28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! Love
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 18:50 | Link

Abonyi Benedek
Ruha

Egyik óráról ki a másikra be és ezt ismételgetni egész délután.
Fáradtan indulok vissza a körletembe az utolsó órám után. A legendás lények gondozása óra az egyik kedvencem, ma mégis legszívesebben kihagytam volna. Az éjszaka alig aludtam, reggel pedig alig tudtam felkelni. Reggelinél megittam két kávét, ami valamennyit segíttet, de a kedvemen nem javított. A rossz éjszaka után elég morcos vagyok. Egyik kezemben a táskámat fogom másik kezemmel pedig a könyveimet ölelem magamhoz. Bár a legtöbbet tankönyvet szívesen eldobnám...
Mintha valaki meghallotta volna a gondolatom, nem sokkal azután, hogy elindulok a Fejetlenség folyosóján valamiben megbotlom és elejtem a könyveim.  Miután vissza nyertem az egyensúlyom és megigazítom a ruhám vetek egy bosszús pillantást a földön szét szóródót holmimra. A táskám szerencsére meg van és nem eset ki belőle semmi. Mielőtt elkezdeném összeszedni őket megnézem, hogy miben botlottam meg. Egy nagyobb kőt találok a folyóson, mérgesen arrébb rúgom, aztán halk káromkodás után elkezdem összeszedni a könyveim.
Hozzászólásai ebben a témában

Abonyi Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 2
Írta: 2015. július 27. 20:54 | Link

Állia

A pár hetes Madagaszkáron való lézengés után elég furcsa volt visszacsöppenni az iskolában töltött mindennapokba. Még sohasem voltam koleszos, egy hétnél tovább pedig nem igazán tartózkodtam távol a családomtól és az otthonomtól - kivétel ez alól a júniusban megrendezett nevezetes fesztiválok egyike, ahova egy hétre lecövekeltem a haverjaim társaságában. Csakhogy itt egyetlen egy barátom sem volt, leszámítva néhány diákot, akivel szóba elegyedtem a nyaralás alkalmával. Így hát elég nagy újdonságként ért ez az egész "varázserővel bír a gyerek, írassuk be egy varázslóiskolába" dolog.
Az a típus vagyok, aki bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes elaludni, semmiféle zajra nem riad fel és képes végigszunyálni tizenkét órát egyhuzamban, de ma ez eléggé megcáfolódni látszott, ugyanis azon kaptam magam, hogy reggel hétkor kipattantak a szemeim, és verejtékező homlokkal ültem fel az ágyban egy kis szívroham kíséretében.
- Mi a... - dörzsölgettem a szememet álmosan, majd az álmosságtól keletkezett könnyfátyolt kipislogva, az ideiglenes ágyam melletti kis éjjeliszekrényre pillantottam, ahol egy ébresztőóra csörömpölt fülsüketítően hangosan. Először elcsodálkozva méregettem a készüléket - tulajdonképpen hétévesen láttam ilyet utoljára, azóta a telefonom ébresztőfunkciójára keltem egészen a mai napig -, aztán értetlenkedve pillantottam körbe a szobában a tettes után kutakodva. Merthogy ez a kis szerkezet tegnap este még nem volt itt. Gondoltam, ez legyen a legkisebb gondom, úgyhogy miután néhány perc szerencsétlenkedés után sikerült kikapcsolnom az órát, kómásan a fürdőszobába somfordáltam. A mosdókagylóra támaszkodva néztem farkasszemet a tükörképemmel, ahonnan egy igencsak kialvatlan külsejű zombi köszönt vissza. Morogva mostam át az arcomat jéghideg vízzel, majd miután fogat mostam és felöltöztem, úgy döntöttem kikukkantok a folyosóra és utánajárok, mi ez a nagy zsivaj itt hajnalok hajnalán. Merthogy rendszerint délben szoktam kelni, ez a kora reggeli időpont pedig eléggé megviselt.
Rohamtempóban róttam folyosót folyosó után, de valahogy úgy éreztem, hogy ugyanazt a kört teszem meg már vagy harmadjára, így kissé elkeseredve túrtam bele a hajamba és a lépcső korlátját megtámasztva gondolkodni kezdtem, amikor káromkodásra kaptam fel a fejemet. A hangokból ítélve egy lány küldött el valakit melegebb égtájakra, mire kuncogva sétáltam a folyosó azon része felé, ahol egy sötét hajú csajszi leguggolva szedegette össze a földről a szétszóródott cuccait.
- Ezt elejtetted - hajoltam le az egyik könyvért, majd a kezébe nyomtam, miután leolvastam a borítóról a lány nevét.
- Jól vagy, Állia? - kérdeztem, aztán kinyújtottam felé a kezemet, azzal a szándékkal, hogy felsegítsem.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 20:02 | Link

Benedek

Az a néhány könyv ami nálam volt a folyosó egész területén szét szóródót, mintha csak engem akarna bosszantani. Oda sétálok a legközelebbi könyvhöz és szitkokat motyogva fölveszem. Aztán ezt meg ismétlem a következővel, majd az az utánival. Csak tudnám mért kell ennyit sétálnom két könyv között, jobb lett volna ha egy kupacban maradnak....
Ahogy felveszem az egyik könyvet kiesik belőle egy összehajtott lap, kíváncsian nyúlok érte. Rápillantok a könyv elejére, Repüléstan. Szét nyitom a papírt, rövid két soros idézet van benne. "Két ellentétes nézőpont létezése már közös alapot jelent. Minél jobban megismerjük az ütközési felületet, annál nagyobb az esély a konfliktus megoldására."
Értetlenül nézem a szöveget, hát ez meg mit jelent és mért van az egyik tankönyvemben?
Hirtelen ötletöl vezérelve kinyitok még egy könyvet. Ugyan olyan lapot találok benne, csak az idézet más. "Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle,még azokból is, amelyeket elveszítünk..."
Ezen már meg sem lepődöm, az idézet elolvasása után már nyitom is a következő könyvet. "Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni."
Gondolkozás nélkül nyúlok a következőért. Vagyis csak nyúlnék, de a következő könyvem egy srác kezében van. Meglepetten nézek rá, hát ő vajon mikor jött?
Magamban vállat vonok, mindegy. Rámosolygok a fiúra és elveszem a könyvet, aztán válaszolok a kérdésére.
-Köszi, igen.
Összeszedem a papírokat, majd elfogadom a felém nyújtott kezet.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium