A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=812003#post812003][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.06.21. 15:29[/b][/url]

Megtervezni az akciót sokkal gördülékenyebb volt, mint túllendülni a megvalósítás legnehezebb fázisán: felkelni hajnalok hajnalán. Nagyot szippant a párás, hűvös levegőbe mintegy sóhajtva, és kezeit mélyen dzsekije zsebébe süllyeszti, ahogy álmosan hunyorogva körülnéz. Sehol egy árva lélek, csak a madarak fáradhatatlan csiripelése hallatszik; a kastély lakóinak többsége bőségesen átalussza majd az időt, amit Edittel gyakorlással töltenek. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért szükséges ilyen embertelenül korán foglalkozniuk elemeikkel, hisz alapvetően napközben is nekieshetnének ugyebár, de úgy gondolták, a reggeli nyirkos, ködös állapot talán elősegítheti a sikert. Talán valamennyit balanszolhat Csongor abszolút tapasztalatlanságán, ha van mivel dolgoznia és nem nulláról kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Ugyanis esőt fognak gerjeszteni. Felhőből. Bizony.
Ujjait ökölbe szorítva húzza össze magán még jobban a szövetet, majd ráeszmél, hogy pakolt egy kis termoszban kávét, szóval fél válláról lelöki táskáját, hogy előkutassa, még mielőtt leeshetne neki, hogy… hőtartó edény lévén nem melegedett át. Ajka morcosan biggyed le; akkor már belekortyol.
 - Mm? – nyújtja háztársa felé a hordozható bögrét, ajánlata inkább csak a gesztusból egyértelmű. Még nem tért magához eléggé ahhoz, hogy jól megszokott önmagaként csacsogjon. Persze ez jelenhetné azt, hogy legalább értelmes szavakat formál hümmögés helyett, de ha másik anyanyelvén szólal meg, nincsenek előrébb.
 - Ah! – arca felderül némiképp a látképre és szaporázza is valamelyest lépteit, hogy a tavacska fölé belógó kis mólón törökülésbe vágja magát. – Oké, hogyan – összedörgöli tenyereit, közben konstatálja a csuklóját körülölelő ékszert, ami félbeszakítja kérdését. Hogyan kezdjük? Mondjuk azzal, hogy leveszed a képességblokkolót. Egy szusszanással kicsatolja és zsebre vágja az eszközt. – Szóval, hogy álljunk neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=812008#post812008][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.06.21. 16:49[/b][/url]

- Hát, a valahogyra vonatkozott leginkább a kérdésem, igen – pontosít halkan kuncogva. Egy picit megnyugtatja a tény, hogy láthatóan Edit sem maximálisan biztos a dolgában, így máris kevésbé érzi magát teljesen haszontalannak. Sóhajt egy nagyot, ahogy igyekszik fókuszálni, összehangolódni elemével – ami hülyén hangzik, mert tulajdonképpen ők egyek, de többnyire képességblokkolót használ. Amíg nem bízik magában eléggé, hogy kontroll alatt tudja tartani, addig mindenképpen.
Az, hogy a mellette guggoló lány verbálisan próbálja meg koordinálni a helyzetet, egy újabb jókedvű nevetést eredményez, aztán megköszörüli torkát. Több komolyságot, Csongor! Fészkelődik kicsit, térdelő pozícióra vált és sarkaira ül, közben rákészül a feladatra. Izgul. Mint a legtöbb alkalommal, amikor kísérletezget a képességével.
 - Elméletileg nincs más dolgom, mint megfelelő hőmérsékletet előidézni, hogy a vízgőz kicsapódhasson, ugye? – Utánajárt valamelyest a felhőképződés általános fizikai alapjainak, de hát, ott szó sincs mágiáról és lehet, hogy máris túlbonyolítja, és egyébként csettintésre sikerülne. Végtére is, annyira sok elemi mágus sem rohangál a világon, és mivel még nem igazán van tisztában erejével, simán meglehetne, hogy amúgy a legalapvetőbb feladatot gondolja máris túl. Hisz az aeromágusok vihart is tudnak idézni, nem? – Vagy a sűrűséggel kéne játszani? – Már épp emeli kezeit, hogy akkor uccu, amikor elbizonytalanítja saját magát. Kis frusztrált szusszanás. – Ez így kimondva végül is abszolút nem hangzik nehéznek. – Ironizál. Nem baj, megoldják.
Nem véletlenül választották az időpontot, ugyebár, szóval még mielőtt bármin változtatni próbálna, lehunyja szemeit és már-már meditálva néhány pillanatig, tenyereit a térdein felfelé fordítva igyekszik a körülöttük lévő, nyirkos tóparti levegő állapotát felmérni, elemezni. Ha ténylegesen felfogja, minden porcikájával érzékeli, miből indulnak ki, talán megérti, mit is kellene pontosan csinálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=812012#post812012][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.06.21. 17:58[/b][/url]

A lényeg, hogy tudják, mit csinálnak. Mondjuk egyikük sem számított arra, hogy minden azonnal az elgondolás szerint működni is fog, sőt, mivel csak elméletben biztosak abban, hogy ez a kis trükk megvalósítható, lehet, hogy felhőcske nélkül maradnak a végén. Bár, ha Csongoron múlik, akkor addig próbálkoznak, míg ki nem merítik energiakészletüket. Nem szereti feladni a küzdelmet.
A frusztrált szusszanás rövidke kuncogásba fullad; az egymással karöltve bizonytalankodásban már nagyon profik. Pedig milyen határozottan álltak neki! Bólogatni kezd, ahogy Edit ismételten vázolja a tervet.
 - Jó. Igen, az menni fog – ad hangot meggyőződésének, és amíg háztársa a vízcseppek eloszlatásával foglalatoskodik, a fiú lehunyt szemmel összpontosít. Igyekszik nem az érzékeire hagyatkozni, csak a finom légmozgásra, ahogy eleme körülöleli és minden lélegzetvételnél beáramlik. Ösztönösen visszafogja, lassít a kilégzésen, mintha nem akarná a szükségesnél jobban felkavarni a levegőt, és a hidegre kezd koncentrálni, amit elő akar idézni. Amikor megbizonyosodik arról, hogy nem csak elméje játéka a vágyott lehűlés, szinte maguktól mozdulnak ujjai, hogy ezt a hideget majd a megfelelő helyre tudja irányítani. Csak az aprócska vízszemcsék a célzott terület, de nem kizárt, hogy elsőre az egész közvetlen környezetük, és ezáltal legfőképp Edit is megsínyli a dolgot, mert bár nyilvánvalóan Csongort is ugyanúgy éri, és tökéletesen érzékeli is a hideget, nem fázik. Ez is egyike az elemével járó szokatlan kettősségeknek, amikkel azóta próbál dűlőre jutni, amióta megjelent – ha már a magyarázat általában annyi, hogy mert így van, kész pont. A megszökés nem opció, úgyhogy szokj hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=812196#post812196][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.06.23. 21:30[/b][/url]

No, és most ahelyett, hogy szép lassan a fiú körül néhány méteres rádiuszban minden az amúgy is hűvös kora reggeli hőmérséklet alá hűlne, egy adott területre kellene ezt koncentrálni. És bár elméletben ez rendkívül alapvetőnek és egyszerűnek tűnik, nem birtokolja olyan régóta a képességet, hogy olyan gördülékenyen sikerüljön átültetni a gyakorlatba. Szemöldökei enyhén összeszaladnak, ajkait is egymásnak préseli a nagy összpontosítás közepette, ám amikor ez tudatosul benne, mélyen belélegez és lassan ki, ahogy igyekszik ellazulni és nem túlságosan görcsösen próbálkozni. Az elemével való békés kapcsolat eddig szerencsésebb együttműködést eredményezett, mint a fogcsikorgatós erőlködés. Szélesebben helyezi el tenyereit, és szeretné mintegy megragadni a hideg részecskéket, vagy legalábbis kezei felé fókuszálni azokat, hogy ne egész testéből áramoljon a mágia, hisz a következő lépés az lenne, hogy a vízcseppek köré sűríti, és jobb esetben nem saját magukat fagyasztja jégkockává.
Annyira a maga dolgával van elfoglalva, hogy egy picit zavarodottan néz a kérdés tárgyára, a köztük lévő apró szemcsékre, és kell két pislogásnyi idő, mire értelmezni tudja a szituációt, végül azonban megcsóválja a fejét.
 - M-mm – nemleges hümmögés támogatja meg a gesztust. – Nem hiszem, hogy szükséges, innentől rajtam múlik – szerintem. Erre izgatottan liftezik is egy minimálisat gyomra, mintha legalábbis világot váltani igyekeznének és annak sikere függne tőle, nem csak egy ártatlan elemis kísérletről lenne szó. Nagy levegő! Annyira rákoncentrált már a dologra, nem most kellene hagyni elkószálni a figyelmét; a kezeit lassan közelebb emeli a szétterített vízcseppekhez, és igyekszik tovább hűteni köztük a levegőt. Bár amikor azok elkezdenek megfagyni, gyanússá válik, hogy tényleg kezdeni kéne valamit a sűrűséggel is – hisz a magasban, ahol alapvetően a felhők volnának, teljesen más a légnyomás. Ugyanakkor ott mágia sincs… Hm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=813953#post813953][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.07.23. 00:38[/b][/url]

Szinte pislogás nélkül mered a cseppekre, mintha csak attól tartana, hogy bármelyik pillanatban megtörhet a varázs, ahogy kézfejeit tovább emeli, tenyerei befelé fordítva, mintha közrefogni szándékozna őket. Enyhe fáziskéséssel ugyan, de érzékeli a saját mágiáját tulajdonképp lassan semlegesítő melegítést, és tudattalanul bólint egy aprót elégedettsége kifejezéseképp a kialakult összhangra. A hűtés mellett megpróbálja a nyomást is növelni, remélve, hogy nem haladnak teljes tévúton és most már bármelyik mozzanat beindíthatja a megfelelő kölcsönhatásokat. Nem szükségesek a látványos kézmozdulatok, amiknek köszönhetően legalábbis úgy festhetnek kívülről, mintha valami rendkívül komoly rituálét végeznének a legendás tavi szörny feltámasztására, holott csupán home-made felhőt szeretnének, az esőfakasztás már abszolút hab lenne azon a bizonyos tortán! Mindenesetre kifejezetten sokat segít a fizikai asszisztálás a kívánt hatás elérésében. És egyébként tök menőn néz ki, na.
Valószínűleg jócskán megnehezíti a dolgát a fókuszálásban, hogy elég sokat tartja blokk alatt képességét, hisz nyilván nehezebben hangolódik rá és lassabban is fog összeszokni vele, de ha amúgy engednék is tapasztalatlan elemistaként szabadon kóricálni, sem tenné. Sokszor erős érzelmeket kíván meg a tánc, az ilyesfajta ingadozás eredményét az elemet érintőlegesen pedig… senkinek sem kell bemutatni.
Nem tudná behatárolni, melyik folyamat indítja be a láncreakciót, de úgy fest, működik a terv, egészen felhőszerű képződmény kezd kialakulni köztük, mire még kislábujját is befeszíti a sikerélménytől támadt eksztázisban. Vigyora hamar elhalványul, ahogy a nagy lelkendezésben láthatóan bizonytalanabbá válik a szitu, úgyhogy beharapja ajkát és koncentrál, még mielőtt kezdhetik nulláról az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=816430#post816430][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.08.31. 12:55[/b][/url]

Elbűvölten, de koncentrációját meg nem törten figyeli az elemeik fúziójaként felhővé sűrűsödő képződményt. A lány kérdését meghallva megrázza fejét finoman, lassan és enyhén akadozva; egyértelműen annyira benne van a szituációban, hogy a gesztus koordinálására nem jut akkor tér.
- Még ne – jegyzi meg hangosan jó pár pillanat elteltével, amikor tudatosul benne, hogy már nem látják egymást és az elemi mágusok közti megfoghatatlan kapocs a nonverbális kommunikációig nem terjed. Shame.
Még nem áll készen elengedni a sikerüket. A megérzése alapján pedig – mert tudatosan átgondolni jelen helyzetben egyelőre nincs kapacitása – nem csodálhatnák sokáig felhőtlenül. Mármint úgy pont igen, de ez most… Hagyjuk.
Nem is a jelenség mágikusan létrehozott mivolta a kérdéses tényező, mert a körforgás beindult és valószínűleg képes is lenne fenntartani magát… Az ehhez megfelelő körülmények biztosította jópárszáz méteres magaslatokban. Szóval feltételezhetően a beavatkozás megszűnését követően villámgyorsan szertefoszlik majd csodás kreációjuk, Felhőcske. Még utoljára megpróbálja feljebb lebegtetni, ujjai a cél megtámogatásaként finoman hullámzanak, nagyjából mintha legyezgetné, csak sokkal lágyabbak és jóval elenyészőbbek is a mozdulatok, de segítenek valahogy fizikailag érzékelhetőbbé tenni a benne rejlő mágiát, magát az elemét. Megtáncoltatja a köztük elterülő szép, sűrű felleget picit, majd nagy sóhajjal kísérve rogynak meg vállai, ahogy hirtelen elengedi kemény munkájuk gyümölcsét és megtörik a varázs.
- Legközelebb megpróbálhatnánk esőt fakasztani – motyogja ahhoz épp elég hangosan, hogy a hajnali csendben minden gond nélkül érteni lehessen. – És szivárványt! – Érkezik a kiegészítés egy fokkal lelkesebben, ahogy háta mögött tenyerein támaszkodva figyeli, ahogy Edit lassacskán ismét láthatóvá válik. Csak hogy a következő pillanatban az első nadrágjára ülő permetet észrevéve hirtelenebb üljön fel, és próbáljon meg a levegő sűrítésével tulajdonképpen egy kis elvezető csatornácskát csinálni az ismét folyékony halmazállapotúvá váló víznek – nyilván némileg megkésve. Irritáltan csücsörít, ahogy legalább csak részben elázott ruháira néz és pislog.
- És akkor most azt hiszem, megyek, átöltözöm – bólint egyet magának megerősítésképp és feltápászkodik. Hacsak Edit nem tervez még kicsit a tóparton ücsörögni, bevárja, mindenesetre búcsúzáskor Iridis fejét finoman megvakargatja, háztársának pedig jókedvűen integet. Persze csak miután ösztönösen elindult a kastély irányába beszéd közben, és pár lépést követően jön rá, hogy itt bizony útjaik elválnak.