30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. július 20. 12:27 | Link


outfit|büntetés


Talán egy kissé tényleg elvetették a sulykot. Nem kellett volna a többszöri figyelmeztetés ellenére továbbra is a legújabb szerelmi pletykákkal foglalkozni a rúnatan helyett. Vagyis foglalkozhattak volna vele, ha kicsivel csendesebben teszik azt. De nem, nekik feltétlenül hangosan röhögve kellett megvitatni hogy miféle sztorik láttak napvilágot manapság, így nem csoda, hogy tanár úr a végén büntetőmunkára küldte mindkét leányzót. Az eridonos elfelejtette megérdeklődni, mégis miben fog kimerülni büntetése, így a házirendet megszegve az egyenruha helyett valami sokkal kényelmesebb göncben indul a tanári felé. Ha megint végig kellett volna sikálnia valamelyik folyosót akkor a tanárok sem várhatták el, hogy talárban és kisszoknyában tegye meg. Általában efelett szemet hunytak a legtöbbször, örültek, hogy egyáltalán eljött és hajlandó volt az együttműködésre. Persze azért felkészült, hogy írásbeli feladatot is kaphat, így magával hoztak iskolatáskájában a tankönyvét, tollat, papírt és egyéb szükségesnek ítélt eszközöket.
A megbeszélt időpont előtt öt perccel már ott toporgott az ajtó előtt, de csak mikor karórája nagymutatója a tizenkettesre ért kopogtatott be a nehéz tölgyfaajtón. alig néhány másodperc elteltével, meglepően gyorsan, már ajtót is nyitottak. Illedelmes köszönés után közölte, hogy ki ő, kire vár és miért, mire az ajtót nyitó tanárnő eltűnt, hogy megnézi bent van-e. Sári addig is egyik vállával lazán a falnak támaszkodott, karjait keresztbe tette és felkészült az esetlegesen hosszadalmas várakozásra. Megesett már vele, hogy a tanárok elfelejtették, hogy mikorra beszélték le a büntetőmunkát, vagy épp valami nagyon fontos közepén jártak, ezért megvárakoztatták szegény lányt. Ezt nem tartotta valami igazságosnak, de hát csak nem szólhatott be az egész tanári karnak.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. július 20. 12:27
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Lafayette Béliveau
Tanár



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 84
Írta: 2020. július 21. 18:09 | Link

Savannah-nak címezve
Kukkants meg

Talán egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor engedte át magát a hirtelen megfogant vágyak kusza, hömpölygő tengerének. Utoljára talán tinédzser korában tette, mikor az ember fia érzi  magában a mindent felperzselő erőt, hogy egymaga egy kézmozdulattal képes lehet megmenteni az egész világot. És ő akkor el is hitte. Épp eléggé felsőrendűnek érezte magát ahhoz, hogy mások életébe beleszólhasson, akár szóval, akár tettel. Viszont mindezek mellett szexuálisan mégis mindig az önkontroll jellemezte. Nem volt meg benne az a fiatalokra oly jellemző hév, ami arra ösztökél, hogy ajtóról ajtóra kopogtasson. Nem volt túl sok kapcsolata akkoriban, egyiket sem gondolta túl komolyan, mégis hűséges volt az utolsó pillanatig, ami rendszerint pár röpke hét után be is következett.
És most mégis... Savannah illata kiűz minden kétes gondolatot a fejéből. A hideg érintése perzselő a bőrét, mosolya rabul ejti a pillantását. Most nem törődik a holnappal, de még az egy perccel későbbi jövővel sem. Az asztalokkal teletűzdelt helyiség kellemes félhomálya egy másik dimenzióba repíti őket, mintha nem épp az iskola kellős közepén lennének.
Halk nevetése visszaverődik a csupasz falakról, de már nem kíván többet hozzátenni. Nem érdeklik már a szavak, csakis az ujjai közt lágyan omló fürtök, ahogy ujjai egyre beljebb hatolnak a fekete hajkoronába. Szívverése gyorsabb ritmusra vált, ahogy megízleli a telt ajkakat és lassan csukódik le a szemhéja, hogy kiélvezhessen minden pillanatot. A csókja nyomán Savannahban a saját szavai visszhangozhatnak; igazi úriember. Jobbjával a vékony derekat öleli, stabilan tartja a nő testét, közel magához. Az ingjén keresztül érezni véli a szívverését, ami mintha csak visszhangot verne a sajátjának.
- Lehengerlő vagy - búgja a szavakat az ajkába, majd csak annyira távolodik el, hogy mosolyát megvillantva a szemébe nézhessen. Baljának ujjai kisiklanak a fürtök közül, végigsimítva Savannah arcélén veszi el végül a nőről, hogy megtámaszkodva maga mellett, lecsússzon az asztal lapjáról. Nem engedi eltávolodni, ajkai újra a másikéra találnak, miközben az asztal felé tereli őt. Nem emeli meg, csak a derekán nyugtatja a kezeit és úgy tolja enyhén az imént még általa bitorolt hely felé.
- Biztosan szeretnéd? - Nem szakítja meg a csókot, csupán két lélegzetvétel között ejti ki a szavakat. Az egész lényéből árad a gondoskodás, figyel minden rezdülésére, úgy mozdul, ahogy a nő szeretné. Mi tagadás, még az ösztönöknek engedve sem képes kivetkőzni magából. Ahogy Savannah mondta;
Igazi úriember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. július 30. 20:09 | Link

Viviana

Nagyon megijesztett a lány, mert hiába szólongattam őt, nem válaszolt, csak meredten nézett előre, mintha engem nem is látna. Látszott rajta, hogy valami nagyon nincs rendben, s hogy talán fájdalmai lehetnek, mert hol a halántékát masszírozta, hol pedig az orrnyergét. Ha én hasonló dolgot tettem, az többnyire a fejfájás kezelésére szolgált, így csak arra tudtam tippelni, hogy talán ez lehet a gond, esetleg egy erősebb migrén. - Nem festesz túl jól, gyere, bekísérlek a tanáriba - hiába beszéltem hozzá, továbbra sem tűnt úgy, mint aki hallaná a szavaimat. Aggodalmasan fürkésztem a lány pillantását, miközben gyengéden szorítottam a karját, ám ekkor, mintha elájult volna, vagy elhagyta volna az erő, elkezdett csúszni a falmentén, én meg eldobva kezemből a könyveket, sietve kaptam a másik karja után, hogy megakadályozzam a földre zuhanását.
- Valaki segítsen! - kiabáltam aggódva, s azonnal visszafordultam a lány felé, ekkor viszont döbbenten láttam, amint a lány vonásai teljesen eltűnnek, s helyüket átveszi egy másik arc. Változik az orr, az ajkak, de még a testalkat is. Nagyon ledöbbentem, hisz az a lány, akit most láttam magam előtt, őt már ismertem, akihez odaléptem segíteni, őt viszont nem.
- Nahát - meglepettség ült ki az arcomra, mert nem sűrűn találkoztam alakváltoztatókkal, így ez egy külön élmény volt számomra, amellett, hogy még mindig aggódtam a diákért, s az továbbra sem tetszett, hogy csak így összecsuklott előttem.
- Hála az égnek Viviana! - szerencsére megszólalt, így máris megkönnyebbültem, s kedvesen mosolyogtam rá, azt pedig nem is említettem neki, hogy jól rám hozta a frászt. Egyelőre az volt a legfontosabb, hogy jól legyen, s összeszedje magát.
- Ne aggódj, semmi bántót nem mondtál. Igazából semmit sem mondtál, csak itt álltál és látszott rajtad, hogy nem vagy jól. Aztán meg összecsuklottál és...szóval nem tudtam, hogy képes vagy így változtatni a megjelenésed, mert az előbb egy teljesen más arcot láttam magam előtt - finoman utaltam rá, hogy láttam mi történt, közben két kézzel fogtam meg jobb karját, hogy felsegítsem őt a földről.
- Gyere, beülünk ide a tanáriba, kapsz egy pohár vizet. Egészen sápadtnak tűnsz, reggeliztél? - kérdően pillantottam rá, s ha követett, akkor betámogattam őt az irodába, ahol egy kolléga volt csak rajtunk kívül, s a kislányom. Mindketten a tanári távolabbi szegletében voltak, Nathalie rajzolt, a kolléganő pedig olvasgatott valamit, talán észre sem vették, hogy bementünk.
- Ide ülj csak - egy közelebbi széket odahúztam, majd sietve léptem egy kancsó vízért, s egy pohárért, azzal tértem vissza a lányhoz. - Tessék, ezt idd meg - nyújtottam felé a poharat, s továbbra is aggodalmasan fürkésztem őt. - El tudod mondani, hogy mi történt? Lehet, hogy jobb lenne, ha megvizsgálna a gyógyító. Szedsz valami gyógyszert?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 451
Írta: 2020. július 31. 17:59 | Link

Kellene, hogy legyen öt hszem a hónapban part III.

Az olcsó poén sosem rossz poén, mondá a bölcs, és bár nem szép dolog egy poént kétszer ellőni, de művészként úgy érzem, hogy igazán belefér, hogy a művészetemet továbbadjam. Igaz, ha szigorúan vesszük, ez most nem is ugyanaz, hiszen a múltkor csodás versikét költöttem elbűvölő tanáraimról, mostanra új szereplők csöppentek be a fal túloldalán megbúvó csodacsapatba, így nem telhet el a tanév vége úgy, hogy valami maradandót ne alkossak nekik is.
Takarodót fújtak már egy órája, és az a kettő darab tanár is elindult járőrözni, akik kitalálták, hogy ők bevállalják a mai napot, így nekiállhattam a művemnek, amit valójában néhány hét alatt festettem meg otthon, és amit most speciális folyadékkal gyakorlatilag átmásolok a falra. Így is kell egy nyugodalmas két óra a tevékenységhez, de ilyenkor még sokan kószálnak a folyosókon, sok diákot kaphatnak el, vagyis kizárt, hogy ha vissza is térnek ide, az hajnali egy előtt legyen.
A falakat mostanra gyéren megvilágító fáklyák fényében lassan, de biztosan haladok a hatalmas, vékony szövet felhelyezésével, melyen az eredeti mű látható, és ahogy minden zegzugot sikerül kiegyenesítenem, elégedetten nézek végig még egyszer az alkotáson. Az egész közepén Eleanora Savannah Vila de La Rosa tanárnő és keblei foglalnak helyet, ezzel jó részt szakítva a teljes képből, de valljuk be, bár ez karikatúra, azért a valóság sem áll messze a megalkotott képtől. Rothman mint Isten ül az egész gárda felett, míg Várffy alul, tenyerét dörzsölgetve, ördögszarvval nézi a kollégáit, közöttük Tányát, aki igencsak megragadta a figyelmét. Parszek Olivér és Vivien Poulain Titanicoznak, míg Volkov és Ambrózy prof egymásnak mutogatják bicepszeiket. Na jó, talán ez az egy nem túlzás ezen a képen. Minden tanerő csodálatos, felismerhető, így szépen, óvatosan elkezdem felvinni az anyagot a felszínre óvatos, de széles ecsetvonásokkal. Ahogy az áthelyezés halad, úgy az anyagra festett mű elhalványul, teljesen azonban el nem tűnik. Fokozatosan helyeződik át a falra, és amikor az utolsó pont is elveszi élénkségét, lefabrikálom, és elkezdem lefesteni a kötőanyaggal. Nem szúrnak ki velem, ezt nem lehet csak úgy lefesteni. Még alá is írom, és mint aki jól végezte a dolgát, aláírom, hogy aztán lassan elsétálhassak. Nem mondhatják, hogy nem gondolok rájuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 126
Írta: 2020. október 3. 17:51 | Link

Sarah

Most, hogy végre kiszabadult a szülei otthonából sokkal többet tud foglalkozni az őt ért átokkal és azzal a faluval, ami már vagy egy éve tartja lázban az átoktörő és ereklyekutató társadalmat. Azóta elég sok minden derült ki róla, hogy megtörtént Ákossal az életét teljesen felfordító eset. Szíve szerint már a kórházban foglalkozott volna a kehellyel, de szigorúan el volt tiltva az ügytől, még Tihamér sem volt hajlandó beszélni vele semmiről sem, ami az ásatással kapcsolatos. Egyedül azok az aljas, hátulról támadó legilimentor pszichológus volt hajlandó felhozni a témát, de az a férfi is inkább csak Ákos érzésein keresztül kívánta megközelíteni a dolgot. Csoda, hogy olyan dühös volt? Senki nem akarta megérteni, miközben mindenki azt mondta neki, hogy értik és tudják, hogy mit érez meg min megy át. Talán egyedül a főnöke értette meg valamennyire, hiszen őt érte már átokcsapás egy bő évtizeddel korábban, bár az ő karrierje nem tört bele, mert az egyiptomi átkok hiába erősek, nagyon jól sikerült őket mára kiismerni.
A minisztériumban tett legutóbbi látogatása során a főnöke úgy gondolta, hogy most már belenézhet, hogy az elmúlt három-négy hónapban mit sikerült kideríteniük az átokról és a helyről. A kelyhen már nem sok mindent sikerült kimutatniuk, hiszen az átok átszállt Ákosra, amikor meg akarta törni azt, amit ő kis rontásnak vélt, viszont ettől függetlenül viszonylag sok mindent találtak rövid idő alatt, hirtelen gyorsult fel a munka.
A fiatal férfi gondterhelten ül a mappa fölött a tanáriban. Tegnap küldték neki át az anyagot, sokáig foglalkozott vele az éjjel, de nem ért még a végére, noha nem túlzottan hosszú az egész, körülbelül 30-40 oldal lehet. Nem szeretne egyetlen betűt sem eltéveszteni, nem akarja, hogy egyetlen dolgon is átsuhanjon a figyelme. Elég jól begyakorolt mozdulattal, a bal kezével húz elő a dossziéból egy mugli múzeumból fotózott fényképet, amin egy nagyon nehezen olvasható kőtömb áll. A hozzácsatolt jegyzet tanulsága szerint ezt már digitálisan restaurálták, lelőhelye néhány kilométernyire található a hegytől, amelynek a tetején megtörtént az… eset.  Nyakát lassan nyújtja előre, szemeivel finoman hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit ír a latin szöveg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 59
Írta: 2020. október 3. 18:59 | Link


outfit | az átok nyomában

Nem mondható különösen tájékozottnak, már ami a tanári kar többi tagját illeti, azonban hallott egy különös pletykát Kállay Ákosról, miszerint egy átok vagy rontás - a forrás nem volt túl megbízható - okán igen súlyos sérüléseket szenvedett, melyeknek következményeit még ma is nyögi és vélhetően ez így marad élete végéig. Bár nem szeret ilyesmit tenni, mégis fogta magát és nyomozásba kezdett, hogy minden fellelhető tanulmányt és cikket elolvashasson arról a balesetről, melynek szerencsétlen következményeként a férfi nem átoktörő többé a minisztérium berkein belül. Merthogy a nőnek meggyőződése, hogy nem épp egy tanodai karrierre vágyott, mikor tanulmányait megkezdte, s mogorvasága sem alaptulajdonság, csupán tünet, melyet lehet kezelni, ám a problémát nem szünteti meg. Aranyszabály, hogy akkor tudhatod meg a legtöbbet valakiről, ha Őt magát kérdezed, így amikor úgy érezte, hogy a források nem tudnak neki újat mondani, akkor hetykén megvonva vállát elhatározta, hogy az események főszereplőjét interjúvolja meg arról, mi is történt valójában.
Noha látja, hogy épp nagy olvasásban van és a világért sem akarná zavarni, keresve sem találhatna jobb lehetőséget a mai napnál, amikor az oktatók többsége órán van, vagy szorgalmikat javít. Stressztől és görcstől mentesen lép Ákos asztalához, hogy megállva előtte kedvesen elmosolyodjon annak ellenére is, hogy alanyának figyelme egészen máshová koncentrálódik, s a legkevésbé sem szerény személyére.
- Ne haragudj a zavarásért, a végzős bálon már összefutottunk, de ha volna rám pár perced, azt elrabolnám - hangja is ugyanolyan türelmes és megnyugtató, mint egész lénye és kisugárzása. Természetesen kivárja a sorát, míg elnyeri Kállay megtisztelő figyelmét, s csak ekkor határoz úgy, hogy belekezd mondandójába, egyelőre szigorúan rövidre fogva. - Szakmai ártalom lehet, de nagyon érdekesnek találtam a téged ért balesettel kapcsolatos cikkeket és érdekelne az átok eredete. Esetleg tudunk erről beszélni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 126
Írta: 2020. október 3. 20:31 | Link

Sarah

Hazudna, ha azt mondaná, hogy valaha egyszer is átfutott a fején a tanári pálya – már ami a középiskolát illeti. Az akadémiai pályával az egyetem alatt is többször kacérkodott, aztán amikor a terepre került, akkor elfelejtette az egészet. Most pedig újból felmerült benne, noha nem azért, mert annyira érdekelte a jövő átoktörőinek kiképzése, hanem hogy a tudományos karrier által közelebb tudjon kerülni a válaszhoz. Valaki ebből szép kis summát fog benyelni, hogy ha ez tényleg egy új és ismeretlen átoktípus, amit egy eddig ismeretlen varázsló népcsoport alkalmazott, nem pedig egy egyénileg létrehozott nagy erejű átok. Bár azt is szereti a tudomány, ha az ilyeneket megfejti valaki. Akkor meg már miért ne ő legyen az, ha ő szenvedte el, nem igaz?
Viszont ahhoz kicsi a Bagolykő kapacitása, hogy ő innen nyomozgasson, ráadásul az is valami, hogy ezt az állást elvállalhatta. Az AMS valószínűleg elutasította volna a jelentkezését a mostani állapotában, hiszen nem árt, ha az átoktörő doktorandusz magabiztosan… nos… tör átkot. Az az egy eléggé alap skill. Egyelőre innen kell megtennie, amit tud. Nem a tudományos sikerért és a dicsőségért, hanem a saját magáért. Alsó ajkába harapva koncentrál, hogy kivegye, amit a muglik az állítólagos digitalizációval annyira jól feljavítottak. Sóhajtva megcsóválja a fejét. Nekik sokkal jobb technológiájuk lenne rá, csak el kéne venniük egy éjszakára. Újból előrehajol, hogy jobban lássa a latin szöveget, ami előtt az egyik képen még plexi is van. Hogy ilyen szar képet ki csatolna? Rejtély. Direkt szopatják ezek ilyen fotókkal?
Ekkor ismerős hang üti meg a fülét, amihez hirtelen nem tud arcot kötni. Automatikusan odafordul, kissé megdöbben a nő közvetlenségén és egyenességén. Összességében sokkal többre értékeli, mint azokat a kérdéseket, amik úgy kezdődnek, hogy ’de miért remegsz?’, mi történt a…’ ’mi volt a … tudod hol…’. Nem merik kimondani előtte. – Persze...persze. – Kartávolságban van neki a mellette ülő kolléga széke, aki jelenleg éppen órát tart, úgyhogy egy viszonylag ügyes mozdulattal – nem esik le, de nem sok kell hozzá – kinyúl érte és Sarah mellé húzza, hogy kényelmes, beszélgető távolságba kerüljenek. – Nos… - Köszörüli meg a torkát bizonytalanul. – Ez itt az összes anyagom az asztalon, amim van. – Magyarázza bal tenyerével jelentőségteljesen nyomva rajtuk egyet. – Most azon vizsgálódunk… vizsgálódnak… - Javítja ki gúnyosan, keserű lemondással a hangjában. – Hogy pontosan milyen népcsoport is élt ott, akkor többet fogunk tudni. Az nagyon izgalmas lenne, ha egy teljesen új átokcsaládot találnánk… - Hangjában eltökéltség és tudásvágy ég. Nagyon tudni akarja, hogy mi a fene tette taccsra.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 23. 14:53 | Link

Sankó - új padtársam

Az új tanévvel új tanárok is érkeznek, és az a bevett szokás, hogy ők ne egy-egy új kupacot alkossanak, hanem egy kicsit mindenki új helyre költözik a tanáriba, oly módon, hogy az újak a régiek közé olvadnak. Így esett, hogy nekem is hárommal arrébb lett új asztalom. Tavaly még én is új voltam, idén már vannak nálam újabbak, ami azt jelenti, hogy balomon Matyi foglal helyet, míg jobbomra Szigethy került, vagyis Sankó, ahogy a folyosón hívni szokták. A magas férfi mellett az ember, hiába nőtt átlagosra, mégis kicsinek érzi magát, és olykor elgondolkozik férfi létén is, mert valljuk be, ha valaki egy jó húsz centit ráver a másikra, ráadásul jóval szélesebb vállú is, akkor egészen máshogy látja önnön magát a tükörben. Na mindegy is, most már így alakult, ugyebár.
A lényeg, hogy a pajtás-rendszernek köszönhetően - nem így hívják, ezt csak én mondom rá - Sankó a pajtásom lett, vagyis én vagyok az, aki megmutatja, hogy hova ül majd, mit hol talál, hogyan jut el feltűnésmentesen bizonyos helyekre. Nekem kell bevezetnem a tanári szoba rejtelmeibe, az iskolai rendbe, meg minden ilyen csodába. Tavaly engem Fisher kisasszony vezetett körbe, én ígérem, hogy az információkat hosszabb idő alatt és tömörebb mondatokban fogom majd átadni, azon egyszerű oknál fogva, hogy én nem tudok hat percig egyfolytában beszélni a fénymásolóhoz illő papírok grammban való megkülönböztetéséről. Igen, hat perc, mértem.
Hogy ne érje sokként a reggel, de, hogy engem se nézzen totálisan vénnek, egy kilenc órai időpontot beszéltem meg vele, hogy találkozzunk a tanári folyosóján, és akkor onnan kezdődik a túra. Mivel tavaly már volt itt, helyzeti előnye van, de ez még nem ok arra, hogy én elsikáljam a kapott feladatot.
- Sándor!
Intek felé, amint látom - mert, hát ki ne látná -, hogy bekanyarodik, és még egy nyugodt mosolyt is az arcomra ültetek. Kölyök, látszik rajta, de hát rajtam meg az, hogy egy vén majom vagyok. Hogy ki járt jobban? Nem kell vitába bonyolódnunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. október 23. 15:44 | Link

András
welcome to teacher-hood | valahogy így | music

Izgulok. Ez a számomra leginkább jellegzetes érzés az elmúlt pár hónapban. De ez most valami másfajta izgalom, mint eddig volt. Ez inkább hajlik át félelembe, mindemellett van benne valami édesség, amit egyelőre még nem tudok megmagyarázni. Az előző posztom – a Minisztériumnál – egy teljesen más érzetet hagyott maga után. Azt a kezdettől élveztem és akartam, elvégre gyermekkori álmom vált valóra. Még akkor is, ha végül nem a bűnüldözési osztályon, hanem az oktatással kapcsolatos ügyeket kellett intéznem. Jó volt. Egy ideig. Aztán az – mint eddig minden más – nyűggé vált és megkeserítette a hétköznapjaimat. De ha nem kerültem volna vissza a tanodába, totálisan más módon alakult volna az életem. Most úgy érzem, hogy ismét élek; lettek barátok, kapcsolatot, amikbe kapaszkodhatok. Persze még mindig az a jellemző, hogy „mindig mindent nekem kell megoldani”, és kisgyermeki remegő térdekkel kezdek bele minden újba, ám ez lehet a szépsége, nem igaz?
Mielőtt a megbeszélt időpontra megérkeztem volna, beszaladtam Jules irodájába, hogy ott hagyhassam kabátomat és tudjuk váltani néhány szót. Elvégre igencsak nagy szükségem volt a támogatására. A pár perces látogatás után viszont már a karakteremhez tartozó kockás ingben sétálok a tanári felé vezető folyosón, s mikor befordulok, meg is pillantom az engem váró Déry kollégát. Fáradt mosolyt varázslok megterhelt ábrázatomra, majd hatalmas tenyeremmel a levegőben, már messziről intek egyet tanerőtársamnak. Szívélyesen köszönt engem, amire mosolyom őszintébbé válik, s kellemes bizsergés indul meg ereimben; itt az idő.
Szia András – köszöntöm végül szavakkal is, amikor mellé érek és jobbomat nyújtom felé, hogy megszoríthassam azt. – Nem igazán hoztam még magammal semmit – vakarom meg végül feszengős mosollyal tarkómat. – Kellett volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 23. 17:18 | Link

Sankó

- Az attól függ, hogy mennyi cuccot hoznál elsőre.
Viszonzom a kézfogást, majd abból kibontakozva a megállapításomra legyintek egyet, mert valljuk be, ez inkább csak valami egyszerű kis poén volt, semmint komoly gondolat.
- A helyzet az, hogy a tanárok év elején mind minimál dizájnban gondolkoznak, aztán az év közepén már nem nagyon látjuk egymást a papírhalmazok felett, aztán, mikor eljön a nyári szünet és lepucoljuk az asztalt, gyakran új barátságokat kötünk.
Nem ennyire drasztikus azért a helyzet, de mondjuk én volt, hogy az előttem lévő papírokra fogtam azt, hogy nem vettem észre egyik vagy másik kolléganő frizuraváltását. Pedig valljuk be, igencsak látványosak is voltak, de mit tegyek, férfi vagyok. Nekünk az ilyenhez kell egy kis átállási idő, olyan két, maximum három hónap. Viszont nem akarom, hogy szerencsétlen flótás már az elején beijedjen, így inkább addig lépetem át vele a küszöböt, amíg még nem rohant el sírva.
- Szóval, Merlin hozott a tanári szobába. Most, hogy beléptél az ajtón, már hivatalosan is tanár vagy. Az asztalunk egész közel van, itt rögtön a falnál, elég sokan fognak itt járkálni, mert mi, vagyis Matyi ül a legközelebb a hirdetőhöz.
Intek is neki az asztalaink irányába, hogy ha van kedve, akkor megnézheti. Bár minden asztal egyforma, most még a legtöbb teljesen üres is, ha három tanár költözött be eddig. Az övék is egyszerű, néhány mappa, pennák és tollak, bögre, ami jelzi a hely birtokba vételét.
- Ja igen, ez fontos, hozz saját bögrét. Nyugodtan lehet humoros is, mert itt szinte mindenkinek olyan van. Öniróniát tartalmazó főleg. Íme az enyém.
Csak, hogy lássa, nem viccelek, felemelem a saját példányomat, ami elég erősen utal a tárgyamra és a vallásomra is. Bár szűz lányokat nem szoktam áldozni, de tudjuk, hogy az én vallásom igen kevert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. október 26. 09:28 | Link

András
welcome to teacher-hood | valahogy így | music

A férfi szavaira lágyan elmosolyodok. A minimál dizájn valószínű, hogy nekem megmarad végig, hiszen alapvetően így élem az életemet. Nincsen felesleges giccs, színek és tárgyak. Az asztalomon csak az lesz, aminek valóban ott a helye. A bögrén kívül semmi személyes tárgy nem lehet a kódexem szerint és nem is lesz. Család hiányában fotókkal sem fogom fárasztani a kollégák szemeit, így maradjunk ezen a letisztult vonalon; írószerszámok, jegyzetek, könyvek és az elhanyagolhatatlan bögre. Mondjuk, az első kivételével minden a fiókban fog landolni, elvégre nem hagyunk ilyen dolgokat mások szeme előtt. – Csak néhányat – vonom meg végül a vállam, miközben egy összeszorított ajkú mosolygással belépek a tanáriba. Diákkorom mumusa is lehetne a hely, valójában maga a folyosó, mert sokat kellett itt ülnie. Nem azért, mert ő okozott problémát, hanem prefektusi kötelezettségei miatt. Sokszor kellett jönnie – úgymond – „jelenteni” a tanároknak, ha valami olyat látott, s most összeszorul a gyomra a „spicli” képre. Annak neveztek a poszt miatt, de most inkább egy nagyot sóhajtok és végre végig pásztázom a termet zöld szemeimmel.
Ajaj – szorítom össze fogaimat játékos ijedelemmel, miközben követem a kellemes társaságot. „Már hivatalosan is tanár vagy”, jut el agyamig a mondat, így kényszeres tarkóvakarásba kezdek, ahogyan elérünk asztalunkig. – A Levita házvezető? – kérdezek vissza a Matyi név említésére. Jó kis férficsapat lesz ez itt. Ujjaimmal simítom végig a számomra kinevezett asztal szélét, kissé elkalandozva gondolataimban. Minden napomat itt fogom tölteni ennél az standnál, és minden nap láthatom Julest a kastélyban. Lesznek új kollégák – akiket ugyan már nagyjából megismertem minisztériumi munkavégzésem alatt – és új kihívások. Hasonlóan éreztem magam, amikor egyetemre mentem. Érdekes érzés.
Ha a humor nem is, de az önirónia talán még nekem is menni fog – horkanok fel, amikor végig olvasom a feliratot. Jópofa.A vallásaid közé tartozik az élő áldozat is? – teszem fel a kérdést, mintha komolyan gondolnám, majd teszek még egy félkört az asztalom körül. Mintha megjelölném ujjlenyomatommal a területemet. Mindenkiről tud már ezt-azt az előzetes „kutatómunkának” köszönhetően.
Van valami szabályozás, amitől tudnom kell? – ne gyújts illatgyertyát, ne vegyél fel piros színt. Nem is tudom. Bármi, amivel érdemes tisztában lenni újként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 30. 20:58 | Link

Sankó

- Ennyire ijesztő?
Kérdezek vissza a jajjogásra, mert valljuk be, ha a colorrun emlékeim nem csalnak, kettőnk közül én voltam az, aki azt mondtam, engem nem verhet meg futásban egy elsős. Komolyan, amíg Matyi megállt, addig én áthaladtam a célon. Nos, van ilyen, én akkor is tanítottam, mert Zina több bölcseletet is megtapasztalhatott, mint “az élet kiszámíthatatlan” vagy éppen azt “hogy a pofonok váratlan helyről jönnek”. Nyilván, ha lenne gyerekem, akkor nem lett volna akkora dicsőség, hogy nem álltam meg a cél előtt, hanem akkor én is úgy tettem volna, mint kedves barátom, és lelassítva hagytam volna, hogy a lányka előttem robogjon be. Ennyi idősen a második helyezés is szép. És ha bárki azt hinné, hogy most a bűntudat beszél belőlem, sajnálom, de nem. Én még mindig nagyon büszke vagyok magamra, hogy elsőként futottam le három kilométert. Oké, tudom, szánalmas.
- Igen.
Jaj, hát nem biztos, hogy egy exminisztériumosnak éppen ilyen határozottan kellene rávágnom azt, hogy szoktam áldozni az isteneknek, mert persze mi az első gondolat: Hogy szűz lányok vérét veszem és ádáz rituálékba kényszerítem őket. Meg persze, hogy vérrel a testemen köszöntöm a felkelő napot. Jó, az utóbbit inkább hagyjuk, de az előbbit kikérem magamnak, én olyat nem szoktam.
- De nem a faluban teszem.
Még jobb, mert így kipipálhatja azt is, hogy szektás vagyok. Kiváló önjellemzés Bandikám, haladsz te lefelé a lejtőn. Kellene valami jó poén? Nem, inkább ne is poénkodj, mert még a végén lebilincselő átokban visznek el innen. Inkább csak próbálj valami egyszerűt mondani, mert tudjuk, hogy úgysem fog sikerülni.
- Nagyon sok vallásnak vagyok valamilyen szinten a tagja, hiszek is, kutatok is. Sok könyvet lehet írni a feltételezésekből, de én úgy vélem, hogy oktatni jól csak az tud, aki maga is átélte ezeket a dolgokat.
Mondjuk nem tudom, hogy mit várunk a Sawyer kislánytól, mert az is inkább néz ki lázadó kamasznak, mint sokat megélt embernek, de hát ő tudja. A mítoszok mondjuk kevésbé átélhetőek, mint a vallások, de azért feltétlenül beülök majd egy-két órájára, mert érdekel, hogy egy gyerek hogyan tanít.
- Hát, itt ez a részleg a házas férfiaké, ha hozzá akarsz szólni a témához, minimum egy asszonyt kell prezentálnod, addig valószínűleg csak szivatni fogunk.
Jegyzem meg nagyon komolyan, holott ez teljes mértékben ki van zárva, de hát nem mondtam azt se, hogy ennek a szerencsétlennek könnyű éve lesz. Alapból basszus, hogy képes valaki ilyen nagyra nőni?
- Van pár csinos kolléganő, akik még egyedül vannak, hátha megfog valaki.
Ütögetem meg biztatóan a karját. Hátha, ugyebár.
- Jobb lesz itt, mint a minisztériumban, bízz bennem. A kislányok közül sokan fognak rajongani érted, de okosabban teszed, ha észre se veszed, kisebb az esély az Edictumba, az igazgatóiba meg az ilyen helyekre kerülésnek. Amit mondanak, azt meg ne vedd fel, van pár nagyszájú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium