36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 26. 18:07 | Link

öltözet

A rózsaszín pöttyökkel tarkított aranyszín szalag egy ideig nyugodtan hevert a tenyerében. Épp úgy, mint mugli társai tették volna. Aztán persze megunta a dolgot, életre kelt, és Manó csodálkozva nézegetthette a tenyerén mocorgó szalagot. Varázslócsemete volt, ha nem is a legkiválóbb és legerősebb mágusok gyermeke, látott már bűbájt eleget, ő is úgy-ahogy tanult varázsolni, de ilyen különös, haszontalannak tűnő felhasználási módjával még nem találkozott a boszorkányságnak. Érdeklődve vizsgálta a színes csíkot, meg is bökte másik kezének mutatóujjával, de nem érzett semmi furát. Erre viszont megjelentek a szalag társai. A fiú jól meghökkent, hogy esetleg sértésnek vették a böködést, azért rontott rá egy regimentnyi további anyagdarab. Tényleg megrohamozták őt a társak lefagyásra késztetve Manót. Hamar rájött azonban, hogy a szalagok nem ártanak neki, maximum kicsit megcsiklandozzák itt-ott. Aranymasnis kezét a levegőben felejtve másik kezével a pólója alá igyekvő szalagot próbálta megállítani tevékenységében, ekkor jelent meg az ajtóban a lány.
- Ő, szia! - nyögte Manó meglehetős zavarban, hogy szalagokkal körbetekerve, elszúrt ajándékcsomagként ácsorog az ajtóban. Szegény aranycsíkot megnyomta kicsit, ahogy összezárta rajta az öklét, és kihúzva a pólója alól a kéket, most már aktívabban próbálta lehessegetni magáról támadóit. Azok szófogadón lehulltak karjáról és derekáról. Az arany nem járt ilyen jól, azt Manó a markában felejtette, úgy válaszolt kérdezőjének:
- Markovits... Á...
Elfelejtette a nevet, amit idefelé olyan sokáig memorizált! Viszonylag gyorsan megkerülte a problémát.
- Tanár urat keresem.
Ekkor megszólalt a csengő, amely a tanórák végét jelezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. augusztus 31. 09:10 | Link

No, lezárom inkább

A fiú láthatóan küzdött a szalagokkal, Doléance viszont nem segített. Jól szórakozott a fekete-fehér diák és a színes szalagok táncán. Amikor pedig kiderült, mi járatban van itt a srác, nyomban karon ragadta.
- Tudom, hol találod! Gyere velem!
Szinte szökdellt, ahogy vonta maga után az elveszett legényt. Egészen a folyosó feléig, ahol eszébe jutott, milyen kupit hagytak maguk mögött a szalagokkal. (Már azokkal, amelyikek nem ragaszkodtak még mindig a célszemélyhez.)
- Gyertek ti is - intett a földön heverőknek pálcájával, amit épp akkor kerített valahonnan ruhája redői közül elő. Egyszerűbbnek (és mulatságosabbnak) tűnt magukkal vinni őket, mint eltüntetni a szalagcsapatot.
Így hát nagy feltűnéssel, színes csíkkavalkáddal ballagtak végig a folyosókon, egészen a keresett tanár úr irodájáig.
Hogy miért kereste a professzort Manó, azt Doléance nem tudta meg, mert a szünet hátra lévő részét maga is valaki meglelésével akarta tölteni, ezért hamar lelécelt a lakosztály elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 25. 10:10 | Link

Csak úgy

Lin bedagadt, vérvörös szemekkel veszi maga elé a következő szorgalmit. Megítéli a színeket, az árnyékolást, a kompozíciót. Felírja magának a szorgalmi készítőjét és, hogy hány pontot kap erre, aztán egy cirkalmas láttamot kanyarít a lap aljára.
Mielőtt maga elé húzná a következőt, felnéz a tanáriban függő órára. Hát ma sem megy már haza Alexhez. Egyszerűbb lesz, ha ledől a Levitában, mert mire leérne a faluba, jöhetne is vissza órát tartani. Mikor is látta utoljára a fiút? Nem rémlik neki. Asztala körül meg egyre csak nőnek a szorgalmi halmok, de valahogy fogyni nem akarnak.
A lány úgy érzi, ez egy teszt, amit az iskola vezetősége talált ki neki, hogy lássák, mennyit bír. Leteszi a pennát, megdörzsöli a szemeit, aztán álmosan a plafonra pillant. Valahogy nem így képzelte el élete utolsó éveit. Belekapaszkodni Alex kezébe, és szorosan hozzábújni... Igen, ez sokkal valószínűbb álom, mint a szorgalmihegyekkel való eltemettetés.
Nagyot sóhajtva maga elé húzza a következő lapot. Újabb rajz. Gyönyörű egyébként. A lány élvezi a munkáját... már amikor nincs belőle ennyi. Eltökéli, hogy ez lesz mára az utolsó, aztán fél szemmel felpislant az órára, és inkább azt dönti el, hogy tegnapra lesz ez az utolsó. Hajnali négykor az ember nagyon is tisztában van vele, hogy a ma éppen csak elkezdődött.
Átnézi az előtte fekvő szorgalmit, lepontozza, majd láttamozza. Aztán feláll, nyújtózkodik, megmasszírozza begörcsölt lábát, és óvatosan kiszlalomozik a szorgalmikupacok közül, hogy aztán elinduljon a Levita torony felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 15:36 | Link


Kamillát aztán könnyen bele lehet rángatni a hülyeségekbe, az meg már aztán teljesen mindegy, hogy az jó - e vagy rossz. Neki jelenleg épp LLG - n kellene lennie, a fiú óráját nem tudja. Nem a volt házvezetőjével van baja, egyszerűen csak most jött az alkalom.
Tök ártatlan fejjel dugja be fejét a tanáriba, mint aki épp keres valakit valami roppant hatalmas probléma miatt, aztán látva, hogy nincs bent épp senki, szélesen elvigyorodva pillant a háztársára.
- Oké, szabad a terep. - azért halkan beszél, mert biztos ami biztos. Összedörzsöli kezeit, ahogy ő szépen be is lép, aztán körbenéz a helységben. Mert nem cél nélkül ténferegnek itt, csak úgy mert miért ne.
Annak ellenére, hogy nincs meg minden részlet, például az áldozat, aki majd mikor visszajön óráról nem fog találni valamit, valamit ami nagyon fontos.
- Szóval. Te mit mondasz, melyik legyen? - összeteszi kezeit, mintha imádkozna, miközben állához érinti ujjbegyeit.
- Én azt mondom, hogy az ott. - a számára legszimpatikusabb asztalra mutat, majd felnéz a másik rellonosra.
- Tudod mi lenne igazán jó? Ha kifognánk azt, amelyik minket is tanít. - ez azért is nehéz, mert két külön évfolyamon vannak, de most ez a tény eltörpül a szemük előtt lebegő szent cél előtt. Szusszan egyet, leereszti kezeit, majd elindul a helyiségben, keresve a megfelelőt. Nem mintha meg tudná állapítani csak úgy, hogy melyik asztal kihez tartozik, de bízik a megérzéseiben. Hogy majd mikor mellé ér megérzi, vagy kap egy jelet, vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 10. 15:59 | Link

Kamilla és Noel

Vizsgaidőszak van, ebből kifolyólag pedig neki is a vizsgák mellett a kötelezettségei sorába lépett, hogy segítsen a bűbájtan vizsgák átnézésében. Ugyan nem túl kipihent az elmúlt néhány napban. Minden vizsgát előrehozott, nem szeretett volna semmit utoljára hagyni a sajátjai közül. A könyvtárból visszaérve még tett egy kitérőt a szobája felé, aztán átöltözött egy kényelmesebb farmer-ing összeállításba. A déli szárnyba hamar átér, onnan pedig egyenesen végigsétál a folyosón tanári felé. Csak akkor kezd valami gyanús lenni már távolabbról is, amikor már vagy fél perce csak a nyitott ajtólapot látja és mellette emberek (diákok) mocorgását. Nem mondaná, hogy éppenséggel lopakodni kezd, de tény, hogy figyel arra, hogy ne csapjanak nagy zajt a léptei. Egyelőre a másik kettő (mostmár rájött, hogy csak két alakot lát) inkább befelé figyel izgatottan; eleinte azt is hiszi, hogy épp egy oktatóval beszélgetnek a küszöbön.
Akkor lesz nyilvánvaló ennek az ellentettje, amikor odaérve nem lát senkit az ajtóban, viszont azt már sajnos nem sikerül elcsípnie, hogy Kamilla mit mondd Noelnek.
- Segíthetek valamiben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2016. március 24. 10:31 | Link

Ems és Vivi - költözzünk be!

Egy nagyobb fajta dobozt lebegtetek magam előtt, ahogy végigsétálok a folyosókon. Mindenféle kacatnak tűnő dolog kandikál kifelé a tető nélküli papírdobozból: pennák tömkelege, tintás üvegek, pár fénykép, több méternyi pergamen és két szál gyertya. Ma van a napja annak, hogy asztalt kaptam a tanári szobában, szóval itt az ideje elfoglalni a nekem szánt helyet. Összeszedtem pár cuccot, amiről úgy gondoltam, hogy kelleni fog majd a munkához, azokat pakoltam bele ebbe a dobozba. És most felhoztam magam és a csomagomat is a kastélyba, hogy elfoglaljam a nekem járó helyet. Végigkanyargok a folyosókon a déli szárnyig, hogy beléphessek végre a tanáriba. Tavaly gyakorlótanárként nem sokat jártam ide, nem éreztem igazán magaménak a helyet. De most...! Benyitok a helyiségbe, csak pár kolléga lézeng bent, gyorsan biccentek nekik és haladok is, hogy asztalt válasszak. Találok egyet, amin nincs kint név és teljesen üres, az előző tulajdonosa biztos elköltözött már innét, szóval odalebegtetem a dobozomat és halk puffanással leteszem a tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. március 24. 22:26 | Link

Muccancs & Kiva

Húha, húha, HÚHA! Mindjárt elkezdődik a tanév, a fiatal nő pedig bekerül a mélyvízbe. Igazából nagyon vegyes érzésekkel jött haza, természetesen megkapta az apjától, hogy ha már az anyja volt kedves átadni az állását, akkor becsülje meg és csinálja rendesen. Persze a férfi nem ért egyet vele, hogy a nő visszament a rezervátumba, ráadásul még egy ekkora dolgot is elintézett a lányuknak. De most komolyan, nem vezekelt már eleget!? Oké, hogy a múltkor elszúrta azt a szerzett állást, de azért a diákokkal már csak elbánik valahogy. Igaz, megszokta, hogy azok, amikkel foglalkozott simán leszedálhatóak valamilyen rontással, de valahogyan csak elboldogul eleven lényekkel is.  Azért bízik benne, hogy ez jóval érdekesebb meló lesz, mint az előző, ahol borzasztóan utálta már az állandó lengyel beszédet. Nem az a baj, hogy csúnya nyelv lenne, egyszerűen csak nem állt rá annyira az agya, hogy ne fordítania kelljen, ahogy beszél, emiatt pedig túl sok meló volt az egész kommunikáció dolog.
Az anyukája elmondta, hogy nagyjából mire lesz szüksége a tanáriban, így azokkal a földi jókkal mind telepakolta a dobozát. Annyira nem érdekli a dolog, hogy különösebben elgondolkozzon azon, hogy mire lenne szüksége még. Majd ahogy tanév közben kiderül, mindig visz magával valamit, amire épp szüksége van. Persze azért egy magazint ráhajított a rekesz tetejére, ki tudja, hogy mennyire fog unatkozni órák között. Az egész falun át reptette a dobozát, mire végül a kastélyba ért, ahol nagyot sóhajtott. A pálcás karja már eléggé lezsibbadt, így lépteit erősen megszaporította, hogy a tanáriba érjen.
A házuktól a tanári szobáig végtelen húsz percnek tűnő séta után megkönnyebbülten kopog az áhított helyiség ajtaján, amikor is rájön, hogy egyébként neki már bejárása van ide, így inkább benyit. Ablak mellett, negyedik asztal. Azt mondta az anyukája, hogy az volt az ő asztala, úgyhogy azt szeretné átvenni tőle. Ablak, pipa. Egy, kettő, három, négy, jé, nem messzire ott áll egy fiatal nő.
- Szia!
Köszön kissé zavartan vigyorogva. Nem is vette észre, amikor belépett a helyiségbe. Gyorsan végigfuttatja a tekintetét a világos szobán, de megnyugodva konstatálja, hogy mást nem mulasztott el üdvözölni.
Jó pár méterről megküldi a dobozát a kiszemelt asztal irányába fáradtan reszkető kezével, minek hatására az ötödik asztalról leveri a pergameneket és a pennákat.
- Basszus! Bocsi!
Mondja emeltebb hangon, majd pálcáját a saját asztalára csapva siet a szomszédos asztal rendberakására.  Szerencsére semmi nem tört össze, csak kisebb káosz alakult ki a korábban rendezett miliőben.
- Remélem ez Emmáé és nem a másik!
Folytatja a papírokat a földről felszedvén. Mondta az anyukája, hogy az egyik padtársa Emma lesz, úgyhogy ezét is igyekezett elfoglalni ezt a jó helyet, mert egészen biztosan sokan akarnak majd ülni a barátnője mellé. Tuti ez a lány is Emmára pályázott, még jó, hogy Vivien is időben ideért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. március 27. 16:13 | Link

Kolozsváry Levente

Az asztal fájdalmas nyikorgással nyög fel a ráhelyezett kötet súlya alatt, remekül tükrözve Ruben hangulatát, akinek szintén kedve lenne nyöszörögni az óravázlatok gondolatától, melyek megírását tűzte ki célul az unalmas vasárnap délutánra. Annak ellenére, hogy nyilván szereti a tárgyát, nehezebb volt ezt olyan formába és tartalomba ölteni, ami egyrészt korosztálynak megfelelő, másrészt fenntartja az érdeklődést, de kellően tudományos és nehéz is, mint azt előzetesen bármikor gondolta volna. (Ez pedig nem mellesleg némi részvétet ébreszt benne egykori tanárai iránt, akiket olyan hevesen tudott utálni, mikor arra kötelezték, hogy az összes neurológiai rendellenességet biflázza be latin névvel együtt. Bár, jobban belegondolva...nem, még mindig utálja őket.) A tény pedig, hogy ő sem elégedik meg a tökéletesnél kevesebbel, még tovább árnyalja egyébként sem könnyű dolgát, no meg addig halogatott és húzta a száját a felmerülő ötletei kapcsán, hogy most itt áll alig néhány nappal évkezdés előtt, tulajdonképpen tananyag nélkül.
A tanári ezúttal üres, csak egy gyöngybagoly várja gazdáját türelmesen bóbiskolva az egyik szék karfáján; a többség valószínűleg kihasználja a szünet utolsó napjait, vagy talán ügyesebben gazdálkodnak az idejükkel, mint Ruben, akire bár nem jellemző, hogy ennyire az utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, mivel még nem próbálta ki magát tanárként korábban, kicsit elszámította magát.
Ebben lesz segítségére a Pszichiátriai rendellenességek diagnosztikai kézikönyve; úgy tippeli, ha valami olyan anyaggal kezd, amit egyébként is szeret, könnyebben belejön majd a többibe is.
A terv jól működik - az előtte lévő pergamenlap viszonylag gyorsan megtelik az átlag halandó számára olvashatatlan vonalakkal és hurkokkal, s mikor már elég idő eltelik, feláll kicsit kinyújtóztatni tagjait. Fog egy bögre kávét, miközben szépen lassan körbejárja a termet - ezt nem tette meg, mikor elfoglalta azt asztalát, úgyhogy kihasználja az alkalmat, hogy tájékozódjon, mi merre van.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsváry R. Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 12
Írta: 2016. március 27. 18:13 | Link

Naizer Barnabás

A többi tanárral ellentétben a mai nap folyamán érkezett meg a kastélyba. Már napok óta bepakolhatott volna, de legyünk őszinték: végtelenül lustának érezte ehhez magát. Nem volt sem kedve, sem ideje mindenkire mosolyogni és megismerkedni, így is óriási csúszásban volt. Az Akadémián összeállított tananyagot szinte teljes egészében át kellene írnia, amiből eddig annyi sült ki, hogy elkészült egy évfolyam óráival. És a maradék öttel mi lesz? Szinte hasogat a feje, ha rágondol, mert bármennyire is lételeme, hogy szakmáját űzze, mindezt "lebutítva" a gyerkőcöknek előadni... Szóval el tud képzelni jobb elfoglaltságot is. Erre nem gondolt az elején.
Maga mögött lebegtetve iratait és jegyzeteit lépked a folyosón végig, hogy a tanári szoba ajtaja előtt álljon meg. Azt se tudja, hová kéne ülnie, ráadásul amilyen szerencséje van, már rég véget ért az asztalfoglaló, úgyhogy ülhet oda, ahol van hely. Ő választotta, szava sem lehet, biztos ebből is ki tud hozni valami jót. Kopogás nélkül nyit be, végtére is itt fog dolgozni és elsőre észre sem veszi, hogy valaki tartózkodik a helyiségben, csak az azonnal kiszúrt nem is olyan kicsi hely kezdett szeme előtt lebegni. Az ott az övé. Pálcájával int, hogy a holmik szépen kerüljenek a tiszta felületre, s csak ezután pillantja meg az ismerős férfialakot. Nem kell sokáig kutakodnia emlékeiben, hogy felidézze újdonsült kollégája arcát. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy fülig érő mosollyal baktat oda hozzá, de egy kellemes görbe ott csücsül az arcán. Végtére is egy kedves ismerőssel hozta össze a sors, ez pedig igen kellemes meglepetés.
- Szervusz Barnabás! Örülök, hogy látlak, de nem mondom, hogy nem lepsz meg - ahogy mindig, most is kezét nyújtja a másik felé, noha a tárgyalóteremben megszokott merevségétől eltérően most viszonylag laza a tartása. Végre nem úgy néz ki, mint egy kiképzőtiszt, sokkal inkább mint egy ember. Egy normális ember. Üdítő változás ám ez, higgyétek el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. március 27. 20:40 | Link

Levente

Alapvetően nem volt örömteli döntés, amikor elhatározta, a kastélyban fog lakni és nem vesz magának lakást a faluban - egyelőre, legalábbis -, azonban most, hogy a tanári ablakából ismerkedik a birtokkal, meg kell hagynia, hogy legalább a kilátás festői, ha más pozitívumot nehezére is esik kiemelni, elvégre már nem egyetemista, hogy lázba hozza a bentlakásos iskola gondolata.  
Az ajtónyitást érzékelve a hang felé fordul, kíváncsian várva, hogy melyik újdonsült kollégát vetette erre a tenniakarás, majd meglepetten ráncolja a homlokát, ahogy szinte azonnal felismeri a belépőt, még annak ellenére is, hogy teljesen más környezetben és más kontextusban szoktak találkozni.
Ruben nem hívja fel magára a figyelmet, türelmesen várja, hogy a másik elrendezze a dolgait, némán szemlélve mozdulatait. Némiképp másnak látja a férfi, mint ahogy emlékszik rá - kevésbé kimért, illetve tartása és mozdulatai is rugalmasabbak, de ez érthető is, elvégre többnyire a tárgyalások alkalmával találkoztak, az pedig megkövetelt egyfajta szerepszemélyiséget mindkettejüktől. Igaz, Ruben esetében ez kevésbé szembetűnő; tanárként is igyekszik kellően bizalomgerjesztőnek és nyitottnak tűnni, bármi is legyen az aktuális valóság.
- A Rubent használom többnyire - javítja ki elnéző mosollyal; nem bánja, és egyébként a Barnabásra is hallgat, mégsem szeretné azért, ha trenddé válna. Ő is tesz néhány lépést a másik felé, már csak udvariasságból is, elfogadva a felajánlott kezet, magában megjegyezve, hogy nem a jogász az egyetlen, aki nem számított erre a fordulatra.
- Levente, igaz? Huh, kicsi a világ. - Nem igyekszik titkolni meglepettségét, elvégre nem számított rá, hogy ismerősökre bukkan az iskolában, és főleg nem ilyen hamar, de alapvetően kellemes számára ez a fordulat, elvégre Leventével könnyű jól kijönni.
- Nem is tudtam, hogy tanítasz. Azt meg főleg nem, hogy itt - jegyzi meg. - Nem fiatalok egy kicsit a diákok a joghoz? - vonja fel a szemöldökét őszinte érdeklődéssel, elvégre így már tud tantárgyat párosítani az archoz és fordítva - már a hét elején vette a fáradságot, hogy átnézze, mit lehet tudni a kollégákról és a tárgyakról, úgyhogy most nem nehéz kitalálnia, melyik tárgy passzol a férfihez.
- Úgy tűnik, lassan minden fronton együtt fogunk dolgozni - közli derűsen, hiszen ahogy korábban is Levente oldalán volt szakértő, amikor munkája Magyarországra hívta, az újonnan kapott ügy - ami most már tényleg az utolsó lesz - kapcsán is erre számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. április 10. 15:47 | Link

Kiva és Vivi

Mibe keveredtem...


Amikor Emma elképzelte az anyaságot, valahogy mindig, mindenre több ideje volt, mint amit a valóságban tapasztal. félreértés ne essék, egy percet se bán, vagyis de, mindegyiket, amit nem otthon lehet a babával, hanem munkával tölt. Bár akkor is inkább sóvárog, néha meg mégis jó elszabadulni, vagy éppen a másik majd hatvan gyerekét pesztrálni, mint házvezető. Valószínűleg nincs még egy ember, aki így túlvállalja magát, mint ő. Saját bolt, házvezetés, tanárkodás, alap és mesterszinten, plusz az előkészítőben is. Emellett barát, feleség, anya. Nagyon nem stimmelhet nála valami, hogy ebbe egyelőre még nem sikerült elmerülnie. Bár tény, hogy végletes - mindent vagy semmit mentalitású -, és más már nem is férne a naptárába, de kezd rájönni, hogy ideje lesz csökkenteni a saját vállalt terheit majd.  Egyszer. Talán. Ez azonban biztos nem most fog eljönni.
Megetette a kislányát, pelust cserélt, összepakolt és még fürödni is volt ideje indulás előtt. Valahogy nem feltétlenül Kornél vagy Lia hatására, bár nagy szerepet játszanak benne, de rászokott magától a korai kelésre, ami hasznára van. Összeszedte a könyveket és jegyzeteket, amire szüksége lesz, villámgyors, viszont annál nehezebb elköszönés után aztán elindult fel a kastélyba. elég gyorsan meg is tette a távot, köszönt az ismerős arcoknak, aztán egyből a tanári felé indult. Pontosan tudta már kik várnak odabent rá, aminek előre örült ekkor még. Miért ne tette volna? Egy nagyon jó barátnője került ide, ha már Védát el kellett búcsúztatni, Kiva teljes állást kapott, ahogy Đomi is, aki nemrég még vele dolgozott, ez mellett új kollégák is érkeztek.
- Szép napot. Kiva! Vivi…
Köszönt be mosolygósan, miközben belibbent és indult volna a helye felé. Ekkor szúrta ki a szokott módon romboló - szereti ám - a volt unikornist, illetve a közelben a volt eridonos lányt. Tartott előbbivel a szemkontaktust, aki még éppen valamit megmagyarázott másnak, mikor oda ért mellé. Csak letette az asztalra, ami a kezébe akadt, aztán ment is megölelte a gondozók gyöngyét.
- Éppen ideje volt, hogy kevésbé veszélyes terepre tévedj. - Azt inkább nem tette hozzá, hogy ki számára kevésbé veszélyes. Félti ő Vivit is persze, de nem tudja nem elengedni a tényeket, hogy ettől a tanárnőtársa még ön- és közveszélyes. - Várjátok már az évet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsváry R. Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 12
Írta: 2016. április 17. 18:19 | Link

Ruben

Számára a Barnabás sokkal magyarosabb és kézenfekvőbb, ezért is választja tán pont azt. Nincs problémája sem az idegen nevekkel, sem az idegen nyelvekkel, de igazán örül, ha valakit ilyen magyarosan hívhat.
- Hát akkor Ruben - egy kedves, ám nem túl széles mosoly ül arcán, míg kezet ráznak, aztán az illemnek megfelelően - meg mert minek szorongassa - elengedi a másik férfit. Meglepően kicsinek tartja ezt az amúgy hatalmas világot, hogy pont egyazon oktatási intézményben fussanak össze elsőéves tanárként. Hihetetlen. A kérdésre egy kicsit kiszélesedik az arcán ülő görbe és apró fejrázással kezdi a reagálást.
- Harmadévben kezdem az oktatást és, ami azt illeti, mire végeznek ötödévben, nem árt, ha tisztában vannak bizonyos dolgokkal - a tőle abszolút szokványos módon támaszkodik meg az egyik asztalnál, vigyázva, hogy ne lökjön le róla semmit. - Sokan nem mennek már mesterképzésre, a munka világában pedig elég sok dolgot kamatoztathatnak majd, amit tőlem kapnak - merthogy a tananyagban a végzésig sorra kerül a családjog és a munkajog is, természetesen. Viszont ami számára meglepőbb, hogy a másik itt tanít. A bíróságon viselkedéselemzőként szoktak találkozni, de nem hitte volna, hogy majd kicsiknek is tart órát. Már, ha tart.
- No és te hogyhogy itt? Nem szokványos tárgy a viselkedéselemzés sem - talán magának is nehéz bevallania, de jó kedélyűnek érzi magát. Nem számított Rubenhez hasonló kellemes meglepetésre. Tudniillik Levente az értelmes, intelligens embereket kedveli, a férfit pedig abszolút annak tartja. Mondhatjuk úgy is, hogy tapasztalatból beszél.
- Ezt nem is sajnálom. A mostani ügy eléggé kacifántos, nem szívesen látnék újoncot munkálkodni rajta, bár gyakorlat teszi a mestert, mint tudjuk - ezt egyébként vallja és tartja is, mégsem véli úgy, hogy rögtön ennyire mély vízbe kéne dobni pályakezdőket. A minisztériumi szintű korrupció csak akkor kezelhető hanyag módon, ha el kívánják tussolni, ez pedig jelen esetben szóba sem jöhet. Főleg úgy, hogy nem pusztán csalásról, de valószínűleg más emberek eltüntetéséről is szól az egész, finoman fogalmazva. Ki tudja, milyen mélyre nyúlik majd ez, Levente nem is szívesen gondol rá, ha teheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 22:50 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Úgy érzem magam, mint valaki aki élete legnagyobb baklövését akarja elkövetni. Pedig nagyon nincs ez így. Én éppen csak kézbesíteni szeretnék egy levelet, mindenféle tollas segítséget leszámítva. Őszintén remélem senki se fog rajta kapni, mert nem lesz egy kellemes érzés. Főleg nem az, hogy közben még tiszteletemet is teszem a tanári szobában. Úgy se voltam még ott és meg kell nézzem magamnak. Elvégre tudnom kell mi merre hány méter, mert ha minden jól megy gyakorlótanár lesz belőlem. Na akkor fogom lazán érezni magam, mert vége a diákéveknek.
Tényleg, adja az a jó öreg Isten, hogy senki se kapjon rajta. Azért van bennem még egy jó adag félelem. Ennek ellenére mégis elindulok a tanári szoba felé, mert semmi esetre se szeretném valami tollas borzadályra bízni aki még a címzettet is eltéveszti és a végén Felagund professzor kezei között landol gyöngybetűim sokasága. Igaz akkor már nem a betűim izgatnának, hanem a tény, hogy hallgasson örökre a drága professzor. Ám őt ismerve (Atyaúristen, mikor ismerkedtem meg vele közelebbről, hogy ilyet mondok?) ez eléggé kizárt, ezért vettem kézbe az ügyet. Remegő lábaim pedig hab a tortán. Remélem elmúlik, mert vicces lesz elremegni egészen a Déli szárnyig.
Lassan már beállhatnék valami beépített titkos ügynöknek is. Annyira nesztelenül tettem meg eddig az utat. És végig figyelve nehogy valaki illetlen személybe ütközzek, például egy felügyelőbe aki megkérdezné miben is sántikálok éppen. Hála az égieknek senkivel se találkozom aki kérdőre vonhatna. Sőt, még egy árva szellem se lebbent errefelé. Valamivel kissé megnyugodott szívveréssel nyomom le a tanári szoba kilincsét. Besurranok, szét nézek, sehol senki, tényleg velem vannak az égiek. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam Jim asztalát. Pár perces keresés után meg is találom valahol a rengeteg íróasztal közepén. Igen, ez rá vall, hogy a közepén van szüksége a helyre. Talán, mert itt nem figyelnek arra mit is művel el. Leülök a székébe, jéé, milyen kényelmes is! Lesz majd nekem is ilyen és naphosszat fogok benne ücsörögni. Előkapom a levelet amin szépen írja a drága medimágia professzor nevét és az első kezem ügyébe kerülő fiókba berakom. Csak fel fog tűnni neki, ha pedig nem, így jártam.
- Invito csokoládé! -
Áh, öl a kíváncsiság, ezért kapom elő a pálcámat és mormogom el a varázslatot. Tudni akarom annyira édesszájú Jim-e, hogy az íróasztalában tartson csokoládét. Amennyiben igen, a varázslat hatására elő fog kerülni. Ha meg nem, mindenféle feltűnés nélkül távozásra adom a fejem. Mindent úgy hagyok ahogy találok, mert semmire nincs szükségem. Éppen csak itt hagytam valamit szuvenírnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 3. 15:28 | Link

Bea

Üres volt a tanári szoba: kollégái többségének órája volt vagy a szobájában tartózkodott, nem is ült az asztalánál rajta kívül senki – s mi tagadás, ő sem túl szívesen. Jobbjában pennát tartott, baljával pedig szórakozottan kevergetett egy pohár kávét (instant Nescafé "háromazegyben", bár koffein nem sok lehetett benne), s le sem tagadhatta volna, hogy jobban élvezi ezt, mint a rá váró házifeladat-halom javítását.
Elnyomott egy hatalmas ásítást, majd nagy nehezen befejezett egyet az asztalon heverő munkák közül, ráírt egy elfogadhatót – bár csak jófejségből –, majd letette a pennát, hogy nyújtózzon egyet. Egész nap az asztala előtt ült – nem mintha olyan sok munkát kapott volna, de már két hete hozzájuk sem nyúlt, érthető, hogy felhalmozódtak a javításra váró dolgozatok.
Hogy felfrissüljön egy kicsit, pár percre kiment a mosdóba – miután megcsodálta karikás szemeit, melyek hűen tükrözték, hogy ismét alig aludt, némi hideg vízzel megmosakodott (nehogy végképp elaludjon), s az illemhely használata után visszatért a tanáriba.
Pár percet volt csak távol – a mosdó mondjuk a másik emeleten volt, tehát akár hat-hét perc is lehetett –, de látta, hogy a tanári már nem üres. Ez önmagában nem lett volna figyelemre méltó esemény, az azonban annál inkább, hogy valaki a székében ült. Megállt a küszöbön, félig az ajtó takarásban – vigyázva arra, hogy ne csapjon zajt – és figyelte a lányt. Mert nem kellett kétszer ránéznie Beára, hogy felismerje.
Azt nem tudhatta, hogy Bea már korábban érkezett – csak annyit látott, hogy Bea csokit próbált elővarázsolni, azt már nem, hogy rejtett is az asztalába valamit (ehhez korábban kellett volna érkeznie). A csokoládét szerette ugyan, de mindig a szobájában tartotta, ezért valószínűtlen volt, hogy Bea talál valamit.
- Úgy látom – szólalt meg, s közelebb lépett egyet –, úgy látom, valaki nagyon szeretne egy büntetőmunkát. – Nem volt mérges, még örült is, hogy találkoztak, de azért mégse higgye Bea, hogy retorzió nélkül turkálhat az asztalánál. Ott azért – még? – nem tartanak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 3. 22:24 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Egy vagy akár két adag idegesség is végig futhatna rajtam amiatt, hogy ennyire üres a tanári. Mégse lehet mindenkinek órája ebben az időpontban. Vagy valamilyen sürgős, halaszthatatlan elintézni valója. Mégis úgy vagyok vele, hogy nem kísértem a szerencsémet, amint megtalálom a csokoládét, már távozok is. Elvégre nem lenne jó prefektus összeszedni valami büntetőmunkát. Abból is a rosszabbik fajtát. Sosem kedveltem azt a fajtát amihez pergamen és penna kellett, mert az igazságot olyankor nem szoktak figyelembe venni, csupán a szép szavakra kíváncsiak amiket elég nagy erőfeszítéssel tudok leírni. Sokkal inkább kedveltem a takarítást, a könyvek válogatását vagy bármi mást. Amihez nem volt szükség a fent említett eszközökre.
Na, hát oda az a fene nagy szerencse. Megjelent Jim, a csokoládénak pedig se híre, se hamva. A padló sem tervez alattam megnyílni, hogy mindenféle felelősségre vonás nélkül megmenekülhessek ebből a szorult helyzetbe. Óriási mosolyt varázsolok az ajkaimra, miközben felállok, elrakom a pálcámat és színpadias mozdulattal helyre tolom a széket. Mit kellett volna csináljak, port töröljek róla? Nem volt rajta, hanem biztosan nem foglalok helyet abban a kényelmes székbe. És hát, a kilátásaim nem valami fényesek. De attól még lehet esélyem alkudozni vele, hátha meglágyul rajtam a szíve.
- Merlinre esküszöm, semmit sem vettem el, semmit se olvastam el és minden ugyan úgy van ahogy hagytad. -
Közelebb léptem a professzor úrhoz, hogy tudjak felpillantani szemeimbe, hogy tényleg higgye el amit mondok. Tényleg, a lelkiismeretem tiszta ebből a szempontból, mert semmit se vettem el, még az általam beküldött szorgalmikat se kerestem meg, hogy tudjam mennyi pontot kaptam rá. Azt pedig már hülye lennék elárulni, hogy hagytam valami itt szuvenírnek. Majd találja meg és örüljön neki, addig én mosom kezeimet.
- Amnesztia lehetőségét nem fontolod meg? Segítek javítani cserébe, utána elmehetnénk sütit enni. -
Nem is én lennék ha nem próbálnám meg a saját javamra fordítani a helyzetet. Amennyiben nem sikerül, tényleg be fogom szerezni a hőn dédelgetett büntetőmunkát Abban már reménykedni se merek, hogy mellőzni fogjuk a pergament és a pennát, látva azt a tornyosuló halmot az asztalon. Vajon mióta gyűjtögeti ezeket Jim? És port is szokott róluk törölni ha már több ideje vannak itt, mint kéne? Amúgy rá férne a segítség és én, mint a felelősségteljes tanársegédje itt állok, készen. Tettre várok és egy pennára amit piros tintába márthatok. Persze a jegyeket felírhatja ő, én csak javítanék. Vagy segítenék, vagy lassan bármi, csak ússzam meg a nyavalyás büntetőmunkát.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2016. május 3. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 7. 22:01 | Link

Bea

Bea jól játszotta a szerepét. Tettetett – vagy talán őszinte? – mosollyal, színpadiasan állt fel a székéből, majd azt a helyére tolva a pálcáját is eltette. Közelebb lépett hozzá – ő is lépett kettőt, s arra eszmélt, hogy Bea egyenesen rá, pontosabban a szemébe néz. Merlinre megesküdött, hogy ő ugyan nem csinált semmit, nem nyúlt semmihez, nem olvasott el semmit – ezt Jimnie hitte is, nem is. Az elképzelhető volt ugyan, hogy Bea tényleg nem nyúlt hozzá semmihez, mondjuk, ha épp akkor jött be – de mit keresett egyáltalán az asztalánál? Arról szó sem lehetett, hogy mondjuk csak egy házit adott le, mert egyrészt akkor nem ült volna le, másrészt ezen a héten nem adott ki semmiféle feladatot a hatodéveseknek.
- Hát persze – bólintott. – Valaki besétál a tanáriba, leül az asztalomhoz, édességet keres, de közben nem akar hozzányúlni semmihez… Meg sem kérdezem, miért jöttél be. Már ez is hihető történet – mosolyodott el, bár cinizmusát nem sikerült lepleznie, nem is akarta kifejezetten. Bea kedvesen mosolygott közben, szemtelensége tulajdonképpen már imponáló volt.
- Hadd gondolkozzam… - nyújtotta el a szót látványosan töprengő arcot vágva, amikor Bea arról érdeklődött, hogy nem úszhatná-e meg a büntetést. Süteményt akar enni? Hm. Érdekes gondolat. Most már nem játszotta meg a töprengést, fürkésző pillantással próbált rájönni, mit érezhet a lány. Érezhet egyáltalán valamit? Sokszor gondolkozott Beán, amikor épp egyedül volt, de sosem jutott semmi érdemire, Bea kiismerhetetlen volt, titkolódzó. Bár az, hogy sütizni akar vele… Talán jelent valamit mégis. De már nem csak azt nem tudta, hogy Bea mit érez iránta, fordítva sem.
- Nem – hozta meg végül a tömör döntést. – Ülj csak vissza oda – mutatott az asztal felé, majd a szomszéd asztaltulajdonos (Artemisia) székéhez sétált, felemelte, s sajátja mellé helyezte, majd helyet foglalt rajta. Temi biztosan nem bánná.
- A büntetőmunkát máris kezdheted – mondta egy széles vigyor körítésében, majd megfogott egy köteg kijavítatlan házit-szorgalmit, s letette az asztal másik felére - oda, ahová Beát várta. Lehetett vagy ötven darab. A kupac másik felét maga felé elé húzta, s javítani kezdett. – Gondolom, kitaláltad, mi a feladat – szólt hátra sem nézve, bujkáló mosollyal. Ha már leült a székébe a lány, maradjon még két-három órát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 15. 17:00 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Eddig eléggé el is kerülte a figyelmemet, hogy Jimnek mennyire szép is a szeme. A kéknek azt az árnyalatát képviseli ami teljesen elvarázsolt és pillanatok le vett a lábamról. Egyébként őszintén remélem, hogy ebből semmit se vett észre a kedves professzor.  A végén még ezért is a nyakamba akarna sózni valamilyen irtó kreatív büntetőmunkát. Például olyat amiben az ő tehetségét kell fényeznem 150 mondaton keresztül.
- Amennyiben hihető, miért kételkedsz bennem? -
Vigyorodom el, hiszen ha tényleg száz százalékosan megnyugtattam a lelkiismeretét, mégis miért kételkedne bennem? Bennem akit a tanársegédének választott, teljesen megbízik és így tovább. Még a kételkedés lehetőségét is fájónak tartom és teljesen igazságtalannak mikor a szín tiszta igazságot tártam eléje. Na így legyen őszinte az ember lánya, meg is éri határozottan.
Felcsillan a szemem a gondolkodásra, a szó elnyújtására. Itt az esély arra, hogy megússzam a dolgot. De egyúttal az is van, hogy talán nem elég vonzó és jó az a sütizés. Talán egyebet kellett volna ajánljak neki? Hirtelen nem támadt más ötletem, azért lett az. Mert Jim nem a személy akit mondjuk elcipelek egy kviddics meccsre szurkolni, vagy az alagsori medencébe fürdeni. Bár mondjuk nem is annyira rossz ötlet az utóbbi, valószínű benne is lenne. Csupán meg kell osszam vele a megfelelő alkalomkor.
- Mi az, hogy nem?! Tényleg megbüntetsz?! -
Na tessék, oda az egész alagsori medencés ötlet, hiszen megbüntetett. Durcás arccal indulok el az amúgy irtó kényelmes szék felé, amit eléggé nagy hanggal húzok ki és húzom a megfelelő helyre miután helyet foglaltam benne. Legszívesebben egy pálca intéssel arrébb küldeném azt a széket amiért Jim elment. Remélem jól megharagszik rá a kollégája és elterjed róla, hogy székeket vesz kölcsön kérés nélkül. Ennyi igazán megnyugtatná a kis lelkemet, egy ideig.
Kezdhetem? Pedig azt hittem naphosszat kell majd itt üldögéljek annak érdekében, hogy nem érezze magát egyedül. Legszívesebben a köteg szorgalmit csak úgy kiszórnám az ablakot, hogy legyen amit vigyen a szél. Ám azzal csak még jobban rontanék az amúgy sem fényes helyzetemen. Penna után kutatok, ha már nem nyomott a kezembe sima ceruzát, nehogy rosszul javítsam ki azt a köteg házit. Kisebb szívinfarktus ér amint megszámolom őket, közzel hellyel van vagy ötven darab. Igazán szívderítő élmény lesz, hogy itt fogom eltölteni az elkövetkezendő három, négy órát. Biztos kihagyom a vacsorát, majd talán beesek az őrjáratozásra. Áh, életem végéig hálás leszek ezért Jimnek, garantáltan tisztában van ezzel.
- Nem sütizek veled. -
Egye meg a penész a sütiket, én nem megyek vele sehova ezek után. Azért megértem, hogy ő a tanár, a feljebbvalóm, de ezt mégis miért kaptam? Hiszen nem követtem el semmi eget rengetőt. Viszont ezek után számítson csak rám, mint tanársegéd. Durcásan, kifújva a levegőt esek neki a dolognak. Innentől nem tervezek vele kommunikálni, a végén még felszedek valami fincsiséget, hogy ne unatkozzak az elkövetkezendő időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 18. 23:17 | Link

Bea

Nem értette, miért értetlenkedik Bea: az nem lehet, hogy nem vette észre azt a gúnyt és élcet, amely a hangjában volt. A „hihető történet” természetesen nem volt komoly – Beának vagy szemmel láthatóan nincs érzéke az iróniához, vagy csak szórakozik. Megkönnyebbülten konstatálta a lány arcán megjelenő félmosolyt. Nyilván viccről van szó.
A helyzetet tekintve ez nem is számított különösebben, mert Beán már nem segíthetett senki: addig nem áll fel a székből, amíg ki nem végzi a rémisztően magas házifeladat-halmot, mely fenyegetően tornyosult és porosodott jobb napokat látott asztalán.
- Igen, megbüntetlek – reflektált a kissé felháborodott hangnemre teljes nyugalommal, de azért mosolygott közben. Nem merte leplezetlenül nézni a lányt, így csak a szeme sarkából pillantott Beára, s közben igyekezett elfojtani azt a gondolatot, hogy „jól áll neki, ha durcás.”
Nem nagyon hatotta meg, hogy Bea már nem akar sütizni vele – ezerszer rosszabb büntetést is kitalálhatott volna. Bár Jimnie alapvetően nem a kreativitásáról volt híres, a különféle retorziók kieszelésében messzemenően élénk volt a fantáziája. Beának nem válaszolt, de nem tudta leplezni elégedett-gúnyos vigyorát.
Jó néhány esemény perc telt el szorgos munkával, amikor elfogyott a tinta. A férfi egy hanyag kézmozdulattal a szemetesbe hajította a kiürült üvegcsét, és fáradtan a fiókjába túrt, hogy kibontson egy újabbat. Az első dolog, amit észrevett, egy hosszúkás, fehér boríték volt, ami legutóbb – mikor is? talán tegnap – még egészen biztosan nem volt a fiókban.
- Nocsak – mondta meglepetten, bár kissé reszelős hangon – a torka kiszáradt a néma munkával töltött percek során. Gyanakodva méregette Beát, ujjai pedig szétnyitották a borítékot, s lassan kihúzták az összehajtott pergamenlapot. Közben nem vette le a tekintetét a lányról, hogy a reakciót figyelhesse – nem kizárt, hogy az ő ajándékát tartja épp a kezében. Beától voltaképpen akármi kitelik.
Utoljára módosította:Jimnie Meccoy, 2016. május 18. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. június 16. 22:52 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Vajon portörlőt mennyire könnyen találhatunk a tanári szobában? Igazán jól jönne egy, mert ez a csodálatos halom javítatlan házi feladat már szerződést kötött a porcicákkal. Jimnie-re pillantva pedig nem úgy néz ki mintha akit zavar ez a por. Talán túl finnyás lennék?
A durcásságom teljesen felesleges, de legalább jól esik nekem. Szemernyire se hatotta meg és úgy csinál, mint aki nem érdekli. Fordított helyzetben engem sem érdekelne, de azért sérti kissé az önérzetemet. Na de majd ápolgatni fogja, nyilvánvalóan a tudta nélkül.
Azért valljuk be, ennél kreatívabb lehetett volna Jim. De mivel ennyire futotta, be kell érjem ezekkel a javítatlan dolgokkal. Igaz nem lett volna például az sem jobb, hogy kitakarítsam a mellékhelyiséget vagy valami unalmas esszét írjak. Pedig mérhetetlenül nagy örömet okozott volna Jimnek ha róla kellett volna írjak legalább két pergamenre, össze vissza pacáztam volna az egészet. Még van esélyem arra, hogy a házikra ejtsek egyet kettőt, garantáltan örülni fog neki. Legalább majd a diákok meglátják mennyire is figyelmes a tanárbácsi javítás közben.
Fel se pillantok a javításból, próbálom a legjobb formámat hozni és nagylelkű lenni azzal akinek a házija kezembe kerül. Egészen addig a percig folytatom ezt a nemes tevékenységet, amíg meg nem hallom, hogy a tintás üvegcse a szemetesben landol. Azt hiszem, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy talán oda tettem a levelem ahol a tintákat tartsa. És már nem is kellett sok, ott van a keze között.
Mély levegőt veszek, rezzenéstelen arccal bámulom tovább az előttem lévő halmot, mintha semmit se vettem volna észre az egészből. Pedig a nap legjobb tette az lenne ha megnyílna alattam a padló és elnyelne. Azért soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Ha nem zavart volna meg, mélyebbre tudtam volna csúsztatni és nem kezdenék égni, mint a rongy, amint el is kezdi olvasni a pergament. Kétségtelenül meg fogja ismerni a kézírásomat.
- Nocsak? -
Ez az, végre vissza találtam a hangomhoz és még az is sikerül, hogy kissé megugorjon a szemöldököm. Érdeklődés nyújtok az iránt amit a kezében tart, azonban legszívesebben köddé válnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. június 23. 23:23 | Link

Bea


- Igen. Nocsak – hangzott el a szó harmadszor is a tanáriban, majd azt – legalábbis a tanár így érezte – érezhető csend követte. Leplezetlen érdeklődéssel figyelte Bea arcát, hátha árulkodó jeleket fedez fel. Vagy Bea volt jó színész, vagy a tanár rossz emberismerő, mindenesetre a lány arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Jimnie vállat vont, majd – miután teljesen kihúzta a pergamenlapot a borítékból –, letette maga elé az asztalra, nem nyitotta ki. Pár másodpercig töprengve nézett az összehajtott pergamenlapra, majd a borítékot is szemügyre vette, de nem talált rajta semmit. Se címzést, se egy árva tintafoltot. Visszatette az üres borítékot a fiókba - majd jó lesz még valamire, legalább az egyébként is csekély fizetését nem az írószerboltban költi el -, majd ismét az üzenetre nézett hosszasan és elgondolkozva. Ám ettől nem lett okosabb.
- Csak azt hittem, tőled kaptam valamit – dörmögte, bár ez a lehetőség továbbra sem volt kizárva. De az sem teljesen lehetetlen, hogy valamelyik tanárkollégája szórakozott, ilyenre is volt már precedens. Mindenesetre nem akarta a lány előtt felbontani semmiképpen, mi van, ha valami személyes levél? Bea biztos megkérdezte volna, mi van benne, ezt pedig nem akarta kockáztatni. Persze lehet, hogy ő csempészte oda, még mikor a mosdóban volt. Bár… - itt elgondolkozott egy pillanatra –, egy-két napja nem keresett új üveget, régóta ott lehetett az a papír.
- Nem olvasod fel nekem? Ez az egyik első tanársegédi feladatod – bökött a levél felé, miután rájött, hogy nincs nagy valószínűsége, hogy bármi személyeset kapott volna. Ha Bea írta, akkor külön jó, hogy személyesen is elmondhatja, mit akart. Ha meg egy kollégája, akkor is nyugodtan láthatja a levelet, bizonyára valami hétköznapi elintéznivalóról van szó. Egy utolsó pennavonással befejezte az épp előtte fekvő szorgalmit, s udvariasan érdeklődő arccal nézett a lányra, mit szól a fejleményekhez.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. július 7. 21:01 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Pár perccel ezelőtt bármit megadtam volna ennyire töretlen figyelemért, most meg kissé kényelmetlenül kezdem érezni magam. A szó harmadszori elhangzása is tesz rá egy lapáttal,  Jimnie vállvonogatása is elősegíti az egyre kínosabbá váló helyzetet. Még mindig azt gondolom semmit se lehet leolvasni az arcomról, de már nem vagyok benne száz százalékosan biztos. Garantáltan lett egy hosszabb pillantásom mikor kihúzta a borítékból a pergament. Igen, hiába nézte bármelyik oldalról, semmilyen címzést nem fedezhet fel rajta. Gondoltam nem buktatom le magam már az elején.
- Kaptál volna tőlem sütit a cukrászdában. -
Ejtem el újra a sütizés témát, hátha időközben meggondolta magát. Mondjuk a munka hevében, a levél felbontása között vagy a tintás üveg szemetesbe hajítása idején. Vagy csak simán lehet szerencsém is, talán vágyik egy kevés édességre.
Láttam lelki szemeim előtt ahogy Jimnie azon gondolkodik elolvassa-e vagy ne. Mert ha elolvassa, csak nagyon nagy nehézségek és erőfeszítések árán tudom legyőzni a kíváncsiságom és nem érdeklődni a levél tartalma iránt. Persze, a jóérzést nem felejtettek ki belőlem, így ha megossza velem megtudom miről is leveleznek neki, ha meg nem, titok marad számomra. Le tudom győzni azt a kíváncsiságot, ha akarom.
- Tanársegédi titulusomat lefokoztad felolvasónővé? -
Rápillantok, hátha meggondolja magát, de ahogy meglátom szemében az elszántságot, lemondok arról, hogy megússzam ezt a tanársegédi feladatot. Úgy látszik ma egyáltalán nincs szerencsém. A pergamen után nyúlok, át azon a kupacon amit éppen szívem megdobogtatója javítgat. Sóhajtok egyet és valami szépre gondolnék, ha lenne rá lelkierőm. Köhintek egy aprót, felkészülök arra a megpróbáltatásra amit utol fog érni a szavak kimondása után. Hisz csukott szemmel is tudom mit írtam le, mert amennyi alkalommal kutattam a megfelelő eszközök után, annyiszor lett átfogalmazva az egész.
- Szeretlek. B. -
Túl estem, kész, vége. Innentől már csak azt kívánom legyen megfelelő a fogadtatása, ne fulladjon az egész nevetésbe és vegye komolyan. Ugye ezek nem nagy kérések? Közben rápillantok, valami reakció után kutatva, hátha nem repülök a tanári szobából. Vagy ki tudja, rosszabbnál rosszabb végek játszódnak le a szemeim előtt. Lehet mégsem volt jó ötlet ennyire minimalista módon kifejezésre juttatni az érzéseimet? Most már veszett fejsze nyele, ám annyira rosszul mégsem csinálhattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. július 9. 22:02 | Link

Bea


Bea olyan kedvesen ajánlotta, hogy meghívta volna sütizni a cukrászdába, hogy Jimnie majdnem azt mondta, hogy menjen csak, majd elintézi azt a maradék pár – azaz legalább harminc-negyven – szorgalmit. A házifeladat-torony látványosan csökkent, igazán nem maradt már sok javítanivaló, a látványosan unatkozó Bea pedig már-már meglágyította a tanárt, de aztán Jimnie megmakacsolta magát: nem. Elmosolyodott a cukrászda megemlítésére, s belegondolt, ugyan hogy is lenne ez lehetséges, de a következő pillanatban eszébe jutott: sok más tanárnak van vagy volt diák párja, nincs ebben semmi ördögtől való, Bea pedig már rég nagykorú.
Ezen elmélkedett egy darabig, de azért hallotta, hogy Bea kérdezett valamit – komolyan, miért nem tudja elfogadni szó nélkül a büntetést? Kezdte zavarni a tudálékoskodás.
- Ellenkezőleg. Személyi asszisztensé léptettelek elő a tanársegédi munka mellett – mondta egy félmosoly kíséretében, majd – mikor Bea elé tolta a levelet, hogy olvassa fel –, kíváncsian a lány felé fordult. Az üzenet rövid volt, de tömör – egy pillanatig szóhoz sem jutott, csak meredt Beára, majd kikapta a kezéből a papírt, hogy megnézze, tényleg az van-e rajta, értetlenül meredt a sorokra. Hirtelen egy ember jutott eszébe, akinek esélye volt becsempészni a levelet a fiókjába és a monogramja is stimmelt, ő pedig itt ült mellette. Másrészről a lány arca nem árult el semmit, de ez nem győzte meg a tanárt, Bea jól tudott színészkedni.
- Mit is mondtál az előbb? Ha jobban belegondolok, lehet, hogy mégis elfogyaszthatnánk egy süteményt a cukrászdában… - mosolyodott el, és kicsit közelebb húzta a székét Beához. A pár perccel ezelőtti morcos-fáradt arckifejezése jobbára eltűnt, érdeklődve méregette Beát, s erős volt a gyanúja, hogy tanársegédje egyben titkos hódolója is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. október 29. 23:08 | Link

Igazgató úr

Péntek délután, tanítás után

Az utolsó órám után fáradtan baktatok le a tanáriba. Még nem olyan régen kezdődött el a tanév, de már unom az egészet. Fogalmam sincs, hogy a többi fiatal tanárt mennyire tisztelik, de nekem meglehetősen nehezen megy a fegyelmezés, aztán így persze, hogy sem kedvem, sem pedig önbizalmam nincs az egészhez. Jobban ment nekem a bestiagondozás, csak borzasztóan figyelmetlen voltam akkor az egy alkalommal. Komolyan mondom, hogy sokkal több önbizalommal mennék oda a sárkányokhoz is, mint az ötödikesekhez órát tartani.  Anyu tudott fegyelmet tartani, de neki sem tetszett ez a pálya. Szerintem ez ilyen családi dolog lehet nálunk, mert Lettit meg Vikit sem tudnám elképzelni, hogy tanítsanak.
Gyászos fejjel nyitok be a tanári szobába, odaköszönök az éppen jelenlévőknek, majd nyűgösen lerogyok a székemre. Egy dühös mozdulattal az asztalra hajítom az éppen kezemben lévő cuccokat, amik rendezetlenül hullnak szerteszét az asztallap tetején. Eddig úgyis rend volt rajta, jó lesz ez így.
Alsó ajkamba harapok, majd vágok egy grimaszt és lagymatagon könyöklök fel az imént elhajított cuccok mellé. Van közte két szorgalmi, amit még ki kéne javítanom. Ezekkel nincs bajom, ezt lehet egyedül is csinálni. Ekkor tekintetem egy, az asztalom szélén pihenő borítékra téved.  Milyen furcsa, ide nem is szoktam postát kapni. Homlokráncolva emelem fel, hogy megnézzem a címzést: határozottan az én nevem áll rajta. Ismerős az írás, de hirtelen nem tudom hová tenni. Néhány finom mozdulattal feltépem a borítékot és egy rajzot találok benne. Magamról.
Hirtelen minden nyomasztó dolog kiszáll a fejemből és meredten nézek – az amúgy gyönyörűen sikerült- rajzra. Amit sikerült túllendülni a kezdeti, négy-öt másodperces sokkon, ismét megnézem a borítékot. Találok is benne egy rövid üzenetet Choi Min Jongtól. Azt írja, hogy nem bírt kiverni a fejéből.
Nos.
Valószínűleg a közelben lévő kollégáknak nem fog sikerülni semmilyen értelmes dolgot kiolvasni a tekintetemből, mert teljesen lefagytam ezt olvasván. Huh. Tikkelésszerűen pislogok párat, majd ismét a rajzra pillantok.
Húha.


//MJ engedélyével Cheesy Ő találta ki, hogy Tőle jöjjön ^^ Kattittarajz//
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. október 29. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 2. 19:09 | Link

Erdős-Prinz Vivien
délután a szekrényeknél

Csöndesen dudorászva pakolom az iratokat. Keresek néhány rég feledésbe merült dokumentumot és azt mondták nekem a professzorok, hogy itt talán rájuk akadok. Úgy nézem, ez az a szekrény, ahová mindenki mindent bedobál. Jó, ez túlzás, de tény, hogy koránt sincs benne akkora rend, mint lehetne. Böngészgetek tehát és hirtelen rájövök, hogy a dal, amit dúdolok, egy karácsonyi szám. Úgyhogy leállok vele és éppen töprengeni kezdek, mi váltsa fel, amikor egy fiatal kollegina berobban a térbe. Legalábbis meglehetősen dühös lendülettel csapja le az asztalára a holmikat egy gyenge köszönés után.
Csöndesen viszonzom az üdvözlést a többi tanárral együtt, aztán figyelem még kicsit a lányt a szemem sarkából. Nyilvánvaló, hogy valami bántja. Lehet, csak kimerült. Minden esetre nem akarok tolakodó lenni vele, így nem tudakolom meg, mi bántja. Egyelőre nem. Főleg, hogy aztán kibont egy levelet és mintha egy csapásra minden megváltozna. Nem mondom, hogy felderül, de a gondjai talán elillanak kicsit. Elmosolyodva konstatálom mindezt és rendezkedem tovább. Immár a Walpurgis Leányaitól hümmögök valamit. Mígnem...
- Megvagy! - közlöm a keresett irattal, amint végre a kezem ügyébe kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 26. 23:04 | Link

Lewy

Az lenne a legjobb, ha pihennék. Ezt mondták, amikor kiengedtek, de ugyan, hogy pihenhetnék? Pár nap múlva itt az évnyitó, és Viktor egy hatalmas áldás a számomra, nem akarok lemaradni a házammal kapcsolatos ügyek intézéséről. Így hát itt vagyok és nézem azokat, amik a kór előtt félbemaradtak, illetve amiket Viktor még menet közben felírt. Pár nap múlva a tűzugrásunk is lesz, szóval mindenképpen be kell hoznom a lemaradásom.
Egy órát bírok egyhuzamban ülni, utána fel kell kelnem, egy kicsit sétálnom. Nem célszerű buborékos folyadékot magamhoz vennem, mert a gyomrom még nem pihente ki a hólyagokat. Emellett forró vagy jeges italt sem. Gyakorlatilag langyos teán és pirítóson élek, de legalább már rendes étel, nem az a pépes izé. Most is épp sétálok, két kézzel fogva a bögrémet, mert a kezem még remeg.
Elgyengültem, fogytam vagy tíz kilót, minden ruhám lóg rajtam, a bőröm még szürkés - fakó, látszik, hogy régen nem jártam már a friss levegőn. Ez a szünet számomra egy nagy szívás volt.
Sikerült két kicseppenő cseppel megúsznom a kalandot, így mielőtt leülnék, még szereznem kell egy papírtörlőt is. Megfontolt léptekkel sétálok vissza a kis pulthoz és tépek le egy kocka törlőt, majd sétálok vissza, hogy feltöröljem. Mintha száz éves lennék, szusszanok, mert elfáradtam. Talán jobb lenne, ha tényleg inkább pihennék és nem szenvedtetném itt magamat, mert ennek semmi értelme. Mégsem tudok elszabadulni, mert ha most hazamennék, akkor mardosna a bűntudat. Abi iskolában van, otthon nagy eséllyel senki sincs, vagy ha Rózsa néni mégis, akkor ő csak aggódva pillantgatna rám, és minden percben kitalálna valami gyógymódot, ami fárasztó lenne. Mármint nagyon rendes lenne tőle, de fárasztana. Most nagyon kellene a korábbi tűz, mert egyelőre olyan vagyok, mintha a hamvazó napját váró főnix. Fénytelen, kedvetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 5. 15:41 | Link

Ádám

Azt hiszem, szerencsém volt, mert bár a kviddiccsel kapcsolatban szarul állt a szénám, legalább a tanáriban sikerült egy olyan asztalt kapnom, ami az ablak közelében feküdt. Ez meglehetősen nyugtató tény volt, mert sokszor csak kinyitottam és a párkányra könyökölve kissé kiszellőztettem a fejemet, mikor kezdtek a dolgok sokká válni. Ez mostanság gyakran megtörtént, nem feltétlenül a tanári állás miatt.
Szóval éppen az asztalomon feküdtem, hosszában végigterülve és szívtam magamba a D-vitamint, mikor motoszkálást hallottam. Nagyon reménykedtem benne, hogy az illető majd elmegy és még hagy nekem egy kevés nyugalmat, így egyedül a nappal, de nem igazán akaródzott neki. Ami még furcsább, hogy fel sem tűntem neki, vagy szándékosan ignorált, ami ugyebár az én esetemben majdnem egy és ugyanaz.
Végül a hangos szusszanásra kaptam fel a fejemet - azt hiszem az idegeim tényleg közel állnak hozzá, hogy felmondják a szolgálatot - és néztem az itt szellemeskedő "kollegára". Kellett egy pár pillanat, mire a szkennerem elemezte, hogy mégis ki az, grimaszt vágtam - nem kellett volna, még mindig fáj -, majd felkönyököltem.
-Ádi, te mi a jó istent csinálsz?- kérdeztem felvont szemöldökkel bámulva a csontkollekcióra előttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 5. 19:07 | Link

Lewy

Az ismerős hang irányába fordultam kábán és farkasszemet néztem lengyelünkkel, aki aztán fogalmam sincs, hogy mit keresett itt a tanáriban, és, hogy mégis miért nem zavar ez senkit. A legtöbb tanár és portré húzza a száját, ha például diák jön be és időzik a tanáriba. Felhúzzák az orrukat, és olyan pillantást vetnek a tanár – diák páros felé, mintha legalább is vértől csöpögő ruhában beszélgetnének a véráldozat hasznosságáról, de persze, amikor hozzájuk jön diák, akkor rendben van. Olyan ez a hely, mint valami flancos titokterem, ahova kívülálló, ha belép, hát a lelkével fizet. Erre itt van Lewy, sőt mi több, ül éppen egy asztalnál és tolja magába a D-vitamint, ami bevallom, nekem is hiányzott már jó ideje. Meg ezek szerint az életről is eléggé rendesen lemaradtam. Egy hónap karantén, te jó Merlin gatyája, belegondolni is rossz.
- Arra törekszem, hogy vékonyabb legyek, mint az asszony.
Mindig is mackós voltam, erre tessék, most meg kilátszik mindenem. Persze a kviddics miatt a testem jó része átalakult, a zsír helyett izom lett, de mégiscsak méretes voltam, most meg lám, lóg minden ruhám. Remélem, hogy az új tanévre ez már nem lesz jellemző rám, küzdeni fogok érte.
- Egy hónap karantén, sárkányhimlő. Ocsmány egy betegség. A kelések, kiütések, pikkelyek és az állandó viszketés. De tényleg, állandóan viszkettem. És ha valahol megvakartam, hát elfertőződött. Gusztustalan.
A mellkasomon van egy átívelő rózsaszín heg, ami nem is biztos, hogy el fog múlni, persze csodák még lehetnek, de hát tudjuk, hogy nincs nekem olyan szerencsém. Idővel majd persze hőstetté fogom nyilvánítani, mondjuk megmentettem egy lányt a sárkánytól egy karddal, de a kard közben az én mellkasomat felszabta, sőt, mondok jobbat, a sárkánynál is volt egy kard, igen, egészen biztos, hogy így lesz.
- Ugye tudod, hogy külsősként nem jöhetsz be ide. Ha valaki meglát, akkor értesíteni fogja az igazgatót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 6. 16:38 | Link

Ádám

Az egykori évfolyamtársam akkora lelkesedéssel és energiával fordult felém, mint egy zombi, aki már lassan fél éve nem találkozott ehető aggyal. Szóval szépen szólva is egy kissé be volt lassulva az úriember és a kinézete is harmonizált ezzel a gyorsasággal.
Végigmértem az első megszólalása után, hogy betippeljem, mennyit is fogyhatott, de még betippelni sem tudtam volna, egyszerűen úgy nézett ki, mint egy botsáska éhínséges időkben.
- Szerintem jó úton haladsz. Legalább diétáztál is mellé? Toltad magadba a fehérje-turmixot? - könyököltem fel, hogy aztán ülő helyzetbe tornázzam magamat nagy nehezen. Semmi gond a hasizmokkal, de az akaraterőm éppen felmondani készülte a szolgálatot. A leírás hallatán az arcom grimaszba torzult, egyszerűen nem akartam elképzelni azokat a bizonyos keléseket, az elfertőződést meg pláne nem. Bírom én a horrort, meg a vérfürdőt is, de az nem éppen így néz ki.
- Szóval most arra gyúrsz, hogy szolidarítsak veled és ne ebédeljek? Mert akkor nagyon jó úton haladsz - közöltem, azon filozofálva, a gyomrom eléggé liftezik-e már ahhoz, hogy kidobjam a taccsot, vagy még egy kicsit várjak és fantáziáljak tovább a sárkányhimlős Ádiról.
A következő kijelentése azonban már elég volt hozzá, hogy tudjam, még mindig nem igazán áll a helyzet magaslatán. Talán még nem kellett volna visszajönnie dolgozni.
- Nem tudtam Ádi, de most, hogy mondod, inkább még jobban elkényelmesedek. Jó lesz az úgy! - horkantam fel, de azzal a lendülettel le is másztam az asztalról és az egyik fiókban kotorászva előszedtem egy csokit és a lelkes elfogyasztásába kezdtem.
- Jaj, mi lesz ha észreveszik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 14. 16:04 | Link

Lewy

- Nem, nem diétáztam, egyszerűen csak az történt, hogy amikor enni próbáltam, akkor mindig valahogy felfordult a gyomrom, és ahelyett, hogy megehettem volna, elégettem.
Bizony, ugyanis mindig sikerült tüzet okádnom, ezzel pedig nem egyszer gyújtottam fel a takarómat is, az elém rakott ételt pedig szó szerint hamuvá változtattam. Így hát nem kevés kiló ugrott le rólam.
- Ne haragudj, tudom, hogy elég hangulatrombolóan festek. Abigél majdnem elsírta magát, amikor meglátott.
Életem nagy belépését terveztem, ő pedig könnyekben tört ki, hát egyszerűen nem értettem, hogy mi van, aztán hetek óta először volt lehetőségem belenézni a tükörbe, és akkor megértettem. Úgy néztem ki, mint aki egy varázslóháborúból tért haza, megannyi átok és közelharc után, évekig minimális ételen tartva.
- Van egy olyan érzésem, kedves barátom, hogy te nem félsz emiatt.
Pedig az itt üldögélő tanárok alapvetően nem szeretik, ha külsős emberkék jönnek be, most mégis olyan nyugodtan üldögél itt, mintha felhatalmazták volna rá, mintha...
- Na ne idegesíts fel!
Érzem, hogy elkerekedik a szemem, miközben rápillantok, húzódik a bőröm a szemem körül. Egyszerűen nem hiszem el, annyira képtelen ötlet és mégis egészen valószínűnek tűnik. De nem, az ki van zárva, hogy Bojarski már ott tart, hogy tanárnak áll.
- Mondd, van neked még szabadidőd?
Nem, nem fogok rákérdezni arra, hogy tanár-e, mert ha nem, hanem mondjuk valaki meghívta, hogy legyen a vendége, mondjuk az Edictum egy interjú erejéig, akkor tutira kiröhögne, ahhoz pedig nem szeretnék alapot adni neki, majd ő kimondja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 14. 17:44 | Link

Ádi

Nincs mese, az egykori sulis haverom rettenetesen undorító betegséget szedett össze a közelmúltban, amivel remélhetőleg nem fertőz már össze senkit. Azaz legfőképp engem nem, hiszen éppen a gyerek hazahozását terveztem, meg órákat kellett volna tartanom. Kinek van ideje ilyesmire? Szeretem az extrém dolgokat, de nem akarom tudni, milyen mikor az ízlelőbimbóim hirtelen kovakővé válnak és huss, pörkölheted magadnak a földimogyorót. Bár kétségkívül jól állna, mikor lángokat okádok az ellenfélre.
- Oda se neki, nem vagyok túl depressziós típus mostanság. Szeretem a barátnőmet, ő meg még hazavár - vontam meg a vállamat. Ha megviselne a kolléga kinézete, minden alkalommal elsírnám magamat, mikor meglátom Sebbyt a sérülésekkel. A kviddics csak erős gyomrúaknak való. Bár azt hiszem, hogy Ádinak még a barátnő dolgot is finomabban kellett volna tálalni, nem hogy a tanárit.
Nem igazán akarta elfogadni a tényt, hogy itt dolgozom, az agya blokkolta a gondolatot. Hogy ijedtében vagy meglepettségében, azt csak a jó isten tudhatja.
- Szabadidő? Az milyen állatfaj? - kérdeztem oldalra billentett fejjel figyelve Ádit. Még megkérdezni sem merte a dolgot rendesen, pedig szerintem nem volt annyira hihetetlen, hogy tanár lettem. Pláne nem repüléstan, hiszen ebben tényleg otthon voltam. Hogyha én nem, akkor ki más?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. április 14. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium