36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zöld Dorcsika
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. április 3. 15:47 | Link


Ditta

A lányka arra jutott, hogy nem a zűrös helyek vonzzák őt, ő vonzza a zűrös helyeket, mire derűsen felnevettem. Aranyos hozzáállás volt, ha úgy vesszük, meg ha éppen emberbarát hangulatomban voltam, a legtöbb esettel ellentétben. Tényleg csak nagyon kevésszer volt olyan, hogy volt kedvem pesztrálni egy fiatal csajszit.
Aztán összeakasztotta a bajszát azzal a rémes, hallgatózós portréval, mire a fejemet rázva néztem őket rosszallóan. Nem igazán kedveltem ezt az alakot, elég nagy barátságban volt a Bibircsókos Banyával, nekem meg semmi szükségem nem volt rá, hogy pletykáljanak rólam, meg esetleg erről az újonc csajsziról. Ő eléggé meg volt szeppenve azon, hogyan megmondtam a magamét a portrénak, szerintem ő nem gyakran csinált efféléket.
- Ha meg akarod úszni ezt a hét évet úgy, hogy ne legyen rossz híred, akkor bizony meg kell tanulnod, hogyan érdemes bánni egy efféle portréval - mondtam végül, kis vigyorral nézve rá.
Persze megdumáltam vele, hogy lehetőleg ne kelljen Benediktának neveznem, mert arról a haverom, Ben ugrik be, vele meg elég lesz kibírnom a nyarat is, nem kell a női alteregója! Megnyugtatott, hogy hívhatom Dittának, mire elvigyorodtam.
- Köszönöm, leköteleztél - nevettem fel, majd hátba veregettem finoman.
Szentem, azt hitte, hogy a Keleti szárnyba van, de fel kellett homályosítanom, hogy közel sem. Kis vigyorral felajánlottam, hogy hát jó, akkor legyen, majd én elkísérem. Tehát ő halál lelkes lett hirtelen. Már kezdtem azt hinni, hogy mindjárt a nyakamba ugrik.
- Nincs mit, Ditta... nos... Erre gyere - mosolyogtam rá és mutattam neki az utat, hogy merre jöjjön. - Mi járatban voltál erre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 11:18 | Link

Fülöp Félix

Próbáltam elkerülni ezt a folyosót, de már egy éve nem voltam a Bagolykőn, kijöttem a gyakorlatból, hogyan kell megtalálni a megfelelő (lehetőleg rövid, nem zsúfolt és biztonságos) utakat A-ból B-be. Na meg összekeveredtek a fejemben a régi és új útvonalak. Mióta nem kerekesszékkel kell átvergődnöm a kastélyon - akkoriban, lebegő kerekek ide vagy oda, igyekeztem hanyagolni a lépcsősorokat, amennyire csak lehetett -, új utakon járok.
Nos, egyszer csak arra lettem figyelmes itt a sarkon (azt hiszem, ez a fejetlenség folyosója terjeszkedhetett is azóta), hogy egy fal elkezdett közelebb araszolni hozzám. Ránéztem, és megállt. Elfordultam, és esküszöm, közelebb került. Persze mindig csak akkor, ha nem rá figyeltem. És hogy a fenébe kerülj ki egy falat, ha nem őt bámulod, hanem a kiutat keresgéled körülötte? Ugye? Sehogy. Szóval betolt ebbe a folyosóba, és amint ráléptem az első kőkockára, hatalmas csörömpöléssel eldőlt előttem egy páncéllovag.
Pálcámat azon nyomban előrángattam. Ezen a folyosón bármi megtörténhet, ezt elég hamar megtanultam, jobb felkészülni. Óvatosan átléptem a fémszobron, mire az rámarkolt a bokámra.
- Aznyáááád - rántottam el a lábam és küldtem egy ártást a páncélkesztyű felé, mire az visszavonulót fújt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
nyusziugrálós
Írta: 2015. április 6. 12:24
| Link

Alex

Egy külső szemlélő számára talán úgy tűnhetett, hogy Félix eszeveszetten rohangált fel s alá a kastélyban, de persze a külső szemlélők sosem tudtak semmit. A Fülöp ikrek a szokásos, éves húsvéti hajszájukat próbálták kivitelezni. Különböző versenyszámok voltak: festett tojással való futás, nyuszi simogatás, maratoni sonkaevés, tojás festés, vödör vízzel való locsolás, és a többi, és a többi.
Most éppen a nyuszi ugrások következtek soron, úgyhogy Fejetlenség folyosójára befordulva, Félix reflexből belekezdett a talárujjának a felhajtásába, hogy ne zavarja a feladat elvégzésében. Közben kiszúrta, hogy Alex is ott van – és szemmel láthatóan ő nem versenyez. Nyilván nem tudja, mi a jó.
-    Hé, Alex! – kiáltott oda a levitásnak. – Ugye, most nem csinálsz semmit?
Meg sem várta, hogy a szemüveges fiú válaszolhasson, vagy kibúvókat kereshessen, máris odasietett hozzá, és a szokásos lelkesedéssel magyarázni kezdett neki:
-    Most van a húsvéti hajsza, és ha más is csinálja velem, dupla pontot kapok. Szóval, ugye van kedved nyuszi-ugrásban végig jönni a folyosón? Vagy ha nem megy, jöhetsz béka-ügetésben is! Légyszi!
Nem aprózta el, bevetette a boci tekintetet is, és könyörgően csimpaszkodott Alex karjába, és feltűnés mentesen elkezdte a folyosó közepe felé húzni a srácot. Nincs vesztegetni való idő!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 13:05 | Link

Még a biztonság kedvéért rátapostam egyet a fémcsuklóra, mire az kigurult a lábam alól, ennek következtében teliháttal érkeztem a vértezetre. Isten nem ver bottal.
Csak éljem túl ezt a folyosót - fohászkodtam Merlinnek, Fortunának vagy bárkinek, aki meghallgat, és a derekam masszírozva feltápászkodtam, miközben elgurult pálcámat is ismét magamhoz vettem. Tettem egy óvatos lépést, majd összerándultam az ekkor felharsanó kiáltásra. Nem jöttek vele együtt festékes lufik, így körülnéztem, és a folyosó végén egy felálló hajú gyereket pillantottam meg. Ja, vágom, Fülöp 1 vagy Fülöp 2. Volt egy év, amikor évfolyamtársak voltunk, asszem.
- Öhm - válaszoltam értelmesen, mikor előadta a tervét. Az első gondolatom az volt, hogy ez átver engem. Ugyan mivel bizonyítaná, hogy tényleg rávett valakit az ugrabugrára?
Aztán miközben húzott a folyosó közepe felé, gyanús lett nekem, hogy őt miért nem próbálta megmerényelni egyetlen lovagi szobor, miért nem esett el semmiben és egyáltalán, hogy bír két lépést tenni anélkül, hogy bármi fura történne vele ezen a folyosón?
Na jó - döntöttem. Ha így bevéd az aurájával, és különben is, verseny és plusz pontok... én már csak tudom, milyen a pontvadászat. Nem lát senki. (Erről azért még egyszer megbizonyosodtam, de ezt a folyosót tényleg mindenki elkerüli, akinek van egy kis esze.)
- Oké-oké - egyeztem bele. - Hogy kell?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2015. április 6. 17:12 | Link

Alex

Félixet sosem zavarta, hogy kicsit nagyobb veszélyben van, mint általában. Mármint, ha az ember egy ikertestvérrel rendelkezik (és lobbizik egy kishúgért), akkor igazán sokszor megesnek az elesések, apróbb törések és vágások, kisebb-nagyobb bosszú rontások, s társai. Szóval az, hogy pont egy lehetetlen folyosón tervezett végigugrálni. De szerencsére legalább nem egyedül. Mert hogy Alex nem tiltakozott kézzel-lábbal, Félix őszinte örömére.
- Nagyon egyszerű. Így leguggolsz a földre, a kezed kicsit szélesebbre rakd - mondta, miközben illusztrálta is a dolgot. Aztán gyorsan megállította a tanulási folyamatot, hogy Alexnek is felhajtsa a talárját, nehogy összeakadjon ugrálás közben, és összekócolja a fogait.
- Szóval a kezeid mennek előre, aztán a lábaid, párosan minden, mint a nyusziknál - vigyorgott teljes erővel (és némileg mániákus fejjel) a Dolánszky gyerekre.
- Van kedved versenyezni, vagy menjünk együtt? - érdeklődött Alex tervei felől. Az eridonos nyilván nem bánt egy kis extra versenyt a versenyen belül, de úgy volt vele, hogy ha Alex jobban élvezi a közös mozgást, akkor ő aztán nem lesz semmi rossznak az elrontója. Már csak arra kell koncentrálnia, hogy a zsebeibe rejtett csokitojások épségben átvészeljék - ha sikerül majd eljutniuk a folyosó végére, Alex is kap majd egy hála-tojást.
- Hóó-rukk! Indulás! - adta ki a parancsot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 17:36 | Link

- Ó, anyám, mire vállalkoztam? - kérdezem magamtól (vagyis ugye anyámtól), miközben a srác odalent prezentálja, hogy ugrik egy vérbeli nyúl. Elteszem a pálcám, leguggolok, és arra gondolok, hogy tulajdonképpen örülök, hogy képes vagyok erre a mozdulatra, és hogy ő és az ikertestvére milyen fáradhatatlanul igyekeztek felvidítani, mikor szakítottunk Dalmival és magam alatt voltam.
Ekkor már nevetek. Magamon, a helyzeten, mindenen.
- Versenyezzünk, hát!
Igen, már többen az Eridonba akartak rakni.
- Gáncsolni ér? - kérdezem ravaszul, és most, hogy anyu felhajtotta a taláromat, semmi sem tarthat vissza, hogy diadalmas vereséget szenvedjek a legalább 17 éve magabiztosan járó, futó és ugrándozó diáktársamtól nyusziügetésben.
A Fülöp-srác adta a puskalövést, és megindultunk a folyosó túlvége felé.
Fárasztó ez a nyúlélet. És természetesen ahogy sejteni lehetett, a nálam vagy 10 centivel magasabb srác (a haját nem számítva) pürévé alázott a magasztos sportban, viszont - öröm az ürömben - semmi sem szakadt rám, és nem is törtem ki a nyakam egy elhagyott gumicsirkén, miközben elértem innen a folyosó végéig. Őszintén mondtunk egymásnak hálás köszönetet a közös produkció után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 7. 10:55 | Link

Alina
zárás


- Igen. Vagyis nem! Ahj! Lina, ő nem egy szőrgolyó, hanem egy golymók! – Csattantam fel kissé ingerülten. Persze Katy hatalmas vihogásban nyilvánította ki a véleményét, csöppet sem foglalkozva azzal, hogy Simerius lelkivilágába taposott. Na, jó, Simi talán nem vette ennyire a lelkére, de azért na. Én helyette is megtettem.
- Jól van, Simikém, nincs semmi baj, csak valaki ma rossz lábbal kelt fel. Vagy megszállta az ördög. – Suttogtam a kis drágaságomnak, miközben nagy bőszen simogatni kezdtem, majd Alinára vetettem ördöginek szánt pillantásomat.
Mi tagadás, a külön töltött évek alatt elszoktam a stílusától, így újra meg kellett szoknom a modorát. Az itt szerzett barátaim annyira különböztek tőle – mondjuk, azért a többségük Navinés, szóval érthető a dolog, tekintve a két ház lakóinak tulajdonságait és személyiségét.
Na, de visszatérve, eléggé kibuktam Alinára. Nem mondom, régen, kiskorunkban is előfordult ilyesmi, egy kis balhé itt, egy kis veszekedés ott, mint minden gyereknél. Az a furi, hogy bármennyire is mások voltunk, a különbségek ellenére azért jól kijöttünk egymással, és, bevallom, egy kicsit ragaszkodtam is Linához. Elvégre ő volt a második legrégebbi barátom, és a legjobb barátnőm. Azonban nagyon megbántott azzal, ahogyan Simivel viselkedett, amiket mondott rá. Neki még nem volt háziállata, ahogyan Simi előtt nekem sem, ezért nem is nagyon tudott semmit arról, hogy mennyire lehet kötődni egy kiskedvenchez.
Mikor megláttam a lehetőséget arra, hogy oldjam a feszültséget, gondolkodás nélkül belevágtam. Vagyis fröcsköltem Katyt, amennyire tudtam, majd pucoltam onnan, remélve, hogy utánam jön. Sajnos ez nem történt meg, viszont vagy jós lett a lányka, vagy valami rontást szórt rám, mert valóra vált az átka. Méghozzá hamar, igencsak eredményesen, és – számomra – elég fájdalmasan. A rövid képszakadást követően Linát pillantottam meg.
- Hát… fogjuk rá. Megmaradok. – Motyogtam még mindig a fejemet fogva. Annyira hasogatott, hogy azt hittem, menten szétrobban. Szerencsére azonban ez nem történt meg, így Katy segítségével, nagy nehezen ugyan, de végül sikerült felállnom.
 – Óóó. Izé, köszi.
 - Benne vagyok. Elmehetnénk a játszóra, vagy valami. – Ajánlottam fel, mikor összekapaszkodva elbattyogtunk a folyosóról.
Ahogy távolodtunk a közlekedőtől, megbeszéltem magammal, hogy legközelebb élet-, és balesetbiztosítással jövök ide. Biztos, ami tuti alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. április 12. 16:30 | Link

Adam Kensington

Amint elkezdtem bejárat után kutakodni, hirtelen meghallottam egy kicsiny, vékony hangocskát a fal túloldaláról. Mivel sokszor képzelek be ilyen hangokat, ( talán a sok horrorfilm teszi ) jobb fülemet olyannyira közel helyezem a szilád, hideg kőfalhoz, hogy csupán pár centi választott el tőle, kezeimet azonban finoman nekifektettem, ami érdekes következményt vont maga után. A kőfal ugyanis -akár egy filmben- szépen fokozatosan csúsztak szét, végül pedig egy körülbelül törpe méretű ajtó lett a végeredmény. Én a meglepettségtől, hátra ugrottam, remélve, hogy sikerült nem pont Adam lábára érkeznem. Mivel nem hallottam kiáltást magam mögül, nyilván nem, hacsak nagyon magas a fájdalomküszöbe. Amikor az "átalakulás" végbement, kíváncsian, és elég lassan közelítek az ajtó felé. A "fedezlek"-re hátra kapom a fejem.
- Nem muszáj velem jönnöd, ha nem akarsz. -szép fokozatosan vándorol vissza a tekintetem a csöpp ajtóra- Akkor megyek egyedül. -mondtam elszántan, habár kissé félve. Behunytam a szemem, sóhajtottam egyet és félénk léptekkel, szakadozottan lépkedtem. Amikor éreztem az ajtó közelségét, feltártam szemhéjamat, bekapcsoltam, lassan leguggoltam, hisz csak így férhettem át a szűk átjárón. Hogy ne billenjek ki az egyensúlyomból, megfogtam a nyílás szélét, majd még egyszer, reméltem, hogy nem utoljára visszanéztem Adam-re.
- Ha nem jönnék vissza egy óra múlva... -itt elakadt a szavam. Bele se mertem gondolni, mi lenne akkor, ha most láthatnám utoljára a napfényt- ...hagyj itt és menj. -mondtam drámaian, majd a menetirányba nézve megindultam. Milliónyi gondolat cikázott a fejemben, akár megannyi apró cikesz. Igaz, mindig is vágytam egy ilyesfajta kalandra, de ekkor eszembe ötlött az a megannyi horror film. Végül erőt vettem a félelmemen, s a lámpa halvány fényében haladtam tovább. Amikor átértem a kis terembe, minden teljesen olyan volt, ahogy az Adam által elmondottak alapján elképzeltem. A szemem megakadt egy lépcsősoron, amely a mélybe vezetett. Ahogy közeledtem felé, sikerült elesnem a cipőfűzömben, egyenesen a lépcsőn lefelé. Az ijedtség kicsalt belőlem egy hangos sikolyt. Nagy puffanással buckáztam lefelé a fokokon, nem tudva, mikor fogok megállni. Azonban most beütöttem a fejem egy fokba, így ugyan sikerült megállnom, de viszont a fájdalomtól nem tudtam felkelni. Mindenem fájt. A szemem előtt homályosulni kezdett minden.
- Se...se...segítség... -nyöszörögtem. Majd végül minden elsötétült.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. augusztus 17. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 16. 19:25 | Link

Boglár Gréta
~Ruhaa Cipőcskee~

A mai nap is unalmasan illetve szívinfarktussal teli pillanatokkal telt épp mint a többi. Már körülbelül két órája, hogy vége lett az utolsó órámnak, én meg csak az ágyamban hempergek azóta is. Szóval...Ja! Igazán eseménydúsan telt eddig a délutánom. Jó, beszélgettem a többiekkel, mert nem vagyok sem kuka, sem pedig antiszociális. Csak.. kicsit többre vágyom, kicsit... izgalmasabbra! Az ágyamból ki is ugrom, hisz hatalmas ötletem támadt. Elfogok menni a klubhelyiségben, hisz amúgy is ott van mindenki! Így felvéve a cipőmet neki is vágok a nagy utamnak. Amint elértem a célom, hallom, hogy a felsősök épp a Bajkeverők Alagútjáról csacsognak és mesélik az ottani élményeket, vagy a többiektől hallott történeteket. Be kell vallanom, kicsit megijedtem, ahogy szembesültem azzal a ténnyel, hogy miért is ez a neve ennek a helynek. Hisz tudniillik rólam, hogy nem vagyok egy szerencsés fajta. Sőt! De ekkor végigszaladt a gondolataimon, hogy: ~Hey! Te hülye! Épp izgalmakra vágysz, de ettől meghátrálsz? Höööööööööööö...~ Így elhatároztam, hogy neki is vágok az útnak. Sok kétellyel, hogy legalább túlfogom-e élni az alagutat? vagy Nem lesz ott armageddon, ha beteszem oda a lábam? Majd csak egy mély levegővétellel ugyan, de elindultam. Persze, előtte pálcám magamhoz vettem, hisz kitudja nincs-e ott valami ádáz szörnyeteg akit meg kellene félemlíteni.
Egyenesen az Alagútfele véve irányomat remegő léptekkel haladok előre. Az ajtóhoz érkezve, végigmérem az ajtót. Egy hatalmas faajtó áll velem szemben, gyönyörű kovácsolt díszítéssel. Gyönyörűen megmunkált vasdíszek vannak rajta. Ezután lassan kinyitottam azt és az ajtó nyikorgás hallatán a nemlétező szőr is feláll a hátamon. -Nem tetszik ez nekem.... Félek... -nyöszörögtem halkan az orrom alatt és csak befele kukucskálok az ajtón kívülről. Már percek óta csak sasolom a folyosót, szerintem akik itt mentek el mögöttem mint idiótának nézett. Épp amikor beléptem volna egy sikolyt hallok, ennek következtében úgy húzom ki onnan a lábam, mintha nem lenne holnap és rohanok el az ajtótól három méterrel arrébb.-A franc se megy be oda!-pihegem kigubbasztott szemekkel, halálra rémülve. Majd ismét megszólalt egy belső "hang": ~Gyáva! Gyáááávaa! Hahahaaaa!~ A hangok elhallgattatása képp fejbe kólintottam magamat az öklömmel lazán majd megrázva a fejemet és erőt véve magamon elindulok a nyitott ajtó fele. Belépve azon, elindulok egyenesen, percek múlva mikor már messze járok az ajtótól magamban dünnyögöm.: -Hmm, nem is olyan vészes ez a hely. Eddig semmi sem történt! -De bár ne is mondtam volna ezt, hisz amint megtettem ezt a kijelentésem egy pocsolyán megcsúszva hasra vágódtam. -Eskü' többet semmit nem mondok! -nyekergek a földön, vizes mellkassal majd felpattanva indulok tovább amíg a sötétben nem látom a lépcsőt és le nem zúgom rajta, ahogy gurultam lefele a lépcső alján valami puhára estem, mintha csak valakit leterítettem volna. Óvatosan lenézek, látom, hogy egy barna hajú lány hasán ülök, vélhetőleg felfelé igyekezett a lépcsőn, ám én szabotáltam a tervét. Azonnal lemásztam róla és kicsit félénket, mert hát nagyon szégyellem magamat emiatt, aggódó kérdéseimmel soroztam.-Jól vagy? Nagyon megütöttelek? Nem akartam ám! Csak...csak nem láttam a lépcsőt és...! -próbálok mentegetőzni majd nyújtom a kezem, hogy felsegíthessem.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 16. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. április 16. 20:20 | Link

Péter Fanni

Csak röpke két órája bolyongok ebben a kastélyban, miután az igazgató beosztott egy házba, megkaptam a tankönyvlistát, meg a szükséges papírokat, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy merre menjek és hova és még az iskolafő is csak sejtelmesen somolygott. Svájcban tök másképp volt minden, ott nem házakra voltunk osztva, hanem nyelvismeretesség szerint, ami sokkal logikusabbnak is tűnik, mint személyiségtípus vagy mi alapján szétszedni az embereket. El se merem képzelni mi lehet a szálláshelyeken: sok kiskakas egy csárdában, biztos. Mindenesetre nem bántam, hogy ki kell találnom, hová is menjek, majdcsak kilyukadok valahol és addig is, hátha rátalálok Ellára és nem kell odakint a kövek alatt is keresni. Meg még az is lehet, hogy büfét is találok valahol, farkaséhes vagyok, hisztiztem egy sort anyával hogy nem kell csomagolni kaját, csak had menjek már, én hülye. Az a baj, hogy végig mintha csak ezen az egy folyosón jöttem volna idáig, pedig a visszafele vezető úton próbáltam kitalálni, de hiába. Ránézek a kezemben tartott órarendre, mindjárt sírva fakadok.
- Nem volt arról szó, hogy tanulni is keeeeeeell! - oké, ez extrahülyén hangzik így kimondva, remélem senki sem hallotta. Sóhajtok egyet és bedobom a csudavagány, régi típusú iskolatáskába ezt is, látni sem akarom amíg nincs rá különösebb szükség. Ki kellett volna élveznem, hogy végeztem odahaza. Itt senkit sem ismerek, Ellával se futottam össze hirtelen, még Magyarországon is most járok csak másodjára! Megrázom a fejem, s akár egy animekarakter, ökölbe szorított kézzel és csillogó szemekkel döntöm el, nem adom fel, akkor is meg fogom találni a kivezető utat. Egyik lábamat előre lendítem, ezzel pedig kezdetét is veszi a séta folytatása, mígnem csak elérek egy lépcsőháznak tűnő nyíláshoz. Nah! Lehet, csak ennyi a titka, hogy akarni kell innen kijutni. De amúgy miért nem találkoztam eddig senkivel, ha már ennyi ideje itt vagyok? Agyalás közben szigorú arckifejezéssel bambulok magam elé meg tekergetem ide-oda a szemeim, de hogy ezt a kettőt hogy lehet művelni, ne is kérdezzétek, nekem működik. Úgy döntök inkább hagyom a filozofálgatást, megvonom hát a vállam és bemegyek a lépcsőházba, de alig hogy pár lépést teszek, 180km/h sebességgel hipervándorol le valami élénk állat a lépcsőről, (amit eddig hogyhogy nem vettem észre?) és mire észbekapnék, már rég ledöntött a lábamról, pedig nem bukom a nálam színesebb egyéniségekre. Pislogok párat, nem tudom hová tenni a piercinges lány hadoválását, de szavainak annyira megörülök, hogy egykettőre elfelejtem, hogy még mindig a földön fekszem.
- Háááááááááááááááááááá! Magyar szavak!! - nem kéne túlreagálnom, elvégre tudom hol vagyok, nem estem akkorát, de annyira jó hallani, hogy amire otthon megtanítottak anyáék, nem csak a suliban tudtam használni a többiek bosszantására. Gyorsan felkelek és némi porolás után kezetrázok a nálam fiatalabb, és biztosan engem furának néző lánnyal.
- Szia, a nevem Detti! Bocsi, de csak most jöttem svájcból, aztán annyira nem szoktam még hozzá, hogy ezen a nyelven kell beszéljek. - de mennyivel szebb, mint a német! -Jaöööö... rá se ránts, kutya bajom. De várj... hogy nem lehet észrevenni a lépcsőket? - micsoda szókincsem van! Annyira büszke vagyok magamra, hogy hihetetlen. Felnézek a lépcső tetejére, aztán vissza a nagyon színes hajú lányra és boldogan elmosolyodom. Nem nézek ám sok animét, ááááá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 16. 21:39 | Link

Boglár Gréta
~Ruhaa Cipőcskee~

Nagy bocsánatkéréseim közepette, meghallva hangját meglepődöm az első...mondatán(?) Nem. nem a "Háááááá"-n Hanem az utóbbin.
-M...magyar szavak?-nézek vissza az enyhén pörgő csajra. A bamba arckifejezésem mindent elárul rólam és arról amire gondolok. Tehát, meg vagyok döbbenve kicsit és nem is értem, miért mondhatja ezt. Biztos Erdélyi vagy valami más. Közben én is porolom magamat, követve a példáját és hallgatom ahogy bemutatkozik és elmeséli, hogy honnan is jött. Itt már inden világos volt számomra, hogy miért is volt olyan boldog, a szavaim hallatán. De nem akartam bunkónak tűnni, így én is bemutatkoztam a vélhetőleg szintén Eridonos lánynak.-Én Fanni vagyok. Elsős Eridonos! -jelentem ki széles vigyorral, kihúzott testtartással a kezem a homlokomhoz emelve, mintha csak tisztelegnék. Ezek után csak ismét bocsánat kérésbe kezdtem, némi magyarázattal is fűszerezve.-Tényleg nem akartalak letarolni, fent elég sötét van és...hát igen, nem figyeltem a lábam elé mert közben magam mögé dekáztam hátra és oldalra meg mindenhova, hogy semmiféle szörny ne támadhasson rám. Félek a mantikóroktól.-Erőteljesen magyaráztam, a nemlétező szörnyről, emellett karjaimmal kalimpálva mutogattam, majd a mondandóm végét szomorú kutyapofával párosítottam és szipogni kezdtem. Persze, nem igazi szipogás volt, csak hát így jobban előadhatóak a történtek.-Szóval.. Így nem vettem észre a lépcsőt! -jelentettem ki büszkén, beismerve, mekkora rakatszerencsétlenség vagyok. Aztán elkezdtem törni a buksim, aztán csak megkérdeztem, hirtelen letámadva őt a szavaimmal. -Svájcból jöttél? Wooaahh, de király!-csillogó szemekkel tekintek rá majd folytatom a mondandómat, had fárasszam őt magammal.-Én még sosem jártam Magyarországon kívül, csak... Szlovákiában.-hülyén csücsöríteni kezdtem, hisz már régóta szeretném megnézni a nagyvilágot, de mivel hopponálni nem tudok, repülőhöz csóró vagyok, így marad az álmodozás.
Végigmérve a lány tekintetét, tuti azt gondolja róla, hogy túl sok cukrot ettem, és kólát ittam, így csak tovább pattogok nem törődve az ilyn gondolataimmal.- Ki szeretnék innen jutni, pedig csak most jöttem egy 15 perce, de az a baj, hogy szerintem innen nem jutok ki élve, mert ebből a helyből a szerencsétlenségemnek hála egy aknamezőt hozok létre!-idióta vigyorral párosítva megismételve a mondandómat, várva a lány reakcióját.-
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 16. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. április 17. 18:24 | Link

Adam és Mat

Néha megakad a vékony hangocska, amely felszűrődik, épp csak annyira, hogy a léte egyértelmű legyen, értelmét azonban torzítsa a távolság és a belső tér akusztikája. Mat könnyedén átfér a ki-bejáraton, a mugli ketyere halvány, de viszonylag használható fényforrást nyújt – hiába. A fiú megbotlik és valóban szerencsétlenül esik: a lépcső azonban hosszabb, mint azt sejteni lehetett volna, nem is ér le teljesen az aljára, mert már valahol félúton úgy bicsaklik meg a fej, mikor a halántéknál találkozik az egyik fok élével, hogy a test is követi az ívet, oldalra gördülve reked meg a fal tövénél. A segítséget elmotyogni sincs lehetősége: azonnal elveszti az eszméletét.
Adam fentről tisztán kiveheti a hangokat, a puffanásokat, még azt a hátborzongató koppanást is, ami határozottan különbözik attól a reccsenéstől, amit a zseblámpa műanyag felületének törése okozott – ezzel együtt a vér vasas, éles szaga csapja meg az orrát. Csend. A lenti motyogás elhal és Mat motozását sem hallani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 14. 20:50 | Link

Mat Filips
és a furcsa festmény

A drámai búcsúmonológot kissé szemöldökösszevonva hallgatom. Sápadt ábrázatom így is marad, míg a fiú el nem tűnik szemem elől. Ekkor körbetekintek a folyosón, ám nem sok időm marad nézelődni, hiszen hamar megtörténik a baj. Fejem rögvest az apró bejárat irányába kapom, és ahogy tisztán hallom, miként kezd a srác lefelé bucskázni, kelletlenül sóhajtok egyet és azonnal behúzódom a falajtón a titkos térbe. Nem túl egyszerű ez a művelet az én nyurga alkatommal, ám gyorsaságom bőven egyenlíti az így elvesztegetett időt.
Ahogy Mat bevágja fejét, és gördülése végül megreked a lejárat közepén, rögvest megállok az első fokon. Vér. Nyomban orromba férkőzik kiserkent vérének illata. Remek. Már megint. Állandóan vérző kölykökbe ütközöm. Veszek pár mély levegőt, lehiggasztva magam, és lesétálok az eszméletét vesztett diákhoz. Leguggolok mellé és ellenőrzöm az életjeleit. Vékony, rejtélyes hangok ide vagy oda, azt hiszem, hamar véget ér a kalandunk így. Mehetünk mindjárt a gyengélkedőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. július 17. 11:08 | Link

Adam és Mat

Alighanem nem a legegészségesebb a vámpír ösztönei számára a vér erős illata. Bár Adam meg tud birkózni a kísértéssel, ez nem azért történik, mert ne lenne rá hatással, csupán több önuralmat kell magára erőltetnie. Lehet bármilyen művelt és kulturált a felszín, minden ragadozót felpiszkál a kiszolgáltatott, vérző préda látványa.
Matnek azonban ezúttal valóban szerencséje van, hogy társasága nem kívánja kihasználni, hogy a kastély egy rejtett sarkában vannak. A motozásukra maga a hang gazdája is felfigyelhetett, mert egy levegős "Jaj!"-nak hangzó sipítást követően pukkanás hallatszik - majd csend. Adam könnyen megállapíthatja, hogy a fiú, bár eszméletlen, egyértelműen él. A férfi mozgatni csak óvatosan mozgathatja, ki tudja, hogy hány csontja tört el (ez röntgenszemek és varázslat nélkül aligha állapítható meg), ráadásul a fejének oldalsó része is erősen vérzik. Bizony-bizony, aki kapkod a magas lépcsősorok tetején, szebben nem igen végezheti. Adam előtt a döntés, hogy ő maga fogja Matet és viszi fel, vagy inkább úgy dönt, mihamarább értesíteni szeretné a kastély gyógyítóit.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. július 17. 11:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:33 | Link

Warren Mina, a kék szemű :3

Amióta itt vagyok, inkognitóban közlekedek a folyosókon, ami azt jelenti, hogy napszemüveget húzok fel, hosszú nadrágot (amiben nem látszik a lábam), és a lehető legkevésbé járok furán. Ma is így indultam el reggel az óráimra; nem volt megállás, először Legendás Lények Gondozása, most pedig bájitaltan következett, aminek semmiképpen sem örültem, mert utálok dolgokat összekeverni, főleg, mikor olyanokra kell figyelni, hogy jobbra keversz meg balra, meg hogy mennyire kedvesen simogatod meg a kanalat, és különben is, ha az egyik gyógynövény levelének széléből két morzsával többet raksz bele, akkor felrobbansz. Nem, az ilyen aprólékos dolgok nem az én asztalom.
Szóval, valamiért át lett helyezve az órám, úgyhogy az egyik folyosón kellett várakoznom. A lépcsőn való felmászás után alaposan körülnéztem, abban reménykedve, hogy lepacsizhatok majd valami ismerőssel, de természetesen senki sem volt ott, akit ismerhettem volna. Másodikosok vártak a mellettünk lévő teremnél, és ha én keresztezem az utam a másodikosokkal, akkor ott sosem szokott semmi jó kisülni; a múltkor egy másodikos rellonos kislány követelte, hogy ugráljak a folyosón, és majdnem leátkozott, hogy nem tettem meg, tehát azóta egy kicsit tartok a 15-16 éves lányoktól. Azért amikor én ekkora voltam, nem voltak ilyenek.
Szóval, leültem egy padra, és elővettem pár papírt – kottákat. Az új előadásra kellene gyakorolnom, mert a tanulás és az éjszakai edzések mellett alig tudok időt szakítani rá, amit hihetetlenül sajnálok, pedig énekelni is szeretek. Bár mostanában nyújtás közben szoktam énekelgetni a dalaimat, néha rám is nyitnak érte az edzőteremben a tanárok vagy a prefektusok. Általában csütörtökönként hajnali fél kettő körül.
Halkan dudorászni kezdtem magamban, hogy „step to the step of the drum that rolls insi-i-ide”, gyakorlatilag halkan nyikorogtam egy kicsit. A többiek már megszokták, hála a jó égnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:38 | Link

Séb Bataille

Kezd minden egy kicsit jobb lenni már otthon. Lassan teljesen egy nézőponton leszünk anyával. Sean is kezd idősebb lenni, már megszokott jelenség, sőt nem is olyan rossz, hogy van. Nekem is sikerült mindennel zöld ágra vergődnöm, most minden jó, túl jó. Vihar előtti csend, mi? Áh, nem lenne szabad rosszra gondolnom, mert akkor be is vonzom.
Második óra. Első órám ma nincs, így aztán kényelmesen sétálok fel a kastélyba. Otthon reggeliztem, anya újabban újra süt, és dúdol is közben. Érdekes ez a változás, de ki ne szeretné a kakaóját friss péksüteménnyel enni? Ma például sajttal és baconnel töltött kiflit ettem, ami mennyei volt. Annyira, hogy egyből befaltam belőle hármat. Azt, hogy az ebéd hogy fog lecsúszni, nem tudom. Bár ha jót főznek a manók, egész könnyen. Vacsorára pedig, ha jól láttam, pizzával készül az én anyukám.
Szeretem ezt a helyzetet, sokkal vidámabban sétálok be a tölgyfakapun, és örömmel lépkedek fel a lépcsőn. Mágiatöri lesz. Nem rossz, bár annyira nem izgat, de mégis tanulható. Nem bánom, hogy nem olyan, amitől felrobbanhatok, mert mondjuk van egy rossz hozzávaló, vagy rosszul mozdul a pálcám. A múlt héten is volt egy lány, aki rosszul mondott ki egy szótagot, és ahelyett, hogy szőkére festette volna a másik haját, a saját testét hűtötte le annyira, hogy utána a gyengélkedőn kötött ki. Az ilyesmit utálom.
Felérve a lépcsőn egy asztal mellé sétálok, egy srác ül csak ott, így tökéletesen alkalmas, hogy lepakoljam a táskám a másik végébe. Nem ülök le, magam felé fordítva a virágos tatyót veszem elő belőle a taláromat és a nyakkendőmet. Előbbit a táska mellé teszem, utóbbit pedig a nyakamba, és elkezdem megkötni. Felfelé jövet egyiket se szoktam hordani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:41 | Link

Warren Mina, a táskaejtő

„Be your enemy, or lover”, dúdoltam magamban, azonban egy leányka leült mellém, illetve hogy mellettem húzta fel a nyakkendőjét és a talárját. Igazán szép lányka volt egyébként – ahogy kicsit nézegettem, eszembe jutott, hogy ő lehet a pszichológusnő lánya, ugyanis már hatvanhárom pletykát hallottam ebben az iskolában, és ilyenek is eljutnak hozzám, sajnos. Azt azért sajnálom, hogy magamról nem hallom vissza a dolgokat.
Visszapillantottam a kottákba. Egyáltalán nem biztos ez, persze, csak azt mondták páran, hogy kék szemű és kivételesen szép, meg adtak róla egy felületes leírást. Megint kombinálok, pedig én is utálom a pletykákat, borzalmasan utálom, mikor az emberek számukra idegenekről terjesztenek hülyeségeket.
Ahogy ismét felpillantottam, láttam, hogy a lány táskája lefelé kezd csúszni az asztalról; gondoltam, hogy utána kapok, mert miért ne, kedves leszek, de aztán kicsit félresikerült a dolog. A táskát igazság szerint elkaptam, de sikerült annyira hevesen nyúlni, hogy az egyensúlyom felborult, szóval egy isteneset tanyáltam a folyosón. Ennek köszönhetően lábam beütöttem a kőbe, és a műlábam, nos, lecuppant a helyéről, aminek extra bizarr hangja volt mindig is. Hűha, hát, az inkognitómnak annyi, azt hiszem. Még a szemüvegem is lerepült. Bár, a lábam elsodródása azt hiszem, feltűnőbb lehet; ugyanis azt sikerült tökre elvesztenem. Hirtelen nem is tudtam, merre lehet.
– Hú, ezt kicsit elrontottam. – nevettem. – Bocsi, ha megijesztettelek.
Ahogy feltérdeltem (mondjuk viccesen néztem ki, mert ugye a jobb térdem nincs meg, tehát a felsőtestem imbolygott kicsit), odaadtam a lánynak a táskáját, gondoltam, hogyha már ezért mozdultam, legalább megpróbálom megmenteni a helyzetet. Mondom, bohócnak kellett volna mennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:43 | Link

Séb Bataille

Figyelmetlen voltam, ennek köszönhetően pedig a táskám elkezdett távozni. Nem éppen a legjobb, ha az ember nem figyel oda ilyenekre, elvégre lehetett volan nálam egy üveg mustár, vagy még rosszabb, méz, és akkor vége mindennek. Hogy miért lenne nálam méz vagy mustár, ne kérdezze senki. Ez volt az első gondolatom, ahogy a táska megindult.
Fogalmam sincs, hogy mit csináltam. Illetve, hogy miért nem csináltam semmit. Szinte lassított jelenetben néztem, ahogy megindul a táskám, és ahogy a mellettem ülő dúdolgatós srác utána kap, majd távozik is utána. Még felsikkantani se volt időm, olyan szinten megdöbbentem attól, hogy leesett.
- Mi a…?
Majdnem káromkodásom, amik széles körét kedves apámnak köszönhetem, végül a fura cuppanás miatt nem jön ki. Talán jobb is így. Nem éppen nőies, ha az ember lánya úgy káromkodik, mint egy kocsis. Nekem meg valahogy nem is megy. Hülyén néz ki, ha az én hangommal nekiállok káromkodni. Természetellenes.
- Kö…köszönöm.
Érzem, ahogy mindenki minket néz a közelünkben. Nem vagyok az a színpadi alkat, így a tarkóm, a fülem, és az arcom is elkezd vörösödni. Naná, hogy pont ma kötöttem fel a loboncomat, így mindenki premier plan láthatja, ahogy rákká változom. Aztán, ahogy a táskámat elveszem, és rendesen rápillantok, hatalmas szemeim még hatalmasabbá válnak, mint a csiga, olyan leszek.
- Én ismerlek téged!
Igen, tudom is, hogy honnan. Mondjuk szerencséje van velem, én nem tartozok a sikító – visító lánykórusok egyikéhez sem, inkább csak halkan, de bambulászva ismerem fel az embereket. Hosszan, illetlenül hosszan nézem őt is, majd megrázva a fejem, veszek egy mély levegőt.
- Segíthetek?
Kérdezem zavartan a táskámat gyorsan feltéve az asztalra, mielőtt megint elejtem. Nem lenne újdonság tőlem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:46 | Link

Warren Mina, a táskaejtő

Mert igggggeeeen, sikerült! Bastien Bataille, a híres akrobata egy széken sem tud megülni!
A lány igencsak meglepődhetett, azt hiszem, ugyanis majdnem nagyot káromkodott (már hallottam, ahogy indítja), de a cuppanás furcsa hangja megtorpanásra késztette ebben. Nem is volt ez nagy baj, a káromkodás (a magyar káromkodás) bántja a fülemet, nem szeretem hallgatni, főleg ilyen szép lányoktól nem.
Felnéztem rá, odaadtam a cókmókját, ő pedig egy köszönöm és pár pillanatnyi némaság után kimondta: „ismerlek!”. Arcomról hirtelen leolvadt a vigyor, de pár pillanat múlva ismét visszavarázsoltam. Ezzel sokszor találkoztam, amióta itt vagyok, de hát ez ilyen. Nem fogok miatta máshogy viselkedni.
– Ah, nem ismersz, maximum csak hallottál rólam! – jegyeztem meg. Vicces, az emberek azt mondják, hogy ismernek, miközben csak annyi történt, hogy hallották a nevem és/vagy láttak már a cirkuszban. Nem ismernek, ó, nem. Senki sem ismer engem nagyon.
Hátrapillantottam, s láttam, hogy a lábam a folyosó másik oldalán kalandozik éppen, megrögzötten gurulva. A legtöbben félve ugrottak el előle, senki sem lett volna olyan kedves, hogy ideadja. Természetesen.
Megvártam, amíg egy kicsit elül a csend, és mindenki beszélni kezd. Nem értem, miért maradt mindenki csendben egyébként. Csak valaki elesett, nem?
Invito láb! – közöltem a lehető legegyszerűbben, immár pálcával a kezemben, az pedig (a fejeket kissé veszélyeztetve) indult el felém a levegőben. Igen, erre megint nagy ijedtség támadt a folyosón. De hát nem csicskáztathatom ezt a lányt, hogy menjen el odáig. Ha az ember lába lejön a helyéről, csak nem hagyja önfeledten gurulni egyedül, nem igaz?
Amint a végtagpótlóm sikeresen megérkezett (a lányt nem veszélyeztetve), rögtön fel is húztam a gatyám, és a csonkomhoz illesztettem.
– Ah, putain, comment tu peux faire ça?! – méltatlankodtam, mikor nem sikerült megidéznem a bűbájt. Egy kissé zavarba jöttem, na meg a varázslási képességem sosem volt a toppon, legfőképp stresszhelyzetekben. – Hagyjad, mindjárt megleszek vele! – mondtam teljes derűvel fordulva a lányka felé.
Végül persze sikerült visszacuppantani a végtagot a helyére, ami nyugalommal töltött el. Nem kellett fél lábbal elevickélnem a gyógyítóhoz, mint múltkor, hogy „ugyan, öcsém, rakd már vissza”. Igen, nos, aki gyógyítónak tanul, annak azt hiszem ezt már kéne tudnia. Meg tudom is, csak néha bestresszelek.
Arra nem kértem meg a lányt, hogy rángasson fel a földről, mert feltételezhetően hetvenhat kilót nem bírt el. Az elesésre már megvan a technikám; nemes egyszerűséggel leültem, bal lábamat behajlítottam, majd feltornáztam magam a kezemmel, úgy, hogy a jobb lábamat ne kelljen behajlítani. Néha megmakacsolja magát az ilyen elválásokkor, olyankor nem tudom behajlítani. Szerintem ilyenkor megsértődik.
Felállva (a lány fölé magasodva) láttam, hogy ő teljesen elpirult, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
– Ó, ne aggódj, egy idő után megszokod, hogy néznek. – mondtam vidáman. – Bocsi egyébként, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak, meg ilyenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:47 | Link

Séb Bataille

- Igazad van, rosszul fogalmaztam. Láttalak, sokszor.
Azt nem mesélem el neki, hogy az elmúlt években rengetegszer, vagy, hogy mennyire imádtam őt mindig, vagy hogy egyszer megölelt. Akkor még nagyon kicsi voltam, és tuti annyi embert megölelt már, hogy nem emlékszik egy kislányra, aki egyszerre két nőbe kapaszkodva sikongatott. Bizony, ha anyának jönnie kellett, akkor elrángatta magával Krisztát is. Igaz, hogy mi ketten sokkal jobban élveztük a dolgot, mint azt ő gondolta volna. Nem is foglalkoztam a sikítozókkal, elég gázul viselkedtek. Komolyan, minden nap jön szembe valami undi, mert ha nem bájitaltanon, akkor bűbájtanon vagy Legendás lények gondozásán. Ez a sikítozás, tömegesen is ciki. Végül aztán nézem, ahogy a láb lassan felemelkedik. Már éppen fel akartam kelni érte, de a fiú gyorsabb volt, és szépen lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, az emberek is lassan elkezdtek nem nyíltan bámulva kibeszélni.
- Biztos, hogy menni fog?
Érdeklődöm aggódva, hiszen nem tűnik túl jónak a helyzet, és a hangok se segítenek hozzá, hogy ne érezzek elengedhetetlen vágyat az iránt, hogy pácát rántsak, és én is mondjam a bűbájt. Igaz sosem tanultam, sőt az sem biztos, hogy rendesen ki tudnám mondani ezt a bűbájt, mégis hatalmas bennem a tenni akarás, hiszen az én táskám miatt lett az egész, én voltam figyelmetlen.
- Kellemetlen helyzetbe? Ugyan, pontosan tudom, milyen, amikor néznek. Az anyám pszichológus, az apám auror, nincsenek együtt, folyton ölik egymást, de nemrég született meg az öcsém. Elég nehéz velük felvenni a versenyt kellemetlen helyzetbe hozás terén.
Tényleg, ebbe eddig nem is gondoltam bele, de nagyon jól viselem a kellemetlen esetekkel járó rivaldafényt. Lehet, hogy ha nagy leszek, akkor majd celeb leszek, elvégre ez ott egy kifejezett követelmény.
- Rendben van a lábad?
Bökök az ujjammal kérdőn az említett testrész felé, miközben lassan elhaladnak az emberek a környezetünkből.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:51 | Link

Warren Mina

Látott, és amellett, hogy ez kicsit kellemetlenül is érintett, azért ilyenkor büszke is voltam magamra, és örültem neki, hogy az embereknek megmaradt, hogy két lábbal hogy teljesítettem a színpadon. Mindenki erre emlékszik, nem pedig a porondmesterkedéses kabaréimra, ez pedig nagyon jól esett, ezek szerint tényleg nem voltam annyira rossz, bár sokszor úgy éreztem. Mindig a maximumra törekedtem, de sosem sikerült valahogy igazán, az embereknek mégis tetszett. Ez nagyon jó érzés volt!
– Tényleg? – mosolyogtam rá. – Tökre kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed. Mármint, úgy értem, hogy nem azért mondom, hogy ajnározz, meg ilyenek, csak te nem az a hangos fajta vagy, és nektek sokkal jobban számít a véleményetek, mint azoknak, akik sikítoznak, meg ilyesmik, érted.
Olyan furcsa volt, mert annak ellenére, hogy a lány látott már többször is, nem tartozott a sikítozós emberek közé. Velük sincs bajom igazából (azon kívül, hogy nem értem, mire a nagy felhajtás), csak néha jól esik az ilyen csendes figyelem, hogy nem verik nagy dobra azt, hogy láttak már, esetleg szeretik, amit csinálok, illetve csináltam. Őszintén furcsa érzés, hogy van aki engem figyelt olyan nagy szemekkel kiskorában, mint én Ignácot.
A lábam viszont nem akart nagyon visszamenni a helyére; nagyon kedves volt a lánykától, hogy ennyire aggódott. Úgy éreztem, hogy komolyan mondja, amit mond, és ez is olyan jó volt, hogy nem csak bájologni és tetszelegni akart…!
– Aha, meglesz! – győzködtem őt is, és egy kicsit magamat is, de végül csak sikerült; a műláb a helyére került, és ismét minden normális volt.
– Ó, jaj, hallottam is erről! – összevontam a szemöldököm, és megvakartam a tarkómat. – Akkor te is tudod, milyen érzés.
Szegény lány, komolyan sajnáltam. Én sem szeretem nagyon ezt a felhajtást, meg hogy összesúgnak a hátam mögött, gondoltam, hogy ő sincs oda ezért – legalábbis nem annak a fajtának tűnt, aki imádta, ha ő van a középpontban.
– Izé, tudom, hogy tudjuk egymás nevét, de azért mutatkozzunk be, mert anélkül fura lenne. – mondtam kissé zavartan, mert hát még is milyen dolog lenne az, hogy bemutatkozás nélkül hívjuk egymást a nevünkön? – Sébastien Bataille.
Kezet nyújtottam, s amennyiben a lány elfogadta, csak finoman fogtam meg a kezét, a kézfeje felfelé fordult, mint ahogy a hölgyeknek kell, mert egy lánnyal illetlenség úgy kezet fogni, mint egy férfival, legalábbis szerintem.
A lábamra mutatott, én pedig rávigyorogtam.
– Ja, most már rendben lesz, bár azt hiszem, egy ideig meg fogja makacsolni magát, és nem tudom majd behajlítani a térdem. De sokszor csinálja ezt, ne aggódj, nem a te hibád!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:54 | Link

Séb Bataille

- Öhm.
Oké, az egy dolog, hogy megemlítem, hogy voltam párszor, és hogy láttam őt, de hogy véleményt formáljak? Én tökre béna vagyok az olyanokban, mint a véleményem kinyilvánítása, és szerintem nagyon nem a legjobb emberhez fordult ebben a témában. Érzem is, hogy már megint elönti a forróság az arcomat, és a szám is kiszárad. Fogalmam nincs, hogy másoknak hogy megy a sima véleménykinyilvánítás.
- Nem igazán szerettem cirkuszba járni, amíg el nem mentem hozzátok. Titeket akármeddig el tudnálak nézni, így azt hiszem rosszak nem lehettek. Nem igazán vagyok az a sikítozós meg ajnározós fajta, így sajna azt nem is tudnék adni, de ha arra vágysz, ismerek néhány lányt, akik nagyon benne vannak ebbe a sikongatós dologba.  
Soha nem is ment, sőt, ha valamiért lelkesedtem, akkor is, maximum telepakoltam a szobám falát képekkel, vagy a nevét írtam le sokszor a füzetembe. Csendes rajongó vagyok, ha lehet ilyet mondani, vagy van ennek valami értelme. Furcsa, a rajongó szónál eleve valami hangosra gondol az ember, legalábbis én, így képzelném el, ha le kéne, mondjuk rajzolni a szót. Sok hullámzó vonal, kacskaringózó színek. Én nem ilyen vagyok, még csak kicsit se hasonlítok rá.
- Igen, pontosan tudom, hogy milyen ez.
Nem örülök neki, hogy tudom. Valahogy jobb lenne kívülállónak lenni, mint olyannak, akit egyből megbámulnak. Idősebbnek is nézek ki a koromnál, a szüleim nem éppen átlagos állampolgárok, sőt az egyik még csak nem is ennek az államnak a polgára. Olyan bonyolult az egész, hogy néha még én magam sem tudom követni, és ha esetleg mégis, akkor is történik valami, ami miatt újabb csavar kerül a történetbe, és megint borul a bili.
- Igazad van, így tisztább. Warren Mina.
Fogadom el a kezét, és rázom meg finoman, illetve hangolódom rá arra, ahogy ő fog velem kezet. Igen figyelmes egy srác, azt meg kell hagyni. És egyáltalán nincs elszállva magától, ami ritka.
- Azért egy kicsit mégis. Mármint, jobban odafigyelhettem volna arra, hogy a táskám rendesen tegyem le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 18:50 | Link

Abonyi Benedek
Ruha

Egyik óráról ki a másikra be és ezt ismételgetni egész délután.
Fáradtan indulok vissza a körletembe az utolsó órám után. A legendás lények gondozása óra az egyik kedvencem, ma mégis legszívesebben kihagytam volna. Az éjszaka alig aludtam, reggel pedig alig tudtam felkelni. Reggelinél megittam két kávét, ami valamennyit segíttet, de a kedvemen nem javított. A rossz éjszaka után elég morcos vagyok. Egyik kezemben a táskámat fogom másik kezemmel pedig a könyveimet ölelem magamhoz. Bár a legtöbbet tankönyvet szívesen eldobnám...
Mintha valaki meghallotta volna a gondolatom, nem sokkal azután, hogy elindulok a Fejetlenség folyosóján valamiben megbotlom és elejtem a könyveim.  Miután vissza nyertem az egyensúlyom és megigazítom a ruhám vetek egy bosszús pillantást a földön szét szóródót holmimra. A táskám szerencsére meg van és nem eset ki belőle semmi. Mielőtt elkezdeném összeszedni őket megnézem, hogy miben botlottam meg. Egy nagyobb kőt találok a folyóson, mérgesen arrébb rúgom, aztán halk káromkodás után elkezdem összeszedni a könyveim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Abonyi Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 2
Írta: 2015. július 27. 20:54 | Link

Állia

A pár hetes Madagaszkáron való lézengés után elég furcsa volt visszacsöppenni az iskolában töltött mindennapokba. Még sohasem voltam koleszos, egy hétnél tovább pedig nem igazán tartózkodtam távol a családomtól és az otthonomtól - kivétel ez alól a júniusban megrendezett nevezetes fesztiválok egyike, ahova egy hétre lecövekeltem a haverjaim társaságában. Csakhogy itt egyetlen egy barátom sem volt, leszámítva néhány diákot, akivel szóba elegyedtem a nyaralás alkalmával. Így hát elég nagy újdonságként ért ez az egész "varázserővel bír a gyerek, írassuk be egy varázslóiskolába" dolog.
Az a típus vagyok, aki bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes elaludni, semmiféle zajra nem riad fel és képes végigszunyálni tizenkét órát egyhuzamban, de ma ez eléggé megcáfolódni látszott, ugyanis azon kaptam magam, hogy reggel hétkor kipattantak a szemeim, és verejtékező homlokkal ültem fel az ágyban egy kis szívroham kíséretében.
- Mi a... - dörzsölgettem a szememet álmosan, majd az álmosságtól keletkezett könnyfátyolt kipislogva, az ideiglenes ágyam melletti kis éjjeliszekrényre pillantottam, ahol egy ébresztőóra csörömpölt fülsüketítően hangosan. Először elcsodálkozva méregettem a készüléket - tulajdonképpen hétévesen láttam ilyet utoljára, azóta a telefonom ébresztőfunkciójára keltem egészen a mai napig -, aztán értetlenkedve pillantottam körbe a szobában a tettes után kutakodva. Merthogy ez a kis szerkezet tegnap este még nem volt itt. Gondoltam, ez legyen a legkisebb gondom, úgyhogy miután néhány perc szerencsétlenkedés után sikerült kikapcsolnom az órát, kómásan a fürdőszobába somfordáltam. A mosdókagylóra támaszkodva néztem farkasszemet a tükörképemmel, ahonnan egy igencsak kialvatlan külsejű zombi köszönt vissza. Morogva mostam át az arcomat jéghideg vízzel, majd miután fogat mostam és felöltöztem, úgy döntöttem kikukkantok a folyosóra és utánajárok, mi ez a nagy zsivaj itt hajnalok hajnalán. Merthogy rendszerint délben szoktam kelni, ez a kora reggeli időpont pedig eléggé megviselt.
Rohamtempóban róttam folyosót folyosó után, de valahogy úgy éreztem, hogy ugyanazt a kört teszem meg már vagy harmadjára, így kissé elkeseredve túrtam bele a hajamba és a lépcső korlátját megtámasztva gondolkodni kezdtem, amikor káromkodásra kaptam fel a fejemet. A hangokból ítélve egy lány küldött el valakit melegebb égtájakra, mire kuncogva sétáltam a folyosó azon része felé, ahol egy sötét hajú csajszi leguggolva szedegette össze a földről a szétszóródott cuccait.
- Ezt elejtetted - hajoltam le az egyik könyvért, majd a kezébe nyomtam, miután leolvastam a borítóról a lány nevét.
- Jól vagy, Állia? - kérdeztem, aztán kinyújtottam felé a kezemet, azzal a szándékkal, hogy felsegítsem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. július 28. 03:04 | Link

Ethan
Egy este

Bódulat, vad, tömény illat, kemény, színek - színes csíkok, megszáradt, megrepedt festék, kóc, szőke fej, vibráló világ, tág pupilla. A fejetlenségek folyosója zavaros, könnyen elnyeli az embert, könnyel le is nyel itt mindenki minden szokatlant már, és Keith úgy fest, a falra is, ki is, mintha az egész káoszt ő okozta volna; a felborult bájitalos fiolákat, a földön elterülő vérvörös, lüktető folyadékot, a tekergő mintákat, a páncélokat, amik virágos női ruhákba vannak öltöztetve, kalappal. Nem mondhatni, hogy most szakított volna a hagyományokkal és túlzásba vitte volna az öltözködést; az elegánsan elszaggatott trapézfarmeren s a farzsebéből kiálló ecseten kívül nem visel semmi mást, nehogy bármi is akadályozza kemény munkájában, hogy elkészítsen egy ideig-óráig tartó monumentális falfestményt. Meztelen lábfejénél festékes dobozok sorakoznak türelmesen bugyogva, s az alkotás hevében nem taszít ki senkit és semmit a környezetéből, ami meglehetősen sok felesleges befestékezéssel jár, nem végez tiszta munkát.
Kellemesen kipiruló arc, erőteljes mozdulatok, páran megszólítják és kedvesen rájuk is nevet, de lassan kikopik mellőle minden barát, visszanevetnek rá és hagyják dolgozni. Így megy ez - hozzáférhetetlen lendület, szolid őrület.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 28. 03:49 | Link

Keith
Egy este - Zárás (igen, ennyi volt/lesz Grin) -

Tulajdonképpen nagyon jó kérdést, hogy mi a fenét keres lent éjnek évadján a folyosón. Azt sem tudja igazán, hogy melyik folyosón van, mert annyira pontosan még nem ismeri a kastélyt. Szoknia kell a környezetet, csak hát ekkora területet nehéz ilyen rövid idő alatt teljesen feltérképezni úgy, hogy minden irány rögtön beugorjon és tökéletes legyen. Így esett, hogy bár a konyhába indult, de a fejetlenség folyosóján köt ki - szerencsére nincs teljesen eltévedve: az irányok megvannak.
Fel lehetett volna készülve arra, hogy valami váratlan fog szembejönni. Mármint, egy varázslóiskolában van megint (még mindig), itt teljesen átlagosnak számít az, ami máshol nonszensz. Tényleg tudatosan észben tartja, hogy itt bármi megtörténhet..
.. ennek ellenére mégis teljesen meglepi a látvány, ami szembejön vele a sarkon befordulva. Lehet női ruhába öltöztetett páncélok között vidáman festegető félmeztelen fiúkra számítani az esti órákban? Nyilván lehetne, de nagyon tehetséges jósnak kellene lennie hozzá. Festék.. festék mindenhol - vörös, sárga, türkiz, barackszín, élénkzöld, szinte már neonos. És mindemellett az egyik páncélnak jól látja, hogy egy szőke paróka van a fejére húzva?
Megáll. Mindkét szemöldöke a megemelkedik, értetlen ráncokat gyűrve a homlokára. Lehet, hogy ivott? Vagy belélegezte Rémi valamelyik bájitalát, annak a mellékhatásait szenvedi? Mindenesetre a tekintete hosszan elidőzik a neki háttal álló, lelkesen festegető fiún, félig megilletődve, félig.. nem is tudja eldönteni. Végül miután a vizuális sokkot követően magához tér a tudata még egy-két másodpercet eltölt nézelődéssel (ilyet valószínűleg nem fog látni többet), aztán csendesen -ahogy jött- sarkon fordul és inkább elsétál a másik irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 20:02 | Link

Benedek

Az a néhány könyv ami nálam volt a folyosó egész területén szét szóródót, mintha csak engem akarna bosszantani. Oda sétálok a legközelebbi könyvhöz és szitkokat motyogva fölveszem. Aztán ezt meg ismétlem a következővel, majd az az utánival. Csak tudnám mért kell ennyit sétálnom két könyv között, jobb lett volna ha egy kupacban maradnak....
Ahogy felveszem az egyik könyvet kiesik belőle egy összehajtott lap, kíváncsian nyúlok érte. Rápillantok a könyv elejére, Repüléstan. Szét nyitom a papírt, rövid két soros idézet van benne. "Két ellentétes nézőpont létezése már közös alapot jelent. Minél jobban megismerjük az ütközési felületet, annál nagyobb az esély a konfliktus megoldására."
Értetlenül nézem a szöveget, hát ez meg mit jelent és mért van az egyik tankönyvemben?
Hirtelen ötletöl vezérelve kinyitok még egy könyvet. Ugyan olyan lapot találok benne, csak az idézet más. "Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle,még azokból is, amelyeket elveszítünk..."
Ezen már meg sem lepődöm, az idézet elolvasása után már nyitom is a következő könyvet. "Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni."
Gondolkozás nélkül nyúlok a következőért. Vagyis csak nyúlnék, de a következő könyvem egy srác kezében van. Meglepetten nézek rá, hát ő vajon mikor jött?
Magamban vállat vonok, mindegy. Rámosolygok a fiúra és elveszem a könyvet, aztán válaszolok a kérdésére.
-Köszi, igen.
Összeszedem a papírokat, majd elfogadom a felém nyújtott kezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. július 28. 20:41 | Link

Omboziék Rebekája

Az a szerencsétlen szituáció áll fenn, hogy a játékostársa nem lát be még a kívánságok termébe foglalt. Neki viszont térre van szüksége ahhoz, hogy deszkás tudása ne kopjon, vagy legalábbis kicsit kigurulhassa magából a napi feszültséget; ami ugyan nem volt sok, de az embernek jólesik csak úgy a deszkájára bírni magát, amikor úgy adódik. Így történt most is. Már egy ideje a különböző szintek folyosóin randalírozik. Egy alkalommal mindössze azért nem büntették meg, mert a másik prefektus nagy meglepetésére ő is előkaparta a jelvényét, hogy héhéhé, dude, semmi baj, én is rendfenntartó vagyok.
Hát mit lehet erre mondani?
Igazából nagyon semmit, a prefektus ment tovább a dolgára (majd valószínűleg bepanaszolja őt vagy a saját házvezetőjénél vagy Emmánál) de jobbára az ilyen helyzetek nála inkább elsikkadnak. Éppen a fejetlenség folyosóján - jó ez a folyosó, szereti - száguld át, kikerülve néhány az udvari találkájáról hazakocogó diákot. Of course, hogy lassítás nélkül. Úgy van vele, hogy az emberek majdcsak kitérnek előle, elvégre a gördeszkája nem mágikusan megbűvölt, hogy hangtalan legyen, a folyosó kövein élesen hallani a "jármű" hangját.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. július 28. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 29. 17:04 | Link

Zsúúú. És ez volt az első forduló. A "fedezd fel a kastélyt" programot úgy döntött nem gyalog fogja kivitelezni, hiszen az mégis sokkal fárasztóbb, mint deszkára pattanni. Fél is kicsit, ha nem használja eleget a járgányt, még a végén kizökken és tulajdonképpen kezdheti újra a tanulást - mert ez már megtörtént.
Szóval épp egy éles jobb kanyart vesz be, hogy ráforduljon a Fejetlenség folyosójára, ami elég... Fejetlen hely? Azt hiszem a környezeti leírásba inkább nem megyek bele, de még abszolút mázli, hogy ez egy jó hosszú egyenes, így még épp időben kiszúrja a szemből érkező másik hestegskateboard-os srácot. De jó! Nincs egyedül, aki szabályt szeg és őrülten száguldozik. Kitérni nincs kedve, viszont úgy dönt, itt az ideje kapcsolatot építeni, ha már egyszer hobbitársra lelt az idegen személyében, így élesen fékezve tulajdonképpen Kornél útját állja. Ez nem feltétlenül jó ötlet, de mivel nem nehéz észrevenniük egymást, így valószínűsíthető, hogy nem lesz belőle baleset. Nincs kedve taknyolni. Feltételezve, hogy nem lazán kikerülik - ami persze simán megeshet -, megpróbálja leszólítani a navinést, akinek egyébként prefektusi jelvénye van. Hahaha, akkor vele kell jóba lenni, hogy ne kapjon büntetést. Tetszetős ötlet.
- Te figyelj csak, nincs valamerre valami normális gyakorlópálya? - felgyűri pulóvere ujját mindkét kezén könyékig - hála annak, hogy kissé kimelegedett -, ezzel pedig látni engedi tetkóinak egy tetemes részét. Igazából ő maga már oda sem figyel erre, teljesen automatikusan cselekszik. Nincs mit szégyellnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. július 29. 17:53 | Link

Omboziék Rebekája

Nagy szerencse, hogy nem sima betonon száguldanak, azon sokkalta kevesebb hanggal járna az, ahogyan előreszáguldanak, így viszont hamar felfigyel arra, hogy a szembeérkező irányból is hasonló ütemes zörgést hallani.
Arrafelé tereli a figyelmét, felmérve, hogy ki jön szembe és...
fúú.. jó vörös.
Vigyorogva el is bambul kicsit, de még éppen idejében helyezi teljesen hátra a testsúlyát, hogy megállásra késztesse a gördeszkát maga alatt, mielőtt még csúnya ütközés lenne belőle. Kikerülni nem fogja, elvégre Rebeka lányból van meg... meg hát nem is találkozik túl gyakran ebben az iskolában olyannal, aki szintén az ő hobbijának él. Pedig lehetne, nem ő az egyetlen mugliszületésű itt, tudtával. De most! Most először szembegördült egy másik deszkással! Be fogja ezt a napot karikázni pirossal a kis naptárában.
- Hali. - Ennek a csajnak tetoválásai vannak. Ez a belső megállapítás akasztja meg egy pillanatra a mondandójában, ahogy megbámulja a mintákat, aztán viszont sikerül hamar visszazökkenve folytatni, amit eredetileg elkezdett.
- Hát olyan tényleges igazából nincs. De van egy mágikus illúzióterem, ahol akármilyen gyakorlópályát odaképzelhetsz magadnak. Csak az most foglalt, azért kényszerültem én is ide ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium