28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 5. 19:42 | Link

Elizabeth

Néha minden hátborzongatóan egyszerűnek tűnik. Ahogy ott álltam a szobám közepén és néztem magam a szemközti tükörben minden tiszta volt és világos. Tudtam, mit kéne tennem, hogyan kéne folytatnom az utam és az is nyilvánvalóvá vált, hogyan védhetném meg azokat, akiket szeretek, akikért az életemet is eldobnám. Még csak kérniük sem kellene, én ott lennék, hogy vigyázzak rájuk.
Mindannyiukra.
Ez természetesen lehetetlen. Ha most David itt állna mellettem, valószínűleg lecsapna és közölné, hogy nem hagyja, hogy megölessem magam. Ez nem játék. Tudom, hogy nem az, de ő is vigyáz rám, nem igaz? Akkor miért nem hagyja, hogy én is ugyanígy tegyek?
Ezek a kérdések követték egymást a fejemben és kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem annyira világos ez az egész ügy. Talán mégiscsak jobban oda kellene figyelnem jelentéktelennek tűnő részletekre. A részletek fontosságát nem lehet eltúlozni, én mégis semmibe veszem őket. Minden aprócska jelnek szerepe van a hatalmas kirakóban, ami az életemet képezi. Meg kell tanulnom bánni velük és a helyükre illeszteni a darabokat.
Azzal a határozott céllal indultam el a szobámból, hogy szívok egy kis friss levegőt. Már napok óta nem voltak rémálmaim, ami több, mint valószínű, hogy a kimerültségnek és az ezernyi apró teendőnek tudható be, amivel lekötöttem a gondolataimat. Megpróbáltam mindig menekülő utat keresni a magány és a csend elől és ez egészen jól működött. Eddig.
A lábaim csak vittek előre és rájöttem, hogy semmi kedvem sincs elhagyni a kastély területét, csupán csak ki akarok lépni egy kicsit a megszokottból; ezért is indultam olyan irányba, amerre azelőtt még sohasem jártam. Aggasztott Jess eltűnése. Kinéztem belőle, hogy fogja magát és elmegy az apámhoz, csak hogy végre egy kicsit megnyugodhassunk; mindketten. Bíztam benne, hogy elég okos, hogy ne keveredjen bajba, de ha mégis megöleti magát, én megfojtom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 18:01 | Link

Úgy tűnik ennek a helynek megvan a maga humorérzéke, a festmények különös, mozgó alakjai legalábbis kellő mértékben szolgáltatják azt, ha egy olyan szerencsétlen elsőéves, mint én, van olyan bolond, hogy tőlük kér útbaigazítást.
És megtettem, igen, sőt, már vagy három órája csak a képek lakóit nyaggatom, hogy merre is találom a Levita házba vezető folyosót, hol rejtőzik a kékek otthona. Az az érzésem, mintha egy-egy festménylakóval ráadásul már találkoztam is volna, csak fura.. mintha elváltoztatta volna a hangját, csak megfordította volna a sapkáját, hogy ne ismerjem fel, hogy vele kiabáltam két emelettel feljebb. De nem, biztos csak képzelődöm.
Az viszont már roppantul gyanús, hogy végül ezen a folyosón kötök ki, melyet egy-két elejtett suttogásból - mely elakadó röhögésbe fullad közben - lehetőségem van a Fejetlenség Folyosójaként megismerni. Aztán persze rögtön kiderül az is, hogy miért ez a neve, mikor az egyik portré jókorát rikoltva kicsapódik, mint egy rejtett ajtó, csak épp fejmagasságban, és homlokon vág. Valahogy kicsit rosszul esik az ősöreg tölgyfa kerettel való közelebbi megismerkedés, és miközben fejemhez kapok, és megcsúszok egy banánhéjon, mely később odapillantva ott sincs, kitör belőlem egy elkeseredett kiáltás, ami leginkább egyetlen magyar szót sem tartalmaz, legalábbis amennyire tudom. De még horvátnak se tűnik.
Végül nem esek akkorát mint amekkorára számítok, de mintha csak a puffanásra várt volna a folyosó, egyszerre minden fáklya kialszik.
Tapogatózva felállok, és legnagyobb örömömre - nem, csak viccelek - a folyosó most egész máshogy áll, mint mikor még nem estem el.
 - Hahó! Van itt valaki, akinek nincs mázolt arca esetleg? - kiabálok az egyik irányba, mikor végre valahára arra az elhatározásra jutok, hogy a festményekkel többet inkább nem állok szóba. Főleg, hogy még most is rajtam kacarászik az a gyanúsan ismerős fazon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 23:39 | Link

Úgy látszik megmentőm nem viseli túl jól, ha visszaütnek a szavai, és a végén még az orrát is felhúzza itt nekem, ilyen kis porszem dolgokon. Persze isten ments, hogy megbántsam, és a végén még itt hagyjon, ahol talált, kétségek és festmények közt, akikhez képest még elragadóan kedves is volt. Legalább nem vágott kupán. Még.
Szóval kicsit összehúzom magam, mutatva, mennyire szörnyen szégyellem magam és hogy sajnálom, és még mondok is valami effélét, kifejezvén, mennyire bánt, hogy megbántottam, és sose akartam az érzéseibe taposni, és hogy milyen hálás vagyok, amiért megtalált, tehát:
 - Jó, bocs.
Módfelett érzékletes, és szívfacsaró bocsánatkérésem nyilván nagyon meghathatja. Igyekszem rém bűnbánónak tűnni, legalább addig, amíg a biztonságba nem vezet, és türelmesen hallgatom további csipkelődéseit. A belepős résznél viszont kicsit értetlenkedek egy sort.
 - Belepsz? Rám akarsz mászni? - kérdezem meglepetten. - A szomszéd néni mondta, hogy készüljek fel, mert egy csomó lány fog leteperni itt, de nem értettem mire céloz.
Már csak azért sem, mert a lánya felbukkant és "anyuka, ne szédítse már azt a kölyköt" felkiáltás mellett gyorsan eltüntette a közelemből.
De visszakanyarodva a folyosóra, illetve lassan onnan kikanyarodva remélhetőleg, miután megvolt a nagy próba, és egyikünk sem bizonyult mázolmánynak, megmentőm, Pórlány - mert most ez lesz a hősneve - belém karol, hogy jól odavezessen, ahova négy órával ezelőtt indultam. Sötét van, így minden esélyem megvan rá, hogy legközelebb biztosan megint kelljen az útbaigazítás, mert semmi megjegyezhető pontot, jól felismerhető szakaszt nem látok, és abban sem vagyok biztos, hogy a folyosók ragaszkodnak a most látott helyzetükhöz.
Közben ecsetelésre kerül, hogy valóban erdőlakó nép a Levitáé, aminek nem örülök, mert nem szeretem, ha rám másznak a hangyák.
 - A tetején?! - hüledezek elképedve. - De.. de.. én..
Végül leteszek róla, hogy bevalljam, nem igazán rajongok a nagy magasságokért, és hőn remélem, hogy úgyis olyan sötét lesz, hogy nem látom mekkorát fogok esni reggelre.
 - És nekem kell gyűjtenem mohát? Dehát.. mi van, ha már elfogyott? Az összes gólya biztos már rég ott van, és már rég összegyűjtötte mindet, és nekem már nem..
Hirtelen elfog az érzés, hogy már megint palira vettek. Pedig egy Palit se ismerek.
 - Szóval tényleg ismernek téged a porok - jegyzem meg, mikor azt ecseteli, mennyi sok szépet fogok róla hallani, és örülök, hogy megtudom végre a nevét (bár nekem most már úgyis Porlány marad). - Örülök, hogy beléphettem az ismeretségi körödbe - mondom még őszintén, ahogy végre kitalálunk a sötétségből.
 - A nevem Nikola Višnjić. Horvát név - teszem hozzá megelőzvén bármilyen kérdést. - Apám révén. Itt, Magyarországon ismerkedett meg anyámmal, és hát aztán én vagyok a bizonyítéka, hogy jóban is lettek. És rólad mi tudható még?
Közben megérkezünk, legalábbis nagyon úgy fest, mintha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 17. 21:42 | Link

Pöttöm

Ezúttal öccsének volt több esze. Eridonbeli bőröndjükben kotorászva meglelte mindkettőjük pálcáját is, és neki eszébe jutott, hogy az egyikkel megszárítsa a vízes alsógatyát. Farkas akkor már megszabadult a sajátjától, és gombolta magán a farmert, úgyhogy ő imígyen kapta nyakába (újra) a kastélyt érkezésük estéjén. Elhagyták a pirosak tornyát, és csak mikor bezárult mögöttük az átjáró, akkor jutott eszébe a nem utolsó gondolat:
- Hogy fogunk visszajutni? Tudod a varázsszót?
Emlékezett, hogy motyogott valami jelszót a tanár, amire feltárult egy festmény egy hölggyel, de nem is nagyon értette, nem is nagyon koncentrált rá, így aztán nem emlékezett, mi is volt az. Reménykedve pislantott Félixre, hátha ő ilyen gyakorlatias dolgokra is odafigyelt a mord tanerő jelenlétében.
Mivel elsődleges céljuk a Navine ház, és benne a másik kallódó pakkjuk megtalálása volt, hogy tiszta gatyákat és zoknikat szerezzenek, ezt a problémát egyelőre félretehették. A kastély most is kihaltnak tűnt, ami most már biztosan a késői időpont miatt lehetett. Ennek a nagyobbik iker viszont ezúttal kifejezetten örült, hiszen ez azt jelentette, hogy a szigorú tanár, aki fellebbezés lehetősége nélkül beparancsolta őket az Eridonba, máshol járt.
Farkas saját varázspálcáját a farzsebébe csúsztatta, pedig ezerszer elmondták neki, hogy veszélyes oda tenni a pálcát. Amíg nem történik baj, addig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg felrobbanthatja a fél fenekét egy ilyen mozdulattal. Most a pálca elakadt valamiben, úgyhogy Farkas kíváncsian húzta ki a dolgot, ami akadályozta az útját. Egy mozgó fotó volt az, ami az új-zélandi iskolájuk előtti parkban készült. Kettejükön kívül még Benji, Félix szobatársa is a képen vigyorgott. Farkas kisimogatta a képet, ahol kissé meggyűrte a zsebben, és megmutatta öccsének.
- Nézd! Te emlékszel erre?
Farkasnak nem ugrott be, milyen apropóból készült a fotó. Azt sem tudta, melyikük hagyhatta a nadrág zsebében. Ki tudja, mióta kallódott ott már, bár a nadrág nem tűnt koszosnak, és a fénykép sem ázottnak.
Eddig eseménytelenül ballaghattak keresztül a zegzugos épületen, de most útjukat állta egy nagy, kétszárnyú üvegajtó. Nem hallatszott semmi odakintről, úgyhogy Farkas nekifeszült az egyik szárnynak, hogy bejuthassanak mögé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 20. 21:36 | Link

Pöttöm

Ahogy Félix mesélte, lassan felderengett előtte is az a nap, ha nem is olyan élesen, mint ikertestvérének. Vidám nap volt, bár melyik nem volt vidám, amikor kitaláltak valami újabb őrültséget? Farkas visszacsúsztatta a zsebébe a fényképet a pálca mellé. Majd legközelebb megint megörülhetnek neki, ha megtalálják.
Az üvegajtó mögött újabb folyosó nyílt, az eddigieknél különlegesebb. Nem volt módjukban sokkal beljebb lépni, "útjukat állta" három papírdarab a földön. Ahogy öccse elfoglalta a középső lapot, magától értetődően ugrott az elsőre, és várta, hogy Félixtől megkapja a harmadikat, s maga elé tehesse, mint következő lépcsőfokot.
Ahogy beljebb értek, megértették miért lehetett indokolt az utasítás, hogy csak a pergament érje a talpuk, mivel körülöttük mindenfelé kiömlött bájitalok tarkították a padlót. Talán nem is bájitalok voltak, inkább annál sűrűbb, ragacsos gezemicének látszottak. A pergamenlapokat sem áztatták el, inkább rátapadtak az aljára, mint valami gumibevonat. Farkas célirányosan a folyosó vége irányába tette a téglalapokat, de valami bűbáj lehetett a helységen, mert egyszer csak az tűnt fel neki, hogy valamikor elkanyarodtak a tervezett iránytól, és most visszafelé haladnak. Tudatosan kanyarodott újból a cél felé, és tényleg próbált figyelni eztán, hogy a szembeajtón át távozhassanak, és pontosan maga elé helyezte a pergameneket, erre nagyon koncentrált. Mégis egy idő után megint azon kapta magukat, hogy visszafelé haladnak.
- Na - ciccent fel a második kudarcos próbálkozás után. Nem volt igazán bosszús, mert ez csak afféle kedves kiszúrás volt, nem pedig olyan direkt bunkóság vagy rossz dolog, amivel eddig találkoztak a kastélyban. Pontosan így szoktak megviccelni ők is másokat, miért mérgelődne hát, ha egyszer visszanyal a fagyi? Farkas is úgy érezte, leltek egy barátságosan fura helyet végre új helyükön.
- Mokin? - kérdezte röpkén Félixet apró koruk óta fejlesztgetett nyelvükön, amellyel nem csak sokkal könnyebben kifejezhették magukat, de olyan előnye is volt, hogy senki más nem értette rajtuk kívül, mit beszélnek. Kivéve talán anyjukat, akinél már felmerült a gyanú, hogy ha a hosszabb mondatokat nem is, egy-egy szót azért el tud csípni a szövegelésükből, ha nem vigyáznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 4. 19:30 | Link

Lotte

Sajnos az unalom gyakran az ember agyára megy. Na, nem mintha nem lett volna mit csinálnom, de gyakran, illetve inkább leggyakrabban a rendrakás és a tanulás sokkal kevésbé érdekes, mint a hülyeségek, amik kipattannak a fejemből. Délelőtt váltottam egy baglyot az egyik barátnőmmel, amiben csupán viccből azt írta, ha unatkozom, álljak neki csilláron hintázni. Hát, eleinte nem is vettem komolyan, de aztán fontolóra vettem a dolgot, és arra jutottam, hogy ha már egyszer élünk, akkor miért ne? Jó, tudom, csak az idióták csinálnak ilyesmit, és nem akartam elkönyvelni magam, de tényleg rámfért már egy kis "eksön".
 A fejetlenség folyosóját céloztam meg az eseményre. Először odasomfordáltam, felderíteni a terepet, meg leellenőriztem, hogy tényleg van-e csillár, illetve hogy elérhető magasságban van-e. Hát, ugorva nem tudtam rá felkapaszkodni, és ez okozott némi gondolkodnivalót, de arra jutottam, hogy pár könyvre felállva már el fogom érni. Elmentem a szobánkba keríteni pár vaskos regényt, és reméltem, hogy akkor sem lesz ott senki, amikor visszaérek. Az imáim meghallgatásra találtak, a folyosó kongott az ürességtől. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy valóban így kellene-e levezetnem a stresszt, de gondoltam ha már idáig elcipekedtem, kár lenne nem megpróbálni a dolgot. Egymásra pakoltam szeretett regényeimet (az egyik nem az enyém volt, reméltem nem szakad szét a súlyom alatt, mert az igen kínos helyzetbe hozott volna), aztán felálltam a kupacra, és elrugaszkodtam. Én hökkentem meg leginkább (nem mintha látott volna bárki más), amikor elsőre elértem a csillárt. A fém kicsit vágta a kezem, és azt hittem, hogy leszakad az egész a súlyom alatt. Megkörnyékezett a félelem, amikor a mászókám billegni kezdett, de aztán lassan stabilizálódott az állapot, és igyekeztem felkapaszkodni. Jó ideig csak csúszkáltam össze vissza. ~ -Na és hogy bénultál le? -Leestem egy csillárról ~ visszhangzott a  fejemben a gondolat, és ahogy küszködtem, nem álltam meg mosolygás nélkül. Aztán végre feljutottam, és ülő helyzetbe tornásztam magam.
 - Ezt is megértem - motyogtam halkan. Reméltem, hogy ez még nem számít magamban beszélésnek, mert egy csilláron kucorgó, magában motyogó alak már okot ad egy kis aggódásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 18:44 | Link

Noel

Marynek ismételten semmi kedve sem volt a tanuláshoz. Meg pont amúgy sem volt erre szüksége, hiszen aznap tanult eleget. Ezen oknál fogva, szobatársait faképnél hagyva úgy döntött, bejárja a kastélyt, hogy még nagyobb területen feltérképezhesse azt. Természetesen csak fejben, elvégre nem értett semmiféle térképrajzoláshoz. Kisebb korában is, a mugliiskolában ha elmentek kirándulni, fogott egy füzetet, hogy térképet rajzoljon. Természetesen valahányszor ennek nyomán vissza akart találni, nem jött össze. Szóval kénytelen fejben tartani, hova melyik úton akar eljutni.
El is érkezett az Átriumba. Emlékezett, hogy itt található a Nemzetek terme, ami igen csak szép, és hangulatos helyiség. Könnyedén el lehet mélyülni bármilyen gondolattal - nem mintha Mary alapvetően is nem tudná ezt bárhol megtenni.
A Nemzetek terme felé haladva azonban felfedezett egy másik helyet. Egy jó nagy helyet, név szerint, a Fejetlenség folyosóját.
Mindig kíváncsi volt, milyen lehet ez a folyosó. Sok mindent hallott már róla, és ezért nagyon szerette volna, maga is megszemlélni a helyet. Abban biztos volt, hogy tökéletes hely ez egy unatkozó embernek, ha mindig történik erre valami. De azzal is tisztában volt, hogy az a dolog nem feltétlen pozitív. Habár attól függ, honnan nézzük, vagyis mihez képest pozitív, vagy negatív. Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz, így már annak is örülhet az ember, ha élve átjut a folyosón. Viszont mi van, ha nem ilyen rossz a helyzet? Mi van, ha épp fordítva van, és csak épp egy karcolást szerzel, és végig neveted az egészet, amiben csak az a rossz, hogy belefájdul a rekeszizmod. Ezt ki ne vállalná be, most őszintén?
Ennek a lehetséges jónak tudatában pedig Mary megemberelte magát, hogy bemenjen. Végül is, mi maradandó rossz történhet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 25. 19:38 | Link

Jessie

Megérkezése óta fokozatosan noszogatja önmagát, hogy fedezzen fel még egy kicsit, meg még egy kicsit, na meg még egy picit a Bagolykőből. Eddig volt a könyvtárban, részt próbált venni egy activity esten, de jobbára csak hallgatott, mint egy tudalékos leveli béka, no és újabban csak úgy rója a folyosókat, amikor rájön a menhetnék olvasás helyet. Mert hogy még mindig rengeteget olvas. Az első stócot már vissza is vitte a könyvtárba, egy öt könyvből álló együttest, aztán újabb hármat vitt magával. Három akkorát, hogy esélyesen gyilkosságot is elkövethetne velük, ha nagyon akarna randalírozni, de hát ő végképp nem az a fajta leányzó.
Valahogyan most éppen ezen a folyosón kötött ki, melyen pont két festmény rikácsol egymásra olyasmiket, hogy "Én hamarabb szerettem bele a Ladybe, mint ön. Ne is próbálja elcsábítani tőlem!", mire a másik fél "Ugyan, maga ostoba, a Lady látja az igazi értékeket. Természetesen engem választ majd!" . Most éppen egy súlyos enciklopédiát szorít a mellkasához és közben tátott szájjal figyeli a szópárbajt a két festményalak között, akik nem úgy tűnnek, mintha mostanában akarnák befejezni a mararthoninak tűnő csatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 5. 21:44 | Link

Egy újabb hosszú nap után fáradtan dőltem le este az ágyamba. Egy ideig bámultam a plafont, aztán oldalra fordultam, de nem tudtam aludni. Forgolódtam még egy ideig, aztán idegesen ültem fel az ágyamban. Felvettem egy szabadidőnadrágot és a hozzátartozó melegítőfölsőt, aztán halkan kimentem a szobából. A többiek már aludtak, nem akartam felkelteni őket. A folyosó kihalt volt. Ahogy tovább mentem sem találkoztam senkivel, így sikerült megállapítanom, hogy már a takarodó után járhatunk. Nem zavart, mivel senki nem volt itt, nem volt rá esély, hogy valaki, aki pont prefektus erre járna, és megbüntethetne. Ahhoz eléggé szerencsétlennek kéne lennem.
Lassan sétáltam a folyosón, de lépteim hangosak voltak. Leginkább a földet néztem, csak párszor néztem fel, hogy tudjam, merre járok. Kábé tíz perccel később arra kaptam fel a fejem, hogy ketten vitatkoznak. Körbenéztem, de nem volt ott senki. A hang irányába sétáltam, végül egy kép mellett álltam meg. Furcsán néztem a festményre, aki éppen a mellette lévővel próbálta megértetni, hogy neki van igaza. Még érvelt is, csak hangosabban, mint azt ilyenkor nyugodtan tudná hallgatni az ember. Amíg ők vitatkoztak én egy kicsit arrébb sétáltam, hogy megnézzem a többi festményt. A két nő rikácsolása viszont egyre jobban zavart. A fejemet fogva néztem rájuk.
- Maradjatok már nyugton! -Halkan beszéltem, de a hangom parancsoló volt. Egy-egy gonosz pillantás után visszafordultam. Egy ideig magukban mérgelődtek a festmények, de hamar újra veszekedni kezdtek. Előkaptam a pálcám, és visszafordultam.
- Pofix! -Mondtam el a varázslatot, remélve, hogy így csendben maradnak. Aztán, hogy egy kicsit szórakozzak is, újra felemeltem a pálcám. - Tarantallegra! -Nekidőltem a szemben lévő falnak, és onnan figyeltem, ahogy az idős nő táncol. Hogy még élvezhetőbb legyen, még egyszer használtam a pálcám. -Turphellus! -Oldalra döntöttem a fejem, így figyeltem, ahogy a -most már- fiatal nő táncol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 5. 22:44 | Link

Lyra

Már egészen elmerültem a táncoló nőben, amikor valaki kiabálni kezdett. Már vettem elő a pálcámat, hogy őt is elhallgattassam, amikor észrevettem, hogy nem egy újabb festmény szállt be a vitába.
- Én? Éppen nézem, ahogy táncol az a nő ott! -Mutattam a képre. Nem hazudtam, de a lány tekintetéből elnézve lehet azt kellett volna. A "műsoromat" egy pillanat alatt megszakította, mire én is vetettem rá egy mérges tekintetet. Pedig annyit dolgoztam vele, hogy tökéletes legyen! Minimum fél perc erre ment el az életemből.
- Általában nem így szoktak bepróbálkozni nálam. -Feleltem az újabb kérdésére. Egyértelműen ismerkedési szándéknak gondoltam az előbbi megszólalását, bár kedvesebbnek szoktam elképzelni az első beszélgetést. -Eric vagyok, egyelőre legyen elég ennyi. -Válaszoltam egy kicsit később, remélve, hogy ennyivel megelégszik. -És te ki vagy? Ilyenkor már nem szoktak kijönni a lányok a szobájukból. -Féloldalas mosoly kerül az arcomra. -Nevet, házat, évfolyamot! -Ismétlem meg hasonló stílusban, mint ő. Akkor ismerkedjünk hideg pillantások közepette. Jó kapcsolatnak nézünk elébe.
A falnak dőlve fürkésztem a lányt, aztán a képre néztem. Ő mérgesen nézett rám, nem tűnt boldognak. Sőt, szinte sugárzott róla, hogy legszívesebben lejönne onnan, és megpróbálna bosszút állni. Mosolyomra csak elfordult. Azt hiszem nem ő lesz a kedvenc festményem. Figyelmemet újra a lánynak szenteltem, továbbra is mosolyogva figyeltem, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen morcos. Lehet, hogy csak fáradt, de akkor nem itt lenne, hanem aludna. Majd ha jobb kedve lesz talán megkérdezem.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. április 5. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 6. 12:54 | Link

Lyra

A válaszom gondolom nem tetszett neki, mert elég keményen nézett vissza. Kedvem lett volna egy lépést hátrálni, de mögöttem volt a fal.
Kérdésemre hamar kaptam választ is, bár jobban jártam volna, ha nem teszem fel. Szóval prefektus. Már értem miért van itt. Ráadásul rellonos, ami még rosszabb. Újra megkaptam az előző kérdéseket egy kis kiegészítéssel.
- Te se járnál jól, ha felkeltenéd az igazgatót. -Jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Oké, hogy velem van a baj, de a lány helyébe én inkább megvárnám, hogy reggel legyen. -Csak hogy örülj, levitás vagyok. Eric Chabot. Megfelel? -Még mindig féloldalas mosollyal néztem rá. Megfordult a fejemben, hogy valaki más nevét mondom, de nem ismerek másik Ericet, csak Weavert, de őt mindenki ismeri. Ráadásul a házvezető helyettesük is, szóval ezzel nem lett volna esélyem.
- Na, akkor most, hogy ezt megbeszéltük, folytathatnom végre az eddigi elfoglaltságom? -Fáradtan néztem rá, remélve, hogy most már békén hagy. Nem értettem, hogy miért volt ilyen szigorú, amikor csak a festménnyel szórakoztam, de azt egy mozdulattal vissza tudom csinálni, és senki sem tudta volna meg. Nem értem, minek ez a nagy felhajtás. Lehet, hogy csak rellonos, és szeret büntetni, de ennyiért?
A pálcámat szorongattam, valami új varázslaton gondolkoztam, közben a képet fürkésztem. Nem akartam újra megtáncoltatni, inkább valami mást, valami viccesebbet akartam. Olyat ami még talán a lánynak is tetszhet. Kinéztem egy másik képet, mert az előzőn lévő nőn nagyon az látszott, hogy mindjárt megkér valakit, hogy átkozzon meg engem. Ahhoz meg annyira nem volt kedvem. Kép van itt bőven, lesz miből válogatnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. június 15. 20:42 | Link

[Hedvig]

Már pár hete itt élek a kastélyban és be kell vallanom - bár erről előre nem voltam megbizonyosodva - egész kellemes a lét itt. Kicsit körülményes, hogy pont egy tanév közepére csöppentem ide, de mit lehet tenni? Az órákra így is bejárok, szinte ez az egyetlen követelmény, meg persze annak a pár szabálynak a betartása, amit amúgy is betartanék. Mint hogy alkohol és kábítószer fogyasztása tilos.
- Ki az az eszement, aki ilyesmiket tenne?! - mormogom nemlétező bajszom alatt. Bár már elkezdtem feltérképezni az iskola területét még mindig nem volt időm a folyosók, termek és szobák töredékének felkutatására sem, inkább tanultam ehelyett, jobb később mint soha, de én mégis előbb csinálom meg amit lehet, így sokkal könnyebb beosztani az időmet és végül több szabadidőm is marad, mint azoknak, akik csakúgy, minden tervezés nélkül élik az életüket. Ma viszont van egy üres órácskám, szóval elindulhatok a Levita tornyából felfedezni a terepet, kíváncsi vagyok mi mindent tartogat még számomra ez az óriási kúria. Farzsebemben ott a pálcám, bármikor szükségem lehet rá, bár még nem nagyon sajátítottam el semmilyen varázslatot, ha valami rám támadna, az őrült  hadonászással sikerülne pár másodpercre meghátráltatnom a lényt, vagy akármit. Remélem.
Pár perc bolyongás után egy nagyobbacska ajtó elé érkezek. Meg kell fontolnom, vajon érdemes-e belépnem, belülről furcsa neszek szűrődnek ki - bízom benne, hogy semmilyen veszély nem fog fenyegetni odabent. Pár másodperc hezitálás után benyitok és átlépem a küszöböt. Bent káosz és felfordulás fogad, a falakon mintha átsuhanó árnyakat látnék, kisebb-nagyobb képkeretekbe bezárva, mindenfelől zajok szűrődnek ki, néhány helyről suttogást, máshonnan kiabálást hallok, ötletem sincs, hogy mi lehet a hangok forrása. Ahogy közelebb lépek az egyik falhoz, sejtésem beigazolódni látszik - ezek azok a porték, melyekről már annyit hallottam! Elméletileg képesek kommunikációra, környezetük érzékelésére és mozgásra a festményrendszereiken belül. Elképesztő. Úgy döntök megvizsgálom, hogy tényleg igaz-e az összes dolog amit hallottam, így egy öregebbecske hölgy  elé állok és megszólítom.
- Elnézést, Bence vagyok, Lengyel Bence, és az lenne a kérdésem, hogy hall-e engem...? - elég szeleburdinak tűnhet a kérdés, feltételezem, de már kimondtam, nem vonhatom vissza.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2013. június 29. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 17:48 | Link

Roland

Úgy érzem, nem tudok megmaradni egy helyben. Nem tudok csak úgy ülni a szobában, vagy a KH-ban, valamerre mennem kell. De hová? Csaj ez az egy bökkenő van az egészben, hogy nm tudom merre menjek. Most nincs kedvem kimenni a kastélyból, ahhoz még túl meleg van, így olyan helyet kell választanom, ami a falakon belül van.
Könyveim közül előveszem az egyik mangát, amit már elég rég olvastam, hogyha valahol mégis megállnék, ne unatkozzam. Elindulok a levitából, de nem is figyelem merre megyek, csak a lábam visz valamerre, egyre távolabb a Levita háztól. Közben a könyvet is elkezdem olvasni, de azért néha-néha felnézek, nehogy nekimenjek a falnak, oszlopnak, vagy egy iskolatársamnak...Vagy ami még rosszabb, egy tanárnak, szerencsére mindezek nélkül megúsztam, úgy nagyjából húsz percet, míg különös zajokra nem lettem figyelmes az egyik folyosó irányából. azt hiszem egyszer vagy kétszer voltam már ott, de csak átutazóban, és nem is figyeltem meg különösebben az ott lévő festményeket, de szerintem itt az ideje. Becsukom a mangát is, és lassan elindulok a folyosó felé, majd mikor belépek, egyből a festményeket kezdem nézni. Sok különféle portré és kép van ott. Van amelyiken verekednek,ami speciel a folyosó másik végében van, és csak a hangokat hallom, de azok arra adnak okot. Minden késlekedés nélkül elindulok afelé a kép felé, és nem is figyelek a lábam elé. Pedig ez nagy hiba, mert egy víztócsa van előttem, amit én persze nem veszek észre, és sikeresen elcsúszom. Egy halk sikoly kíséretében a földre esem, és a könyv is messze repül el tőlem, mire a legtöbb kép elhalkul, és engem figyel. A szemtelenebbek még ki is nevetnek, amit én csak némán tűrök, mert valamiért nem tudok felállni, pedig most legszívesebben elszaladnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:19 | Link

Natacha



Hihetetlen, hogy ilyen sokáig bírtam anélkül, hogy kitettem volna a lábamat a szobámból. De sajnos be kell ismernem, hogy nem szórakozás miatt voltak ennyi ideig, szinte bezárva. Azt hiszem stréber lettem, tanultam. Viszonylag nem is keveset. Vizsgaidőszak van, és muszáj átmennem. Eddig szerencsére már van két sikeres vizsgám, úgyhogy most úgy döntöttem egy picit kinyújtóztatom magamat, és lazítok. Kinéztem az ablakon, hogy megtudjam milyen idő van, mire számítsak mikor kilépek az udvarra, mivel szerintem senkinek sem lenne kellemes, ha kilépve a friss levegőre, egy hatalmas jégesővel találja magát szemben. Rendesen felöltöztem, majd elhagytam a már jól megszokott kis szobámat. Kezdek beilleszkedni, egészen megkedveltem a helyet, a folyosókon már látok ismerős arcokat, most már csak az a kérdés, hogy vajon nekik én is az vagyok-e, vagy ugyanolyan láthatatlan vagyok itt is, mint anno a Roxfortban. Azt nem élném túl. Tény,hogy kemény és határozott vagyok, de a magány az egyetlen egy dolog amitől félek, és általában mindig pont ez talál rám. Kissé elkalandoztak a gondolataim, és mire felészleltem, meglepetten vettem észre, hogy nem tudom hol vagyok. Tettem pár lépést előre, mikor egy hosszú folyosóval találtam szemben magamat, a falak tele voltak festményekkel. Egyedül voltam, mikor hirtelen egy éles fejfájás hasított belém, mivel szinte maximum hangerőn kezdett el ordítani pár festmény. Vettem egy mély levegőt, majd én is kissé felemelve a hangomat, elordítottam magamat.
- Pofa be! Nem érdekelt, hogy ki hallja, vagy ki látja, de sosem éreztem még ilyet. Azt hittem, hogy ott helyben fog felrobbanni a fejem, ami lássuk be, nem hiszem, hogy pozitívum lett volna a jövőre nézve. A festmények megdöbbenve néztek rám, mintha tekintetükkel azt akarnák nekem elmondani, hogy hogy képzelem azt, hogy félbeszakítom őket. Hát így. Nekik se tetszene, ha elkezdenék itt mindenféle hülyeséget kiabálni, ők lennének a legjobban felháborodva. Szerencsére mintha megijedtek volna tőlem, mivel halk sutyorgásba kezdek, én pedig az egyik festmény alá leültem, fejemet a falnak támasztottam, és nézelődni kezdtem. Még ez is jó pihenésnek, annyi minden után, amin az elmúlt hetekben keresztülmentem.
Utoljára módosította:Yvonne L. West, 2013. augusztus 24. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. szeptember 28. 09:39 | Link

Aileen 2.0
Szeptember 28., délután fél öt körül


Megy a műsor, valamelyik portré kicsapta a biztosítékot egy másiknál és éppen szétüvölteni igyekeznek a folyosót nagy pofával. Ő részéről a földön ücsörög törökülésben és éppen idegesen túrja szét a haját. Fogalmazni. Egyszer még beleveri Mira fejét a falba ezért, ha senki nem látja! Fogalmazzon 500 szóban arról, miért jó egy plüssmackóval aludni. Hát tudja mit? Itt nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, úgy hogy ugorjunk is.
A kezében ott forgatja a tollát, ölében ott van egy füzet és ráírva két szó: "Dögöljön meg az összes plüssmackó!" . Csak az a difi, hogy szegény, ártatlan, kitömött plüss nincs hogy meghaljon, legfeljebb bedarálhatják, ha úgy hozza a szerencse. Viszont akárhogy nézi, ez a mondat nem ötszáz szó. Fogát csikorgatva üt egyet ököllel a falra, mire a portréalakok még hangosabban kezdenek sápítozni és most már rá. Egy ideig tűri az óbégatásuk, de aztán...
-Na most már kuss legyen!- Az intenzív kiáltás elég ahhoz, hogy egy pillanatra mindenki döbbent csendbe fojtsa az éppen a szájára kéredzkedő szitkát, aztán viszont -és ez a legelképesztőbb- ismét egymásnak esnek, hogy jó, hogy nem harapják át a másik torkát. Egy-kettő nem átall átvergődni ellenlábasa képébe és rögtön verni kezdik egymást "nem apád" alapon.
Sóhajt egyet, morogva odavágja a tollt meg a füzetet, kinyújtóztatja a lábait és egy hosszú pillanatig a portréalakok üvöltözését hallgatja csak. Ezután felhúzza a térdeit, rájuk fekteti két karját és vigyorogva beszáll a meccsbe.
-Te Henrik... Tudtad, hogy Aurora megcsalt Freddyvel? Csak úgy mondom, hogy a függöny mögött csinálták tegnap.- Jegyzi meg röhögve, mire a Henriknek nevezett alak bömbölve elkáromkodja magát, kiront a saját képéből és nekiesik a szomszédjában eddig a vitában bajtársaként funkcionáló Freddynek, valamint fél kézzel az utána csörtető Aurora haját is elkezdi tépni. A többi portrélakó hirtelen kiabálva kezdi biztatni a feleket, hogy verjék csak szét egymás arcberendezését, ő meg vihogva figyeli az eseményeket teljes lelki nyugalommal. Jó ez a folyosó; itt legalább mindenki őszintén meg van veszve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 1043
Írta: 2014. április 3. 22:03 | Link

Keith


Ormótlanul nagy fej, kurta lábak, és indokolatlanul cuki tekintet párosul a fekete sörényű oroszlántesthez. Tüdüp-tüdüp, tüdüp-tüdüp, vágtázik Zordon a kastély folyosóján a Trónszirt helyett, és tökéletesen igazságtalannak érzi helyzetét, hiszen ő nagy, erős, és félelmetes, és különben is azt ígérték neki, hogy majd jól elküldik Mufasza helyett uralkodni, mert az ő ideje is, meg Szimbáé is, meg Kiara kandúrkájáé is lejárt. Erre mi történik? Elkészítik pöttömnyi, aránytalan plüssfigurának, és elküldik egy kastélyba. Az élet határozottan kegyetlen, és igazságtalan is! Arról nem is beszélve, hogy hiányzik a kedvenc gombolyagja, amit váltig állították, hogy örökre vele maradhat, amikor épp kitömték... Talán panaszt kellene tennie a plüssgyártó hatalmasságok legnagyobbikánál!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 27. 15:25 | Link

Michelle

Mint mindig most is éjszaka van. Egy eridonos lány járkál a folyosókon. Az órája éppen éjfélt üt, de Őt ez nem zavarja. Fegyvere a zsebében van, a hűséges követői pedig az ágyban alszanak. Ő még nem álmos, így egy kis sétára indul. Nem prefektusról beszélünk, hanem csak egy egyszerű diákról. Egy kis könyvecskét tart a kezében, amit mindenhova magával hord. Nem attól fél, hogy ellopják, mert a tárgy nagy titkokat rejt, amik csak rá tartoznak. Olyanok, mint, hogy ki tetszik neki, a bosszú terveit, az álmait, és a saját történeteit. Cipője visszhangzik a folyosón, miközben egy dalt dúdol. Barátnője, most nem kísérte el a ’kalandjára, de ezt nem is bánja. Most egyedül szeretne lenni és gondolkodni. Egy számára ismeretlen folyosóra téved, amin a portrék nem aludnak, hanem verekednek.
~ Egy újabb ismeretlen hely – gondolja, mire észbe kap, már a földön hever ~ Mi a fene? – mikor, már nem fájlalja a fejét, feláll és körbenéz. Az esés okozó valami, egy pocsolya.
- Ez nem a te folyosód. Béna vagy – gúnyolódik vele az egyik portré, amin egy kis katona látható a lovával, akiket egy sárkány tart fogva a várban. Hősnőnk odafordul és látja, hogy mind a ketten nevetnek.
- Nem fog megalázni egy kis katona – mérgelődik Gwen, majd válaszra nyitja a száját – Mondja ezt az aki, egy sárkányt se tud legyőzni – mosolyog gúnyosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 6. 23:15 | Link

Kowai avagy Part2
Éjszaka

Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná.
- Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép.
- Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~ Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel?
A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. június 11. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 8. 09:33 | Link

Bence

Éééés iszkiri! Szegény kislány már maga sem tudja hányadjára akarta ellógni a Bájitaltant, valahogy nem az ő stílusa meg kedvenc tantárgya. Magyarán szólva ki nem állhatja, erre most baklövésére Felagund persze berakott egy plusz órát olyan időpontra, amikor nem lenne órájuk. Lillának meg lövése sem volt efelől, és mivel a tankönyve már ott poshad hetek óta a szekrényben, úgy gondolta, ez az a nap, amikor el kell azt onnan vinnie. Nagy bátran lenyomta a kilincset egy térdig érő, igencsak élénk színekben pompázó egyberészes ruhában, és mit talált ott? Természetesen a tanárának a sziguró tekintetét, egy falka harmadéves kíváncsi pillantását és érzékelte, hogy Fela utána fog indulni. Amilyen gyorsan csak tudott, úgy fordult meg a tengelye körül és pucolááás! Szandálját az egyik kanyarban ledobta magáról, így azok egy pad alá suhanva hagyták a szöszit a tanára elől menekülni - most már mezítláb. Elég szép előnyre tett szert, hisz az ő 17 éves, edzett teste egy idősödő tanáréhoz képest nem semmi, de az öreg csak ott loholt mögötte. Az egyik folyosó kanyarában nem figyelt, épp a háta mögé lesett, hogy milyen messze van a csóka, és BUMM!!!! Úgy letarolt egy hozzá hasonló hajszínü fiút, hogy mindketten a hüvös padlón kötöttek ki. Most jól nevelt kislányként minden bizonnyal elpirulna, de nem volt rá ideje. Térde kisé felhorzsolódott, de oda se nek, máris rángatta fel a jóval magasabb fiút a karjánál fogva halkan rimánkodva is neki, hogy csipkedje magát. Amint mindketten álló helyzetbe kerültek, úgy hozzá méltatlan módon ragadta meg a másik mancsát és iszkolt tovább remélhetőleg úgy, hogy elég csak kapaszkodnia a másik medve tenyerébe és még nem kell szó szerint maga mögött rángatnia.
- Fela üldöz szóval kérlek.. - suttogta hátra, miközben érezte, hogy talpa néha-néha valami ragacsos dologba lép vagy épen majdnem megcsúszik, ilyenkor egyensúlyának megtartása érdekében még jobban belekapaszkodott abba a kézbe, amit birtokolt de nem lassított, nem állt meg. Remélve, hogy a fiúnak sem áll szándékában semmi ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 25. 10:59 | Link

Állia


-El fogok késni! -gondoltam, és megszaporáztam a lépteimet. Be akartam menni a színjátszókör próbájára, hogy megnézzem, milyen is az. Ha megtetszik, akkor én is színjátszós leszek, ha nem, akkor is bővültek a tapasztalataim. Viszont ha nem érek oda, mielőtt elkezdik, akkor lesülne a képemről a bőr, ha egy próba közepén berontanék, hogy én jöttem nézelődni. Befordultam egy folyosóra, amin úgy gondoltam, hamarabb oda fogok jutni. Lehet, segítene, ha tudnám, merre kell menni. Valahol erre van, ezt mondták. Végig, aztán balra, utána... -rendezett gondolatmenetemet megzavarta egy veszekedés, amit a folyosó közepéről hallottam. Odamentem, és láttam, hogy két festmény veszekszik egymással, egy szerzetes, és egy lovag. Egymás szavába vágva üvöltöztek, ezért nem értettem, amit mondanak. Megköszörültem a torkom.
-Mi a vita tárgya? -kérdeztem kedélyesen. Mint kiderült, az volt a gondjuk, hogy nem tudtak megegyezni, vannak-e sárkányok, vagy sem. A lovag állította, hogy vannak, küzdött is egyel és abba halt bele, csak tudja, mi okozta a saját halálát. Emiatt festették le. Ám a szerzetes kijelentette, hogy márpedig sárkányok nem léteznek, és a lovag halála pillanatában valószínűleg valami bódító szer hatása alatt állt, majd beesett a kandallóba, és ezt a szerencsétlent akarták megörökíteni. A lovag ezt persze kikére magának.
-Hát figyeljetek... -csendesítettem el őket. -Itt, az iskolában azt tanítják, hogy sárkányok léteznek.
A lovag fölényesen elvigyorodott. A szerzetes megkérdezte, hogy láttam-e valaha sárkányokat.
-Hát nem, de...
Hallottam-e valaha sárkányüvöltést?
-Nem, de...
Mindent elhiszek-e, amit itt mondanak?
Idefigyeljetek! Nem egy diákot ismerek, akinek a pálcája magja Sárkányszívizomhúr! Következtetésképp vannak sárkányok!
A szerzetes természetesen csak legyintett, hogy az csak reklámfogás, és én elcsodálkoztam, hogy honnan tud ilyen szavakat egy régi festmény. A nagy veszekedésben nem is figyeltem, hogy mások is elhaladnak a folyosón, és valaki elejtett egy kis gombócot, amiből pár pillanat múlva füst kezdett el gomolyogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 25. 14:10 | Link

Állia


Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem látok. Valami füst szállt be közém és a festmények közé, ezért megfordultam, körülnéztem, és rájöttem, hogy már teljesen körülvett. A két kispajtás is abbahagyta a vitát, és némán tekintett körbe. Ekkor valaki belenyúlt a gyomromba, minek hatására nyögtem egyet, és előre hajoltam. Nem számítottam ilyesmire, és csak az jutott eszembe, hogy valaki megtámadott a füst nehéz látási viszonyait kihasználva. De ő meg tudott ütni, szóval ő lát engem... Még folytattam volna a gondolatmenetet, a valaki rögtön újra támadott: megragadta a taláromat, és a földre rántott, ami nem volt nehéz, lévén így is előre voltam dőlve. Elámultam, hogy milyen puha a talaj. Leraktam a tenyerem, és éreztem, hogy nem csak puha, hanem meleg is. Fél pillanatig megdermedtem, aztán felpattantam.
-Bocsáss meg, nem akartalak így... letaglózni -próbálkoztam egy ócska viccel. -Nem számítottam rá, hogy valaki így rám támad. Éppen egy létfontosságú vitába elegyedtem ezzel a két úriemberrel -mutattam a képek felé, akik nem látszódtak a füst miatt, de ez nekem nem esett le. A hangjuk már hallatszott, amint a földre kerültem, elölről kezdték a veszekedést. -Nem tudsz valami varázslatot, hogy eltűnjön a füst? Az én pálcám nem igazán működik rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 26. 10:13 | Link

Állia


Miután elmondtam a kis védőbeszédemet, vártam, hogy legyint, vagy valami,  de legnagyobb meglepetésemre megragadta a talárom, és arrébb húzott. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán láttam, hogy egy könyv száguld el a fejem mellett. Ha a lány nem rántott volna el, olyan sallert kapok tőle, hogy megcsókolom a padlót. Ezt ő is kimondta hangosan, egy kicsit enyhébben, egy mosollyal megtoldva. Nagyon szép a mosolya.
-Hűha... Ha ez eltalál, mehetek a gyengélkedőre! -visszamosolyogtam, közben megigazítottam a talárom -Remélem, nem késel el sehonnan miattam. Amúgy Wolgast Bellafonte vagyok, de hívj csak Wolgnak, vagy Wolginak. -Ha ő is bemutatkozik, szent a béke. Körülnéztem. Nem volt senki sem a folyosón rajtunk kívül. Eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, mit kerestem, mielőtt a két úr felkeltette volna az érdeklődésemet.-Mellesleg nem tudod, hogy merre van a színjátszósok próbaterme? Szeretnék én is színjátszós lenni, de nem találom, merre kéne menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 26. 18:24 | Link

-Nincs beceneved? Végül is az Állia nem túl hosszú, és becézés nélkül is szép. De hogy érted, hogy a házad miatt? -számomra annyira furcsa volt ez a házak közötti versengés és elkülönülés. Persze, egy bizonyos fokig megértem, hogy legyenek olyan csapatok, akik összetartanak jóban-rosszban, de néhol túlzásnak tartom. Szerintem nem a házunk szabja meg hogy kik vagyunk. Én például levitás vagyok, de olyan lusta, hogy bármelyik másik ház is megirigyelné. Amikor idejöttem, bármelyik másik ház eszembe jutott, hogy oda fogok kerülni, de a levitát kizártam, mert a szorgalom, ami egy levitás alapfeltétele, az belőlem jócskán hiányzik. -feleszméltem, hogy ezt túl komoly arccal mondtam, ezért elmosolyodtam, és beletúrtam a hajamba. -Én még nem igazán élem át még a versengés izgalmát a házak között. Persze, a kviddics az izgalmas volt, de amúgy én nem óhajtok rivalizálni senkivel. -nem is ezt akartam mondani... Azt kezdtem el, hogy nem befolyásol senkit a háza. -Szóval... Engem nem lehet tipikus levitásnak mondani... Nem mondom, hogy a süveg tévedett, mikor ide osztott be, de még nem értem, miért. Talán a süveg is tesz néha kivételt, csak hogy izgalmasabb legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 27. 12:26 | Link

Állia


Miután elmondtam a beszédemet, a lány megnyugtatott, hogy jó házba kerültem. Az jutott eszembe, hogy ha ilyen beszédeket tudok tartani, akkor talán tényleg igaza van. Nem attól lesz valaki Levitás, hogy szorgalmas. Én lehet, hogy amiatt kerültem oda, ahol vagyok, mert szokásom filozofálgatni? Mondjuk ezt általában magamban teszem, de néhanapján, például most, kitör belőlem, és akkor valakire rázúdítom azt, ami a fejemben van, és az nem mindig egy leányálom. Most szerencsére nem volt semmi olyan, amivel esetleg megsértettem volna őt, vagy akárki mást. Legfeljebb a süveget.
-Talán igazad van. Még egy kicsit bizonytalan vagyok ez ügyben, de jó útra tereltél, hogy megfejtsem ezt a titkot. Állia a falnak dőlt, és úgy mondta el nekem, hogy ő sem tűnik kívülről Rellonosnak, de igazából tényleg oda illik. Ezt nem tudtam egészen felfogni, bár voltak sejtéseim, hogy hogy érti. Mindenesetre jobbnak láttam rákérdezni, mint hamis következtetéseket levonni.
-Ezt hogy érted? Milyen egy igazán rellonos Rellonos? -kérdeztem mosolyogva, felhúzott szemöldökkel.
-Nekem kedvesnek tűnsz. A két marha vitáját is el tudtad dönteni, amire én magamtól nem voltam képes -mondtam a képek felé mutatva.
-Persze nem akarok az életedben vájkálni, ha zavar a sok kérdésem, akkor ne válaszolj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 11. 01:05 | Link


Lillus
Takarodó után


Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 11. 01:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 19. 01:18 | Link

Lénárd
hajnaltájt

Azzal kezdődött az egész séta, hogy az este volt az a csúnya vihar, amitől ugyan nem félt, hiszen tudja, hogy bent, a falaktól és ablakoktól védve biztonságban volt, mégsem igazán tudott aludni. Egészen sokáig forgolódott álmatlanul a mackóját szorongatva, bár nem úgy tűnt, hogy ez segített volna bármiben is. A bolyhos barna plüssmedve már szinte fojtogatássá fajuló ölelése ugyan jó hatással volt a nyugalmára, csak éppen az álmatlanságát elhessegetni nem tudta sokáig. Végül azért csak elfáradt annyira, hogy nagy nehezen elszenderedett, ebből a kis pihenésből azonban rémes álom verte fel, amiben Gregnek baja esett. Fene tudja, miért mászkált kint álmában ebben az időben a bátyja a pályán, de arra pontosan emlékezett, hogy látta a vihar kellős közepén zuhanni, és úgy ült fel, mint akit felrángattak, még majdnem sikoltott is, szerencsére nem igazán jött ki hang a torkán. Abban sem volt biztos, hogy a szoba többi lakója értékelte volna a korai ébresztést. Azonnal az ugrott be az agyába, hogy meg kell tudnia, hogy Greggel minden rendben volt-e abban a percben, így hát gondolkodás nélkül mászott ki a takaró alól, és lépett bele a papucsába, aztán már indult volna is, de még szerencsére eszébe jutott, hogy talán így, ahogy volt, túl feltűnő jelenség lett volna a folyosókon. Farmer rövidnadrágra cserélte az alváshoz tökéletesen megfelelőnek ítélt szürke pizsamanadrágot, a felsőt egy hosszabb fehér pólóra, magára rángatott egy sötétkék kardigánt, de még mindig álmos volt, így fel sem tűnt, hogy a topánok helyett a meleg bolyhos papucsaiba dugta vissza a lábait, úgy indult útnak hóna alá szorítva a Miától kapott mackót, és ujjaival végiggereblyézte haját tűrhetővé varázsolva az alvástól kócos szőke tincseit. Ásítozva sétált át néhány folyosón, majd egészen az alagsorig jutott gondtalanul, amikor rájött, hogy két okból is hülye ötlet volt ez a séta - először is Greget lefoglalja frissen szerzett barátnője, akiről nem tudja, mit művelt vele, de akármi is volt az, Greg nem éppen volt a régi, még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy nála lehetett a lány éppen, másodszor Greg nem árulta el, hogy hogyan is lehet bejutni hozzá, ha netán halaszthatatlanul a nyakában csüngeni óhajtott volna, és ezért biztos, hogy még fog egyet hisztizni neki, most azonban semmit sem ért volna el vele. Greg hiányában semmiképp. Durcásan elmormogott pár nem éppen úrilányhoz méltó keresetlen szót előre a bátyjának címezve, mert hát itt aggódott érte, még akkor is, ha csak rosszat álmodott, de az a megátalkodott minta már nem is látná szívesen nála. Pfff. Lemondóan sóhajtott egy nagyot végül, magához ölelte a macit és elindult vissza a saját ágyába, hátha még reggelig sikerül aludni egy icipicit. Ez a folyosó nem is tűnt rossz választásnak, amíg be nem tette a lábát, mert aztán a következő pillanatban már meg is gondolta volna magát az útirányt illetően, ha nem lett volna késő. Papucsát nem vizes terepre tervezték, csúszásgátlómentes talppal pedig nagyon szépen száguldott végig a folyosó egy részén, mintha sokáig gyakorolta volna, pedig ő csak letette a lábát, rá egy termetesebb nedves felületére a talajnak. Lendülete volt még mindig kissé durcásan nagy lépteinek, hát csúszott is menten egyenesen előre, és a végére már a szemét is behunyta és ajkába harapva meg sem mert nyikkanni, vagy visításával felverte volna az egész kastélyt, így meg mindjárt nekicsapódik valaminek. Lehunyta a szemét, magához szorította a macit, aztán rábízta magát a vakszerencsére azt illetően, hogy mire is esik rá.  
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 19. 01:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 5. 22:41 | Link

Dr. Mácsai Zója

A mai napom is teljesen normálisan indult... Sikerült korán kelnem függetlenül attól, hogy tegnap nagyon későn aludtam el. A macskámat már megint nem találom sehol, de ezen most nem húzom fel magam és ezt a napot azt hiszem megpróbálom kibírni nélküle... Végül is a cica majd megbánja a dolgot, mivel most elbúcsúzhat a reggelijétől... A nap megfelelő kezdete érdekében oldalra fontam a hajamat, majd egy kék masnival rögzítettem... Az első és egyben egyetlen gondolat, vagyis inkább terv amely megfordult a fejemben az unaloműzés ellen az a séta mellett szólt... Szép lassan összeszedetem magam és el is indultam... A kastélyban való kóválygás során megfordultam a különböző folyosók és termek labirintusában és az ezt követő percekben rádöbbentem egy érdekes dologra... Már egy jó ideje itt élek a kastélyban és még mindig nem ismerem annyira, amennyire kéne... Lehetséges, hogy hajlamos lennék még eltévedni is... bár erre még nem volt példa és most, hogy belegondolok nem is szeretném, hogy legyen... Idő közben sikerrel egy számomra még ismeretlen folyosóra kanyarodtam... A tekintetem először az új helyet kémleli kíváncsian, majd megakad a folyosó végén... A csúnya rossz fekete cicám állt ott és engem figyelt... Nekem persze több sem kellett, mint akit ágyúból lőttek ki úgy iparkodtam a cica után... Csak mindeközben akadt egy kis technikai malőr... a padló vizes volt, amire persze nem számítottam, miért is néztem volna a lábam elé mielőtt megindulok... Az ezt követő pillanatokban egy hatalmas puffanással elterültem a földön, mint egy feldöntött krumplis zsák, pont az állatka mellett, aki mintha sejtette volna, hogy mi fog történni... meg sem mozdult... Pár apró mozdulat segítségével odaültem a fal mellé, karba tettem a kezem, majd durcázni kezdtem egy kicsit... Bajom az szerencsére nem lett, hiszem strapa bíró vagyok, de azért csak találkoztam a padlóval... A macskám persze tovább állt egy olyan mosoly szerű arckifejezéssel a pofiján... Azt hiszem ez a jól megérdemelt bosszúja volt az átkozott masnijaim iránt, amelyeket volt merszem a nyakába aggatni... Azt hiszem valahol mélyen büszke voltam az állatkámra, végül is az enyém, pici cica kora óta én tanítom... Azt hiszem a tanítvány felülmúlta a mesterét, de azért félreértés ne essék, azért még mérges is vagyok... egy ici-picit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 15. 13:51 | Link

Jared S. Nightingale


Mióta átjöttem a Rellonba, az életem csupa rohanás lett, főleg azért, mert egy csomó posztot betöltöttem. Nemrég vállaltam el a Dök tagságot is, aminek eredményeképpen persze még több dolgom volt, bár ez cseppet sem zavart. Viszont kiköltözhettem a gólyalakból, a Sárkányfészekbe és lett saját szobám, az íróasztalom pedig végre teljes káosz lett. Kevesebb időm volt a cicámra, amit viszont ő nagyon is nehezményezett, így mikor ma éppen indultam volna a szokásos napi sétámra, a kis kandúr úgy döntött, hogy a lábaimba akasztja a körmeit és vontatja magát. Nem fájt... nem akartam felrúgni, szóval nem tettem, de forrtak az idegeim a méregtől. Egy macska sem lehet ilyen önfejű és ostoba, meg még makacs is. Az fizikai képtelenség, de ez a maccs néha még magát is felülmúlja. A grabancánál fogva leemeltem a lábamról, letöröltem egy zsebkendővel a vért a lábszáramról és ráraktam a macskára a nyakörvét. Kinyitottam az ajtót, ő pedig szokásához híven kirohant előre, majd kint megtorpant és várt rám. Minden lépésemnél nyolcasokat írt le a lábaim körül, elégedett dorombolással és ha éppen megtorpantam, akkor a lábamról nyalogatta a vért. Olyan kis kuka ez a cica. Éppen indultam volna ki az udvarra, hogy egy picit levegőzzünk egyet együtt, én és a cicus is. Jót tenne mindkettőnknek a kinti friss levegő. A cica azonban máshogy döntött és átugrott az átrium felé vezető folyosóra. Azon voltam, hogy ha egyszer elkapom ezt a kis görényt, akkor egész biztosan kitekerem a nyakát és fellógatom egy fára, bár nem gondoltam komolyan, de jól esett mérgelődni azon, hogy ő inkább bent akar maradni, mikor ki akarok menni. Megszaporáztam a lépteim és igyekeztem a hangosan vernyogó macska után. Akkor értem utol, mikor a fejével belökött egy ajtót, így gyorsan utána surrantam. Ahogy beléptem az ajtón azonnal rikácsolás ütötte meg a fülemet, méghozzá hangos rikácsolás. Két portré vitatkozott arról, hogy egy éppen aktuális, felkapott pletykát melyikőjük indította el. A macskám felállt a hátsó két lábára és a lábával pofozgatni kezdte a keretet, mire a portré rázkódni és billegni kellett. Egy pillanat alatt levert a víz és már ugrottam is, hogy elkapjam a portrét.
- Sebastian! Nem hiszem el! - fakadtam ki visszaigazítva a helyére a méltatlankodó portrét. Ám, addigra a macskámnak már fontosabb elfoglaltsága volt. Nyávogott valakinek, akit nem láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Halloween előestéje, takarodó után
Írta: 2014. október 23. 21:36
| Link


~ öltözék ~
[zárt játék]


Hogyan is fogalmazhatnék szépen? Hogy önthetném szavakba a mindennapjaim?
A nyári szünetben a legkevésbé sem szenteltem figyelmet semmilyen zavaró tényezőnek, sőt, kifejezetten irtottam a gondolataim egy bizonyos fajtáját, amik bizonyos személyekre fókuszálnak. Ezzel egészen addig nem is volt baj, amíg vissza nem jöttem a kastélyba, amíg el nem kezdtem tengetni középszerűen unalmas mindennapjaimat a Rellon körletén belül. Akkor viszont egy káosszá vállt az életem.
Őrjítő volt ez az egész, a gondolataim elviselhetetlen csapongása. Egyre kevésbé tudok figyelni az engem körülvevő dolgokra, lankad az éberségem, a szerepemet már nem örömtelien, inkább fáradtan játszom az emberek előtt. Persze, ez aligha látszik, csupán kedves drága ikertestvérem vette észre a különbséget, de arra már sajnálta az értékes idejét, hogy rákérdezzen, mi a bajom.
Tehát, egyedül vagyok. De mit is vár az, aki egész életében eltaszította magától az embereket? Jobb nekem így, egyedül.
Szokásommá vállt éjszaka kóborolni a kastélyban. Ilyenkor minden olyan csendes és nyugodt, igazából senki előtt sem kell színészkednem, és nem látom az emberek irritáló pofáját. Csak magam lehetek. Főleg ilyenkor szeretek egyedül bolyongani, mikor esik az eső, s már rég elmúlt takarodó. Hallom az eső kopogását az ablakon és a kastély falain, látom a vöröslő égboltot az üvegen keresztül. Fenomenális.
A déli szárnyba érve a Fejetlenség Folyosójára vetődtem, ahol kivételesen minden csendes volt; a portrék halkan szuszogtak, s egy árva kószáló emberrel sem találkoztam. Érdekes. Pedig Halloween előestéjén nálam amúgy is hagyomány, hogy körbejárom a kastélyt.
Leültem az egyik ablak peremére, s csak bámultam a versenyt futó cseppeket az üveglapon.
Minden előjelzés nélkül törtek ki belőlem a könnyek. Nem tudom, mi miért történik körülöttem. Nem tudom, miért érzek ilyen mélyen bizonyos dolgokkal - emberekkel kapcsolatban. Nem tudom, milyen is vagyok valójában.
És nem tudom, hogy Ombozi gondol-e rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 14. 21:46 | Link


[ZÁRT]


Kellett ez a találka a pszichológussal. Úgy érzem igazán jót tett. Nem tudom, voltam-e ennyire nyugodt egyszer is, mióta csak itt vagyok. Folyton kattogott valamin az agyam az utóbbi időben, ám ebben a pillanatban az egyetlen határozott gondolatom mindössze annyi, hogy ha lehet legilimenciát tanulni az iskola falai között bárkitől is, biztos, hogy felkeresem. Az érdeklődést bizonyára a tanárnál lenne a legérdemesebb elkezdeni, aki egyébként az órarendemben is megjelenő legilimencia órát tartja. Tudom, hogy általában aki nem tudja, az tanítja, de hátha szerencsém van és ez nem igaz. Zója ugyan azt ígérte, hogy utána néz és majd elküldi egy héten belül, hogy milyen lehetőségek is vannak a felvett tárgyaimon túl szakkörök formájában például, addig azonban ezt-azt magam is kideríthetek. Sőt, most rögtön megyek és megkeresem azt a tanárt. Minél előbb érdeklődöm, annál kevesebb az esélye, hogy elfeledkeznék róla, meg annál hamarabb tudhatom meg azt is, hogy milyen feltételeknek kell eleget tennem, vagy esetleg egyéb elfoglaltság után kell-e néznem. Az már biztos, hogy a kviddics magában nem elég, túl sok időm van gondolkodni még így is, és a "mi lenne ha" kezdetű hangzatos mondatok valahogy az őrületbe kergetnek, tehát egyértelműen menniük kell. Igaza van Zójának abban, hogy túlságosan is erre az egészre - Matthew-ra, hogy pontos legyek - koncentráltam utóbb, annyira, hogy már mindenről eszembe jutott. Az szépen hangzik, hogy beszéljek vele, hogy talán mégis adhatnánk egy újabb esélyt kettőnknek, de már viszonylag rég közöltem vele a tényállást még a Boglyas téren. Azóta sem reagált, ez alapján meg valószínű, hogy nem is fog ezután sem. Jobb lesz hát, ha a múlt múlt marad, én meg keresek valamit, amivel eltölthetem az időm töprengés helyett, minthogy arra várok, hogy hátha meggondolja magát. Elköszönve Zójától kilépek a Fejetlenség folyosójára és útnak is indulok abban a reményben, hogy hátha a tanáriban megtalálom Lasch-t. Erre a folyosóra is ráférne egy nagytakarítás, állapítom meg szétnézve. Mindig van valami oda nem illő, például a víztócsa az orrom előtt a padlón. Micsoda fejetlenség. Kiérdemelte ez a hely is a nevét. Sóhajtok egyet, aztán lábam elé nézve igyekszem úgy haladni tovább, hogy ne lépjek bele semmibe és ne csússzak el, mert kicsit sem hiányzik, hogy én legyek itt a fő műsorszám éppen.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. december 14. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium