A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813716#post813716][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.20. 12:27[/b][/url]

Talán egy kissé tényleg elvetették a sulykot. Nem kellett volna a többszöri figyelmeztetés ellenére továbbra is a legújabb szerelmi pletykákkal foglalkozni a rúnatan helyett. Vagyis foglalkozhattak volna vele, ha kicsivel csendesebben teszik azt. De nem, nekik feltétlenül hangosan röhögve kellett megvitatni hogy miféle sztorik láttak napvilágot manapság, így nem csoda, hogy tanár úr a végén büntetőmunkára küldte mindkét leányzót. Az eridonos elfelejtette megérdeklődni, mégis miben fog kimerülni büntetése, így a házirendet megszegve az egyenruha helyett valami sokkal kényelmesebb göncben indul a tanári felé. Ha megint végig kellett volna sikálnia valamelyik folyosót akkor a tanárok sem várhatták el, hogy talárban és kisszoknyában tegye meg. Általában efelett szemet hunytak a legtöbbször, örültek, hogy egyáltalán eljött és hajlandó volt az együttműködésre. Persze azért felkészült, hogy írásbeli feladatot is kaphat, így magával hoztak iskolatáskájában a tankönyvét, tollat, papírt és egyéb szükségesnek ítélt eszközöket.
A megbeszélt időpont előtt öt perccel már ott toporgott az ajtó előtt, de csak mikor karórája nagymutatója a tizenkettesre ért kopogtatott be a nehéz tölgyfaajtón. alig néhány másodperc elteltével, meglepően gyorsan, már ajtót is nyitottak. Illedelmes köszönés után közölte, hogy ki ő, kire vár és miért, mire az ajtót nyitó tanárnő eltűnt, hogy megnézi bent van-e. Sári addig is egyik vállával lazán a falnak támaszkodott, karjait keresztbe tette és felkészült az esetlegesen hosszadalmas várakozásra. Megesett már vele, hogy a tanárok elfelejtették, hogy mikorra beszélték le a büntetőmunkát, vagy épp valami nagyon fontos közepén jártak, ezért megvárakoztatták szegény lányt. Ezt nem tartotta valami igazságosnak, de hát csak nem szólhatott be az egész tanári karnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813824#post813824][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.07.21. 18:09[/b][/url]

Talán egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor engedte át magát a hirtelen megfogant vágyak kusza, hömpölygő tengerének. Utoljára talán tinédzser korában tette, mikor az ember fia érzi  magában a mindent felperzselő erőt, hogy egymaga egy kézmozdulattal képes lehet megmenteni az egész világot. És ő akkor el is hitte. Épp eléggé felsőrendűnek érezte magát ahhoz, hogy mások életébe beleszólhasson, akár szóval, akár tettel. Viszont mindezek mellett szexuálisan mégis mindig az önkontroll jellemezte. Nem volt meg benne az a fiatalokra oly jellemző hév, ami arra ösztökél, hogy ajtóról ajtóra kopogtasson. Nem volt túl sok kapcsolata akkoriban, egyiket sem gondolta túl komolyan, mégis hűséges volt az utolsó pillanatig, ami rendszerint pár röpke hét után be is következett.
És most mégis... Savannah illata kiűz minden kétes gondolatot a fejéből. A hideg érintése perzselő a bőrét, mosolya rabul ejti a pillantását. Most nem törődik a holnappal, de még az egy perccel későbbi jövővel sem. Az asztalokkal teletűzdelt helyiség kellemes félhomálya egy másik dimenzióba repíti őket, mintha nem épp az iskola kellős közepén lennének.
Halk nevetése visszaverődik a csupasz falakról, de már nem kíván többet hozzátenni. Nem érdeklik már a szavak, csakis az ujjai közt lágyan omló fürtök, ahogy ujjai egyre beljebb hatolnak a fekete hajkoronába. Szívverése gyorsabb ritmusra vált, ahogy megízleli a telt ajkakat és lassan csukódik le a szemhéja, hogy kiélvezhessen minden pillanatot. A csókja nyomán Savannahban a saját szavai visszhangozhatnak; igazi úriember. Jobbjával a vékony derekat öleli, stabilan tartja a nő testét, közel magához. Az ingjén keresztül érezni véli a szívverését, ami mintha csak visszhangot verne a sajátjának.
- Lehengerlő vagy - búgja a szavakat az ajkába, majd csak annyira távolodik el, hogy mosolyát megvillantva a szemébe nézhessen. Baljának ujjai kisiklanak a fürtök közül, végigsimítva Savannah arcélén veszi el végül a nőről, hogy megtámaszkodva maga mellett, lecsússzon az asztal lapjáról. Nem engedi eltávolodni, ajkai újra a másikéra találnak, miközben az asztal felé tereli őt. Nem emeli meg, csak a derekán nyugtatja a kezeit és úgy tolja enyhén az imént még általa bitorolt hely felé.
- Biztosan szeretnéd? - Nem szakítja meg a csókot, csupán két lélegzetvétel között ejti ki a szavakat. Az egész lényéből árad a gondoskodás, figyel minden rezdülésére, úgy mozdul, ahogy a nő szeretné. Mi tagadás, még az ösztönöknek engedve sem képes kivetkőzni magából. Ahogy Savannah mondta;
Igazi úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=814786#post814786][b]Nadia Rosales - 2020.07.30. 20:09[/b][/url]

Nagyon megijesztett a lány, mert hiába szólongattam őt, nem válaszolt, csak meredten nézett előre, mintha engem nem is látna. Látszott rajta, hogy valami nagyon nincs rendben, s hogy talán fájdalmai lehetnek, mert hol a halántékát masszírozta, hol pedig az orrnyergét. Ha én hasonló dolgot tettem, az többnyire a fejfájás kezelésére szolgált, így csak arra tudtam tippelni, hogy talán ez lehet a gond, esetleg egy erősebb migrén. - Nem festesz túl jól, gyere, bekísérlek a tanáriba - hiába beszéltem hozzá, továbbra sem tűnt úgy, mint aki hallaná a szavaimat. Aggodalmasan fürkésztem a lány pillantását, miközben gyengéden szorítottam a karját, ám ekkor, mintha elájult volna, vagy elhagyta volna az erő, elkezdett csúszni a falmentén, én meg eldobva kezemből a könyveket, sietve kaptam a másik karja után, hogy megakadályozzam a földre zuhanását.
- Valaki segítsen! - kiabáltam aggódva, s azonnal visszafordultam a lány felé, ekkor viszont döbbenten láttam, amint a lány vonásai teljesen eltűnnek, s helyüket átveszi egy másik arc. Változik az orr, az ajkak, de még a testalkat is. Nagyon ledöbbentem, hisz az a lány, akit most láttam magam előtt, őt már ismertem, akihez odaléptem segíteni, őt viszont nem.
- Nahát - meglepettség ült ki az arcomra, mert nem sűrűn találkoztam alakváltoztatókkal, így ez egy külön élmény volt számomra, amellett, hogy még mindig aggódtam a diákért, s az továbbra sem tetszett, hogy csak így összecsuklott előttem.
- Hála az égnek Viviana! - szerencsére megszólalt, így máris megkönnyebbültem, s kedvesen mosolyogtam rá, azt pedig nem is említettem neki, hogy jól rám hozta a frászt. Egyelőre az volt a legfontosabb, hogy jól legyen, s összeszedje magát.
- Ne aggódj, semmi bántót nem mondtál. Igazából semmit sem mondtál, csak itt álltál és látszott rajtad, hogy nem vagy jól. Aztán meg összecsuklottál és...szóval nem tudtam, hogy képes vagy így változtatni a megjelenésed, mert az előbb egy teljesen más arcot láttam magam előtt - finoman utaltam rá, hogy láttam mi történt, közben két kézzel fogtam meg jobb karját, hogy felsegítsem őt a földről.
- Gyere, beülünk ide a tanáriba, kapsz egy pohár vizet. Egészen sápadtnak tűnsz, reggeliztél? - kérdően pillantottam rá, s ha követett, akkor betámogattam őt az irodába, ahol egy kolléga volt csak rajtunk kívül, s a kislányom. Mindketten a tanári távolabbi szegletében voltak, Nathalie rajzolt, a kolléganő pedig olvasgatott valamit, talán észre sem vették, hogy bementünk.
- Ide ülj csak - egy közelebbi széket odahúztam, majd sietve léptem egy kancsó vízért, s egy pohárért, azzal tértem vissza a lányhoz. - Tessék, ezt idd meg - nyújtottam felé a poharat, s továbbra is aggodalmasan fürkésztem őt. - El tudod mondani, hogy mi történt? Lehet, hogy jobb lenne, ha megvizsgálna a gyógyító. Szedsz valami gyógyszert?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=814821#post814821][b]Radetzky Bercel - 2020.07.31. 17:59[/b][/url]

Az olcsó poén sosem rossz poén, mondá a bölcs, és bár nem szép dolog egy poént kétszer ellőni, de művészként úgy érzem, hogy igazán belefér, hogy a művészetemet továbbadjam. Igaz, ha szigorúan vesszük, ez most nem is ugyanaz, hiszen a múltkor csodás versikét költöttem elbűvölő tanáraimról, mostanra új szereplők csöppentek be a fal túloldalán megbúvó csodacsapatba, így nem telhet el a tanév vége úgy, hogy valami maradandót ne alkossak nekik is.
Takarodót fújtak már egy órája, és az a kettő darab tanár is elindult járőrözni, akik kitalálták, hogy ők bevállalják a mai napot, így nekiállhattam a művemnek, amit valójában néhány hét alatt festettem meg otthon, és amit most speciális folyadékkal gyakorlatilag átmásolok a falra. Így is kell egy nyugodalmas két óra a tevékenységhez, de ilyenkor még sokan kószálnak a folyosókon, sok diákot kaphatnak el, vagyis kizárt, hogy ha vissza is térnek ide, az hajnali egy előtt legyen.
A falakat mostanra gyéren megvilágító fáklyák fényében lassan, de biztosan haladok a hatalmas, vékony szövet felhelyezésével, melyen az eredeti mű látható, és ahogy minden zegzugot sikerül kiegyenesítenem, elégedetten nézek végig még egyszer az alkotáson. Az egész közepén Eleanora Savannah Vila de La Rosa tanárnő és keblei foglalnak helyet, ezzel jó részt szakítva a teljes képből, de valljuk be, bár ez karikatúra, azért a valóság sem áll messze a megalkotott képtől. Rothman mint Isten ül az egész gárda felett, míg Várffy alul, tenyerét dörzsölgetve, ördögszarvval nézi a kollégáit, közöttük Tányát, aki igencsak megragadta a figyelmét. Parszek Olivér és Vivien Poulain Titanicoznak, míg Volkov és Ambrózy prof egymásnak mutogatják bicepszeiket. Na jó, talán ez az egy nem túlzás ezen a képen. Minden tanerő csodálatos, felismerhető, így szépen, óvatosan elkezdem felvinni az anyagot a felszínre óvatos, de széles ecsetvonásokkal. Ahogy az áthelyezés halad, úgy az anyagra festett mű elhalványul, teljesen azonban el nem tűnik. Fokozatosan helyeződik át a falra, és amikor az utolsó pont is elveszi élénkségét, lefabrikálom, és elkezdem lefesteni a kötőanyaggal. Nem szúrnak ki velem, ezt nem lehet csak úgy lefesteni. Még alá is írom, és mint aki jól végezte a dolgát, aláírom, hogy aztán lassan elsétálhassak. Nem mondhatják, hogy nem gondolok rájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=818437#post818437][b]Kállay Ákos - 2020.10.03. 17:51[/b][/url]

Most, hogy végre kiszabadult a szülei otthonából sokkal többet tud foglalkozni az őt ért átokkal és azzal a faluval, ami már vagy egy éve tartja lázban az átoktörő és ereklyekutató társadalmat. Azóta elég sok minden derült ki róla, hogy megtörtént Ákossal az életét teljesen felfordító eset. Szíve szerint már a kórházban foglalkozott volna a kehellyel, de szigorúan el volt tiltva az ügytől, még Tihamér sem volt hajlandó beszélni vele semmiről sem, ami az ásatással kapcsolatos. Egyedül azok az aljas, hátulról támadó legilimentor pszichológus volt hajlandó felhozni a témát, de az a férfi is inkább csak Ákos érzésein keresztül kívánta megközelíteni a dolgot. Csoda, hogy olyan dühös volt? Senki nem akarta megérteni, miközben mindenki azt mondta neki, hogy értik és tudják, hogy mit érez meg min megy át. Talán egyedül a főnöke értette meg valamennyire, hiszen őt érte már átokcsapás egy bő évtizeddel korábban, bár az ő karrierje nem tört bele, mert az egyiptomi átkok hiába erősek, nagyon jól sikerült őket mára kiismerni.
A minisztériumban tett legutóbbi látogatása során a főnöke úgy gondolta, hogy most már belenézhet, hogy az elmúlt három-négy hónapban mit sikerült kideríteniük az átokról és a helyről. A kelyhen már nem sok mindent sikerült kimutatniuk, hiszen az átok átszállt Ákosra, amikor meg akarta törni azt, amit ő kis rontásnak vélt, viszont ettől függetlenül viszonylag sok mindent találtak rövid idő alatt, hirtelen gyorsult fel a munka.
A fiatal férfi gondterhelten ül a mappa fölött a tanáriban. Tegnap küldték neki át az anyagot, sokáig foglalkozott vele az éjjel, de nem ért még a végére, noha nem túlzottan hosszú az egész, körülbelül 30-40 oldal lehet. Nem szeretne egyetlen betűt sem eltéveszteni, nem akarja, hogy egyetlen dolgon is átsuhanjon a figyelme. Elég jól begyakorolt mozdulattal, a bal kezével húz elő a dossziéból egy mugli múzeumból fotózott fényképet, amin egy nagyon nehezen olvasható kőtömb áll. A hozzácsatolt jegyzet tanulsága szerint ezt már digitálisan restaurálták, lelőhelye néhány kilométernyire található a hegytől, amelynek a tetején megtörtént az… eset.  Nyakát lassan nyújtja előre, szemeivel finoman hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit ír a latin szöveg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=818447#post818447][b]Niadra - 2020.10.03. 18:59[/b][/url]

Nem mondható különösen tájékozottnak, már ami a tanári kar többi tagját illeti, azonban hallott egy különös pletykát Kállay Ákosról, miszerint egy átok vagy rontás - a forrás nem volt túl megbízható - okán igen súlyos sérüléseket szenvedett, melyeknek következményeit még ma is nyögi és vélhetően ez így marad élete végéig. Bár nem szeret ilyesmit tenni, mégis fogta magát és nyomozásba kezdett, hogy minden fellelhető tanulmányt és cikket elolvashasson arról a balesetről, melynek szerencsétlen következményeként a férfi nem átoktörő többé a minisztérium berkein belül. Merthogy a nőnek meggyőződése, hogy nem épp egy tanodai karrierre vágyott, mikor tanulmányait megkezdte, s mogorvasága sem alaptulajdonság, csupán tünet, melyet lehet kezelni, ám a problémát nem szünteti meg. Aranyszabály, hogy akkor tudhatod meg a legtöbbet valakiről, ha Őt magát kérdezed, így amikor úgy érezte, hogy a források nem tudnak neki újat mondani, akkor hetykén megvonva vállát elhatározta, hogy az események főszereplőjét interjúvolja meg arról, mi is történt valójában.
Noha látja, hogy épp nagy olvasásban van és a világért sem akarná zavarni, keresve sem találhatna jobb lehetőséget a mai napnál, amikor az oktatók többsége órán van, vagy szorgalmikat javít. Stressztől és görcstől mentesen lép Ákos asztalához, hogy megállva előtte kedvesen elmosolyodjon annak ellenére is, hogy alanyának figyelme egészen máshová koncentrálódik, s a legkevésbé sem szerény személyére.
- Ne haragudj a zavarásért, a végzős bálon már összefutottunk, de ha volna rám pár perced, azt elrabolnám - hangja is ugyanolyan türelmes és megnyugtató, mint egész lénye és kisugárzása. Természetesen kivárja a sorát, míg elnyeri Kállay megtisztelő figyelmét, s csak ekkor határoz úgy, hogy belekezd mondandójába, egyelőre szigorúan rövidre fogva. - Szakmai ártalom lehet, de nagyon érdekesnek találtam a téged ért balesettel kapcsolatos cikkeket és érdekelne az átok eredete. Esetleg tudunk erről beszélni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=818466#post818466][b]Kállay Ákos - 2020.10.03. 20:31[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy valaha egyszer is átfutott a fején a tanári pálya – már ami a középiskolát illeti. Az akadémiai pályával az egyetem alatt is többször kacérkodott, aztán amikor a terepre került, akkor elfelejtette az egészet. Most pedig újból felmerült benne, noha nem azért, mert annyira érdekelte a jövő átoktörőinek kiképzése, hanem hogy a tudományos karrier által közelebb tudjon kerülni a válaszhoz. Valaki ebből szép kis summát fog benyelni, hogy ha ez tényleg egy új és ismeretlen átoktípus, amit egy eddig ismeretlen varázsló népcsoport alkalmazott, nem pedig egy egyénileg létrehozott nagy erejű átok. Bár azt is szereti a tudomány, ha az ilyeneket megfejti valaki. Akkor meg már miért ne ő legyen az, ha ő szenvedte el, nem igaz?
Viszont ahhoz kicsi a Bagolykő kapacitása, hogy ő innen nyomozgasson, ráadásul az is valami, hogy ezt az állást elvállalhatta. Az AMS valószínűleg elutasította volna a jelentkezését a mostani állapotában, hiszen nem árt, ha az átoktörő doktorandusz magabiztosan… nos… tör átkot. Az az egy eléggé alap skill. Egyelőre innen kell megtennie, amit tud. Nem a tudományos sikerért és a dicsőségért, hanem a saját magáért. Alsó ajkába harapva koncentrál, hogy kivegye, amit a muglik az állítólagos digitalizációval annyira jól feljavítottak. Sóhajtva megcsóválja a fejét. Nekik sokkal jobb technológiájuk lenne rá, csak el kéne venniük egy éjszakára. Újból előrehajol, hogy jobban lássa a latin szöveget, ami előtt az egyik képen még plexi is van. Hogy ilyen szar képet ki csatolna? Rejtély. Direkt szopatják ezek ilyen fotókkal?
Ekkor ismerős hang üti meg a fülét, amihez hirtelen nem tud arcot kötni. Automatikusan odafordul, kissé megdöbben a nő közvetlenségén és egyenességén. Összességében sokkal többre értékeli, mint azokat a kérdéseket, amik úgy kezdődnek, hogy ’de miért remegsz?’, mi történt a…’ ’mi volt a … tudod hol…’. Nem merik kimondani előtte. – Persze...persze. – Kartávolságban van neki a mellette ülő kolléga széke, aki jelenleg éppen órát tart, úgyhogy egy viszonylag ügyes mozdulattal – nem esik le, de nem sok kell hozzá – kinyúl érte és Sarah mellé húzza, hogy kényelmes, beszélgető távolságba kerüljenek. – Nos… - Köszörüli meg a torkát bizonytalanul. – Ez itt az összes anyagom az asztalon, amim van. – Magyarázza bal tenyerével jelentőségteljesen nyomva rajtuk egyet. – Most azon vizsgálódunk… vizsgálódnak… - Javítja ki gúnyosan, keserű lemondással a hangjában. – Hogy pontosan milyen népcsoport is élt ott, akkor többet fogunk tudni. Az nagyon izgalmas lenne, ha egy teljesen új átokcsaládot találnánk… - Hangjában eltökéltség és tudásvágy ég. Nagyon tudni akarja, hogy mi a fene tette taccsra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=819882#post819882][b]Déry-Hajnal András - 2020.10.23. 14:53[/b][/url]

Az új tanévvel új tanárok is érkeznek, és az a bevett szokás, hogy ők ne egy-egy új kupacot alkossanak, hanem egy kicsit mindenki új helyre költözik a tanáriba, oly módon, hogy az újak a régiek közé olvadnak. Így esett, hogy nekem is hárommal arrébb lett új asztalom. Tavaly még én is új voltam, idén már vannak nálam újabbak, ami azt jelenti, hogy balomon Matyi foglal helyet, míg jobbomra Szigethy került, vagyis Sankó, ahogy a folyosón hívni szokták. A magas férfi mellett az ember, hiába nőtt átlagosra, mégis kicsinek érzi magát, és olykor elgondolkozik férfi létén is, mert valljuk be, ha valaki egy jó húsz centit ráver a másikra, ráadásul jóval szélesebb vállú is, akkor egészen máshogy látja önnön magát a tükörben. Na mindegy is, most már így alakult, ugyebár.
A lényeg, hogy a pajtás-rendszernek köszönhetően - nem így hívják, ezt csak én mondom rá - Sankó a pajtásom lett, vagyis én vagyok az, aki megmutatja, hogy hova ül majd, mit hol talál, hogyan jut el feltűnésmentesen bizonyos helyekre. Nekem kell bevezetnem a tanári szoba rejtelmeibe, az iskolai rendbe, meg minden ilyen csodába. Tavaly engem Fisher kisasszony vezetett körbe, én ígérem, hogy az információkat hosszabb idő alatt és tömörebb mondatokban fogom majd átadni, azon egyszerű oknál fogva, hogy én nem tudok hat percig egyfolytában beszélni a fénymásolóhoz illő papírok grammban való megkülönböztetéséről. Igen, hat perc, mértem.
Hogy ne érje sokként a reggel, de, hogy engem se nézzen totálisan vénnek, egy kilenc órai időpontot beszéltem meg vele, hogy találkozzunk a tanári folyosóján, és akkor onnan kezdődik a túra. Mivel tavaly már volt itt, helyzeti előnye van, de ez még nem ok arra, hogy én elsikáljam a kapott feladatot.
- Sándor!
Intek felé, amint látom - mert, hát ki ne látná -, hogy bekanyarodik, és még egy nyugodt mosolyt is az arcomra ültetek. Kölyök, látszik rajta, de hát rajtam meg az, hogy egy vén majom vagyok. Hogy ki járt jobban? Nem kell vitába bonyolódnunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=819891#post819891][b]Szigethy Sándor - 2020.10.23. 15:44[/b][/url]

Izgulok. Ez a számomra leginkább jellegzetes érzés az elmúlt pár hónapban. De ez most valami másfajta izgalom, mint eddig volt. Ez inkább hajlik át félelembe, mindemellett van benne valami édesség, amit egyelőre még nem tudok megmagyarázni. Az előző posztom – a Minisztériumnál – egy teljesen más érzetet hagyott maga után. Azt a kezdettől élveztem és akartam, elvégre gyermekkori álmom vált valóra. Még akkor is, ha végül nem a bűnüldözési osztályon, hanem az oktatással kapcsolatos ügyeket kellett intéznem. Jó volt. Egy ideig. Aztán az – mint eddig minden más – nyűggé vált és megkeserítette a hétköznapjaimat. De ha nem kerültem volna vissza a tanodába, totálisan más módon alakult volna az életem. Most úgy érzem, hogy ismét élek; lettek barátok, kapcsolatot, amikbe kapaszkodhatok. Persze még mindig az a jellemző, hogy „mindig mindent nekem kell megoldani”, és kisgyermeki remegő térdekkel kezdek bele minden újba, ám ez lehet a szépsége, nem igaz?
Mielőtt a megbeszélt időpontra megérkeztem volna, beszaladtam Jules irodájába, hogy ott hagyhassam kabátomat és tudjuk váltani néhány szót. Elvégre igencsak nagy szükségem volt a támogatására. A pár perces látogatás után viszont már a karakteremhez tartozó kockás ingben sétálok a tanári felé vezető folyosón, s mikor befordulok, meg is pillantom az engem váró Déry kollégát. Fáradt mosolyt varázslok megterhelt ábrázatomra, majd hatalmas tenyeremmel a levegőben, már messziről intek egyet tanerőtársamnak. Szívélyesen köszönt engem, amire mosolyom őszintébbé válik, s kellemes bizsergés indul meg ereimben; itt az idő.
– Szia András – köszöntöm végül szavakkal is, amikor mellé érek és jobbomat nyújtom felé, hogy megszoríthassam azt. – Nem igazán hoztam még magammal semmit – vakarom meg végül feszengős mosollyal tarkómat. – Kellett volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=819901#post819901][b]Déry-Hajnal András - 2020.10.23. 17:18[/b][/url]

- Az attól függ, hogy mennyi cuccot hoznál elsőre.
Viszonzom a kézfogást, majd abból kibontakozva a megállapításomra legyintek egyet, mert valljuk be, ez inkább csak valami egyszerű kis poén volt, semmint komoly gondolat.
- A helyzet az, hogy a tanárok év elején mind minimál dizájnban gondolkoznak, aztán az év közepén már nem nagyon látjuk egymást a papírhalmazok felett, aztán, mikor eljön a nyári szünet és lepucoljuk az asztalt, gyakran új barátságokat kötünk.
Nem ennyire drasztikus azért a helyzet, de mondjuk én volt, hogy az előttem lévő papírokra fogtam azt, hogy nem vettem észre egyik vagy másik kolléganő frizuraváltását. Pedig valljuk be, igencsak látványosak is voltak, de mit tegyek, férfi vagyok. Nekünk az ilyenhez kell egy kis átállási idő, olyan két, maximum három hónap. Viszont nem akarom, hogy szerencsétlen flótás már az elején beijedjen, így inkább addig lépetem át vele a küszöböt, amíg még nem rohant el sírva.
- Szóval, Merlin hozott a tanári szobába. Most, hogy beléptél az ajtón, már hivatalosan is tanár vagy. Az asztalunk egész közel van, itt rögtön a falnál, elég sokan fognak itt járkálni, mert mi, vagyis Matyi ül a legközelebb a hirdetőhöz.
Intek is neki az asztalaink irányába, hogy ha van kedve, akkor megnézheti. Bár minden asztal egyforma, most még a legtöbb teljesen üres is, ha három tanár költözött be eddig. Az övék is egyszerű, néhány mappa, pennák és tollak, bögre, ami jelzi a hely birtokba vételét.
- Ja igen, ez fontos, hozz saját bögrét. Nyugodtan lehet humoros is, mert itt szinte mindenkinek olyan van. Öniróniát tartalmazó főleg. Íme az enyém.
Csak, hogy lássa, nem viccelek, felemelem a saját példányomat, ami elég erősen utal a tárgyamra és a vallásomra is. Bár szűz lányokat nem szoktam áldozni, de tudjuk, hogy az én vallásom igen kevert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=820083#post820083][b]Szigethy Sándor - 2020.10.26. 09:28[/b][/url]

A férfi szavaira lágyan elmosolyodok. A minimál dizájn valószínű, hogy nekem megmarad végig, hiszen alapvetően így élem az életemet. Nincsen felesleges giccs, színek és tárgyak. Az asztalomon csak az lesz, aminek valóban ott a helye. A bögrén kívül semmi személyes tárgy nem lehet a kódexem szerint és nem is lesz. Család hiányában fotókkal sem fogom fárasztani a kollégák szemeit, így maradjunk ezen a letisztult vonalon; írószerszámok, jegyzetek, könyvek és az elhanyagolhatatlan bögre. Mondjuk, az első kivételével minden a fiókban fog landolni, elvégre nem hagyunk ilyen dolgokat mások szeme előtt. – Csak néhányat – vonom meg végül a vállam, miközben egy összeszorított ajkú mosolygással belépek a tanáriba. Diákkorom mumusa is lehetne a hely, valójában maga a folyosó, mert sokat kellett itt ülnie. Nem azért, mert ő okozott problémát, hanem prefektusi kötelezettségei miatt. Sokszor kellett jönnie – úgymond – „jelenteni” a tanároknak, ha valami olyat látott, s most összeszorul a gyomra a „spicli” képre. Annak neveztek a poszt miatt, de most inkább egy nagyot sóhajtok és végre végig pásztázom a termet zöld szemeimmel.
– Ajaj – szorítom össze fogaimat játékos ijedelemmel, miközben követem a kellemes társaságot. „Már hivatalosan is tanár vagy”, jut el agyamig a mondat, így kényszeres tarkóvakarásba kezdek, ahogyan elérünk asztalunkig. – A Levita házvezető? – kérdezek vissza a Matyi név említésére. Jó kis férficsapat lesz ez itt. Ujjaimmal simítom végig a számomra kinevezett asztal szélét, kissé elkalandozva gondolataimban. Minden napomat itt fogom tölteni ennél az standnál, és minden nap láthatom Julest a kastélyban. Lesznek új kollégák – akiket ugyan már nagyjából megismertem minisztériumi munkavégzésem alatt – és új kihívások. Hasonlóan éreztem magam, amikor egyetemre mentem. Érdekes érzés.
– Ha a humor nem is, de az önirónia talán még nekem is menni fog – horkanok fel, amikor végig olvasom a feliratot. Jópofa. – A vallásaid közé tartozik az élő áldozat is? – teszem fel a kérdést, mintha komolyan gondolnám, majd teszek még egy félkört az asztalom körül. Mintha megjelölném ujjlenyomatommal a területemet. Mindenkiről tud már ezt-azt az előzetes „kutatómunkának” köszönhetően.
– Van valami szabályozás, amitől tudnom kell? – ne gyújts illatgyertyát, ne vegyél fel piros színt. Nem is tudom. Bármi, amivel érdemes tisztában lenni újként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=820419#post820419][b]Déry-Hajnal András - 2020.10.30. 20:58[/b][/url]

- Ennyire ijesztő?
Kérdezek vissza a jajjogásra, mert valljuk be, ha a colorrun emlékeim nem csalnak, kettőnk közül én voltam az, aki azt mondtam, engem nem verhet meg futásban egy elsős. Komolyan, amíg Matyi megállt, addig én áthaladtam a célon. Nos, van ilyen, én akkor is tanítottam, mert Zina több bölcseletet is megtapasztalhatott, mint “az élet kiszámíthatatlan” vagy éppen azt “hogy a pofonok váratlan helyről jönnek”. Nyilván, ha lenne gyerekem, akkor nem lett volna akkora dicsőség, hogy nem álltam meg a cél előtt, hanem akkor én is úgy tettem volna, mint kedves barátom, és lelassítva hagytam volna, hogy a lányka előttem robogjon be. Ennyi idősen a második helyezés is szép. És ha bárki azt hinné, hogy most a bűntudat beszél belőlem, sajnálom, de nem. Én még mindig nagyon büszke vagyok magamra, hogy elsőként futottam le három kilométert. Oké, tudom, szánalmas.
- Igen.
Jaj, hát nem biztos, hogy egy exminisztériumosnak éppen ilyen határozottan kellene rávágnom azt, hogy szoktam áldozni az isteneknek, mert persze mi az első gondolat: Hogy szűz lányok vérét veszem és ádáz rituálékba kényszerítem őket. Meg persze, hogy vérrel a testemen köszöntöm a felkelő napot. Jó, az utóbbit inkább hagyjuk, de az előbbit kikérem magamnak, én olyat nem szoktam.
- De nem a faluban teszem.
Még jobb, mert így kipipálhatja azt is, hogy szektás vagyok. Kiváló önjellemzés Bandikám, haladsz te lefelé a lejtőn. Kellene valami jó poén? Nem, inkább ne is poénkodj, mert még a végén lebilincselő átokban visznek el innen. Inkább csak próbálj valami egyszerűt mondani, mert tudjuk, hogy úgysem fog sikerülni.
- Nagyon sok vallásnak vagyok valamilyen szinten a tagja, hiszek is, kutatok is. Sok könyvet lehet írni a feltételezésekből, de én úgy vélem, hogy oktatni jól csak az tud, aki maga is átélte ezeket a dolgokat.
Mondjuk nem tudom, hogy mit várunk a Sawyer kislánytól, mert az is inkább néz ki lázadó kamasznak, mint sokat megélt embernek, de hát ő tudja. A mítoszok mondjuk kevésbé átélhetőek, mint a vallások, de azért feltétlenül beülök majd egy-két órájára, mert érdekel, hogy egy gyerek hogyan tanít.
- Hát, itt ez a részleg a házas férfiaké, ha hozzá akarsz szólni a témához, minimum egy asszonyt kell prezentálnod, addig valószínűleg csak szivatni fogunk.
Jegyzem meg nagyon komolyan, holott ez teljes mértékben ki van zárva, de hát nem mondtam azt se, hogy ennek a szerencsétlennek könnyű éve lesz. Alapból basszus, hogy képes valaki ilyen nagyra nőni?
- Van pár csinos kolléganő, akik még egyedül vannak, hátha megfog valaki.
Ütögetem meg biztatóan a karját. Hátha, ugyebár.
- Jobb lesz itt, mint a minisztériumban, bízz bennem. A kislányok közül sokan fognak rajongani érted, de okosabban teszed, ha észre se veszed, kisebb az esély az Edictumba, az igazgatóiba meg az ilyen helyekre kerülésnek. Amit mondanak, azt meg ne vedd fel, van pár nagyszájú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825587#post825587][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 14:35[/b][/url]

Mindenki Tányája, azaz Ardai professzornő - nem tudom ezek közül melyiket találná sértőbbenk -, szóval Tányámhoz igyekszem a tanáriba. Ma elég lazára vettem a figurát, nem éppen ideillő a ruha, amiben vagyok, de ma úgy keltem fel, mint régen, amikor izgalommal tekintettem a modellkedésre. Mondjuk, ha Nadia engedné, van még pár ismerősöm, hogyha Nati meg akarná mutatni magát, meg úgy amúgy is tök szép kislány. A gyerekruhások oda lennének érte meg vissza, na de ez most nem fontos. Azt írta, hogy meg kell beszéljünk a a járőrözést. Gőzöm sincs mi a gond, remélem nem a néma lány panaszkodott - ahahahaha, érted - neki, mert egy kicsit megtornásztattam. Mondjuk nem ártana egy közös járőrözés sem, úgyis régen láttam már a szőke szexi fejét, nem árt egy kis semmiről beszélgetés, vagy én esetemben hallagtni amit a csajok mesélnek magukról. Sajna nekem sosem jut eszembe olyan sok mindenről beszélni, mert úgy nem tartom annyira elmondósnak, vagy hogy is fogalmazzak. Ez a nők dolga, mindent kibeszélnek, mi meg kitörünk és hülyét csinálunk magunkból inkább. Kopogás nélkül fordulok be az ajtón, még csak a szőke - valószínűleg ő, a fenekéből ítélve - van az ablak közelében hátulról, nem tudom mi lehet olyan érdekes odakint. Biztos vigyázó szemeivel követi a diákjait, vagy ilyesmi hülyeség. Tényleg nem is tudom, hogy mi lehet a dolga egy HVH-nak, szerintem Kazanov elég elrettendő példa önmagában is. Mondjuk egy jó zsaru-rossz zsarura meg tökéletes Tányesz, mert lehengerlő tud lenni.
- Na, mi van T, jobb ruhád nem volt? - hülyülök vele, miközben átszelem a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot pár lépéssel. - Hát hogy van a kedvenc Navinés HVH-m, aki a legszebb mind az említettek közül? - vigyorgok, majd kap egy ölelést, ha kér, ha nem. Persze csak egy rövidet, nem érünk mi rá itt érzelgősködni. Ha ad puszit, megkapja a párját, mert mégiscsak egy igazi úriember vagyok, öcsém. Meg az sem mindegy kinek adod, ő is nagyon jól tartja magát, ezért nem értem, miért is van egyedül a pletykák szerint. Sosem kérdeztem tőle, pedig miért ne, de valahogy a nőktől nem szoktam ilyesmit, még félreértik, hogytámadóba vagyok. Pedig csak egyszerűen érdekel, hogy egy ilyen szőkét, hogy kerülik el a pasik. Mondjuk az sem lepne meg, ha kétr gyereke lenne férjjel, de ez tuti nem lehet igaz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825600#post825600][b]Ardai Tánya - 2021.01.31. 16:12[/b][/url]

Az emberek elhiszik, hogy egy házvezető-helyettes munkája nehéz. Hogy az agya folyton a kölkökön jár, és talán ez a rellonnal így is van, hiszen azokat a gyerekeket kordában tartani tényleg nehéz. De a navinésokkal csak az éjszakai inszomniájukat nehéz egyedül kezelni. A nap további részében olyanok, mint a kis angyalok. Szóval mikor az ablakon kinézve agyalok biztos lehet benne az ember, hogy mindenen gondolkodom, csak rajtuk nem. Így esett, hogy épp az aznapi ebédemen agyaltam, amikor a hátam mögül meghallottam az ismerős hangokat. Felegyenesedtem, és mosolyogva Zétény felé fordultam.
- Az én ruhám legalább rendesen takar, nem mintha bánnám. Remélem az egyik oka a mai szettednek én vagyok - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elfojtsak egy kitörő vigyort. Karjaimat átvetettem a férfi vállai felett, és szorosan magamhoz öleltem egy pillanatra. Ugyanolyan közel maradva hozzá, kezeimet összekulcsolva a tarkója mögött néztem ismerős, megnyugtató tekintetébe.
- Oh tudod, csak a szokásos. Melankolikusan az ablakon kinézve vártam, hogy egy szexi férfi besétáljon és kimondja a nevem, mint egy könyvben. És lássanak csodát, életemben először sikerült becsábítanom valakit - vigyorogtam játékosan a férfire. Aztán nagyon drámaian a plafonra pillantottam, mintha csak onnan olvasnám le a legnagyobb életigazságokat. - Hiába, mindig is a fenekem volt a legcsábítóbb részem - sóhajtottam. - Ezzel szemben veled, akinek nem tudom eldönteni, hogy a felsőtől csak még szexibbé válik a kocka hasa, vagy épp az lenne jobb, csak szimplán nem viselne rajta semmit - csúsztattam egyik kezemet a kigombolt inge alá, hátha végre egyszer sikerül majd zavarba hoznom a nagy Farkas Zétényt. Évek óta próbálkozom vele, de nem volt egy könnyű dió.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825605#post825605][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 16:55[/b][/url]

Látom, ahogy megnéz magának, nem mondom, hogy nem imponál. Tánya is egy olyan nő, akivel bárki szívesen összetűzésbe kerülne, mindenféle kellemes szempontból, vagy szemszögből. Most is csak hülyül vele, jól néz ki a nő, és egyébként is szeretik egymást szórakoztatni, mindenféle félreérthető helyzettel. Hogy ez miért alakult ki, és miért vele, nem tudom, talán ő ilyen, én meg idomulok hozzá. Ahogy megölel, nem felejti el "poénból" szétlapítani a melleit az enyémeken, és igen, tudja, hogy hogyan kell flörtölni bárkivel. Az más kérdés, hogy vannak olyan kivételes személyek, mint én, akivel meg is teszi.
- Hát persze, minden reggel azon gondolkodom, hogy ha Tányesz szembejön, azért tetszek már neki, öcsém - nevetgélek, és viszonzom a mosolyt és a szemeibe nézek. Amúgy annyira jól csinálja, hogy sokszor nem tudom eldönteni, hogy szórakozik, vagy inkább arra vár, hogy mikor döntöm már a hátára.
- Még szerencse, hogynem valami gólya jött be, hanem egy tényleg, hogy is mondtad - úgy csinálok, mint aki elgondolkodik az egészen - szexi férfi, azaz én jöttem - mosolyom már széles, ahogy felnéz a plafonra, simán tudnék adni egy csókot a nyakára, de akkor odaveszne a játék öröme és kiderülne az igazság. - Óh, van ott más is, bár tény, ami tény, a hátsód első osztályú - pillantok le a válla felett, ugye az a kábé harminc centi a javamra van. Persze nem vizslatom sokáig a nemesebbik felét, csak a móka miatt játszom a gaz csábítót, vagy mifenét.
- Nem akarom, hogy utána mindig rólam fantáziálj, azért takartam el - mondjuk ez is féligazság, mert miért ne akarnám, vagyis... kinek jutna ilyen hülyeség az eszébe, hogy róla álmodjanak, vagy rá gondolva élvezkedjenek? De mivel soha nem hazudok ugyebár, igaz, hogy szándékos a hasam eltakarása, win-win. Érezheti, hogy kicsit megrázkódom az érintésétől, de most én jövök. Azért tény, ha nem ismerném, már a földön feküdne, rajta velem. Lehet, hogy később még visszatérek ehhez az elképzeléshez. De most elkapom a derekát és csikizni kezdem addig, amíg mögé nem tudok kerülni, hogy ezt még jobban tehessem. Én nevetni kezdek, ő sem marad csendben, de a nagy igyekezetemben kibillen Tányesz az egyensúlyából, én pedig megmarkolom a derekát és sajátoméhoz húzom. Neki pedig muszáj lesz megkapaszkodnia, ha nem szeretne elesni. Háh, miket ér ez a nő el, még nevetve is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825631#post825631][b]Nadia Rosales - 2021.01.31. 22:23[/b][/url]

Arra jöttem rá, hogy mióta elkezdtem behozni kütyüket az órákra, azóta a fiatalok, pontosabban egy részük fellelkesült a mugli dolgok kapcsán. Sokkal érdeklődőbbek lettek, szívesen vették kezükbe a ketyeréket, és jókedvűen forgatták. Persze, akadt köztük néhány igazi aranyvérű burzsoá, akiknek már az arcizmuk is megrándult, ha a mugliismeret szóba jött. Ezúton is csókoltatom drága szüleiket!
Szóval mióta így rákaptak az eszközökre, azóta egyre több holmit vittem be az órákra, aminek meg az lett a következménye, hogy végül már egy nagy rekesszel közlekedtem föl, s alá, hogy abban minden elférjen, és még a könyveknek is maradjon némi hely a hónom alatt, na meg a bögrémnek is egy akasztó az ujjamon. Erre egy-két kollégától megint csak jött volna a válasz, hogy miért is nem használom a pálcámat a cipekedéshez, na de kérem szépen, hogy lehetnék hiteles mugliismeret tanár, ha állandóan a pálcámmal kavarnám a levegőt?
- Tanárnő, és mikor megyünk moziba? - az egyik fiatal lelkesen tapadt rám, amivel úgy egyébként nem lett volna probléma, ha a magassarkú ne szorította volna a lábfejemet, ha a bugyim nem vágott volna be, s ha tényleg nem málhás szamár módjára vonultam volna a folyosón.
- Majd igen, megbeszéljük, de most sietnem kell Gyuszika, addig is, írj egy szorgalmit Hollywoodról - hogy ne csalódjon a gyerek, adtam neki egy kis plusz feladatot, s miután végre leakadt rólam, mert az egyik társa valami csokibékát villantott fel neki, végre, megkönnyebbülve szedhettem virgácsaimat a tanári irányába. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha nem kezdődött el az értekezlet, akkor talán majd lesz időm kirohanni a mosdóba, s megigazgatnom azt a fehérneműt.
Az ajtóhoz érve nem volt egyszerű dolgom, hisz mindkét kezem foglalt volt, még a bögrémben is lötyögött némi kávé, így kénytelen voltam ügyeskedve, egyik térdemmel feljebb tornázni kezembe a rekeszt, s aztán könyökkel ránehezedni a kilincsre. Az ajtó nyílt is, végre fellélegezhettem….volna. A kérdés már csak az volt, hogy mi a hétfejű sárkány fújta vihart keres Ardai Tánya hátsója Zétény ágyékánál? És úgy mégis, mi a jó büdös franc folyik itt.
Hogy mit lehetett leolvasni az arcomról azon kívül, hogy abban a pillanatban egy sorozatgyilkos is megirigyelhette volna a pillantásom? Semmit. Jó, egy kicsit behullámzott az arcom az idegtől, s Merlinre, nem értem, hogy miért zavart egyáltalán ez, hisz nem jártunk, vagy ilyesmi. És ha akarja, hát fogja csak meg Tánya tomporát, meg akármijét, mit is bánom én. De akkor is, miéééért?
Lesújtó pillantásom leginkább Zéténynek szólt, bár Tánya is megérdemelt egy misét, máris kiérdemelte nálam a mégis csak lőttünk házinyúlra címet. Hogy vigye magával őt is a Küklopsz az alvilágra.
- Szervusztok. Remélem, nem zavartam meg semmit- a síri csend után végül csak megszólaltam, s még egy mosolyt is villantottam feléjük, ami minden volt, csak nem barátságos. Leginkább frusztrált mosoly volt amolyan erőltetett. Gondoltam, hogy sarkon fordulok, és ki is iszkolok a megpakolt rekeszemmel, de akkor belépett Gideon professzor a hatalmas nagy térképével, amivel akárhogy is forgolódott, vagy arcon csapott, vagy bokán. Ehhh…emiatt nem volt mit tennem, elhallgatva a krahicsolását, kénytelen voltam megindulni az asztalom felé, bár arra kissé bosszúsan érkezett meg az a rekesz. Magamat meg fáradtan dobtam le a székre, a talpaim iszonyúan fájtak, de ez a két teremtmény érdemelt még egy-egy gyilkos pillantást. Őrület. Ráadásul még Ákos sem ült bent, pedig vele legalább megoszthattam volna a kávémat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825639#post825639][b]Ardai Tánya - 2021.01.31. 23:22[/b][/url]

Sose volt bajom azzal, hogy másokkal kijöjjek. És ez a romantikus oldalt is érintette. Mivel az egész fiatalkorom úgy telt el, hogy egyik városból a másikba költöztünk, így meg kellett tanulnom gyorsan flörtölni a srácokkal, hogy ha már más nem is, de egy meg két hetes "kapcsolataim" azért legyenek. Szóval az onnan felszedett ismereteimet csak tovább fejlesztettem az utóbbi évek alatt, és habár Zéténnyel sose gondoltam komolyan a dolgokat, azért rajta tökéletes volt a gyakorlás. Vagyis hogy ez nem teljesen igaz, mert eleinte elhittem, hogy a baráti viccelődés átmehet valami komolyabba, de mostanra már csak nyerni akartam.
Ahogy elnézett a férfi a vállam felett, talán ha lehet még egy kicsit jobban kinyomtam a portékám, és meg is ringattam a csípőmet, hogy minden oldalról rendesen meg tudja nézni magának újra.
- Ugyan Zéti, ez a félig takarás még az ártatlan navinés lányaim hormonvilágát is összezavarná, nem hogy az enyém - ráncoltam össze édesen a orromat, de közben végig ott játszott ajkaimon a boldogság, amit a férfi kiváltott belőlem.
Tudtam abban a pillanatban, ahogy megzizzent az érintésem alatt, hogy bosszú következik. Hiszen ez már majdnem nyerést jelentett. A csikizésre azonban nem számítottam, így azonnal fickándozni kezdtem a karjai között, és igyekezve valahogy menekülni, fokozatosan fordulni kezdtem, csak hát ezt a mozdulatsort magassarkúban elvégezni nehezebb volt, mint ahogy az ember elsőre gondolná, szóval megbicsaklott a bokám. Ahelyett hogy elestem volna, csak megkapaszkodtam a párkányban, meg hát hátulról Zétény is segített, hogy ne a földre huppanjak olyan nagyon elegánsan. És természetesen ebben a pillanatban érkezett meg az első delikvens az értekezletre. Remek.
Még mindig nevetve egyenesedtem fel, és megfordulva ugyanazzal az arckifejezéssel köszöntöttem Nadiat. Ezzel ellentétben az ő feje... hát, kicsit sem volt szívélyes. Kezem anélkül, hogy észrevettem volna nyugodott Zétény bal csípőjén.
- Szia Nadia. Húzós nap? - kérdeztem tőle összevont szemöldökkel. Eddig nem hittem, hogy bármi baja lenne a nőnek velem, szóval nem is gondoltam, hogy első soron nekem szólna a morcos hangulata.
- Ami a járőrözést tekinti - böktem Zétény mellkasára játékosan, hogy ha tényleg mindjárt elkezdődik a meeting, akkor legalább nem jött be a semmiért. - Az egyik diákom lebetegett, és arra gondoltam, hogy ha lennél olyan édes, ügyelhetnél velem holnap este - villantottam meg felé ezerwattos mosolyomat. Ha nem vált be, akkor egy kérleket követően képes ettem volna a kiskutya szemeket is bevetni ellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825649#post825649][b]Farkas Zétény - 2021.02.01. 13:10[/b][/url]

Nagyon kitartóan küzdött T, hogy zavarba hozzon. De nem kárhoztatom érte, nekem is tetszik ez a kis játék-flörtölés, mert soha nem tudhatod, hogy mikor lesz komoly, vagy mikor nem. Hagyom, hogy kedve szerint próbálgasson elcsábítani, és hagyom magam is, hogy a játék éle ne vesszen el, vagy éppen kárba. Így aztán jól elvagyunk, ahogy próbáljuk hülyíteni egymást félig meddig komolyan.
- Én bárki hormonvilágát össze tudom zavarni, ha akarom. De most azt mondod, hogy a te hormonvilágod érzékenyebb? - húzom az orrán végig finoman a mutatóujjam, és a végén pedig elhúzom róla. De csak nemhagyja magát, így tényleg büntetni kell szegény kacér barátnémet. Az akció jól sikerüül, az megint egy más kérdés, hogy Nadia olyannyira jól időzít a belépőjével, hogy ennél jobban nem lehetett volna. Király, öcsém, pont jókor, kösz Merlin, a te anyádat is. Csak hát pont röhögésben vagyok, és lassan jövök ki belőle, ahogy Tánya is, de összeszedjük magunkat és amint lehet elengedem őt. Oké, vicc, meg minden, de úgy látom, hogy Nadia zokon veszi, amit azért némileg meg is értek.
- Helló szívem legfontosabbjának anyukája. Nem, dehogy zavarsz, amúgy is ez a tanári - vonok vállat, majd megigazítom magam, még úgy teszek, mintha a sliccem is le lenne húzva és felhúzom. Aztán persze Tányesznek sikerül elrontania a napom.
- Á, szóval ezért kellett olyan sürgősen jönnöm. Látod Nadia, mindenki csak ki akar használni - ingatom meg a felem Tányának. - Holnap este pont nem érek rá veled ügyelni - mondom lazán, majd elindulok kifelé, persze arra, amerre Nadia van. Hirtelen bújok bele a személyes terébe és adok neki egy puszit az arcára. - Minden oké? - nézek rá érdeklődően, majd felállva a válasz után, még Tányeszre nézek. - Holnap még szólj, hátha át tudom rakni a dolgomat - ezt már komolyan mondom, mert véletlenül tényleg akadt itt valami, amiről nem kívánok beszélni. - Hölgyeim, remek értekezletet - mondom, és kifelé menvén valakitől véletlenül a földre húzok egy lapot, majd távozok. Upsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825700#post825700][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.02.02. 17:30[/b][/url]

Sokat voltam egyedül. Nem volt erőm a mindennapokhoz, és sokkal többet aludtam, mint normális esetben, mégis állandóan fáradt voltam. Az egyetlen dolog, ami miatt úgy éreztem megéri felkelnem, az a balett volt. Azonban úgy tűnt minél többet foglalkoztam vele, csak annál rosszabb táncossá válok. A porcikáim fájtak a megerőltetéstől, és már a tükörben is kezdtem észrevenni magamon a különbséget. Még nem nagyon, de bizony egy ekkora lánynak a pár kiló is furcsán feltűnő tud lenni.
Bő pulcsit vettem fel, és az egyik régebbi nadrágomat. Féltem, hogy ha Misha rám néz, azonnal feltűnik neki a változás, pláne, hogy mostanában alig kerestem. Épp amikor úgy tűnt, hogy kezd valahogy alakulni a kapcsolatunk, én begubóztam mint egy kis csiga, félve, hogy újra csalódást fogok neki okozni és elhagy. Ő is. Megint.
Azonban úgy éreztem még mindig rá számíthatok a legjobban most. Megvártam, míg mindenki elmegy órára, és egyedül lesz a tanáriban. Semmiképpen nem akartam mások füle hallatára megbeszélni a témát, és ha az kellett, akkor igenis kihagytam pár órát. Mostanában amúgy is rutinosan megy a hazudozás a tanároknak, ők meg elhiszik, mert az elmúlt két és fél évben nem volt nálam jobb diákjuk.
Remegő kezekkel kaparintottam meg a kilincset, és éppen csak annyira nyitottam a reteszt, hogy beférjek rajta. Zavartam körbenéztem, habár pontosan tudtam hol találom meg az asztalát. Keserű bá' ügyelő tekintete mellett nem egyszer látogattam már meg a termet, ilyenkor pedig kínosan ügyeltem mindig, hogy megnézzem mik vannak édesapám asztalán. Sűrű, kis lépteket követően álltam meg az asztala előtt.
- Misha, szia - mosolyogtam halványan. - Én... szóval hogy szeretnék valamit megbeszélni veled - kezdtem, és igyekeztem tartani magam a már ismert énemhez. Gyerünk Darya, menni fog. Csak mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=826939#post826939][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.02.27. 23:54[/b][/url]

Nem volt túl jó napom. A házvezetés ritkán jár stresszel, a sárga ház gyerekei általában jók, a papírmunkát Tánya szokta intézni, a lelki támogatásokkal járó beszélgetések pedig nem fáradságnak tekinthető dolgok. Ez a hétfő a kivétel. A ritka pillanat, amikor a gyufa kikerül a skatulyából. Egyik diák átkot kapott egy másiktól, ami miatt nem képes kilépni a wc fülkéből. Elvileg egész éjjel ott volt, kihűlt a mezítelen lábai miatt és feltehetőleg egy ideig nem fog merni bemenni a női mosdóba egyedül. Tányával azon pörgünk, hogy kiderítsük ki tette. De harminc vagy negyven diák közül kikaparni épp azt az egyet nem könnyű.
Legalább a magány, amiben ülök kedvez. Kávét ugyan nem sikerült még szereznem, a csend mégis lecsillapít kicsit, megnyugtat, hogy ne akarjam megfojtani a tettest. Épp csak pár pillanatig élvezhetem magányomat, az ajtó nyílik, rajta ídes lányom fordul be. Ugyan egy diákokkal teli aktát olvasok épp, szemem sarkából jól látom, ahogy ráérősen masírozik az asztalok között rutinosan, míg el nem jut a könyvekkel megpakolt helyemig, amin egyetlen kis képkeretecske díszelgett, rajta Katya és én az esküvőnk napján, még mielőtt felöltöztünk volna. Nézegetni nem igazán szoktam, általában inkább le is takarom, ha nincsenek benn mások, most is épp úgy hever. Lefektetve, képpel az asztallap felé. Inkább azért tartom itt, mert így közel érzem magamhoz a nőt. Vannak időszakok amikor jobban hiányzik, ilyenkor segít picit.
- Szervusz Dashenka. Ki vele, mi az, ami annyira fontos, hogy az órádat is kihagyhatónak találod. Újfent. - Igen hallottam róla, hogy mostanában nincs a toppon a lány. Az az átkozott kölyök lehet az oka. Elcsavarta a fejét aztán bűnözőnek, rossz diáknak állt ez a bolond fruska. Apai szigor az egyetlen gyógymód rá, mert ha abbahagyja a tanulást, teherbe esik és örökösen pincérnő lesz valamelyik zs kategóriás kávézóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=826981#post826981][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.02.28. 18:03[/b][/url]

A feszültségem csak még inkább megnövekedett, ahogy megláttam apámat. Pontosan úgy ült a székében, ahogyan a könyvtárban is mindig szokott mikor találkozunk. Ilyenkor mindig olyan, mintha az élet minden súlya az ő vállát nyomná. Nem látszódott rajta semmi külső sérülés, mégis a fájdalom opálos nyoma tükröződött vissza szeméből. Életemben először kezdtem megérteni, hogy mitől van ott.
Hangja jeges volt, ahogy megszólalt. A nevem ezen formája most a szokásostól jobban is kirázott. De ja vu érzésem volt tőle. Egy pár pillanatig eltartott, mire rájöttem, pontosan mikorra is utal vissza. Anya halálának éjjelére. Vígasztalhatatlanul sírtam utána, ő pedig csak ezzel a kettőssel volt képes elhallgattatni. Aztán kocsiba ültünk, és nem láttam tizenöt évig. Vajon most is ez következik?
- Biztos vagyok benne, hogy beszéltél Ardai professzorasszonnyal. És biztosan tudom, hogy hallottad már Somogyi Viktor és az én nevemet is egy mondaton belül használni.  Szóval…. gondoltam öntsünk tiszta vizet a pohárba - vezettem fel a mondandóm. Igazából ez csak az első része volt. Tisztázni akartam mindent, amit az utóbbi pár hétben kínosan kerültem. Mert ha nyílt lapokkal játszottam, akkor talán könnyebben megértette azt is, hogy miért hozzá fordulok most. Még akkor is, ha már jó ideje nem éreztem úgy, hogy számíthatok tőle bármilyen atyai jótanácsra.
- Szóval igen, eljöttem legilimenciáról, hogy válaszoljak minden kérdésedre – ismertem el, aztán vártam, hogy lesújtson az elsővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827158#post827158][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.05. 22:09[/b][/url]

A lány azonnal levágja, hogy tudok mindenről, bár ez várható is volt. Egy dolgozó vagyok abban az iskolában, ahol ő diák. Nyilván mindenki akinek gondja van az elkanászodott fruskával az az orosz apához jön panaszkodni, hiszen senki se tudja, mennyire törékeny a mi kapcsolatunk. Senki sem realizálta, hogy lényegében két idegen vagyunk megegyező génekkel.
- Tánya a jobb kezem. Naponta több órát vagyok mellette vagy a közvetlen közelébe, ezért várható volt, hogy ha az ő óráján rendetlenkedtek arról én is szinte azonnal tudni fogok - Sült is a képem rendesen. Tányához állok a legközelebb az iskolában, hiszen együtt vezetünk egy egész házat, s azzal, hogy a gyerek pont az ő óráját rombolja le még égőbb.
- Szegény az ilyesmit mindig a szívére veszi. Érzékeny nő. Bocsánatot kell kérned tőle, és összeszedned magad. A jövődet el akarod rontani holmi románc miatt? Az a fiú még gyerek ahogy te is. Mind a kettőtök fenekén ott van a tojáshéj. Az ilyen tinirománcok a könyvek lapjaira valók és nem a való életbe. És mi lesz ha majd meg akar csókolni? Nem is, te tisztában vagy vele, hogy az ilyen idős kölykökben mennyi tesztoszteron gyűlik fel? A hormonok csak úgy rohangálnak fel és alá benne, azt fogja akarni. Nem engedem, hogy azt csináljátok, az apád vagyok és megtiltom, hogy bárki is esküvő előtt hozzád érjen!  - Kicsit bele lendültem, olyannyira, hogy már fel is álltam a székemből valamikor út közbe. Talán a hangomat is feljebb emeltem. Nem akartam de úgy tűnik ez sokkal jobban felzaklat, mint elsőre gondoltam. Amit magamban tartottam és ami miatt fortyogtam napok óta elég durván látott most napvilágot.
- A jegyeid is rohamosan romlottak. És most még óráról is lógsz. Levitás vagy az ég szerelmére. Óriásit csalódtam benned!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827177#post827177][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 00:22[/b][/url]

Számítottam rá, hogy Misha nem repesett épp az örömtől, amikor a legújabb híreket hallotta rólam. És meg tudtam érteni. A pár héttel azelőtti énem valószínűleg ugyanezeket a mondatokat vágta volna a fejemhez, csakhogy az a lány nem ismerte a szerelmet. És annak az elvesztését sem. Ezzel szemben az előttem magasodó férfi a legjobban az gyász érzését ismerte.
Már épp megjegyeztem volna, hogy a mai nap megtörtént a bocsánatkérés, amikor szemöldököm egy vonallá húzódott össze. Holmi románc? Tojáshéj? Tinirománc?Minél többet hallott, annál inkább ment fel benne a pumpa. Már nem is érezte magát olyan gyengének, mint mikor belépett az ajtón, és az eredeti célja se jutott volna eszébe, még ha elgondolkodik is rajta.
- Azt ne mond, hogy hirtelen felébredtek benned az apai ösztönök. És mond csak az utóbbi tizenöt évben hol voltak, hm? Azt hiszed Somogyi az első férfi, aki hozzám ért? Huszonkét éves vagyok, és bármennyire is azt hiszed, nem készülök apácának - emeltem fel én is azonnal a hangomat, ahogy ő. Ha másban nem is, a temperamentumunkban biztosan hasonlítottunk. Meg az orrunk. Az ugyanolyan volt.
- Amúgy pedig nem a te felelősséged megítélni, hogy mi folyik köztem és Viktor között. Igen, tudom, hogy átléptem egy határt Tányával. Nem kellett volna. De ennek semmi köze ahhoz, hogy szexeltünk-e Somogyival. Ahogy annak se, hogy romlanak a jegyeim. Ha rendes apa lennél, tudhatnád, hogy a művészetibe is járok, és amiatt jut kevesebb időm a tanulásra - jegyzetem meg, és karba fontam a karjaimat a mellkasom előtt. Szerencsére még nem fogytam annyit, hogy könnyen látható legyen az ilyen ruhákban. Az már csak egy plusz lett volna, amit ezek szerint a mínuszos számlámra írhatott volna Misha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827210#post827210][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 19:44[/b][/url]

Nem ma jöttem a falvédőről és tudom, hogy mit szoktak csinálni a huszonévesek egy párkapcsolatba. Nem csak most, húsz éve is így volt. Katya és én is talán már tizenöt-tizenhat évesen kipróbáltuk a dolgot. Mégis az, hogy a lányomnak is van szexuális élete valahogy felkorbácsolt. Számomra még mindig kölyök. Az a négy éves csupa vigyor gyerkőc aki ott ugrál a fél méter magas gerendán és azt játssza ő is egy cirkuszi fellépő. Legszívesebben elkapnám Somogyi nyakát és ráüvöltenék, hogy még csak egy kislány.
Az első amit megkapok az, hogy eddig nem voltam apa. Összeszorítom ajkamat. Erre nem szólok vissza. Ezt életem végéig megfogom kapni bizonyos időközönként, ez már realizálódott bennem. Le kell nyelni, de most sem bántam meg, hogy akkor elmentem. Nekem kellett az az idő.
- Igenis az én felelősségem. A lányom vagy és most nekem kell vigyáznom rád így, hogy a nagyanyádék 5000 kilométerre vannak innen. Én megértem, hogy úgy érzed szereted, de pasit fogni magadnak bőven lesz még időd. És mi van ha becsúszik egy gyerek? Kettétöri a karriered, elveszi a fiatalságodat, aztán csak nézhetsz, ha karriert akarsz, táncolni vagy a cirkuszba beállni akkor szedd össze magad és hagyd a tinirománcokat és tanulj rendesen. Ne hanyagolt a bagolykövet se attól még, hogy művészetibe is jársz. Te vállaltad mind a kettőt hát akkor csináld is végig becsülettel, azután harmincéves korod után majd keresel magadnak egy derék legényt! Egy nem félőset. - szögezem le. Különben is felesleges túl korán kezdeni a szerelmet neki, legyen még szingli, a maga és az én egészségem végett is. Ne akarja, hogy itt gyilkossággal bevarjanak. Amerikába házon belül ölni még önvédelemnek betudható dolog, de itt nincs önösigazságszolgáltatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827212#post827212][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 20:17[/b][/url]

Éreztem, ahogy a feszültségem csak még jobban növekedett minden egyes szava után. Én voltam, aki otthagyta a babushkát Oroszországban, mert szülői kapcsolatra vágytam. Meg kell vallani, akkor mindenre gondoltam, csak erre nem. Mintha a szívem újra meg újra meghasadna.
- Lehet, hogy ti nem akartatok engem, és még anya terhessége alatt rájöttetek, hogy el fogom szúrni az életeteket, de attól még ne hidd, hogy én is el fogom követni ezt az ostoba baklövést - üvöltöttem vissza, egyszerűen nem bírtam magamban tartani az indulatokat, bármennyire is próbálkoztam. Mintha Misha egyetlen hangjával képes lenne tornádót szítani a bensőmben. - Tudom, hogy mekkora teher vagyok neked. Mert bármennyire is próbálok a tökéletes gyerek lenni, neked soha nem volt elég. Látni se akartál. Hallani se. Gyűlölsz, és legszívesebben visszaküldenél oroszhonba az első repülővel. Csak azt árulnád már végre el, hogy mi a fenét ártottam én neked - borultam ki olyan erővel, mint egy hurrikán. Jeges kékjeim az övébe fúrtam.
Bármennyire is hajtogatta az apám, hogy ez a mostani helyzet miatt van, egyértelmű volt, hogy valami sokkal mélyebb van itt. Egy dolog, ami miatt fél évig tartott, hogy képesek legyünk egy teremben tartózkodni, újabb fél, hogy ha csak értelmetlen kérdésekre, de tudjunk egymásnak válaszolni szitokszó nélkül. És most tessék. Kitártam a kártyáimat. Az összeset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827213#post827213][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 20:36[/b][/url]

Az a pont amikor már az ember nem tudja leállítani magát. Amikor átlép egy határt és képtelen befogni a száját. Minden előtör, az is, amit mélyen eltemetett magában és az is, amiről talán még ő maga sem tudott. Daryanak pedig van érzéke ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozza az embert. Talán mert túlságosan is hasonlítunk egymásra. Nem számít, hogy mennyire az anyja vonásait örökölte külsőleg, belül teljesen olyan mint én. Akár ha egy tükörrel kiabálnék. Valószínűleg ezért is tudok annyira kifordulni magamból.
- Persze mert abortuszra mennél? Tudod milyen veszettül nehéz valami olyasmi? Egy olyan bájitalt meginni ami elhajtja a gyereket? - tárom szét a karom, elfeledkezve róla, hogy lényegében róla beszélek. Annyira elszállt az eszem, hogy nem fogtam fel, milyen ütések lehetnek ez az egy szem lányomra nézve, hogy olyasmit tiltok neki, amiből az ő élete létre jöhetett.
- Nekem nem kell egy tökéletes gyerek, nekem soha nem arra volt szükségem, hogy tökéletes legyél, nekem az anyád kell. Életem szerelme, akit elvettél tőlem mikor azért a hülye babáért bőgtél és a halálba küldted őt. Megölted a saját anyád! Amikor rád néztem ez jutott eszembe. Ha ott maradok valamelyikünknek bántódása esett volna hát nem érted? - olyan hangos voltam, hogy lehet az egész folyosó hallotta volna, ha nem tanórák lennének, aztán hirtelen néma csend, ahogy végre eljutott elmémig az, amit kimondtam a számon. Elkerekedett a tekintetem a dühöm pedig zavartsággá változott.
- Dashenka én...nem úgy értettem - makogtam. Egy dolog, hogy ezt éreztem, de rá zúdítani soha nem terveztem. Meg akartam tartani a kellő távolságot és ennyi. De ahogyan Katya úgy Darya is ért a tervek felrúgásához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827215#post827215][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 21:19[/b][/url]

Kissé összeszűkült a szemem, ahogy hallgattam. Túlságosan is úgy beszélt, mint aki tapasztalatból mondja. Babushka sokszor említette, hogy mekkora csoda, hogy létezem, de sose gondoltam, hogy valami olyan dolgok is szerepet játszott ebben, mint bármiféle szer. Talán a szavaim mögött több az igazság, mint ahogy eleinte sejtettem. És mégis. Bármilyen feltételezés ellenére nem bírtam abbahagyni, és a szavak csak úgy pattogtak ajkaimról, mintha egyenesen a pokol tüzéből származnának.
Aztán mély csend. Szemeim elkerekedtek, és egy pillanat alatt elfehéredett bőröm is. Gyerünk Darya, te akartad az igazságot. Akkor most itt az idő, hogy el is fogadd. És valahogy mégse ment. Mert a szavak ott égtek a száraz levegőben kettőnk között, és visszhangzottak az agyamban, mégsem tudtam felfogni őket.
- De. Pontosan úgy értetted - hagyták el haloványan cserepes ajkaimat a mondatok. Így már sokkal több minden nyert értelmet. Az elmúlt tizenhét év súlya telepedett a vállamra. - Majd... igyekszem, hogy ne legyen egy gyerekem aki elrontsa majd az életem - bólintottam, és fordultam is ki. Még nem szakadhat fel. A könnyeim már gyűltek, de nem voltam hajlandó ezek után megadni neki azt a prioritást, hogy lássa is őket legördülni. Erős vagyok. Vele, nélküle, mindenhogyan.
Mint egy szellem, úgy sétálgattam egy ideig a folyosókon. Egyre jobban taszított a hely. Az, amiről azt hittem, hogy a második otthonom. Erre kiderült, hogy ez is csak egy álomvilág. Egy felépített csapta. A Truman Show. Remélem a nézők azért jól szórakoznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827217#post827217][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 23:43[/b][/url]

Tudom, hogy túl messzire mentem. Abban a pillanatban tudtam, amint elhagyták a szavak a számat. Én voltam a felnőtt, aki vádaskodott mint egy ötéves óvodás ezzel más embereket sebezve meg csak azért mert igazságtalannak érzi a veszteségeit. Azonban a világ összes illúziómágiája sem tudná visszaforgatni az időt, hogy megakadályozzam ezt. Csak álltam ott, bambán és némán. Akartam valamit mondani, akartam valamit szólni, de annyira nehéz volt akármerre is elindulni. Néhány nem így értettem csúszik csak ki. Gyenge próbálkozás majdnem annyira mint lángoló házat megkísérelni fújogatással eloltani. Láttam ahogy arca szép lassan megváltozik. Ahogy lerombolódik benne minden.
- Darya...én.... - előbb volt képes mozdulni. Az utolsó mondataira elhúztam a számat. Ez lett volna a monológom lényege végül is, de nem ilyen módon akartam a tudtára adni.
- Darya, kérlek beszéljük meg... - próbálkoztam, de utána nem tudtam menni. Nem vittek a lábaim. Kiabálni se voltam képes. Szavaim alig ütötték meg a normál szintet. Aztán kilépett az ajtón. Vége. Nem láttam már, mégis valahogy továbbforgott bennem a kép. Elképzeltem ahogy sír, ahogy zokog azon az idióta kölyök vállán. Lerogytam a székembe. Életem egyik legszarabb napja volt, az is teljesen biztos. Fogalmam sem volt, hogyan tehetném jóvá. Egyáltalán jóvá tehetném-e vagy jóvá kell-e tennem. Annyi de annyi gyereket pátyolgatok nap mint nap. Beszélgetek velük, hogy lássam a fejlődésüket, elmondhassák a gondjukat, apjuk helyett apjuk lehessek. Az egy szem valódi lányomnak pedig képtelen vagyok megadni csak egyetlen őszinte apai pillanatot is. Ő az egyetlen ebben a nyüves iskolában, aki nem tud rám támaszkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827425#post827425][b]Ardai Tánya - 2021.03.11. 16:03[/b][/url]

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827438#post827438][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.11. 19:28[/b][/url]

Ардаи Танья
Проблемы

Amióta visszazuhantam az asztalomra, azóta ott feküdtem a lapján, mint a rossz diákok egy unalmas órán. Óriási lelkiismeret furdalásom volt a kimondott szavak miatt, illetve ami meglepőbb, hogy megkönnyebbültnek is éreztem magam. Amitől csak az előbbi érzelmem még inkább nőtt bennem. Nem volt helyes így éreznem és pláne nem minden gyászomat és haragomat Daryara kiengednem, csak azért, mert kiabált velem. Hiába vádoltam már őt évek óta ezzel, soha nem lett volna szabad megtudnia.
Hallottam ahogy kinyílt az ajtó. Morcosan felültem, a gondolataim csak úgy kavarogtam bennem és valaki azzal, hogy bejött gátat szabott annak, hogy teljes mértékbe azokra koncentráljak. Talán ideje volna hazamenni. Kivenni pár nap szabadságot. Elmenni valahová, esetleg egy másik országba valami hülye ürüggyel. Hiába volt fenn a fejem és nyitva a szemem, nem figyeltem arra ki jött be, míg a hang meg nem ütötte fülem. Így egy fokkal jobb, hogy csak Tánya jött. A találgatás azonnal elkezdődött, bár sokkal pitibb dolgokra tippelt. Bárcsak az lenne a gond, hisz azt néhány szóval, pár beírással, megrovó tekintettel meg lehetne oldani. De Daryás ügy után lehet soha többet nem fog szóba állni velem a saját lányom.
- Azt mondtam Dashenkának, hogy megölte a saját anyját - minek kerteljek. Azonnal a közepén kezdtem a történetet, ahonnan a bonyodalmak születtek. Ezután visszaengedtem fejem az asztallapra, mint aki lezártnak is tekinti a beszélgetést.