29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Seth Gareth Selwyn
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2176
Írta: 2017. május 25. 22:27 | Link

Viktor


- Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem lennék lusta, akkor sosem mentem volna feltalálónak,-*nem mindenkinek magától értetődő, mire is utal, de tulajdonképp majd' minden kütyü, amit összeraktak, egyfajta kényelmet vagy valamilyen feladat könnyebb és/vagy gyorsabb elvégzését teszi lehetővé. Nem igazán mások üdvéért csinálja, bár nem is tagadja meg tőlük, hogy munkájának gyümölcsét élvezzék - a megfelelő árért cserébe, természetesen.*
- Pedig a frizuráját tőlem örökölte,-*dob egyet teátrálisan félhosszú, szőke tincsein, mert Ricsi - hogy akarva vagy akaratlanul - pont olyanra nyíratta legutóbb a haját és úgy is hordta, mint ő.*- Meg aztán az én apám is köcsög - aljas és nagyfülű,-*teszi még hozzá, nemtörődöm könnyedséggel, amiből hiányzik az a fojtott indulat, ami valaha kijárt Sacheverell Selwynnek. Bűvészből bohóc, mondhatni.*
- Oké, úgysincs estére semmi programom. Bár kicsit sajnálom, hogy nem törhetlek nagyon össze, vagy nem lesz vacsorám,-*lapogatja meg hamisítatlan Rellonos barátságos mosollyal Viktor hátát, amiből persze egy fél hang sem igaz. Bátor ember ő, de mégsem akar egy aeromágussal csatázni, csak mert kicsit leharcolt állapotban hozza haza a szívszerelmét. A családon belüli erőszak amúgy se menő dolog.*
- Csak hajrá, majd bevárlak a célszalagnál,-*biccent Viktor felé, újra telefonja képernyőjét fixírozva, míg valamit pötyög (Averynek üzenetet, mert ő olyan luxusgörény, aki csak Boeinggel szeret repülni), aztán ahogy a vörös nekiiramodik, ő szép kényelmesen az egyik legközelebbi titkos átjáróhoz sétál. Útközben átváltoztatja ruháit, aztán nyugodt iramú kocogással lát neki, hogy nagyjából bemelegítsen, mire felér a toronyba, de kifulladásig hajszolni magát? Ugyanmár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 6. 15:46 | Link



Biztosan ez már az ezredik alkalom, hogy végigsétál ezen a folyosón, de semmi támpont. Olyan, mintha a Bermuda Háromszögbe került volna, rögvest az után, hogy leszállt a vonatról. Még egy kanyar, és más semmi. Kapott ugyan egy kicsit megrágott térképet, hogy mégis hogyan juthat el egyik pontból a másikba, de nem tudja rendeltetésszerűen használni. Történetem főszereplőjének az érdekében szólva; nem teljesen gyagyás, csupán minden teljesen egyformának tűnik. Sőt, az is meglehet, hogy tényleg egyforma minden. Dühösen sóhajt egyet, rápillant a térképre, amit a gyilkos pillantás után a márványpadlóra hajít. Jobb kezében egy szolid utazótáskát tart, amit szintén nem kímél, a térképre dobja, majd karba tett kézzel ráhuppan úgy, mintha egy ülőalkalmatosság lenne. Várja a csodát. Habár, egyre biztosabb kezd lenni abban, hogy a csontvázára csupán évek múltán fognak rábukkanni a szerencsétlen erre járók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2017. június 6. 17:11 | Link

Petheő-Gönczy Bíboranna
Reggel...
Ruházat

Milanra tekintek és elmosolyodom, ahogy összegömbölyödve fekszik a párnáján. Ugyan nincs korán, de azért olyan késő sem, hogy sietnem kelljen, ezért hát felpiszkálom az álmából, amire egy hatalmas ásítással jelzi nekem, hogy ő még álmos. Megvakargatom az álla alatt, majd kikászálódom az ágyból. Magamra kapok egy pasztellrózsaszín színű ruhát és egy ehhez tökéletesen illő szandált, majd előkeresem a kis szentem pórázát.
- Arra gondoltam elviszlek egy kisebb túrára. – mondom neki, mire vakkant egyet és már fut is az ajtó felé mintha csak értene, pedig nagy valószínűséggel a kezemben tartott póráz az oka az egésznek. A nyakörvére csatolom és már útra készek is vagyunk. Közösen elhagyjuk a szobát, majd kiérve a Levitások körletéből máris lefelé indulok vele. Viszonylag hamar eljutunk a Nyugati szárnyba, ám a kis drága nem kifelé indul, hanem körútra akar vezetni, én pedig jóhiszeműen és bízva abban, hogy ennyi hónap eltelte után nem tévedek el, követem. Hamarosan a Nyugati szárnyból a délibe kerülünk, ahol rávezet arra a bizonyos folyosószakaszra, amely híres a balszerencsés eseteiről.
- Nem hinném, hogy pont ide kellene jönnünk… - motyogom, ám ő szagot fogva tovább halad. Ugyan nem tudom, hogy egy iskolástársam macskáját érezte meg, vagy egy számára inkább érdekes illatot, de azt igen, hogy arra akar menni és én nem tartom ebben vissza. Kis sétálás után egy lányra bukkanunk, akinek a kutyusom vidáman csaholva köszön.
- Öhm… Hali. – motyogom oda, mert nem számítottam senkire itt, maximum egy tréfás esésre, amikor hirtelen elém kerül valami, vagy éppen egy kiabáló festményre, aki előszeretettel szidalmaz és ócsárol engem, noha nem is ismer. Ilyen az én szerencsém… Megfigyelve a lányt feltűnik az utazótáska, így hamarosan le is esik, miért ücsörög itt egymagában.
- Gondolom új vagy… - mondom, de amint megteszem már meg is bánom. Na persze… Nem volt teljesen egyértelmű mi? Felsóhajtok és igyekszem barátságos arcot felvenni. – Eltévedtél? Segíthetek visszatalálni ha akarod. Én is eltévedtem párszor, amikor idekerültem. - mosolyodom el.
Utoljára módosította:Marieanne Isabelle Beauvoir, 2017. június 6. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 6. 17:28 | Link



Percek telnek el, de még mindig dühösen forgatja szemeit, és nagyobbat sóhajt, mint egy jól megtermett tehénborjú. Nem igazán szokott hozzá az új helyzetekhez, mivel rendszerint valamilyen indokkal kivédi ezeket, aztán minden mehet a szokásos kerékvágásban, ahogyan ő megszokta. Az új helyek új embereket és új kihívásokat jelentenek. Új élményeket. Amik nem mindig pozitívak, aztán amint megtörténik az egyik rossz, onnantól kezdve nehéz lesz meglátni a dolgok szépségét. Ezekre a gondolatokra, zöld szemei átváltanak a reménytelenség érzését közlő eszközökké, minthogy tovább dühítse magát szerencsétlenségén. Annyira, de annyira sajnálja magát, hogy nem is figyel fel a magas sarkú cipő kopogására. Még a kutya csaholására is csupán akkor lesz figyelmes, amikor az mellette terem.
- Szia! - köszön neki halkan, szinte alig hallhatóan.
Fel kellene állnia, így ezt is teszi hosszas gondolkodás után. Megtörli az idegességtől izzadó tenyerét szürke, minimálisan fodros kis szoknyájába, és kezdet nyújt a felsőbb évesnek.  
- A nevem… Igen Eltévedtem. Vagyis, Gönczy Bíboranna vagyok. – sóhajt.
- Nem tudom, hogy merre vagyok, de azt sem értem, hogyan kerültem ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 13:33 | Link

Bálint Fruzsina Ingrid
Outfit

Még jó, hogy hétfőn csak ilyen kevés órám van, így nem kell rohannom sehova ebéd után. Azt hiszem olvasni fogok vagy teszek egy sétát a kastélyban, hát, ha felfedezek valami, amit eddig nem.
Jó kedvűen sétálok a nagyterem felé, a kellemes reptan órám volt. Lehet, hogy később repülök még egy kicsit...
Ahogy befordulok a sarkon megakadok a tervezgetésben, mert szürkés füsttel találom szembe magam. Hát itt mi történt? Megigazítom a táskám pántját a vállamon, közben a füstöt figyelem. Nem láttok benne senki és nem hallok semmit. Várok még egy kicsit, aztán vállat vonva elindulok. Persze mielőtt belépek a szürkeségbe előveszem a pálcám, az biztos nem árthat.  
Belépve a füst be nem láttok az orromnál tovább, elfintorodom, ez így nehéz séta lesz. Megteszek néhány lépést, mivel nem ütközőm semmivel kicsit bátrabban indulok tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 6. 14:10 | Link

Melissa
Outfit

Ha azt hittem, hogy ez a hétfő az én napom lesz, hát óriásit tévedtem. Kezdve azzal, hogy előbb felöltöztem, és utána zuhanyoztam, ergo, kezdhettem az egészet elölről. Sikerült is emiatt elkésnem az órámról. Még jó, hogy csak két percet, de azt is éppen, hogy megúsztam kisebb balhé, fennakadás nélkül. A visszaút se volt egyszerű piskótasütés.
- Hogy az a jó édes sült keszeg enné meg! – szitkozódtam, mivel utáltam a halat, és nem akartam durván bő lére ereszteni, inkább így helyettesítettem, ezért talán kevésbé nézhetnek tahónak.
– Nyavalyás füst.
Pedig már nagyon szerettem volna felérni a klubba, de egyelőre még az eltévedős korszakomat éltem.
Minden mindegy alapon elindultam a füstbe, hátha előbb-utóbb kiérek a végére, de félúton bele találtam ütközni valamibe. Vagyis, inkább valakibe.
- Au, az orrom – ez pöttyet fájt. – Bocsi, nem esett bajod?
Most már kezdtem érteni, miért mondogatták páran, hogy jobb vigyázni ezzel a folyosószakasszal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 15:15 | Link

Bálint Fruzsina Ingrid
 
Talán a folyosó felénél lehetek vagy kicsit hátrább, amikor lépteket hallok. Mivel nem tudom merről jön, egy pillanatra megállok. Egy-két pillanat múlva káromkodást üti meg a fülem, szóval nem lépet be a füst be, remek. Tovább indulok, fel sem merül bennem, hogy szólnom kellene arról, hogy itt vagyok. Ennek természetesen következményei lesznek néhány méter után összeütközőm valakivel, a hang alapján egy lánnyal. Enyhén káromkodva lépek egyet hátra. Fel szerencsére nem lökött, de valamibe bevertem a vállam. Oda nyúlok a fájóponthoz és meg dörzsölőm, nem nagy ügy, csak kellemetlen. A kérdésre vágok egy bosszús fintort.
-Nem, jól vagyok.
Teszek egy-két lépést balra, oldalra nyújtott kézzel, majd megállok. Elméletileg így már nem ütközünk, de ezután jobb az óvatosság.
-Balról elmegyek melletted, oké?
Arra nézek a szürkeségben, ahol a csajt sejtem, miközben a választ várom beletúrok a hajamba és hallgatózok. Remélem nem téved erre most más is, nincs kedvem még valakivel így találkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 6. 15:29 | Link

Melissa

Annyira szerettem volna felképelni a füstöt, de sajnos ezt nem tehettem meg. Az ellentmondott volna a fizika alapjainak, bár kicsit az is ellentmondás, hogy füst csak úgy semmiből belepjen minket. Ezt a folyosót már most rühelltem, tiszta szívből, igazán, és ha tehetem, el fogom kerülni, jó nagy ívben.
- Huh, oké, hogy lehet innét kikeveredni? – Egyel kisebb teher a lelkiismeretemnek, hogy nem taroltam el szerencsétlen áldozatomat, csak kicsit összekoccantunk.
Mivel a bal oldalamat célozta be irányzéknak, én a jobb oldalra húzódva próbáltam kikecmeregni ebből a jókora slamasztikából.
- Értettem, gyere csak, próbálok figyelni – eleinte eljátszottam a gondolattal, hogy egy vicces „Vettem, Houston. Vége, Houston”- szöveggel javítsak a helyzeten, ha már megtréfált minket a folyosó.  
- Merre tartasz? Nem tudod véletlenül, melyik irányba menjek a Nyugati-szárnyhoz? – tudakoltam, tuti, ami tuti, mielőtt még egy ilyen szépséges kis baki kerülne a napomba. A Déli-szárnyért egyáltalán nem rajongtam, pláne ezért a szakaszáért.
Tappancs már biztos várt, nem szerette, ha sokáig elmaradtam mellőle, sok gondoskodást igényelt az én nyuszim. Plusz még a maradék házikat se ártott volna befejezni, hogy utána kedvemre zenélhessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 17:18 | Link

Bálint Fruzsina Ingrid
 
Egy rövid francia káromkodással értékelem a kérdést, egyszerűen csak ki kell sétálni belőle... Megigazítom a felsőm mielőtt ténylegesen válaszolnék.
-Csak sétálj át rajta, nem nagy ügy.
Ezután megpróbálom elkerülni, rövid oldalazás után ezt közlöm is vele. A válasza előtt lépteket hallok, remélhetőleg ő a másik irányba ment és nem lesz újabb ütközés. A válaszra elindulok, lassan lépkedek, nincs kedvem egy újabb kék-zöld foltot szerezni.
A következő meglep, valószínűleg ezért válaszolok nyíltan.
-Az alagsor felé. A másik irányba és balra.
Amíg beszélek nem ütközőm akadályba, némiképp magabiztosabban folytatom az utam. Szerencsére majd nem átértem már, ha jól gondolom nem sokára kiérek a szürkeségből. Teszek még néhány lépést, aztán hátra szólok az ismeretlennek. Végül is legalább azt tudja, hogy velem már nem találkozhatsz a füstben.
-Szia.
Kilépek a füstből és felsóhajtok ez borzalmas volt. Gyors léptekkel folytatom a sétám, most már szeretnék a nagyterembe érni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 7. 07:50 | Link

Melissa

//Köszöntem ezt a rövidke kis játékot//

- Oké – reméltem, őszintén reméltem, hogy ma már nem lesz több galiba a napomban, fáradt voltam, a kevés óra ellenére is. Nem is igazán a tanórák fárasztottak le, hanem az, hogy ki kellett tapasztalnom, mi merre van, és hogy jutok el hozzá a legrövidebb, legegyszerűbb útvonalon.
Nyilván ezt is meg fogom szokni, talán a hónap végére már nem lesz olyan nehéz a dolgom, mint most, de pillanatnyilag ez felért egy legalább negyvenöt perces tanóra szellemi kihívásaival.
- Kösz az útbaigazítást, ő… hogy hívnak? – kérdeztem a nevét, legalább tudjam, kinek mentem neki. – Én Ingrid vagyok.
Legalább az alapillemről nem feledkeztem meg, ez is haladás. – Szia, és vigyázz magadra, bocs az ütközésért.
A füstből kiérve megigazítottam hátamon a táskámat – jobban szerettem a hátizsákokat, mint a válltáskákat, sokkal kényelmesebb hosszútávon a cipelésük. A taláromat a jobb karomon cipeltem, nem volt kedvem becitálni a könyvek közé, és viselni sem akartam.
Ha felértem a főnixfészekbe, úgyis átöltözöm, hogy kíméljem a sulis cuccaimat.
Listára felírandó: kerüld ki ezt a folyosót! Jó, hatalmas nagy ívben, amennyire csak lehet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Future Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 385
Összes hsz: 1079
Írta: 2017. szeptember 9. 17:35 | Link

Valery
Az első alkalom...
Így festek

Sóhajtok egyet, ahogy elhagyom a pszichológusi irodát. Zója néni mint mindig, most is rendes volt velem. Az elején többször kellett járnom, ma már kevésbé, ami nem rossz, de nem jelenti azt, hogy nem szeretek itt lenni. Mindig kapok irtó finom pogácsát, és kakaót. Kezdetben, amikor idekerültem, arról beszélgettünk, hogy mennyire visel meg a tény, hogy bennem nincs nagyon mágia, most meg arról, hogy mennyire az, hogy éledezik. Mert bizony, éledezik, sőt már van saját pálcám is. Ez azért nagy szó szerintem.
Elsétálok a tanári szoba ajtaja mellett is, a folyosó külső felére érek, már látom a fényt, ami a bejárati csarnokból árad. Ott mindig fényesebbek a fáklyák, mint máshol. Nem is értem, miért. A táskám az ablakpárkányra pakolva keresem elő a határidőnaplómat, amit egy színes lapokból álló füzetből alakítottam ki, úgy, hogy fekete tollal rajzoltam bele képeket és osztottam be a lapokat az év napjainak megfelelően. Mindenféle érdekességet is írtam a napokhoz, vagy csak üzenetet hagytam a jövőbeli énemnek, hogy jó ember maradjon. A füzetet a táskám mellé teszem, már csak a tollamat kellene megtalálnom. Szinte a táska legalján matatok már, amikor végre megvan. Diadalittasan emelem ki az egyszerű, kék tollat, aminek olyan szép vékony a hegye, hogy öröm vele írni.
Az ablak előtt elsuhan egy bagoly, kipillantok rá. Szánom őt, hiszen odakint folyamatosan villámlik és szakad az eső, dübörög az ég. Olyan, mintha sosem akarna elállni. Már vége a tanévnek, lassan a vizsgaidőszaknak is. Élveznünk kellene a meleget, D-vitaminnal kellene túltöltődnünk. Helyette azonban csak a hideg, tizenpár fokot érezhetjük magunkénak, és a tényt, hogy mindenki nyomottabb. Szomorú. Kinyitom a mai napnál a füzetet, majd előrelapozok a jövőhéthez, és beírom a feladatomat szerdára. Mindig kapok házit, és szerdáig be akarom fejezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2017. szeptember 9. 18:41 | Link


Hogy ő máris mennyire utálja ezt a helyet. Utálja az embereket, utálja az iskolát, és még egy tanórát sem töltött el itt, utálja a tanárokat is. Még az időjárást is rettentően gyűlöli. Nem mintha amúgy nem utálna mindent és mindenkit. Amióta betette erre a helyre a lábát, csak a rossz történik vele. A minap is nekiment az a szerencsétlen padlásszörny, és még ő jött ki belőle rosszul. Még tőle vettek el valamit, amihez egyáltalán nem volt joguk. A testvérei csak a balszerencsét hozzák rá, pedig még csak nem is tudják, hogy itt van. Egyelőre. Sötéten elmosolyodik a gondolatra, már látja maga előtt Allan először meghökkent, majd rémületbe futó arcát, és látja Rosiet, aki már rég lecsúszott a trónról, amin elképzeli magát. A nővére alatt már nincs semmi stabil, ami megtartaná, nincs ott Monica, hogy megóvja mindentől. Mindezek közepében pedig ott lesz ő, a gyönyörű káosszal, amit kavar. Már-már körültekintés nélkül kanyarodna be az egyik folyosóra, de a kép elég gyorsan kúszik be a látómezejére ahhoz, hogy azzal a lendülettel vissza is lépjen, hátát a falnak nyomva. Nem látott annyit, hogy biztos legyen magában, viszont a sejtései vannak annyira erősek, hogy kétszer, sőt, háromszor is meggondolja, mit fog tenni most. Át kell mennie azon a folyosón. Eltévedni nem szeretne, és az idejét sem feleslegesen pazarolni, ezért nincs más választása, mint átgyalogolni. Viszont, ha ez a lány az, akinek gondolja, akkor mégsem gyalogolhat át, mert Emy nem vak. Hacsak ki nem verték a szemét a hülye nyilai azóta. Ember el nem tudja képzelni, hogy ennek mennyire is örülne. Lehunyja egy pillanatra szemeit, belélegez, majd lassan ki. Lehúzza hajgumiját a csuklójáról, majd halkan arrébb lépve, el a fordulótól kontyba szedi gyönyörű tincseit, hogy azok még véletlenül se árulják el, és még kapucnit is húz rájuk, ezzel elrejtendő őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Future Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 385
Összes hsz: 1079
Írta: 2017. szeptember 9. 19:58 | Link

Valery
Az első alkalom...

Fogalmam sincs, hogy miért, de megáll a kezem, még mielőtt az utolsó szót leírhattam volna. Miért? Fogalmam sincs. Nem értem, mi történik velem. Olyan érzésem van, mintha figyelnének. Felpillantok, ahogy a villám kettészeli az eget, és már megértem, mit érzek. Egy szempár. Csak egy villanás, de felismerem. Valery. Nem, ki van zárva. Nem lehet ő. Esélytelen. Mit keresne itt? Ösztönösen a hasamra teszem a kezem, hirtelen ezernyi tűként hasít belém a fájdalom. Lepillantok a füzetbe, fohászkodom, hogy csak tévedjek. A következő villámnál azonban muszáj ismét felnéznem. Nincs ott, semmi sincs ott.
A torkom kiszáradt, riadtan nyalom meg az ajkaimat, remélve, hogy nem hasad fel a kiszáradt bőr. Olyan gyorsan rakom el a füzetet, meg a többi kivett dolgot, hogy nem is nézem, ahogy a kedvenc tollam ottmarad, elárvultan. Gyorsan a hátamra veszem a táskát, sietve lépek el a folyosó kijárata felé, rá se pillantva a helyre, ahol az előbb tisztán kivehetően láttam megvillanni Valery szemét.
Amikor leléptünk tőlük, sokszor gondoltam rá, hogy milyen lehet abban a nagy házban. Ő, az anyánk és a húgunk, a három vörös asszony. A többiek egy hatalmas csodaként élték meg a költözést, én nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e, vagy sem. Annak igen, hogy Cole nyugodtabb lesz, de nem voltam benne biztos, hogy ez nekem is segít. De nem mertem elmondani. Nem mertem beszélni arról, hogy engem mi köt Valeryhez. Nem gondoltam rá, és most se, mégis megjelent, mint valami kísértet. Ahogy kilépek, nekiütközöm egy kapucnis alaknak, biztos az esőre készül kimenni.
- Ne haragudj!
Mennék tovább, de ahogy nekimentem a hajam beleakadt a cipzárjába. Ez nevetséges! Rántok rajta egyet, érzem, hogy több is kitépődik a fejbőrömből, de ez most mellékes. Felemelem a kezem, védekezőn, majd lépek hármad hátrafelé, aztán megfordulva eliszkolok a lépcsők irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 7. 12:38 | Link


Új tanév yey | Talár alatt



Hihetetlenül kellemesen érezte magát a szünetben, még önmagát is meglepte. Majdnem az egész időszakot a nagymamájánál töltötte, aki rengeteg érdekes dolgot mesélt az elemi mágiával kapcsolatosan. Viki legnagyobb örömére a család minden tagja rájött, hogy ebben az időszakban ez az egyetlen dolog, ami igazán foglalkoztatja a lányt. Bár sosem kért, mindig kapott búcsúajándékot, mikor visszaindult - eddig kviddicses dolgok, amiket szintén imádott, de idén a mamája valami igazán különlegeset adott. Egy gyönyörű karkötőt adott neki, amin három arany csilingelő függött, egy seprűt ábrázolt, a második egy ász kártyalapot, a harmadikon viszont a víz elemi jele volt káprázatosan kidolgozva.
Az új vezetőség alatt is prefektus maradt, szóval kénytelen volt továbbra is éjszaka járőrözni. Az első hetet még úgy ahogy megúszta, viszont a másodiknál beosztották. Ráadásul pont a déli szárnyat utalták ki neki.
A fejetlenség folyosóján mindig valami rossz dolog történt vele; többek között már ráöntöttek egy fura bájitalt, volt hogy egy tincset vágtak le a hajából, ellopták a főnixének az egyik tollát, de egyszer még arra is felkérték, hogy bíróként közreműködjön egy festmények közötti válásban.
De most történt vele a legrosszabb dolog, elhagyta az új karkötőjét. Két napja volt itt őrjáraton, és mivel már átkutatta az egész szobáját, ez az egyetlen hely maradt, ahol lehetett. Sírni tudott volna, miközben az egyik festménytől próbált segítséget kérni, viszont az nem tudott semmiféle válasszal szolgálni.
Elfordult a festménytől, teljesen reménytelennek érezte a helyzetet. Valahogy muszáj lesz elterelnie a figyelmét, így odalépett az első lányhoz, aki szembe jött vele.
- Szia. Ho-hogy vagy? - Hamar rájött, hogy ijesztő lehet, amiért csak így leszólít egy ismeretlent. Ráadásul még dadogott is, ami kicsit sem volt rá jellemző. Az ajkába harapott, valami olyasmin gondolkozott, ami segíthetne a helyzetén. - Viki vagyok, prefektus. Csak gondoltam megkérdezem, hogy mi-minden rendben.
Nagyon nem örült, hogy a dadogása nem múlt el azonnal, erre külön figyelni fog ezek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 7. 15:26 | Link


Már pár napja itt van a kastélyban, de még mindig annyi felfedezésre váró dolog vár rá, hogy Olívia nem is tudná összeszámolni. Erre a következtetésre pedig akképpen jutott, hogy majdnem minden egyes nap sikerült még eltévednie. Kívülről nem is gondolta volna, hogy ez a kastély ilyen nagy és ilyen szövevényes. Látszólag a varázslók nagyon szerettek furcsa dolgokat alkotni, és néha olyan érzése támadt, hogy talán vándorolnak a falak az ajtók meg a folyosók a kastélyban. Legalábbis más magyarázatot nehezen talált rá, hogy miért lehet az, hogy szerinte pontosan azon az útvonalon indul el, amin a legutóbb, mégis egy teljesen másik helyen köt ki. Sosem volt valami nagy probléma a tájékozókészségével, de mostanában kezdte úgy érezni magát mint egy aranyhal az üveggömbjében.
Jelen pillanatban is hasonló volt a helyzet. Ugyanis Olívia a tanórák után nagy elánnal elindult, hogy most ő bizony felkeresi a könyvtárat, ahová a múltkor eltévedt, és ott fog tanulni. Ki is akart venni pár könyvet, például a Kviddics évszázadait, de ehhez mind el kellett jutnia az ominózus helyre. Na már most a gond az volt... hogy ez nem igazán jött neki össze.
Bosszankodva törtet előre mindenféle folyosón, és persze pont most, pont ilyenkor nincs senki a környéken akit megkérdezhetne. Pár percre ráfanyalodott arra, hogy egy festménytől - micsoda butaság, egy festménytől? - kérjen útbaigazítást, de a festmény vagy nem tudta az utat, vagy pedig tőrbe akarta csalni, de az biztos, hogy nem jó irányba küldte, és végül olyan folyosón lyukadt ki, amin még soha nem is járt eddig. Habár ez nem túl nagy teljesítmény, tekintve, hogy csak pár napja van még itt.
Egy ideig eltéblábol erre, és el is vonja a figyelmét egy kicsit pár veszekedő portré, akik valamiért mind nagyon akarnak egy ronda virágos kalapot, és nem tudnak megegyezni benne, hogy kié legyen. Annyira elmélyed ezekben és a gondolataiban, hogy észre sem veszi, hogy végre élő, lélegző emberrel találkozik, és összerezzen a hang hallatán, ahogy hozzá lépnek. Úgy néz először a lányra, mintha sosem látott volna embert.
- Hááát... eltévedve?  - mondja, vagy kicsit mintha kérdezné is a furcsa kérdésre a furcsa választ. Még a szemöldökét is felvonja egy kissé. Mintha a másik lány kétségbe volna esve valamiért.
~Na remek, végre találkozok valakivel, de tutira ő is ugyanúgy eltévedt mint én...~ vonja le a következtetést magában hirtelen, de a lány ekkor folytatja.
És szerencséje van, hiszen prefektus a hölgyemény! Akkor biztosan tudja, hol vannak és merre kéne mennie! Gondolja először... majd belehasít a fejébe a gondola,t hogy talán olyan helyen van, amin nem kéne...
- Öhm... Olívia, és bocs ha rossz helyen vagyok nem tudtam... eltévedtem... - válaszol a lánynak gyorsan, mielőtt megbüntetnék. Így talán megúszhatja a dolgot.
- A könyvtárba indultam. - teszi még gyorsan hozzá, hogy egyértelmű legyen a szándéka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 7. 20:39 | Link


Új tanév yey | Talár alatt



Ahogy megszólalt a lány, rájött, hogy figyelni is kéne rá. Jobban megnézte, de tényleg nem ismerte. Vagyis csak tippelt erre, mert az aranyhalakéval megegyező név- és arcmemóriája miatt nehéz volt olyan egyszerű kijelentéseket tennie, hogy emlékszik valakire.
- Tudom milyen... de egész gyorsan meg lehet szokni.
Viki leginkább a társaiból indult ki. A navinések körében határozottan jellemző volt, hogy hiába másodikosok már, még mindig vannak esetek, amikor eltévednek. Más házak tagjai gyorsan alkalmazkodnak hozzájuk képest, amit néha egy kicsit irigyelt, de az esetek többségében nekik viccesebb szituációkba kerültek. Nem mintha ezt annyira élvezte volna, főleg nem a trollokat a gyakorlóteremben.
Megrázta a fejét, most nem akart erre gondolni.
- Nem vagy rossz helyen. Vagyis ez a legrosszabb hely a kastélyban - ahogy kimondta, rájött, hogy nem valami biztató ez így, szóval azonnal folytatta. - Csak itt olyan szerencsétlenségek történnek. Én elhagytam a karkötőmet... ha esetleg látod, akkor szólj ké-kérlek. - Olyan büszke volt magára, hogy több mondatot is
 ki tudott mondani dadogás nélkül, de úgy tűnik ez a karkötős dolog a nyelvére is valami átkot tett. - Szóval ilyen hely ez. Hallottam már olyanról is, hogy valakit random békák támadtak meg - megvonta a vállát, már jó ideje nem lepte meg az ilyesmi.
- A könyvtár a keleti szárnyban van, ez pedig a déli. Ha gondolod, megmutathatom, merre van.
Elnézett a folyosó túloldalára, de inkább lefelé, hátha kiszúr valami csillogót.
- Szerinted lesz ma muffin vacsoránál? - Azt akarta kérdezni, hogy melyik évfolyamra jár a lány, esetleg, milyen házba osztották be. De kezdett megéhezni, a fél életét eladta volna egy olyan finom almás fahéjas muffinért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 9. 19:51 | Link


Arra a válaszra, hogy egész gyorsan meglehet ezt szokni, nem reagál semmit. Ő még nem tudja, csak annyit, hogy mostanában állandóan eltéved. És habár azért nem rossz a memóriája, valahogyan nem sikerült eddig még beleszoknia a napokban, és ez nála nem számít valami gyorsnak.
A válaszra viszont, hogy nincs rossz helyen, nyomban megkönnyebbül. Aztán pedig elkerekednek a szemei. Most akkor rossz helyen van, vagy nincs rossz helyen? Nem igazán érti a dolgot, ám a Vikiként bemutatkozott "prefi" lány nyomban meg is magyarázza, hogy megérthesse miről is van szó. Habár annyira azért ez mégsem sikerül.
- Milyen szerencsétlenségek? - bukik is ki belőle, de a lány példának okáért már mondja is a karkötőjét. Ezt azért ő még - így ismeretlenül - nem írná a folyosó rovására, de ha már végre belefutott itt valakibe, akkor próbál kevésbé ellenszenvesen viselkedni.
- Nem tudok szólni ha látom, mert lehet, hogy nem is ismerem fel. - nyom el egy apró félmosolyt egy pillanatra, ezzel burkoltan jelezve, hogy a lány nem mondta el, hogy néz ki az említett tárgy. A dadogás fel sem tűnik neki. Olyan kismértékű is, hogy inkább csak pillanatnyi zavartságnak gondolja, már amikor egyáltalán gondol róla bármit is.
Viki ekkor mesél még egy kicsit a folyosóról, bár nem túl sokat. Na a random békák azért sokkal furcsábbnak hangzanak, mint egy elhagyott karkötő, de sokkal hihetetlenebbnek is, így csak felvonja a szemöldökét a gondolatra. Nem is tudja mit fűzhetne ehhez hozzá, így inkább átugrik a következő témára. A könyvtárra.
- Ah... déli szárny?
Gondterhelten sóhajt fel. Hogy tévedhetett el ennyire? A keletibe indult ezek szerint, most meg a déliben van. Nem is érti hogy történhetett ez.
- Az... jó lenne, kösz. - egyezik bele végül abba, hogy a lány megmutassa neki merre van. Habár ez valószínűleg további beszélgetést is eredményezhet, aminek nem túlzottan a híve. Bár inkább az ismeretlenekkel való beszélgetésnek, viszont nem sok ismerősre tesz szert, ha sosem csinál ilyesfajta dolgokat. Nem mintha már most túl sok lenne. A legtöbb évfolyam vagy háztársát is csak látásból ismeri, sokuknak még a nevét sem tudja.
- Muffin?
Ez a hirtelen érkező kérdés most meglepte. Inkább elkezdi kutatni tekintetével kicsit a földet ő is, ha már megkapta az instrukciókat Viki a karkötőt illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 1945
Írta: 2017. október 29. 18:14 | Link

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. november 17. 17:11 | Link


kinézet ▲ éjszakai szemle


Az óramutató lomhán járt körbe, ahogy a megbűvölt karperecre sandított Liv, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy azért kéntelen ő is átszelni a folyosókat, mert a diákoknak nincs jobb dolguk hétköznap éjjel, mint felfedezni. Ezek után miért kell csodálkozni, hogy a reggeli első órán a röpdolgozatokon több a troll, mint a gyűjtőhelyükön. Elégedetlen fejcsóválással fordult az egyik folyosóra a nő, miközben lassan porolgatta le a talárját, amit valamelyik fal vakolati része összekent, utálja az ilyet, kifejezetten irritáló számára, hogy az ember nem tud itt három lépést tenni, hogy valami ne tegyen benne vagy a ruhájában kárt.
Még nagyban viaskodott a gondolataival, mikor csak azt érzékelte, hogy a kövek és föld összessége alkotta talapzat megremeg és elmozduló rezgések történnek, majd a combja magasságáig a kődarabok pillanatok alatt építették fel magukat. A tudat alatti védelem annyira él, főleg a fő eleme viszonylatában, hogy gyakorlatilag a támadó szándék érzékelésével már aktív volt, így éppen sikerülhetett kivédeni. Szerencséje volt a távval azért. Lehet nem lett volna elég magas időben, ha közelebb van. Megtorpanva ingott meg magassarkúin, mikor az átok becsapódott az eleme önkénytelenül húzta védelmen. Szinte azonnal vissza is kezdtek mozogni a helyükre az építőelemek, ő pedig kicsit sem kedvesen kezdett fennhangon szólni, még egyelőre nem felismerve kivel is van dolga.
- Azonnal kérem a neved, mert innentől végzős korodig te sikálod a FÉRFI wc-t - azzal átlépve a még illeszkedő darabokat közelítette meg az ekkor már felismerhető kollégáját. Nagyon rosszallóan nézett, felszökött a szemöldöke és merev, karba font kezeivel jelezte a testtartásával is a problémát, ami szerinte nem igazán normális.
- Róbert, Merlinre, mióta kísérletezel a munkatársaidon?!


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 19. 22:22 | Link

Fanni
Pár nappal hazautazás előtt

A pszichológusi rendelő ajtaja becsukódik mögötte, ő pedig végre kiengedi a benn tartott levegőt. Hiába lett kimondva, hogy rendben van, a minden héten lefolytatott beszélgetések ettől függetlenül megviselik. Állítólag tavasztól már csak havonta egyszer kell járnia három hónapon keresztül, nyárra pedig olyan szabad lesz, mint a madár. Már amennyiben nem esik vissza. De nem esik, merthogy olyan kiegyensúlyozott, mintha az ég is oszlopnak teremtette volna. Az orvosa azonban óva inti: ne bízza el magát, ne lubickoljon a sikerben, mert bármikor jöhet a megingás, amit ha nem kezel megfelelően, egyenes ágú zuhanás lehet a vége. Az anorexia már csak ilyen, ha a hajlam megvan, gyógyulás ide vagy oda, bármikor visszazuhanhat az ember.
Már épp indulna a Levita felé, mikor látja, hogy néhány rellonos hangosan röhög valamin a folyosó végén. Szándékosan használom a röhög szót, ugyanis a nevet nem elég kifejező arra, ami ott zajlik. Shayleen, noha szereti elkerülni a bajt, kíváncsi lesz, ugyanis a két fiú majd megpukkad. Ezek után egyikük csitul, mond valamit, amitől még inkább nevetni kezdenek. Ahogy a zöldeket ismeri, ez egyetlen dolgot jelenthet: valakinek segítettek abban, hogy pórul járjon, de minimum mélyebbre kívánják taszítani.
Levitásunk tehát, mivel nem olyan szende, mint betegségének legmélyebb bugyrában, közelebb merészkedik és egy lányt pillant meg, aki a padlóról próbálja összeszedni festékeit. Ha ez nem volna elég, a mellette heverő, félig kinyílt füzetből szétszóródtak saját alkotásai, amit a fiúk gondosan megtapostak, ennek tetejében pedig még a női alakot teljesen beborítja a festék. Hogy ez hogyan is történt? Jó kérdés.
- Remélem kiszórakoztátok magatokat fiúk, mert a következő állomás a házvezetőtök lesz - csípőre vágja kezeit, mikor megáll a két fölé magasodó mögött. - Levita ház, prefektus, no és ti? - felvonja szemöldökét, mire a fiúk rögtön hátraperdülnek és szúrós szemmel néznek rá. A törvény viszont törvény, ideje elhúzniuk a csíkot.
- Nem mi voltunk, na. De már itt se vagyunk, úgyis jót röhögtünk ezen a szerencsétlenen - azzal hátat fordítanak és továbbra is hangosan hahotázva tűnnek el a folyosó végén. Shayleen szíve úgy dobog, mintha ki akarná ütni a mellkasát. Soha életében nem csinált még ilyen merész dolgot, hogy két rellonosnak hazudjon, ráadásul szemrebbenés nélkül. Ha tudták volna, ki ő, csúnyán megüthette volna a bokáját, de hát próba szerencse. Leguggol a navinéshez és megpróbálja óvatosan összeszedni a kissé megtépázott festményeket, miközben nem tudja nem észrevenni, milyen gyönyörűek.
- Sajnálom. Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 19. 22:58 | Link



Amúgy se ez a kedvenc napom, de a két gyökér még erősen rá is kontráz. Az nem igazán zavar, hogy körberöhögnek, elvégre teljesen jogos. Ha előttem dobna valaki egy olyan hasast, mint amit én mutattam be nekik, valószínűleg nekem se a szomorúságtól vagy az együttérzéstől potyognának a könnyeim. Csak sajna ők nem elégednek meg ennyivel, még a vázlataimat is össze kell tiporniuk. Szerencsére ma vásznat nem cipelek magammal, mint az szokásom, de azért a festékeimben így is sikerült megfürödnöm, persze nem szándékosan, inkább az esés következményeként. Ami nem is azért zavar, mert összekenődött a tuti pólóm, hanem mert rohadt drágák voltak, meg egyébként is. Ezeket azért vettem, hogy használjam, de nem hajfestéknek.
Közben kezdenek idegesíteni a tirpákok, úgyhogy a pálcám után nyúlok egy jó kis átok után kutatva a memóriám pókhálós részeiben - általában nincs szükségem ilyen drasztikus eszközökre, de karácsony környékén mindig ronggyá tépázzák az idegeimet -, de szerencsére elsütni nincs időm, mert megjelenik egy levitás prefi. Mondjuk, nekem nem rémlik, hogy tényleg az lenne, de mivel rövid töprengés után sem tudok Zalánon kívül egy levitás prefektust sem felidézni, gondolatban vállat vonva tovább folytatom a cuccaim elpakolását.
- Köszi szépen, sajnos a bunkóságot még nem tudják orvosolni - fújok egyet, aztán lassan le is nyugszom. - De amúgy, jah, jól vagyok. Kicsit koszosak lettek a vázlataim, de azért a lényeg látszik rajtuk.
Mondom és már-már vidáman meglebegtetem az egyik tépett papírdarabot. Na, jó, tettetett vidáman. Igazából eléggé rosszul esik, hogy így kell látnom a rajzaimat. Mégiscsak dolgoztam velük, rajtuk, és nem is keveset. Persze ezek elméletileg csak firkák, tanulmányok a jövőbeni képhez, de mégiscsak az alkotásaim.
- Nem kell ám ezt csinálnod - rázom még meg a fejem, mikor észreveszem, hogy próbál segíteni. - Összeszedem én, nem akarlak feltartani. Na, meg te is tiszta festék leszel. Bár, ha ismersz egy varázsigét, ami összeszedi a festékeket úgy, hogy még tudjam használni, egy életre leköteleznél - nézek körbe talán kissé elveszett pillantással a padlón, a kezeimen és úgy összességében a helyszínen.

Felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. december 20. 10:05 | Link

Fanni
Pár nappal hazautazás előtt

Sosem értette, mi olyan szórakoztató mások nyomorában. Úgy értem wáoh, elesett valaki, véletlenül se jusson eszünkbe felsegíteni, az olyan mainstream, rúgjunk inkább bele egy nagyot. Luxus volna, ha az emberek megtanulnák, hogy nem mindenki a barátjuk, vagy közeli rokonuk, hogy gond nélkül kinevessék először egymást és aztán segítsenek. Nyilván Shayleen is az első aggodalom után, hogy Adrian él-e még vagy hal, jót nevet rajta és csak utána segíti fel, de ők testvérek. Ez teljesen normális. De ha egy tök ismeretlen ember bukik orra, ha magában elsőre mulatságosnak is találja, odarohan, hogy felsegítse és, ha az áldozat nevet, hát belőle is kitör, aminek ki kell. Ebben az esetben viszont nem arról van szó, hogy valakit kigúnyoltak, de legalább segítettek, nem, itt még rá is tettek egy lapáttal, több napos, hetes, hónapos munkákat tapostak ronggyá. Ez nem fair.
- Nagyon szépek. Mármint, nem tudom, hogy mondjuk egy művész, aki híres-neves és évek óta űzi az ipart, mit mondana róluk, de így laikusként nekem tetszenek - egy aprócska mosolyt ereszt meg a lány felé, a bunkósági kérdésre pedig nem is reagál. Ha komolyabban végig kéne gondolnia, nem találkozott még kedves rellonossal, mert legyünk őszinték, az öccse sem kedves. Jó, igen, vele az, de végtére is rokonok - bár mint tudjuk, ez a sárkányok esetében igazán nem jelent semmit. Mondom semmit. Láttunk mi már cifrább dolgot is.
- Igazán nem nagy fáradtság, mi dolgom sincsen - tovább szedegeti a papírokat, miközben szomorkásan elmosolyodik a kiborult festékek láttán. - Ilyen bűbájt sajnos nem ismerek, de ha gondolod, feltalálunk egyet - megvonja vállát, sosem csinált még ilyet és őt ismerve biztos katasztrófába torkollna a próbálkozás, de bátraké a szerencse. Lassanként a szétszóródott vázlatok egybe kerülnek és már csak a festékek maradványai borítják a folyosót - és persze a navinést.
- Amúgy nem vagyok prefektus - elpirul a beismerés tényétől és sandán pillant csak Fanni felé. - Csak egy egyszerű mestertanonc vagyok. Nem kellett volna hazudnom, de rossz volt látni, amit azok a srácok csináltak veled - beharapja alsó ajkát igyekszik eltüntetni a szégyen pírját orcájáról. Mégis mindhiába próbálkozik, rosszul érzi magát. Megtanulta hogyan hazudjon, most viszont, hogy már nem teszi - nem teheti -, kifejezetten rosszul érzi magát tőle. Nem akarja újra megtanulni, milyen iparág is ez. - Te egyébként festőnek készülsz vagy ez csak hobbi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 20. 11:26 | Link



Zakózás, kiröhögés, csupa festék ruha... Csak egy átlagos nap. Az viszont kicsit feldob, hogy a lánynak, aki végül megszán és a segítségemre siet, tetszenek a rajzaim.
- Hát azt én se tudom, de úgy általában nem szoktak az emberek negatívan nyilatkozni róluk - mosolyodom el a dicséretre, mert hát akár laikustól jön, akár mestertől, a bók az jól esik. Főleg, ha az ember ebből akar majd később megélni, és vélhetően inkább laikusok fogják megvenni a képeit és nem a kritikusok és művésztársai.
- Hát akkor még egyszer kösz - mondom, de azért igyekszem gyorsan összeszedni magam és a holmimat, elvégre nem akarom feltartani, még, ha kedves is és azt mondja, hogy nem teszem. - Segáz, így jártam. És bár jól esik, hogy miattam egy levitás dolgoztatná az agytekervényeit, a feltalálástól inkább tartózkodnék. Most még csak minden festékes, ennél szerintem csak rosszabb lehet a helyzet - csóválom meg a fejem, ahogy elképzelem, hogy lángra lobban az egész vagy esetleg ragacsos lesz.
- Na, nem mintha nem bíznék benned vagy a tehetségedben, de azt hiszem inkább csak lenyelem a békát, és legközelebb óvatosabb leszek. Kivéve persze, ha bűbájfeltaláló vagy, mert akkor tehetünk egy próbát.
Rá is lesek kérdőn, hogy érezze, ez egy kérdés volt a kérdő hangsúly hiányának ellenére is. Végül is, ha ezt tanulja, akkor annyira talán nem lehet nagy gáz belőle.
- Oh! - Ennél többet nem is tudom mit mondhatnék hazugságát leleplező vallomására. Eléggé bátor a csaj, elvégre ha az előbbi srácok ismerték volna a valódi prefiket, akár meg is üthette volna a bokáját. Vagy legalábbis nem léptek volna le ilyen egyszerűen. Attól viszont szánalmasabbnak érzem magam, hogy sajnál. Sokkal könnyebben megbirkózom a kiröhögéssel, a gúnnyal és az iróniával, a szánakozás azonban borzalmas érzést kelt bennem. Attól a saját szememben is kezdek kisebbnek tűnni, úgyhogy erről gyorsan el is terelem a szót.
- Hát köszi, hogy megmentettél. És igen, festőnek készülök. Vagy fotósnak, még nem igazán döntöttem el, úgyhogy egyszerre csinálom a két szakot. Aztán még az is lehet, hogy éhező művész leszek a végén - nevetek fel kissé kényszeredetten. A művészetet űzők sosem lehetnek biztosak abban, hogy amit csinálnak az majd pozitív visszhangot fog-e kiváltani. De persze még a negatív is sokkal jobb, mint a semmilyen. Az a legrosszabb, ha észre se vesznek.
- Ha gondolod, az egyik képet elrakhatod, köszönet gyanánt - próbálok tenni felé egy gesztust, bár nem tudom, hogy a legszerencsésebbet-e.

Felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 1945
Írta: 2018. február 3. 13:49 | Link

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.
          
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 4. 19:52 | Link


kinézet ▲ éjszakai szemle


Sok dologgal számol egy-egy járőrözés alkalmával, de arra a legkevésbé, hogy nem diákba, hanem tanárba botlik. Olyanba, aki nagyobb kárt tehet, mint hasznot hozhat. Szó sincs róla, hogy annyira humanitárius lenne, hogy nem férnek bele a kereteibe az átkok vagy rontások, de mindezeket addig értékeli, még ő szórja, vagy külső nézője egy másra kimondott varázslatnak. Nem teljesen merev, no.
- Ó, sokkal szebben is szoktam, főleg a múltkor elkapott párocskára az üvegházban - jegyezte meg már feloldódott vonásokkal, a nevetésre nem bírt nem elmosolyodni féloldalasan, de a kezei egyelőre maradtak karbafonva, ő pedig aprókat kopogott a baljával a magassarkúival a kőpadlón. Nem volt továbbra sem szimpatikus neki az iménti akció, és a vicc sem enyhített ezen.
- Tudod, sokan próbáltak már levenni a lábamról, de ez egészen új volt, de vigyázz magadra - közölte játékosan, majd egészen elkezdett kiszélesedni a mosolya, ahogy a kőlapok erősen kezdtek remegni a férfi lábai alatt, majd el is csúszkáltak kicsit, persze ügyelt rá, hogy egyelőre ne legyen ez nagy esésre lehetőség. Egy könnyed szellővel aztán megborzolta Róbert barna tincseit, mielőtt közelebb lépdelt volna. - Pedig egészen kijöttem a gyakorlatból, nem sűrűn támadnak rám, mióta tanári pályára léptem…
Nem tudta nem észrevenni az őt vizslató szempárt, de nem zavartatta magát, kezei a csípőjére csúsztak, úgy várta meg, hogy találkozzon tekintete a volt rellonoséval.
- A legközelebbi kapcsolatba ma az átkoddal kerültem, az is láttuk mennyire volt sikeres… - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra, aztán csak elnevette magát. - Én is hasonló okból vagyok itt, de erre felesleges, már végigjártam, de itt a folyosó kiugró lépcsőházait még nem, ha gondolod - mutatott maga elé, hogy akár mehetnének együtt is.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 1945
Írta: 2018. február 6. 10:19 | Link

Olive Thalia Belmonte

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 7. 13:23 | Link


kinézet ▲ éjszakai szemle


- Ha őszinte kell legyek, azt hittem a csillagvizsgáló vagy a kandallós szoba, az olyan… romantikus, de úgy látom ma már mindegy, csak legyen négy fel… - forgatta meg a szemeit, abba már bele se ment, pontosan mit is látott meg. Kezdte indokoltnak érezni a rellon törekvéseit a fiúk és lányok elkülönítésére, a kőkos meglétét és úgy a házvezetések hálószabályozását. Bár ahogy nézi leginkább az lett elérve ezzel, hogy megoldják máshol és máskor. A fiatalok jóval kreatívabbak, mint azt bárki gondolná.
Könnyed mozdulatokkal piszkálta Robit, előbb a kövek majd a levegő által, ám egy fújtatással beleunva csak az egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát kitolva a csípőjét oldalasan, ahogy várt. Az ilyen sarkakon amúgy sincs más, normális testtartás, ami kényelmes.
- Én is így gondoltam - fordult is ezzel a megfelelő irányba. A lépéseit tompa koppanások követték, ahogy a sarkai a követ érték eleinte, aztán lassan elnémult. A levegő elem megfelelő használata nem csak hangkeltésre, de annak elnyomására is igazán tökéletes, így meg aztán ki hallaná, hogy közeledik.
- Gyakorlatilag mióta itt vagyok… öhm, három éve? Nagyjából, csak enyelgőket, későket, elalvókat és egyszer egy agresszív rellonost fogtam ki, de ő is megütni próbált a pálcája használata helyett - rázta meg a fejét lemondóan. Őt nem is az egész kihasználatlansága, inkább a fiatalok agressziója borzasztja el, és, hogy azt képtelenek megfelelően használni. A pyromágusoknak is a dühöt az elemmel való gyakorlásra kéne használni, nem arra, hogy kviddics után tömegverekedjenek mondjuk.
- Ők kénytelenek, ez a követelmény, de köztük is akadt már lemorzsolódó, aki nem bírta, képtelen volt használni és élni vele - vont vállat finoman. - Az a baj, hogy a végső, VAV-ot sem veszik túl komolyan, a tavalyi is olyan pitiáner volt, maximum egy-két gyakorlati elemmel… És így bocsátjuk őket a világba.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 1945
Írta: 2018. február 14. 10:42 | Link

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2018. március 16. 22:02 | Link

Igazgató úr

Az elmúlt hetekben már nem volt szükségem a botra, amit a balesetem után kaptam. Ilyen az, ha az ember először muglikhoz és csak után kerül mágusokhoz. Egy ideig még hordtam magammal, mert élveztem, hogy a festmények felkeltek, ha odavágta a kőhöz, aztán meg azt is, hogy a családomat piszkálom vele. Aztán meguntam ezt is, és szépen, fokozatosan letettem.
Most azonban újra a kezemben van, és hogy miért? Mert egyszerűen újra érzem a fájdalmat. Nem tudom, hogy fantom fájás-e, vagy valami komoly, de nem tudok rendesen ráállni a balomra. Először arra gondoltam, hogy elmegyek az orvosomhoz, de hozzá csak júniusra kaptam időpontot, aztán megpróbáltam önvizsgálatot tartani, de csak még jobban belenyilalt, és nem tudom, hogy ez csak fantom esemény-e, mert tudta a rendszer, hogy fájni fog, vagy valós. Utána pedig jött a legelvadultabb ötletem, mégpedig, hogy megkeresem Alastairt, és megkérem, hogy a mágiájával hitesse el velem, hogy nincs bajom. Ha nem valós, akkor egy idő után talán önmagától is megszűnne a fájdalom.
Ezzel a szent elhatározással és a kétméteres - kétajtós szekrény egy bottal kombómmal érkezek meg az iskolába. Küldhettem volna baglyot is, de ne vagyok képes otthon ülni. Felszenvedem magam a bajárati csarnok lépcsőjén, közben lerángatva a bőrkabátom cipzárját, és a viszonylag kihalt helyen - év vége van, kit lep meg -, elindulok az átrium irányába. A folyosót itt utálom, de ha célt akarok élni, akkor muszáj nekiindulnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. március 16. 22:20 | Link

Sárközi professzor
késő délelőtt az irodám felé tartva

Amennyire üresek a folyosók, az én fejem annyira tele van. Meg a levegő is körülöttem, méghozzá papírokkal. Egy csomó irat lebeg a fejem felett és mellett, miközben haladok az irodám felé. Néha elkapok egyet-egyet közülük és beleolvasok. Ez az igazgatók sorsa. Mindig van mit csinálniuk. Az a szerencse, hogy én ezt élvezem.
A dokumentum felhőn át aztán észreveszek egy magas figurát. Elsöprök a kilátásból pár pergament és hamar ráismerek a jellegzetes, bőrdzsekis alakra.
- Professzor - szólítom meg elmosolyodva a hátát.
- Hogy van? - tekintek végig bicegő alakján, ahogy -kihasználva jelenlegi állapotát- hamar beérem. Azt hittem, már felgyógyult pedig.
- Ma-holnap fel akartam keresni - árulom el neki, visszaengedve a körülöttem lebegő papírok közé azt, amit éppen a kezemben tartottam.
- Volna rám most pár percre? - érdeklődöm meg tőle, felfele pislogva rá.
- Csak amíg elérünk mondjuk az irodámig. Nem tartanám fel soká - nyugtatom meg efelől, ám lehet, ez esetben most magamból indulok ki, hiszen hiába igyekszem még a fontosabb teendőkkel is mihamarább végezni, mintha folyamatos késében lennék. Így év vége tájt egy nyugodtabb étkezés vagy hosszabb alvás elég nagy luxus.
Közben Pajkos kutyám is befut. Szó szerint. Csak úgy süvít utánunk, kicsit túl is szalad rajtunk, aztán rohangászik körülöttünk, szépen kísér minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium