28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 12. 17:34 | Link

Farkas Kamilla

Nagyon kíváncsi volt, hogy a másik megadja-e magát, vagy tovább kötözködik. Olyan sokáig hallgatott, hogy szinte még meg is sajnálta a lányt, enyhe lelkifurdalást érezve amiatt, hogy ennyire sarokba szorította, de aztán újból eszébe jutott, hogy tulajdonképpen a lány volt az, aki ezt az egészet elkezdte, úgyhogy nincs miért rosszul éreznie magát.
- Jól van. Akkor szervusz - köszönt el tőle és megfordult, hogy folytassa az útját az Eridon torony felé. A kezeit azért elővigyázatosságból zsebre vágta, hogy ha kell, akkor azonnal elő tudja venni a varázspálcáját, mert nem tudhatta, hogy a másik nem akarja-e mégis megátkozni bosszúból, vagy csuda tudja milyen galádságra képesek még az ilyen kicsi lányok. Éppen ezért fülelt figyelmesen, hogy van-e gyanús mozgás a háta mögött, végig, amíg csak a folyosó végéhez nem ért, ahol egy könnyed mozdulattal fordult be a sarkon. Ezzel elhárítottnak könyvelte el a veszélyt, hogy a másik hátba kapja őt valamivel.
Azonban ez nem változtatott azon, hogy a kedvét alaposan elrontotta a kiscsaj akadékoskodása, megspékelve a festmény rosszindulatával. Komolyan elgondolkodott rajta, hogy éjjel tényleg rongálni fog, de a gondolatokat csak a pillanatnyi méreg szülte, mire felért a toronyba már el is feledkezett róla és inkább hozzálátott, hogy keressen magának valami jó könyvet, ha már lett végre egy csomó szabadideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2015. szeptember 28. 16:57 | Link

Havasi

  Nehéz nap volt. Scar minden porcikája fájt. Mint egy hulla, úgy rakosgatta maga elé a lábait, és csak félig figyelt arra, hogy tulajdonképpen merre is megy. Fejében a gondolatok ide-oda cikáztak. Hol azon gondolkodott, hogy mikor ér végre a szobájába, és pihen le, hol azon, hogy a nap folyamán mi is fárasztotta le ennyire. Semmi komolyabb fizikai munkát nem végzett. Bár lehet a nem régi kviddicsmeccs volt az oka. Még mindig nem pihente ki a mozgást. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor furcsa hangokat hallott maga mellett. Mintha valaki száját betapasztották volna celluxszal. Jobbra nézett, és egy kép volt mellette. Rajta két ember, akik...verekedtek. A lány összeráncolta szemöldökét. Valóban az egyik keze a másik száját hevert, de ilyet még sosem látott. A képek mindig békésen figyeltek a falakról, néha átvándoroltak és pletykáltak, de semmi ilyesmi. Aztán a háta mögül megszólalt valaki.
  - Menj arrébb! Nem látom a küzdelmet. - a lány megilletődötten nézett a másik falra, ahol egy festményből éppen őt pásztázták. Arrébb csusszant egy halszálnyit, de ennek a végét ki akarta várni. Az ábrándjai az ágyról már rég tovaszállt. Helyét átvette a kíváncsiság. Karba font kézzel nézte hát a festményt, mintha csak TV-zne a muglik világában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 28. 21:15 | Link

Scarlett Conroy


Ideje nagy részét a Könyvtárban töltötte. Beette magát az ismerős kopottas szélű kötetek világába, a könyvek jellegzetes illatával körülölelve. Puszta kikapcsolódás és fantáziatágítás céljából, mint mindig. Szeret elmerülni abban a kettős világban, amit a lapokról visszakacsintgató betűk tárnak az ember szeme elé, na meg amit a befogadó ebből megteremt a saját fejében. Mert lehet itt azon filozofálgatni, hogy vajon pontosan mire gondolhatott az író, költő, mikor lefirkantotta a sorokat... de nem érdemes. Hisz mindenkit egyedi felfogással áldott meg a sors, minden elolvasott sor más-más világot teremt meg, hiába egy azon történet íródott le.
Nem sokkal korábban indult meg a Könyvtárból barangolni a folyosók rengetegében, szorongatva az egyik kikölcsönzött könyvet. Azt sem tudja pontosan, hogy hogyan keveredett ide. Épp a történet egyik mellékszálán elmélkedett, aztán a következő pillanatban már a vircsaftot találta maga körül. Egy ideje már a képpel szemben, a falnak dőlve az árnyékban ácsorog és csendben figyeli az eseményeket. Talán közbe kéne szólni, talán meg kéne próbálni békíteni... de hogy pont ő? Minek? Így legalább van némi történés is. Inkább lassan már fogadásokat köthetne és meggazdagodhatna. Persze, csak a licitáló emberek hiányoznak a képletből.
Szeme sarkából hamar kiszúrja a közeledő szőkeséget, de annyiban is hagyja. Nem fog feleslegesen konfrontálódni, az nem az ő világa. Bár ez a nézőpont elég hamar megváltozik, ahogy csak a hajzuhatagot kapja premier plánban, a verekedők helyett. Szóra nyitná a száját egyből, de a mellette lévő festménylakó megoldja a problémát. Talán még le is pacsizna vele, ha ezt egy vászonnal ki lehetne úgy vitelezni, hogy ne nézzék egyből félőrültnek.
-Hellyel nem tudlak kínálni, sajnos popcorn sincs nálam. De fogadhatunk, ki marad alul hamarabb. - Még egy lezser mosolyfélét is megereszt mellé, de véletlenül sem moccanna meg. Csak tovább nyomorgatja a könyvet baljához és szabad kezével a homloka közepén igazgatja a csoda steampunk szemüvegféléjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2015. szeptember 29. 20:42 | Link

Havasi

  Scar egy újabb furcsa dologra lett figyelmes, amikor egy folyosón akart keresztül vágni. Mindig ez van. Kezdi megszokni a dolgokat, és erre csak úgy az arcába ugrik még valami különös. Most éppen egy festményen belül verekedtek össze. A lány persze rögtön elkezdte nézni, csak akkor valaki a háta mögül megszólalt. Egy kép. Egy festmény azt mondta neki, hogy menjen arrébb, mert nem látja a bunyót. Mint amikor a haverjai focimeccset néztek. Persze ő erre hogy a fenébe ne állt volna arrébb. Mégis csak egy festmény mondta.
  Már épp elmerült volna a kép nézésébe, amikor megint megszólaltak mögüle. Már majdnem visszaszólt a festménynek, hogy addig beszéljen, amíg meg nem fordítja a fallal szemben, amikor rájött, hogy valahogy ez nem ugyanaz a hang. Hátranézett a válla felett, és egy srácot vett észre az árnyékban. Régen ijesztőnek találta volna, ha valaki csak úgy nézte volna, és megszólítja, de az utóbbi években kezdte megszokni a szokatlant is. És ez még csak a közelében sem volt az igazi szokatlannak.
  - Éppen azon gondolkodtam, hogy talán a zöldnek fejbe kéne vernie azzal a lámpával a másikat, és meg lenne oldva az ügy. - válaszolta, miközben visszafordult, hogy tovább tanulmányozza a képet. Közben a kezével apró mozdulatokat tett, hogy tulajdonképpen melyik dologra is gondolt. - Min veszekednek? - kérdezte. Bár a legkevésbé sem érdekelte annyira. Inkább fejezték volna be, hogy tudja ki nyer. Mert persze a belsőjében valami rögtön a zöld ruhásra voksolt. Nem is értem, hogy mi...
  Scar hátrafordult, hogy csatlakozzon a fiúhoz. Mellé ment, és nekidőlt a falnak. Szinte azonnal kiszúrta a könyvet a kezében. - Mit olvasol? - mondta csak úgy a mindennapi beszédhangján, és újra a bunyóra összpontosította a figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 16:09 | Link

Scarlett Conroy


Mit lehetne ilyenkor tenni? Furcsa, vagy sem a gesztus, az még furább lenne, ha csak szótlanul bámulnának egy irányba. Legalább is ez motiválta, hisz alapjáraton nem ő az, aki kapcsolatot teremt másokkal. Maga se érti hogyan, de van egy fajta kisugárzása, ami arra ösztökéli a népet, hogy haverkodjanak vele. Vagy csak megsajnálják, ha már napok óta egy szót sem szól és csak a könyveivel járkál a folyosókon, mint valami szellem. Pedig ő azt is élvezi, szeret elmerülni egy másik világban, vagy csak fejben tovább boncolgatni egy érdekesebb témát, amit elkapott két cselekményszál között. Viszont aki nem olvas, az nem is értheti ezt meg. Főleg, hogy ennek ellenére nem egy elveszett lélek, megvan a maga társasága, valahogy sosem kell túlzottan erőlködnie, ha épp kivételesen megunná a könyvek adta fantasztikumot.
Jelen esetben sem más a helyzet, több opció is rendelkezésére állt volna. Mondjuk akár odébb is csusszanhatott volna, ha megunta a szőke fürtök bámulását maga előtt és a kép nélküli rádióműsort és ha derogált volna hallatnia a hangját. De megvan benne is az a gyerekes felfogás, miszerint ő volt itt előbb, tessék hozzá igazodni. Na meg szerencsére türelemmel is megáldotta a sors, ki is várhatta volna, míg a néma szuggerálása hatást fejt ki. Viszont így csak érdekesebb ez a szituáció is.
-Az csalásnak minősülne. Ez egy régi módi nemesi pusztakezes harc. Nemesi, mert amúgy a sárban birkóznának, mint a disznók. - Hangja elég semleges, viszont a mellettük lévő festményből nemtetsző cöccögés hallatszik. Valószínűleg nem tetszett neki a hasonlat.
-Én is csak nemrég csatlakoztam be. Vagy nőügy van a dologban, vagy az utolsó korsó sörért küzdenek. - Eltippelgetne még egy darabig, viszont annyira nem érdekli őt sem. Itt a küzdelem a lényeg, nem a kiváltó ok. Erre lehet asszociálni a kocsmahangulatú kiabálásokból is, amik visszhangoznak a folyosón végig.
-Mikor mit. - Villant egy félmosolyt a lányra és nyújtja a könyvet, hogy meg lehet szemlélni. Vékonyka kötet Máraitól. Érdekesen ambivalens a barátságról szóló fejtegetése a jelenlegi állapotokkal.
Elég mosott rongynak nézel ki. - Egyszerűen ténymegállapít, csak az arcát elnézve a másiknak. Éles váltás, de kezdi unni a végeláthatatlan küzdelmet. Ez így már nem mondható izgalmasnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2015. október 4. 18:01 | Link

Havasi

  A lány kérdezett pár dolgot miután felfedezte, hogy van valaki mögötte. Csak semlegesen érintette a témát, hogy a festmények éppen valamin verekedtek. Miután a fiú válaszolt rájuk, egy félmosoly jelent meg a lány szája sarkában, de mielőtt a srác mellé ment, már el is tüntette. Pont, mintha ott sem lett volna.
  - Még nem olvastam... - vette kezébe a könyvet, és megvizslatta, sőt még bele is lapozott. Elég réginek tűnt a borítása, és a lapjai is. Egy pillanatig próbálta türtőztetni magát, de aztán inkább engedett a kísértésnek, és fejét a könyvbe bújtatva szaglászta a lapokat. Pont olyan illata volt, mint amilyenre számított. Régi fa illata keveredett az állott szaggal. Ennek édes egyvelegét csak az igazi könyvmolyok tudták értékelni.
  De csak visszaadta neki a példányt. Igazán beleolvasott volna, mivel magyarul nem annyira volt szokása a könyvek lapozása. Az angol, eredeti könyveket becsülte nagyobbra.
  - Remélem nem ezzel a szöveggel szoktad a csajokat felszedni. - mosolyodott el a lány a saját nyomorán. - Elég szar napom volt. Enni az egész. - jelentette ki. Gondolkodott rajta, hogy talán be kéne mutatkoznia, vagy valami, de úgy gondolta, hogy amíg a fiú nem érez magában ilyen és hasonló indíttatásokat, addig ő sem erőlteti. Most csak jó volt ez a dolog. Egy teljesen ismeretlennel elbeszélgetni csak úgy a semmiről.
  - Te tudod, hogy pontosan merre is vagyunk? Mert nekem nem rémlik, hogy merről jöttem, vagy merre kéne mennem. - húzta el a száját. - Esküszöm, ez a kastély olyan mint egy elvarázsolt kísértetház. Ez a harmadik évem, de még mindig simán eltévedek! - újabb fáradságból eredő mosolyt villantott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 10. 21:21 | Link

E.Ákos


Első tanítási nap, ez volt Karina első napja az iskolában ismét, amióta visszatért Grönlandról és berendezkedett. Idén is a másodikosok padját fogja koptatni illetve a pálcás varázslatokat igyekszik majd elsajátítani. Reméli nem fog mindent felrobbantani csak a suhintásai végett, varázsige nélkül.
Ma pont volt egy lyukasórája, ezért gondolta, elsétál a trófeaterembe, hogy körülnézzen arra. Ez mind szép és jól hangzott a lány csinos kis buksijában, csak egy gond volt, a fejetlenség folyosóján kellett keresztül haladnia ahhoz, hogy a leghamarabb eljusson a trófeaterembe. Természetesen mehetett volna körbe is, de akkor nem lenne Karina, Karina.
Egy világoskék színű farmerrövidnadrágban, fehértrikóban és egy a derekára csomózott fekete-lila kockás inggel trappolt végig a folyosón, könyveit mellkasához szorította, közben folyamatosan figyelte az utat, hogy nehogy eltévedjen. Már jól ismerte a folyosó adottságait, de nem igazán törődött vele, nem gondolta, hogy majd pont őt érné egy esetleges balszerencse. Ugyan.
Karina gyanútlanul lépdelt, nem is foglalkozott semmivel, arcán pedig még mindig az a tipikus lemoshatatlan vigyor villódzott. Szerencsétlen szőke nem is sejtette még akkor, hogy mi vár rá abban a lyukasórában. Ahogy haladt befelé a folyosón körülötte összetört és szétfolyt bájitalok, pocsolyák és hasonló csapdaszerűségek várták a gyanútlandiákokat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. október 11. 14:19 | Link

Jeges Karina


Zsebre dugott kézzel mászkál az iskolában, de nem céltalanul. A célja még számára is ismeretlen, de ő nem szokott csak úgy sétálgatni, és tudja, hogy hamarosan egyértelmű lesz, miért is jött ide, merre tart pontosan.
A fejetlenség folyosója kicsit idegen neki, mert nem szokott hozzá a felforduláshoz, de nem is zavarja különösebben. Sőt, amikor megpillantja már távolról a felé haladó lányt, tudja, hogy erre kellett jönnie. A szája sarkába akaratlanul is egy aranyos kis mosoly kanyarodik a gondolatra, és egy picit, láthatatlanul kijjebb csúsztatja a kezét a zsebéből. Szakértő szemei a lány rövidnadrágját pásztázzák, kicsit el van dugva a zsebe a derekára kötött ing miatt, de így is, mintha valami apróságot látna benne. Nem kell semmi különlegesre gondolnia, nem akarja elvenni, csak van egy jó ötlete. Láthatatlanul azonban nem fog neki menni, a távolság pedig egyre csökken közöttük. Gyorsan forognak a kerekek az agyában, és gyorsan bámulni kezd valamit, ami nem a szőke szépség. Elnéz mellette, kicsit ráncolja szemöldökét, utolsó pillanatban kerül ki valamit. Természetesen nem lenne muszáj kitérnie, de így nagyon picit neki tud menni a lánynak, finoman megérintve a vállát.
 - Úh, bocsi, bocsánat. - Szabadkozik zavart mosollyal, de ismét a távolba koncentrálja a tekintetét és már lép is tovább. Nem vár sokat, lelassít, csaknem megáll, amikor meggyőződik róla, hogy a lány továbbsétált és akkor fordul meg, veszi elő, amit elvett tőle az alatt a pillanat alatt, amíg amaz nem figyelt és összeütköztek. Megfordul és utánamegy, sietős léptekkel, figyelve a terepakadályokra.
 - Hé, figyelj, ez nem a tiéd? Szerintem elejtetted az előbb. - Ahogy beéri a lányt, finoman megérinti a vállát és rávillantja a leginkább letaglózó mosolyát, ami csak sikerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 15:07 | Link

E.Ákos


Ahogyan a folyosón baktatott, boldogan mosolygott ok nélkül. Nem törődve a körülötte lévő kiszámíthatatlanságokkal, ő csak ment és ment. Egészen addig, amíg egy ismeretlen srác hozzáért a vállához. Ha nem volt a fiún hosszú ujjú, érezhette, hogy Karina bőre hidegvolt, mint a jég. A szőkeség megbillent s meg is torpant egy pillanatra. Hirtelenjében elfelejtette, hogy, hogy is mondják magyarul a "Semmi baj"-t, így csak biccentett egyet. Gondolta elég egyértelmű volt a biccentése s tovább indult. Alig lépett ötöt, hatot, mire a fülét ismét a fiú hangja ütötte meg. Hirtelen megállt, megpördült a tengelye körül, s hatalmas kék szemeivel pislogott vissza, igyekezett megérteni, mit is kérdezett a srác, aki egyre közelebb és közelebb lépdelt felé. Mosolygott, majd a fiútekintetét elhagyva a kezében lévő apróságra pillantott. Ákos kezében az, az apró kulcstartó ékeskedett, amit még a tizenhatodik szülinapjára kapott, Karina a nővérétől, Berilltől.
- Igen. Enyém! - szólt megkönnyebbülve, nem hallatszott annyira az, hogy törte volna a magyart, viszont az akcentusa annál inkább érezhető volt. Nem is emlékezetett rá Karyn, hogy elhagyta volna. Talán akkor eshetett ki a zsebéből, amikor nekijött, Ákos. Megkönnyebbülve nyúlt a kis cukiság után.
- Köszön én nagyon. Hogy te megtalál nekem, kulcsartó. Én hálás. - igyekezte a lehető legjobban megértettetni magát a vele szemben állóval. Nem akart az angolnyelvhez folyamodni, csak akkor, ha semmi remény nincs arra, hogy megérti őt, Ákos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 16:05 | Link

Conroy


Kivételesen egész jól lefoglalja ez a kis jelenet, még csak nem is unja, nem érzi a késztetést, hogy ennyi elég volt, indulni kéne tovább. Van ebben valami kedvére való humor, amit talán nem is tudna megmagyarázni, hogy pontosan miből is áll. Ő érzi és érti, ahogy a többi festményt elnézve, talán nincs is ezzel egyedül. Bár ők ugyan azon kor szülöttjei, mint a csatározók, talán ezért lehet. Így igazából nem is igazán érdekli, hogy a lány lecövekel mellette, vagy megy tovább a dolgára. Mindkét megoldással megelégedett volna. Vagy ki tudja melyik lett volna a dominánsabb.
- Ha szereted az elemző, filozófiai témája regényeket, akkor biztosan elnyerné a tetszésed. – Nem akar ő különösebben ajánlani semmit, nem szokása teleshopot játszani. Csupán egy egyszerű megjegyzés, az egyik könyvszeretőtől a másiknak. Mert ez ebből az egyszerű kis mondatból kiderült. Na meg erősen bizonyítja eme felfedezést a szimatolás is, amin képtelen nem elmosolyodni egy picit. Épp csak sejteni lehet, de ott van. Viszont nem mond rá semmit, ő is szokott ilyet, csak talán nem ennyire feltűnően. Ezért szeret a könyvtárban olvasni és nem csak azért bejárni, hogy kikölcsönözzön pár darabot. Nincs is jobb annál, mikor beeszi magát két könyvespolc közé, levackolódik a földre és a terjengő dohos könyvlapok illatától körülölelve elrepülni a betűk rengetegének birodalmába. A kocsmaharc előtt pontosan ezt is csinálta.
A megjegyzésre csak egy sejtelmesebb mosoly kíséretében von vállat. Nem szokott ilyesmit művelni, de ezt nem kell tudnia a szőkeségnek. Sosem ő volt az, aki kapcsolatot teremtett. Így sem maradt viszont sosem egyedül. Valami vonzza az embereket, megtartani meg sokkal egyszerűbb őket. Már akire hajlandó időt és energiát szakítani. Ugyan így van ez az olyasfajta kapcsolatokkal is. Barátnője sem volt még, nem is érdekli még igazán ez a dolog. Ha majd jön, nem mond nemet, dehogy ő nem fog ilyesmi után kajtatni, az is biztos.
- Ezt valahonnan sejtettem. – Na igen, nem véletlenül mondta azt, amit. Viszont nem ő az, aki majd érdeklődni fog, hogy ugyan mi a baj. Ha kell, meghallgatja, abban igen jó, viszont külön kérdezzen is… sosem szerette megjátszani magát. Ha nem érdekli, hát nem érdekli. Az álszentségnek szerinte semmi haszna sincsen. Na meg talán a világ szerint is.
A kérdésre viszont elgondolkodik és tarkót vakargatva néz körbe. Lévén ácsorog már itt egy ideje, neki sem tiszta, hogy merre is lenne az arra. Főleg, hogy neki legalább megvan az a kifogása, hogy csak most jött. Viszont próbál visszaemlékezni arra a hevenyészett útvonalra, ami megvan benne. Több, de inkább kevesebb sikerrel persze.
- Miért pont kísértetház? – Már ha az eredeti szólást vesszük alapul, furcsa a változtatás. - Amúgy nem vagyok biztos benne. Egyáltalán nem ismerem még ki magam itt. De talán… arra. – Mutat balra, nem épp a legmagabiztosabban. Arra se emlékszik, hogy a lány merről jött, hisz csak egyszer előtte termett és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. október 23. 18:57 | Link

Kamilla *-*
Életvitel projekt, aka családalapítás
Szentmihályi Leopold <3

Hogy fordulhatott ez elő pont vele? Mit vétett a sors ellen? Már nem azért, de ha egy kecskével sem bír el, hogy várhatják el tőle, hogy felneveljen egy gyereket? Úgy értem wáoh, tényleg lógott eggyel Kamillának, de hogy ezt így kelljen behajtani rajta, az erősen övön aluli. Ezek után a kis navinés legalább dupla ennyivel jön neki. Sőt, még annál is sokkal-sokkal többel.
Na kezdjük ott, hogy már az első találkozásnál a csecsemővel majd' összerottyantotta magát, hát már mi ez már? Olyan kicsi, meg hangos és amúgy mutogatta ott Barbi, hogy mit kell vele csinálni, mikor Norbert legszívesebben megfogta volna az egyik lábánál fogva, hogy felemelje és tulajdonképpen fejjel lefelé lóbálva szemügyre vegye. Persze szerencsétlen életvitel tanárnő előtt nem lehetett egy vandál és szadista gyermekgyilkos, így minden késztetését legyűrve csak próbált figyelni az elhangzó információkra. Nos, ez meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult. Kilépve a teremből úgy érezte magát, mintha ráöntötték volna a "hogyan legyünk jó szülők" ezer oldalas kiadását. Nem volt visszaút és, ami azt illeti, végül is ő a büszke apa! Mert igen, az ő egyetlen öngyörbögyörő kisfia Szentmihályi Leopold.
És itt következik a drámai konfliktus. Ugyanis Kamillának nem feltétlenül tetszik ez a név. Olyan sablonos, tartalommal nem bíró verziókat sorolt fel, mint a Máté vagy a Lénárd. Már nem azért, de ezekből milliónyi rohangál, Leopoldból viszont csak ez az egy van! Hát nem így van, te kis apuci szeme fénye? Komolyan mondom, gügyög a gyereknek. Merlinre, ha nem csak egy ideiglenes feladat lenne és valódi gyereket tartana a kezében, az övét, az már hatszor szembe röhögte volna, hogy "hát apukám te sem vagy teljesen befőtt". Természetesen mindezt babanyelven, amire Norbi azt hinné, hogy "szeretlek". Kezdő szülő.
- Jó, figyelj, lehetett volna Zoárd is, de neeeeem, az neked nem kell. Különben is, mi bajod van a Leopolddal? Hát nem látod, hogy ez a kis drága mennyire imádja? - mintha saját vérére tekintene le, úgy vigyorog bugyután. Egy dolog immáron egészen világos: Kamilla nem igazán gondolta végig, mit vállal, mikor Norbit kérte meg. Egyértelmű, hogy nem a babával, hanem az eridonossal lesz több baja, de hát, így jár, aki... Szóval Kamilla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 22:00 | Link


Meg a kisfiunk *.*


Az egész ott kezdődött, hogy Kamilla imádja a babákat, erre itt ez a lehetőség. Csak társat kellett rá találni, és tessék, na kit lel meg a szentem? Hát Szentmihályit, ugye milyen jó ötletei vannak ahhoz, kit válasszon a gyereke apjának? Őszintén megvallva már a startnál akadtak fennakadások. Mert az, hogy mi legyen a kisfiú neve, igenis nagy probléma. A szőke mondta ami tetszett neki, Norbi kapásból elutasította őket, és így volt ez fordítva is. Végül aztán mégis az eridonos győzött, mert Kamilla meg nem akart tovább erőlködni. És Leopold lett. Komolyan, ki nevezi el a vérét Leopoldnak?? Próbál ő arra gondolni, hogy ott a Leo lehetőség, és az még jól is hangzik, meg tök menő, de.. De akkor is. Szóval miután ezt lejátszották Barbi előtt, mindketten nagyon figyeltek arra, hogyan kell jól tartani egy gyereket. Olyan, mint egy lexikon, amiből kapásból hiányzik olyan négy - öt fejezet, de jó lesz.
Kilépnek, azért még mindig durcázik a név miatt. Mert ő nem tudja felfogni, egyszerűen képtelen rá, hogy nem is olyan rég, nem szívesen ugyan, de beleegyezett, hogy így nevezzék el ezt a kis törékeny, ártatlan csöppséget. Hát van szíve annak az embernek, mi lenne, ha igazi lenne a drága, és akkor Leopoldként kéne felnőnie. Az iskolában csúfolnák, hogy Leopárd, vogy, hogy Kobold, mert igenis azt is ki lehet hozni belőle.
- Nézz már az arcára, hát úgy meg van szeppenve tőle. - megrázza fejét, minden figyelem a gyerekre terelődik. Kikerekednek szemei, amikor az ura elkezdi azokat a furcsa akármiket csinálni.
- Add már ide. Még a végén kárt teszel a lelkében. - kinyújtja mindkét kezét a gyerekért, ő az asszony a háznál, ő hordja itt a nadrágot. Vagy szoknyát. Teljesen mindegy.
- Kezdem úgy érezni, hogy két gyereket fogok nevelni. - ó igen, lassan eljut az agyáig a felismerés, hogy ez bizony így lesz, de amúgy nem igazán bánja, mert van egy babája. A másik meg.. Hát az egy nagy baba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. október 25. 11:45 | Link

Jeges Karina


Az övé a kulcstartó. Némi elégedettség ül ki az arcára, ámbár ez nem annyira őszinte. Persze, hogy az övé. Egyszerűen csak kellett valami jó kis ürügy, hogy leszólíthassa, a hős megtaláló szerepében meg igazán jól érzi magát, neki találták ki. Azon viszont tényleg kissé meglepődik, hogy a lány kissé töri a magyart. Most, hogy jobban megnézi, vonásain talán látszik is, hogy ez a szépség bizony nem itt nőtt fel. Tejfölszőke haja, jégkék tekintete, fehér, sima bőre pedig túlságosan elbűvölő ahhoz, hogy valóság legyen.
 - Nos, úgy néz ki, némi kommunikációs nehézségekbe ütköztünk. - Jegyzi meg, de ezúttal angolul próbálkozik, azzal biztosan többre megy. A nyelvtanulás sosem volt valódi erőssége, inkább csak azért tud ilyen jól angolul, mert anyanyelvűekkel gyakorolhatott. Pont ezért ragadt rá más is, nem csak a kosz. Mondjuk egy szép, jellegzetes brit akcentus, nem az a zavaróan érthetetlen fajta. Pontosan olyan, mintha suttogna minden betűt, mégis elég hangos, hogy hallják.
 - Amúgy örülök, hogy segíthettem. Mivel szeretnéd viszonozni? - Kérdését egy apró mosoly követi. Pimasz, szinte észrevehetetlen kis görbület az ajkán, de mégis kissé provokatív. A pillantása is táncba hív, rabul ejt. Le sem veszi azt Karináról, ahogy egy kósza szőke tincset visszaigazít a helyére egy hanyag mozdulattal.
 - Egerszegi Ákos vagyok, örvendek. - Ezt egy kedves mosollyal koronázza és éppen elégedett magával. Tekintve, hogy megmutatja éppen, mennyire udvarias is tud lenni, ha nagyon akar. Bár valahol, mélyen benne ilyenkor biztosan elhal valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 14:29 | Link

E.Ákos


Karyn arcára egy megkönnyebbült mosoly ült ki, amikor meghallotta, hogy a vele szembenálló milyen könnyedén szólalt meg angolul. Jobban érezte magát, hisz így már nem volt szükség arra, hogy a magyar nyelv csodáival bajlódjon. Hisz a ragozás és a toldalékok rengetegjében mindig belegabalyodik, akárhányszor is megpróbál magyarul kommunikálni. Ezért nem is nagyon használja az ilyes fajta pótlékokat, csak akkor, ha éppenséggel tudja, hogy melyik toldalékot hogyan kell használni illetve az igeragozás szintén zenész nála. Majd talán pár év múlva jobb lesz.Talán.
- Oh, beszélsz angolul? Hála istennek. - válaszolt a szőke. A kulcstartóját pedig óvatosan elvette a hős megtalálójától. Hűvöskés ujjhegyei közé fogta a kis dísz legnagyobb karikáját, a szemei előtt lógatta, megvizsgálta, hogy minden rendben volt-e a kis Olaffal, hogy nem-e esett bele semmiféle trutymóba, ami ezen a folyosón elég gyakori díszítő elem.
- Viszonozni? Ugyan mivel viszonozhatnám? Nem elég annyi a kicsi lelkednek, hogy segíthettél egy bajba esett hölgyön? - pimasz megjegyzéséhez egy játékos mosolyt párosított, így tökéletes összhang volt a mimikája és mondanivalója közt.
- Esetleg, abban tudok segíteni, hogy jól kitolok azzal az emberrel, aki a szemedben sértő. Vagy én is megtalálom az elhagyott kulcstartódat. - magabiztosan mosolygott Ákosra, tartotta a szemkontaktust, égkék szemei pedig megcsillantak a felajánlás közben. Meg egyébként is, Karyn gyakorta fagyasztja oda az embereket a poharaik szájához, illetve egymáshoz a szerelmes párokat s egyéb vicces dolgokat, amiket a képességével el tud érni.
- Karyn, Jeges Karyn vagyok, de Karinának is hívhatsz. Ahogy jól esik. – mutatkozott be végül ő is, egy kacsintás kíséretében. – Egyébként, melyik házban vagy? – tette hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vérmes Sebhelyes
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2015. október 25. 18:56 | Link

Havasi úr

  Scar megnézi a könyvet, megszagolgatja, majd visszaadja a gazdájának. Nem az ő műfaja ez az elemzős okostojásos könyv. Inkább a horror, a fantasy. Bár mostanság nem sok ideje akad eme hobbi űzésére. Meg talán az is szerepet játszik, hogy most ő maga éli meg azokat, amiket eddig a könyvekben olvasott. Mintha napról-napra újabb felfedezéseket kéne tennie ahhoz, hogy életben maradjon itt. Regén szerette volna, ha a könyvek valósággá változnának, és elvinnék őt kalandokra, de mostanság valahogy úgy érzi, hogy már most sok amit kap, és tartana egy kis szünetet. Csak hogy nem tud. Szeretne újra amerikában lenni a barátai társaságában. Fogalmuk sincs, hogy a lány hová tűnhetett. De ha visszamenne, biztos hogy régi ismerősként üdvözölnék, és megint csinálnának valami extrémet, és belevalót.
  A srác hangja szakította ki elmélkedéséből. Hogy szarul néz ki? Az enyhe kifejezés. Igazából örült neki, hogy a sötét hajú nem kérdezett bele a dologba. Nem lett volna sem akaratereje, sem pedig kedve hozzá. Igazán jól jött a fiú társasága. De lassan vissza kellett vonulnia, így megkérdezte, hogy vajon merről is jött.
  - Kísértetház, mert vannak benne kísértetek, és megmagyarázhatatlan dolgok. Bár a ház lehet nem pontos. Inkább kastély. - gondolkodott el. Abszurd. Komolyan ez a lényeg? - Akkor amarra megyek tovább. Te maradsz? - kérdezett rá. Neki ugyan teljesen mindegy volt, de úgy gondolta, hogy ennyit még igazán jártathatja a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 11. 11:26 | Link

Jeges Karina


 - Olyasmi. - Válaszolja egy félszeg vállvonás kíséretében. Ahogy a lány elveszi a kulcstartót, egy pillanatra hozzáér a bőréhez, a hűvössége pedig meglepi. Kicsit zavaró számára az összkép, az ilyenkor is nyári ruhákban mászkáló lány, hideg kezekkel. Valami zavart érez a levegőben, de fogalma sincs, hogy mi ez. Valahogy nem is tud erre koncentrálni, miközben elkalandozik tekintete a kék szempáron, ahogy a kulcstartó épségét vizsgálja.
Amikor azonban előjön a viszonzás kérdése és Karina a lelkével példálózik, akaratlanul is egy széles vigyort csal ajkaira.
 - A kis lelkemről inkább ne beszéljünk. - Tökéletesen megegyezhetnek abban, hogy mindkettejüknek jobb lesz így. De az biztos, hogy nem lesz elégedett a tudattal, hogy segíthetett. A következő megjegyzést viszont érdeklődve hallgatja, szelíd mosollyal ajkain.
 - Ez érdekes, hogyan tervezel kitolni valakivel? - Érdeklődik meglepően kedvesen, csupán azért, mert tényleg érdekli. Lehet, hogy csak a beképzeltsége, vagy az, hogy normális anya nélkül nevelkedett, de nem hiszi, hogy egy a törékeny lányka bárkivel is kiszúrhatna. Igen, lehet éles a nyelve, lehetnek csúnya megjegyzései, ismerhet egy-két átkot, de mégiscsak egy angyali küllemű hölgyemény. Bár arról van némi fogalma, a nők mennyire nem ártalmatlanok tulajdonképpen. De mégis egy férfi-központú világban él, mindezek ellenére.
 - Karina. - Ismétli, hogy megjegyezze, ízlelgeti nyelvén a nevet, majd a kérdésre ismét aprócska mosoly kanyarodik Ákos ajkaira. - Rellon, de csak nemrég érkeztem.
Egy kis plusz információt is elhint magáról, de eddigi tapasztalatai szerint sem lenne képes elképzelni magát egyik másik házban sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 11. 18:06 | Link

E.Ákos


- Kár, pedig elcsevegtem volna róla, de ha nem. - vonta meg a vállát lazán- Hát nem. - mosolyogva mondta végig a mondandóját. Karyn nem értette először, hogy minek kell ezt viszonoznia. De aztán elgondolkodott, és belement a viszonzás kérdésébe. Fel is ajánlotta, hogy szívesen kitol bárkivel, ha kell, a maradékot persze csak a vicc kedvéért tette hozzá. Vigyorgott, és a tejfölszőke tincseit csavargatta.
- Tudod, megvannak a módszereim. - lassan felpillantott, jó mélyen belenézett a fagyos tekintetével a másik szemeibe. Lassan már flörtté vált ez a szemezés, de amikor megunta ezt a kis játékot, ismét pislantott egyet és a somolyogva hátra dobta azt a pár tincsét, amiket az imént csavargatott. A tincsekből apró hópelyhek peregtek ki, amik a padlóra érkezésük után mentem elolvadtak. A szőke fejében megfordult, hogy a férje ezt valószínűleg nem nézné jó szemmel azt, ahogy ő itt flörtölgetett egy ismeretlen sráccal. Igazából nem nagyon foglalkozott ezzel, mert nem csinált semmi rosszat. Amúgy sem vakságot, hanem hűséget fogadott alig két évvel ezelőtt.
Aztán egy röpke mosoly kíséretében bemutatkozott, szóval Ákos volt a hős megtaláló neve. A leányzó egy kedves mosolyt eleresztve megrebegtette a szempilláit. Így mutatkozott be ő is a másiknak. Igen nagylelkű volt, mert választási lehetőséget is ajánlott a srác számára annak érdekében, hogy hogyan nevezze őt a közeljövőben.
- Ne utánozz! - jegyezte meg egy pimasz mosoly kíséretében, jeges kacsójával meglegyintette a másik vállát. Nem ütött nagyot, csak épp akkorát, ami elég volt figyelem felhívásnak. - Vicces, mert akkor egyházban vagyunk és ráadásul én is csak nem rég érkeztem vissza. - jóízűen felkacagott, jól szórakozott a történéseken.
- No de, Ákos, a rellonból. –kicsit komolyabbá vált a hangneme, ismételten a másik szemeibe nézett. - Nekem lassan mennem kellene, úgyhogy.. köszönöm, hogy megtaláltad a kulcstartómat. - még dobott egy mosolyt a háztársa felé, aztán sarkon fordult és elindult az ellenkező irányba. Ám a nagy lendületnek ára volt, és annak is, hogy bemerészkedett a szőke a fejetlenség folyosójára. Alig lépett kettőt, s már borult is, a lábai pedig az égbe repültek. Mivel megcsúszott egy kiömlött bájitalon, a kezei közül pedig úgy röppentek ki a könyvek, mint amiket egy mugli puskából lőttek volna ki. Borulás közben még fel is sikkantott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 11. 20:53 | Link

Jeges Karina


Tudja, hogy most valahol sajnálnia kéne, hogy elszalasztotta a lehetőséget, de az az igazság, hogy csendesen attraktívabb a lány, mint amikor beszél. Talán csak azért, mert nem szeret értelmetlen dolgokról csevegni, tulajdonképpen ismerkedni sem, de ha már ebben a kastélyban tölti ideje javát, kénytelen alkalmazkodni a többiekhez. Ez pedig hatalmas előrelépést tőle, mégis, most látszik rajta, hogy a dolog kicsit sem érdekli. Annál szívesebben időzik el a tekintete a szőke tincseken, és kissé kelletlenül beismeri magának, hogy ha van zsánere, hát ez az.
 - Kíváncsivá tettél. - Vallja be, elégedett vigyorral. A mozdulat és a titkolózás is tetszett neki. Nem mintha jobban hinne benne, hogy egy nő képes bármi ilyesmire. Viszont látja, hogy Karina tényleg hisz benne, hogy erre képes és a magabiztosság csillan kék tekintetében. Amelyet mellesleg igen nehezen enged el, hisz olyan csinosan pillog, mintha csak hívogatná. Ennek ellenére mégis megmozgat benne valamit, hogy a lány tényleg azt hiszi, hogy érvényesíteni tudja akaratát és ez még akár hasznára is válhat.
 - Sosem tennék ilyet. - Védekezik vigyorogva szóban, de hagyja a lánynak, hogy finoman megüsse, nem nagyon hatja meg. Csak azt viseli nehezen ha a szép arcában tesz kárt valaki, de azt tényleg nem nagyon tűri. Ettől függetlenül az ilyen törékeny lánykák akár bokszzsáknak is használhatják.
Mosolyogva hallgatja, ahogy a lány édes nevetése betölti a folyosót, az egybeesés ennél sokkal kevésbé képes meghatni őt. Inkább csak csendesen rakja zsebre kezeit. Hallja, hogy mennie kell a hölgyeménynek, egy észrevétlen, apró kacsintást ejt meg felé.
 - Találkozunk még. - Ígéri féloldalas mosoly kíséretében és éppen csak egy utolsó pillantást vetne a hölgyeményre, amikor látja, hogy mégsem úgy jön minden össze, ahogy a szőke tervezte. Magában sóhajt egyet, mert annyira utálja ezt a szerepet, de természetesen előlép a hős lovaggá. Neki nem fáj semmibe a mozdulat, amivel elkapja a lány karjait alulról, hogy megtarthassa őt, mielőtt még totális hátast dob. Az sem fáj neki tulajdonképpen, hogy egy mozdulattal talpra állítsa őt. Ahogy végigsimíthat felkarja hűvös bőrén, még tetszik is neki. De ahhoz már nem vág jó pofát, hogy segítsen neki felvenni a könyveit, mégis megteszi.
 - Még megkérhetsz, hogy kísérjelek el. - Mindenféle fölényeskedés, vigyor és piszkálódás nélkül, tényszerűen közli ezt a lehetőséget. Finoman ajánlgatva szolgálatait, miközben könyveket szedeget össze, némelyikről tenyerével letisztogatva a bájitalt, amiben a gazdájuk is elcsúszott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 14. 21:12 | Link

E.Ákos


Karina csak mosolygott, talán még fel is kuncogott, amiért felkeltette Ákos figyelmét. A maradék kósza haja szálait füle mögé tűrte, ám kacér szemkontaktusát még mindig rendületlenül tartotta. Ezután bemutatkoztak egymásnak, igazból Karinát csak az illem hajtotta, ha a másik nem mutatkozott volna be, akkor ő sem kötötte volna a másik orrára a nevét. De kihasználta az alkalmat és ezért is kérdezett rá még a másik házára, reménykedett benne, hogy egy házat képviselnek. Igaza lett. Végül pedig a srác csak a szőke neve memorizálása végett megismételte a keresztnevét. A szőke csak lágyan meglegyintette a karját és felnevetve arra kérte, hogy ne utánozza.
- Oh, persze-persze. Elhiszem neked. - a hangjában érezhető volt a szórakozás, a jó kedély, viszont a hihetőség már nem annyira. Élvezte a helyzetet, azt, hogy flörtölhetett és az ártatlan kacérkodást. Igazából többet nem is szeretett volna a fiútól, csak egy kicsit szédíteni. Felszabadultnak érezte magát, tetszett neki az érzés. De minden jó véget ért egyszer, épp ahogy ez is. Ráadásul a lyukasórája sem tartott örökké ő pedig még nem nézett szét a trófeateremben. Így egy jóízű nevetéssorozat után közölte Ákossal, az indulási szándékát.
- Ha órán nem is, de a klubhelyiségben mindképpen, vagy ha bírod a hideget, meg is látogathatsz a szobámban. - kacsintott ő is még egy utolsót, aztán sarkon fordult és elindult.  Ám az indulásból borulás lett, szőke haja libbent a levegőben és már dőlt is el, ellenben a hős lovagja elkapta. Hatalmas szemekkel pillogott a srácra, aki azonnal összekaparta illetve a könyveit is elkezdte felszedni. Azonnal leguggolt, segített neki a jegyzetekkel együtt felszedegetni minden tulajdonát.
- Bocsi, nem így terveztem... - lesütött szemekkel igyekezte ismét visszatömködni a papír fecniket a borító alá. - Elkísérhetsz, ha gondolod. - mosolygott s a tekintetét lassan Ákosra szegezte. Lassan megfordult, indulásra készen várt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 16. 15:04 | Link

Jeges Karina


Nem húzhatja tovább. Be kell ismernie magának. A szőke lányon a gyengéi, elvarázsolják egy pár pillanatra és kirántják gyarló valójából. Nem túl sok igazán valódi dolog van benne, viszont az imádat, amivel a nők felé tud fordulni nagyon is valódi. Tudja, hogyan csodáljon, bókoljon, imádjon, és általában meg is teszi. Azonban eléggé jól nevelt fiú, nem erőszakos és nem tolakodó, éppen csak finom ujjmozdulatokkal igyekszik közelebb csalogatni magához áldozatait. Még akkor is, ha valószínűleg sokkal könnyebb lenne egy mozdulattal elijesztenie mindet.
Szereti Karina nevetését, kellemes érzés járja át őt a hatására, elégedetten szusszant párat. Vele együtt nevet, játékosan védekezik, játszik kicsit a lánykával, de nem gonosz játékot űz. Olyat, ami láthatóan neki is a kedvére van.
 - Nahát, micsoda megtisztelő ajánlat. - Elismerő mosollyal néz vissza rá, hogy meginvitálták a szobájába. Vagy a klubhelyiségbe. Neki aztán tökéletesen mindegy, ahogy az is, hogy csepp rajongása miatt Karina érzi magát nyeregben. Érezze csak, megérdemli, elvarázsolta, ellopott egy apró szilánkot belőle és éppen készül magával vinni. Ákos pedig továbblépni, egy pillantást akart már csak felé ejteni, de nem úgy jön össze, ahogy tervezte. Kénytelen a hős megmentő szerepébe lépni, elkapja a lányt, talpra állítja. Semmi baja egyelőre, csak a cuccait dobálta el. Nem szólja meg a bénaság miatt, nem is fölényeskedik. Pedig könnyű lenne viccet csinálni ebből, de nem olyan szemtelen fiú ő, mint amilyennek tűnik. Még segít is összeszedni a lány cuccait, noha az már nincs annyira ínyére.
 - Semmi gond. - Válaszolja könnyedén és ezzel lezártnak is tekinti a témát. A szőkeség is mellé guggol, összeszedi a cuccokat, aztán megengedi, hogy elkísérje, Ákos pedig egy halvány félmosollyal bólintva egyezik bele. A lánynak nem kell sokat várnia, zsebre dugja kezeit, és szorosan Karina mellett haladva kíséri őt az órájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. november 16. 20:45 | Link

Állia Szipenni

A tegnapi nap túlságosan zsúfolt volt Zalánnak. Nem elég, hogy megérkezett az iskolának nevezett kastélyba, át kellett vennie a könyveit és más iskolaeszközeit, gyorsan meg kellett ismernie az itteni szabályokat, ami még nem sikerült teljesen. Új a hely, új a közösség. Nem ért semmit, hogy mi miért történik. Gyűlöli az ilyen helyzeteket, de nem volt más választása. A szülei döntöttek felette, muszáj itt tanulnia. Zalánnak ettől függetlenül nem sok kedve volt ehhez az egészhez. Még bele kell rázódjon ebbe a világba, a szó szoros értelmében. Ugyanis van annyira balfék, hogy első nap elaludjon. Gratulálok fiam, de komolyan! Bágyadt és álmos szemeit alig nyitotta csak ki, az órát meglátta és ugrott egy nagyot. Lerúgta takaróját és két perc alatt kész állapotba rendezte magát. Hozzátenném, hogy az a "kész állapot" annyit jelentett, hogy lógott rajta a ruha, haja kócos, a talárja pedig még csak a kezében volt. Tudta, hogy mi az első órája, úgy rémlett neki, hogy valami elemi mágia izébizé, az is már negyed órája tarthatott. Csak a termet kellett neki megtalálnia. Kifutott az alvóhelyéről és ment amerre emlékei vitték. Pontosan nem tudta, hogy hol van és hova tart, de ment. Méghozzá elég gyorsan. Az egyik sarkon befordulva meglátott egy nála idősebb nőt közvetlen közel, de sajnos már nem bírt lassítani, érezte, hogy sietségből válla súrolta a másikét.
- Sorry. - Nyögte ki halkan, egy pillanatra összenézett vele és közben lassított tempóján. Inkább az az "letudtam a bocsánatkérést, azt jó' van" típusi flegma szövege volt, mintsem hogy komolyan gondolta volna, de hát ez már megszokott tőle, ahogy sajnos az is, hogy elalszik reggelente. Majd hozzászoknak a tanárok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 16. 21:23 | Link

Lepsényi Zalán
Ruha

Milyen jó dolog, ha az embernek nincs első órája. Reggel kényelmesen eltudok készül, nyugodtan megihatom a kávém a saját lakásom kényelmében és még így is beérek a második órára a faluból. Egyedül a könnyű táskámat hiányolom, mivel most minden könyvemet ami az adott napon szükséges magammal kell vinnem. De lassan ehhez is hozzá szokok.
Nem sokkal az első óra kezdete után felkapom a táskám és halvány mosollyal az arcomon elindulok.
A kastélyba érve kicsit alább hagy a jó hangulatom, a bájitaltan sosem tartozott a kedvenceim közé. 
Mielőtt elindulnék a nyugati szárnyba elintézek néhány apróságot a déliben. Aztán a fejetlenség folyosóján átvágva elindulok a termem felé. A kihalt folyósokon végig sétálva már éppen megállapítom, hogy milyen jó mikor nem rohangálnak körülöttem. Amikor az egyik sarkon befordulva egy srác félig elsodorta a vállam. Egy pillanatra ránézek az ismeretlenre, a bocsánat kérésre magamban legyintek. Majd mintha misem történt volna megyek tovább, végül is nem az én dolgom törődni a későkkel. Erre vannak a tanárok és a prefik.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. november 16. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. november 16. 22:06 | Link

Állia Szipenni

Drágám, ezt jól megcsináltad! Mondjuk nem meglepő, hogy elaludt, normálisan is csak az utolsó pillanatokban mászik elő az ágyból, bár ez most nem sikerült beidőzítenie. A kínos az egészben csak az, hogy ez az első napja. Mihelyst összekapta magát, kifutott a folyosóra és ment amerre jónak látta. Egy idő után türelme fogytán volt és kezdte belátni, hogy halvány lila dunsztja sincs, hogy merre van észak és dél, vagy éppen a fel és a le. Talán a kezdeti, ám még teljesen ki nem bontakozó dühének eredményeként szaladt bele egy lányba. Mivel mégis csak a másik nemet képviselte az áldozata, ezért megfordult féloldalasan és egy halk, nem túl őszinte angol "bocsit" elnyögött. Ez az incidens kizökkentette teljesen, lelassult. Végigfutott az agyában, hogy talán megkérdezhetné tőle az elemi mágia terem koordinátáit. A gond csak az volt, hogy az elég ciki lenne számára. Végül is mindegy, őt már amúgy is hülyének fogják nézni. Egy mérges fújtatás után megfordult a lány felé.
- Figy', merre van az elemi mágia terem? - Kérdezte Zalán valamennyire határozottan, mintha nem tudná, hogy a vak is látja, hogy szarban van. Arcán kivehetők voltak a mérgelődés jelei, de ezen kívül a szokásos fapofa jellemezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 17. 17:49 | Link

Lepsényi Zalán

Azon kívül, hogy egy srác előbb belém szalad ma kellemesen indul a napom.
A plusz alvás miatt nem törődök a fiúval, sőt néhány pillanattal a találkozás után már folytatom a megszakított gondolatmenetemet és újra a kviddics meccsek sorrendjén töprengek. Az első meccsünkön nem játszok, de azért nyomon követem...
A hátam mögül felhangzó kérdés miatt újfent meg kell szakítanom a töprengésemet. Egy kisebb sóhajjal fordulok meg. Mért engem találnak meg a szerencsétlenkedők?
Hüvös tekintettel nézek a srácra, aki előbb elsodorta a vállam.
-Neked is hello.
Ha már útbaigazítom egy kis jó modort is tanítok neki. Ezután átpörgetem fejben a termeket, aztán válaszolok.
-Ha az elemi mágia teraszára gondolsz, akkor második emelet keleti szárny.
Összefonom a karom a mellkasom előtt, unott arccal várom a reakcióját. Remélhetőleg nem teljesen szerencsétlen és így már oda talál.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. november 17. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. november 17. 18:26 | Link

Állia Szipenni

Talán jobb is, hogy beleszaladt egy lányba, legalább megállt egy pillanatra és felmérhette a helyzetet. Igen, majdnem elsodort valakit, de ez most cseppet sem érdekelte. Zalánnak nem fájt, gondolta a csajnak sem, aki nem kezdett el nyávogni, tehát tényleg nem volt vészes. Még csak az hiányzott volna, hogy egy csitrit fogjon ki ilyen feszült pillanatban. Nem bírta a panaszkodó, hisztiző személyeket, de hála Merlinnek ezt nem lehetett elmondani a feketeségről. Lépett párat menetiránynak megfelelően mikor eldöntötte, hogy megérdeklődi a célhelyszín hollétét. Nem várta meg, hogy meggondolja magát, megfordult és rákérdezett. A lány bizonyára zokon vette a modorát ugyanis ő köszönt az elsősnek, fordítva ez pedig nem történt meg. Zalán szúrós szemekkel válaszolt rá, jelezte neki, hogy nem ér rá ilyen hülyeségekre és hogy nincs játékos kedvében. Érezte, hogy szaporán teltek a másodpercek, talán lassan már be sem éri menni az első órájára. Kezdett hozzászokni a gondolathoz, de végül a lány válaszolt a kérdésére. Hát, mindent megtudott, bár ez csak még jobban kiábrándította. Feleslegesen tett egy nagy kerülőt, elvégre a keleti szárnyból jött, amennyiben ott található a Levita. Arcán újabb fújtatás látszódott, de most jóval visszafogottabban mint az előbb. Kifújta a levegőt, majd elfordult féloldalasan az összefont karú lánytól.
- Köszi. - Mondta ugyanolyan halkan, mint ahogy az első szavát. Lányoknak "köszi", fiúknak csak "kösz". Évek óta ehhez tartja magát Zalán, amennyiben egyáltalán megköszön valamit. Jelen esetben sejtette, hogy már így is feszegeti az illem határait, ezért megköszönte az útbaigazítást. Teljes testtel megfordult és elindult az eredeti irányába. Filózott, hogy bemenjen-e órára, vagy ne erőltesse annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. december 19. 11:48 | Link

Kamilla *-*
Életvitel projekt, aka családalapítás
Szentmihályi Leopold <3

Bár valóban kissé ijesztő ez a gyerek dolog, ahogy kezei közé kaparintja, rögtön ráérez a titok nyitjára. Kár, hogy az asszonyka nincs hasonlóan ezzel, csak öreg házaspár módjára zsémbel a szerencsétlen (ál)kölyök neve miatt. Mi baja lehetne a Leopolddal? Érthetetlen, de tapasztalatból tudja, hogy mindig a nőké az utolsó szó, ezért nem is érdemes kötekednie túl soká, mert biztos ő törik meg előbb és nem a navinés.
- Asszonyszíved még túl fiatal, nem értheted ennek a kis vasgyúrónak a lelkét - dacosan szegi fel fejét, aztán gügyögni kezd a babának. Mintha nem is mestertanonc, hanem valami tízéves kislány lenne, esetleg egy nyolcvan és a halál között tengődő nagyszülő, aki elfelejti, hogy a gyerekek sokkal értelmesebbek annál, mint azt kinézik belőlük.
- Fogjad, de ha baja lesz, elválok - fenyegetően nyújtja át Leopoldkát - ez egyébként becézve még röhejesebb, de mindegy -, mintegy jelezve, ő az úr a házuk táján. Nincs házuk. Figyeli a szőkét, ahogy magához veszi a gyereket és hirtelen büszkeség tölti el Norbertet. Szinte már dülled a mellkasa: jó nőt szedett össze, jó anya lesz.
- Fogalmad sincs, milyen érett vagyok - kivételesen halál komolyan és jelentőségteljesen néz rá, majd lazán átdobja Kamilla vállán jobbját, hogy tényleg valódi családnak látsszanak. Igazából innen kívülről nézve őket valóban szép pár, bár ezt minden bizonnyal a női egyedek kilencven százaléka nem így gondolná, hiszen bomlanak Norbert kegyeiért. Se. De az elképzelés mégis megmosolyogtatja egy pillanatra.
- Te figyelj, adhatunk neki valami titkos második nevet, amit te választhatsz. De ne valami uncsit, a mi gyerekünk egy hirró lesz - csak azt felejted el, te szerencsétlen galamb - pardon, gelemb, hogy ez nem igazi. De tényleg, biztos felnő majd. Egyszer. Addig állj fél lábon, megköszönném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. december 29. 12:58 | Link

Aaron és a sok-sok vendég, akik majd jönnek

Rengeteg finom sütivel imbolyogva érkezem meg a helyszínre szerencsésen. Az út alatt sikerült mindet épségben szállítani, pedig mikor először megláttam, hogy mennyi készült, nem hittem volna, hogy én ezzel mind elbírok. Azt pedig nem akartam, hogy szegény Aaron rokkanjon meg, ezért fogtam magam, és felemeltem annyit, amennyit csak bírtam (azért bőven maradt még ott), és utána pedig megkezdtem a hosszú túrámat egészen idáig.
Közben természetesen magán a sütésen gondolkoztam. Nagyon jól sikerült. Nem csak azért, mert nagyon ínycsiklandó és sokféle süti készült, hanem azért is, mert közben egy jót beszélgettem azokkal a háztársaimmal, akikkel együtt fáradoztam. Meg amúgy is olyan jó érzés volt, hogy végre egy olyan területen kell megmutatkozni, amiben tényleg jó vagyok, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig sütöttem valamit az anyukámmal, valamelyik nagyimmal, vagy valaki mással, aki szintén családtag. Még Márta nénikémmel is volt egy kis ügyem a konyhában, pedig ő aztán igazi antiháziasszony. Persze ez nem is úgy sült el, ahogy azt elterveztem, de végül a házat nem robbantottuk fel, csak egy kicsit megégettük a fadeszkákat, meg hát ugye a sütik elég szép feketék, és ehetetlenek lettek. De mentségemre legyen mondva, én még csak hét éves voltam, és abszolút kezdő szakács, cukrász.
Még egyszer megnézem a sütiket, amik mindenféle színben pompáznak, és tényleg nagyon jó illatot árasztanak, aztán elfordulok oda, ahonnan az embereket várom, és nagyon szépen mosolygok, hogy ezzel is jó benyomást keltsek. Közben persze várom, hogy társam is megérkezzen, mert hát ketten mégis csak jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. december 29. 21:46 | Link

Vera és a süteményes stand

Süteményekkel megrakodva navigál folyosóról folyosóra, hogy megtalálja a standot, ahol ma osztogatni fog. Igen, sütit fog adni, mint valami vidám kis karácsonyi manó. Borzalom. Aaron kifejezetten örül, hogy egy kissé félreesőbb folyosót kaptak, és nem a bejárati csarnokban kell dekkolniuk. Ha egy kis szerencséje van, senki nem fog erre járni. És, ha még nagyobb mázlija van, nem hozzájuk kerültek azok az édességek, amikbe véletlenül belenyúlt.
Ő mondta, hogy nem ért hozzá, de azért ragaszkodtak a többiek a jelenlétéhez. Pedig arra még ő sem képes, hogy a puszta látványával tegyen finomabbá valamit. Vagy mégis? A fene se tudja most már. A lényeg, hogy unalmában megpiszkált egy edényt, ami tele volt valamivel. Fogalma sincs, mi volt az, elvégre a sütéshez annyi köze van, hogy tudja, létezik ez a szó, és egy konyhai tevékenységet jelöl. Szóval megpiszkálta az edényt, és annak a tartalma beleborult a tésztának nevezett kutyulékba. Ő gyorsan kevert rajta néhányat, hogy ne tűnjön fel, de túl kemény lett, így aztán egy kevés nedves valamit is öntött bele egy közeli kancsóból. De, ha a közelben csak egy váza lett volna fonnyadó növényekkel, azok alól is kiöntötte volna a vizet. Mindenki szerencséjére nem ez történt. Na, szóval van valahol egy adagnyi sütemény, ami biztosan nem olyan, mint amilyennek eltervezték. Aaron meg mélyen hallgat erről, természetesen.
Odaérve Verához, lepakolja a sütiket, sóhajt egyet, és nekidől a falnak. Ő ezzel már túl is vállalta magát. És az biztos, hogy nem lesz kedves, bárki is jöjjön. Lehet, hogy prefi, lehet, hogy önként vállalkozott - ebben azért én nem vagyok biztos -, de az biztos, hogy cseppet sem örül ennek az elfoglaltságnak, és ezt éreztetni fogja minden egyes emberrel, aki pont tőle szeretne édességhez jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 5. 20:51 | Link

Cookies - Aaron & Vera

A kastélyban téblábolt már napok óta. Furcsa módon nem utazott vissza Grönlandra, pedig szerette volna látni ismét az otthoniakat, de volt egy olyan érzése, hogy egyszer kihagyhatta azt a rettentő hosszú és fáradalmas utazást, ami rá várt. Helyette inkább a kastélyban maradt és megnézte, hogy itt hogyan ünnepelték a karácsonyt. Elcsodálkozott, hisz itt minden olyan meleg, olyan… érzelmekkel teli és olyan más volt. Otthon ettől jóval hangulatlanabbul teltek a karácsonyok. Leginkább csak ettek-ittak, no meg ajándékoztak, már ha közel álltak egymáshoz. Ennyi. Se több, s kevesebb.
Ez igazán új volt a lány számára, felettébb tetszett neki az itteni helyzet. A téli szünet kezdetével jól belakmározott mindennap, mind a három étkezésekor degeszre ette magát. Karyn azon szerencsések közé tartozott, akiken egyáltalán nem látszott meg az sem, ha befalt volna egy fél rozmárt. Akkor is ropiharcosnak tűnt volna mások szemében. Igazi modellalkat volt. Ez valamilyen szinten jó volt, másrészt idegesítette, hogy a gyógyítók azzal hajkurászták folyamatosan, ha meglátták, hogy hízzon, mert egyszer el fog fogyni. Kiborító volt.
A mai nap sem volt kivétel, hiszen egy kiadós ebédet igyekezett lesétálni a kastélyban bolyongva, amikor ráakadt ismét erre a folyosóra, amit már jól ismert, hála az Egerszegi srácnak. Érdekes egy alak volt, viszont tetszett a szőkének, hogy visszaadta az elhagyott kulcstartóját. Olyan volt, mint egy középkori lovag.
A folyosón furcsa, ám édes illatok szállingóztak. Azonnal szimatot fogott a jegesmedve étvágyú Karyn s nyomban az orrát követve rábukkant a süteményes standra. Nem akart úgy kinézni, mint egy éhes vadállat, mivel nem rég ette magát tele, plusz nőből volt. Így lazán zsebre vágott kezekkel odalibegett a kis stand elé, arcán fülig érő mosoly ült ki, ahogy meglátta az ott dekkoló sárgákat. Először csak a fiúhoz szólt angolul, látta rajta, hogy valami nem volt oké.
- Le vagy törve, mint a bili füle. - kacagva szólt oda a morcos srácnak, akit már igen jól ismert, hisz többször is összehozta őket már a sors.
- ÚÚÚÚ sütik, vehetek? - pillantott fel először a lánykára, aztán a duli-fuli Aaronre és elvett egy habos tetejűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 6. 21:30 | Link

Aaron és Karina

Egy keveset egyedül kellett várakoznom, mivel Aaron úgy látszik annyira nem sietett sütit árulni, mint én. Jobban belegondolva a sütés elején egy kicsit láttam rajta, hogy nem igazán van oda ezért az egészért, de miután mindannyian meggyőztük, azt hittem, hogy ő is ugyanúgy belekapcsolódott az össznépi navinés, családias, hiper-szuper programba. De most, hogy megérkezett, és köszönés nélkül csak lerakta a cuccokat, majd leült, már úgy gondolom, hogy mégsem sikerült belevonnunk őt annyira, hogy megszeresse ezt az egészet. Kicsit neheztelek is rá, mert azért legalább hozzámszólhatott volna, hogy "szia Vera, hogy vagy" vagy valami ilyesmi, mert azért pár órát csak nem ülhetünk itt teljes csendben, mert nem igazán hiszem, hogy olyan sokan jönnek majd erre, hiszen mégis csak nem a legforgalmasabb hely ez a suliban.
- Ó huh, szia! - lepődök meg teljesen, mikor egy lány mégis betoppan. - Vegyél bármilyet!
Nagyon-nagyon mosolygok rá, mert őszintén örülök, hogy itt van velünk. Mielőtt megérkezett, azt hittem, hogy a semmibe csináltunk ezt a sok habos, csokis, gyümölcsös, krémes, kekszes csodát, de úgy látszik mégsem. És ez mi, ha nem csodálatos? Rólam abszolút elmondható, hogy imádok sütni vagy főzni, de amit talán még jobban szeretek, az az, amikor valakinek meg is mutathatom a tudományomat, és egy picit, de tényleg csak egy pindurit eldicsekedhetek, hogy milyen jót sikerült alkotnom.
- Ha az izilik, kóstold meg ezt, meg azt, meg azt a hátsót is!
Mutatok rá először egy barna csokis, aztán egy muffinszerű, legvégül pedig egy többrétegű darabra, és legbelül nagyon nem foglalkozok a prefektussal, sőt most, hogy itt van egy vendég, már reménykedem is, hogy nem csinál semmit, nehogy elijessze, vagy valami annál is rosszabbat csináljon vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium