A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=744895#post744895][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.03. 22:36[/b][/url]

Tánya

Valamit majd mondanom kell neki. Másnál nem éreztem még ilyet, megtörtént, aztán mindenki élte tovább az életét. De vele nem olyan volt, mint a többi lánnyal. Ezt viszont magamnak is nehezemre esett beismernem, nemhogy még Tányának. Válasszam a könnyebb utat és meneküljek? Vagy nézzek szembe a saját démonjaival? Nem szívesen futottam volna össze addig a mézszőke szépséggel, amíg ezt le nem tisztázom magamban. Bújkálni nem bújkálhattam, de azért igyekeztem kerülni a találkozás lehetőségét. Éppen ezért a tanári szobába is a szokásosnál óvatosabban nyitottam be. Szerencsére nem volt benn senki. Egy fényképet kerestem, de a lakosztályomban nem találtam, hiába forgattam fel mindent. Már csak a tanári asztalom fiókjában lehetett, talán összefogtam a szorgalmikkal. A múltammal való leszámoláshoz meg kellett szabadulnom a fényképtől, bármennyire is fontos emlékeim kötődtek hozzá. Ki tudja, mit hoznának ki belőle a pletykalapok, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Helyet foglaltam az asztalomnál, és lázasan kutakodni kezdtem a fiókomban a papírok között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745087#post745087][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.05. 11:59[/b][/url]

Tánya

Rám nyitottak, ami még nem is lett volna baj. De Tánya nyitott rám, pont Ő, akit szerettem volna elkerülni. Idegesen csaptam a be a fiókomat, sikeresen odacsapva az ujjaimat.  
- Sssszia! - ordítás helyett éppen csak felszisszentem, de a köszönésemen így is érezhető volt, hogy valami nem oké. A fájdalomtól az arcom is eltorzult egy kis időre. Felpattantam a székemről, fájós ujjaimat a hátam mögé rejtve.
Sosem okozott gondot, hogy lökjem a sódert a csajoknak, de most mintha a kiscica vitte volna el a nyelvemet. Lehet mégiscsak nagy szolgálatot tett a DÖK tréfás itala a bálon? Szerencsémre Tánya szólalt meg először, addig én is össze tudtam szedni valamelyest a gondolataimat. Nagyon lazának tűnt, és a tündéri hangja is nyugtatólag hatott rám.
- Óh, nem is tudtam. Te vagy az első, aki gratulál. - nem kaptam még semmiféle értesítést, hogy nyertem a szavazáson. De majd behajtom a koronámat a DÖK-ön.
- A bálkirálynő pedig remélem te lettél. Nekem legalábbis te vagy a királynő. - eresztettem el egy bókot, ami lehet, hogy kissé kínosra sikeredett. Az ujjaim közben még mindig sajogtak, de cikinek éreztem volna, ha elkezdem gyógyítgatni magam. Majd csak elmúlik magától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745193#post745193][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.05. 21:39[/b][/url]

Tánya

Hiába rejtegettem az odacsapott ujjaimat, Tánya észrevette, és segített. Gyengéd érintése, finom puszija, gyönyörű mosolya rögtön felejtetett velem minden fájdalmat. Az ilyen pillanatokban döbbent rá az ember, hogy a szeretet és a törődés a legnagyobb varázslat.
- Köszönöm. - szóltam hálásan, és egy nagyot nyeltem a bennem kavargó érzelmek hatására. Jótevőm aztán elfordult, és ott folytatta, ahol a csevegést abbahagytuk. De én tulajdonképpen nem is erről akartam beszélni. Hanem kettőnkről.
- Tudod én... Merlinre, tisztára úgy érzem magam, mint egy tizennégy éves tini. - töröltem meg a homlokomat. Utoljára diákként hívtam el egy lányt rendes randira, Valentin-nap alkalmából. Akkor komolyan gondoltam, hogy ő lesz az igazi, de nem lett belőle semmi. Azóta viszont a nőkkel való kapcsolatomat futó kalandok tömkelegeként írhatnám le. Képtelen lettem az elköteleződésre.
- Szóval... nagyon örülnék, ha eljönnél velem randizni. - szerettem volna igazán megismerni Tányát, mert úgy éreztem, hogy ha valaki, akkor Ő az, aki miatt fel tudnám adni a playboy életmódomat. Neki is éreznie kell a szikrát, ami kialakult köztünk. Ez a szikra pedig lángra lobbanthatná még az én elkorcsosodott szívemet is. Persze lehet, hogy semmi szüksége egy olyan balhés alak társaságára, mint én, és most kikosaraz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745230#post745230][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.06. 10:05[/b][/url]

Tánya

Most én mentem oda Tányához, megfogtam mindkét kezét, és a szemébe néztem. Meglepte a kérdésem, nem tudott rá egyértelműen válaszolni. Végül is jogos ez a reakciója, hiszen fogalma sem lehet, hogy mi a francot gondoljon rólam. Elég groteszk összefeküdni valakivel, és utána randira hívni.
- Étterem, cukrászda, kávézó, egy séta a tó körül. Ilyesmikre gondoltam. - nem vicceltem, valóban komoly szándékokkal tettem fel a kérdést.
- Persze megértem, hogy vacilálsz. A nők a biztonságot és nyugalmat keresik, de én csak veszéllyel és konfliktusokkal szolgálhatok. - ezért se volt még normális kapcsolatom. Egy éjszakára, néhány alkalomra bárki odaadta magát nekem. Azonban az érzést, hogy őszintén szerethessek és viszont szeressenek, még nem ismertem. Ha valaha is lett volna párom, folyamatosan ki lett volna téve a bulvármédia rosszindulatú pletykáinak, ezt pedig senkinek se akartam. Ott voltak például a nőügyeim, bármikor felbukkanhatott egy régi szeretőm. Tulajdonképpen az önmegtartóztatás továbbra  sem tartozott  az erősségeim  közé. Nagy teher ez, ha valakivel komolyabb viszonyt szeretnék egy futó kalandnál. De azt hiszem, készen álltam a változásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=745379#post745379][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.06. 13:16[/b][/url]

Tánya

Úgy tűnt, Tánya kész vállalni mindazt, ami azzal járhat, ha Várffy-Zoller Róberttel randizik. Elszállni éreztem magamból az eddig szorongató kínos érzést. Felszabadultam, ahogyan átkarolta a nyakamat és homlokunk összeért. Mintha megállt volna az idő. A szenvedély révületéből feleszmélve egy csókot nyomtam a lány homlokára. Biztos neki is megvolt a maga dolga, nem időzhetünk így hosszan, bármennyire is kellemesnek találtam a helyzetet.
- Vacsora a Pillangó-varázsban valamikor? - ajánlottam helyszínt a találkánknak. Bogolyfalván meglehetősen szegényesnek tartottam a kínálatot, első alkalomra azonban valami közeli helyben gondolkodtam, úgyhogy abból válogattam, ami volt, még talán az étterem és teaház tűnt a legelfogadhatóbb választásnak.
- Találkozhatunk majd a bejárati csarnoknál, és együtt lemehetünk a faluba. - célszerűnek láttam, hogy együtt menjünk le, így útközben is beszélgethetünk. No meg, Tánya is meggondolhatja addig magát, hogy bevállalja-e szerény személyemet randevúpartnerként.
Miután megbeszéltünk a részleteket, elköszöntem, és távoztam. Nagy kő esett le a szívemről, nehezebb szituációra számítottam. El is felejtettem a fényképet, amiért eredetileg a tanáriba mentem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776396#post776396][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.01. 20:24[/b][/url]

Dana Straw Berry

Hála nekem a tanodában a színvonal folyamatosan emelkedik, ezt bizonyította, hogy az általam meghirdetett tanársegédi posztra három kiváló pályázat is érkezett. Eddig úgy kellett levadásznom az alkalmas diákokat, szerencsére most már maguktól is bátran próbálkoztak. Nem volt könnyű döntést hoznom, a választásom végül a navinés Dana Straw Berry-re esett. Küldtem is neki egy baglyot, hogy várom a tanáriban egy kis elbeszélgetésre. A megbeszéltek szerint pontosan érkezett, ezzel rögtön szerzett egy jó pontot.
- Szia! Foglalj helyett. - mutattam rá az előre odakészített székre az asztalom mellett. Egy teljesen egyszerű, hétköznapi szék volt. Legalábbis látszatra. De amint beleült valaki, ott ragadt, nem volt esélye a menekülésre. Természetesem nem ok nélkül folyamodtam ehhez a megoldáshoz. Kapásból kihívás elé kívántam állítani Danát, mindenféle bájcsevej nélkül.
- Mint az tudod, gyakorlatias ember vagyok. - intettem, a lány a székkel együtt a szoba szélén fekvő láda felé fordult.
- Mit tudsz a mumusokról? Óh, ne is válaszolj, mindjárt megtudjuk. - újból intettem, és a láda kinyílt. Naná, hogy egy mumus volt benne. Egy harmadikost már simán lehetett ilyesmivel szembesíteni, és a tanársegédemtől azt is elvártam, hogy különösebb felkészítés nélkül, mondhatni improvizálva birkózzon meg a feladattal. Mumusokkal gyakoroltatni amúgy is szerettem, ugyanis fizikai értelemben ártalmatlanok voltak, mentálisan okozhattak fájdalmat. Úgyhogy pusztán erős akaratra és jó koncentrálóképességre volt szükség a semlegesítésükhöz. Vajon Dana miként reagál a helyzetre? Kíváncsian vártam a reakcióját, de szükség esetén készen álltam arra is, hogy közbeavatkozzam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776728#post776728][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.03. 21:01[/b][/url]

Dana ügyesen reagált, a pillanatnyi zavara után gyorsan összeszedte a gondolatait, és sikeresen teljesítette a próbát.
- Bravó! Szinte tökéletes, nem is tudom, hogy sikerült-e mostanában valakinek elsőre ilyen magabiztosan. - szóltam elismerően.
- Határozottabb pálcamozdulat és artikuláltabb kiejtés, ennyit lehet még finomítani. - tettem hozzá, mert hittem, hogy mindig van feljebb. Kivéve, ha valaki Várffy-Zoller Róbert, mert én már elértem a legek legjét. Úgyhogy gondoltam be is mutatom, hogy miről beszélek, most én álltam oda a láda elé. Nem számítottam semmi meglepőre, a mumusaim a legváltozatosabb formákat szokták felölteni, de ezek kivétel nélkül a varázserőm, a hírnevem elvesztésére szoktak utalni. Ezúttal azonban nem így történt. Egy halott nő teste feküdt előttem. Rögtön felismertem, hogy ki az. És valószínűleg Dana is, ha találkozott az új átváltoztatástan tanárnővel. Nyeltem egy nagyot, de aztán szempillantás alatt cselekedtem, tökéletesen lepleztem, hogy váratlan helyzetbe kerültem. Ettől profi a profi. Egy régi ellenlábasom, sőt ellenségem képét képzeltem a halott helyére, és ugyan nem szép dolog más halálán nevetni, de az övén tudtam. Nem véletlenül tartottam úgy, hogy a könyörtelenség olykor szükségszerű.
- Pontosan így. - konstatáltam a mumus sikeres elűzését.  
- De most szusszanjunk egyet! Frissítőt? - suhintásomra némi üdítő jelent meg az asztalon, a lány szabadon válogathatott.
- Mégis mi a francért hívtalak ide? Feltételezem ez jár a fejedben most, hogy túlestél az első sokkon. - nevettem, szerettem volna, hogy oldódjon a hangulat. Gyakorlatilag mostantól napi munkakapcsolatban leszünk, nem árt, ha felszabadultabbak tudunk lenni egymás társaságában.
- Kinevezlek tanársegédemnek. A pályázatod kiváló volt, és az iménti sikeres helytállásoddal együtt ki kell mondanom, hogy lenyűgöztél. Kevesen képesek erre. Gratulálok! - tényleg csak dicsérettel tudtam illetni Danát. Magasra tette a mércét, de biztos voltam benne, hogy nem csak tartani fogja tudni ezt a szintet, hanem még fejlődik is.
- Tisztában vagy vele, hogy milyen feladatai vannak a tanársegédemnek? - tettem fel az elsőre nyilvánvaló kérdést, ha a mumusra nem is, erre biztos számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776787#post776787][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.04. 16:48[/b][/url]

Dana Straw Berry

Bólogattam, amikor Dana felsorolta egy tanársegéd lehetséges feladatait, jól összefoglalta a lényeget. Volt azonban még valami, ami nálam különös jelentőséggel bírt.
- Látszik, hogy felkészültél, el fogom várni, hogy ezeket a feladatokat teljesítsd. De ami még fontosabb, az a szellemiség. Ugyanazt kell képviselned, amit nekem. Világunk legszebb hagyományait szem előtt tartva a Bagolykő Mágustanoda naggyá tételén kell dolgoznunk. - ez volt a végső cél. Szerettem volna elérni, hogy a mi iskolánkat is minimum egy lapon emlegessék például a Roxforttal, és a varázsvilág legelismertebb oktatási intézményei között emlegessék.
- A származásod kifogástalan, bevallom ez is szempont volt, amikor kiválasztottalak. Nekünk kell utat mutatnunk a kevésbé szerencsés, ám a mágiahasználat képességével mégis megáldott társainknak. - köztudott volt, hogy büszke voltam az aranyvérűségemre, de a múltban történt sajnálatos események miatt ezt sokan hibának tartották. Pedig mi vagyunk azok, akiknek az élre kell állni, és alakítani a mágusvilág jövőjét. Viszont nem a vegyes származásúak kizárásával, hanem velük együttműködve. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalmunknak.
- Szóval össze kell tartanunk. - összegeztem az elmondottakat. Ha bármilyen észrevétele, ellenvetése volt Danának, természetesen most megtehette ezeket, de szerintem ő is magáénak tudta tenni az elhangzott gondolatokat. A diákok - de felnőtt emberek is - maguktól nem mindig képesek megfogalmazni ilyen magasztos gondolatokat. Vezérre van szükségük, olyan született vezetőkre, mint én. Én pedig azért tértem vissza a tanodába, hogy kijelöljem az irányt mindenkinek, akik hajlandóak követni.
- Miért van az például, hogy alig hallani a régi diákjaink felől? Volt már valaha öregdiák találkozó? Pedig nagy szükség lenne példaképekre, sikeres személyiségekre, akik egykor ugyanazokat a padokat koptatták, mint most ti. Én ugyan itt vagyok, de belátom, hogy nem lehetek mindenkinek én a példakép, nem tud mindenki azonosulni velem. Meg ne is akarjon minden jöttment. - tettem hozzá nevetve.
- Szeretném amúgy megszólítani a volt diákjainkat. Tudod mit? Legyen ez az első feladatod. Nézz utána, hogy kik azok, akik egy-egy szakterületen kiemelkedő eredményeket értek el. Legyen szó a bájitalfőzés mesteréről, kalandos életű magizoológusról, híres kviddicssztárról, akárki jöhet, aki a gyakorlati életben lett sikeres. - persze nekem voltak már jelöltjeim, de Dankának hasznára fog válni, ha megismerkedik nagy egyéniségekkel, akik a Bagolykőben kezdték bontogatni a szárnyaikat.
- Én meg majd meghívom őket vendégelőadóként az óráimra. Nem fognak nemet mondani, ha Várffy-Zoller Róbert hívja őket. - szóltam lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=777091#post777091][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.06. 11:58[/b][/url]

Dana Straw Berry

Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.