[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=780615#post780615][b]Perge Vanessza - 2019.11.12. 12:51[/b][/url]
Teljesen jogos kérdés lenne, hogy mit keresek én mindenszentek napján a tanáriban, és miért dolgozok. Eddig szerencsére nem nagyon találkoztam senkivel, így nem is kellett megválaszolnom; bár már nem jelent nehézséget, volt jó pár évem arra, hogy begyakoroljam a füllentést. Nem mondanám hazugságnak, csak épp nem szeretem senki orrára kötni, hogy én másképp gyászolok, mint általában az emberek.
Ahogy sejtettem, a tanáriban nincs egy árva lélek sem, így teljesen nyugodtan csüccsentem le a helyemre, hogy belekezdjek a házi feladatok javításába. Szándékosan adtam nagyon hosszú esszét feladatba az összes évfolyamon, így legalább a mai napon teljesen lefoglal majd.
Túl jól haladok a javítással, ekkor érkezik meg Angelica, akinek csak a hangját hallom meg először. Feltartom az ujjamat, hogy várjon egy pillanatot, még lekörmölöm a hibákat Leopold dolgozatára, csak akkor fordulok a lány felé. Ő közben valami dimenziókról magyaráz, amit azonnal megértek, ahogy ránézek.
- Krisztus nevére, mi történt veled Angelica? - sikítok fel röviden. Azt mondja, hogy ne aggódjak, mire higgadtságot erőltetek magamra, de azért nem erre számítottam.
- Szóval akkor csak nincs meg a tested? Vagy az alakult át szellemmé? Beismerem, ilyen... khm... üggyel, még nem találkoztam - vontam össze a szemöldökeim. Ki tehette ezt?
