36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 29. 18:36 | Link

Az utóbbi napokban nem sokat deszkázott, akadt ennél ezerszer égetőbb problémája is, mint például találkozni egyetlen hímnemű unokatestvérével, Noellel. És megtudni, hogy az apja jelenleg nem tartózkodik a közelben. Sőt, sehol sem. Csalódott és ideges, hiszen még a létezéséről sem tudnak, a saját rokona kérdőjelezte meg, hogy igazat mond-e!
De most nem gondol erre, ráér máskor is. Éppen süvít a folyosón, hogy aztán nagyot fékezve bevárja a szemből érkezővel való találkozást. Talán köszönnie kellett volna, de ha egyszer közös a hobbi... Amikor még mugli terepen tolta az ipart, akkor se voltak ilyen és ehhez hasonló sallangok, koccoltak egyet, vagy csak szimplán közösen használták a pályát. Igen szép közösségnek örvendenek a deszkások és mi sem örömtelibb hír, minthogy a kastély falai közé is beszivárgott ez az elfoglaltság.
Biccent egyet és észreveszi, hogy megbámulják a tetkóit. Csak azért nem vonja meg a vállát, mert szóvá nem teszik a látottakat. Nem tolja közelebb, de nem is rejti el, ez amolyan általános reakció körülbelül mindenkitől.
- Pazar. Szabadtéren van valami alkalmas terep? - kíváncsian dönti oldalra a fejét. Sosem járt a faluban - amiről igen sokat hallott -, de a kastély külső területén sem, ahol állítólag milliónyi programot szerveznek. Nem volt alkalma és kedve sem körülnézni, így ülhetett a négy fal között. De most!
- Mellesleg legközelebb mehetnénk együtt oda, ha van kedved - itt már megjelenik a jellemző vállvonás, ami egy ideje Rebeka állandó reakciójává vált. Két dologra használja: a 'nekem végül is mindegy' kifejezésére, illetve akkor, ha jobbnak látja nem elharapni valaki torkát. Egyszerűbb legyinteni rá, mint aztán menni pszichológushoz és kidumálni a belső feszültséget. Az ingert kell kiiktatni. Erre van a vállvonás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. július 31. 23:52 | Link

Omboziék Rebekája

Ha már beszélgetni fognak tényleg, akkor részéről le is száll a sportszerről és a végére egy határozott lépéssel nyomást kifejtve a tárgyra olyan helyzetbe hozza, amivel kézbe tudja venni az elejét. Úgy támaszkodik meg rajta látványra, mint egy sétapálcán. Napersze eszében sincs teljes testével rátámaszkodni, nem akarja ő tönkretenni.
- El kell, hogy keserítselek, de nem igazán. Errefelé mindenhol macskakövek vannak és kirakott utak. Szóval hacsak nem vágysz arra, hogy a reggelit és az ebédet összerázza az út, akkor kint nem érdemes próbálkozni.
Amúgy tényleg így van, ő nagyon igyekezett valami rendes terepet találni kinn, de sikertelenül. Ezek a varázslók túlságosan szeretik megtartani a régi korok látványvilágát, már ami a falu látképét illeti. Bár tény, hogy enyhén elrontaná a képet a sima beton, de Kornél fiúból van, érdekli is őt, hogy hogy néz ki, ha egyszer praktikus.
Szélesen elvigyorodik a felajánlásra. Ilyen nem sok van ám, hogy egy csaj hívja el őt, általában ő próbálkozik náluk. Ebbe se kéne semmit belenéznie csak úgy, tulajdonképpen nem is teszi, ha igazán őszinte akar lenni magával, csak maga a tény szórakoztató, hogy ilyesfajta beszélgetések mennyire ritkán esnek meg vele.
- Király, simán lehet. Amúgy is unalmas volt már mindig egyedül elszórakozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 3. 11:43 | Link

Jobb lábát továbbra is a deszkán tartja, hogy kicsit tologassa, míg egyensúlyát baljára helyezi. Akár meg is foghatná, de mivel innen hamarosan tovább fognak menni, feleslegesnek érzi összeszedni járművét. Meg amúgy is, el kell húznia száját az újonnan érkezett információk hallatán. Miért nem gondolnak egy magániskolában a deszkásokra? Miért? Ez nagyon nem fair. Persze az is nyilvánvaló, hogy nem tehetnek mindenki kedvére és ötszáz diákból húsz kedvéért nem építenek egy komplett pályát. Ez mind elfogadható és mégsem. Simán kiküszöbölhető lenne a folyosón való száguldozás, amennyiben lenne rendes terepük. Áh, mindegy.
- Ez nem túl jó hír - összevonja a szemöldökét, mielőtt folytatná. - Van olyan folyosó, ami még alkalmas egy jó kis gurulásra? Baromi idegesítő, hogy egy teremre vagyunk bízva - hangjában nem bujkál ingerültség vagy harag, esetleg egy enyhe bosszankodás szikrája mindössze, de nem számottevő. Az elmúlt pár év azért csak jó volt valamire.
A pálya hiánya viszont most már a körmére ég. Szükséges lesz elmenniük oda, de neki magának mindenképp. Ezen kívül valahogy ide kéne csempésznie a motorját. Igen, tudjuk, nem igazán iskolába való és hol használja majd? Igazából mindez kit érdekel? Túl sok probléma, túl kevés idő.
- Na, akkor ezt megbeszéltük - végre szélesen elmosolyodik, majd zsebre vágja a kezét. - Milyen trükköket ismersz, meddig jutottál? - megszokásból körbenéz a folyosón, aztán íriszei visszavándorolnak Kornélra, akinek még nem tudja a nevét, sem a házát. Így nem lesz könnyű megtalálnia később, szóval erre is ki kell majd térniük. Lehet, hogy kínosnak tartanák sokan, hogy ő keresi egy fiú társaságát, de nem érez benne semmi kivetnivalót, végtére is hátsószándék nélküli a dolog. De ha nem is lenne az... Bárkinek bármi köze?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. augusztus 5. 14:13 | Link

Omboziék Rebekája

Rábámul a másikra, de valahogy nem tudja átérezni azt az enyhe irritáltságot, amit a lány felől érez. Mármint persze, nem jó hír, hogy nincs külön pálya nekik, de Kornél részéről nincs is rá igény. Neki elég a kívánságok terme és a folyosó, ha úgy adódik, nagyobb hype nem kell egyetlen hobbinak. Akkor már teniszpályát is kéne építeni, meg pingpongtermet meg snowboard pályát, szóval.. mindenféle hobbinak teret kéne engedni, ami lehetetlen. A kívánságok terme neki így is bőven elég, mert ott meg olyan pályát képzel el és úgy, amilyet csak akar magának. A kérdésre, hogy van-e olyan folyosó, ami alkalmas számukra, csak széttárja a kezeit és körbemutat.
- Tulajdonképpen bármelyik jó. Nem szoktam válogatni közülük, a padlója mindegyiknek ugyanolyan, nagyjából.
A kérdésre félrebiccenti a fejét és megvakarja a tarkóját. Nem érzi magát kínban a következő válasza miatt, olyannyira nem, hogy flegmán vállat von.
- Csak ilyen alap dolgokat. Nem vagyok profi benne, de egyébként is csak úgy hobbiból pattanok fel rá néha. - Az ilyen trükkök elsajátításába pedig időt és energiát kéne feccölnie. Ebből idő az bőven van neki, főleg, ha nem jár be órákra, energia is lenne-lenne, de jobbára másba fekteti bele.
- Mert te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 11. 10:50 | Link

Nem arról van szó, hogy egy egész parkot akar maguknak, hiszen ez irreális kérés. Akkor gyorsan bővítsük ki a kastély területét mindenféle egyéb dologgal, mondjuk rali versenypályával is, mert valaki azt szereti csinálni... Ez egyértelműen képtelenség, de hogy a termen kívül valóban semmi lehetőség nincs balesetmentesen közlekedni gördeszkával, az egy kicsit zavaró. Mert ugye mehetne a faluba is, ha olyanok lennének az útviszonyok. Ha. Túl sok van belőle.
- Akkor azt hiszem kastélyfelfedező túrát fogok tartani - arrébb megy, hogy elférjenek mögötte. A kis előzékeny Rebeka, milyen cuki! Viszont jó lenne kitalálni, merre induljon. Szeretne belebotlani valakibe, akit ismer, vagy akit ismernie kéne. Mert az egyik deszkást már szerencsésen kifogta a négy fal között, hátha lesz még egy ilyen szerencséje.
Figyelmét most a fiúra irányítja, miközben érdeklődik egy keveset. Nem azért, mert ez amolyan erőösszemérés volna, csak hátha. Sose tudni, ki meddig jut, aztán lehet, hogy tudnának egymásnak tanítani pár dolgot. Biccent, mikor elhangzik a hobbi szó, mert teljesen meg tudja érteni, időigényes dolog külön ezzel foglalkozni, ráadásul nem kevés csonttöréssel és zúzódással jár. Igen, ez tapasztalat.
- Néha rám jön a dolog és nekiállok trükköket gyakorolni, tudok is egy jó párat, de én is jobb szeretek csak simán gurulni - megvonja vállát. Itt persze felsorolhatna egy halom nevet, hogy mit tud, de egyrészt baromira felesleges, másrészt nem is biztos, hogy emlékszik rájuk. Aztán elég gáz lenne, ha bemondaná őket, majd beléjük bukna.
- Azt hiszem megyek tovább arrafelé - ujja az eredeti irányba mutat, kezeivel könnyen húzza le pulóverének ujját. - Egyébként Ombozi Rebeka vagyok, ha lesz kedved, dobj meg egy bagollyal és deszkázunk - elmosolyodik kedvesen, majd egy intés kíséretében felpattan járgányára és szlalomozva kikerüli az útakadályként funkcionáló, amúgy szabályosan közlekedő gyalogosokat. Itt az ideje kalandozni picit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 13. 21:22
| Link

Néhány nap már eltelt a temetői incidens óta, és kezdtem megint unatkozni, de nem volt olyan vészes, hogy hülyeséget csináljak. Igazából nem örülök neki, hogy akkor ott szórakoztam. Nem bűntudatról van szó, olyasmit nem szoktam érezni, egyszerűen az zavart, hogy lehetnek következményei a dolognak. Persze kapóra jöttek az emberek, akikkel összefutottam, és együtt tértünk vissza a kastélyba, de nem voltam velük egész este, és nincsenek olyan barátaim, akik falaznának nekem. Így aztán kicsit aggódtam, ha esetleg egy tanár megtudja, és neadj'isten személyleírást is kap, akkor komoly bajok lehetnek. Ezekkel a komor gondolatokkal sétáltam végig egy folyosón, kiömlött bájitalokat, gyanús tócsákat, meg minden egyebet kerülgetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 14. 00:19 | Link

A.L.E.X.
A temető incidens után pár nappal.


Múlthét péntek estém nem épp úgy sikerült, ahogyan én azt elképzeltem. Valami idióta azzal szórakozott, hogy rajtam próbálta ki a hírhedt rosszcsont-pakkban megbúvó bűbájokat. Hogy ironikusan fogalmazzak, nagyon örültem ezeknek az áldásoknak. Végül rám olvasta az a nyomorék a sóbálványátkot. Esélyem sem volt, hogy visszatámadjak, azért nem mert szemtől szembe kiállni velem, csakis hátulról támadott.  Nem mintha adtam volna bármi okot is neki rá… Végül nem volt szerencséje. Láttam az arcát, körülbelül elem egy idős lehetett és a kék nyakkendője a házát is elárulta. Itt volt az ideje annak, hogy bosszút álljak a büszkeségemért, még ha ez a "bosszúállósdi" soha nem is volt az én asztalom. Elmondtam-e bárkinek is, hogy mi is történt odakinn? Nem, az árulkodással egyelőre nem próbálkoztam, csak ha szükséges lett volna. Én akartam pontot tenni az ügy végére.
Hogy hogyan kerültem vissza a kastélyba? Röviden csak annyi volt, hogy valamikor este fél tizenegy körül a már amúgy is gyengén sikerült átok hatása elmúlt felettem. A pálcámat felkaptam és óvatosan visszasunnyogtam a kastélyba. Oda fele majdnem elkapott két vagy három prefektus, de szerencsére megúsztam. Már csak az kellett volna, hogy büntit is kapjak más hülyeségéért. Amint felhúztam a csíkot a gólyalakba, nem bírtam elaludni, forgolódtam, mindvégig az este járt az eszembe. A haragom enyhült, és már csak zaklatott voltam.
Szóval így kerültem vissza, épségben. Aztán a napok röpültek egymás után, észre sem vettem, hogy ismét péntek volt, ráadásul délután.
A DÖK bázis felé vettem az irányt, gondoltam benézek hátha volt valami ötletelés vagy valami. Odafele lerövidítettem az utat, így a fejetlenség folyosója felé vettem az irányt.
Szerencsémre eddig nem történt velem semmi baj, vagy de? Hirtelen egy ismerős barna hajú srácot pillantottam meg. Most én voltam ő mögötte. Úgy tűnt igencsak el volt merülve a gondolataiban. Egy gonosz mosoly húzódott az arcomon, így csak halkan mögé sunnyogtam, nehogy meghalljon. Mély levegőt vettem, aztán jól ráordítottam. Remélem ráhoztam a szívbajt..
- SZIA! - igazából nem gondoltam végig, hogy vajon tényleg a titokzatos támadóm lehetett-e vagy sem, ám amikor megfordult, az arcára zoomoltam, immár biztosra tudtam: ~ ez igen, ő lesz az!~
- Mizu? - gyerekesen elvigyorodtam, amint feltettem ezt az egyszerű kérdésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 14. 00:51
| Link

Egy különösen kellemetlen szagú löttyön átlépve sikerült "megijesztenie" a lánykának. Természetesen egyáltalán nem ijedtem meg, továbbra sem jelentek meg nálam ilyesfajta érzések. A hangot azonnal felismertem, hiszen ugyanez a hang már felajánlotta, hogy nem csak a nyelvemet ragasztja a szájpadlásomhoz. Péntek délután lévén elég kihalt volt a folyosó, csak néhány helyi kísértet lebegett el arra, nagy ritkán. Mosolyogva fordultam meg teljes nyugalommal.
- Szia. Hát, semmi különös. Azt hiszem kicsit eltévedhettem. Nem tudod merre van a Levitás lakótorony?
Idegesen felnevettem, mint aki tényleg teljesen elveszett, és most végre talált valakit, aki talán segíthet, de cikinek érzi a kérdést. Remek alakítás Alex, igazán pompás. Szinte hallottam a pszichológusom hangját a fejemben. Közben végigmértem a lányt, természetesen anélkül, hogy nagyon észrevehette volna. A haját festi, bal alkarján szilikon karkötők. Harminc. Nem, harminckettő. Igen, ez lesz az. Harminckettő. Egy lépést hátráltam, hogy kis tér legyen köztünk, azonban "véletlenül" ráléptem egy bájitalfoltra, aminek úgy tűnik az a feladata, hogy csúszóssá tegye a padlót. Legalábbis, én teljes "véletlenségből" eldőltem hátrafelé, és bevágtam a hátamat, meg a fejemet is. Utóbbit nem nagyon, figyeltem rá, zuhanás közben előre döntöttem a fejemet. Egy hangos nyögés kíséretében terültem el a padlón, remekül szimulálva a szenvedő áldozatát, a galád pacának, amit biztosan egy gonosz kövér pacák öntött ki.
Utoljára módosította:Csöndesi Alex, 2015. augusztus 14. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 14. 23:13 | Link

A.L.E.X.
A temető incidens után pár nappal.


Összeszűkültek a szemeim, a pumpa ismét elindult felfelé bennem. Amint megfordult azzal a „húdenagyonlazavagyok” arckifejezéssel és mentegetőzni kezdett, sejtettem, hogy ez az eltévedős duma csak humbug volt. Ha biztosan eltévedt volna nem válaszolt volna ennyire nyugodtan. Mondjuk akkor csak magamból indultam ki, de ez elég ok volt arra, hogy ne higgyek neki. Minden apró mozdulatát figyeljem, főleg a kezeit.
Nem szándékoztam túl sokáig bájcsevegni, így épp a tárgyra igyekeztem térni. viszonozni akartam mind azt a kedvességet, amit tőle kaptam, péntek este. Ő hátrált, én pedig ismét megközelítettem, hogy szemben álljak vele. Már csak az kellett volna, hogy távolról, okoskodjon, mint ahogy azt a temetőben is tette. Az orrunkat alig pár centiméter választotta el.
Ám a hírhedt folyosó közbelépett, a fiú elcsúszott és elterült a földön, mint egy béka az úttesten. Azonnal kaptam az alkalmon, a fiúra vetettem magamat. A csuklóit a földhöz nyomtam, úgy térdepeltem felette. Két térdemmel pedig az oldalát szorítottam azért, hogy ne nagyon mocorogjon. Ahogyan a földhöz szorítottam, a kezeit nem húzhatta ki az ádáz szorításom alól, hisz nem igazán úgy nézett ki, mint egy izomhegy. Igen, erőfölényben voltam vele szemben.
- Rossz Eridonossal kezdtél ki, öcsisajt. - morogtam rá, a szemeim pedig villámokat szórtak. - Mi a neved, bugris? Jobb lesz, ha hamar kinyögöd! - vicsorogva utasítottam. Abban a helyzetben egy rellonos agressziójával vetekedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 15. 00:22
| Link

Ahogy a padlón feküdtem, meglehetősen erős "fáj a hátam, meg úgy mindenem, amit bevertem" arckifejezéssel, egyszer csak azt kellett észrevennem, hogy a kezeimet leszorították, és térdek mélyednek oldalról a bordáimba. Igazán kellemetlen érzés volt, hiszen ezzel a szerencsétlenkedéssel pont azt akartam elérni, hogy ne gondolja azt, képes lennék több mint egy órán át szórakozni vele egy temetőben.
- Aaaaaahhhhh. Mi bajod van? Engedj el, kéééérleeeek!
Kiabáltam hangosan, kétségbeesett arckifejezéssel, miközben azon tanakodtam, hogy mennyivel jobb lett volna, ha el is ásom a sóbálvány átok hatása közben. De ehhez már késő volt.
- Mit követtem el ellened? Hagyj békén, kérlek, eressz el! Mit ártottam neked?
Folyamatos rémült hablatyolás, miközben egyre csak próbáltam vergődni. Persze nem rúgtam meg a lábaimmal, bár azok még szabadok voltak. Egyrészt nem akartam még jobban felidegesíteni, másrészt nem is vagyok elég hajlékony. De nem is nagyon akarok kiszabadulni. (Úgyse menne.) Ellenben ha elég nagy zajt csapok, akkor fel kell bukkannia egy tanárnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 25. 10:50 | Link

Ruha
Egy kis gondban voltam. Nem nagy szám, tényleg. Minden a legnagyobb rendben, csak éppenséggel lehet megbukok Asztrológiából. Pedig annyit tanultam a vizsgára! Több nap is elővettem a tankönyvet és az ágyon fekve olvasgattam. Jó, lehet, hogy közben nem kellett volna macskáznom, meg mondjuk zenét hallgatnom, de máshogy engem nem lehet lebilincselni a könyvhöz. Én próbáltam odafigyelni, csak egy idő után folyton azt vettem észre, hogy a falat bámulom. A vizsgám úgy sikerült, ahogy. Sz**ul. Még jó, hogy kétségbeesetten odamentem a tanár úrhoz és megengedte, hogy feleljek az egész hároméves anyagból. De nincs mit tenni, valahogy megszerzem az elfogadhatót. Komolyan vettem a holnapi szóbeli vizsgámat, ezért elhagytam szobámat és egy tanulói zugot kerestem, ahol viszonylag zavartalanul tudtam tanulni. Ma odatettem magam, összeszorítottam fogam és egy erős kávé után elkezdtem magolni. Eltelt pár óra, aztán elegem lett az egészből és úgy éreztem, én megtettem mindent, majd sikerül ahogy sikerül a szóbeli.
Fáradtan, agyilag megnyúzva sétáltam vissza a Levita részleg felé. Az utam azon a folyosón át vezetett, amit ki nem állhattam, bár annyira álmos voltam, hogy nem törődtem semmivel. Azt sem fogtam fel, hogy velem szemben jött két srác. Jobbra léptem, gondolván, hogy elmegyek mellettük, csakhogy a bal vállam összeért kicsit az egyik srácéval. Engem ez egyáltalán nem érdekelt, történnek ilyenek, viszont a másik személy vagy vicces kedvében volt, vagy kötözködni akart. Megfordult és beszólt nekem. Legalább erre magamhoz tértem a kómából. Én is hátrafordultam felé, majd egyszerű mozdulattal bemutattam neki. Mentem volna tovább, csakhogy bizonyára heves vérmérsékletű emberbe botlottam bele, aki elkapta a csuklóm és erősen megszorította. A kviddics edzések miatt így is sajgott, de ez sem tett neki jót, a fájdalom belém nyilallt. Nem sikítottam fel, nem akartam megadni neki azt az élvezetet, hogy kimutatom a fájdalmam, inkább csak az egyik szemem csukódott be rövid ideig. Szócsaták következtek, mire elegem lett és megfogtam a srác azon kezét, amivel még mindig a másik csuklómat szorította. Ezúttal nem volt sok erőm, így könnyedén ellenállt nekem. Egy rúgás azért betalált neki, de ez is csak feldühítette. Elég durva személyisége lehetett, a rossz pontjába mért rúgásom után revansot vett és ököllel fejbe vágott. Borzasztóan fájt, még ha megszoktam is a taekwondo edzésekről az ütéseket. Ökle oldalról érkezett, mire én a földre estem kissé kábultan. Homályos lett hirtelen minden, de még eszméletemnél voltam. Arcomhoz kaptam és azonnal csípést éreztem. Meleg és folyékony. A francba! Felszakadt a bőröm is, mondjuk nem nagyon, engem egyáltalán nem tudott érdekelni ez a sérülés. Próbáltam felállni a földről, mégsem hagyhattam, hogy ilyen könnyedén elintézzenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 25. 14:44 | Link


Minden vizsgám nagyon jól sikerült eddig, és a többi tanár egyelőre elhalasztotta a többit, szóval most nyugodtan tömhetem a pisztáciát az arcomba. Egészen jókedvű voltam – bár a családi állapotom továbbra is bizonytalan volt -, mert az egész év vége felé közeledtem és jöhet a pihenés. Az már biztos, hogy hazamegyek, de addig járom a folyosókat és kiröhögök mindenkit, akinek könyv van a kezében, vagy gond az arcvonásain. Mert aki ugye rendesen tanul, vagy egy géniusz, mint én, annak ezek a vizsgák csak ujjgyakorlatok. Szinte magától fogott a toll, nem is nagyon kellett gondolkodni a válaszokon, annyira egyszerűek voltak nagyszerű elmémnek. Hiába, aki tud, azt rólam mintázzák, öcsém! Szóval vígan sétálgatok a folyosón, amikor is egy kisebb csetepaté hangjai ütik meg gyönyörű formájú fülemet.
Két rellonos – ezt máris látom az egyenruhájukból – verekednek valakivel. Na, végre, egy kis izgalom! Még van időm röhögni a többieken. Gyorsan közelebb megyek és csak azt látom, hogy szidnak valakit, miközben rugdossák. Aztán látom csak meg, hogy egy lányról van szó.
- Mit csináltok gyökerek? Megüttök egy lányt? Ketten? Legalább lett volna annyi vér a pucátokban, hogy egyesével – röhögök fel, de nem sokáig, mert a csajszinak vérzik a feje, nem beszélve arról, hogy Dasha az.
- Ó, a jó édes ****** szent****! – ugrok oda és a falhoz verem a két hülyegyereket. Nem ismerem őket – ez nem meglepő, nem sok embert ismerek, kevés az arra érdemes -, kapnak még két rúgást is, és elmenekülnek szitkozódva. Közben már egy páran odagyűlnek, mint hiénák a döghúsra, én meg ellökdösök mindenkit az útból.
- A rohadt életbe, milyen taekwondos vagy te! – felhúzom Dashát, ha már a gyökértermékek engem húztak fel azzal, hogy ketten támadtak egy lányra. Hát milyen rellonos az ilyen? Leültetem a padra, gondolom nem áll nagyon ellen.
Előveszek egy zsebkendőt – egy pillanatig megnézem magamnak, mert tudom, hogy rohadt drága volt – letörölöm a vért az arcáról, és a kezébe nyomom.
- Minden oké? Invito pohár – egy pálcalendítéssel hívok a nagyteremből egy poharat, ami nem túl sokára meg is érkezik.
- Wasser – feltöltöm és azt is kezébe nyomom. – Na, lehet elhúzni – villantom meg a tekintetem a nép felé, akik látván, hogy elmúlt a gond. – Ezeket még kinyuvasztom majd - dünnyögöm magam elé és kisöpröm Dasha haját az arca elől, hogy lássam a folton kívül rendben van-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 25. 16:44 | Link

Ruha
Biztos inkább a bukást választottam volna, ha előre tudnám mi fog történni. Ez azonban nem így van, ezért is tanultam halálra magam. Már eleve nem voltam teljesen friss, de mihelyt végeztem a magolással, a fáradtság minden porcikámat ellepte. Most kivételesen is nem fizikailag voltam gyenge, bár az izmaim közel sem voltak bemelegített állapotban, sokkal inkább ernyedt testtel ültem - szinte már feküdtem - az tanulószoba egyik íróasztalánál. Mikor végleg meguntam, elindultam vissza.
Álmosan végigsétáltam a folyosókon. Többnyire üresek voltak, időnként ment csak el egy-egy járókelő. Két rellonost is ugyanolyan könnyedén kerültem ki, mint másokat, ám véletlenül hozzáért az egyikhez a vállam. Én nem is törődtem a helyzettel, de másik kettő nem hagyta annyiban.
A csuklómat lehet el akarta törni csak nem sikerült neki, a fájdalom viszont iszonyatosan erős volt. Próbáltam aktiválni a testem, azonban nem mozogtam normálisan az előző három-négy órában, ezért közel sem voltam erőm teljében. Szabadulni próbáltam, pont mint pár nappal ezelőtt Zétény csókjakor. Most azonban ezerszer jobban vágytam arra az állapotra. Nem sírtam vissza, de a jelenleg kialakult szituációhoz képest azt mennyországnak is betudható. A rúgásomat követően ütést kaptam a fejemre, ami kis időre megbontotta a memóriaszalagomat. A földre estem és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire megalázva voltam. Kellően magamhoz térve az arcomhoz nyúltam és éreztem a már számomra nem idegen folyékony kötőszövetet. Csak mérgelődtem, de nem érdekelt különösebben, tudtam, hogy amíg eszméletemnél vagyok, addig nem történt nagy baj. További rúgásokat éreztem, az egyik pontosan gyomorszájba talált, mire felnyögtem. Sarokba voltam szorítva szó szerint. Ahányszor fel akartam állni, csak újabb lökések taszítottak vissza. Kezdett sötétülni mindent, mikor meghallottam egy közeli új férfihangot. Ismerős volt, de nem fogtam fel, hogy honnan. Kis röhögés után a rúgások abbamaradtak, én pedig igyekeztem magamhoz térni. Fájt mindenem, de legalább látásom kezdett helyreállni. Felkeltem a padlóról és először négykézlábra helyezkedtem. Azonnal öklendeztem - valószínűleg a gyomrom által bekapott ütésektől - ám nem jött vissza semmi. Kis köhögés után két kezet éreztem meg az oldalaimon, amik erősek és kétségtelenül nagyon férfiasak voltak. Felpillantottam a tulajdonosukra, ledöbbenve láttam meg Zétényt. Lesokkolódtam egy másodpercre, de ebből a kínos helyzetből menekülni akartam, így minden segítségét elfogadtam. Hagytam, hogy felsegítsen, a megjegyzése pedig szíven talált, bár amiatt csak később tudtam mérgelődni. Már önerőmből ültem le a padra. Köhögtem még párat, aztán jöhetett az emlékezés. Homlokomat fogtam, szemeimben könnyek csücsültek és a fene tudta, hogy mikor hagyják el a gödröket. Nyeltem egyet. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett velem. Igen, fáradt voltam, de hogy ennyire? Egy taekwondósnak nem is lehetett szánalmasabb pillanat. Pulzusom az egekbe szökött, ekkor már képes lettem volna nagyobbakat is ütni, csak hát már késő volt, a két rohadékot Zétény elintézte.
Nem mertem a mellettem lévő srácra nézni. Hirtelen annyira más lett minden. Egyszer találkoztunk csak és szinte a teljes ellentéte voltam a mostani állapotoknak. Most tűnt el minden lepel, ami a személyiségemet többi részét takarta. Már nem voltam se határozott, se mosolygós, még csak szép sem. Fehér rövidnadrágom közel szürke volt a pórtól, mondjuk más testfelületem is. Összeszedtem magam és a szemébe néztem. Sosem gondoltam volna, hogy pont neki leszek rendkívül hálás. Az engem ért sokk miatt hagytam hagy törölje le arcomról a vért. Most annyira gyengéd volt, meglepő. Nem jött ki hang a torkomon, de kérdésére lassan bólogattam. Csöndben elvettem a vízzel teli poharat és inni kezdtem közepes tempóban. Ahogy tartottam a poharat éreztem, hogy testem elég rendes zúzódásokat szenvedett. Az utolsó kortyot kényszerítve lenyeltem, aztán megtöröltem számat. Engedtem, hogy Zétény kisöpörje hajamat az arcomból, bár nem örültem, hogy könnyes szemekkel és kis híján összetört testtel kellett mutatkoznom előtte.
- Köszönöm! - Préseltem ki ajkaim között ezt az egy szót halkan és félig-meddig sóhajtva. Őszinte voltam, a legőszintébb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 26. 14:47 | Link



Életmentő Zétény, öcsém! Ha nem én vagyok, el sem hiszem, hogy rólam mondják. Az a lényeg, hogy megzavarták az egyensúlyomat az élettel, emiatt két rellonosnak nehéz éjszakája lesz. De most tényleg, ketten rámennek egy csajra? Szánalmas férgek is járnak ide. Legalább szemtől szemben verekedne vele, vagy lenne rá oka, de így. Nem nagyon szokott érdekelni engem sem, ha lány az illető, de csak akkor ütök, ha van rá okom. Persze nem tudom, hogy miért támadtak neki, de nem ismerem olyannak… hmm, bevállalós az biztos, szóval lehet, hogy mégis volt valami. De a lényeg, hogy ketten nem támadunk egy kisebbre. Bár azt sem értem, hogy miért nem intézkedett Dasha pálcával, hiszen biztosan több varázslatot ismer, mint a két nyomi.
- Ugyan mit? – kérdezek vissza, és látom, ahogy dagadni kezd a képe a Kóreai levitásnak. remélem a víz is nyugtatgatja egy kicsit, szándékosan adtam, hiszen, ha koncentrál egy dologra, nem járnak a gondolatai szerteszét.
- Azért így tényleg nem vagy a legszebb – mosolygok rá, visszautalva a múltkori beszélgetésünkre, majd felállok a padról. – Lekísérjelek a gyenguszra? – érdeklődöm nagy lendülettel. Azért úgy látom, nem csak az arca bánta meg a találkozást a zöldekkel.
- Amúgy is, minek kötsz bele két idiótába, akik ekkorák? Nem lehetek mindig a közelbe, hogy megmentsem a formás kis s****d – ingatom a fejem tovább. Szerencsére a tömeg talált magának más elfoglaltságot, már csak pár bámészkodó maradt.
- Na, hagy nézzelek, lesz-e maradandó károsodásod – körbejártam amennyire lehet, a keze a hasán, tehát oda kapott egy ütést, vagy rúgást, hiszen a földön volt már. Azért nem gondoltam, hogy oké, megcsapsz egy lányt, de meg is rugdosod? Ahhoz komoly érv kell ám, öcsém! Nem hiszem, hogy a folyosón olyan komoly dolgok elhangozhattak, hogy idáig fajujjon, persze nyilván idegesek a vizsgák miatt és levezették a feszültséget. Amúgy meg mindek keresek okokat? Paraszt volt mind a kettő, azt annyi. Remélem, feljelentenek a HVnál, mert akkor legalább megtudom, hogy kicsodák és még egyszer megfejelhetik az öklömet.
- Úgy néz ki csak kisebb zúzódások, de az öreg indián biztos jobban ért hozzá. Megtarthatod a zsebkendőmet – az biztos, hogy többet ahhoz nem nyúlok, de szerintem nagyjából tönkre is megy, mert ez ilyen díszzsebkendő igazából. Hogy legyen nálam, ha kell. Most éppen kellett…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 27. 11:13 | Link

Ruha
Fájtak az ütések és a rúgások, bár nem mondhattam, hogy újdonágként ért volna az érzés. Az edzéseken is sok hasonlót bekaptam már, a környezet és a cél persze totál másmilyen volt. Most fáradt voltam, nem igazán voltam magamnál és örülhettem, hogy tudtam merre mentem. Általában ilyen belemenéseket két szóval le szokták intézni a felek, ezúttal viszont eldurvult a dolog, én pedig amellett, hogy nem számítottam rá, még erőmben sem voltam. Nagyon rosszkor jött ez és valószínűleg ezért maradtam alul a mi csatánkban. Két pasi, akik egy álmos lányt támadnak. Hát, gratulálok. Utólag azért jól esett, hogy én is tudtam adni nekik néhány kellemes pillanatot, az egyiknek a zacsija bizonyára fájni fog még... jó pár hétig. Végül Zétény jött és elintézte a két mocskot. Ha én is ilyen állapotban lettem volna, tán nem így fejeződött volna be a verekedés és Zének sem kellett volna beavatkoznia, de mivel úgy történtek az események, ahogy, ezért hálás voltam a srácnak, még ha ezzel most nagyon lenézhetett engem. Felsegített és a padra ültünk. Hagytam, hogy letörölje rólam a vért és egy pohár víz után már beszélő képes voltam. Lelkileg is rosszul estek a történtek, bár már kezdtem megnyugodni. Megköszöntem halkan, bár más választ kaptam, mint amire számítottam. Gondoltam majd elkezd nagyképűsködni, de nem. Ehh, tényleg nem lehettem valami szép.
- Nem kell, nem olyan vészes. - Mondtam tiltakozva, mert kizárt, hogy már megint felkeressem azt a helyet. Sokszor vagyok a gyengélkedőn mindenféle törésekkel, szerintem már unják a pofám abban a szobában. De egyébként sem éreztem szükségesnek, igaz hogy még pár napig biztosan nyögve fogok a lépcsőkön közlekedni. Zétény kérdése jogos volt, minek is kötöttem beléjük. Úgy döntöttem elmondom a helyzetet, mintsem hogy rosszul értse félre.
- Nem kötöttem beléjük, csak egymással szemben mentünk és véletlenül összeért a vállunk. Ő szólt be nekem, én csak lereagáltam. - Jó, én sem voltam szent, de senki se várja el tőlem, hogy majd bociszemekkel térdre borulok bárki előtt is és alázatosan bocsánatot kérek. Ha ezt tenném, nem lennék önmagam. - Nem is akarom, hogy mindig megmentsd a s***em. Ez egy alkalom volt és többször nem fogom hagyni. - Talán most elbántak velem, ám máskor nem lesz ilyen könnyű dolguk. Tanulság: nem szabad sokat magolni. Ezek után ajánlom, hogy átmenjek a vizsgán, persze ez is csak rajtam áll. Áá f***om! Miért kell ennyi mindennel terhelni a szegény diákot? Ott a kviddics kupa is, amit jó lenne megnyerni, a csapatot edzeni, mivel nincs más edzőnk,  emellett még a... felrobbanok!
A tömeg eloszlott én pedig felálltam a padról és nyújtózkodni kezdtem. Iszonyatosan fájt, ezt próbáltam leplezni bár nem tudom mennyire sikerült. Könnyeim azonban felszívódtak, arcom is kezdett rendeződni. Zétény körbejárt a testemet bámulva. Nem voltam biztos benne, hogy a sebeim kedvéért, ettől függetlenül nem tudtam mit tenni ellene és most ez volt a legkisebb bajom. Miután elvettem hasamtól a karom, leporoltam a ruhám, hogy ne legyek poros. Éreztem magamon, hogy megmaradok, de érdeklődve tekintettem a srácra. Nem tudott nekem újat mondani, mégis érdekelt a meglátása.
- Nem fogok az öreg indiánhoz menni! - Ezt leszögeztem és eldöntöttem. Legfeljebb akkor tudna csak rávenni, ha erőszakkal ráncigál oda, azt pedig minek tenné? Markomban tartottam a zsebkendőt, ami már az enyém volt. Egy köszönő pillantást vetettem rá, ezúttal viszont nem adtam hangot a hálálkodásnak. Kezdtem jól lenni, a fájdalmaktól eltekintve, amik még biztosan kísérni fognak egy darabig. Elindulok eredeti célállomásom felé, vagyis a szobámhoz. Épp hogy tettem néhány lépést, megálltam és az angyalpofis rellonosra néztem.
- Azért ugye nem számítottál hálaajándékra? - Már mondtam neki, hogy köszönöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 27. 11:46 | Link



Levitás lányok. Makacsak, öntudatosak és soha nem azt csinálják, amit kellene.
- Dehogynem, le fogsz menni – szögezem le, és talán még nem tudja, de simán kap egy sínpólya bűbájt – Petrificus Totalus formában -, és végighúzom a folyosón, ha kell. De tényleg, honnan tudja, hogy az egyik barom nem okozott valami olyat, amit nem kellett volna. Nem beszélve arról, hogy én nem fogom azt hallgatni Izabellától, hogy miattam lett baja/bukott meg/egyéb Dasha, mert nem vittem el Uffhoz. Kizárt dolog, hogy legyen ellenvetése, de ha gondolja, megküzdhetünk az igazunkért, csak nem biztos, hogy jól érezné magát tőle a végén. Szintén a gyenguszon, természetesen.
- Aha. Csak azt nem értem, hogy miért sikerült eddig eljutni egy kis kakaskodás miatt – elbagatellizálom egy kicsit ezt a verekedést, mert tulajdonképpen verés volt. Előbb Dashát verték, aztán én őket. De ez a helyzet nemigen ért annyit, hogy ketten földig verjenek egy csajt, szánalmas.
- Most sem hagytad. Tetszik, hogy eltökélt vagy, de nem éri meg visszautasítani egy burkolt ajánlatot tőlem – kacsintok rá, majd felállok, hogy megnézzem a sérüléseket. Hát meg kell hagyni, hogy ha már parasztok is voltak, legalább jó munkát végeztek, és félő, hogy ha nem jövök, ájulásig ütlegelik Dashát. Természetesen ez nem olyan dicséret volt, csak ténymegállapítás. továbbra is az zavar, hogy két majom egy csajra támad, de ezen már nem tudok segíteni, nem mintha akarnék. Nem vagyok a nevelőjük, sem egy erkölcscsősz, fel is röhögne mindenki, ha én akarnám tanítani ezt.
- Miért nem akarod a rézbőrűt meglátogatni? Úgyis jó ismerősöd, nem? – mondjuk gőzöm sincs, hogy őt mennyiszer találja el a gurkó, meg ilyenek, de a sport sosem sérülésmentes, tehát biztos vagyok benne, hogy szokott hozzá járni. Azt meg nem hiszem, hogy molesztálja az öreg Manitu a gyereklányokat, nem az a típus. Dasha távozni készül, már ha a szánalmas vánszorgását nevezhetjük így. Tényleg nem kell elmennie oda, minek? Tök hülyeség, hiszen teljesen rendben van, öcsém!
Meglep a kérdése, olyan szempontból, hogy ez így most eszébe jutott. Egyébként igaza van, valamit valamiért.
- Egy csók nem jönne rosszul, az úgyis megy neked. De mivel most nem olyan egzotikus az arcod… illetve túlságosan is az, eltekintek tőle. Majd megadod, de – itt felemelem az ujjam és a s****m is a padról – most elmegyünk a gyenguszra. Mivel úgysincs bajod, gyorsan fogsz végezni, szóval hagyjuk a felesleges köröket – nyomatékosítom is a szavaimat, ugyanis előhúzom a pálcámat és egyenesen rá irányítom. Gondolom sejti, hogy nem gyógyító bűbájok jutnak először eszembe.
- Támaszkodsz rám, vagy lesántikálsz így a felügyeletemmel – nem, nem fogom magára hagyni, mert akkor nem az történik, amit én akarok, meg amit neki tennie kell. Ugye, milyen nagyszerű, segítőkész vagyok, nem beszélve a kötelességtudó arany szívemről. De.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 27. 18:29 | Link

Ruha
Elmagyaráztam neki a történteket. Számomra mindegy volt, hogy elhitte-e vagy sem, ráhagytam a dolgot. Én tudom, hogy mi történt és nem bántam azt amit tettem. Ezúttal sikerült elverniük másoknak, de sebaj, megrázom magam és megyek tovább, majd máskor én töröm be a koponyájukat. Sokakkal ellentétben én nem fogok nyávogni ezen napokig, sőt, a legjobb lenne ha senki sem tudná ezt meg. Még a HV és az ápolók se. Nem értettem, hogy Zétény milyen ajánlatról beszél, de talán tudni sem akartam. Kérdőn néztem rá egy ideig, majd megráztam fejem és másfelé fordítottam tekintetem.
Először finoman és burkoltam próbáltam közölni vele, hogy nem fogok elmenni a gyengélkedőre. Nem éreztem szükségét, meg nem akartam, hogy már megint röhögjenek, hogy eléjük kényszerülök kerülni. Persze lehet, hogy ez az ott dolgozóknak vicces és talán feldobnám jelenlétemmel a napjukat, de én most nem vágytam semmilyen fejmosásra, hogy ezúttal mit kellett volna elkerülnöm, vagy hogy miért nem vigyáztam magamra jobban. Legszívesebben a szobámba mentem volna, hogy befeküdjek egy nagy kád forró vízbe. Ohh, igen!
- Most szeretnék a szobámba menni. Jól jönne már a pihenés és a gyengélkedőn ezt nem kapom meg. - Hiába vertek meg és ébredtem fel tőle valamennyire, továbbra is álmoskás voltam. Az elmúlt napokban túl sokat idegeskedtem, elég lesz már. - Csak le akarok dőlni és nyugodtam aludni egyet. - Mondtam őszinte és már szentségelő hangon, majd mély lélegzetet vettem. Legszívesebben itt dőltem volna hátra és feküdtem volna fel egy padra, hogy aztán kipihenhessem magam, de nem akartam úgy kinézni mások előtt mint egy hajléktalan. El is indultam hát a pihe-puha ágyikóm felé. Meglepő módon magam fordultam meg és kérdeztem tőle, hogy nem-e vár valami jutalmat ezért. Természetesen eldöntöttem már előre, hogy nem kap semmit. Csók, mi? Persze, persze, majd megadom. Valamikor, úgy..soha. Már megint az a buta gyengélkedő! Kikészülök előbb-utóbb.
- Nem akarlak elkeseríteni, de nem tartok veled és nem is hagyom, hogy elvigyél oda. - Mondtam már vagy harmadszorra. Különösen higgadt voltam, talán csak az álmosságtól. Közben pedig felállt és ahogy kimondtam a szavaimat, rögtön utána pálcát rántott és egyenesen felém szegezte. Meglepődtem, egy pillanatra kikerekedtek pupilláim a határozott mozdulatra. Néztem a pálcájának végét, ami túlságosan is közel volt hozzám, végül felemeltem a fejem és a srácra néztem olyan szemekkel, mint aki ölni tudna. Nem számítottam rá, hogy ehhez fog folyamodni. Rosszul esett, hogy képes lenne varázslatokkal, átkokkal irányítani engem. Sértő! Farkasszemet néztem vele, arcom sugározta a mérgesség és a felháborodottság minden hullámát. Kifújtam a levegőt, majd próbáltam nyugodt maradni, ezzel is hatni az előttem állóra.
- Zétény, kérlek. - Kis szünet. - Nem szeretnék a gyengélkedőre menni, viszont máshová annál inkább. Légyszíves hagyj menni a szobámba. - Ennél jobban még sohasem artikuláltam. De komolyan! Lassan beszéltem és nagyon érthetően. Nem szerettem volna tovább ilyen ba****ágokon vitatkozni vele. - Egyébként is, téged miért érdekel az, hogy én hogy vagyok? Ha eltört valamim és nem megyek a dokihoz, akkor az én bajom. Te simán letojhatnád magasról azt, ami ma történt és ami az állapotomat illeti. - Tisztában voltam vele, hogy nem tört el semmim, így afelől nem kellett aggódnom. Tényleg érdekelt viszont az, hogy miért nem huny felettem szemet, hisz mehetne már rég a dolgára.
- Köszönöm, hogy segítettél, menj csak nyugodtan elvégre biztosan el akartál jutni a kastély valamelyik pontjába. - Ezt már mosolyogva mondtam, jelezve, hogy nincs semmi gond, közben pedig szép lassan ujjaimmal oldalra próbáltam tolni a pálcáját, hogy az ne rám szegeződjön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 27. 21:19 | Link



Ellenkezik velem. tudhatná, hogy Zével felesleges, semmi értelme. De csak hajtja a magáét és próbálja vadul, erőszakosan, fenyegetően, könyörgően, mindenfélét, amit csak lehet. De tényleg, őszintén, megható. Még sosem beszélt hozzám valaki ennyit egyszerre, ugyanarról a dologról, aminek a sorsa az én kezemben volt. De Dasha kitartó, bár csókkal nem fenyegetőzik, pedig akkor talán – mondom talán! – engednék neki. Az a helyzet, hogy bármennyire is próbálkozik – pedig milyen édes, nem?! -, nem annyira tud meghatni. De, most tényleg, mire hatna a szívemre? Ugyan, ahhoz keveset érintkeztünk. A lelkiismeretemre? Muhahaha! A fizikai fenyegetéstől akkor sem félnék, ha éppen rendben lenne, így meg pláne. Viszont el fogja érni azt a pontot, hogy felmérgeljem magam, és akkor még rosszabb lesz neki. Egyelőre hallgatom őt, rászegezett pálcával és körvonalazódni kezd egy gondolat a fejemben.
- Én mentettelek meg, az én felelősségem – mondok ilyet, hallottam már valakitől ezt az idézetet. Nem tudom, hogy miért lenne annak a felelőssége még a dokihoz vitel is, aki megment valakit, teljesen nagy baromság, öcsém! A megmentett örüljön, hogy meg van mentődve és úgy ugráljon, ahogy Zé fütyül! De belátom, hogy ennek a beszélgetésnek nem nagyon van értelme, a gondolat pedig kikristályosodik előttem. Hogy én erre nem gondoltam korábban, öcsém! Egy idióta vagyok, illetve lennék, ha nem jutott volna eszembe, így maradok tökéletes. Szóval meghallgatom és bólintok is, a pálcám ereszkedni kezd.
- Igazad van. El kell jutnom egy helyre, és még sietek is – fintorodom el, beharapom félig az alsó ajkamat. Sóhajtok egyet, megrázom a fejem, nem hiszem el, hogy eddig kellett győzködnie.
- Petrificus totallus! – egy pálcaintés, a manaszál pedig ha minden jól megy, belecsapódik a lányba, ha nem, megy a követező, amíg el nem találja. Végül, ha eldől, odalépek hozzá, kisöpröm a haját a szemeiből és mosolyogva adok egy puszit az ujjamra. Azt a homlokára tapasztom utána és elnézően mosolygok.
- Tényleg túl sokáig hallgattalak igazad volt – majd felkapom a lányt a vállamra és pálcával a kezemben, mert ha elém mer álni valaki… Ma ne, jó? Elsietek vele a gyengélkedőre, ahol Uff kezeire bízom. Szerintem nem fog maradni sokáig Dasha, de ez Manitu hatásköre. Aztán visszaindulok jókedvűen sétálgatva a folyosón, és nézem a tanulástól kiborult diákokat, miközben pisztáciát dobok a számba. Micsoda nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 11. 21:03 | Link

Farkas Kamilla

Jared viszonylag vidáman sétált éppen felfelé vacsora után az Eridon torony irányába. Jó napja volt, kiderült, hogy átment minden vizsgáján, sőt, egyenesen K lett minden, úgyhogy erre nem lehet majd panasz Agatha felől sem, na nem mintha amúgy annyira hajtotta volna a fiúkat. Ma még dolgoznia sem kellett lemenni, úgyhogy nem ázott meg, nem csúszkált a sárban, és úgy általában véve nem történt semmi nyomasztó vele. Ráadásul, ha mindez még nem lenne elég, akkor már csak alig pár nap volt a szünet kezdetéig, ami egyet jelentett azzal, hogy szépen összepakolhat, és itt hagyhatja ezt a rémes zsivajt és nyüzsögést maga mögött, ami a kastélyban állandóan ott zümmögött a fülében.
Mennyei nyugalom lesz!
Igaz, a panel sem éppen a csendesség csúcsa, de ennél még az is jobb, ráadásul úgy döntött, hogy talán most már nem kellene mindig csak a négy fal között ülnie, tulajdonképpen szét is nézhetne azon a híres-neves Budapesten.
Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy mindjárt itt a szülinapja valamint Kolos esküvője, ami miatt már ő is kezdett annyira ideges lenni, mint maga az ifjú (?) férjjelölt.
Kicsit kelletlenül fordult be a Fejetlenség folyosójára végül, de nem volt mit tenni, erre volt a legkényelmesebb az út, pedig nagyon nem szerette a furcsa, örökké változó és meglepetéseket tartogató helyet. Most is, alig hogy betette a lábát ide, az egyik festményalak ráordított, mondván eltakarja a kilátást. Hát... hát akkor menjen a csudába, gondolta Jared, és duzzogva odébb is vonult, hogy a lehető leghamarabb távol kerüljön a helytől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 11. 21:33 | Link

Jared S. Nightingale

A rossz idő kikészíti. De komolyan, rosszabb, mint egy kamaszodó emós öngyilkos hajlamú tizenhárom éves. Őhozzá aztán ne szóljon senki, ne közelítsen senki, ne adjon neki senki semmit, és most is legszívesebben beiszkolna a szobájába, hogy elbújjon a pont tökéletes hőmérsékletű takarója alatt. Igazából ez egy nagyon is jó ötlet, csak tudná, hogy akkor mi a francot keres itt. Felsóhajtva masszírozza meg orrnyergét, ahogy ráfordul az egyik random folyosóra, csak úgy ni. Nem_ akar_ hazamenni_. Abba a házba, ahhoz a személyhez, _egyszerűen _nem. Már a gondolattól is irtózik, hogy látnia kell az anyját - amúgy ezt a szót még mindig képtelen kiejteni a száján -, nem hogy még egy egész nyarat vele tölteni, hogy második elején újabb égési sérülésekkel térjen vissza. Komolyan, lassan már rejtegetnie kell a karját a sok kicsi olajfoltocska miatt. Nem normális az a nő, egy pszichopata vadállat, egyáltalán, hogy mehetett hozzá az apja? Oké, hogy auror meg keveset van otthon, meg minden, de akkor is. A felesége egy klinikai eset, kórházba kéne vinni. Bár lehet, hogy Melinda megfenyegette a drága papát, akkor mindenre lenne magyarázat.
Mint látjuk, nagyon belelovalja magát az "anyja" - és itt hatalmas macskaköröm" - szidásába és lám, fülét rikácsolás üti meg. Ez az, erre van most szüksége, egy kis botrány, egy kis ordibálás, hogy kiadhassa magából a felgyülemlett feszültséget. Aztán Isten áldja a szerencsétlen áldozatot.
Csendháborítás. Már meg is van a bűntény megnevezése, csendháborítás, meg majd még valamit kitalál, elég kreatív lélek. Mint az iskola legifjabb prefektusa, akár egy szimatot fogott vadászkutya indul meg a füle után. Mondjuk abba nem egészen gondolt bele, hogy fogja letámadni az illetőt, de majd azt is megoldja.
Hirtelen áll meg a Fejetlenség elején, csúszik egy pár centit, majd az elé terülő hát felé szegezi mutatóujját.
- Tudom, hogy te voltál! - hangzik fel. Na, mondom én, találékony a gyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 11. 21:45 | Link

Farkas Kamilla

Már a folyosó közepén tartott, lassan, de biztosan tartva a vége felé, közben pedig eltűrve a zsörtölődő festmények hangját, mikor egy hang közvetlenül a háta mögött zengett fel.
Először szépen szétnézett, hogy vajon tényleg neki szólt-e a mondat, aztán mivel senki más nem látott maga előtt, kénytelen volt megfordulni, hogy arrafelé is megszemlélje a helyzetet. Rendbontók helyett viszont egy lánnyal találta magát szemben, aki egyenesen rá mutatott.
- Hogy mégis mi voltam én? - kérdezett rá Jared, hogy mi a csudával vádolják éppen, mert azon túl, hogy egyenletes tempóban ment, amíg meg nem állították, igazán nem tett semmi különöset.
Igaz, ebben a kastélyban a diákok fele nem komplett. Erre már volt esélye rájönni nem egy alkalomból tanulva, elvégre Rémi és a lefejelés volt a legékesebb példa, hogy ez mennyire szó szerinti módon is igaz. Ez a goromba vádaskodás viszont most helyből felnyomta az agyvizét, úgyhogy nem tudta megállni, hogy ne mondja ki, amit gondol.
- Neked egyébként senki sem tanította meg, hogy nem illik mutogatni? - nézett enyhén félrebillentett fejjel a lányra, mint aki azt latolgatja, hogy vajon a gyerekes viselkedés egy poén akar-e lenni, vagy a másik tényleg ilyen, ne adj isten valóban kissé elmerozzant szegény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 11. 21:58 | Link

A kis csendháborító
@nemvagyokgyerekes @neellenkezz @nincsesély


Komolyan csak erre van szüksége. Kiabálni egy kicsit, és utána ismét kezes báránnyá válik. Persze lenne jelölt, akivel nagyon szívesen kiabálnának egymással, csak az épp lelépett egy... Nos... Nagyon _érdekes_ emléket hagyva maga után. Hiába, a Saint - Venantok már csak ilyenek, főleg, ha tök véletlenül betöröd valamelyik fejét. Na akkor duplán izgalmas a móka. Na de ha nincs Mihael, akkor jó lesz ez is. Aki csípőből tesz egy megjegyzést az anyjára, mármint, annak a nőnek kellett volna megtanítania ilyenekre, nem? Hát de. És még ha szidta volna, akkor tuti Kamilla is becsatlakozik a közös ócsárolásba, de így, így nem. Kihúzza magát, felszegi állát, s kezeit összefonja mellkasa előtt, hátha így dominánsabbnak, vagy esetleg komolyabbnak néz ki. Az jó lenne.
- Fogadni mernék arra, hogy valamit csináltál az egyik festménnyel, és azért haragszanak rád. - áll elő a spontán támadt ötletével, mire az egyik nő ott a keretben még bólogatni is kezd. Na tessék, még ők is megmondják, ezek után ne is merészeljen tagadni ez a fiú.
- Neked meg nem tanították meg, hogy nem illik ártani a festett személyeknek? - szájal vissza, bele sem gondolva, hogy ez valójában mennyire is nevetséges. De most komolyan, akár még jöhetnének is páran pattogatott kukoricával, meg ilyen kis vizes palackokkal, törölközőkkel, mint a boxmeccseken. Hölgyeim és uraim, itt rövid időn belül olyan szópárbaj fültanúi lehetünk, hogy csak győzzük befogadni a sok infót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 11. 22:47 | Link

Farkas Kamilla

- Ha nem tűnt volna fel, akkor ezek a festmények mindenkire haragszanak - sóhajtott fel Jared, de mikor meglátta, hogy még a festményalak is bólogat, mérges szemekkel meredt rá. Ez nem lehet igaz.
Ennyit arról egyébként, hogy jó napja van, kellett neki elkiabálni, most már nincs. Sajnálatos módon úgy tűnt, hogy ez a lányka éppen kiszúrta magának csak azért, hogy kötözködhessen.
- Légy szíves és nézd meg a festményeket, szerintem nincs rajtuk egyetlen sérülés sem - próbált meg észérvekkel hatni a másikra. Azt pedig már csak fejben tette hozzá, hogy ha tovább bólogat a festett nő, akkor az éjjel még eshet baja, nem is kicsi, mert noha Jared nem egy bosszúálló típus, de ez most kifejezetten felidegesítette.
- Szerintem jó lenne, hogyha megbizonyosodnál a bizonyítékokról, mielőtt vádaskodsz - tette még hozzá lesajnáló tekintettel. Komolyan nem értette, mire jó ez, de nem fog meghunyászkodni, főleg nem úgy, hogy egyáltalán semmit sem tett.
- Megtennéd, hogy továbbengedsz? - kérdezte aztán, bár volt egy olyan sejtése, hogy nem fogja ennyire könnyen megúszni. Hiszen ha valaki kötözködni akar, akkor kötözködni is fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 09:47 | Link

Te festményrongáló
@nemérdekel @rosszvagyéskész


A nő bólogatott. Határozottan bólogatott, Kamilla meg úgy belelovalta magát a hárpia szerepébe, hogy az csak olaj volt a tűzre. Sőt, látva azt, hogy a fiú még haragudott is a festményre ezért, arra mert következtetni, hogy tényleg tett valamit. Mentségére legyen mondva, hogy már nem sokáig fog tartani ez az állapot.
- Velem eddig még nem volt semmi bajuk. - vágta be, ahogy mégjobban kihúzta magát. Nem Kamilla, nem fogod elérni, hogy egy magasak legyetek. És ez a helyzet egyre nevetségesebb kezd lenni, komolyan, Mihael kell szerezzen neki egy szájkosarat. Viszont kezd kigyógyúlni, legalábbis úgy döntött rátér arra a szintre, amit "ellenfele" használ. Ez azért elég gyógyulás, főleg itt, főleg most.
- Nem csak fizikailag lehet bántani őket. Honnan tudjam, hogy nem lelkileg zsaroltad meg valamelyiket? - vonta fel szemöldökét. Ez egy tökéletes visszavágás, kéretik nem röhögni. Persze azért a szeme sarkából vetett egy lopott pillantást a pingálványokra, hogy tényleg nincs - e rajtuk egyetlen karcolás se, mert ha lett volna, biztos azt is Jaredre keni. Ez egy gyönyörű barátság kezdete. Ez után jött a következő mondat, meg a hangsúly, meg a nézése. Nem, ez nem az a nóta, itt komoly dolgokról van szó.
- Te csak ne akarj nekem tanácsokat adni, jó? - tárta szét kezeit, mert azért már mégis. Neki ne osztogasson itt javaslatokat, hogy mit hogyan kéne tennie, főleg ne így!
Ha most két sávban elképzelnénk Kamilla feszültségét mondjuk pirossal, és a problémát, mondjuk aranysárgával, azt látnánk, hogy az első oszlop színe fordítottan arányos módon csökken a második oszlopéval, ami viszont ugye nő.
- Nem tenném meg. - rázta meg a fejét. - Ezt még meg kell beszélnünk. - adta meg a magyarázatot is. Deja vu, átkozottul nagy deja vu.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 12. 11:27 | Link

Farkas Kamilla

Jared gondolatai között egy ponton megjelent a szó, hogy "megfojtom". Sosem volt különösebben erőszakos ember, de ez a lány most teljes erővel belegázolt egy tökéletes napba, amit mégsem tudott olyan jól tolerálni, mint szokta. Egyébként is, ennyire kisgyerekek egyáltalán járhatnak az iskolába..? Nem is titkolta, hogy végig nézett a másikon, azt firtatva, hogy hanyadikos lehet.
- Lelkileg? Ezt most jól hallottam? - vonta fel a szemöldökét félig kíváncsian félig pedig hitetlenkedve. Mégis mi a fenével lehet egy festményt lelkileg zsarolni? Mondjuk azt mondja neki, hogy nagy az orra, vagy mi?!
Ahogy a lány hisztériája növekedett, Jared úgy lett egyre mérgesebb. Mégis mit lehet az ilyenekkel kezdeni? Ha itt hagyja még megpróbálja hátba átkozni őt a lány, aminek már csak azért sem örült volna, mert semmi kedve nem volt hozzá, hogy ha aztán kiüti az ismeretlent, akkor végig kelljen vinnie a kastélyon a gyengélkedőig. Na azt már nem. Szekrénybe meg mégse teheti, hogy eltüntesse a nyomokat, az Rémi sajátja, és Jared egyébként se tenne ilyen galádságot.
Bár, ha sokáig pattog a lány, akkor lehet, hogy mégis elgondolkodik rajta.
- Kénytelen vagyok tanácsokat adni, ha logikátlanul közelíted meg a helyzetet - felelte emelt hangon, de a mikor a lány nem engedte, hogy távozzon a helyszínről, akkor halálos nyugalom szállta meg és rámosolygott.
- Rendben. Beszéljük meg. Máris mehetünk valamelyik házvezetőhöz - dobta fel a dolgot. Ő aztán nem fog itt vitázni ezzel a kis mitugrásszal, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 15:26 | Link

Jaredecske


A szőke kezdett lenyugodni, viszont úgy tűnik, a másik meg egyre dühösebb lett. Ezzel mondjuk nem egészen számolt, pedig biztos jó lett volna. Az egészben a legviccesebb pedig az, hogy ő amúgy nem szeret senkivel haragban lenni. Nos, lesz mit magyarázzon, az egyszer biztos. Igen, azt a kijelentést nagyon is komolyan gondolta. Biztos lehet képeket is bántani, mondjuk megfenyegetni őket, hogy felgyújtod, vagy valami. A kérdésre bólintott, majd mikor az eridonos megemelte hangját, kissé kényelmetlenül, sőt, talán még egy hangyányit félve is harapta be alsó ajkát. Sosem számol a következményekkel, ez az egyik legnagyobb hibája. A másik meg az, hogy hamarabb jár a szája, mint az esze.
Ijesztő. Ez volt az első gondolata, amikor Jared nem ordibált, nem dühöngött, hanem nyugodt volt. So fckin' freaky. És amikor rámosolygott. Na akkor tényleg kirázta a hideg, az egész olyan volt, mintha épp most váltott volna át a csendes gyilkosba.
Most pedig épp nagyon agyal valami olyanon, ami ne tűnjön feltétlenül annak, hogy megadja magát, de azért helytálló is legyen, és ne legyen éppen annyira sértő, és.. Ez nehéz.
Jó látványosan végigméri a fiút, ahogy kattognak a fogaskerekei, majd felsóhajt.  Mégis, mit kezdene velük egy HV? Jól kiröhögné őket, és utána elküldené mindkettőt, hogy menjenek a játszótérre, vagy mi?
- Nem úgy nézel ki, mint aki még nem nőtt ki a "megmondalak anyámnak" korszakból. - adta végül be. Nem mintha rajta nem lenne mit kritizálni, ááááh, dehogyis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 12. 15:50 | Link

Farkas Kamilla

A másik mintha megkukult volna, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyta Jared feleleteit, ki tudja? De az biztos, hogy sokkal csendesebb lett és a fiú zavart vélt felfedezni az eddig rendezett vonások között. Ó, remek, hátha megadja magát és hagyja végre őt is menni a dolgára.
A valószínűleg sértőnek szánt kijelentésen kis híján felnevetett. Ez aztán frappáns volt! Egy fél lépéssel közelebb lépett a lányhoz, most hidegen csillogó kékesszürke szemével nézve le rá.
- Te azt állítod, hogy elkövettem valamit, én azt, hogy ez nem igaz. Távozni nem engedsz, akkor nyilvánvaló, hogy kell egy döntőbíró, nem? - vonta fel a mondat második felénél a szemöldökét, kérdő tekintettel ajándékozva meg a lányt. Jared ritkán állt ki még magáért is, jobb szeretett meghúzódni csendesen egy sarokban, de ez most rosszul időzített pillanat volt és nem állt szándékában hagyni a lánynak, hogy felülkerekedjen és ráfogjon valamit. Nem, az teljességgel kizárt.
- Nézd - lépett vissza az eredeti helyére. - Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha most mindketten mennénk szépen a dolgunkra és elfelejtenénk ezt az egészet. Mit szólsz? - ajánlotta fel a lánynak a menekülési útvonalat, hiszen még ha valóban keresnek is valakit, aki eldönti a vitát, nem tudna Jaredre fogni semmit. Mégis csak megérte odafigyelni Kolos mellett a minisztériumban, mert ez még ha csak piti ügy is, de hamis vádaskodás. Ilyen szinten nagyjából annyi lenne a vége, hogy a lányt tolnák le, arra meg biztos nincs szüksége neki sem, Jared pedig egyszerűen csak szeretne feljutni végre a toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 16:49 | Link

Festménymolesztáló

Szorult helyzet, ahol nagy valószínűséggel ő fogja megadni magát. Nem szereti az ilyen helyzeteket, viszont ha nem akarja veszélyeztetni a másik, meg a saját testi épségét, inkább meghunyászkodik. Mert bizony, képes lenne rá. Betörte egy Saint - Venant fejét egy terelőütővel úgy, hogy még csak azzal sem volt tisztában, hogy van neki annyi fizikai ereje, hogy megtegye. Bár az is igaz, hogy Misi szavai szinte égettek a tudatában, és mint valami kézifék, ha kel leblokkolják a testrészeket.
Mikor közelebb jött hozzá, harcra készen kihúzta magát, ahogy nyelve emelte meg fejét, hogy rálásson a másik arcára.
- Kíváncsi lennék, mit csinálna valamelyik házvezető egy bántalmazóval.
Érzi ám a véget, csak épp nem tudja, hogy fejezze be mindezt anélkül, hogy csorba esne az épp kialakuló büszkeségén. Ja igen, az is kezd neki lenni itt, bár a nyár folyamán biztos mind el fog tűnni. Izgi lesz majd visszajönni ide, mintha majd lefejtegettek volna két hatszáz tonnás bilincset a karjairól.
Megkönnyebbülten szívta be a levegőt, amikor a fiú visszalépett, s izmai is elernyedtek. Tetszett neki az ötlet, mostanra nagyon is tetszett. Viszont nem vághatja rá azt, hogy "rendben", mert akkor elismerné, hogy tévedett. Ami amúgy szép dolog, csak ne járna azzal, hogy közben lesül a bőr a képedről.
- Nem fogsz több műalkotást zaklatni? - vonta fel szemöldökét. Makacs, reménytelenül az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 12. 17:06 | Link

Farkas Kamilla

Jared újra elmosolyodott. Nocsak, a lány ennyire megijedt volna tőle? Igaz, nem tudhatja, hogy egy árva ujjal sem érne hozzá, úgyhogy volt némi poénja a dolognak Jared szemében, pláne ha belegondolt, hogy ha valami egészen furcsa véletlennek köszönhetően mégis csak bántani kényszerülne a másikat, akkor úgyse tudná meg egy házvezető sem. De, persze ilyen nem fog történni, Jared nem erőszakos, még csak nem is agresszív, de ezt a másiknak igazán nem muszáj tudnia.
- Ha provokálsz, akkor nem hiszem, hogy sokat - vonta meg a vállát. Rémi az egész kastély szeme láttára rángatta őt végig a folyosón, miközben a feje gyönyörű véres sormintát hagyott a lépcsőkön lefelé, mégsem volt egy árva tanár sem, aki közbeszólt volna, nem hogy még büntetést is osszon. Ebben a kastélyban elég furcsán működtek a dolgok, ezt mindenkinek el kellett ismerni.
- Nem fogsz többé hamisan vádolni? - billentette oldalra a fejét, miközben visszakérdezett. Arról nem volt szó, hogy hajlandó lesz valaha is elismerni, hogy bármelyik festményt is bántotta volna, arra a lányka hiába is várt. Jarednek ugyan nem volt célja eredetileg, hogy végképp sarokba szorítsa az idegent, de egyszerűen belekényszerítették ebbe a helyzetbe, márpedig ő nem fogja hagyni magát, de nem ám. Nem abból a fából faragták, még akkor sem, ha többnyire nagyon csöndes és visszahúzódó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 17:22 | Link

Festménymolesztáló

Kamilla amúgy nem ilyen. Tényleg nem, ez csak egy rossz nap, rossz háttértörténettel, és rossz következményekkel. És ha prefektusi énje hajlandó lesz elengedni Jaredet, a másik énje listájára felkerül egy újabb bejegyzés: valahogy éreztetni a másikkal, hogy normál körülmények között ő nem csinálna ilyet, és ha nem elkeseredett, szomorú, dühös, és nem eszi a bűntudat (igen, mindez így egyszerre), akkor tulajdonképp egész cuki. Mármint, oké hogy fura. A maga módján mindenki fura, mindenkiben lehet találni hibát, de ezeken túlmenve tényleg cuki, és egész jó társaság tud lenni.
A kijelentésre megvonaglott az arca, ám nem mondott semmit. Volt ideje megtanulni, hogy vannak helyzetek, amikor jobb, ha hallgat. Micsoda költői mondatok.
Kissé bosszankodva szakította el tekintetét a másikéról, idegesen nézett oldalra, a falat tanulmányozva. Fehér zászló fel, add meg magad szőke. Kifújta a tüdejében tartott levegőt, majd némi - sok - benső vívódás után úgy dönt, igazat ad a másiknak.
- Nem. - dünnyögi szinte némán. Ha ez itt előtte most neki fog állni a "nem hallottam jól, mond már egy kicsit hangosabban" dolognak, komolyan meg fogja dolgoztatni a tudatalattijában azt a vészszirénát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium