[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=174333#post174333][b]Cupido - 2013.09.17. 22:30[/b][/url]
DrágáimElmúlt a Szerelmesek napja, elmúlt a tavasz, most pedig a nyár is elment. A nap utolsó meleg sugarait még érezhetjük, de már nem sokáig, ám egy valami nem változott. A szerelem a levegőben van, Cupido pedig szagot fogott, mint a bombakereső kutyák. Ma arra gondolt az időre, meg a diákok számára tekintettel lesz és a kastély falai között repked egy picit, elég bő termése volt ma, de igazán komoly munkát nem látott, sőt, volt ahol, csak békésen pihentette szemeit az ifjú páron, akiket korábban ajándékozott meg egy nyíllal. Annak hatása tovaszállt, ám a szerelem itt maradt, milyen szép is ez. De mára a kastély szárnyait kivégezte, magasan és alacsonyan egyaránt járt, minden házból látott diákokat, ám arra a nyilacskára, amit félretett még nem találta meg a célozandó személyt. Az idő javulásnak indult, gyenge szél lengedezik kint, és még egy kis meleg is érezhető.
Ahhoz, hogy csak megforduljon a fejében, igen, megvan az, akinek erre a löketre szüksége lesz, egészen a falu határáig, a tóhoz kellett reppennie. Egy párocska ment éppen egymás idegeire, a lány láthatóan eléggé ellenszenvesnek bizonyult, Cupidonak viszont úgy tűnt, a fiúnak amúgy nem lenne ellenére a dolog. A barna hajú szépségben kicsit sok a tartás ma, úgy tűnik itt az alkalom. A fiú néha már annyira megnézi magának a lányt, hogy csoda a szemei helyben maradása. Egyébként, imád Cupido segíteni, na meg előrelendíteni dolgokat. Pufók kezecskéjével megfogja az íjat meg a nyilat, majd a barna hajú lányka jobb lapockájába lövi, határozott, pontos lövés, érzésre talán rosszabb, mint a szúnyogcsípés, inkább darázs, de pár pillanat alatt elmúlik. A melegség átjárja majd a leányzót és felfordulnak a gondolatai, mondhatni tényleg rózsaszínben fogja látni a mindennapokat egy ideig. Na, fiacskám, innentől tiéd a terep. Legalábbis ezt akarná mondani, de helyette tovább reppen, mint aki itt már jól végezte dolgát. Még kuncog egy kicsit, mikor visszanéz, az addig elég rideg leányzóra, aki már inkább csokikrémként kenyérre kenhető, mint kőszikla.