A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Érdekelte Christ valaha is az, hogy nem léphet be valahova? Legalább annyira, mint amikor eltiltották a kviddicstől még az alapképzése elején. Semennyire. Úgy sétált a kastélyban, mintha világ életében ezt tette volna, pedig a pályán és az öltözőkön kívül még csak a területének más pontján sem járt. Nem volt nehéz megtalálni a tanárit, csak követni kellett egy idősebbnek tűnő férfit, és itt is van.
De hogy miért is? A húgát akarta elrabolni egy röpke órára ruhát választani a babaváróra a lányainak. Amikor már fél órája csak ücsörgött, akkor jutott eszébe, hogy Stellánál kellett volna kezdenie ezt a kört, nem pedig itt. Feltápászkodott az addigi helyéről, hajába túrva indult meg. Hogy a lányt hol keresse, az már sokkal jobb kérdés.
Viszont feltűnt előtte egy ismerős alkat, mire rögtön eszébe jutott az ingyen süti esete. Szegény nőt úgy hagyta ott, hogy még a nevét sem kérdezte meg, miután megkérte a kezét és megcsókolta. Érdemelne egy enyje-benyjét, ezért is inkább a kedves nő felé lépdel.
- Helló - szólítja meg vigyorogva. - Ígérem, most nem készülök semmire - emeli fel a kezeit védekezően, amit aztán le is enged.
Ha a nő rá figyel, egy vigyort mutat fel, közben a kezét nyújtja felé.
- Nem volt alkalmam bemutatkozni. Christiano Santos, de csak Chris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=768404#post768404][b]Christiano Santos - 2019.08.21. 21:26[/b][/url]

Érdekelte Christ valaha is az, hogy nem léphet be valahova? Legalább annyira, mint amikor eltiltották a kviddicstől még az alapképzése elején. Semennyire. Úgy sétált a kastélyban, mintha világ életében ezt tette volna, pedig a pályán és az öltözőkön kívül még csak a területének más pontján sem járt. Nem volt nehéz megtalálni a tanárit, csak követni kellett egy idősebbnek tűnő férfit, és itt is van.
De hogy miért is? A húgát akarta elrabolni egy röpke órára ruhát választani a babaváróra a lányainak. Amikor már fél órája csak ücsörgött, akkor jutott eszébe, hogy Stellánál kellett volna kezdenie ezt a kört, nem pedig itt. Feltápászkodott az addigi helyéről, hajába túrva indult meg. Hogy a lányt hol keresse, az már sokkal jobb kérdés.
Viszont feltűnt előtte egy ismerős alkat, mire rögtön eszébe jutott az ingyen süti esete. Szegény nőt úgy hagyta ott, hogy még a nevét sem kérdezte meg, miután megkérte a kezét és megcsókolta. Érdemelne egy enyje-benyjét, ezért is inkább a kedves nő felé lépdel.
- Helló - szólítja meg vigyorogva. - Ígérem, most nem készülök semmire - emeli fel a kezeit védekezően, amit aztán le is enged.
Ha a nő rá figyel, egy vigyort mutat fel, közben a kezét nyújtja felé.
- Nem volt alkalmam bemutatkozni. Christiano Santos, de csak Chris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=768417#post768417][b]Anastasia Strakhova - 2019.08.21. 22:14[/b][/url]

 Pár vizsgalappal a kezemben lépek be a tanáriba. Feltett szándékom, hogy kijavítgassam őket a mai nap folyamán. Haladnom kell, hiszen ha hagyom felhalmozódni a sok tesztet és esszét, akkor nem jut időm semmi másra. Hajam lazán összekötve, öltözékemmel együtt a nyarat idézi. Combközépig érő farmerszoknya, hozzá egy halványkék, lening és egy kényelmes, fehér vászoncipő. Ehhez volt ma kedvem. Már akkor is az egyik írást olvastam, amikor megérkeztem, így mivel el is merültem az olvasottakban a hozzám szóló szavai kicsit váratlanul érnek. - Oh, helló! - viszonzom a köszönést felocsúdva - Ingyen süti híján ezt el is hiszem - mosolygok kedvesen, majd miután a kezét nyújtja ezt elfogadom és míg röviden de határozottan megrázom én is közlöm vele a nevem - Anastasia Strakhova, leginkább Ana vagy Anja - teszem még hozzá a becézési formát én is a mondat végére. Nem sejtem mit keres itt, de végtére is örülök, hogy látom. Érdekes élményben volt vele részem. Színjátszó szakkörös bakfis korom óta nem volt színpadi csókom. Másmilyen meg egyáltalán nem, de ez most mellékes persze. Szóval a neve Chris. Jó tudni, ha már megkérte a kezem. - Mi járatban erre? Esetleg a vendéglistát jöttél összeállítani velem az esküvőnkre Drágám? - szemtelenkedek egy kicsit miközben a saját asztalomhoz lépek és leteszem rá a mindeddig kezemben lévő lapokat és egy ametiszt geoda papírnehezékkel lesúlyozom őket. Furcsa időjárás van mostanság. Hirtelen támadnak szelek és ha nyitott ablakra rányitják az ajtót, a huzat akkora lesz, hogy a fejemet is majd levinné. Tehát fő az óvatosság. Nem szeretnék a gondatlan kezelés vétségébe esni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=778640#post778640][b]Christiano Santos - 2019.10.21. 08:51[/b][/url]

Mosolya töretlen, habár felvonná a szemöldökét a nő neve hallatán. Nem az orosz vonatkozás - vagy ukrán, bolgár, soha nem lehet tudni náluk -, a beceneve ugyanaz, mint a kislányáé. Még ha problémája lenne a névmemóriájával, akkor se lenne így nehéz megjegyezni.
- A vendéglistát? - most egy pillanatra értetlenül bámult maga elé, kellett pár másodperc, míg eszébe jut az esküvő. Mármint logikus az eljegyzés után az esküvőt tervezni; egyszer már végig is csinálta. - Igen, de már most le kell szögeznem, hogy nem ülhet egy asztalhoz Ellie és Alicia néném, mert abból semmi jó nem sülne ki - rázta meg a fejét röviden felnevetve.
A húga és a nagynéni nem igazán találtak közös nevezőt, Lele pedig határozottan hajlamos volt felemelni a hangját, hogy elcsitítsa az idős hölgyet. Csak a család.
- De ha már Eleonore, nem láttad esetleg? Olyan érzés rá várni itt, mint a mugli focit végignézni - a plafonra nézett egy pillanatra, még az említés is majdnem fizikai fájdalmat okozott neki. Azóta nem mondja, hogy szereti a labdajátékokat, az is biztos.
- Épp ruhákat kellene választanunk, de szokás szerint akkor vált kámforrá, mikor igazán szükség lenne rá - megvonta a vállát, de egy pillanatra sem érezte magát mérgesnek.
Tudta, hogy ideje mennie, és ezzel lezárni ezt a rövid találkozót. Most legalább eljutottak a bemutatkozásig, ki tudja, talán egyszer még azt is megtudja, Ana mit szeret inni.
Közelebb lépett hozzá, fél karral röviden átölelte, és talán a neve miatt, talán megszokásból, de gyorsan a hajába csókolt, mint a lányaival tenné.
- Rohannom kell tovább, addig is vigyázz magadra.
Időszűkében nem volt ideje megvárni a nő válaszát, így elindult a levita felé, hogy levadásszon valakit, aki szól a húgának.