30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Mesélő hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2013. február 10. 09:17 | Link

Eljött a február nevezetesen annak is a 14. napja, Valentin nap. Ez a Szerelmesek dátuma. Ennek apropójából szembesül az ember az apró, ám annál kedvesebb és szívhez szólóbb meglepetésekkel.
Ahogy bárki elindul a kastélytól, ezekből a kis dolgokból a falu felé menet egyre többet és többet kap. Rózsaszín, fehér és vörös virágok övezik az utat. Ez már megadja az egész alaphangulatát. A kaputól szív alakú lufik lebegnek, egy bűbájnak köszönhetően nem szállnak el, hosszasan a Fő utczáig, ami szintén a szerelem színeibe öltözött. A tér egészen a lakósorig szintén ilyen pompás látványt nyújt. A kirakatok, a lámpák mind magukon viselik a jelképeket. Szerelmes gerlék képe van felragasztva egyik helyen, másikon a kis nyilas mosolyog vissza a járókelőkre. Na, igen ez az ő ünnepe. Most igazán tevékenyen telik majd biztosan neki ez a kis idő.
Az ekkor idelátogatókra akciók is várnak, amiket már az iskolában is plakátok hirdetnek. Az Ajándékboltban minden kis csecsebecse, amik igazán aranyos ajándékok egy barátnak, a párunknak vagy esetleg kedvenc tanárunknak, ára kedvező. De a többi helyen sem tétlenkednek ilyenkor.
Valentin napi menü vár minden kedves odalátogatót. A falu étterme egy egész menüsort állított össze a szerelmesek kedvéért, a ház ajánlata: előételként tejszínes eperkrémleves, főételnek narancsos lazac, desszertnek pedig szív alakú, pehely könnyű málnakrémmel töltött macaron. A cukrászda is kedveskedik különféle szív alakú édességekkel, amik csokiból, vagy marcipánból készültek.
Ám van egy kedves kis hely, amit külön ki kell, hogy emeljünk. A kis tavacska. Ez most igazán a gerlepároknak szól. Tökéletes hely egy kis romantikázáshoz és a kellemes időtöltéshez. Díszítését nézve rózsaszirmok hevernek mindenhol. Az úriemberek segítését szolgálja, hogy néhány nem szúró tüskéjű rózsabokor is helyet kapott, amiről büntetlenül szakítható egy szál a Kedvesüknek. Ha közelebb érnek, láthatják, hogy több kis hattyú alakú, hófehér színű és rózsaszín szalaggal díszített csónak várakozik arra, hogy egy kis közös lazításra elcsónakáztassa a fiatalokat. Mindig akad egy szabad az újonnan érkező párok számára.
A leírást Amanda Meggie Philips készítette

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2014. március 15. 22:10 | Link

Apci és Léna

Az első számú lépés a magabiztosság. Ezt célszerű a tükör előtt gyakorolni. Hihetetlen, hogy az anyám, valaki, aki nálam tizennyolc évvel idősebb, képes ilyen újságokat olvasni. Nincs is rá szüksége, mivel az anyukám félvéla, anyai ágról mindenki az, nagyon szépek a rokonaim, aztán a nagymamám hozzáment egy sima varázslóhoz. A dédszüleim nem örültek neki, de szerették anyát és engem is szeretnek azt hiszem. Én már csak negyed részben vagyok véla, ami szinte semmi. Nekem biztos szükségem lesz majd az ilyen újságokra, egyszer.
 Mindenesetre most jól jött ez a tanács. A nagy terv előtt napokig gyakoroltam a magabiztosságot. Igaz, ezt a tippel a fiúzáshoz ajánlották, én pedig épp elszökni készültem, vagyis, visszaszökni a korábbi lakhelyünkre, ahol néhány év múlva tanulni fogok. Tudom, fura az életem. Szóval, amikor anya dolgozott, vagy pihent, akkor ezt gyakoroltam. Nem ment könnyen, mert én még soha életembe nem hazudtam. Az elején bevallom többször pirultam el, mint amikor lázas voltam, pedig gyerekként elég sokszor döntött le a lábamról a láz. Korábban születtem, mint kellett volna és gyerekként is elég pici voltam. Mostanra azonban kinőttem magam, az osztálytársaim közül én vagyok a harmadik legmagasabb lány, ami nagy szó, van olyan, aki az államig ér.
Miután a hazugságot tökélyre fejlesztettem, jöhetett a levél megírása, amit a kalauz bácsinak vagy néninek adok oda, ha akadékoskodik. Anya kézírását lemásolva írtam egy megható levelet, hogy elvált szülők gyermekeként utazom az apukámhoz, aki messze dolgozik, de ne féljen a kalauz, a kedves idős hölgy titokban a kísérőm, csak anyukám nem szólt nekem, mert én most már beléptem abba a szakaszba, hogy kezdek önálló lenni. Nem szeretek hazudni, nem is érzem jól magam tőle, azt hiszem nem fogok rászokni, de most muszáj, mert már nem hiszek a majdokba. Iskola után nem jöttem haza, hanem egyenesen az állomásra mentem. Vettem két jegyet, egy felnőttet és egy diákot, még integettem is a nem létező anyukámnak, hogy ne legyen gyanús a pénztáros néninek sem. Valószínűleg ezután a tettem után egy életre el leszek tiltva a tévétől. Igen, onnan szedtem az ötletet. Sok filmet ötvöztem, ahol gyerekek megszöktek, hogy újra összehozzák a szüleiket. Én ebben már nem hiszek, csak találkozni szeretnék az apámmal, aki mindig csak ígéri, pedig ő kezdte a levelezést!
A vonaton kerestem egy idős nénit, akinek elmeséltem, hogy apukámhoz megyek és anyukám megbetegedett, ezért nem tud velem jönni, de apukám ott vár majd az állomáson, és a néni még csokit is adott, amit persze elfogadtam, pedig megtanították, hogy nem szabad. Életem végéig szobafogságban leszek. Mindenesetre az utazás is megvolt. Viszonylag jól alakulnak a dolgok. A faluban nem nézett rám senki furán, hogy barna kabátban, rózsaszín táskával sétálok, végül is tudják, hogy a kastélyban laktam, lehet azt hiszik, még most is. Nem tudom, hogy ez az apás sztori mennyire ismert.
Felfelé menet még egy fagyit is veszek, most már teljesen nyugodt vagyok. Hazudtam. Szobafogság. Elszöktem. Tévéeltiltás. Magazineltiltás. Anyu agyvérzést fog kapni. Emberektől való eltiltás. Viszont a fagyi finom, Verától kaptam rá extra csokiöntetet  is. Kis boldogság. Hiányzik ez a hely, ha így folytatom magántanuló leszek, és akkor nem is jöhetek ide vissza. Jobb lenne megnézni a kedvenc helyeimet, mondjuk a tavat. Sok időt töltöttem itt. Ahogy a lábam visz, úgy haladok, és a fagyimba feledkezve (zöldcitrom, nyami!), késve veszem csak észre, hogy akihez jöttem, gyakorlatilag előttem ül a fűben egy nénivel…vagyis lánnyal … vagyis nem tudom. Ez kínos.
- Szia…
Köszönök egy kicsit bátortalanul. Hát ezt nem így terveztem, majd a lánynéni felé fordulok, bátortalanul.
- Csókolom...


Mina
Ruha
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2014. március 15. 23:11 | Link

Apuci és Léna

Kicsit kellemetlenül érint, amikor az olvadó fagyi egy cseppje a kezemen landol, de szerencsére van nálam törlőkendő. Anya szoktatott rá még kicsi gyerekként, mert ő folyton elfelejtette, és mindig ragadtam mindentől. Hát igen, az anyukám egy kicsit szétszórt, de legalább nem unalmas.
- Tudtad, hogy a majd nem jelöl konkrét időpontot? A majd mindig később van, de sosem lehet tudni, hogy mikor. Ha egy fiú azt mondja egy lánynak, hogy majd hívlak, az két-három naptól kezdve a soháig tarthat, és mindig azt mondtad, majd.
Igen ez egy szemrehányás akart lenni. Ezt a majdos esetet is a magazinban olvastam, akkor döntöttem el, hogy cselekedni kell, nem maradhat szó nélkül a dolog, így összecsomagoltam néhány napra, hogy legyen nálam ruha, mert akkor is itt fogok maradni, és beszélgetni fogunk. A lánynő kérdésétől kicsit zavarba jöttem, de végül csak megvontam a vállam.
- Nem tudom, milyen öregnek tetszik lenni? A szüleim harminc évesek, és az szerintem nem öreg. Ön sem néz ki öregnek, nem ráncos a keze.
Az öreg nénik keze ráncos ugyebár és sokszor az arcuk is, de van olyan ismerősöm, aki nagymama és csak a nyaka ráncos, de az arca szép sima és puha. A kérdés után visszafordulok apuhoz, és zavartan lesütöm a szemem. Hazudhatnék neki is, ma már nagyon jól megy, de nem illene. Az ujjaimat tördelve zavartan nézem a szoknyámat, miközben a jobb lábammal épp a füvet készülök kitaposni. Rossz szokás ez is.
- Hááát… én csak… összecsomagoltam, iskola után nem mentem el a hegedű tanárhoz, helyette vettem két jegyet a spórolt pénzemen, hogy a jegykiadó néni azt higgye felnőttel utazok, előtte írtam egy levelet anyának, hogy itt vagyok, ne aggódjon, meg az ellenőrzőmbe is egyet, anya kézírásával, ami elég gyerekes, a kalauz néninek, hogy az idős néni, aki mellett ülök a kísérőm. A néninek azt mondtam, anya beteg lett ezért nem tudott elkísérni, mert elválltatok és ártana az egészségének. Maradt annyi pénzem, hogy vegyek egy gombóc fagyit, de az öntet ingyen kaptam Verától. Ő olyan kedves volt mindig. Nem akartam hazudni, de ti felnőttek is mindig hazudtok.
A történet végére már könnyesek a szemeim, de ezzel most nem szabad foglalkoznom, még dobbantok is egyet a lábammal, hogy visszatérjen az önbizalmam. Ha zavarban vagyok, mindig dobbantok vele. Nem lett volna jó, ha hazudok, az apukám auror, mint a mugliknál a rendőr vagy a katona, átlát a hazugságon és akkor nagyon megbüntet ő is.
- A néni a barátnőd? Lesz tőle is gyereked?
A gyermeki őszinteség nagyon bele tud nyúlni dolgokba, én pedig fel se fogom, hogy mit mondtam, de érdekel a válasz. Közelebb lépve, ösztönösen átölelem a férfi nyakát. Nem hiszem, hogy bántana, hiszen ő az apukám és a nyakához nyomva az orrom belélegzem az illatát. Apaszaga van, teljesen jó.
- Nagyon csinos néni.
Suttogom neki csendesen, hogy csak ő hallja amit mondok, na jó, meg egy picit a néni is biztos hallja, hiszen nincs tőlünk olyan messze.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2014. március 16. 00:15 | Link

Apa és Léna

Kedves lány, igen, határozottan lány, hiszen fiatalabb, mint anyu, és ő se néni, valami más szót használ rá…nőci asszem. Szokta mondani, hogy ez a ruha, olyan nőcis, és ő is olyan nőcis. Tudjátok. Csajos, csak felnőttesebben. Azt hinné az ember, hogy komoly, mert pszichológus, pedig egyáltalán nem az.
- Én is örülök Léna. Neked is különleges neved van.
Kezet fogok vele! Ez totál felnőttes! Nagylány lettem. Anya azt mondja, nem ezektől lesz valaki nagylány, de azért ez már majdnem olyan volt. Nagyon kedves nő, remélem, többször találkozhatok vele, már ha tényleg itt maradhatok. Mondjuk itt. Nagyon szeretem a tavat és a kacsákat. Olyan nyugodt itt minden. Órákig el tudnék lenni, de most bajban vagyok, óriási bajban, és tudom, hogy megérdemlem a büntetést, pedig sosem voltam még büntiben, de tudom, hogy aki rosszat csinál, az megérdemli és én nagyon rosszat tettem.
- Nincs sajnos testvérem, de szeretnék. Legalább kettőt, vagy hármat. Anyának is sokszor mondtam, de nem lett, pedig volt házas. Mondjuk azt a bácsit nem szerettem. Három éve Kriszta, a második anyukám is férjhez ment, vele laktunk Debrecenbe, de ő már itt lakik, és született egy kislányuk, és már lehet vele játszani. A férje az itteni minisztériumba dolgozik, a harmadikon. Nem tudom mit csinál, de sokat ír, és amiket ír, azt elviszi Vera anyukájának, aki megtanulja és elmondja őket, miközben fényképezik. Ha felnőtt leszek, akkor azt fogom csinálni, amit Vera anyukája.
Nagyon szeretnék én is olyan csinos lenni minden nap, mint ő és olyan jól beszélni, de én sokszor jövök még zavarba. Nem is értem, hogy Lénával hogyan tudok ilyen jól elbeszélgetni, hiszen korábban őt sem ismertem. Viszont ehhez a helyhez tarozik, amit úgy szerettem, és ami annyira hiányzik.
- Mert olyan szép, és mert a fűben ültök.
Igen, ha valakivel a fűben ülsz és az a valaki szép, akkor a barátnőd és pont. Mindenki, aki mást mond, az rosszul tudja. A kérdésre bólintok egyet és felveszem a táskám. Szegény fagyimnak annyi, mert nem is tudom mikor, de a földre pottyant, és nem is foglalkoztam vele. Csak a tölcsért veszem fel.
- De ne szólj anyának, hogy vigyen haza, kérlek, én itt akarok lenni.
Engem senki sem ért meg. Kétségbeesetten nézek a férfire, majd Lénára, de aztán jobbnak látom ha megyek. Viszont amíg nem jön, addig ihatok kakaót a manókkal, ami azért vígasztal. Óvatosan a tóhoz sétálok, majd a tölcsért összetépkedve bedobom a kacsáknak. Jobb lesz indulni.
- Találkozunk fent! Szia Léna!
Integetek is hozzá, majd nem rohanva és nem zavarva a sétálókat elindulok a kastély felé vezető úton.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. augusztus 26. 11:42 | Link

Nessa és Kino

A támadók hamar bekerítették a két lányt, amíg azok nevetgélve evickéltek ki a tóból. Egész este lesben álltak már, de a falusiak óvatossága miatt már napok óta nem volt fogásuk, így most a szokásosnál is jobban koncentráltak, hogy kihasználhassák Nessáék óvatlanságát. Pálcáikat már előre szegezték, fél szemmel pedig a jelet lesték, amelyet majd a rablóbanda főnöke fog kilőni a támadás megkezdése végett.
Nem voltak sokan, az utóbbi hetekben páran már el is hagyták köreiket, mivel megcsappant a zsákmány, azonban még így is maradtak négyen, a legelszántabbak, akik most áldozataik minden rezdülését lesték, miközben fejükben még egyszer utoljára átismételték a tervet.
Főnökük ezt a pillanatot választotta a rohamra, pálcája suhintására egy pillangó szárnyalt a lányok felé, majd mikor úgy fél méterre volt tőlük, egy hang nélkül robbant fel füstfelhővé. Ezzel egy időben már röppentek is az átkok, a két kábító vörös fénycsóva képében közeledett, míg a negyedik pálcát tartó kéz egyelőre nem mozdult, kivárt, hogy kell-e neki is tennie valamit.
Mindez néma csendben történt, mintha valami bűbájt szórtak volna az egész területre - és ez nem is állt messze az igazságtól. A lányok sikíthatnak, kiabálhatnak, ahogy csak akarnak, senki sem fogja meghallani őket a faluból, hogy a segítségükre siessen. A banda semmit sem bízott a véletlenre, muszáj volt tökéletesnek lennie az akciónak.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. augusztus 26. 11:43 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2017. július 19. 22:34 | Link

Dante és Ráhel
Bál. Megtorlás.

A múltkori alkalommal könnyű dolga volt, mert védtelen voltam, és váratlanul ért, és hátba támadott. Azóta minden egyes nap erre a következtetésre jutottam, így biztos vagyok a magam igazában. Csak így történhetett. Az ő hibája, én pedig végre megtaláltam a megfelelő alkalmat, hogy visszavágjak neki. Most ő lesz az, akit váratlanul, védtelenül és hátba támadnak. Most megismeri, hogy milyen azon az oldalon állni.
Azóta is kissé náthás vagyok, az orrom az ingujjamba törlöm, és szipogva haladok felé a tömegen. Képes volt otthagyni az erdőben, AZ ERDŐBEN, ahol a fűszál is kész megölni, nem törődve azzal, hogy mi lesz velem, hogy túlélem-e. Túléltem! Tudd meg Weiler Dante, túléltem! és most eljött a bosszú. Már egészen közel vagyok, már látom azt is, hogy nincs egyedül. Ráhel. Az a lány valamikor nekem is tetszett, akkor még, amikor szőke volt. Sokkal gyermekibb volt, sokkal ártatlanabb, de amióta ezzel a szemét alakkal van, ő sem jobb. Ő sem menekülhet. A bosszúm járulékos veszteséggel fog járni, ó de még mennyire, hogy azzal fog járni, és élvezni fogom.
Tegnap is még ezt terveztem, és a bosszúmat csak fokozta, hogy minden tárgyamból benyeltem egy trollt vagy hitványt, csak azért, mert nem készülhettem rá. Hát ennek most vége. Ha Dante nem lesz többet, akkor majd javítok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy rontsak.
- WEILER! SCRUPTO!
Nem hagyok időt neki, hogy megfordulhasson, de azt tudatni akarom vele, hogy kifejezetten neki szánom ezt a kis ajándékot. De itt nem állok meg, épp, hogy csak kimondom a rontást, a sikerességével nem is foglalkozva, azonnal Ráhel felé is küldök egyet, mert megérdemli ő is:
- CUMERUITA!
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2017. július 24. 20:52 | Link

Dante és a környezete.

Teljesen elborul az agyam, akárhányszor látom őt, akárhányszor pöffeszkedve végighalad a folyosón. Annyira unszimpatikus volt mindig, aztán az az erdős eset, akkor bebizonyosodott, hogy tényleg az is. Egy olyan taszító alak, akit meg kell alázni, meg kell torolni, amit művel. Van egy pont, amin túl már nem lehet tovább tűrni azt, amit ő azt hiszi, hogy megtehet. Csak mert rellonos, csak mert van egy szép barátnője, aki megjegyzem, pont, hogy nem most kellene, hogy nyafogjon. Ez itt a férfiak terepe.
- SILENTIO!
Üvöltöm a lány felé a bűbájt, mert bármennyire is vonzódom hozzá, barnán sokkal inkább képes vagyok arra, hogy ártsak neki. Ha szőke lenne, ha olyan maradt volna, mint amilyennek megismertem, akkor legyőzhetne, akkor nem tudnék ártani neki, de most nem azt a lányt látom magam előtt, nem árt nekem.
- LENTIS NEBULA!
Ezt a volt háztársam felé küldöm, elsős voltam, amikor a srác végzős, nem volt rossz hozzám, de nem akarom, hogy beleavatkozzon abban, amit most Dantéval meg kell tennünk. Mire újra emelem a pálcámat, a defenzor is megjelenik, de már annyira elvakult vagyok, hogy nem is érdekel. Ráadásul tarkón vágja a rellonost, ami tökéletesen alkalmas pillanat, valószínűleg ő is szívből gyűlöli őt. Akkor megérti, hogy miért teszem, de ez sajnos rajta már nem segít. Minden dühöm ebben a helyzetben van, érzem, ahogy szinte átjár a mana, úgy, ahogy eddig talán még sosem. Most van itt az idő, hogy megmutassam, én is itt vagyok, és nem hagyom azt, amit ők művelnek.
- FERRUM VIRGO!
Kiáltom Dantéra szegezve a pálcám, majd a következő pillanatban már Mr. Warrent támadom, elvakultan.
- FLAGELLUM MAXIMA!
A sikerességük nem is érdekel igazából, nekem csak az a lényeg, hogy nekik fájjon. Eredetileg mindent a rellonosnak akartam adni, de ha közbeavatkoznak, akkor másnak is megjár.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2017. augusztus 3. 21:09 | Link

Felfordulás

Azóta, hogy ott lettem hagyva az erdőben, azóta, hogy Dante nem segített, hogy magamra hagyott, erre a pillanatra gyakoroltam. Fogalma sincs milyen az, amikor magatehetetlenül az erőben töltöd az éjszakát, hogy milyen erőt és kitartást ad az ahhoz, hogy minden szabadidődben gyakorolj. Szinte éreztem a fizikai erőszakot, melyet elkövettem a bennem lévő mana ellen azért, hogy még pontosabb, még precízebb legyen minden varázslatom. Pontosan tudtam a sorrendet, tudtam, hogy mit akarok Danténak adni. Az, hogy Ráhel és Warren is ott voltak, nos, járulékos veszteség.
- GYÁVA VAGY, WEILER! ELBÚJSZ EGY PAJZS MÖGÉ! MÉG CSAK MEG SE TUDSZ OLYAT IDÉZNI!
Ordítok, bár kiabálás nélkül is hallja, amit mondok, de most olyan feszültség van benne, hogy ki kell adnom. Ha itt ma vesztek is - és onnantól, hogy a defenzor elé bűvölte a pajzsot, tudom, hogy így lesz -, mégis én leszek az, akire idővel hősként tekintenek majd. Én nem bújtam el egy felnőtt férfi mögé, ellenben Dante igen. Mert gyáva, mindig is gyáva volt, és mindig is gyáva lesz.
Amikor Dwayne Warren kezében lendül a pálca én már nem ellenkezek, mert pontosan tudom, hogy kivédhetetlen lesz. Megvallom, én magam nem fordítottam időt a védekezésre, minden erőmet a támadásra áldoztam, és tudom, hogy ha ketten lettünk volna, most Weiler sírva könyörögne nekem. Az átok becsapódása nem fáj, pedig azt hittem, hogy iszonyatos lesz. Kinyitom a szemem, és látom,
ahogy az a fába csapódott, ennek ellenére nincs szerencsém, mert Dante odaér, és mire felfogom, már a földön vagyok, és kemény ütéseket szenvedek.
Nem vagyok azonban rest, azonnal támadok én is vissza, fogalmam sincs, hogy mennyi a sikeres találatom, de ütök, rúgok, harapok, igen, utolsó erőmmel még beleharapok egyet Dante alkarjába tiszta erőből, de abban már nem vagyok biztos, hogy önszántamból engedem-e el a kezét, mert képszakadás következik.
Utoljára módosította:Mesélő, 2017. augusztus 3. 21:09 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kis tavacska - Mesélő hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa