Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!
|
|
|
Kowai avagy Part2 Éjszaka
Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná. - Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép. - Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~ Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel? A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2014. június 6. 23:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=307331#post307331][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.06.06. 23:15[/b][/url] Kowai avagy Part2Éjszaka Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná. - Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép. - Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~ Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel?A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai INAKTÍV
Sz*rka offline RPG hsz: 217 Összes hsz: 3201
|
Írta: 2014. június 29. 01:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=326033#post326033][b]Eris L. Awer-Kowai - 2014.06.29. 01:22[/b][/url] Jones.Éjjel * Hetek teltek el azóta, mióta tudomást szerzett a különleges képességéről, de annál nehezebb volt felfognia ennek a terhét. Éjszakánként amúgy sem aludt olyan nyugalommal, úgyhogy néha fennmaradt és kilógott a hálókörletből, hogy megpróbáljon bánni ezzel az erővel. De eddig nem jutott másra, minthogy néha egy-egy dühkitörésénél mozduljon meg a víz, az akaratára soha. Ez is egy ilyen éjjel. Nem akarja zavarni a szobatársait (nem jóindulatból, csupán ne tudják meg, hogy ő min ügyködik), úgyhogy útra kel az alagsorból, még ő se tudja merre, egy pohár vízzel a kezében, talárja alatt pedig a pálcájával a biztonság kedvéért. Még az Északi toronynál lehet, mikor beáll egy fáklya alá, hogy rábírja a nedűt az akarata szerinti cselekvésre, amikor neszt hall az egyik irányból, ő pedig gyorsan bebújik az egyik páncél mögé. Igen, jól hallotta; a biztonságot adó rejtekhely előtt az egyik prefektus sétál el, ezeknek sincs jobb dolguk, minthogy ilyenkor szabályszegőket kapjanak el. A kastély ebben az időben sokkal hátborzongatóbb, mint képzelné az ember. Minden lépés visszhangzik, az embernek ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy észrevétlenül tudjon közlekedni. Ha szerencséje van, most még a szellemek is nyugovóra tértek, nem fogják beköpni. Viszont itt túl sötét van, át kell mennie egy fáklyáktól mentes övezetbe, ahol fény van anélkül, hogy lámpást, vagy pálcát kéne gyújtani. Kintre nem mehet anélkül, hogy elkapnák a bejáraton, ígyhát marad az Átrium, mint lehetséges gyakorló hely. Szerencséje van, mert amíg Ombozival félig már feltérképezték a kastélyt, a toronyban lévő titkos átjáró bejáratához is hozzájutott, úgyhogy a kérdéses helyen meglazít pár kiálló téglát, amitől nyomban elé tárul a folyosó, ami majd elviszi őt a Déli szárnyba. Gyorsan pálcát gyújt, hogy lásson is odalent valamit, majd közel 15 perces gyaloglás után el is ér a Fejetlenség folyosójára. Nem, nem maradhat idelent, ahol alig van levegő, mindenképpen fel kell mennie a felszínre, ahol szerencsétlenségére Jones már meghallotta az átjáró kinyílásának susogását... *
|
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2014. június 29. 13:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=326224#post326224][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.06.29. 13:23[/b][/url] ErisA kép csak beszél, és beszél. A lány nem figyel (legalábbis rá), hanem inkább fülel. Az erre jövő személy nem lehet messze, mert már hallatszanak a lépései. Előrántja a pálcáját, és az ajtóra emeli. Nyikorogva nyílik az ajtó és már jön is be Kowai. Jól emlékszik az előző találkozásukra a könyvtárban. Könyvet ment olvasni, és a folyosón kötöttek ki egymáson ki. Jött egy háztársa is Ombozi, aki elvette mindkettejük pálcáját, azzal a különbséggel, hogy a rellonos lányét elvitte, az eridonosét pedig a LLG tanárnőnek adta. Visszakapta a pálcát, de akkor is. Mosolyra húzza a száját, de nem a gonosz, vagy a gúnyos mosolyra, hanem a kedvesre. Szeretne kibékülni a másik lánnyal, mert szerinte hasonlítanak, és jó csapat lehetnének. Persze csak ha a másik is benne van. Kicsit lejjebb engedi a pálcáját, így már az nem a másik arcára mutat. Vesz egy nagy levegőt, majd a másikhoz szól. - Szia!Nem sok esély van rá, hogy a másik fél is így gondolja, de próba szerencse.
|
|
|
|