban lettem volna, tán nem így fejeződött volna be a verekedés és Zének sem kellett volna beavatkoznia, de mivel úgy történtek az események, ahogy, ezért hálás voltam a srácnak, még ha ezzel most nagyon lenézhetett engem. Felsegített és a padra ültünk. Hagytam, hogy letörölje rólam a vért és egy pohár víz után már beszélő képes voltam. Lelkileg is rosszul estek a történtek, bár már kezdtem megnyugodni. Megköszöntem halkan, bár más választ kaptam, mint amire számítottam. Gondoltam majd elkezd nagyképűsködni, de nem. Ehh, tényleg nem lehettem valami szép.
- Nem kell, nem olyan vészes. - Mondtam tiltakozva, mert kizárt, hogy már megint felkeressem azt a helyet. Sokszor vagyok a gyengélkedőn mindenféle törésekkel, szerintem már unják a pofám abban a szobában. De egyébként sem éreztem szükségesnek, igaz hogy még pár napig biztosan nyögve fogok a lépcsőkön közlekedni. Zétény kérdése jogos volt, minek is kötöttem beléjük. Úgy döntöttem elmondom a helyzetet, mintsem hogy rosszul értse félre.
- Nem kötöttem beléjük, csak egymással szemben mentünk és véletlenül összeért a vállunk. Ő szólt be nekem, én csak lereagáltam. - Jó, én sem voltam szent, de senki se várja el tőlem, hogy majd bociszemekkel térdre borulok bárki előtt is és alázatosan bocsánatot kérek. Ha ezt tenném, nem lennék önmagam. - Nem is akarom, hogy mindig megmentsd a s***em. Ez egy alkalom volt és többször nem fogom hagyni. - Talán most elbántak velem, ám máskor nem lesz ilyen könnyű dolguk. Tanulság: nem szabad sokat magolni. Ezek után ajánlom, hogy átmenjek a vizsgán, persze ez is csak rajtam áll. Áá f***om! Miért kell ennyi mindennel terhelni a szegény diákot? Ott a kviddics kupa is, amit jó lenne megnyerni, a csapatot edzeni, mivel nincs más edzőnk,  emellett még a... felrobbanok!
A tömeg eloszlott én pedig felálltam a padról és nyújtózkodni kezdtem. Iszonyatosan fájt, ezt próbáltam leplezni bár nem tudom mennyire sikerült. Könnyeim azonban felszívódtak, arcom is kezdett rendeződni. Zétény körbejárt a testemet bámulva. Nem voltam biztos benne, hogy a sebeim kedvéért, ettől függetlenül nem tudtam mit tenni ellene és most ez volt a legkisebb bajom. Miután elvettem hasamtól a karom, leporoltam a ruhám, hogy ne legyek poros. Éreztem magamon, hogy megmaradok, de érdeklődve tekintettem a srácra. Nem tudott nekem újat mondani, mégis érdekelt a meglátása.
- Nem fogok az öreg indiánhoz menni! - Ezt leszögeztem és eldöntöttem. Legfeljebb akkor tudna csak rávenni, ha erőszakkal ráncigál oda, azt pedig minek tenné? Markomban tartottam a zsebkendőt, ami már az enyém volt. Egy köszönő pillantást vetettem rá, ezúttal viszont nem adtam hangot a hálálkodásnak. Kezdtem jól lenni, a fájdalmaktól eltekintve, amik még biztosan kísérni fognak egy darabig. Elindulok eredeti célállomásom felé, vagyis a szobámhoz. Épp hogy tettem néhány lépést, megálltam és az angyalpofis rellonosra néztem.
- Azért ugye nem számítottál hálaajándékra? - Már mondtam neki, hogy köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509793#post509793][b]Farkas Zétény - 2015.08.27. 11:46[/b][/url]

Levitás lányok. Makacsak, öntudatosak és soha nem azt csinálják, amit kellene.
- Dehogynem, le fogsz menni – szögezem le, és talán még nem tudja, de simán kap egy sínpólya bűbájt – Petrificus Totalus formában -, és végighúzom a folyosón, ha kell. De tényleg, honnan tudja, hogy az egyik barom nem okozott valami olyat, amit nem kellett volna. Nem beszélve arról, hogy én nem fogom azt hallgatni Izabellától, hogy miattam lett baja/bukott meg/egyéb Dasha, mert nem vittem el Uffhoz. Kizárt dolog, hogy legyen ellenvetése, de ha gondolja, megküzdhetünk az igazunkért, csak nem biztos, hogy jól érezné magát tőle a végén. Szintén a gyenguszon, természetesen.
- Aha. Csak azt nem értem, hogy miért sikerült eddig eljutni egy kis kakaskodás miatt – elbagatellizálom egy kicsit ezt a verekedést, mert tulajdonképpen verés volt. Előbb Dashát verték, aztán én őket. De ez a helyzet nemigen ért annyit, hogy ketten földig verjenek egy csajt, szánalmas.
- Most sem hagytad. Tetszik, hogy eltökélt vagy, de nem éri meg visszautasítani egy burkolt ajánlatot tőlem – kacsintok rá, majd felállok, hogy megnézzem a sérüléseket. Hát meg kell hagyni, hogy ha már parasztok is voltak, legalább jó munkát végeztek, és félő, hogy ha nem jövök, ájulásig ütlegelik Dashát. Természetesen ez nem olyan dicséret volt, csak ténymegállapítás. továbbra is az zavar, hogy két majom egy csajra támad, de ezen már nem tudok segíteni, nem mintha akarnék. Nem vagyok a nevelőjük, sem egy erkölcscsősz, fel is röhögne mindenki, ha én akarnám tanítani ezt.
- Miért nem akarod a rézbőrűt meglátogatni? Úgyis jó ismerősöd, nem? – mondjuk gőzöm sincs, hogy őt mennyiszer találja el a gurkó, meg ilyenek, de a sport sosem sérülésmentes, tehát biztos vagyok benne, hogy szokott hozzá járni. Azt meg nem hiszem, hogy molesztálja az öreg Manitu a gyereklányokat, nem az a típus. Dasha távozni készül, már ha a szánalmas vánszorgását nevezhetjük így. Tényleg nem kell elmennie oda, minek? Tök hülyeség, hiszen teljesen rendben van, öcsém!
Meglep a kérdése, olyan szempontból, hogy ez így most eszébe jutott. Egyébként igaza van, valamit valamiért.
- Egy csók nem jönne rosszul, az úgyis megy neked. De mivel most nem olyan egzotikus az arcod… illetve túlságosan is az, eltekintek tőle. Majd megadod, de – itt felemelem az ujjam és a s****m is a padról – most elmegyünk a gyenguszra. Mivel úgysincs bajod, gyorsan fogsz végezni, szóval hagyjuk a felesleges köröket – nyomatékosítom is a szavaimat, ugyanis előhúzom a pálcámat és egyenesen rá irányítom. Gondolom sejti, hogy nem gyógyító bűbájok jutnak először eszembe.
- Támaszkodsz rám, vagy lesántikálsz így a felügyeletemmel – nem, nem fogom magára hagyni, mert akkor nem az történik, amit én akarok, meg amit neki tennie kell. Ugye, milyen nagyszerű, segítőkész vagyok, nem beszélve a kötelességtudó arany szívemről. De.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509847#post509847][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.27. 18:29[/b][/url]

Elmagyaráztam neki a történteket. Számomra mindegy volt, hogy elhitte-e vagy sem, ráhagytam a dolgot. Én tudom, hogy mi történt és nem bántam azt amit tettem. Ezúttal sikerült elverniük másoknak, de sebaj, megrázom magam és megyek tovább, majd máskor én töröm be a koponyájukat. Sokakkal ellentétben én nem fogok nyávogni ezen napokig, sőt, a legjobb lenne ha senki sem tudná ezt meg. Még a HV és az ápolók se. Nem értettem, hogy Zétény milyen ajánlatról beszél, de talán tudni sem akartam. Kérdőn néztem rá egy ideig, majd megráztam fejem és másfelé fordítottam tekintetem.
Először finoman és burkoltam próbáltam közölni vele, hogy nem fogok elmenni a gyengélkedőre. Nem éreztem szükségét, meg nem akartam, hogy már megint röhögjenek, hogy eléjük kényszerülök kerülni. Persze lehet, hogy ez az ott dolgozóknak vicces és talán feldobnám jelenlétemmel a napjukat, de én most nem vágytam semmilyen fejmosásra, hogy ezúttal mit kellett volna elkerülnöm, vagy hogy miért nem vigyáztam magamra jobban. Legszívesebben a szobámba mentem volna, hogy befeküdjek egy nagy kád forró vízbe. Ohh, igen!
- Most szeretnék a szobámba menni. Jól jönne már a pihenés és a gyengélkedőn ezt nem kapom meg. - Hiába vertek meg és ébredtem fel tőle valamennyire, továbbra is álmoskás voltam. Az elmúlt napokban túl sokat idegeskedtem, elég lesz már. - Csak le akarok dőlni és nyugodtam aludni egyet. - Mondtam őszinte és már szentségelő hangon, majd mély lélegzetet vettem. Legszívesebben itt dőltem volna hátra és feküdtem volna fel egy padra, hogy aztán kipihenhessem magam, de nem akartam úgy kinézni mások előtt mint egy hajléktalan. El is indultam hát a pihe-puha ágyikóm felé. Meglepő módon magam fordultam meg és kérdeztem tőle, hogy nem-e vár valami jutalmat ezért. Természetesen eldöntöttem már előre, hogy nem kap semmit. Csók, mi? Persze, persze, majd megadom. Valamikor, úgy..soha. Már megint az a buta gyengélkedő! Kikészülök előbb-utóbb.
- Nem akarlak elkeseríteni, de nem tartok veled és nem is hagyom, hogy elvigyél oda. - Mondtam már vagy harmadszorra. Különösen higgadt voltam, talán csak az álmosságtól. Közben pedig felállt és ahogy kimondtam a szavaimat, rögtön utána pálcát rántott és egyenesen felém szegezte. Meglepődtem, egy pillanatra kikerekedtek pupilláim a határozott mozdulatra. Néztem a pálcájának végét, ami túlságosan is közel volt hozzám, végül felemeltem a fejem és a srácra néztem olyan szemekkel, mint aki ölni tudna. Nem számítottam rá, hogy ehhez fog folyamodni. Rosszul esett, hogy képes lenne varázslatokkal, átkokkal irányítani engem. Sértő! Farkasszemet néztem vele, arcom sugározta a mérgesség és a felháborodottság minden hullámát. Kifújtam a levegőt, majd próbáltam nyugodt maradni, ezzel is hatni az előttem állóra.
- Zétény, kérlek. - Kis szünet. - Nem szeretnék a gyengélkedőre menni, viszont máshová annál inkább. Légyszíves hagyj menni a szobámba. - Ennél jobban még sohasem artikuláltam. De komolyan! Lassan beszéltem és nagyon érthetően. Nem szerettem volna tovább ilyen ba****ágokon vitatkozni vele. - Egyébként is, téged miért érdekel az, hogy én hogy vagyok? Ha eltört valamim és nem megyek a dokihoz, akkor az én bajom. Te simán letojhatnád magasról azt, ami ma történt és ami az állapotomat illeti. - Tisztában voltam vele, hogy nem tört el semmim, így afelől nem kellett aggódnom. Tényleg érdekelt viszont az, hogy miért nem huny felettem szemet, hisz mehetne már rég a dolgára.
- Köszönöm, hogy segítettél, menj csak nyugodtan elvégre biztosan el akartál jutni a kastély valamelyik pontjába. - Ezt már mosolyogva mondtam, jelezve, hogy nincs semmi gond, közben pedig szép lassan ujjaimmal oldalra próbáltam tolni a pálcáját, hogy az ne rám szegeződjön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=509913#post509913][b]Farkas Zétény - 2015.08.27. 21:19[/b][/url]

Ellenkezik velem. tudhatná, hogy Zével felesleges, semmi értelme. De csak hajtja a magáét és próbálja vadul, erőszakosan, fenyegetően, könyörgően, mindenfélét, amit csak lehet. De tényleg, őszintén, megható. Még sosem beszélt hozzám valaki ennyit egyszerre, ugyanarról a dologról, aminek a sorsa az én kezemben volt. De Dasha kitartó, bár csókkal nem fenyegetőzik, pedig akkor talán – mondom talán! – engednék neki. Az a helyzet, hogy bármennyire is próbálkozik – pedig milyen édes, nem?! -, nem annyira tud meghatni. De, most tényleg, mire hatna a szívemre? Ugyan, ahhoz keveset érintkeztünk. A lelkiismeretemre? Muhahaha! A fizikai fenyegetéstől akkor sem félnék, ha éppen rendben lenne, így meg pláne. Viszont el fogja érni azt a pontot, hogy felmérgeljem magam, és akkor még rosszabb lesz neki. Egyelőre hallgatom őt, rászegezett pálcával és körvonalazódni kezd egy gondolat a fejemben.
- Én mentettelek meg, az én felelősségem – mondok ilyet, hallottam már valakitől ezt az idézetet. Nem tudom, hogy miért lenne annak a felelőssége még a dokihoz vitel is, aki megment valakit, teljesen nagy baromság, öcsém! A megmentett örüljön, hogy meg van mentődve és úgy ugráljon, ahogy Zé fütyül! De belátom, hogy ennek a beszélgetésnek nem nagyon van értelme, a gondolat pedig kikristályosodik előttem. Hogy én erre nem gondoltam korábban, öcsém! Egy idióta vagyok, illetve lennék, ha nem jutott volna eszembe, így maradok tökéletes. Szóval meghallgatom és bólintok is, a pálcám ereszkedni kezd.
- Igazad van. El kell jutnom egy helyre, és még sietek is – fintorodom el, beharapom félig az alsó ajkamat. Sóhajtok egyet, megrázom a fejem, nem hiszem el, hogy eddig kellett győzködnie.
- Petrificus totallus! – egy pálcaintés, a manaszál pedig ha minden jól megy, belecsapódik a lányba, ha nem, megy a követező, amíg el nem találja. Végül, ha eldől, odalépek hozzá, kisöpröm a haját a szemeiből és mosolyogva adok egy puszit az ujjamra. Azt a homlokára tapasztom utána és elnézően mosolygok.
- Tényleg túl sokáig hallgattalak igazad volt – majd felkapom a lányt a vállamra és pálcával a kezemben, mert ha elém mer álni valaki… Ma ne, jó? Elsietek vele a gyengélkedőre, ahol Uff kezeire bízom. Szerintem nem fog maradni sokáig Dasha, de ez Manitu hatásköre. Aztán visszaindulok jókedvűen sétálgatva a folyosón, és nézem a tanulástól kiborult diákokat, miközben pisztáciát dobok a számba. Micsoda nap!