Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

A mai napom is teljesen normálisan indult... Sikerült korán kelnem függetlenül attól, hogy tegnap nagyon későn aludtam el. A macskámat már megint nem találom sehol, de ezen most nem húzom fel magam és ezt a napot azt hiszem megpróbálom kibírni nélküle... Végül is a cica majd megbánja a dolgot, mivel most elbúcsúzhat a reggelijétől... A nap megfelelő kezdete érdekében oldalra fontam a hajamat, majd egy kék masnival rögzítettem... Az első és egyben egyetlen gondolat, vagyis inkább terv amely megfordult a fejemben az unaloműzés ellen az a séta mellett szólt... Szép lassan összeszedetem magam és el is indultam... A kastélyban való kóválygás során megfordultam a különböző folyosók és termek labirintusában és az ezt követő percekben rádöbbentem egy érdekes dologra... Már egy jó ideje itt élek a kastélyban és még mindig nem ismerem annyira, amennyire kéne... Lehetséges, hogy hajlamos lennék még eltévedni is... bár erre még nem volt példa és most, hogy belegondolok nem is szeretném, hogy legyen... Idő közben sikerrel egy számomra még ismeretlen folyosóra kanyarodtam... A tekintetem először az új helyet kémleli kíváncsian, majd megakad a folyosó végén... A csúnya rossz fekete cicám állt ott és engem figyelt... Nekem persze több sem kellett, mint akit ágyúból lőttek ki úgy iparkodtam a cica után... Csak mindeközben akadt egy kis technikai malőr... a padló vizes volt, amire persze nem számítottam, miért is néztem volna a lábam elé mielőtt megindulok... Az ezt követő pillanatokban egy hatalmas puffanással elterültem a földön, mint egy feldöntött krumplis zsák, pont az állatka mellett, aki mintha sejtette volna, hogy mi fog történni... meg sem mozdult... Pár apró mozdulat segítségével odaültem a fal mellé, karba tettem a kezem, majd durcázni kezdtem egy kicsit... Bajom az szerencsére nem lett, hiszem strapa bíró vagyok, de azért csak találkoztam a padlóval... A macskám persze tovább állt egy olyan mosoly szerű arckifejezéssel a pofiján... Azt hiszem ez a jól megérdemelt bosszúja volt az átkozott masnijaim iránt, amelyeket volt merszem a nyakába aggatni... Azt hiszem valahol mélyen büszke voltam az állatkámra, végül is az enyém, pici cica kora óta én tanítom... Azt hiszem a tanítvány felülmúlta a mesterét, de azért félreértés ne essék, azért még mérges is vagyok... egy ici-picit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=399240#post399240][b]Evelin Ordassy - 2014.10.05. 22:41[/b][/url]

A mai napom is teljesen normálisan indult... Sikerült korán kelnem függetlenül attól, hogy tegnap nagyon későn aludtam el. A macskámat már megint nem találom sehol, de ezen most nem húzom fel magam és ezt a napot azt hiszem megpróbálom kibírni nélküle... Végül is a cica majd megbánja a dolgot, mivel most elbúcsúzhat a reggelijétől... A nap megfelelő kezdete érdekében oldalra fontam a hajamat, majd egy kék masnival rögzítettem... Az első és egyben egyetlen gondolat, vagyis inkább terv amely megfordult a fejemben az unaloműzés ellen az a séta mellett szólt... Szép lassan összeszedetem magam és el is indultam... A kastélyban való kóválygás során megfordultam a különböző folyosók és termek labirintusában és az ezt követő percekben rádöbbentem egy érdekes dologra... Már egy jó ideje itt élek a kastélyban és még mindig nem ismerem annyira, amennyire kéne... Lehetséges, hogy hajlamos lennék még eltévedni is... bár erre még nem volt példa és most, hogy belegondolok nem is szeretném, hogy legyen... Idő közben sikerrel egy számomra még ismeretlen folyosóra kanyarodtam... A tekintetem először az új helyet kémleli kíváncsian, majd megakad a folyosó végén... A csúnya rossz fekete cicám állt ott és engem figyelt... Nekem persze több sem kellett, mint akit ágyúból lőttek ki úgy iparkodtam a cica után... Csak mindeközben akadt egy kis technikai malőr... a padló vizes volt, amire persze nem számítottam, miért is néztem volna a lábam elé mielőtt megindulok... Az ezt követő pillanatokban egy hatalmas puffanással elterültem a földön, mint egy feldöntött krumplis zsák, pont az állatka mellett, aki mintha sejtette volna, hogy mi fog történni... meg sem mozdult... Pár apró mozdulat segítségével odaültem a fal mellé, karba tettem a kezem, majd durcázni kezdtem egy kicsit... Bajom az szerencsére nem lett, hiszem strapa bíró vagyok, de azért csak találkoztam a padlóval... A macskám persze tovább állt egy olyan mosoly szerű arckifejezéssel a pofiján... Azt hiszem ez a jól megérdemelt bosszúja volt az átkozott masnijaim iránt, amelyeket volt merszem a nyakába aggatni... Azt hiszem valahol mélyen büszke voltam az állatkámra, végül is az enyém, pici cica kora óta én tanítom... Azt hiszem a tanítvány felülmúlta a mesterét, de azért félreértés ne essék, azért még mérges is vagyok... egy ici-picit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=404137#post404137][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.10.15. 15:28[/b][/url]

Ma valószínűleg bele fog fulladni a papírmunkába. A hétvégén nem sok mindent csinált, pedig tervei között szerepelt, hogy befejezi a most az asztalán tornyosuló irathalmot, ám mégsem jutott vele semerre sem. Most azonban szerencsére akad pár lyukas órája, ami alatt behozhatja a lemaradását. Először a tanáriba akart menni, de többen is beszélgettek ott, így pár illedelmes perc tartózkodás után át sétált a pszichológusi rendelőbe, ott szétválogatta a dossziékat, és nekikezdett a munkának egy nagy bögre tejeskávé társaságában.
Ez egészen jól is ment addig, amíg egy puffanást nem hallott. Kicsit várt, fülelt, de senki se nyitott ajtót, azonban mégis olyan fura érzése volt. Visszabújt a cipőjébe, hiszen amikor egyedül van, akkor örömmel bújik ki belőle. Fel kéne vennie egy helyes masszőrfiút, aki esténként a lábát meg néha a vállát jól kimasszírozza.
Ezt a gondolatot igyekszik kiűzni a fejéből, és helyette inkább a lábbelire összpontosítani, majd amikor végre sikerül mind a kettőt magán tudni, kilép a folyosóra, hogy körbenézzen. Először nem is veszi észre a kuporgó lányt, csak második körbepillantásra. A padlót és a vizet is látja, valószínűleg az a fiatal manócska mosott itt fel, aki még egészen új, év elején, néhány társával jött a kastélyba. Óvatosan lép ki, és sétál a lányhoz, elvégre nem karja, hogy elessen majd leguggolva egy kicsit az álla alá nyúl és maga felé fordítja a lány arcát.
- Minden rendben? Nem ütötted meg magad nagyon?
A puffanásból és a durcás arcból diploma nélkül is leszűri az ember, hogy mi a baj, neki meg még doktorija is van hozzá, úgyhogy biztos benne, hogy az egyik kiváltó ok, mindenképpen ez. Elengedi a lány arcát, majd felkelve lenyújtja hozzá a kezét kedvesen mosolyogva.
- Gyere inkább be, ha nincs órád, meghívlak egy kakaóra, meg pogácsára. Ezen kívül csak kávét tudok adni, de ahhoz még elég fiatalnak tűnsz.
Bár ki tudja, a mai világban. Mina is épp most tart ott, hogy gyakorolja, hogyan ne szúrja ki a szemét szemceruzával. Eddig az eredmény siralmas, ám ha halloweeni partira készül, akkor viszont tökéletes. Persze megérti, ha a lány inkább a hűvös kövön durcáskodna tovább, csak nem sok értelmét látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=404226#post404226][b]Evelin Ordassy - 2014.10.15. 18:07[/b][/url]

A mai napom sem indulhatott volna jobban. Korán keltem fel, ami ritka, ráadásul balszerencsémre még az állatkámmal is összefutottam, utána pedig sikerült elestem. Komolyabb bajom nem lett, de azért fájt a dolog. Ráadásul mindenért az én csúnya gonosz cicám a felelős, akiről eddig azt hittem, hogy nem tudna ilyet tenni velem, de ha ezt akarja játszunk így. Belegondolva a dologva, nem kéne felhúznom emiatt magam, mert igaza volt, de engem nem ilyen fából faragtak. Csak kaparintsam egyszer a kezembe és akkor aztán megbosszulom a dolgot. Ha elkapom, akkor egy hatalmas masnit fogok kötni a kis nyakába, csak az a kérdés, hogy milyen színű legyen... A gondolatmenetemet lépések moraja zavarta fel amire időm sem volt reagálni, mert valaki felemelte a fejecském. Először persze csak értetlenkedtem, még a kérdésére sem válaszoltam a meglepettség miatt. Azután, mintha megvilágosodtam volna... ~Ez kizárásos alapon csak az iskola pszichológus nénije lehet, mert a rendelő felől jött...~ Szóval nem kell félni tőle. Rámosolyogtam, majd összeszedtem magam és megszólaltam.
- Én remekül vagyok, de a macskám nem lesz, ha a kezem közé kaparintom.
Csodával határos módon mellőztem a hadarást, a "cicám" jelző használatát, meg az egész történet elmesélését és képes voltam viszonylag rövid választ adni. Mindeközben a nő felállt és felém nyújtotta a kezét, amit persze elkaptam és a segítségével felálltam. Leporoltam magam, majd újra ránéztem és megválaszoltam a mindeközben feltett kérdést.
- Órám most éppenséggel nem akad, szóval ráérek.
Amúgy is éhes vagyok, mert nem reggeliztem és eleve imádom a kakaót, meg a pogácsát is. Meg az a tény is közrejátszik, hogy még nem volt szerencsém összefutni pszichológusokkal és kíváncsi vagyok milyen is az. Az eddigi véleményem róluk, hogy imádom őket, de ez még változhat, bár nem szeretném, hogy megtörténjen.
- Időm annyi, mint a tenger, szóval máris mehetünk, ha jónak látja.
Szép kacifántos megfogalmazás, de legalább annak örülhet, hogy egyelőre nem aggattam rá a "néni" szót. Van pár ember akik nem kedvelik, de akad egy olyan is, akit megnevettettem a dologgal, ráadásul azt is megengedte, hogy nekem szabad legyen bácsiznom. A gondolataim már megint másfelé kanyarodtak, mint kellett volna. Annyi biztos, ha megindul a pszichológus néni én hűségesen követni fogom.