[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=816128#post816128][b]Odry Elizabet - 2020.08.26. 11:54[/b][/url]
PolliTörekszem arra, hogy minél többet megtudjak a településről, és arra, hogy a város jövendőbeli első asszonyaként feltárjam azokat az apró hiányosságokat, amiken én is tudok segíteni. Mert tudom, hogy a férjem elsősorban a nagy dolgokra kell, hogy koncentráljon, azokkal zargatják meg azok az idős hölgyek, akikkel én is összetalálkoztam. Tudom, hogy polgármesterként nagy a nyomás rajta, hogy nem pont egy kerítés lefestése vagy egy idős asszony ebédjének kiszállítása szerepel a listája élén. Ezek olyan dolgok, amiket én is el tudok látni, amivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy megszilárdítsam a pozíciójában. Szeretnék hasznos lenni, és szeretném, ha Konrád, mikor rám tekint, azt érezze, hogy jól döntött, amikor igent mondott rám, hogy büszke arra a nőre, aki a társa, akit a nyilvánosságnak prezentál, aki mellett álomra hajtja a fejét és akit alkalmasnak tart arra, hogy egy nap majd gyermeket szül neki.
- Hogy megfelelően el tudja látni a közfeladatokat, legyen az ügyintézés, kultúra, oktatás. Könnyen és jól megközelíthető legyen többféle módon is. Megfelelően legyen kialakítva a mindennapi élethez, a boltok által az élet minden területe biztosítva legyen.
Ez mondjuk kicsit száraz így talán, ezért egy szelíd mosoly keretében kicsit pontosítok azon, hogy mi is kell ahhoz, hogy egy település, még ha nem is olyan nagy lélekszámú, várossá váljon.
- Kell egy alapfokú és egy középfokú oktatási intézmény ezek a Shanes és a Bagolykő, aztán kell közbiztonság, a mugliknál rendőrök, tűzoltók, nálunk ugye az aurorok és a minisztérium egyes ágai. Aztán az egészségügyi ellátás, ami itt egy nagyon szép rendelő, ami ha jól tudom fele arányban magánkézben van.
Olvastam, hogy Willam Payne az örökségéből építette a rendelőt, és mint az intézmény vezetője félig a tulajdonosa is, míg félig az önkormányzat tartja fent az intézményt. De lehet, hogy másabb arányok vannak, ezt majd feltétlenül meg kell kérdeznem. Az biztos, hogy fontos volt, hogy közfinanszírozott egészségügyi szakellátás legyen és itta a gyerekorvostól a szülészen át az idősgondozóig minden van.
- Ezenkívül kell ugye még a tanuszoda vagy többcélú sportcsarnok. Utóbbi van a művelődési házban, de én úgy hallottam, hogy terveznek uszodát is építeni.
Viszont előbb – gondolom én legalábbis – a már meglévő projektek lezására kellett, hogy megtörténjen, mert valljuk be, ha mindenhol kalapálnak, akkor eléggé felháborodik a nép, így is tudom, hogy az új utca se tetszett mindenkinek, de ha minden utcában van ötven ház és mindegyikben csak egy ember lakik, az is ötven fő, de ha már ketten az ötszáz és van olyan, ahol heten is, mert sok gyerek van vagy több generáció él együtt. Jobb akkor szellősebben lenni, nem?
- Tényleg? Hát ez fantasztikus!
Csillogó szemekkel pillantok le rá, a hangomból is kiérzékelődik, hogy mennyire felélénkültem a ténytől, hogy egy eridonossal találkoztam. Nagyon szerettem a házam, a házvezetőimet, az életet az Eridonban.
- Én sem vagyok olyan túlzottan főnix kifelé, de szerintem a jellememben sok van a pirosakból. Szeretek kiállni másokért, nagyon hamar lelkessé válok, szeretek aktívan részt venni, szerepet vállalni, szeretek menetelni előre és megoldani a felmerülő problémákat. Viszont emellett eléggé csendes vagyok, szeretek egyedül lenni, élvezni a csendet. Nem az a fajta vagyok, aki a másik arcába nyomja magát, hanem az, aki teret enged. Azt hiszem, ha nem az Eridonba kerültem volna, akkor a Levitába.
Meglepő, hogy egy bizonyítottan magas intelligenciával megáldott ember, aki ráadásul ennek köszönhetően nagyon rossz a tényleges kapcsolatteremtésben, éppen a főnixek házába kerül elszállásolásra, de én egy kicsit se bántam, mert sokat segített abban, hogy rájöjjek, a hátrányaim mindig hátrányok lesznek, de képes vagyok arra, hogy leküzdve őket előnyömmé váljanak, ha csak rövid ideig is. Így esett meg az, hogy a lány, aki szereti a csendet és a magányt egy olyan ember felesége lesz, akit árgus szemekkel figyelnek. Ez aztán az igazi kihívás.
- Nincs azzal baj, ha nem vagy odavaló, a bot nem csak azért oszt be egy házba, mert oda illesz, hanem azért is, hogy felfedezd magadban, miért is vagy ott, hogy fejlődjön a jellemed. Amúgy is, nem kötelező a saját házadból barátkozni csak, nekem is volt például rellonos és navinés barátnőm is, sőt, levitás is.
Mondjuk én nem sok vizet zavartam, kicsit ott voltam mindenhol, de akkor sem sértődött meg senki, ha nem hallottak rólam pár napig. Én szerettem minden pillanatát annak, amit az iskolában töltöttem. A kocsmában megegyezhetünk, még ha nagy kocsmás lennék, akkor se vinnék egy kislányt oda. Tudom, hogy vannak szülők, akik nem gondolják, hogy ez rossz, pedig az. Nem szabad ilyet csinálni egy gyerekkel.
- Lehet, hogy ők is kísértetekké válnak és elmennek máshova kísérteni.
Ez így aranyosan is hangozna, ha az ember nem gondolna bele, hogy ahhoz előbb meg kell halniuk. Amúgy nem szeretnék lélekromboló lenni, de a legtöbb mese ilyen, csak gyerekként az ember nem érti még, hogy mi történik. A Disney pedig sokat javít rajtuk, bár én szeretem az eredeti történeteket is.
- Nem, ez egy biztonságos hely, és szerintem egyre biztonságosabb lesz.
Mosolygok rá biztatóan, miközben a táskámhoz nyúlok és kenyeret veszek elő belőle, nem sok, pár szelet csak, de a zacskót a lány felé nyújtom, hogy akár etethetünk szárnyasokat is.
- Vannak barátaid az iskolában?