A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745073#post745073][b]Ardai Tánya - 2019.01.05. 11:17[/b][/url]

Dúdolva haladtam végig a folyosókon. Még volt egy kis időm, mielőtt kezdődött az órám a Bagolykőben, de gondoltam ez az idő tökéletes lesz ahhoz, hogy a tanáriban még átnézzem Kirill jegyzeteit. Néha egészen nehéz volt rajta kiigazodni, sose lehetett teljesen biztos az ember.
Benyitottam. Arra számítottam, hogy nem lesz ott senki, de mégis volt. Robi látványa olyan érzelmeket realizált bennem, amikről talán azt sem tudtam, hogy ott vannak. Magamban eldöntöttem már régebben, hogy nem lesz ebből kínos szituáció. Nem akartam, hogy kerülgetni kelljen egymást amiatt az este miatt, de most mégsem éreztem magam teljesen készen rá, hogy ezzel szembenézzek.
- Szia! - köszöntem rá. Próbáltam a lehető legkönnyebben venni a kialakult helyzetet. Szokásos mozdulattal tettem le a cuccaim az asztalomra, és kezdtem pakolgatni. Beszélnem kéne? Vagy az a jobb, ha nem teszem? Végül is eddig sem beszélgettünk...sokat.
- Gratulálok! - néztem a férfira. Muszáj volt megszólalnom. - Hallottam te lettél a bálkirály - magyaráztam meg az előbbi kijelentésem. Ehhez még más egyéb dolgot is mondtam volna, mely utalt volna a mi kis esténkre, de nem tudtam, hogy az most ezen a szituáción segítene-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745173#post745173][b]Ardai Tánya - 2019.01.05. 20:33[/b][/url]

Láttam, ahogy eltorzult az arca, de nem akartam érte szólni, hiszen ő is próbálta eltitkolni előlem. Milyen gonosz dolog lett volna mégis megjegyezni. Magamból kiindulva tökéletesen tudtam, hogy ilyenkor ez a legjobb, amit az ember. Kivéve, ha...
Mikor felállt, odamentem hozzá, és háta mögül előhalásztam a kezét. Egy apró gyógyító puszit leheltem rá, majd gyöngéden rátettem a kezem. Reméltem, hogy ezzel máris sokkal jobb. A kicsiknél bevált ez a módszer, hátha a férfinél is.
Még egy kicsit mosolyogva néztem rá. Teljesen el tudtam veszni a tekintetében, de aztán rájöttem, hogy ezt nem kéne. Valószínűnek tartottam, hogy Várffy is csak egy tökéletesen sikerült egyestés kalandra gondol, mikor eszébe jutok.
Megköszörültem a torkom, és elengedtem a kezét, hogy visszamenjek az asztalomhoz. Egy kicsit jó volt, hogy háttal álltam, a gondolataimat legalábbis össze tudtam szedni.
- Nem, nem lettem bálkirálynő - próbáltam visszatérni oda, ahol abbahagytuk. - Különben sem lett volna szerencsés, ha a páros mindkét tagja "rejtélyes körülmények között" eltűnik a díjkiosztás idejére - kacsintott a lány. Egyáltalán nem sajnálta, hogy aznap este nem maradtak ott tovább. Így Robi is egyszerre két díjat nyert. Nem csak a bálkirályi címet, de az est lepedőakrobatáét is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745219#post745219][b]Ardai Tánya - 2019.01.05. 23:00[/b][/url]

Felnéztem rá, és valami egészen mást láttam a szemében, mint a bál estéjén. Nem tudtam pontosan beazonosítani a dolgot, csak azt tudtam, hogy furcsa érzéseket indított el bennem. Olyanokat, amiket még senki más. Mert senki nem tekintett még így rám.
A témavisszacsatolás nem volt nyerő. Legalábbis eléggé úgy tűnt, ugyanis Robi valami egészen másba fogott bele. Hagytam a dolgaim, és teljesen felé fordultam. Egészen furcsa volt, szinte nem is önmaga. Vagy talán éppen ő volt az, és nem az álca, ami mögé egész eddig bújt.
Viszont a kérdésre nem számítottam, és ezt az arcom is elárulta. Teljesen lefagytam úgy, ahogy voltam. Egyrészt azért, mert nem gondoltam, hogy Várffy bármi ilyenen gondolkodna. Azt pedig pláne nem, hogy velem kapcsolatban. Aztán ott volt az is, hogy "randi". A szó maga is valami baljóslatút tartalmazott a számomra, de pontosan nem tudtam megmondani miért.
- Hogyaaa.... Tud.... Nem. Vagy igen. Vagyis... - kezdtem össze vissza beszélni. Na igen, itt volt vége a "laza Tányának" és kezdődhetett a szokásos "azt sem tudom mit mondjak Tánya". - Mármint hogy ez ilyen... - kezemmel össze vissza mutogattam, próbáltam valami rendszert teremteni a hirtelen keletkezett bazinagy káoszban. Akartam? Nem akartam? Mi van, ha nemet mondok? És ha igent? Sose volt jó tapasztalatom randik terén. De Várffy vajon ennyire komolyan gondolja? - ...randi-randi? Olyan éttermes, beszélgetős? - Ennél jobban nem tudtam leírni milyen is egy randi, hiszen egyszer sem vártam meg a végét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745262#post745262][b]Ardai Tánya - 2019.01.06. 11:05[/b][/url]

A közelsége csak még inkább összezavart. Eldöntöttem, hogy ebből nem lesz semmi. Hogy ezúttal nem gondolom túl. Hogy nem lesz nagy elköteleződés és utána szívfájdalom sem. Elég volt. De ahogy ott állt előttem, egyszerűen képtelen voltam neki nemet mondani. Az eszem folyamatosan figyelmeztetett, hogy nem ezt beszéltük, de a szívem közelebb húzott Várffyhoz. Egyszerre akartam is, meg nem is. Kicsit féltem, de még inkább élveztem.
- Biztonság és nyugalom? - vontam össze a szemöldököm, és mosolyra húzódott a szám. - Kacagok én a veszélyre - idéztem az egyik legjobb mese szövegét. Hiába, a muglik azért tudnak valami jót is. Bár ez elég egyértelmű abból, hogy imádják a regényeket, amik a mi világunkból kerültek ki. Mi sem egyszerűbb, mint megírni a valóságot, és aztán azt mondani nekik, hogy nem valós.
Anélkül cselekedtem, hogy tudtam volna mi lesz a következő lépé. Kezeim a nyakára helyeztem, és közelebb léptem, hogy összeérintsem a homlokaink. - Örömmel elmegyek veled - döntöttem el. És ahogy kimondtam, szinte minden elhallgatott. Nem volt más, csak ő és én. Se szabályok, se gondolatok. Még azt is elfelejtettem, hogy cirka tíz perc múlva órát kell tartanom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745529#post745529][b]Ardai Tánya - 2019.01.06. 18:51[/b][/url]

Hirtelen egy pillanatra teljesen elfogott a tökéletesség érzése, ahogy ott álltunk ketten a férfivel. Agyam folyamatos vészjeleket küldött, de a nem törődtem vele. Hagytam, hogy ha csak egy pillanatra is, de elhiggyem, hogy ez a legjobb dolog volt, amit tehettem.
- Rendben, jól hangzik - mosolyogtam. Homlokomon még mindig éreztem csókjának helyét. Randi. Egy igazi randi, remélhetőleg kudarc nélkül a végén. Viszont egészen kezdtem félni, hogy Robi már nem fog annyira érdeklődni irántam, ha komolyabban megismer.
Egy utolsó apró csókot leheltem még szájára, mielőtt elengedtem volna, aztán csak néztem, ahogy kimegy. Ahogy becsukta maga után az ajtót, szinte rögtön letámadtak a kétségbeesett gondolatok. Csak addig volt jó, amíg ő ott volt, aztán teljesen elbizonytalanodtam. Leroskadtam a székbe, és kezembe hajtottam arcom. Boldog voltam, de még inkább kétségbeesett. Mégis mit csináltam?

/Köszönöm /

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825600#post825600][b]Ardai Tánya - 2021.01.31. 16:12[/b][/url]

Az emberek elhiszik, hogy egy házvezető-helyettes munkája nehéz. Hogy az agya folyton a kölkökön jár, és talán ez a rellonnal így is van, hiszen azokat a gyerekeket kordában tartani tényleg nehéz. De a navinésokkal csak az éjszakai inszomniájukat nehéz egyedül kezelni. A nap további részében olyanok, mint a kis angyalok. Szóval mikor az ablakon kinézve agyalok biztos lehet benne az ember, hogy mindenen gondolkodom, csak rajtuk nem. Így esett, hogy épp az aznapi ebédemen agyaltam, amikor a hátam mögül meghallottam az ismerős hangokat. Felegyenesedtem, és mosolyogva Zétény felé fordultam.
- Az én ruhám legalább rendesen takar, nem mintha bánnám. Remélem az egyik oka a mai szettednek én vagyok - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elfojtsak egy kitörő vigyort. Karjaimat átvetettem a férfi vállai felett, és szorosan magamhoz öleltem egy pillanatra. Ugyanolyan közel maradva hozzá, kezeimet összekulcsolva a tarkója mögött néztem ismerős, megnyugtató tekintetébe.
- Oh tudod, csak a szokásos. Melankolikusan az ablakon kinézve vártam, hogy egy szexi férfi besétáljon és kimondja a nevem, mint egy könyvben. És lássanak csodát, életemben először sikerült becsábítanom valakit - vigyorogtam játékosan a férfire. Aztán nagyon drámaian a plafonra pillantottam, mintha csak onnan olvasnám le a legnagyobb életigazságokat. - Hiába, mindig is a fenekem volt a legcsábítóbb részem - sóhajtottam. - Ezzel szemben veled, akinek nem tudom eldönteni, hogy a felsőtől csak még szexibbé válik a kocka hasa, vagy épp az lenne jobb, csak szimplán nem viselne rajta semmit - csúsztattam egyik kezemet a kigombolt inge alá, hátha végre egyszer sikerül majd zavarba hoznom a nagy Farkas Zétényt. Évek óta próbálkozom vele, de nem volt egy könnyű dió.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825639#post825639][b]Ardai Tánya - 2021.01.31. 23:22[/b][/url]

Sose volt bajom azzal, hogy másokkal kijöjjek. És ez a romantikus oldalt is érintette. Mivel az egész fiatalkorom úgy telt el, hogy egyik városból a másikba költöztünk, így meg kellett tanulnom gyorsan flörtölni a srácokkal, hogy ha már más nem is, de egy meg két hetes "kapcsolataim" azért legyenek. Szóval az onnan felszedett ismereteimet csak tovább fejlesztettem az utóbbi évek alatt, és habár Zéténnyel sose gondoltam komolyan a dolgokat, azért rajta tökéletes volt a gyakorlás. Vagyis hogy ez nem teljesen igaz, mert eleinte elhittem, hogy a baráti viccelődés átmehet valami komolyabba, de mostanra már csak nyerni akartam.
Ahogy elnézett a férfi a vállam felett, talán ha lehet még egy kicsit jobban kinyomtam a portékám, és meg is ringattam a csípőmet, hogy minden oldalról rendesen meg tudja nézni magának újra.
- Ugyan Zéti, ez a félig takarás még az ártatlan navinés lányaim hormonvilágát is összezavarná, nem hogy az enyém - ráncoltam össze édesen a orromat, de közben végig ott játszott ajkaimon a boldogság, amit a férfi kiváltott belőlem.
Tudtam abban a pillanatban, ahogy megzizzent az érintésem alatt, hogy bosszú következik. Hiszen ez már majdnem nyerést jelentett. A csikizésre azonban nem számítottam, így azonnal fickándozni kezdtem a karjai között, és igyekezve valahogy menekülni, fokozatosan fordulni kezdtem, csak hát ezt a mozdulatsort magassarkúban elvégezni nehezebb volt, mint ahogy az ember elsőre gondolná, szóval megbicsaklott a bokám. Ahelyett hogy elestem volna, csak megkapaszkodtam a párkányban, meg hát hátulról Zétény is segített, hogy ne a földre huppanjak olyan nagyon elegánsan. És természetesen ebben a pillanatban érkezett meg az első delikvens az értekezletre. Remek.
Még mindig nevetve egyenesedtem fel, és megfordulva ugyanazzal az arckifejezéssel köszöntöttem Nadiat. Ezzel ellentétben az ő feje... hát, kicsit sem volt szívélyes. Kezem anélkül, hogy észrevettem volna nyugodott Zétény bal csípőjén.
- Szia Nadia. Húzós nap? - kérdeztem tőle összevont szemöldökkel. Eddig nem hittem, hogy bármi baja lenne a nőnek velem, szóval nem is gondoltam, hogy első soron nekem szólna a morcos hangulata.
- Ami a járőrözést tekinti - böktem Zétény mellkasára játékosan, hogy ha tényleg mindjárt elkezdődik a meeting, akkor legalább nem jött be a semmiért. - Az egyik diákom lebetegett, és arra gondoltam, hogy ha lennél olyan édes, ügyelhetnél velem holnap este - villantottam meg felé ezerwattos mosolyomat. Ha nem vált be, akkor egy kérleket követően képes ettem volna a kiskutya szemeket is bevetni ellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827425#post827425][b]Ardai Tánya - 2021.03.11. 16:03[/b][/url]

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827704#post827704][b]Ardai Tánya - 2021.03.16. 14:25[/b][/url]

Hihetetlen sebességgel indultak be a gondolataim, ahogy találgatni kezdtem. Szinte minden navinéshez találtam valamit, ami miatt bajba kerülhetett volna, és már írtam is a minibeszédeket a fejemben, hogyan fogom őket kiszedni a slamasztikából. Na meg persze azt is rögtön írtam fel a lelki papíromra, hogy őket hogyan korholom majd le. De mindez egy pillanat alatt futott ki a fejemből, amit meghallottam Misha mit morog maga alatt.
- Hogy mit mondtál neki? – tágultak ki a szemeim a meglepődöttségtől, és az ámulattól. Biztos voltam benne, hogy jól hallottam a szavakat, hiszen nem voltam még annyira öreg, hogy az rámenjen a fülemre, de egyszerűen nem tudtam felfogni. És nem is akartam, mert az azt jelentette volna, hogy Misha valószínűleg sutba vágta mindazt, amit szegény kislány felépített kettejük között – mert hát valljuk be, az orosz nem egy könnyű eset.
- Hogy lehettél ennyire felelőtlen? - kezdtem el korholni a férfit. Úgy tűnik most rajta volt a sor a diákok helyett. - Darya amúgy is ingatag lábakon állt az elmúlt időszakban, és… – sóhajtottam, hogy visszafogjam a maradék indulatomat. Tudtam jól, láttam Mishán hogy ezzel most nagyon nem fogok segíteni. Szóval közelebb húztam egy széket. Az asztalom egyik rejtekéből kihúztam egy kis üveg vodkát, amelyet a nehéz időkre tartogattam, és Mishának nyújtottam. Szinte biztos voltam benne, hogy neki is akkora szüksége van most rá, mint nekem.
- Mégis hogy jutottatok oda, hogy ezt elmondd neki? - kérdeztem lemondóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=831962#post831962][b]Ardai Tánya - 2021.05.29. 23:07[/b][/url]

Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833417#post833417][b]Ardai Tánya - 2021.06.29. 23:51[/b][/url]

Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833990#post833990][b]Ardai Tánya - 2021.07.09. 00:18[/b][/url]

Az igazat megvallva bármennyire is próbálkoztam jó tanácsokat adni Mishának, az igazság az volt, hogy fogalmam se volt róla, hogyan kéne gyereket nevelni. Voltak óvodásaim, kisiskolásaim és kész tinédzsereim is. De csak és kizárólag az iskola falai között. Nem tudtam hogyan kell rendes kapcsolatot kialakítani, elérni, hogy a gyerek hallgasson rád, de el is mondjon dolgokat. Igen, a sárgák számára mi olyanok lehettünk, mint a szülőpótlékok, de emellett első sorban a tanáraik voltunk. És ezt mi is tudtuk. A felelősség nem teljesen nyomta a mi vállunk. A tiszteletről, amelyet pedig anélkül kaptunk, hogy bármit szóltunk volna nem is beszélve. Minden amit Misha most mondott egyszerűen idegen volt számomra.
- Rendben, akkor ne lásd felnőttnek. Lásd annak, ami. Saját akarata van, de attól még ugyanúgy szüksége van az apukájára. Az édes ég áldjon meg, még nekem is van, hogy szükségem van rá, pedig huszonhét éves vagyok. Azt hiszem - bizonytalanodtam el egy pillanatra, és számolgatni kezdtem, csak hogy utána egy pillanattal később sutba dobjam az ötletet is. Túl öreg, és kész. Inkább feltettem neki két kérdést, ami látszólag egy kicsit észhez térítette. Végre.
Elmosolyodtam kedvesen a válaszára, és megsimítottam a karját. - Akkor menj, és beszélj vele. Mielőtt késő - biztattam, és vissza tekertem a vodka kupakját. Tudtam, hogy jó szolgálatot fog tenni, mikor eljön az ideje.