A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Van az úgy, hogy az embernek kicsit le kell állnia a csínyekkel, és van az, amikor csak nem a faluban kell megtennie azokat, mert az apja figyelő szeme ugye mindent lát, és jaj mi van akkor, ha egy jó üzlet tönkremegy, csak mert a fiú kicsit csínyt tett.
Régen, amikor még Botond élt, minden sokkal könnyebb volt, elvesztem, mint a legkisebb, hiszen ő éppen elég nagy botrányokat csinált, kezdve a rezervátumi munkával, folytatva Izabelle-lel, és sajnos befejezve a halálával. Mellette tudtam igazán érvényesülni, hozzá álltam a legközelebb, olyanok voltunk, mintha egy ember lennénk, szétszakítva. Talán ezért is húzok annyira Médihez, mert vele van az a plusz, látom benne a bátyámat, látom azt, aki ő volt egykor. Persze még nem olyan, és lány, de legalább valamit itt hagyott nekem.
Szóval a csíny, az nem vész el, csak átalakul, és most, amikor mindenki órán van, és jegyzetel, én a gyengélkedőn fekve kezdem a napot. Mert fáj a hasam. - Ellenőrizd, hogy nem így van. - Aztán aludtam egy kört, mert azért az egész hasfájáshoz korábban kellett kelnem, aztán amikor már az alvás is unalmassá vált, és életem szerelme sem látogatott meg - hát mi lesz így velünk, Edith?! -, úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem ennek a csodás és csendes kastélynak, és csinálok valami csodálatosat. Például a tanáraimat szólítom meg, hogy mennyire szeretem őket.
Olyannal, hogy átöltözés, nem nagyon vesződtem, mert ha elkapnak, a gyógyszerekre fogom az egészet. Simán, rákenem a gyengélkedő személyzetére, hogy túltolták a főzetet, és azért csináltam ezt. Hogy mit is? A tanári ajtajára, és falára, az árnyékban gondosan megbújva, kis üzeneteket pingálok. Kis négysorosok, de szeretem őket. Ilyen a:

Mondom, hogy nem valami jó alkotások, biztos a gyógyszer teszi, mondom én, hogy túltolták bennem a dolgot. Nyomom is a következőt közben, ezt már nagyobba, a falra,mert tudom, hogy a prof is szereti, ha kiemelkedik:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=787511#post787511][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 10:31[/b][/url]

Van az úgy, hogy az embernek kicsit le kell állnia a csínyekkel, és van az, amikor csak nem a faluban kell megtennie azokat, mert az apja figyelő szeme ugye mindent lát, és jaj mi van akkor, ha egy jó üzlet tönkremegy, csak mert a fiú kicsit csínyt tett.
Régen, amikor még Botond élt, minden sokkal könnyebb volt, elvesztem, mint a legkisebb, hiszen ő éppen elég nagy botrányokat csinált, kezdve a rezervátumi munkával, folytatva Izabelle-lel, és sajnos befejezve a halálával. Mellette tudtam igazán érvényesülni, hozzá álltam a legközelebb, olyanok voltunk, mintha egy ember lennénk, szétszakítva. Talán ezért is húzok annyira Médihez, mert vele van az a plusz, látom benne a bátyámat, látom azt, aki ő volt egykor. Persze még nem olyan, és lány, de legalább valamit itt hagyott nekem.
Szóval a csíny, az nem vész el, csak átalakul, és most, amikor mindenki órán van, és jegyzetel, én a gyengélkedőn fekve kezdem a napot. Mert fáj a hasam. - Ellenőrizd, hogy nem így van. - Aztán aludtam egy kört, mert azért az egész hasfájáshoz korábban kellett kelnem, aztán amikor már az alvás is unalmassá vált, és életem szerelme sem látogatott meg - hát mi lesz így velünk, Edith?! -, úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem ennek a csodás és csendes kastélynak, és csinálok valami csodálatosat. Például a tanáraimat szólítom meg, hogy mennyire szeretem őket.
Olyannal, hogy átöltözés, nem nagyon vesződtem, mert ha elkapnak, a gyógyszerekre fogom az egészet. Simán, rákenem a gyengélkedő személyzetére, hogy túltolták a főzetet, és azért csináltam ezt. Hogy mit is? A tanári ajtajára, és falára, az árnyékban gondosan megbújva, kis üzeneteket pingálok. Kis négysorosok, de szeretem őket. Ilyen a:

Mondom, hogy nem valami jó alkotások, biztos a gyógyszer teszi, mondom én, hogy túltolták bennem a dolgot. Nyomom is a következőt közben, ezt már nagyobba, a falra,mert tudom, hogy a prof is szereti, ha kiemelkedik:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=787830#post787830][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.05. 17:22[/b][/url]

Megvagyok a szekrények rendbetételével, elégedetten intek hát búcsút a próbateremnek, hogy a napom hátralévő részét ismétléssel tölthessem. Szükség lesz rá, hiszen a tanárok az új félévben ismét nekiálltak a szóbeli feleltetéseknek, hogy teszteljék a tudásunkat. Hamar megszoktam, hogy ha előtte nap alaposan felkészülök az anyagból, akkor nem jövök zavarba a többiek előtt, ha az óraadók felszólítanak, hogy demonstráljak egy varázslatot, vagy válaszoljak a kérdésükre. Sokkal rosszabb, amikor csak hallgatsz, a tanár közben lemondóan csóválja a fejét, a társaid pedig összesúgnak a hátad mögött és kinevetik a felkészületlenségedet. Tenni kell ellene, nincs mese.
Magamban hümmögve ballagok visszafelé, hogy előbb-utóbb a körletemben kössek ki, és legközelebb csak holnap kelljen kitennem onnan a lábam. A fejemben ezúttal is cikáznak a gondolatok. Megtorpanok a folyosón, féloldalas pillantást vetve a tilosban járó fiúra. Mármint... Te jó ég, egy nálam jóval idősebb fickó csinál olyat, amit szerintem nem lenne szabad. Ha meglát, ugyanaz játszódna le, mint ami a tanulószobában anno. Tisztes távolból próbálom elolvasni, hogy mit firkant fel a falra, még az is lehet, hogy az iskola egyik megbízott dolgozója. Mert mégis ki vagyok én, hogy beleszóljak, úgyis csak rosszul járok vele. Kényelmesen tolja ahhoz képest, hogy diákként ilyenkor talárban kéne lennie. Mikor hunyorogva ugyan, de sikerül kiolvasnom a Zoller-roller poént, akaratlanul is elkuncogom magam, remélve, hogy nem keltek túl nagy feltűnést, pláne haragot a csíntevőben. Már indulnék is tovább, mint aki nem látott semmit, még az kell, hogy a Rellonba járjon, mert akkor aztán engem vés fel a falra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=788613#post788613][b]Radetzky Bercel - 2020.01.11. 18:05[/b][/url]

Benett

Talán tényleg abba kellene hagynom mára, mert egyszerűen valahogy nem jön az ihlet úgy, ahogy szeretném, de ugyanakkor meg bennem van, hogy ezért a két kis négysorosért meg kár volt az egész rákészülés. Mert valljuk be, hogy ez a teljesítmény még szerintem is olyan gyenge, hogy ha lebuknék, hogy én csináltam, apám azért szégyenkezne, mert csak ennyi van a fiában, és nem azért, amit alkottam. Pedig ha már csinálom, akkor csináljam jól, nem igaz? Annyi szépet és jót ki lehetne hozni, hogy csak na. Persze az egész alkalom fő művének Henrik bát tekinteném, de valahogy be kell melegítenem, mielőtt az ő nevét is a falra vetem, mert valljuk be, a kedvenc tanárom. Nem a kedvenc tantárgyam, mert nem, az nem lehet más, csak a sárkánytan, de mint tanár, határozottan Ambrózy nyer. Az államat megkocogtatva nézem a művet, majd végül túllendülve egy újabb alkotásba fogok, ez már kétszer négy sort is ki fog tenni, hiszen látom, amit látok, szóval csak másoknak is segítem, hogy lássák, amit én. Mert én ilyen kis kedves gyerek vagyok.

Egy sóhajjal, meg persze bűbájjal törlöm le a “Francesco”-t és írom fel újra, mert elsőre sikerül kihagynom belőle mind a két c-t, és hát milyen lenne már, ha azért is megbüntetnek, mert nem tudok egy nevet szépen, helyesen leírni. Hát nem? Tiszta égés lenne, ha kétszázszor, csak, hogy megjegyezzem, leíratnák velem a nevét. Még csak nem is házvezetőm, hogy ilyennel kellene tisztába lennem. Na, de nézzük is, hogyan legyen tovább.

Kínos, mert én is látom, és tudom, hogy a hátul egy ideje már megtorpant srác is látja, hogy ugyanazzal a szóval zárom, így hát most a reguláz szót törlöm vissza, és hátra se nézve, elgondolkozom, hogy mit is írhatnék helyette. Tutira nem tanár, mert ha az volna, már büntetne. Hm.
~ Adrian Black, ha büntetne… oké, ezt eltesszük későbbre.~
- Szerinted, milyen szóval kéne zárnom?
Kérdezem végül a mögöttem álló emberkét, hátha van valami szuper ötlete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=789385#post789385][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.16. 02:28[/b][/url]

Az idegen előtt halvány fogalmam sincs, hogy mégis miként viselkedjek, de az iromány alapján nem a tanári gárda tagja. Alkalmazottnak se nézem, azoknak nincs ahhoz bátorságuk, hogy ilyen jellegű verseket véssenek a falra. Tisztában vagyok vele, hogy itt tartózkodásommal másodpercről másodpercre nő a lebukás esélye, és ha elkapnak minket, akkor azt fogják rólam hinni, hogy én is benne voltam. Még jó, hogy nagyon senkinek nem meséltem arról, hogy titokban a füzeteimben versírással is foglalkozom a rajzolgatások mellett, mert rögtön összeállna a kép, hogy én vagyok a bűnsegéd, aki a szöveget diktálja, ő pedig tettesként vési fel jól látható helyre, a tanárok későbbi nagy örömére. Sosem értettem, miért kell kísérteni a sorsot, így is elég sokszor íratnak bejelentetlen röpdolgozatokat, vagy kezdenek rendszeres feleltetésekbe. Tetézhetik valamiféle pluszmunkával, kötelező házi feladatok megduplázásával, szóval tényleg megéri jónak lenni, a sok tárgy mellett olyan érzésem támad, hogy önmagában alig marad szabadidőm, és sajnos még a hétvégéket is a készüléssel kell töltenem. A szorgalmikról nem is beszélve. Neki meg a büntetőmunka hiányzik, a tanárok kiidegelése.
Közelebb somfordálva hozzá megállapítom, hogy annyira nem idős, de még azt követően sem zavartatja magát, hogy tudomást vesz rólam. Hát nem írtam felül a számításait a jelenlétemmel? Vagy csak most jön az a rész, amikor kényszeríteni fog és megzsarol, hogy tartsam a számat a kilétét illetően? Őrzök már néhány titkot sajnos, amiket eredetileg nem terveztem, mégis belém fojtották egyesek.
- Hm, talán babonáz - javaslom büszkén, de bizonytalanul a gondolkodási szünet után. Mégiscsak egy költő veszett el bennünk. - De miért csinálod ezt? - érdeklődöm félénken, a számon kérő stílust hírből sem ismerve, és mellé lépve a többit is végigolvasom. Ha úgy tetszik, véleményezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=789650#post789650][b]Radetzky Bercel - 2020.01.18. 10:39[/b][/url]

- Babonáz!
Csettintek az ujjammal elégedetten, és szélesen elvigyorodva fel is vésem ezt a szót a reguláz helyére. Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülni fognak, amikor ezt meglátják, mert ha Bianchi tanár úrnak nem is esett még le a dolog, hát akkor most leeshet, hogy szegény Fisher tanárnő úgy bele van esve, mint vak thesztrál a szakadékba. Csúnya dolog ez a szerelem, azt mondják. Mondjuk én annyira nem ismerem az érzelmek ezen világát, ami szörnyen érdekes lehet, tekintve, hogy rendelkezem a készleteimben egy darab menyasszonnyal is, olyan rendes, gyűrűs példánnyal, akinek a középső nevét még csak leírni se tudom. Ez kérem karrier. Állítólag olyan, mint a kislányoknál az elvált barbie, jár hozzá minden ház, vagyon, kiskutya. Illetve nem is kutya, hanem olyan elemi mágus lény, akivel még össze kellene barátkoznom. Mondjuk Edith-tel sem ártana, egyelőre szörnyen jól szórakozom azon, hogy zavarba jön, ha hozzá érek.
- Unatkozom.
Adom meg az egyszerű választ, mert valóban ennyi történt. Nem volt kedvem órára menni, szóval azt tetettem, hogy beteg vagyok, elmentem a gyengélkedőre, és most itt vagyok, és festegetek. Teljesen tökéletes ez a mai nap is. Viszont gondolom, ha prefektus, meg akar büntetni, ha meg nem, akkor csak megtudni, hogy mégis ki vagyok. Mivel látványosan fiatalabb nálam - már a második x-et is betöltöttem, minő tragédia -, ezért kezdeményezek én, és odalépve hozzá, a kezem nyújtom felé.
- Radetzky Bercel.
A többit meg, ha prefektus, úgy tudja, ha meg nem, akkor meg legfeljebb megkérdezi. Már ha érdekli persze, hogy mégis melyik házból szalajtottak. Annyi Radetzky megfordult már ebben az iskolában, hogy még. Mondjuk a bátyáim jóval idősebbek nálam, szóval ha ő fiatalabb, nem nagyon kell tudnia, ha nem ismeri a háza történetét, mert persze minden bátyám letett valamit az asztalra, akár pozitív, akár negatív értelemben.
- Baromira éhes vagyok, van nálam muffin, kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=789965#post789965][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.20. 02:41[/b][/url]

Na ugye! Értjük mi egymást. Nagy elégedettségemre felvésődik a falra a saját fejemből kipattanó rím. Furcsamód örülök, hogy elnyeri a tetszését, ritkán sikerül lenyűgöznöm egy felsőévest a tudásommal. A kreatív feladatok az erősségeim közé tartoznak, versírás terén egyébként is formában vagyok, hiszen a párnám alatti jegyzetfüzetben előszeretettel firkantok le pársoros szösszeneteket. Ezek sajnos nem a tanárokról szólnak, még csak nem is tartoznak másra, máskülönben könnyedén megkértem volna már a fiút, hogy írja fel az övéi mellé, úgyis annyira belejött az alkotásba. Inkább szólnak a gondolataimról, érzéseimről, a családomban és a szívemben dúló konfliktusokról. Unalmasnak hangzik? Talán az is, de szerintem jó hobbi, mindig egy kicsit megnyugszom tőle, ha lírai hangon felolvashatom magamban a végeredményt. Ha pedig épp lerohad az agyam, csak firkantgatok valami rajzszerűséget, magam előtt a megörökíteni kívánt tárggyal, ahhoz nem kell nagy agymunka szerencsére.
- Unatkozol? - kérdezek vissza elkerekedett szemekkel. - Ezért nem kaphatsz büntetést? - mégsem vághatom rá, hogy ez szabályellenes, hiszen a házirendet még én se fújom kívülről. Valami mégis azt sugallja, hogy a tanári orra előtt kész öngyilkosság az oktatókról szóló versikékkel teleírnia a falat. Másrészt ki vagyok én, hogy elszámoltassam, egy pöccintéssel földre küld, ha akar.
- Ivanich Benett - viszonozom a kézfogását. - Szerintem jobb, ha minél előbb eltűnünk innen - tanácsolom neki jóindulattal, amíg még nem késő. Az ajtó szinte bármikor kinyílhat, és csak idő kérdése, szemet szúrjon valakinek a firkálmány. Akkor aztán becsatlakozhatok hozzá a büntetőmunkára, vagy ami még rosszabb, pontlevonás miatt hátráltatom a kékeket a házkupa megnyerésében. Ha valamit, akkor ezt biztosan nem akarom, mondhatni legszörnyűbb rémálmaim egyike.
- Ha nem bánod... - valamiért szimpatikus ahhoz, hogy elfogadjam tőle, egy kis desszertnek mindig van helye a hasamban. - Te már mestertanonc vagy amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=790435#post790435][b]Radetzky Bercel - 2020.01.24. 22:47[/b][/url]

- Igen.
Nem is azért csinálom, mert megkértek rá. Persze ezt már nem mondom ki hangosabban, mert, ahogy elnézem a kölyköt, tart attól, hogy melyik ponton fogok rájönni, hogy ő egy kiskölyök és hagyom helybe csúnyán. Azt hiszem, szerencsés, hogy nem a rellonos talárom van rajtam, mert akkor már rég szörnyedt halt volna, és akkor aztán tuti biztos, hogy vagy ötven ember jött volna erre, akkor, amikor én a hullája fölé hajolok, és akkor mehetnék a börtönbe, csóró Edith meg ha szerencsés látogatóba, ha szerencsétlen, és az apja eláll az üzlettől, mely szerint én jó fogás vagyok neki, akkor meg a negyven évessel kell házasodnia, akit a nővérének kívántak először. Szóval, elképzelhető, hogy a rellont inkább meg sem említenem neki addig, amíg nem jön fel a téma, vagy egyáltalán.
- De.
Nem is értem, hogy merül fel benne a kérdés, hogy egy szabályellenes cselekedetért majd azt mondja az erre tévedő tanár, dolgozó vagy az igazgató, hogy “ejj, milyen szép munka ez Radetzky fiam, száz pont a rellonnak, és még további ötven, mert szépen alkalmztad a kínrímeket is”. Nem, valószínűleg ilyet egy tanárom sem mondana nekem. Ha egy erre járó tanár, dolgozó vagy akár maga az igazgató tetten érne most, akkor levonna vagy húsz pontot, elküldene büntetőmunkára, és megírná anyámnak, hogy szívből sajnálja, hogy egy tróger vagyok. Persze otthon meg aztán, hiába van anyának címezve a levél, apám simán kibontaná, látva, hogy innen jött, vagyis már csak rólam lehet szó, és mire hazaérnék, már képzeletben szíjat is hasított a hátamból, szóval az itteni büntetőmunka mellé még beszereznék egy több hetes intenzív bogolyfalvi büntetőmunkát, de olyat, amit nem élvezek. A kockázat igen magas, de valljuk be, látni a tanáraim arcát egy-egy versike után, bámulatos lenne. Abban biztos vagyok, hogy Izzy néni lazázna, szerintem ő a legkirályabb nő most a testületben, de a többiek biztos felháborodnának, pedig nem hazugság egyik sem, mert nekem senki ne mondja például, hogy a Bianchi-Fisher kettős nem úgy néz egymásra, hogy attól én jövök zavarba, vagy, hogy az igazgató-helyettes nem úgy kergeti a szép lányokat, mint fogó a cikeszt.
- Vagy, meg is nézhetjük a reakciójukat.
Vetem fel az opciót, miközben előveszem a dobozt, ami tele van közepes méretű muffinokkal. Köszönöm univerzum, hogy az édesanyám, ha nem festhet, akkor süt, méghozzá hihetetlenül jól. Az összes muffin csokiba van mártva, és mindegyikbe különböző gyümölcsök ragadtak. Azért ilyenkor jó még kicsinek lenni, mert nekem külön is csomagol, mintha az unokahúgaimmal egy szinten lennék.
- Amennyit csak akarsz.
Utalok arra, hogy nem kell szemérmeskednie, miközben én is kiveszek egyet, és a falnak támaszkodva nézem a művemet. Nem is lett rossz, szinte már remekmű, kár, hogy el fogják tüntetni, pedig mondhatnám azt is, hogy én így udvarolok.  
- Igen, a jövő minisztériumi csodaalkalmazottja, mert nélkülünk a minisztérium is megáll.
Mekkora kamus vagyok? Nagy. Eszem ágában sincs odamenni, és mivel a gyerek nem óckodik tőlem, pedig én egy rossz gyerek vagyok, így megengedem magamnak a következtetést, hogy őszinte iróniával mondhatom ki ezt a mondatot. Lehet félvér, vagy mugli származású, vagy máshonnan jött, azért nem tudja még, hogy micsoda egy isteni lény leszármazottja vagyok én. Mert hát apám, az aztán maga a minisztérium.
- Amúgy, pont azzal vagy a legkevésbé gyanús, hogy itt vagy. Mert miért is lennél a tetthely helyszínén, ha bűnös vagy, nemde Benett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=791590#post791590][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.03. 14:07[/b][/url]

Egy kicsit sokat kérdezek, mintha felcsaptam volna vallatótisztnek. Naiv és kíváncsi természetem átveszi az irányítást a gátlásaim felett annyira, hogy elég bátorságot gyűjtsek magamban ahhoz, hogy szóra bírjam a srácot. Nem számon kérő hangnemben teszem, ugyanakkor teljesen összezavar a tőmondataival. Mintha pengeélen táncolnék a lebukással járó pontlevonás és büntetőmunka, valamint a más helyett balhét elvivő szerep vékony határmezsgyéje között. Nyomaszt a csend, ami a szavait követi, minden túl veszélyes ahhoz, hogy túl sokáig szobrozzak mellette tétlenül, és már a falra vésett szövegek sem fognak meg annyira, hogy maradásra bírjanak. Elfutni nagyon késő, mint a túl sokat tudó áldozat, megpróbálom elfogadni a kényszerhelyzetem. Ami pedig ilyenkor jellemző rám, különösen mostanában, az a simulékonyság és jópofizás a kegyelem reményében.
- Fura... hogy... ennyire nem érdekelnek a következmények - préselem ki magamból lassan az őszinte szavakat, majd megrázom a fejem. Elvörösödöm, elvégre mégse akartam semmi rosszat mondani. Az arcukra én is kíváncsi lennék, de nem biztos, hogy egy életbiztosítás a tetthelyen maradni. - Még ha el is tudnánk bújni valahova... - Szétnézek a bejárattal szemben, de nem arról híres a tanári környéke, hogy rejtekhelyekben bővelkedne. Aztán ki tudja, lehet hogy a felsőéves jobban ismeri a kastély zegzugait, én egyelőre örülök, ha a számomra fontos és szükségesnek vélt termekkel tisztában vagyok. Hallottam ezt-azt eldugott szobákról, meg valami elhagyatott szárnyról is, de az ilyen helyeken csak a baj történik velem általában, ha egyedül megyek. Társaságom pedig nem mindig akad olyan, aki ne élne vissza a helyzettel. Khm.
- Köszi - ragadom meg mancsommal az epres, csokiba mártott muffint, majd akkorát harapok bele, hogy majdnem megfulladok a falattól. Elismerően hümmögök egyet, majd majszolni kezdem a maradékot. - Ezt ki csinálta? Valami isteni - dicsérem meg. Ha valamiért, akkor ezért megérte vele maradni, remélem semmit nem kevert bele a finomságba.
- Azta! Elég menő lehet majd a minisztériumnak dolgozni. Meg akkor neked azért lazább a házirend. Várod már, hogy végezz? - pislogok felé. - Radetzky? Na várj, te nem Médi bátyja vagy? - egy kicsit későn kapcsolok, amikor átgondolom, hogy ki lehet. Mit tudom én, hogy milyen rokonság fűzi hozzá valójában, a testvérére tippelnék, mert azért rá lehet fogni, hogy hasonlítanak. Nekem mind a négy testvérem ugyanoda járt, ahova én, természetesnek veszem ilyenkor, hogy hasonló kapcsolatról van szó. Utáltam is nagyon, hogy az árnyékukban kellett megfelelnem a tanároknak, ráadásul anyám is a közelben volt titkárként.
- Akkor majd azt mondjuk, hogy már itt voltak, és mi csak rátaláltunk - bólogatok egyetértően a logikus magyarázatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=792391#post792391][b]Radetzky Bercel - 2020.02.08. 10:38[/b][/url]

- Ez a hely tele van helyi menő csávókkal, amíg ők egymást méregetik, én inkább megbotránkoztatom a környéket.
Ennyi az egész, ebben tényleg nincs több. Egész életemben rossz gyerek voltam, aki seprűn kergetőzött Bogolyfalván, díjnyertes rózsát lopott az anyjának, és legutóbb egy középső ujját felmutató kezet formált a karácsonyi díszekből a falu főterén. Ja meg tojással dobálta meg a hivatal ablakát, mert miért ne. Semmi politikai hátsószándék nem volt bennem, csak mókás volt, ahogy a tojás szétrobbant az ablakon. Lehettem volna kviddics-legenda is, ha az a navinés kis cukkancsmókus nem tarolja el a bokám, vagy ha időben ellátnak. Így viszont maradtam a minisztérium kis csókos csicskája. Hogy ez se rossz? Hahahaha, de.
- Kellene, hogy érdekeljenek?
Nem tudom, lehet, hogy kellene, de valahogy mindig inkább a mókára és a megbotránkoztatásra koncentráltam. Három fiútestvér után születtem én, mint negyedik, nagy korkülönbséggel, de azért az idősebbek haverjaival bandázva. Tíz évesen tetoválásom lett, amiért anyám vert meg, nem is apám, de én nagyon büszke voltam rá. Meg arra is, hogy az én imádnivaló anyámat ennyire kihoztam a sodrából. Kipróbáltam a füvescigit, egy hétig beteg voltam utána, de akkor éppen jó volt, mert Bözsi néni házának tetején csináltuk, miközben hallgattuk a pletykákat a falubeliekről. Sosem voltam az a klasszik jó gyerek, és tudom, hogy soha nem is leszek. Ez ilyen.
- Anyám. Ez a mániája, hogy mindig legyen nálam étel, mert mi van, ha a manók nekiállnak sztrájkolni és akkor nem lesz mit ennem, és éhen halok. Hozzáteszem, a faluban lakunk, szóval képes leszek arra, hogy hazamenjek enni.
Anya csak túlaggódja ezt az egészet, mert mi a fene történhet, de komolyan? Azt mondják a manók, hogy na akkor nincs kaja, így jártatok. Első lépésként sereget tobozoznék, megrohamoznánk a konyhát, aztán kilopnánk a legjobb kajákat. Nem mindet, másnak is hagynánk, csak olyat, amit mi szeretünk enni. Aztán hazamennék és megvacsoráznék. Nem lenne egy nagy was ist das a művelet, de hát anyám, az anyám, nem tudok vele mit kezdeni. A süteménye meg valóban isteni, szóval nem baj, ha ad. Legalább ezt a havergyereket is meg tudom kínálni valamivel. Csak jól állok.
- Lazább? Mindenki azt hiszi, hogy csak mert apám az ki, majd lazább. Pont, hogy nem. Persze, vannak tanárok, akik itt jönnek, hogy jaj, hát Andor fia, mintha olyan nagy haverság lenne közöttük, csak mert vágják pám keresztnevét, és akkor már egyből mi is haverok lennénk, de nem, a legtöbben vagy ugyanúgy, vagy szigorúbban kezelnek, főleg mivel nyíltan renitensnek számítok.
- Höh. De. A nagybátyja.
És nem, nem tetszik, hogy egy kiskamasz szájából hallom Médi nevét, aki hímnemű. Na arról nem volt szó, hogy fiúkkal is barátkozik. De nem, még nem tervezem azt, hogy a rét melyik részére ásom el a hulláját. Még.
- Pontosan, de kanyarodjunk vissza az előbbi témára. Honnan ismered Médit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=793298#post793298][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.12. 02:24[/b][/url]

- És te hova sorolnád magad? - fonom össze karjaimat magam előtt gyanakvóan. - Mármint... bocsi, csak azt hittem, hogy... hát tudod... olyan menőnek nézel ki - vallom be neki kissé félénken. Szándékosan nem fogalmazom úgy, hogy ezt hittem róla, mert akkor azt sugallnám felé, hogy valami miatt már nem gondolom őt annak. Nem is bóknak szánom, inkább csak a meglepettségemből hozok ki végül valami borzalmasan elnyújtott, hebegős-habogós magyarázkodást, mintha menteni akarnám a bőrömet. Én még olyannyira se vagyok népszerű és ismert, hogy tudjam kik azok a helyi menők, akikre gondol. Sőt, még a jelenséget se tapasztaltam meg, bőven leköt a házak közti rivalizálás, az olvasás, vagy a barátaimmal való lógás. Amit tapasztalok, az az iskolai zaklatás bizonyos szintű formája. Sajnos. Még mindig. Igen, néha engem is megtalálnak, vagy a barátaimat. De sokkal jobb itt, mint az általánosban. Lehet, hogy a varázslással kiélik magukat és levezetik a bennük tomboló feszültség egy részét, így végül nem kell kitölteniük indulataikat a szerencsétlenebb adottságokkal megáldott társaikon. Igen, itt egy kicsit magamra is célzok, pedig amúgy ha a varázshasználatomat nézzük, szerintem elég ügyes vagyok... Persze ha eldicsekednék valakinek, rögtön rám szállna a fél évfolyam, talán a saját házam lenne kivétel, mert róluk tudom, hogy jó fejek.
- Kikre gondolsz amúgy? - faggatom tovább, ahogy arcokon töprengek, akiket láthattam már, s neveket, akikről kiderülne a befolyásuk. Ő számít itt régi motorosnak, nekem meg jól jön a veterán tapasztalata. - Lehet - közlöm vele némiképp rejtelmesen. Igazából nem akarok helyette dönteni. Az ő élete.
- Jó neked - jegyzem meg kissé irigykedve, hogy ő bármikor hazamehet a szobájába pihenni, és még a családjához is közel van. Nekem nagyon hiányoznak a testvéreim, és az a jó kapcsolat, ami egy kivételével a viszonyunkat jellemezte, még ha időközben önállósodtak is. - Valamit hallottam, hogy volt gond a manókkal, de azt hittem, hogy mostanság szent a béke... - osztom meg ismereteimet, hangomban némi bizonytalansággal, hogy ha gondolja, javítson ki és kösse nyugodtan az orromra, hogy itt bizony bármikor kitörhet a manólázadás. Nem lepődnék meg semmin, ez a mágia világa.
- Ó, sajnálom - próbálok vele együtt érezni, és ez nagyjából sikerül is. Gondolataim ide-oda kattognak, de nem ugrik be, hogy kit kéne tiszteljek az apjában, valamiért nyugtalanít, hogy ezek szerint hülye vagyok. Na de majd Médit kifaggatom! Merthogy bizony kifogtam az egyik családtagját.
- Te vagy a nagybátyja? Azta - döbbenek le, hiszen azért emlegettük már egymásnak a családunkat, nem is egyszer. De miért néz rám a srác ilyen szigorúan? Lassítok a nyammogással, úgy lépek egy arasznyit hátrafelé. - Öhm, padtársak vagyunk - válaszolom szemrebbenés nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=795163#post795163][b]Radetzky Bercel - 2020.02.21. 18:51[/b][/url]

Muszáj elmosolyodnom azon, hogy szerinte menőnek nézek ki. Még a végén olyan önbizalmam lesz, meg akkora arcom, hogy azzal kiszorítom Editet a szobánkból, aztán mehet, ahova akar, nekem meg az egómnak kell a hely. Na igen. Ez lehetne ilyen is, de azért nem lesz.
- Átlagosok.
Adom meg végül a választ a kérdésre, és komolyan is gondolom. Én nem nagyon hiszem, hogy több lennék, vagy más lennék, mint amilyen ő. Sőt teljesen hasonlónak titulálnám magam. A menők attól menők, hogy egyszer jó ember mellett álltak, vagy iszonyatosan jó a marketingjük. De onnantól, hogy se  jó ember, se a körítés nincs terítéken, nem marad semmi. Onnantól semmivel sem mások, mint mi. Persze sokan mondhatják, hogy éppen ez a lényeg, de szerintem meg az van, hogy van, akinek ez beválik, én inkább nem ebbe fektetek több energiát, hanem abba, ami valóban élményt ad. Most ha az a kérdés, hogy nekem is megvolt-e a minden ujjamra két nő, akkor azt mondom, hogy persze, de ettől még túlzás lenne azt mondani, hogy annyira menő lennék.
- Főleg azokra, akik kedvtelésből vernek embereket, ostobák, mint a föld, de azért félnek tőlük az emberek, és nem nagyon mernek a lányok nekik nemet mondani.
Persze vannak normálisabb menők is, akiknél ugyanúgy tartom azt, hogy ha a marketingesük szabadságra menne, a csillaguk is megkopna, de ez egy másik történet, mert nekik azért van legalább ész a fejükben, és nem hobbijuk a másik ok nélküli ütlegelése. Ilyen nálunk Tristan, ilyen volt Brightmore, van pár normálisabb fazon, és náluk nem is gáz, ha menőnek tartod őket.
- A béke sosem szent, csak egy hosszú lejáratú tűzszünet.
Nincs többről szó, vagyis, te sem tudhatod soha, hogy mikor kezdődik az egész cécó elölről, anyám ezért is ennyire előrelátó, legalábbis gondolom, hogy ezért csomagol mindig ilyen cuccokat nekem. Nem bánom, egy kicsit sem, hiszen lássuk be, jó a koszt, amin tartva vagyok.
- A bátyáim úgy egy tizessel idősebbek.
Jó ez nem teljesen igaz, mert van, aki többel is, míg más kevesebbel, de az elárul valamit, hogy a majmos tetkójukat ők legálisan csináltatták mind, én pedig tíz voltam, amikor a vézna kis karomra felkerült. Egy haverjuk csinálta, ezért készült el az enyém is akkor, amikor az övék. Na akkor nagyon megvert apám mind a négyünket, de még anyám is adott egy-egy oktatási szándékkal ellátott pofont.
- Jól is teszed, maradj is csak a padtársa. Nem kell neki még pasi, smárolás meg a hülyeségek egy kan miatt. Ha rá akarsz mozdulni, akkor más a helyzet. Akkor ki kell, hogy faggassalak jobban.
És ha ez a nagy helyzet, akkor akár most is elkezdhetjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=796228#post796228][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.01. 03:13[/b][/url]

- Az átlagosok nem szoktak a tanári szoba melletti falra vésni kreatívabbnál kreatívabb versikéket - oktatom ki házamat meg nem hazudtoló stílusban, amit az egyébként őszinte bókommal próbálok palástolni előtte, mosolya pedig csak megerősít abban, hogy ide tudom szúrni ezt a kis megjegyzést. Ha egy fokkal fejlettebb lenne az önismeretem, talán azt is kapiskálni kezdeném most, hogy miért húzhattam ki a gyufát általánosban a többieknél, s lettem utálat tárgya az osztály bizonyos tagjainak szemében.
Hitetlenkedve mérem őt végig magamnak. Biztos, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Már a hangjáról hallom, hogy jóval több magabiztosság árad belőle, mint az én bizonytalan nyekergésemből. Maximum szerénykedni próbál, vagy komoly gondja támadt a saját magáról kialakított képével. Aztán elég csak ránézni a szerkójára, hogy levágjam az anyagi helyzetét. Biztos, hogy nem a bátyja kinőtt gönceit kell hordania, mint többnyire nekem. Ilyenkor hét közben ezért is szeretem inkább a taláromat, mert elrejti a mosástól fakuló színű pólókat, és hát nem mindbe nőttem még bele, de legalább nagyon kényelmes ruhák, ez is igaz. Szerencsémre néhány megbámuláson kívül semmilyen atrocitás nem ért ebből adódóan az új iskolában.
- Ah, hát az olyanokból tényleg elég sok van itt. Néha maguk a tanárok is olyan tehetetlenek tudnak lenni - hajtom le a fejem komoly átéléssel, de azért egy szúrós pillantást is megejtek a gárda ajtaja felé. Csalódott vagyok, amiért megannyi bajtársammal együtt sokszor benne hagynak minket a slamasztikában, pedig néhányuknak elég erős a kisugárzása ahhoz, hogy helyretegyék a pimasz rosszalkodókat.
- Jóban vagy velük? - kérdezem őszintén, miután a házimanós megjegyzésére lelkesen bólogattam egy sort. Ezt se tudtam, de majd szóba hozom a nagybátyámnál, Munkácson, hogy akkor most mi az igazság erről, mennyire kell féljek egy lázadástól, de az biztos, hogy ezektől az apró termetű, kissé csúf lényektől a hideg kiráz, akárhányszor a konyhába kell menjek.
- Szóval te vigyázol rá a kastélyban, értem. Neem akarok tőle semmit, tényleg - félénken sütöm le a szemem, noha arra gondolok, amikor a vásárban megfogta a kezem, de azt hiszem azt senki nem látta, és neki se mondta el gondolom, mert akkor végem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=798683#post798683][b]Radetzky Bercel - 2020.03.16. 18:21[/b][/url]

- Szóval szerinted kreatív? Köszi!
Szeretem a bókokat, és lássuk be, valahol igaza van. Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet átlagosnak nevezni. De szeretnék az lenni. Nagyon szeretnék csak átlagos kis életet élni, és bár nem panaszkodom, de vannak helyzetek és események, amikor szívesen lennék mások helyében. Persze tudom, hogy ezzel körülbelül mindenki így van, de nagyon kevés emberről feltételezem, hogy például szívesen lenne az én helyemben. Maximum, ha mazochista.
- A gyökerekkel? Nem. Vagyis, nem vagyok velük rosszba, mert én egy Radetzky vagyok. Nekik név, olyan, akivel nem árt jóba lenni, nekem nem nagyon sokat jelent a név vagy származás alapú megítélés, de legalább nyugtom van, meg azoknak is, akik velem lógnak.
Legalább valamennyi haszna legyen annak, hogy az az apám, aki. Anyának őszintén örülök mindig, még akkor is, amikor nagyon szomorúan néz rám mondjuk valamiért, például mert megint összeszedtem valami büntetést, csak mert nem tudok szépen viselkedni és bólogatni. Tuti, hogy van pár tanár, akik már a falra mentek tőlem, de én imádom őket. Tudom, hogy nem könnyű velem, hogy Editnek sem lesz könnyű, hogy a szüleimnek sem az, de mégsem szeretnék másmilyen lenni, mint amilyen vagyok.
- Mindenhol. Az apja helyett.
Bólintok kurtán egy újabb szeletet magamba nyomva, aztán sóhajtva egyet. Elég unalmas így, hogy egy tanár sem jár erre, pedig igazi műalkotásokat gyártottam.
- De oké, ha nem akarsz, akkor rendben leszünk.
Talán, de ezt már nem teszem hozzá, láttam, hogy bár megkérdezte, azért az esetleges lehetőség, hogy én nem kedvelt, mégis istenített arcokkal jóban vagyok, remélte, hogy azt a választ adom, amit végül adtam. Nem rossz arc ez a kölyök, de úgy néz ki, egy lehet azok közül, akiket olykor elővesznek egy kis mókázásra.
- Talán akkor is jóban lehetnénk, ha akarsz, de ezt még meglátjuk.
Nem szabad agyonféltenem, mert akkor csak annál jobban csinálja, ráadásul Benett még nem is olyan vészes figura, lehetne sokkal rosszabb is. Jobb nem annyira hiszem, de a rosszabb elég esélyes.
- Lassan talán jobb ha lépünk, de van kedved máskor is együtt lógni? Lehetünk nálunk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800920#post800920][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.26. 16:01[/b][/url]

- Ja, nincs mit - erősítem meg őt. Érződik rajta, hogy jólesik neki a megállapításom. Nem gondolnám, hogy olyan nagyon jó szemem lenne ehhez, de az is igaz, hogy a korosztálya többnyire vésőt, festékszórót ragadna, és úgy kezdene neki a falnak. Vandalizmus helyett jobb, ha versben fejezi ki magát. Egy elveszett művészlélek lehet. Meg nem értett hős... Sokat utal a családjára, vagy a közösségre. Átérzem, hogy neki is fontos lehet, hogy megfeleljen másoknak. Vagyis ezt erőltethették rá, én viszont szimplán szeretnék jól kijönni az emberekkel. Vele se terveztem összeveszni amiatt, hogy ezt teszi, mert nem az én dolgom, hogy elítéljem őt emiatt. Amíg legalábbis nem az én tulajdonommal csinálja mindezt. A tandíjat meg már kifizettem. Igaz, ezt a nagybátyám finanszírozza többnyire. Valamennyi kedvezmény szerencsére azért járt. Szóval ne sírjanak, hogy ne lenne miből fizetni, ha netán baj történne a suliban. Amúgy is sok itt a veszélyes kaland, a halloween után még jó, hogy nem én kértem volna pénzt azért, hogy itt merek lakni. Aztán persze lehet, hogy meglepnek valamivel, ki tudja.
- Azért az biztos fárasztó, ha jópofizni kell - nekem legalábbis nagyon úgy jön le, hogy erre céloz. Mintha kihasználná, hogy a neve miatt ragaszkodnak a társaságához, az ismertségéhez, ami nekem egyébként Médin keresztül evidens, nem nagy dolog, hisz ő is Radetzky, de teljesen véletlenül lettünk jóban, a padtársi viszony miatt.
- Jó neki - szólalok meg mosolyogva, ahogy belegondolok a védelmező családtag szerepére. De persze ráhagyom a dolgot, mert én pontosan tudom, mennyire rossz volt nekem általánosban, hogy ismerték a tesóim. - Tényleg? Az jó lenne. Mármint... nálatok? Nahát. Oké, még beszéljünk róla - hebegek a felajánlásra, mintha először el se akarnám hinni. Aztán, ha már úgyis üres a folyosó, s a tanári lebukás meghiúsulni látszik, végül egyetértek a távozási javaslatával. De persze még hálálkodom neki egy sort a finom süti miatt.